Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 26. A z elmúlt évben átadott ZA klsvárdai szakmun- " ” kásképző intézetnek 876 tanulója van. Az új intézményben korszerűen elhelyezett, 5732 kötetes könyvtár áll a szakmunkás- tanulók rendelkezésére. A zömében szakmai könyvek mellett válogathatnak a ta­nulók a szépirodalmi mű­vekben is. A könyvtár mint­egy 500 beiratkozott olva­sójának a könyvek mellett 52 féle napi-hetilap és fo­lyóirat ad lehetőséget ak­tuális — szfinetekbeni — olvasásra. A könyvtárban az intézet pedagógusai is meg­találják a különböző szak­mai és pedagógiai könyve­ket, újdonságokat. A könyv­tárat magyarórák tartására is igénybe veszik az osztá­lyok. Vincze Péter Ilyen egyszerű lenne Nagyhalászon? $ Nyugtalan fiatalok Kiváló dolgozók Három történet: Nagyhalá­szon a „zsákgyári fiatalok” kerékpártúrát szerveztek To­kajba. Vitték magukkal az úttörőket is ...; a KISZ-fia- talok és a gyáriak sportpályát építenek ,.. ; a gyári KISZ- klub negyyvenezer forintos erősítőt vásárolt... Négy szám: 8500 (ennyi a lakosság); 260 (ennyi a KISZ- tag a nagyközségben); 110 (ennyien vannak a gyári alapszervezetekben; 31 (ennyi tagja van a legjobb gyári alapszervezetnek). Á képlet öt állítás: Nagyhalászon ma rangos dolog KISZ-tagnak lenni... ; a gyári KISZ- szervezetek rendezvényeire még a szomszédos községek­ből is járnak ... ; abban, hogy a község kiszeseinek ilyen rangja van, nagy szerepe volt a Gégény Mária vezette alap­szervezetnek. És végül: ... nem véletlen, ha a gyár is így segíti őket... Ilyen egyszerű lenne? Akár a képlet is leírható: kellenek egészségesen nyugtalan fiata­lok, kell egy üzem, ahol a ve­zetők ennek az egészséges tenni akarásnak hisznek, és a faluban rangja lesz a KISZ- nek. Ha ez így van, akkor mi­ért nincs mindenütt így? Borbély Menyhért, a közsé­gi KISZ-bizottság titkára mondja: — Ez a harmincegy ember valósággal viszi magával a többieket. Körülöttük se lehet nem dolgozni, és nem vélet­len, hogy a gyári alapszerve­zetek lépést diktálnak a töb­bieknek. „Közérzeti tényező...11 Bodzás Erzsébet, a nagy­községi közös tanács titkára szerint: — A KISZ itt közérzeti té­nyező. Nem tudom, hogy mi volt régebben, de az, hogy ma Új forgófajtákkal Kísérlet Újfehértón A múlt évinél csaknem öt­ven hektárral nagyobb terü­leten, összesen 450 hektáron termeszt napraforgót az idén az újfehértói Lenin Termelő- szövetkezet. A megye napra­forgó-társulásának gesztor- szerepét is betöltő gazdaság­ban az idén új forgófajtákkal is próbálkoznak, a tervek szerint nyolcvan hektáron vé­geznek hibrid- és fajtakísér­leteket. A szükséges vetőma­got a Növényolaj ipari Kutató Intézettől a MÉM segítségé­vel szerzik be. 0 a nem itt KISZ-tag eljáró fiatalok is kötődnek hozzá­juk, mindennél többet mond. Az érintett KISZ-tagok, a „gyáriak” viszont azt mond­ják hogy ők nem csináltak semmi rendkívülit. A sport­pálya, amihez segítenek, ne­kik is épül, a gyerekekkel To­kajba kerekezni jó volt, a tár­sadalmi munka az együttlét, a jó beszélgetések fóruma is. A gyár szívesen segít a jóhoz, hiszen a gyárnak is közvetlen érdeke, hogy ők szeressenek itt élni és dolgozni. Nem tesznek tehát semmi rendkívülit, csak éppen úgy élnek, ahogyan élni jobb. Idézhetném most Borbély Menyhértet, aki arról is be­szélt, hogy a legjobb gyári alapszervezet titkára, Gergely Mária született közéleti adott­ságú ember, de vallatván az eredményeket, ebből csak a kezdet lehetséges, hiszen a jó KISZ-t 260-an csinálják. Érdemes felfedezni Nem hiszem, hogy van kü­lön nagyhalászi recept, ami szerint élni jobb, amit min­denütt, minden fiatal elfogad, de ha valahol ilyen magától értetődőn teremtődni tudott valami, akkor ezt érdemes egy kicsit még felfedezni is. Nem a receptet, hanem a módszert. Ezért a módszerért még személyesen is érdemes megkeresni őket. Nincs ugyanis olyan titkuk, amit el ne mondanának, (tha) Üzletvezető: Széles László, helyettes vezető: Németh Já­nos. Ez olvasható már hu­szonkilenc éve a kirakat egyik sarkában. — Tavaly, amikor a 12 mil­liós tervet megkaptam, nem hittem, hogy tudjuk teljesíte­ni, de sikerült — mondja az üzletvezető. Közben megsár­gult füzet kerül elő, amely­ben a vegyi bolt forgalmát vezetik 1952-től. Az első év­ben 929 ezer forint volt a be­vétel, de 1970-ben is csak öt­millió. Nemcsak a forgalom növekedett meg, hanem a kö­rülmények is jobbak lettek, 1976-ban költöztek’ a szép, világos, tágas eladótérrel ren­delkező üzletbe. — A régiek ehhez képest kis odúk voltak — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Németh János. Volt olyan üzletünk is, hogy nem volt ablak, ha el­aludt a villany, gyertyával világítottunk. Csak az emlék kedvéért: a 29 év alatt a ház­tartási bolt megtalálható volt a mai üvegbolt, a Nagy Pál-, a Gerendási féle bolt és a ré­gi könyvbolt helyén. A vezető és a helyettese kiállta a próbát. Pedig vol­tak nehéz időszakok, megvál­tozott a bolt profilja, olyan árukat kellett árusítani, ami addig ismeretlen volt vezető­nek és vásárlónak egyaránt. „Otthon képeztük magunkat — mondják —, meg az Agro- ker tanfolyamaira jártunk, hogy kellő információkat ad­junk vásárlóinknak.” Régen a növényvédő szert a gálic, neopol alkotta, ma pedig 60— 70 féle között válogathat a termelő. A vezető és helyet­tese jó együttműködését bi­zonyítja az a tény, hogy soha nem volt még hiányuk, pa­naszkönyvükbe nem tettek még egy tollvonást sem. A mindennapi munkájuk mel­lett sem feledkeztek meg az utánpótlás neveléséről. A ke­zük alól kikerült szakembe­rek között van ellenőr, több boltvezető, sőt arra a leg­büszkébbek, hogy a volt ta­nuló jár őket ellenőrizni. A pontos, lelkiismeretes munkát a mátészalkai szövetkezet ve­zetői elismerték. Többszörös kiváló dolgozók, sőt Széles László a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója diriét ’ is ki­érdemelte. Szocialista bri­gádjuk'pedig a korábbi évek­ben az arany fokozatig ju­tott el. Zsoldos Barnabás Széles László és Németh János. A tárgyaló­teremből Minden bizonnyal az MZ- motorokat tartja a járművek királyának a 19 éves Pavlo- vics Gergely nyíregyházi la­kos. Mi mással magyarázha­tó, hogy két alkalommal sza­badította meg gazdáját jár­művétől, s mindkétszer 125-ös MZ volt az áldozat. Tavaly egy nyári éjszakán Tiszavas- váriban, az általános iskola udvarán fedezett fel egy MZ-t, kitolta az udvarról, az­tán Nyíregyházáig meg sem állt vele. A motort nem tar­totta meg magának, hanem leállította a Széchenyi utca végén. Néhány napig gazdát­lanul állt ott a jármű, s ez feltűnt a MÁV építési főnök­ség dolgozóinak, ezért bevit­ték munkahelyükre, hogy biztonságban legyen. A mo­tort egy hét múlva vissza­kapta a gazdája. Pavlovicsra szeptemberben is rájött a motorozási szen­vedély, s ismét Tiszavasvári­ban és ismét egy MZ-t kö­tött el egy udvarról. Mint ko­rábban, most is hazamotoro­zott Nyíregyházára, a motort leállította a hőközpont mel­letti parkolóba, aztán haza­gyalogolt. A motor visszake­rült gazdájához, de a bíróság Pavlovics Gergelyt 2 rendbe­li jármű önkényes elvétele miatt 8 hónapi szabadság- vesztésre ítélte és 2000 forint pénz mellékbüntetés megfize­tésére kötelezte. A szabadság- vesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet jogerős. A 35 éves leveleki Balogh Aladárt is jármű önkényes elvételéért ítélték eL A több­szörösen büntetett előéletű Balogh tavaly február utolsó napján szabadult a börtönből, néhány hónapig dolgozott, az­tán az apagyi gazdaságban vállalt alkalmi munkát. Balogh november 18-án es­te Nyírtassra akart utazni. Pátroháig vonattal ment, in­nen pedig gyalogolnia kellett volna, de ehhez nem volt kedve. Egy udvaron felfede­zett egy Riga segédmotort s ezzel utazott Nyírtassra. Éj­félre járhatott az idő, s mi­vel nem tudta, hogy ismerő­se hol lakik, több családhoz is bezörgetett, hogy címe után érdeklődjön. Egyik családnál nyitva találta a konyhaajtót, bement, s látta, hogy min­denki alszik. A szekrény te­tejéről elemeit egy táskará­diót, aztán gyorsan megtalál­ta ismerősét is. Reggel rend­őrök ébresztették a tolvajt, s mindenki visszakapta tulaj­donát. A kisvárdai járásbíróság Balogh Aladárt mint külö­nös és többszörös visszaesőt másfél év szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, (b.) A szovjet hadsereg nap­ján sugározta a televízió Jurij Bondarev Égő hó cí­mű regényéből az ugyanez­zel a címmel 1974-ben ké­szült filmet. Erőteljes al­kotás. Bondarev regényét természetesen nem szár­nyalja túl. Annak ellenére sem, hogy a forgatókönyv egyik írója maga Bondarev. Ennek a filmnek olyan jel­lemző vonásai vannak, amelyek nem túl gyakoriak a háborús filmekben. Mint például a jellemek árnyalt­sága (egyáltalán maga az a tény, hogy jellemek vannak jelen, nem pedig vázlatos figurák), ilyen jó tu­lajdonsága az is, hogy szi­tuációi. meggyőzőek, meg­mutatja hőseinek gyenge perceit is, s ez még hitele­sebbé teszi. Dicsérendő vo­nása, hogy bár háborús film, minden kockája a bé­kéért kiált. Nemcsak a filmnek, ha­nem a kezdeményezésnek is örülni lehetett a Tájak, városok, emberek című té­vésorozat legutóbbi adásá­nak láttán. Kalmár György Az én városom: Ó-Delhi című filmje (operatőre Neu­mann László) ebben a so­rozatban az első olyan al­kotás, amelyet az elsősor­ban más feladatokkal meg­bízott riporter a fő elfog­laltsága mellett, mintegy melléktermékként (de nem ezen a színvonalon!) készí­tett. Az a külföldön — je­len esetben Indiában — élő riporter, aki nap mint nap a politika eseményeiről adandó tudósítások meg­szerzendő információiért lót-fut, mit lát a hírek mö­götti világból? Milyenek azok a hétköznapi emberekj akik annak a politikának a gyakorlatát, lecsapódásait a saját életükön érzik? Kal­már György riportja köz­vetlen hangú film, olykor kisebb zökkenőkkel, azon­ban azzal a feltétlen előny­nyel, hogy friss, s hogy a mi világnézetűnk talajáról érzékeli, látja az indiai va­lóság egy szeletét. Azt írja Rajnai András rendező a műsorújságban A fejenincs írástudó — avagy a titokzatos haláleset című tévéfilmnek előzetesé­ben, hogy a forgatókönyv írója, Nádor Tamás költői művet írt, de ő (Rajnai) ezt módosította, megrövidítet­te, tömörítette, hogy izgal­masabb legyen a dráma szerkezete. Nem ismerhetem Nádor Tamás művét, amely — mint a rendező írja — a délkelet-ázsiai mesekincs elemeiből és e sok ezer éve megfogalmazott krimiből táplálkozva lett Nádor Ta­más alkotói hevületében eredeti, önálló dráma. Azonban az így, ennek is­merete nélkül is érzékelhe­tő, hogy Rajnai András já­tékának nem sikerült igazi izgalmat keltenie, s hogy hiányzik szövegéből a köl- tőiség. Azt hiszem, Rajnai — sajnos — a műbe erőtel­jesebben beleavatkozott, mint amennyire szükséges lett volna. Nála látvány­központú az építkezés. Ez természetes abban a műfaj­ban és abban a techniká­ban, amiben ő dolgozik. A látvány azonban — legyen az bármilyen érdekes — nem pótolhatja a költőisé- get, csupán kiegészítheti. Rajnai lehiggadt az utóbbi években, de a látvány, a csak televízióban megvaló­sítható drámaszerkezet lét­rehozásának célja-vágya •még*; ezt ;a filmjét is**arány­talan mértékben uralja. Seregi István A fasizmus áldozatául esett, P. Howard álnéven írt Rejtő Jenő (1905—1943) születésének 75. évforduló­járól ragyogó produkcióval emlékezett meg vasárnap délelőtt a Magyar Rádió Karinthy Színpada. A pa- rodisztikus ponyvaregé­nyeivel nagy népszerűséget szerzett író megírta saját mesterségének” maró szatí­ráját is, mint a kisregényt rádióra alkalmazó Farkas- házy Tivadar mondta talá­lóan szellemes bevezetőjé­ben: „... az egyetlen ke-, mény kötésben megjelent könyvében”. Ha csak Rejtő ismert erényei, a többszö­rösen megcsavart, remekül pointirozott történet, a hu­moros nyelvi ..lelemények­ben” bővelkedő, egyben jellemző dialógusok s a rendkívül parádés szerep- osztás (Farkasházy: néhány jópofa szereplő jól elvic­celődik ...) volna A detektív, a cowboy és a légió c. mű­sor erénye — már akkor is érdemes volt meghallgat­nunk, a jó szórakozás okán. Ám ettől az adaptáció sokkal többel szolgált. Ne­vezetesen egy oly kornak — a 30-as évek vége — ter­mészetesen a témára szűkí­tett szatírizálásával, mely­ben szórakoztató iparossá züllesztett a megélhetési kényszer nem egy tehetsé­ges írót, melyben egyszer­smind tág tere nyílt a cini­kus, dilettáns ügyeskedők­nek, mert az értékrend mindenható mércéje a tő­kés haszna volt. A lélek­kufár kiadók mit sem tö­rődtek vele, hogy az osto­ba, untig ismert panelekből összeállított ponyvák egye­nesen ízlésrombolóak vol­tak, sőt a mákonyt, az égető társadalmi problémákról való elfelejtkezést terjesz­tették ... Mindez persze, jól ismert, s hogy most mégis írtam róla, azt talán a nagyon igényes, egyúttal a jól, szórakoztatóan dra­matizált „tanmese” (mely­ben, mint minden igazi sza­tírában, némi keserűség is vegyül) friss hatása indo­kolhatja, mert a mese — bár dollárkörnyezetbe transzponálva — valójában a mi akkori irodalmi vi­szonyainkról, a Rejtő Jenő-i tehetség kényszerű apró­pénzre váltásáról szólt. Igazat kell adnunk Farkás- házynak: írónkban a kora­beli társadalmi méretű sza­tíra megalkotásának ígére­tes lehetősége veszett el. A némileg szokatlanul „reprezentatív” szereposz­tást említettem az imént. A legkisebb szerepeket is is­mert, méltán rangos művé­szek játszották, „kihallha­tó” élvezettel komédiázva. Fölsorolásuk sem lenne fö­lösleges, de engedtessék meg most ettől eltekinte­nem. Csupán egy kulcssze­rep bravúrus megoldójáról, Kern Andrásról és Major Tamás tulajkarakterizálá- sáról essék külön is elisme­rés, ami Horváth Tivadar stílustartó, „beleérző” ren­dezését is feltétlenül megil­leti. Merkovszky PáJl A P03E MELLETT I „Elütötték“ a motorlkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom