Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
1980. február 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jegyzetek Fenyő és... tezer méter — vagy ■ 1 ahogy a kereskedők mondj ák: folyóméter — fenyőfa maradt eladatla- lanul az elmúlt karácsonykor a Zöldért-boltokban. Legalább fele annyi még az állami és szövetkezeti kiskereskedelemben és a magánkereskedőknél. Megvallom, elszomorított a kereskedelem ilyen mérvű számtani melléfogása, de még inkább sajnálom azt a töménytelen sok kis fenyőcsemetét, amelyekből 10—20 év múlva takaros kis erdő is lehetett volna. Most, amikor rendelkezünk a fenyőáru indokolatlan felhasználásának korlátozásáról, megtiltjuk egyes termékek készítését belőle, nem éppen dicséretes dolog alapjaiban pazarolni. Persze az igényeket felmérni nem könnyű. Különösen nem, ha az állami és szövetkezeti kereskedelem mellett ma már egy sor magánkereskedő is ellenőrizhetetlenül, teherautószámra hozza piacra a fenyőfákat. S fenyőfát — mégha olcsóbban is adják — senki sem vásárol kétszer ... Olvasom, hogy közel 1 millió forint költséggel készített „védőtetőt” a nyíregyházi Szabolcs-szálló épülete körül, a gyalogosok védelmére az Épszer. Meg is néztem, igaz. Csupa szép fenyő-fűrészáruból, úgynevezett pollódeszkából. Szinte fájt az ember szíve, milyen szépen szabták, vágták. Alapos munka, de minek. Az épületből ugyanis mindenkit kiköltöztetnek, mert lebontják a tetőt és az egészet átadják a kivitelezőnek. Legalább fél millió forint értékű anyag felhasználva. , Rogy. mi lesz,,a,sorsa ,addig és azután, nem nehéz kitalálni. Mit kellett volna tenni? Roppant egyszerű: egy ideiglenes kerítéssel átrendezni a forgalmat úgy, hogy a gyalogos ne az épület mellett járjon el, hanem távolabb és veszély nélkül. Két eset is kitűnő példa: néha bizony jó fenne, ha tudná a bal is, hogy mit akar a jobb. T. Á. Orthocid K evés orthocid gomba- - ölő szer érkezik megyénkbe. Az Agroker tájékoztatása szerint a tőkés importból származó permetező szerből olyan kevés a kínálat, hogy az igények csupán 20—30 százalékát tudják kielégíteni. A kereslet-kínálat közötti egyenlőtlenség miatt a Jó- saváros közelében levő kertészeti áruda enyhén szólva helytelen üzletpolitikát folytat. A raktárba érkező orthocidot az eladók nem teszik ki a pultra és többnyire ismerősök között osztják szét. Egy idős nyíregyházi házaspár az elmúlt napokban megtudta, hogy orthocid érkezik az árudába. A túrakocsi távozása után nyomban az árudába mentek és vásárolni akartak 2 kg orthocidot. A boltvezető „nincs”-el felelt. ‘Az idős házaspár erre a kereskedelmi osztályon tett feljelentést. A kereskedelmi ellenőr a helyszínre sietett és „vásárlóként” lépett be az árudába. Neki sem adtak. Megmutatta igazolványát, bement a raktárba és talált 28 kiló orthocidot. Az áruda nem kereskedelmi vállalaté, vagy szövetkezeté, hanem a mező- gazdasági főiskolai tangazdaságé. Ezért a kereskedelmi osztály illetékesei levélben kérték a tangazdaság vezetőit, hogy szüntessék meg a szabálytalanságokat. Remélhetőleg a felelősségre- vonás sem marad el. Hiszen az orthocid igen hatékony vegyszer, keveset kapunk belőle. De annak a kevésnek is — míg el nem fogy — a pulton a helye. N. L. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában folyamatosan készítik a különböző típusú mosószereket. A töltősoron a Biopon. (Elek Emil felvétele) Jogos, nem indokolt, később... Fa metszők S zabolcs-Szatmár megyében metszik az almafákat — olvasom országos lapjainkban is a pár soros híradást. Tény: távoli tájakon értéke van ennek a hírnek, hiszen közvéleményünk hozzászokott a szabolcsi almásokról szóló hírekhez. Betakarításkor mindennaposak ezek, ám ha van is ebben jó, van rossz is. Any- nyiszor írunk a betakarítás, az almaszedés gondjairól, hogy hovatovább úgy tűnik: az alma csak ősszel gond. Még télbe dermedt tájon jártunk, de Rohodon a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet irodájában egy forró hangulatú beszélgetés közepébe cseppentünk. Délutánra szerveztek rendhagyó megbeszélést azoknak az embereknek, akik dohányhoz és almához értenek. Bégányi Miklós, a termelő- szövetkezet rohodi kerületének kertészeti ágazatvezetője és Helmeczy Tibor kerületvezető a meghívottak névsorát ellenőrizte számba véve, hogy kiért kell üzenni még. Az idő sürget, bizonyos érte- telemben mozgósítani kell a falut. És ez Rohodon legfeljebb fokozottabban van így, mert hasonlóképpen van máshol is. gek miatt elmaradásuk van, és azt sem lehet tudni, hogy nem érkezik-e korán a tavasz. Helmeczy Tibor kerületvezető: — Legalább száz ollóval kellene metszeni naponta. Jó, ha harminc hozzáértő emberünk van. Tavaly, szedéskor én magam láttam a rossz lábú, mankóval járó Sápi Péter bácsit almát szedni. Hősiesség? Az, de a családok is csak úgy bírijak a vállalt területtel, ha szombat, vasárnap segítenek az eljárók is, és mi is csak úgy bírunk a területtel, ha metszéshez értő asszonybrigádokat is szervezünk. Délután azt akarjuk elmondani a tagoknak, hogy így állunk, és arra akarjuk kérni őket, hogy otthon, ismerősök között beszéljenek erről, szervezzenek meg minden lehetséges erőt... Nem maradt metszetlen fa Rohodon, eredménnyel járt a beszélgetés. Ennek ürügyén mondom el, hogy hasonló gondokkal több gazdaság is birkózik, ősszel valamiképpen már természetes, hogy szerveződik a társadalmi segítség. de ilyenkor a táj a pihenő falvak hitét kelti minden idegenben. Á városkörzeti tanácskozások után Kisvárdán Közel félezren vettek részt Kisvárdán a nemrég lezajlott városkörzeti tanácskozásokon. A négy körzetben ötven közérdekű javaslat és tizenhat bejelentés hangzott el. A „kívánságok” nagy részét már véleményezték. A válaszok egyértelműen igazolják: az állampolgárok diktálta lista a legtöbb esetben valós igényeket támaszt. Felülj aro es ABC A „kívánságsláger” mindenképpen a felüljáró volt. Valóban nagy gond Kisvárdán az öntöde melletti vasút- közút egyszintű kereszteződése. Ugyanis nemcsak a kórház, hanem a jelentősebb ipari üzemek is* a sorompón túlra települtek. Sajnos, a mintegy nyolcvanmillió forint értékű KPM-beruházásról csak a hatodik ötéves tervben lehet majd biztosabbat mondani. Jogos igényként jelentkezik a gyógyszertárprobléma. Jelenleg kettő van a városközpontban és egy a kórházban, de kellene még a vasúton túl- •a és a Hármasút környékére. Ezzel is várni kell. A Fő téren, a 30 lakásos OTP-s lakás alatt épül ugyan egy új, de oda majd a mellette lévő régi költözik, amelyet avult- sága miatt lebontásra ítéltek. A gyógyszerellátást tehát ezután is a meglévőkkel kell megoldani. Valamivel kedvezőbb a válasz az ABC-k esetében, amelyből kettőt kértek a peremkerületekbe, a József Attila utcába és a Hármasút környékére. Üj ABC-áruház építésére már van elgondolás a József Attila utca környékén. Természetesen csak a hatodik ötéves tervben. A másik áruház építése —amelyet ugyancsak előjegyeztek — a tanács rendelkezésére álló pénzügyi keret függvénye. Soron kívül Az utóbbi időben elég nagy probléma volt a városban a belvíz, s ez jelentkezett a tanácskozásokon is. Ahol lehetett, máris segítettek. A Nyerges Imre utca kiépítése például már megkezdődött, a Szív utcában — itt már be is fejezték a munkát — egy nyílt árok ásásával oldották meg a gondot. A sár azonban olyan nagy, hogy a mentőkocsi még így sem tud bemenni. Az útfeltöltéshez — amelyhez a posta ad salakot — társadalmi munkát szerveznek. A vízelvezetés lehetőségeit vizsgálják a Fáy András' és á Váci Mihály utcákban. A Várfürdő gyógyfürdővé való fejlesztése is felvetődött a városkörzeti tanácskozásokon. Annyit már elértek, hogy két kutat gyógyhatásúvá rangsoroltak, sőt olyan megegyezés is van születőben a társadalombiztosító és a Szavicsav között, hogy a máshova szóló beutalókat be lehet majd váltani. Az üdülőkörzetté való nyilvánítás, orvosi rendelő nyitása azonban még nem időszerű. Az egyik hozzászóló — nem tudva, hogy már van ilyen — az öregeknek kért napközi otthont. Természetesen ott, mindjárt megkapta a választ. Szeretnék, de... Kértek gázpalack-cseretelepet is az ipari területre, ugyanis a régi a központban megszűnik és a város ellentétes oldalán, az északi részen épül helyette egy új. A válasz: nem tervezik, örülnek, hogy a városi fűtőmű felépítése miatt szanált helyett előteremtették a pénzt egy újra. Akinek messze van, az vegye igénybe a Tempó szolgáltatását. A közkút a Bem utcában nem indokolt, mert 300 méteren belül már van. Változatlanul nincs pénz a Rudas László utca korszerűsítésére, egyelőre meg sem tudják tervezni a járdát a Sárköz utcában, s csak a hatodik ötéves tervben jut majd pénz a Kinizsi utca környéki kertekalja vizeinek elvezetésére. Nincs pénz szociális otthon építésére, a kórház környéki nyilvános illemhelyek létesítésére sem. Több helyre forgalmi jelzőtáblát kértek. Megvizsgálják: szükséges-e? Nyilvános telefont talán adna is a posta, de... pár nap múlva már szétverték azt a kettőt is, amelyet korábban felszereltek. S ha már a posta újra szóba került: kevesen tudják még, hogy ha a posta zárva van, táviratot lehet feladnia Béke presszóból, vagy a Halász étteremből is. A lista természetesen nem teljes. A sürgős és a még sürgősebb tennivalók naponta ott tornyosulnak a tanácsi ügyintézőknél, de az időrendi besorolásoknak sokszor szab határt a pénz hiánya. Tóth Árpád Bégányi Miklós mondta a feladat nagyságrendjéről: — Kétszázhetven vagon almánk termett tavaly. Ez csak a közös, hozzá lehet adni a háztájiban termett 100 vagon almát is. A község körüli almások régi telepítésűek. Húsz- huszonkét évesek, középmagasak a fák. A közösben 15— 16 ezer fát kell megmetszeni. A 145 hektárnyi almás felét százalékos művelésben családok vállalják fel, a többit a termelőszövetkezet műveli. A délutáni megbeszélés egyik célja, hogy azok, akik almához is értenek, de inkább dohányt termesztenének, vállaljanak almát is, hiszen a januári havak, hideAz is tény, a metszést nem lehet úgy szervezni, mint a betakarítást, ehhez értő emberek kellenek. Nem kérhetjük az általános iskolák segítségét, de vannak nekünk mezőgazdasági szakiskolásaink is, nem hívhatunk segíteni válogatás nélkül katonákat, de vannak katonafiúk, akik együtt nőttek ezekkel a fákkal. Nem valamiféle drámai felhívás ez, az idei tavasz jóformán a tájékozódáshoz sem hagy már időt, legfeljebb utalást későbbi gondjainkra. Rohodon mondták: a fák nőttek, lombosodtak, az otthonmaradó embereket koptatta, nyűtte az idő. Holnapféltés ha mindenütt tudjuk: a fák koronája jövőre még nagyobb lesz. Bartha Gábor Vezet a paradicsom Több lesz a zöldség \ A megye mezőgazdasági üzemei elkészítették az idei zöldségtermesztési terveiket. Ebben az évben Szabolcs- Szatmár termelőszövetkezetei több mint 60 ezer tonna zöldséget termesztenek, húszezer tonnával nagyobb mennyiséget, mint két évvel ezelőtt. Sajnos a primőr áruk zömét továbbra is más megyékből szerzik be Szabolcs kereskedelmi vállalatai, hiszen ezek termesztésére megyénkben még nem teremtették meg a feltételeket. A szabolcsi termelőszövetkezetek a tervek szerint 4660 hektáron termesztenek az idén zöldséget. A legnagyobb területet a múlt évekhez hasonlóan az idén is a paradicsom, a káposzta és a különböző gyökérféleségek teszik ki. Paradicsomot például 950 hektáron palántáznak, s 23 000 tonna termést várnak, kétszer annyit, mint 1978-ban. Az ellátás tehát kiegyensúlyozottabbnak ígérkezik, mint a korábbi esztendőkben, különösen, ha figyelembe vesszük a háztáji gazdaságokban termelt mennyiséget is, ahonnan például tavaly a termelőszövetkezeteken keresztül 14 ezer tonna zöldséget szállítottak a piacokra, (bg) A z idős szaktárs elmondott egy történetet. Megesett, hogy egy fentről jött ember („fejesnek titulálta”) végigment a műhelyen, itt is, ott is megállt, kezet rázott a dolgozókkal. Megkérdezte, hogy vagyunk, hogy mennek a dolgok. Többet ért, mint egy százforintos prémium. Ismert a szaki egy olyan igazgatót — ma már a harmadikat szolgálja —, aki reggelenként végigjárta a műhelyeket, körülnézett, beszélgetett. Nem bratyizott. Mindig csak a munkáról, anyagról, határidőről, szerszámokról és hasonló dolgokról esett szó. Ezek a látogatások egykét napra lelket leheltek az emberbe, mert tudatosult a lakatosban, esztergályosban, hogy számon tartják, hogy rajtuk van a gazda szeme. — Ez a mostani igazgató — mondta a szaktárs —, nem is tudom, hogy milyen. Kétszer, ha láttam. Kezet még nem fogtunk, szót még nem váltottunk. Hallom, sok a dolga. Tagja vagy hét-nyolc bizottságnak, a gyárban, a városban. Mondják, a fővárosba is sokat utazgat. Dolga van ott. Mi meg termelgetünk. Hol jól, dezte az öreg szaki —, tényleg tempósabb, rohanóbb világban élünk? Már aki — válaszoltam. — Vannak dolgok, amire tényleg nem érünk rá. Végigmenni a műhelyen, kezet rázni, apró- cseprő semmiségeket megkérÁ szaki hol rosszul. Mert ezt közük velünk. Egyik értekezleten ezt halljuk, a másikon azt. — Legutóbb is emlegették, verjünk rá, mert lemaradtunk. így artán én most ezeket a merevítő bordákat két nappal hamarabb meghajlítottam. De nem jönnek érte, a kutyának se kell. Majd a hónap vége felé rám recs- csentenék. — Mondjam már — kérdezni, erre bizony ma már nincs idő. Miért, miért nem? Nem tudom. Bár nem hajt bennünket a tatár, de futunk és szaladunk. Olykor semmiért. Legalábbis úgy tűnik. Ezt példázza a két nappal korábban meghajlított merevítő borda is. — Vajon nem az a baj — bölcselkedett a szaki —, hogy akik futnak, szaladnak, nem egy irányba tartanak? Ki erre, ki arra szalad és eltévesztik a célegyenest. Előfordulhat. Az sem ritka — volt rá példa —, hogy a rohanás értelme csak egy önmagába visszatérő görbe vonal, vagyis kör. — Nulla. így is mondhatnánk. Mert vajon miért törte kezét, lábát néhány tucat ember, hogy piacra dobják egyik-másik terméküket. Nem viszik, nem veszik, csak raktári készlet. Amikor gyártották, sokan dorgálták érte egymást, terv és határidő, anyag és norma emésztette az embereket. Egy szóval ilyen is van. Ez a mi rohanó világunk ezért is van. — Akkor most azt magyarázza meg az elvtárs — mondta a szaki —, miért nem jön le legalább havonta egyszer a műhelyünkbe az igazgatónk? Ki tudja azt? S. E.
