Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
Házmesterbrigád Sokféle szocialista brigádról hallottam már, de megvallom, meglepett, amikor a nyíregyházi ingatlankezelő vállalatnál megtudtam, hogy a házfelügyelők is alakítottak már brigádot. Az IKSZV- nak Nyíregyházán közel félszáz házfelügyelője gondoskodik a bérlakások lépcsőházainak, környezetének rendben tartásáról. Az „újonc — Éppen két éve alakult a brigádunk, 1978 elején. A város északi lakónegyedének házfelügyelőit vontuk be, ám nem mindenkit! ügy válogattunk, hogy csak az lehet a brigád tagja, aki becsületes munkát végez, nem volt fegyelmije vagy panasz rá — mondja Koczka Jánosné, a Május 1. Szocialista Brigád vezetője, aki az Északi körút 34. számú házban lakik, és' négy lépcsőház gondozója. — Elég távol esik egymástól a „körzetünk” két vége — egészíti ki Kanyart Istvánná az őz köz 49-ből. — Nem egészen úgy alakul a mi brigádéletünk, mint olyan közösségeknél, akik együtt dolgoznak. De igyekeztünk úgy tervezni, hogy meg is valósíthassuk elképzeléseinket. — Én vagyok az egyik „újonc” a házfelügyelői munkában — mosolyog Koczkáné — csak harmadik éve csinálom. De Trieb Mihályné például már 1966-tól végzi ezt a munkát. Amikor megalakult a brigád, úgy gondoltuk, hogy van éppen elég olyan teendő, amiben együttműködhetünk. — Havonta egyszer találkozunk mindannyian, mindig más lakásán — teszi hozzá Molnár Jánosné, aki egyébként a maga 29 évével a legifjabb. — Nem afféle hivata- loskodó brigádgyűlés ez, inkább baráti összejövetel.. — Azt említették, hogy van elég teendő, együttműködési lehetőség. Mik ezek? — kérdeztem, s sorjáztak is a~ válaszok. — Elsősorban azt tartjuk jónak, hogy így megbeszélhetjük a házfelügyelői munkával együtt járó gondokat, tanácsokat ’kaphatunk egymástól. — Ha valaki közülünk kisebb mértékben megbetegszik, s pár napos táppénzre nem szokásunk elmenni, hát összefogunk, és azalatt a néhány nap alatt, míg helyrejön, elvégezzük helyette a tennivalókat — hajol előre Kanyáriné. — Én magam is jártam már így, s a brigád készséggel segített! Ezer óra — Amikor Soltész Mihályné lánya esküdött tavaly májusban, összejöttünk, s segítettünk az előkészületekben... — A házak előtti parkosításban is segítünk egymásnak. Tavaly vállaltuk a háromszáz percet Nyíregyházáért, és összesen több, mint ezer órányi társadalmi munkát végeztünk. Amikor például az egyik Stadion utcai házban a felújítás után nem volt, aki rendet tegyen, egy lépcsőházat mi vállaltunk. A többit a házfelügyelők másik két brigádja: a déli városnegyedben lévő Arany János brigád és a tavaly alakult jó- savárosi Tyereskova brigád. — Nem papírforma az sem, hógy járunk közösen moziba, voltunk színházban, múzeumban is. Nagyon jól sikeMolnár Jánosné Trieb Mihályné Kanyári Istvánné rült tavaly nyáron a kirándulásunk a Zempléni-hegységben. — Milyen a jó házfelügyelő? — Szerintem igencsak ismernie kell a lakókat. — Azt hiszem, jó diplomatának kell lennie ... Mindenkivel megfelelő hangot használni, időnként alkalmazkodni, határozottnak is lenni. Nem könnyű. — A lakók nem egyformák, van köztük megértő, segítő szándékú, és van, aki vérig sértődik, ha valamiért figyelmeztetjük. Apadnak a tartozások — A brigád például takarékosságot határozott el, főleg a közös villanynál lehet ezt elérni. A mi házunkban sok pincébe szabálytalanul bevezették a lakók a villanyt. Nemcsak, hogy ingyen világítottak, de veszélyes is volt ez a barkácsolás. Nos, amikor szóltam, legtöbben szó nélkül leszerelték, ám akadt, aki felháborodott, hogy minek szólok én bele ... — Amióta a lakbért, fűtésdíjat mi szedjük, a tartozások is jócskán megcsappantak. Valahogy úgy lehet ez, hogy restellik az addig rendszertelenül fizetők is, hogy „nekünk” tartozzanak. A csekk személytelen volt... — Emberi kötelesstégünk is, de a brigádvállalások közé is bevettük, hogy a házunkban élő idős, beteg embereken segítünk. Én például rendszeresen mosok-vasalok, vásárolok Gáspár bácsinak és Horváth bácsinak a házban — említi Mazák Andrásné az Északi körúL28-ból. — De ezt a többiek is megteszik, méghozzá szívesen! őket dicséri Sok mindenről szó esett még e beszélgetésen: a hajnali hóeséssel járó keserves munkától a sértődékeny szülők rakoncátlan gyermekeiig — egyszóval a házfelügyelői munka ezernyi gondjáról-ba- járól. Annyi mindenesetre kiderült: bármily szokatlan vállalkozás is az ilyen munkát végzőknél a brigádalakítás — megéri. A házfelügyelőknek és az ingatlankezelőnek éppúgy, mint a lakóknak ... Nem véletlen, hogy a múlt év alapján az IKSZV házfelügyelői közül tizenket- ten kapták meg a kis táblát: „Tiszta udvar — rendes ház”. S mint elmondták, a táblácska nemcsak az ő munkájukat dicséri: a lakókat is, akik akarva-akaratlan jobban ügyelnek a tisztaságra, rendre — hogy továbbra is tiszta, kulturált környezetben éljenek. Tarnavölgyi György Vendégünk: A lány egyenruhában és tárcsával Az utazó számára úgy tűnik: mi sem könnyebb annak a vasutasnak a munkájánál, aki a vonatok indulásánál felmutatja a kis tárcsát, mire feldübörögnek a motorok a mozdonyban, s a szerelvény kigördül az állomásról. A forgalmista — vagy ahogyan a vasútnál szakszerűen nevezik: vonatmenesztő — teendői azonban nemigen adnak alkalmat a láblógatás- ra a kis irodában. A nyíregyházi vasútállomáson Borsy Saroltával beszélgettem nemrégiben — a négy, egymást váltó vonatmenesztő közül ő volt aznap nappali szolgálatban. — Két csillag fénylik a gallérján, ami, ha jól tudom, főtiszti rangot jelent. — Igen, főtiszt vagyok, de ez önmagában nem minden, hiszen a munkaköröm a lényeges. Ahogy említette: valóban nem üdülés ez a tevékenység. Nem tudnám megmondani, egy szolgálat ideje alatt hányszor kell kilépnem az ajtón, s a vágány mellé állni... Számtalanszor. Ha esik, ha fúj. A nyáron például egy jókora felhőszakadás idején indítottam, s hogy hogy nem, pontosan arra a pár percre jutott a legtöbb eső... Át kellett öltöznöm, amikor bejöttem. De nincs kibúvó: ott kell állni, amíg el nem megy a vonat. — Hogyan került a vasúthoz? — Elég bonyodalmas úton... Talán meglepő, de az eredeti szakmám női szabó — mosolyog, aztán komorabban folytatja. — Nagykállój vagyok, ma is onnan járok be dolgozni. Nos, ott kezdtem a munkát, a szakmámban. Közben leérettségiztem a gimnáziumban levelezőn, aztán szerettem volna egyetemre menni. A munkahelyem egyáltalán nem lelkesedett, sőt kifejezetten ellenálltak, így hát szedtem a sátorfámat, s mivel megtudtam, "hogy a vasútnál van állás, ezt választottam. — Hogyan jutott el a két csillagig? 1974 őszén kerültem idé, s munkám mellett elvégeztem a segédtiszti iskolát, majd egy év forgalmi gyakorlat következett. Utána két év alatt a tisztképzőt végeztem el... így hát a végzettség és a szolgáBorsy Sarolta lati idő alapján tavaly fel- varrhattam a második csillagot is. Ha tíz évem lesz, megkaphatom a harmadikat, ami intézői rangot jelent. — Mi a feladata jelenlegi beosztásában? — Említettem már a soksok Nyíregyházáról induló vonatot. Emellett rengeteg az adminisztrációs munka is: mindennek írásos nyomának kell maradnia! Két menesztés közt sem pihenek hát... Én igazolom a vonatvezetők menetlevelét is, továbbítom számukra az utasításokat és így tovább. Ezenkívül figyelemmel kell kísérni az utasokat is, a vágányok környékét. Egyszóval nincs megállás. — Nem volna kényelmesebb a varrógép mellett ülni? — Nem hiszem! Jól érzem magam itt, elégedett vagyok a munkámmal, a munkatársaimmal. Egy szocialista brigád vezetője vagyok, a neve Erdei Ferenc brigád, amellett szakszervezeti bizalmi is vagyok. Igaz, a szolgálat nem könnyű: tizenkét óra. Ha nappal vagyok szolgálatban, akkor ezt huszonnégy óra pihenő követi, ha éjjel, akkor negyvennyolc. A fizetésemmel sem lehetek elégedetlen, hiszen a négyezer forintos alaphoz harmincszázalékos műszakpótlék járul. Megszoktam, meg is szerettem ezt a munkát — nyugodtan mondhatom ... Hogyan fehérítsünk strucctollat? ASSZONYOK, FIGYELEM! A háztartás legnagyobb gondjaira kínál gyógyírt az a kis könyvecske, melyből idézünk. Igaz, nem új kiadvány: ötvenéves. „Ezer jó tanács” a címe, . a legnélkülözhetetlenebb tanácsokat kiválogattuk. Az alábbiak szerint bárki megtudhatja, valódi-e az annak mondott gyémánt. Ha a gyémántot tiszta vízbe dobjuk, annak színe fehérnek látszik, s jól kivehető, míg az utánzat összefolyik a víz színével, s alig látható. A megsárgult igazgyöngyöt pár pillanatra meleg borecetbe tegyük, s az megfehéredik. Rézvasalót ecet és só sűrű pépjével tisztítsunk. Az ángclnát könnyebb tisztítani, ha rögtön, miután fejét levágtuk, meleg vízzel leöntjük. A jeget könnyen apró darabokra törhetjük, ha kalapáccsal szöget ’ verünk bele. Ha hideg a lábunk, viseljünk cipőnkben újságpapírtalpat. Sokan éjszakára melegített gesztenyét tesznek egy zacskóban az ágy végébe. Háztartási alkalmazottaknak! A gazdád előtt mindig tisztán, rendesen jelenj meg! Ne csapkodd az ajtókat és ne hallgatózz! Ne torkoskodj! A háziasszony úgyis észreveszi. Ha az urak nincsenek otthon, idegennek ne nyiss ajtót! Ne pletykázz soha a házban vagy a boltban. A tetveket megöli a petróleum. Az esti bedörzsölés után nem szabad gyertya vagy petróleum- lámpa közelébe menni. Strucctoll fehérítéséhez egy darab téglán gyújtsunk kénport, s fölötte húzzuk ide-oda a tollat. Aztán vízgőz fölé tartsuk, míg a toliak meggöndörödnek. Marabutollat csakis meleg epeszappanhabban mossunk. „Friss firnájszfolt benzinnel vagy éterrel kijön. Légypiszok selyemruháról spiritusszal eltüntethető. Papírból vérfoltot klórral lehet eltávolítani. Fekete, fehér vagy színes fátyolt állott vízben mossunk, amelyben epeszappanból habot vertünk. Végül cukros vízbe is belemárthatjuk, hogy ne legyen túlságosan lágy. Hermelingallért benzinnel tisztítunk, ha megszáradt, burgonyaliszttel beszórjuk. Fehér gla- cékesztyű tisztításához legjobb az édes tejben feloldott fehérszappan. Végezetül egy roppant hasznos tanács: ha a szőnyeg széle felgörbül, a szélekre nagy öltésekkel szétlapított ólomgolyókat varrhatunk. Vagy alul bekenjük enyvvel, ami merevvé teszi a felkunkorodó széleket. Ki is vasalhatjuk nem forró vasalóval. Hogy azonban a szőnyeg felgörbü- lését egyszer s mindenkorra megakadályozzuk, legjobb, ha lerögzítjük mind a négy sarkát nagy szögekkel... Beszélgessünk a gyerekekkel! SVIB indig igaz örömet je- ■ i\ | lent számomra, ha HUB az utcán, autóbuszon beszélgetésbe mélyedt óvodást és szülőt látok. Annál szomorúbb látvány azonban, ha gyermekét némán maga után vonszoló anyával találkozom. Nagy lehetőségeket halasztanak el gyermekeik nevelésében a hallgatag, nem közlékeny és nem érdeklődő szülők. A kisgyermek későbbi, már kialakult beszédét meghatározza az a mód, ahogyan a felnőtteket beszélni hallja. Nagy kárt okoznak azok a szülők, akik a valóban bájos babagügyögést utánozzák, és így a gyermekkel szinte elhitetik, hogy így kell mondani. Na- ! gyón helytelen, mert ez ; megnehezíti, hogy iskolás korára tisztán beszéljen. A felnövő gyermek utánozza a szülői ház tagjainak beszédét, akár helyes és szép ez, akár nem. A gyermek nem választja ki a magyarosat, a helyest (nem is tudhatja) csak utánoz minden hangszínt, minden ritmust, rossz nyelvtaniságot. Mikor, s miről beszélges- ; sünk a kisgyermekünkkel? Mindig, mikor együtt vagyunk utcán, boltban, otthon! Mindenről, amit útközben látunk, ahová készülünk, arról, hogy mi történt az óvodában vagy a nagymamánál. A látott jelenségről, eseményről. Érdeklődjünk a gyermek véleményéről, kérdésekkel irányítsuk a beszélgetés fonalát, a hibát azonnal türelmesen, a gyermek előtt helyesen kimondva javítsuk is. Rendkívül fontos a gyermek szókincsének növelése is. A kisgyermek hatéves koráig megtanulja alapszókincsét (1000—1500 szó), ez azonban állandó fejlesztésre szorul. Sőt, a hátrányos helyzetű gyermekek (akikkel nem foglalkoznak szüleik) nem is érik el az átlag szókészletű gyermekeket! Minél több szót, kifeje- j zést, nyelvi fordulatot is- ! mer meg — és használ — I egy gyermek, annál gazda- gabb lesz nyelvi kifejező- ! készsége, képzelőereje. A szókincsgyarapítás leg- | jobb forrásai a mesék, ver i t sek, melyeket gyermekeinknek felolvasva egy-egy szó- | nál magyarázatot is adunk, | vagy ismert szövegkörnyezetbe helyezve értelmeztet- jük, vagy rokonértelmű szavait, szinonimáit is bemutatjuk szépen ejtve a gyér- : meknek. A gyermek beszéd- fejlődéséhez igen fontos, , hogy ő is összefüggően beszélhessen, meséljen önállóan jól ismert mesét a kötőszavak halmozása nélkül. Ha javítunk, soha ne hideg, parancsoló, korholó hangon tegyük. Ne éreztessük, hogy „rosszul” ejtett valamit, mert a „bűntudat” elhallgattatja a kisgyereket. ; jól fejlődő beszéd- készség visszahat a , : z gyermek logikus gondolkodására, megismerő képességére is. Az ilyen gyermek könnyen és eredményesen illeszkedik be az iskolai közösségbe. Beszélgessünk gyermekeinkkel, de adjunk alkalmat, hogy ő is minél többet beszéljen, meséljen, s figyelmesen hallgassuk meg őket. Ez is áldozat, ám élvezet is, és szorosabbra fűzi, barátibbá teszi a kapcsolatunkat a gyermekünkkel. Harcsa Tiborné óvodai vezető szakfelügyelő KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. február 10.
