Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
1980. február 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fűtés A G R O K E R: Gazdagabb választék A megyei Agroker vállalatnál a gépi ellátottság 100 millió forinttal értékesebb a múlt évinél, a választék is kedvező lehetőségeket kínál. Többek közt 45 lóerőtől 300 lóerőig minden erőgépből jó a választék. Másrészt nemcsak a tavaszi mezőgazdasági munkák gépei, hanem a nyári, őszi 'betakarításra valók is készleten állnak. NDK-ból való import gabonakombájn egy évvel ezelőtt egyáltalán nem volt, most több mint 20 ilyen nagy teljesítményű gép vár vevőre. Jelenleg összesen 40 gabonakombájn van raktáron s még ennyi érkezését várják. Növényvédő gépekből már most az egész évi igénynek megfelelő a helyi készlet. Ugyanígy jó az ellátottság és választék a nagyobb teljesítményű palántázókból, továbbá gabona, kukorica, cukorrépa, burgonya és mindenféle aprómagvak vetésére alkalmas gépekből. Közkedveltek a gabona- és k ukori ca-vetőgépek. Ezekkel biztonságosabbá válik a munka. Az ilyen gépekre szerelt ellenőrző készülékek mutatják a vetés rendszeres folyamatát és azonnal jelzik az esetleges csődugulásokat. Idén február 15-ig 32 mezőgazdasági nagyüzem vásárolt a megyében az Agrokertől 52 millió forint értékben új gépet. Fóliaanyagból 600 mázsát vásároltak február közepéig a megyében. A tavasz érkeztéig még 400 mázsa értékesítésiére számítanak a vállalatnál. Múlt évben 437,8 millió forintért bonyolított gépértékesítési forgalmat a megyei Agroker vállalat. Az idei terv 460 millió forint, (ab) A kisvárdai Vulkán öntöde II. csarnokában egy műszak alatt 35 tonna, 1400 fokos vasat csapol Kovács László a radiátorok öntéséhez. (GB) Küldött a megyei pártértekezletre Járjon sikerrel... A VOR vásárosnaményi üzemében 200 ezer zakót és több mint 420 ezer nadrágot varrnak ebben az évben. Farkas Gizella a legújabb német gyártmányú frontfix ragasztógéppel dolgozik. (Elek Emil felvétele) AKI EGY CSŐ TENGERIT MAJSZOL, KENYERET ESZIK, ALMÄT ÍZLELGET, TEJET ISZIK, NEM IS GONDOL ARRA: AZ ÁRBAN VALAHOL OTT REJTŐZIK AZ ELŐÁLLÍTÁSHOZ SZÜKSÉGES ENERGIA KÖLTSÉGE IS. NEM MINDEGY TEHAT, HOGY miként dolgozik az energetikus? K emény telünk volt, mi tagadás. És nem szé- gyelem bevallani, hogy az energiatakarékosság elveinek ismeretében, továbbá tudván azt, ami rés egy lakáson csak létezik, ott sokunkénál mindenütt a levegő járkál, meglehetősen rossz előérzetekkel tekintettem a várható hideg napokra. Nem csak én voltam így, sokak borzongtak már előre a hideg lakásokra gondolva, és tán nem is véletlenül voltunk borúlátóak, mert tudva tudjuk, olyan náció vagyunk, akik hajlamosak egymást is túllicitálva, az okos alapötletből is rossz eredményt kihozni. Nos, a napokban, ismerőseimmel a tél mérlegét megvonván — előlegezve persze azt, hogy váratlan meglepetés már nem lesz —, egyszerre állapítottuk meg: az energiatakarékosság okán fázni nem volt módunk. Amikor az időjósok zimankót ígértek, a fűtőtestek felforrósodtak, ha enyhülés köszöntött be, a radiátorok is meglanyhulták. Ez így ment egész télen át. Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, sietve írom ide: voltak nehéz óráink is, de ezért nem a gőzzel takarékoskodni akaró energetikusokat, inkább a fűtési rendszer hibáit kell okolnunk. Hadd valljam meg, örömmel írom mindezt, pedig én is a szkeptikusok közé tartoztam, és így, én is megkaptam a magam cseppet sem hideg, inkább gyengéd arculllegyintését, az enyhe figyelmeztetőt, hogy a néha már ködössé misztifikált ésszerűség, takarékosság, és sok minden egyéb — mondjuk így: jelszó, okosan, em- berközpomtúan megvalósítva igenis a barátunkká, s nem az ellenségünkké lehet. A fűtésre visszatérve igaz lett a módosított köz-3 a^esf^is: kott, és a káposztából is kevesebb fogyott. Vagyis: ta- .karékos'kodva is kellcfen besüthettünk önmagunknak. (speidl) Hepp Jánosné a szókimondó. így jellemzik „lent” a kismamaműszakban, ezt vallják róla „fent” a vezetők. Egy várandós kismama jegyzi meg: „Zsuzsika azt mondja fent, ami lent fájó pont”. — Van-e most fájó pont? — kérdezem Zsuzsikától. — Van. De nem azért mondom, mert a kismamákkal dolgozom. Szükséges tudni, többsége törzsgárgatag. Ami fáj: a kismamaműszakra nem terveznek. így aztán nem tudjuk, holnap mit csinálunk. Holtszezonban még csak hagyján, de szezonban is így van. És most ez foglalkoztat, mert közeleg a szezon. Zsuzsika álig volt 4 éves 1956-ban, amikor újjászületett a párt. Jósavárosban laknak. Egy gyermek, a 20 hónapos Tamáska édesanyja. Nincs gyesen. Megszakította. Nem a pénz hajtotta. Imádja a kicsit, de már megszokta a gyári nyüzsgést, az embereket, az övéit, ahol gyereklányként nevelkedett, ismerkedett a konzervgyártás rejtelmeivel. Itt lett szakmunkás. Ennek a gyárnak volt ipari tanulója 1966-ban. Öt jelölték a szakma kiváló ,tanulója országos versenyre is. Hírnevet, becsületet szerzett a Nyíregyházi.Konzervgyárnak. Helytállásával, a munkájával vívta ki magának a megbecsülést. így jutott előre. A borsógyártásban kezdett szakmunkásként. Két hónap múlva már csoportvezető volt a főzeléküzemben. Érezte, kevés, ’ ennyivel nem lehet „megélni”. Vállalta három műszak mellett a továbbtanulást. Debrecenben az élelmiszeripari szakközépiskolában érettségizett. Ez kicsit megviselte, de örömmel végezte. 1977-ben férjhez ment. Férje is művezető a papírgyárban. Hepp Jánosné hét éve művezető. Érettségi Után nevezték ki. — Három műszakban csináltam ezt, 1978 tavaszáig, míg gyesre nem mentem. Most is művezető, egy műszakban, a főzeléküzemben. A gyesről visszatérő kismamák, a terhes mamák és néhány leszázalékolt nő dolgozik irányításával. Legalább nyolcvanan. űértük szólt szakszervezeti bizalmiként, műhelytitkárként, vszt-tag- ként, s az iparági szakszervezet tagjaként is. Hepp Jánosné „csak” három éve tagja a pártnak. Annak a fiatal kommunista nemzedéknek a tagja, aki a szocializmusba beleszületett. Most úgy érzi, szokatlanul nagy felelősség nehezedik rá. — El sem tudom mondani. Akkor éreztem, amikor á városi pártértekezleten megválasztottak a megyei pártértekezletre küldöttnek. Tudom, nemcsak a gyárat kell képviselnem, hanem a várost is. Persze én csak a gyáron keresztül tudom szemlélni a dolgokat, hiszen ez az üzem a megyéé is. Jövője nem csupán az itt dolgozókat érdekli, hanem a megyét is. A városi pártértekezleten erről szóltam. — Mit mondana el, ha a pártértekezleten szót kapna? — Mindenképpen megemlíteném, hogy sürgősen szükség van a gyár rekonstrukciójára. Elavult a géppark, a technológia. Ezzel hatékonyan dolgozni, jó minőségű terméket gyártani szinte lehetetlen már. Újításokkal, karbantartásokkal próbálunk toldozni-fol- tozni, de nem lehetünk sokáig versenyképesek a piacon. — A másik, nemcsak a konzervgyárban gond: a művezetők jog- es hatásköre. Ügy látom, nincs szinkronban a megnövekedett feladatokkal. Biztosítson a vezetés olyan lehetőséget, hogy a művezető tudjon fegyelmezni, jutalmazni. Előre ugyanis még most sem .tudjuk, hogy erre vagy a munkára mennyi pénz van. Ha tudnám, úgy osztanék, szoroznék, bíztatnék. — Szóvá tenném a továbbtanulási gondokat is. Sokan vagyunk konzervipari technikusok, érettségizettek. A többség középvezetői beosztásban dolgozik. Ahhoz, hogy tovább lépjünk, felsőfokú végzettséget kellene szereznünk. S ezt nemcsak mi igényeljük, hanem a mind korszerűbbé váló termelés is ... , Azt mondják róla, addig hajt, míg meg nem oldja a gondokat. Járjon sikerrel... Farkas Kálmán A Tiszalöki Állami Gazdaságban Hernádi Ferenc — vagy ahogyan ott ismerik: Feri bácsi — foglalkozik minden energiaüggyel. Ügy hiszem nem tévedek, ha azt hiszem, hajában az ősz szálak születéséhez az ebből adódó gondok is hozzájárultak. — Eddig sem volt egyszerű, de ezután még komolyabb munka a gazdaság energia- fogyasztásának megtervezése. A takarékosság ugyanis nem mehet a zavartalan munka rovására, de mégis, mind nagyobb a követelmény. Elég ha annyit mondok: évente több mint 2 és fél milliót fizetünk ki tüzelőanyagra — ez olaj, fűtőolaj —, és megközelítően egymilliót villanyáramra. Ha minden energia- forrás költségét összeadjuk, akkor igencsak négymillió körüli a kiadás. Ha ebből, mint tervezzük, csak öt százalékot sikerül megtakarítani, az is 200 ezer forint. Nem a pénz minden — Amikor terveztünk, mégpedig nagyon szigorúan és keményen — folytatja a gondolatot Hollósi Béla igazgató- helyettes —. akkor arra is gondoltunk: nem minden a pénzbeni megtakarítás. Talán még fontosabb, ha az eredményt abban mérjük, menynyi áramot, olajat takarítunk meg. Ez a lényeg, az energiával való okos, ésszerű gazdálkodás. — Korábban sem szórtuk a pénzt — világosít fel az energetikus —, de azt már a múlt évben is láttuk, vannak jó lehetőségek az ésszerű takarékossághoz. Ezek figyelembevételével alakult ki a haditerv. Egy kilowatt villamos energia a múlt évben 1 forint 18 fillérbe került. Ez nemcsak megyei, de országos szinten is kiemelkedően jó. De hogy a szinten maradjanak, s ne kelljen szembenézni a fogyasztás rendszertelensége miatti büntetés kemény, tizenkétszeres díjával, nem pihenhettek meg a babérokon. — Először is meg kellett szervezni, hogy minden nagy teljesítményű gép úgy dolgozzék: ne alakuljanak ki csúcsok. Pontos terv határozza meg, ki, mikor, mivel dolgozzék — mondja Hollósi Béla. — Vagyis elhúzni a terhelést, mégpedig úgy, lehetőleg nappal dolgozzunk, s ne maradjon az esti csúcsidőre sok munka. Ez persze csak részben valósítható meg, hiszen a teheneket csak ilyenkor tudjuk fejni, a tejhűtő is ebben az időben működik, a szárító sem állhat le. De hát van olyan megoldás, hogy ebben az időben más nagy fogyasztó berendezés ne dolgozzék. Az olaj a csúszós! Az áramfogyasztás szervezése sem könnyű, de itt az igény némileg behatárolja a lehetőséget. A gazdaságban ugyanis villannyal működik a vízellátás, a műhelyek sora, a daráló, a szárító, a keverő, a terület világítása, a fejés, a hűtés. Egyetlen megoldás: a legkiválóbb szervezéssel, tudományos alapossággal kidolgozni az egyidejűség kizárását, az egyenletes terhelést. A nagy tétel, a tüzelőolaj, a gázolaj, a kenőolaj. A hatalmas géppark, a szárítóberendezések nagy fogyasztók. Itt már a szervezésen kívül sok emberi tényező is belejátszhat a sikerbe vagy éppen a kudarcba. — Hernádi Ferenc: — A norma testre szabott, gépre, tájra megadott. Kidolgoztuk az anyagi érdekeltség rendszerét, amivel a pazarlás csökkentésére, a takarékosságra serkentünk. — Tegyem hozzá — így az igazgatóhelyettes —, hogy ebből, legyen is valami, ahhoz viszont a gépek műszaki állapotát garantálni kell a szerelőknek, műhelyeknek. Hűszaki újítások — A saját szervezés jelenleg a legfontosabb — mondja az energetikus —, hiszen ismerjük a lehetőségeinket. Tudjuk, jobban kell szervezni a szállítást, el kell érni, hogy minden gép télen is tudjon indulni, ne pöfögjön üresen nyolc órából hatot az a gép, mely trágyát szállít, s melynek motorját nem meri leállítani a vezető. Kevesebb üresjárat is jobb lenne, a gépkocsik 60—65 százalékos kihasználását is lehetne javítani. Ügy hiszem, ez mindenütt így van, nemcsak nálunk. — De változtatni sem félünk, ha az jó, gazdaságos — magyarázza Hollósi Béla. így például az üvegházat az eddigi olajtüzelésről vegyesre állítottuk át, fánk van, így olcsóbb. Ezenkívül tárgyalunk a Vegytervtől dr. Barta Györggyel, aki kazánjainkat tüzelőolajról fűtőolajra tudná átállítani, ami egymagában évi 300 ezer forintot hozna. Az energetikus naponta megáll grafikonjai előtt, nyomon kíséri a fogyasztást, a költségeket. Bújja a szakirodalmat, tanfolyamon vesz részt, állandó kapcsolatban van az energiaszolgáltatókkal. — Nem megy másként. Az energiagazdálkodás nem lehet spontán folyamat, csak a kor tudományos eredményeinek ismerete kecsegtethet sikerrel. A személyes kapcsolat pedig fontos, hiszen egy áramszünet megbéníthat, a jóindulatú figyelmeztetés a fogyasztásról időben tájékoztathat. Vagy vegyük legutóbb: végre megoldódott a fáradt olaj elszállítása, az ÁFOR végre lépett, mégpedig számunkra is kedvezően. Ellenőrzés, hatáskör Az energetikus, aki egyben a gazdaság főgepésze, naponta látja és tudja, hogy a három üzemegységben hol állnak a dolgok. Van jogköre, hogy intézkedjék, a takarékossági határozatokat a jutalmazás és büntetés eszközeivel serkentheti. — Tudja, valahogy úgy érzem, hogy a takarékosság nem mindig valami megspórolása — mondja a tapasztalt szakember. A lényeg talán az, hogy ugyanannyi üzemanyaggal nagyobb teljesítményre serkentsünk gépet és embert. Ez a takarékosság az igazi. Hogy a példa érthetőbbé tegye: Dankópusztán van egy szárítónk. Ez 12 óra alatt 130—140 mázsát bocsátott ki. Ha a lucerna előzsugorítása általánosan megvalósul, elérhető lesz a 200 mázsás teljesítmény is. Nem az energia csökken, a kibocsátás nő. Bürget Lajos
