Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 27. Napi külpolitikai kommentár Szadat és az arabok A Szíriái fővárosban hivatalosan közölték, hogy ha­marosan csúcsértekezletet tart az egyiptomi—izrae­li közeledést ellenző arab országok (Szíria, Algéria, Dél-Jemen, Líbia, illetve a PFSZ) csoportja, az úgyneve­zett Szilárdság Frontja. Elég egy pillantást vetnünk akár a közelmúlt, akár a jelen krónikájára ahhoz, hogy meg­értsük: a bejelentés időzítése nem véletlen. A kezdeményezés mindenekelőtt azzal a damaszkuszi értékeléssel függ össze, hogy Izrael — Dél-Libanonon ke­resztül — átfogó hadműveletet készít elő Szíria és a pa­lesztin ellenállási mozgalom ellen. Az sem véletlen, hogy a közlemény annak a napnak — február 26-ának — az előestéjén hangzott el, amelyen megnyílt Egyiptom izraeli nagykövetsége, vagyis gyakorlatilag életbe lépett a két or­szág között amerikai segédlettel még Camp David-ben megalapozott diplomáciai kapcsolat. A lépés most éppoly heves ellenérzést vált ki az egész arab világban — bele­értve még a legkonzervatívabb Szaúd-Arábiát is —, mint az alku megkötése idején. Ma számtalan arab lap és rá­dióállomás használja szinte ugyanazt a fogalmazást: Szadat elnök ezzel falat vont Egyiptom és az arab világ közé, vállalnia kell tehát ennek hosszú távú következményeit. Az egyiptomi elnök — hangzik a legfrissebb PFSZ- nyilatkozat — „olyan időben teszi mindezt, amikor Tel Aviv telepítéspolitikáját világszerte felháborodással fogad­ják”. Hogy ez mennyire így van, azt egyebek között az is bizonyítja, hogy a Biztonsági Tanács éppen most foglal­kozik a problémával, amelynek lényege a Gazai-övezet és Ciszjordánia teljes bekebelezésére irányuló nyílt izraeli tö­rekvés. A kérdéses övezetekben forrpontig hevült a létérde­keiben veszélyeztetett lakosság hangulata. Ezzel ma­gyarázható, hogy a szankciók és fenyegetések el­lenére a legutóbbi órákban Ciszjordániában tüntetésekre került sor az egyiptomi—izraeli „ünnepélyes kapcsolatfel­vétel” ellen. Az ellenállás magára Egyiptomra ,is vonatko­zik. Éppen most érkezett hír arról, hogy Egyesült Nem­zeti Front néven tekintélyes személyiségekből álló politi­kai szervezet alakult Kairóban, amelynek egyetlen célja: küzdeni az egyiptomi—izraeli közeledés ellen. Sok más esemény mellett a libanoni fejlemények fi­gyelmeztetik az arab — és nemcsak az arab — világot arra, hogy milyen közvetlen veszélyekkel jár a térségben a Camp David-i alku megvalósulása. A Kairó—Tel Aviv „tengely” egyrészt elmélyíti a libanoni polgárháborús sza­kadékot, szinte elviselhetetlenné teszi a sokat szenvedett országra nehezedő nyomást, másrészt fokozza a feszültsé­get a Közel-Keleten. Harmat Endre Kádár János látogatása (Folytatás az 1. oldalról) anyagot. Az intézmény ha­zánk életéről öt nyelven fo- _ lyamatosan tájékoztatja a nagyvilágot, s nyomdai úton 50 — napi vagy heti — kiad­ványt készít a hazai és a kül­földi előfizetők számára. A Központi Bizottság első titkára megtekintette a kül­földi adások szerkesztőségé­ben a számítógéppel működő képernyős szerkesztési rend­szert. A hírek, tudósítások in­nen öt világnyelven kábelen, rádióhullámon, illetve mű­hold közvetítésével jutnak el négy világrész csaknem száz országába. A vendégek ezután a hírügynökség nagytermébe látogattak, ahol a belföldi, valamint a külpolitikai szer­kesztőség tevékenységével is­merkedtek, majd a telefotó- központot és az MTI fotó kor­szerű, színes technikára be­rendezett laboratóriumait ke­resték fel. Ezt követően Kádár János az MTI párt-, állami és tár­sadalmi vezetőivel találko­zott. Elismeréssel szólt arról a tájékoztató munkáról, ame­lyet a hírügynökség dolgozói mind eredményesebben vé­geznek, s tevékenységükhöz további sok sikert kívánt. Befejeződtek csehszlovák Jegyzőkönyv aláírásával kedden Budapesten befeje­ződött a magyar—csehszlo- vág gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési bi­zottság 16. ülésszaka. A ba­ráti , hangulatú tanácskozás eredményeit összegező ok­mányt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Rudolf Rohlicek, a cseh­szlovák kormány elnökhe­lyettese, a bizottság társel­nökei írták alá. A bizottság áttekintette a két ország kormányfőinek 1979 augusztusi találkozóján meghatározott feladatok vég­rehajtását. Határozatokat ho­zott a munka meggyorsításá­ra. Nagy hangsúlyt kapott, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a termelési, együtt­működési kapcsolatok fej­a magyar- tárgyalások lesztésére, a részegységek, al­katrészek gyártása szakosí­tásának és kooperációjának jelentős bővítésére úgy, hogy ez már 1980-ban gyümölcsöz­zön. ★ Rudolf Rochliceket kedden fogadta Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes, elvtársi találkozón jelen volt Marjai József, Kovács Béla, hazánk prágai és Václav Moravec, Csehszlovákia budapesti nagykövete. A csehszlovák delegáció kedden elutazott Magyaror­szágról. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Marjai József és Václav Moravec. afganisztáni cáfnlat A Bakhtar afgán hírügy­nökség hétfőn határozottan cáfolta azokat a rágalmakat, amelyeket több nyugati saj­tószerv terjesztett vezető af­ganisztáni politikusok sor­sáról. A közlemény emlékeztet arra, hogy a Reuter és az AFP hírügynökségek, vala­mint a BBC, az Amerika Hangja, a Deutsche Welle és a peshawari rádióadók kö­zölték: Szultán Ali Kest­mand, az Afganisztáni Egy­séges Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a forradalmi ta­nács elnökhelyettese állító­lag megsebesült egy lövöldö­zésben, majd később meghalt. A Bakhtar ezzel kapcsolat­ban rámutatott, hogy Kest- mandot nemrégiben a Szov­jetunióba küldték gyógykeze­lésre. Erre azért volt szükség, mert Amin hosszabb időre börtönbe vetette őt, és egész­sége az elszenvedett kínzások miatt megrendült. A politikus a közeljövőben hazatér Afga­nisztánba. A nyugati hírforrások ter­jesztette hazugságok másik példája az a híresztelés, hogy Muhammed Barjalaj, az Af­ganisztáni Egységes Népi De­mokratikus Párt Központi Bizottságának tagja szintén megsebesült a forradalmi ta­nács ülésén kirobbant lövöl­dözésben. Az afgán hírügy­nökség hivatalos közleménye aláhúzza, hogy Barjalaj egészséges és hétfőn pártkül­döttség élén az etiópjai fővá­rosba utazott. Indira Gandhi indiai miniszterelnök megbeszélést folytatott Joszip Vrhovec jugoszláv külügyminiszterrel, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Üj-Delhiben. (Kelet-Magyarország telefotó) Konczek József tudomáayos-fantasztikus elbeszélése 6. — Na, gyere ki, öltözz fel. Aztán ahogy kijött a víz­ből... ... a Fiú karjai felé nyúl­tak, de furcsán, mert ebben a pillanatban, ahogyan fejét felemelte, arcán a Hold fé­nye ... ... hogyan történt? A megpörkölt szikla por­felhővé omlott. Irtózatos zö­rejek közben nagy sziklatöm­bök zuhogtak a vízbe, és a megijedt teknőcök messzire előrenyúló nyakkal siettek felfelé a dombon. Szánalmas kecmergésük szinte a szemé­be fényképeződött. ... nem akarta ő ezt. Föléje térdelt. Masszírozni kezdte a szívét. A Fiú kinyi­totta a szemét. — Nincs bajod? — Ne ijesztgessen, pa­rancsnok. — Én ijedtem meg. — Hol van? — Eldobtam. — Majdnem megölt, tud- ja-e? Pedig már megmond­tam magának, hogy szerin­tem itt semmi szükség fegy­verre. Csak nézte és mosolygott. — Mutassa! Nem égette meg a ruháját? A sugárfegyver a ruhát nem sértette fed, de reaktív erejétől a leomlott sziklafal alatt gőzölögve forrt, fortyo­gott a víz. — Na, látja. Elrontotta a fürdőhelyemet is. — Nem baj. — Nem hát. Ne idegeskedj, parancsnak. Feküdj ide, nézd, milyen mély az ég. — Vissza kell menni? A parancsnok hallgatott. — Az lehetetlen, hogy nin­csen megoldás. Amikor a központban voltam, beszél­tem az Equus személyzetével. Hallgattak, így hát, helyeseb­ben szólva, én beszéltem. Még tarthatott a sokk, az Equus kalandos útjának hatása. És a kapitány nincs sehol. Nem értem, nem értem ... — Mit kutatunk mi itt tu­lajdonképpen? Elcsodálkozott a Fiún. És elgondolkodott. Valóban. Hi­szen nem mondta, meg nekik. És ők azóta, hogy idejöttek, engedelmeskedtek minden parancsának, kutattak vele együtt nap mint nap. És nem is kérdeztek. Ezt korábban természetesnek vette. Miért csodálkozik el most? — Azt mondod, megsértet­telek benneteket? — Azt. — Igazad van. Megsértette­lek benneteket... Na, most már tényleg öltözz fel. — Visszamegyünk? — A központba nem. Az űrhajóra. — Mit tervezel, parancs­nok? — Meg kell beszélnünk mindent. — Ez mindjárt más. — De a parancsnokságot nem adom át. — Ki kérte? — Igaz. — Na látja... na látod ... Szikszai Károly rajza Egy nem mindennapi bünlajstrom Ügyészség előtt a rendőrgyilkosok Képünkön balról jobbra: Soós Lajos 36 éves büntetett előéletű gép­kocsivezető, György József 38 éves büntetett előéletű kocsikísérő, Németh István 20 éves büntetlen előéletű gépkocsivezető és Varga László 35 éves büntetett előéletű szállítómunkás. (Kelet-Magyaror­szág telefotó) Fontos szakaszához érkezett az évtized bűnügye: a Budapesti Rendőr-főkapitányságon befeje­ződött a tavaly nyáron történt rendőrgyilkosság vizsgálata, az ügyet vádemelési javaslattal át­adták a Fővárosi Ügyészségnek. Az egész országot foglalkoztató rendkívül súlyos bűncselekmény­ről, s a rendőri vizsgálatok, a nyomozás során feltárt egyébb bűnesetekről tájékoztatták a saj­tó képviselőit. Konczer István rendőr ezredes, a BRFK vizsgá­lati osztályának vezetője egye­bek között elmondta, hogy az el­vetemült bünbanda listáján — Gyulai Károly rendőr főtörzsőr­mester meggyilkolásán kívül — még három gyilkosság, s mint­egy 70 betöréses lopás, autófel­törés és lopás, csalás, sikkasztás szerepel. A rendőrség áldozatos munká­jának, a lakosság segítőkészsé­gének eredményeként, a rendkí­vül bonyolult ügyben mindössze néhány hétre volt szükség, hogy a tetteseket kézre kerítsék. A szinte példátlan erőfeszítést jól szemlélteti, hogy a gyanúsítottak letartóztatásáig több ezer sze­mélygépkocsit ellenőriztek, mint­egy 200 ezer lakost kérdeztek meg, hogy minél többet tudjanak meg a bűnesetről. A nyomozás során összegyűlt terhelő vallomá­sok, bizonyítékok alapján őri­zetbe vették Söós Lajos 36 éves gépkocsivezetőt, büntetett elő­életű vecsési lakost, György Jó­zsef 38 éves kocsikísérő büntetett előéletű budapesti lakost, Né­meth István 20 éves gépkocsive­zető büntetlen előéletű budapesti lakost és Varga László 35 éves szállítómunkás, büntetett előéletű budapesti lakost. Soós Lajos vallomása szerint már tíz év óta tervezte, hogy — nagyobb bűncselekmény elköve­téséhez, ha kell, gyilkosság árán is, rendőrtől fegyvert szerez. Elhatározta, hogy a XVIII. kerü­leti Vörös Hadsereg úton, a 4-es főútvonalon, a Ferihegyi repülő­tér mellett szolgálatot teljesítő Gyulai Károly rendőr főtörzsőr­mestertől szerzi meg a fegyvert. Gépkocsijával naponta járt ar­ra, ismerte a környéket, s kö­szönő viszonyba került a rendőr­rel, így remélte, hogy tervét va­lóra válthatja. Tudta azt is, hogy a bűncselekményt egyedül ném hajthatja végre. Ebbe bevonta Németh Istvánt, akit az István kórházban ismert meg. Számolt azzal is, hogy rajtuk kívül szük­ség lesz harmadik közreműködő­re is, így szólt György József korábbi bűntársának, aki nem mondott ellent. Heteken keresz­tül figyelték Gyulai Károly szol­gálati beosztását, várva az alkal­mat a bűncselekmény elkövetésé­re. A végzetes, július 9-i napon es­te tíz óra után Soós és Németh személygépkocsival Vecsésre uta­zott. Amikor észrevették, hogy Gyulai Károly van szolgálatban, elhatározták, hogy végrehajtják régi tervüket. Soós lakásáról ásót vettek magukhoz, hogy a rendőrt miután megölték, valahol elás­sák. Megkeresték György Józse­fet, majd éjjel egy és két óra kö­zött értek a rendőr szolgálati he­lyére, és az őrbódétól 35 méterre az útpadkára lehuzódva várakoz­tak. Felnyitva a gépkocsijuk mo­torház tetejét úgy tettek, mintha meghibásodott volna a jármű, s a rendőrt odahívták, majd Soós egy Wartburg féltengellyel fejbe sújtotta. Az eszméletét vesztett rendőrt a gépkocsi csomagterébe helyezték, s pisztolyát elvéve Ve- csés irányába hajtottak. Még el­távozásuk előtt Németh az őrbó­déból megkísérelte, hogy magá­val vigye a rendőr géppisztolyát is, de idegességében nem találta meg. Vecsés után Ecser felé ha­ladtak, s menet közben arra let­tek figyelmesek, hogy a rendőr éledezett. Soós megállította a gép­kocsit, felnyitotta a csomagteret és a rendőrt többször fejbe súj­totta. Továbbhaladva egy, a mű­utat keresztező földútra tértek rá, s itt megállították a gépkocsit. Gyulai Károlyt kiemelték a cso­magtérből, majd ismét többször fejbeverték. Zsebeit kiforgatták és saját zsebkésével nyakát el­vágták: a holttestet a közeli ku­koricásban elásták. Az ütésnél használt féltengelyt eldobták, s a vértől szennyezett zöld színű női nadrágdarabot ugyanott hagy­ták. Pár száz méterre az ásót a bokrok közé rejtették. A bűncselekmény elkövetése után Soós a gépkocsival lakására hajtott, a gépkocsit és elsősorban annak csomagterét kimosta, s ez­alatt társai a közelben várakoz­tak. a főútvonalat elkerülve mindhárman Budapestre utaztak, és elváltak egymástól. A lopott pisztolyt még ugyanezen a napon — július 10-én — Gyál határában egy erdős résznél elrejtették, majd félve a leleplezéstől — on­nan Soós társaival elvitte. A pisz­tolyt július 16-án a XVIII. kerü­leti Steinmetz kapitány útja 3. szám alatti szakorvosi rendelő- intézet félemeleti női W. C-jébe helyezte Soós, ahol a fegyvert vé­gül is megtalálták, A széles körű, mindenre kiter­jedő nyomozás során feltárták, hogy az elvetemült bűnbanda rémtetteinek sora nem tavaly, ha­nem 1968-ban kezdődött. Soós Lajos és Varga László már az 1960-as években barátságot kö­töttek, s volt időszak, amikor börtönbüntetésüket is egy helyen töltötték. Soós Varga Lászlón ke­resztül ismerte meg Pataki Ká­roly 24 éves pénzügyőr őrmester, budapesti lakost. Varga már ak­kor arra gondolt, hogy nagyobb bűncselekmény elkövetéséhez fegyvert szerez. Soóssal eltervez­te, hogy megkaparintják Pataki szolgálati pisztolyát. 1968. má.ius 15-én Soós lakásán ellopták a la­káskulcsot Pataki ruhájának zse­béből, amíg Pataki ott aludt. La­kásából ezután elvitték a pisz­tolyt és egy magnetofont is. Félve attól, hogy Pataki később őket gyanúsítja a pisztoly ellopásával, elhatározták, hogv megölik. Igv is tettek: visszatértük után Soós az udvarról behozott baltával az alvó Pataki Károlyt fejbe súj­totta, majd fejét levágták, s az áldozatot az udvar végén elhan- tolták. Ruháit néhány nap múlva Varga egyik barátjának 1000 fo­rintért eladták. Soós a magneto­font értékesítette, a pisztolyt pe­dig eldobta. Soós Lajos és társai „pályafutását” nyomon követve még két gyilkossára derült fény. Soós Lajos és György József — nagyobb összegű készpénz remé­nyében — betöréses lopást kísé­relt meg 1972. október elején Soós anyósának törökbálinti lakásánál, de ez nem sikerült. Ugyanebben a családi házban — egy külön la­kásban — lakott özvegy Farkas Józsefné 65 éves nyugdíjas is. Ügy döntöttek, hogy a pénzt eb­ből a lakásból emelik el. Októ­ber 31-én bekopogtak az özvegy­asszonyhoz, de az nem nyitott ai- tót. A két elvetemült férfi addig ügyeskedett, míg az egyedül lévő idős nő mégis megnyitotta az aj­tót: azt hirtelen mozdulattal be­lökték, és Farkasnét nyomban bántalmazták, fojtogatták, száját betömték, a konyhában talált piszkavassal többször fejbe súj­tották, s a lakásban talált szu­ronnyal az ereit a csuklóján fel­vágták. A lakást átkutatták és 500 forintot, valamint egv zsebrá­diót loptak el; a készüléket me­nekülés közben az erdőben el­dobták. A bűnlajstrom még ezzel sem ért véget. A bandavezér, Soós Lajos Né­meth Istvánnal már korábban különböző, vagyon elleni bűn- cselekményeket — gépkocsi fel­törés és lopás, csalás — követett el. Németh rendszeresen vezette Soós személygépkocsiját és tavaly június 23-án este Vecsésre érkez­ve betértek a Halásztanya ven­déglőbe. Itt megismerkedtek Bo­rai Lajos 29 éves üllői lakossal. Borai aznap este harmadik gye­reke születését ünnepelte meg a vendéglőben néhány pohár sör­rel. Záróráig együtt italoztak. Soós közben felvetette Némethnek, hogy rabolják ki újdonsült isme­rősüket, s megölését is fontol­gatták. Borait addig itatták, míg ő maga kérte, hogy gépkocsival szállítsák lakására. Már útköz­ben pénzénék, értékeinek átadá­sát követelték tőle, s mikor ezt megtagadta, a 4-es számú főút­vonalon Soós megállította az autót, abból kirángatta, s föld­re teperte Borait. A földre zuhant férfi mellére térdelt és átmetszette a nyakát. Németh közben a szerencsétlen embert többször is mellkason szúrta. Amikor már nem mozgott, a kö­zeli bokorba húzták, majd Soós lakására mentek és lefeküdtek. Június 24-én korán reggel — Soós kezdeményezésére — a holttestet a fővárostól mintegy 120 kilométernyire, Tiszapüspöki határában egy csatornaparton el­ásták. Az eltört ásót a környéken eldobták, áldozatuk iratait pedig elégették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom