Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 27. Napi külpolitikai kommentár Szadat és az arabok A Szíriái fővárosban hivatalosan közölték, hogy hamarosan csúcsértekezletet tart az egyiptomi—izraeli közeledést ellenző arab országok (Szíria, Algéria, Dél-Jemen, Líbia, illetve a PFSZ) csoportja, az úgynevezett Szilárdság Frontja. Elég egy pillantást vetnünk akár a közelmúlt, akár a jelen krónikájára ahhoz, hogy megértsük: a bejelentés időzítése nem véletlen. A kezdeményezés mindenekelőtt azzal a damaszkuszi értékeléssel függ össze, hogy Izrael — Dél-Libanonon keresztül — átfogó hadműveletet készít elő Szíria és a palesztin ellenállási mozgalom ellen. Az sem véletlen, hogy a közlemény annak a napnak — február 26-ának — az előestéjén hangzott el, amelyen megnyílt Egyiptom izraeli nagykövetsége, vagyis gyakorlatilag életbe lépett a két ország között amerikai segédlettel még Camp David-ben megalapozott diplomáciai kapcsolat. A lépés most éppoly heves ellenérzést vált ki az egész arab világban — beleértve még a legkonzervatívabb Szaúd-Arábiát is —, mint az alku megkötése idején. Ma számtalan arab lap és rádióállomás használja szinte ugyanazt a fogalmazást: Szadat elnök ezzel falat vont Egyiptom és az arab világ közé, vállalnia kell tehát ennek hosszú távú következményeit. Az egyiptomi elnök — hangzik a legfrissebb PFSZ- nyilatkozat — „olyan időben teszi mindezt, amikor Tel Aviv telepítéspolitikáját világszerte felháborodással fogadják”. Hogy ez mennyire így van, azt egyebek között az is bizonyítja, hogy a Biztonsági Tanács éppen most foglalkozik a problémával, amelynek lényege a Gazai-övezet és Ciszjordánia teljes bekebelezésére irányuló nyílt izraeli törekvés. A kérdéses övezetekben forrpontig hevült a létérdekeiben veszélyeztetett lakosság hangulata. Ezzel magyarázható, hogy a szankciók és fenyegetések ellenére a legutóbbi órákban Ciszjordániában tüntetésekre került sor az egyiptomi—izraeli „ünnepélyes kapcsolatfelvétel” ellen. Az ellenállás magára Egyiptomra ,is vonatkozik. Éppen most érkezett hír arról, hogy Egyesült Nemzeti Front néven tekintélyes személyiségekből álló politikai szervezet alakult Kairóban, amelynek egyetlen célja: küzdeni az egyiptomi—izraeli közeledés ellen. Sok más esemény mellett a libanoni fejlemények figyelmeztetik az arab — és nemcsak az arab — világot arra, hogy milyen közvetlen veszélyekkel jár a térségben a Camp David-i alku megvalósulása. A Kairó—Tel Aviv „tengely” egyrészt elmélyíti a libanoni polgárháborús szakadékot, szinte elviselhetetlenné teszi a sokat szenvedett országra nehezedő nyomást, másrészt fokozza a feszültséget a Közel-Keleten. Harmat Endre Kádár János látogatása (Folytatás az 1. oldalról) anyagot. Az intézmény hazánk életéről öt nyelven fo- _ lyamatosan tájékoztatja a nagyvilágot, s nyomdai úton 50 — napi vagy heti — kiadványt készít a hazai és a külföldi előfizetők számára. A Központi Bizottság első titkára megtekintette a külföldi adások szerkesztőségében a számítógéppel működő képernyős szerkesztési rendszert. A hírek, tudósítások innen öt világnyelven kábelen, rádióhullámon, illetve műhold közvetítésével jutnak el négy világrész csaknem száz országába. A vendégek ezután a hírügynökség nagytermébe látogattak, ahol a belföldi, valamint a külpolitikai szerkesztőség tevékenységével ismerkedtek, majd a telefotó- központot és az MTI fotó korszerű, színes technikára berendezett laboratóriumait keresték fel. Ezt követően Kádár János az MTI párt-, állami és társadalmi vezetőivel találkozott. Elismeréssel szólt arról a tájékoztató munkáról, amelyet a hírügynökség dolgozói mind eredményesebben végeznek, s tevékenységükhöz további sok sikert kívánt. Befejeződtek csehszlovák Jegyzőkönyv aláírásával kedden Budapesten befejeződött a magyar—csehszlo- vág gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 16. ülésszaka. A baráti , hangulatú tanácskozás eredményeit összegező okmányt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rudolf Rohlicek, a csehszlovák kormány elnökhelyettese, a bizottság társelnökei írták alá. A bizottság áttekintette a két ország kormányfőinek 1979 augusztusi találkozóján meghatározott feladatok végrehajtását. Határozatokat hozott a munka meggyorsítására. Nagy hangsúlyt kapott, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a termelési, együttműködési kapcsolatok feja magyar- tárgyalások lesztésére, a részegységek, alkatrészek gyártása szakosításának és kooperációjának jelentős bővítésére úgy, hogy ez már 1980-ban gyümölcsözzön. ★ Rudolf Rochliceket kedden fogadta Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes, elvtársi találkozón jelen volt Marjai József, Kovács Béla, hazánk prágai és Václav Moravec, Csehszlovákia budapesti nagykövete. A csehszlovák delegáció kedden elutazott Magyarországról. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József és Václav Moravec. afganisztáni cáfnlat A Bakhtar afgán hírügynökség hétfőn határozottan cáfolta azokat a rágalmakat, amelyeket több nyugati sajtószerv terjesztett vezető afganisztáni politikusok sorsáról. A közlemény emlékeztet arra, hogy a Reuter és az AFP hírügynökségek, valamint a BBC, az Amerika Hangja, a Deutsche Welle és a peshawari rádióadók közölték: Szultán Ali Kestmand, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi tanács elnökhelyettese állítólag megsebesült egy lövöldözésben, majd később meghalt. A Bakhtar ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy Kest- mandot nemrégiben a Szovjetunióba küldték gyógykezelésre. Erre azért volt szükség, mert Amin hosszabb időre börtönbe vetette őt, és egészsége az elszenvedett kínzások miatt megrendült. A politikus a közeljövőben hazatér Afganisztánba. A nyugati hírforrások terjesztette hazugságok másik példája az a híresztelés, hogy Muhammed Barjalaj, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának tagja szintén megsebesült a forradalmi tanács ülésén kirobbant lövöldözésben. Az afgán hírügynökség hivatalos közleménye aláhúzza, hogy Barjalaj egészséges és hétfőn pártküldöttség élén az etiópjai fővárosba utazott. Indira Gandhi indiai miniszterelnök megbeszélést folytatott Joszip Vrhovec jugoszláv külügyminiszterrel, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Üj-Delhiben. (Kelet-Magyarország telefotó) Konczek József tudomáayos-fantasztikus elbeszélése 6. — Na, gyere ki, öltözz fel. Aztán ahogy kijött a vízből... ... a Fiú karjai felé nyúltak, de furcsán, mert ebben a pillanatban, ahogyan fejét felemelte, arcán a Hold fénye ... ... hogyan történt? A megpörkölt szikla porfelhővé omlott. Irtózatos zörejek közben nagy sziklatömbök zuhogtak a vízbe, és a megijedt teknőcök messzire előrenyúló nyakkal siettek felfelé a dombon. Szánalmas kecmergésük szinte a szemébe fényképeződött. ... nem akarta ő ezt. Föléje térdelt. Masszírozni kezdte a szívét. A Fiú kinyitotta a szemét. — Nincs bajod? — Ne ijesztgessen, parancsnok. — Én ijedtem meg. — Hol van? — Eldobtam. — Majdnem megölt, tud- ja-e? Pedig már megmondtam magának, hogy szerintem itt semmi szükség fegyverre. Csak nézte és mosolygott. — Mutassa! Nem égette meg a ruháját? A sugárfegyver a ruhát nem sértette fed, de reaktív erejétől a leomlott sziklafal alatt gőzölögve forrt, fortyogott a víz. — Na, látja. Elrontotta a fürdőhelyemet is. — Nem baj. — Nem hát. Ne idegeskedj, parancsnak. Feküdj ide, nézd, milyen mély az ég. — Vissza kell menni? A parancsnok hallgatott. — Az lehetetlen, hogy nincsen megoldás. Amikor a központban voltam, beszéltem az Equus személyzetével. Hallgattak, így hát, helyesebben szólva, én beszéltem. Még tarthatott a sokk, az Equus kalandos útjának hatása. És a kapitány nincs sehol. Nem értem, nem értem ... — Mit kutatunk mi itt tulajdonképpen? Elcsodálkozott a Fiún. És elgondolkodott. Valóban. Hiszen nem mondta, meg nekik. És ők azóta, hogy idejöttek, engedelmeskedtek minden parancsának, kutattak vele együtt nap mint nap. És nem is kérdeztek. Ezt korábban természetesnek vette. Miért csodálkozik el most? — Azt mondod, megsértettelek benneteket? — Azt. — Igazad van. Megsértettelek benneteket... Na, most már tényleg öltözz fel. — Visszamegyünk? — A központba nem. Az űrhajóra. — Mit tervezel, parancsnok? — Meg kell beszélnünk mindent. — Ez mindjárt más. — De a parancsnokságot nem adom át. — Ki kérte? — Igaz. — Na látja... na látod ... Szikszai Károly rajza Egy nem mindennapi bünlajstrom Ügyészség előtt a rendőrgyilkosok Képünkön balról jobbra: Soós Lajos 36 éves büntetett előéletű gépkocsivezető, György József 38 éves büntetett előéletű kocsikísérő, Németh István 20 éves büntetlen előéletű gépkocsivezető és Varga László 35 éves büntetett előéletű szállítómunkás. (Kelet-Magyarország telefotó) Fontos szakaszához érkezett az évtized bűnügye: a Budapesti Rendőr-főkapitányságon befejeződött a tavaly nyáron történt rendőrgyilkosság vizsgálata, az ügyet vádemelési javaslattal átadták a Fővárosi Ügyészségnek. Az egész országot foglalkoztató rendkívül súlyos bűncselekményről, s a rendőri vizsgálatok, a nyomozás során feltárt egyébb bűnesetekről tájékoztatták a sajtó képviselőit. Konczer István rendőr ezredes, a BRFK vizsgálati osztályának vezetője egyebek között elmondta, hogy az elvetemült bünbanda listáján — Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester meggyilkolásán kívül — még három gyilkosság, s mintegy 70 betöréses lopás, autófeltörés és lopás, csalás, sikkasztás szerepel. A rendőrség áldozatos munkájának, a lakosság segítőkészségének eredményeként, a rendkívül bonyolult ügyben mindössze néhány hétre volt szükség, hogy a tetteseket kézre kerítsék. A szinte példátlan erőfeszítést jól szemlélteti, hogy a gyanúsítottak letartóztatásáig több ezer személygépkocsit ellenőriztek, mintegy 200 ezer lakost kérdeztek meg, hogy minél többet tudjanak meg a bűnesetről. A nyomozás során összegyűlt terhelő vallomások, bizonyítékok alapján őrizetbe vették Söós Lajos 36 éves gépkocsivezetőt, büntetett előéletű vecsési lakost, György József 38 éves kocsikísérő büntetett előéletű budapesti lakost, Németh István 20 éves gépkocsivezető büntetlen előéletű budapesti lakost és Varga László 35 éves szállítómunkás, büntetett előéletű budapesti lakost. Soós Lajos vallomása szerint már tíz év óta tervezte, hogy — nagyobb bűncselekmény elkövetéséhez, ha kell, gyilkosság árán is, rendőrtől fegyvert szerez. Elhatározta, hogy a XVIII. kerületi Vörös Hadsereg úton, a 4-es főútvonalon, a Ferihegyi repülőtér mellett szolgálatot teljesítő Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestertől szerzi meg a fegyvert. Gépkocsijával naponta járt arra, ismerte a környéket, s köszönő viszonyba került a rendőrrel, így remélte, hogy tervét valóra válthatja. Tudta azt is, hogy a bűncselekményt egyedül ném hajthatja végre. Ebbe bevonta Németh Istvánt, akit az István kórházban ismert meg. Számolt azzal is, hogy rajtuk kívül szükség lesz harmadik közreműködőre is, így szólt György József korábbi bűntársának, aki nem mondott ellent. Heteken keresztül figyelték Gyulai Károly szolgálati beosztását, várva az alkalmat a bűncselekmény elkövetésére. A végzetes, július 9-i napon este tíz óra után Soós és Németh személygépkocsival Vecsésre utazott. Amikor észrevették, hogy Gyulai Károly van szolgálatban, elhatározták, hogy végrehajtják régi tervüket. Soós lakásáról ásót vettek magukhoz, hogy a rendőrt miután megölték, valahol elássák. Megkeresték György Józsefet, majd éjjel egy és két óra között értek a rendőr szolgálati helyére, és az őrbódétól 35 méterre az útpadkára lehuzódva várakoztak. Felnyitva a gépkocsijuk motorház tetejét úgy tettek, mintha meghibásodott volna a jármű, s a rendőrt odahívták, majd Soós egy Wartburg féltengellyel fejbe sújtotta. Az eszméletét vesztett rendőrt a gépkocsi csomagterébe helyezték, s pisztolyát elvéve Ve- csés irányába hajtottak. Még eltávozásuk előtt Németh az őrbódéból megkísérelte, hogy magával vigye a rendőr géppisztolyát is, de idegességében nem találta meg. Vecsés után Ecser felé haladtak, s menet közben arra lettek figyelmesek, hogy a rendőr éledezett. Soós megállította a gépkocsit, felnyitotta a csomagteret és a rendőrt többször fejbe sújtotta. Továbbhaladva egy, a műutat keresztező földútra tértek rá, s itt megállították a gépkocsit. Gyulai Károlyt kiemelték a csomagtérből, majd ismét többször fejbeverték. Zsebeit kiforgatták és saját zsebkésével nyakát elvágták: a holttestet a közeli kukoricásban elásták. Az ütésnél használt féltengelyt eldobták, s a vértől szennyezett zöld színű női nadrágdarabot ugyanott hagyták. Pár száz méterre az ásót a bokrok közé rejtették. A bűncselekmény elkövetése után Soós a gépkocsival lakására hajtott, a gépkocsit és elsősorban annak csomagterét kimosta, s ezalatt társai a közelben várakoztak. a főútvonalat elkerülve mindhárman Budapestre utaztak, és elváltak egymástól. A lopott pisztolyt még ugyanezen a napon — július 10-én — Gyál határában egy erdős résznél elrejtették, majd félve a leleplezéstől — onnan Soós társaival elvitte. A pisztolyt július 16-án a XVIII. kerületi Steinmetz kapitány útja 3. szám alatti szakorvosi rendelő- intézet félemeleti női W. C-jébe helyezte Soós, ahol a fegyvert végül is megtalálták, A széles körű, mindenre kiterjedő nyomozás során feltárták, hogy az elvetemült bűnbanda rémtetteinek sora nem tavaly, hanem 1968-ban kezdődött. Soós Lajos és Varga László már az 1960-as években barátságot kötöttek, s volt időszak, amikor börtönbüntetésüket is egy helyen töltötték. Soós Varga Lászlón keresztül ismerte meg Pataki Károly 24 éves pénzügyőr őrmester, budapesti lakost. Varga már akkor arra gondolt, hogy nagyobb bűncselekmény elkövetéséhez fegyvert szerez. Soóssal eltervezte, hogy megkaparintják Pataki szolgálati pisztolyát. 1968. má.ius 15-én Soós lakásán ellopták a lakáskulcsot Pataki ruhájának zsebéből, amíg Pataki ott aludt. Lakásából ezután elvitték a pisztolyt és egy magnetofont is. Félve attól, hogy Pataki később őket gyanúsítja a pisztoly ellopásával, elhatározták, hogv megölik. Igv is tettek: visszatértük után Soós az udvarról behozott baltával az alvó Pataki Károlyt fejbe sújtotta, majd fejét levágták, s az áldozatot az udvar végén elhan- tolták. Ruháit néhány nap múlva Varga egyik barátjának 1000 forintért eladták. Soós a magnetofont értékesítette, a pisztolyt pedig eldobta. Soós Lajos és társai „pályafutását” nyomon követve még két gyilkossára derült fény. Soós Lajos és György József — nagyobb összegű készpénz reményében — betöréses lopást kísérelt meg 1972. október elején Soós anyósának törökbálinti lakásánál, de ez nem sikerült. Ugyanebben a családi házban — egy külön lakásban — lakott özvegy Farkas Józsefné 65 éves nyugdíjas is. Ügy döntöttek, hogy a pénzt ebből a lakásból emelik el. Október 31-én bekopogtak az özvegyasszonyhoz, de az nem nyitott ai- tót. A két elvetemült férfi addig ügyeskedett, míg az egyedül lévő idős nő mégis megnyitotta az ajtót: azt hirtelen mozdulattal belökték, és Farkasnét nyomban bántalmazták, fojtogatták, száját betömték, a konyhában talált piszkavassal többször fejbe sújtották, s a lakásban talált szuronnyal az ereit a csuklóján felvágták. A lakást átkutatták és 500 forintot, valamint egv zsebrádiót loptak el; a készüléket menekülés közben az erdőben eldobták. A bűnlajstrom még ezzel sem ért véget. A bandavezér, Soós Lajos Németh Istvánnal már korábban különböző, vagyon elleni bűn- cselekményeket — gépkocsi feltörés és lopás, csalás — követett el. Németh rendszeresen vezette Soós személygépkocsiját és tavaly június 23-án este Vecsésre érkezve betértek a Halásztanya vendéglőbe. Itt megismerkedtek Borai Lajos 29 éves üllői lakossal. Borai aznap este harmadik gyereke születését ünnepelte meg a vendéglőben néhány pohár sörrel. Záróráig együtt italoztak. Soós közben felvetette Némethnek, hogy rabolják ki újdonsült ismerősüket, s megölését is fontolgatták. Borait addig itatták, míg ő maga kérte, hogy gépkocsival szállítsák lakására. Már útközben pénzénék, értékeinek átadását követelték tőle, s mikor ezt megtagadta, a 4-es számú főútvonalon Soós megállította az autót, abból kirángatta, s földre teperte Borait. A földre zuhant férfi mellére térdelt és átmetszette a nyakát. Németh közben a szerencsétlen embert többször is mellkason szúrta. Amikor már nem mozgott, a közeli bokorba húzták, majd Soós lakására mentek és lefeküdtek. Június 24-én korán reggel — Soós kezdeményezésére — a holttestet a fővárostól mintegy 120 kilométernyire, Tiszapüspöki határában egy csatornaparton elásták. Az eltört ásót a környéken eldobták, áldozatuk iratait pedig elégették.
