Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-19 / 41. szám
1980. február 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kisdiák kopogtat Javítási, karbantartási feladatot látnak el a tmk-sok a Ganz Műszer- művek nyírbél- teki gyáregységében. Kovács Gyula csoportvezető és Pet- róczki Pál villanyszerelő egy tekercselőgép üzembe helyezésén szorgoskodnak. (Elek Emil felvétele) Magasabban a mérce: Dohány napenergiával A csővázakra már feszítik a fóliát. Pár éve még a szabolcsi dohányosok február derekán szélvédett helyre, déli fekvésben, a trágyatalpas melegágyakat rakták. Most fehér sátrak félgömbje feszül a földre és alattuk, a magházföldben történik a palántahajtatás. ELÉG AZ ÓVODÁK KAPUJÁNÁL megállni — különösebb népességtudományi szakértelem nélkül is megállapíthatja az ember; — néhány év és a kis apróságok iskolatáskával a vállukon ott sorakoznak a „sulik” előtt. Lesz-e elegendő tanterem, iskola, felszerelés, tanító, tanár? Felkészülünk-e — és főként időben — a szakemberek által demográfiai csúcsnak nevezett időszakra, amely már itt kopogtat az ajtóban ? Nemrég egy népi ellenőrzési vizsgálat alapján a kormány is foglalkozott a tetőző iskolai „hullámmal”, kidolgozta a legszükségesebb tennivalókat. A vártnál ugyanis nagyobbnak ígérkezik az iskolai csúcs, hajszálpontosan aligha lehetett kiszámítani, egy-egy településen milyen számszerű változásokat hoznak a népességpolitikai és ezt elősegítő intézkedések. Hogyan férnek el az újonnan jövők az iskolákban, amikor azok többsége ma is zsúfolt a megyében még mindig meghaladja a 20—25 százalékot a szükségtantermek száma. Eddig, főként az utóbbi három-négy évben, két-két és fél ezerrel növekedett a megyében az általános iskoláskorú gyermekek száma. Ez az idén és a következő években még erőteljesebbé válik. Értelemszerű hát, hogy gyorsítani szükséges az iskolaépítés ütemét, amelyet a kivitelezési gondok mellett olykor az előkészítés, a pénzügyi feltételek összhangjának hiányai is hátráltatnak. Kiemelt feladat vár a tanácsi szervekre, hogy jelentőségéhez mérten foglalkozzanak az iskolaépítéssel, találjanak lehetőséget a tanterembővítésre, korszerűsítésre. Ha szükséges — más rendeltetésű — közművelődési, stb. helyiségek igénybevételére is. EGYÉRTELMŰ, hogy több tanteremre lesz szükség, mint amennyi jelenleg van a megyében. Ezt a pénzeszközök, a tervezés, a kivitelezés, a társadalmi összefogása útján lehet gyarapítani. Nem- kevésbé azzal is. hogy a meglévő iskolai épületeket jobban kell védeni, gazda módjára gondoskodni a karbantartásáról. Ez általában kielégítő, azonban egyes iskolákban megfeledkeznek a nagy értékű épületek, berendezések, oktatási eszközök védelméről, azok pótlása elveheti a pénzt az igen kelendő, másutt nélkülözhetetlen tantermi, vagy eszközfejlesztési lehetőségektől. Szabolcsban azonban az iskolai csúcs hangsúlyozottan nemcsak tantermi gondokat, fejlesztési tennivalókat hoz előbbre, hanem az iskola-előkészítési, a gyermekek iskolára való érettségét megbízhatóbban kimutató egészség- ügyi, pedagógiai és pszichológiai gondoskodást is. A NEB- vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy nem kielégítő a gyermekek iskolaérettségi vizsgálata, nélkülözhetetlen a szakorvosok részvétele, különben egy-két év múlva, — már a tanulási vagy viselkedési rendellenességek után — derülnek ki érzékszervi fogyatékosságok. ELSŐRENDŰEN FONTOS hogy minden gyermek olyan iskolában tanuljon, ahol testi és szellemi képességei azt indokolják. El kell érni a szülői és a pedagógusi közvélemény formálásával, hogy a korrekciós, vagy kisegítő osztályokban átmenetileg tanuló gyermeket sehol ne bélyegezzék meg. Nincs másról szó, mint egy kis korrekcióról, olyan speciális foglalkozást nyújtó osztályba való elhelyezésről, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek a beszéd, vagy egyéb hibák miatti hátrányát leküzdve, folytassa a tanulást a normál iskolai 1 osztályokban. Ma még sok esetben a nevelők — a szülőkkel való konfliktusok elkerülése miatt, nem merik átirányítani a differenciált nevelésre szoruló gyermeket a korrekciós, vagy kisegítő iskolába, inkább küszködnek velük, megkeserítve saját és az osztályközösségek életét. Ráirányítja a figyelmet az iskolai létszámdömping egy igen fontos szubjektív tényezőre is. Ez pedig az alsó tagozatos nevelők munkájának és körülményeinek az eddigieknél jobb segítése. Fontos, hogy az iskolák jó előre gondoljanak a tantestületi létszám gyarapításakor a tanítókra. tegvék jobbá a munkaerő-gazdálkodásukat. s ha majd szükségessé válik, kérjék az eddigieknél rendszere- sebben nyugdíjas pedagógusok részvételét, segítségét a mindennapos munkában. REMÉLJÜK A LEENDŐ kisdiákok szállítása — ahol a körzetesítés így kívánja — az étkeztetés, a tanszer, iskolaszer-ellátás is lépést tart majd a gyorsabb iramú fejlődéssel. S van még egy szubjektív tényező: a leendő „iskolásszülők” felkészítése arra, mit vár tőlük az iskola, a társadalom, miben vár megértést, támogatást, netán áldozatot is, hogy az örvendetesen szaporodó utánpótlás, — a mai nemzedék későbbi eltartója —, sikerrel kapjon bebocsátást az iskolába, ahol várhatóan az életre készítik fel őket. Páll Géza Dohány exportra A dohánytermesztés néhány év alatt sokat változott. Különösen a technika és technológia haladt előre rohamléptekkel, főként azok után, hogy a gazdaságok áttértek az iparszerű termesztési módra. Szabolcs-Szat- márban a Nyírségi Dohánytermelési Rendszer koordinálja a dohánnyal is foglalkozó mezőgazdasági üzemek munkáját. — Tavaly tizennégy új belépő taggazdasággal gyarapodtunk — mondja Somos József, a rendszergazda má- riapócsi termelőszövetkezet elnökhelyettese. — A technikai háttér 79 új szárítóval, 9 kombájnnal bővült. A rendszernek jelenleg 63 tagja van, 5634 hektáron termeltünk az elmúlt évben dohányt. A közvélemény szerint 1979-ben jó volt a termés, akik látták a helyenként két méternél is magasabbra nőtt ültetvényeket, a dús, egészséges leveleket, rekordot gyanítottak. Vajon mi az igazság? — A dohánytermesztésben két alapvető fajtakörről, a hevesiről és a nagy levelű fajtákról beszélhetünk. A rendszer gazdaságai, az 1978. évi termeléshez viszonyítva, hevesi dohányból átlag 11 százalékkal, nagylevelű fajtákból hektáronként 6 mázsával takarítottak be többet. Nem volt rekord. A mennyiségi növekedés a kevésbé értékes, csak belföldi felhasználásra alkalmas dohánynál volt nagy. Mi a hevesi fajta termesztését, ezen belül is az exportarány növelését szorgalmaztuk. Taggazdaságaink a termőterület 63 százalékán,- 3956 hektáron termesztettek hevesi fajtát és a ta- vaji 7 százalékkal szemben 14 százalékos volt az „A” minőségű, exportra alkalmas termés. — Mi ennek a jelentősége? — Az üzemeknek magasabb bevételt — 5998 forint mázsánkénti átlagárat — az iparnak 400 tonna exportáru- alapot jelentett. Egyik sem mellékes. Mi lesz 1980-ban? A beszélgetésnek három résztvevője volt. Somos Józsefen kívül Paszternák József tsz-elnök és Fekete József, a rendszerközpont új vezetője mondta el véleményét az idei feladatokról. — Nem lesz könnyű évünk. Szerintünk a költségek változása előre nem látható mértékben csökkenti a jövedelmezőséget. Az egyik legalapvetőbb tétel a fűtőolaj árának több mint 90 százalékos emelkedése. Az is érzékenyen érinti a rendszer gazdaságait, hogy a szárítókamrák állami támogatása 70 százalékról 15 százalékra csökkent. Nem tehetünk mást, mint hogy keressük a gazdaságosabb termelés lehetőségeit. A rendszerközpont, a taggazdaságokkal egyetértésben az elmúlt évinél is nagyobb arányban törekszik a hevesi fajta termesztésére. Az 5700 hektáros terület 8í százalékán ültetik majd a hazai fogyasztók által is kedveltebb, a külföld által is szívesen vásárolt fajtákat. Erre az új ár is ösztönöz. — A hevesi dohány átvételi átlagára 11,7 százalékkal nőtt. A maximum, amit a legjobb, exportra is alkalmas dohánnyal elérhetünk, mázsánként 11 600 forint. Az exportminőséget a tavalyihoz viszonyítva 1 százalékkal akarjuk növelni. Ez nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a területet növeljük, a hevesi fajta 5000 hektár lesz. A termésátlag növekedését két mázsában határoztuk meg. Más szóval, az exportdohány mennyisége megduplázódik, 800 tonna körül lesz. Korai ültetés, gondosabb munka Az új szabályzók, az árváltozások hatását a termelésre nem lehet néhány mondattal elintézni. A szakembereket leginkább gz foglalkoztatja a nagy szigorúság mellett, miként tehetik gazdaságosabbá a termelést. — A fűtőolaj árának emelését említettük. Takarékoskodni ezzel többféleképpen lehet. Ügy is, hogy számítunk a nap energiájára. Korai ültetéssel elérjük, hogy a dohánylevelek hamarabb beérnek. Augusztusban kevesebb fűtőolajjal tudunk szárítani, mint szeptemberben, vagy októberben. Fűtőolaj takarítható meg a gondosabb munkával is. Ha egyformán érett levelek kerülnek egy- egy kamrába, úgy rövidebb idővel és kevesebb energiával történhet a szárítás. Téma volt az automata szárítás előnye is. Tavaly sikerrel próbáltak ki két úgynevezett automata PAUWEL- gépsort. ötven százalékkal igényelt kevesebb energiát, B óklászván az udvaron, a hajdani tehénistálló külső sarkánál fölfedeztem egy, három darabra törött bazaltkövet, összeillesztvén a részeket belém vágott: hisz ez a mi régi káposztáskövünk. Gyermekkoromban minden esztendőben tapostunk káposztát; jó kis hordó is szolgált a munkához, meg gyalu, annak rendje-módja sze- riht, de hogy ez a kő, ha repedezetten is, ennyire megmaradt, különb tán egy szintén darabjaira tört családnál; ez legalább hűséges maradt ahhoz a környezethez, ahová hozták. Apám hozta. Építették akkor az utat Kó- tajtól Kemecséig, persze nem betonutat, csak ilyen zúzottkő utat. Apám őröltetni ment Kemecsére a szekérbe fogott két kis tehénkével, ámbár a mi falunkban is volt malom, valahogyan azonban ezt a népek nem szerették. Holott köztudott volt, miszerint mind a kótaji, mind az ib- rányi, mind a kemecsei malmot ugyanabból a közösségből származó tulajdonosok irányítják. Na de hát ez mindegy is lett. A lényeg :Ib- rányban adtak lánglisztet például a finom kürtöskalácsokhoz, Kemecsén dercét az isteni puliszkához, Kótáj ban pedig erősen barnás árnyalatú rozslisztet a kenyérhez, s korpát alig-alig. Szóval ballagván apám a két tehenével Kemecsére, az útszélre dobva fölfedezte ezt a követ. Nyilvánvaló, hogy a zempléni kőbányászok sem bírtak vele, bedobták a zúzalék közé úgy, ahogyan a dinamit a hegyoldalból kiszakította. Az útépítők sem igen bírhattak vele, ütéseiknek nem engedelmeskedett, holott igen erős ütések nyomai látszottak rajta. Apám alig figyelt az őrlésre, ki-kiment a garat mellől a malomudvarra, rágyújtott a meggyfagyökérből esz- kábált pipájára és sóhajtozott: istenem, csak nehogy szemet vessen rá másvalaki is, mielőtt hazafelé menve odaérek hozzá. Micsoda kincs egy ilyen nagy darab kő. Micsoda áldás a háznál. Jaj, csak már pakolhatnám azt a lisztet. Kézből étette a két apró tehenet, a jármot sem szedte le a nyakukról: majd még azzal fogok küszködni, hogy újra igába szorítsalak benneteket, azt várhatjátok; meglesztek így is, míg lejön a liszt, aztán sietvén-sietünk hazafelé, ámbár, ahogyan ti tudtok sietni, nyomorultak, az ég is beleőszül. Addig ténfergett így nagy nyugtalanságában, míg már a molnárok szóltak ki: mehet a mázsához. Drága malom volt a kemecsei, tizedében őrölt, ám apám oda se figyelt, hogy valóban tíz kilót vesznek-e le a mázsa lisztből, vagy netán többet? — Adjátok a vállamra nagy gyorsasággal a zsákokat, rettenetesen sietős a, dolgom. — Tán a kocsma várja, bátyám? — Az vár engem, az! Mert ti el se tudjátok képzelni, hogy máshová is hajthatja az embert a lélek. — Hát hová máshová? Vagy a kocsmába, vagy az asszonyhoz. — A ti eszetek szerint. Fel sem ült a deszkaülésre, gyalog nógatta indulásra a két tehenet. Erősebben csap- dosta meg a két jószágot annál, ahogyan máskor szokta, s azok tán meg is érezték a gazda nyugtalanságát; ahogyan a természetükből futotta, valamivel gyakrabban emelgették tömzsi lábaikat. S gyalog is ment egészen a jelzett hely közeiéig. Eddig oldalt, az első lőcs mellett, most azonban a tehénkék elébe került, mintha vezetné őket, holott tudták azok az utat vezetés nélkül is; a négylábú háziállatok rendkívüli biztonsággal tudják a hazavezető utat, elvégre nem libák, ámbár gyakorta azok is tudják, nem úgy, mint egy hülye tyúk. Ügy állította meg a jószágokat a kőnél, hogy a kő és a hátsó saroglya egyvonalban legyen. Először egy kicsit megköpdöste a szikladarabot, a pipáját kiverte és zsebre tette, kalapját a zsákokra helyezte s nekiállt, hogy ölbe vegye a követ. Az első pillanatban meg sem mozdult. — He, he — mondta apám. — Egy zsák búza nem fog ki rajtam. Ha jól meggondoljuk, kettő se. Ifjabb koromban, cséplőgépnél dolgozván, fogadásból egyszerre két zsák búzát vittem fel a gazda padlására. Egy kicsit megszédültem, de majd a borocska meggyógyított. Hát tán egy élettelen kődarab fog megszégyeníteni engem? S már íme a második nekibuzdulásra megmozdult a kő. Két karjára vette, elvitte a hátsó saroglyáig, ott letette a földre. K ár volt letenni, gondolta aztán. Kár volt letenni, most újra küzd- hetek. S úgy lett. Háromszorosan verte ki a verejték. Ha Sziszifuszról hallott volna valamikor, csakis hozzá hasonlíthatta volna önmagát. De egy szegény paraszt honnan és hogyan hallhatott volna Sziszifuszról, vagyis egészen pontosan Szüszifoszról? Hazaérvén csak a követ emelte le a szekérről. A tehénkéket se fogta ki. — A többit végezzétek el — mondta a családnak. — És hozzatok a zsidótól egy deci pálinkát. De gyorsan. Hoztunk neki. Megitta azonnal és másnap reggelig nem kelt fel. Akkor fölkelt, megétette az állatokat és indult répát ásni az ibrányi határba. Fórum a környezetvédelemről Szakkörvezetők első megyei módszertani tapasztalatcseréjét szervezik Nyíregyházán A program keretében a környezet és természetvédelemre nevelés jelentőségéről dr. Nagy Sándor főiskolai docens, a szakkörök szerepéről a környezet és természet- védelemben dr. Legány András természetvédelmi felügyelő tart előadást. mint a sirokkó rendszer. Ennek szélesebb körű alkalmazását a valuta miatt nehéz lenne szorgalmazni, de van más, könnyebben kivitelezhető lehetőség. — Kísérleteztünk a Né- meth-féle rezsimvezérlővel (megyei újítás). Alkalmazásával 20 százalék energia takarítható meg. Törekszünk szélesebb körű elterjesztésére. Természetesen jó lenne, ha az ipar is segítségünkre sietne. Nem tudjuk megérteni, hogy a magyar mezőgépipar — r. szolnoki, törökszentmiklósi Mezőgép — miért nem gyárt gőzkazánokat. Rengeteg az olyan melléktermék, gally, tuskó, törött láda, ami most csak hulladék, de fűtőanyag lehetne. ★ A Nyírségi Dohánytermelési Rendszer 1979-cel jó évet zárt. Az ember és e. korszerű technológia kitett magáért és ehhez az időjárás is kedvezett. Az idei feladatok nagyok, magasabbra tették a mércét, de nem a lehetetlent ostromolják. A több és jobb minőségű dohányra szükség van. Seres Ernő Filmnapok falun Sokan buszra, vonatra ülnek, ha egy jó filmet meg akarnak nézni a városban. De ez rendszerint valamelyik szórakoztató filmre, vagy éppen krimire korlátozódik. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a MOKÉP kezdeményezésére az idén már negyedik alkalommal rendezik meg a Filmnapok falun akciót az országban. A február 21-e és április 3-a között lebonyolításra kerülő programra a megyei moziüzemi vállalat 'is felkészült. Az idén a tarpai Esze Tamás Tsz, a vajai II. Rákóczi Ferenc, a máriapócsi Rákóczi Tsz; a Balkányi Állami Gazdaság, a mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság és várhatóan a gacsályi Dózsa Tsz, valamint a Nyírtassi Állami Gazdaság ad otthont a vetítéseknek. A rendező szervek ezeken a településeken mezőgazdasági filmklubok létesítését is szorgalmazzák, így a termelőszövetkezet tagjai és a községbeliek is gyakrabban jutnának egy-egy érdekesebb ismeretterjesztő, vagy éppen mezőgazdasági szakfilmhez. A filmnapokat Máriapócson nyitják meg, s ankéton találkozhatnak a nézők valamelyik ismert színésszel vagy rendezővel. Igen gazdag a vetítésre felkínált filmek választéka : az államosítástól kezdve az utóbbi öt esztendőben végbement, hazánkat érintő társadalmi-történelmi kérdéseket boncolgató filmekig, a magyar társadalmi valóság konfliktusait feltáró alkotásokig szerteágazó témák szerepelnek a filmkínálaton. Minden településen hat filmet mutatnak be. A mező- gazdasági filmklubok pedig a filmnapok zárása után is lehetőséget adnának a rendszeres mozilátogatásra, vitákat, ankétokat tarthatnának a látott film után, évente egyszer pedig a nagyobb közösséget is érdeklő, több alkotásból álló filmnapokat szerveznének. ÜT“ A nyomaték V
