Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 3 19S0 14 Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában az asszonyok, lányok egy csoportja az izzóhoz spirá­lokat készít. (Elek Emil felvétele) SZAVATOSSÁGA LEJÁRT... Úton, áru után Műszergyártás Nagyecseden Üzemavatás augusztus 20-án Filmkockák, korszerűség D erültek a filmkockák láttán, amelyek felesle­ges, esetlen mozdula­tokat rögzítettek a MOM má­tészalkai gyárában. Szerep­lők a szemüveglencsét készí­tő fehérköpenyes optikusok voltak. Nem tudom, hány fil­met forgattak róluk, de amint erről Bíró Miklós, a gyár­igazgató tájékoztatott, meg­érte. így is igyekeznek ki­szűrni a felesleges mozdula­tokból eredő veszteségidőt. Kezdeti eredményei már ér­zékelhetőek. Nem is olyan tá­voli elképzelésük a töbhgé- pes szemüveglencse-gyártás. Ezzel növelhető lenne a mun­ka termelékenysége, a ter­melési adottságok jobb ki­használása. Országos gond a fahiány. Ez közismert. Különösen azok tudják, akik a „bőrükön” ér­zik, akiknek a fa hiánya okoz termeléskiesést, jövedelem- csökkenést. G o n do Iko znak -e, hogy mivel pótolható a fa? Sárdi Sándor, a Nyíregyházi Papírgyár fiatal termelési osztályvezetője és kollektívá­ja ezen töprengett. Pótolhatja a papír a fát részben a szállításiban és a raktározásban. E területeken van különösen lehetőség a drága, főleg importból1 szár­mazó fatermékek pótlására Erre a célra kiváló a hullám- papírlemez. A gyár adottsá­gából ered, hogy Közép-Euró- pában egyedül Nyíregyházán tudnak 7 rétegű, olyan hul- lámpapínlemezt gyártani, amely a gondokon enyhít. Erre fordították szellemi energiájukat a gyáriak. A XII. kongresszus irányel­veiben a következő olvasha­tó : „Következetesebben kell folytatni a termelés és a ter­mékszerkezet adottságainak megfelelő korszerűsítést.” Ez .szellemi" • energiát, korszerű; gondolkodást követel, első­sorban az üzemek párt- és gazdasági vezetésétől. Ezt is­merték fel a MOM mátészal­kai gyárában és a Nyíregy­házi Papírgyárban. Érvénye­sítése érdekében meg kellett nyerni a dolgozókat a „filme­zéshez”, a papírgyári mun­kást a kísérletezéshez. Mert hiába gondolkodnak korszerű­en a műszakiak, ha nem ér­tik meg a szándékot a mun­kások. Csapatmunka a termelés- és termékszerkezet korszerű­sítése. Bizonyos vagyok ben­ne: azért szükséges egy kis megszállottság, elkötelezett­ség és szakmai hiúság is a korszerűbb megoldások ke­reséséhez. Kovácsvölgyi Zol­tán, a Nyíregyházi Papír­gyár igazgatója ottjártamkor említette: most a kollektívát a tűzállózsákok gyártmány- fejlesztése foglalkoztatja. Szenzáció lenne, jelentős si­ker és szép hozzájárulás e fi­atal gyár hírnevének öregbí­téséhez. Népgazdasági hasz­náról még nem is szólva... Farkas Kálmán Kék autóbuszok Nyíregyházán A Budapesti Közlekedési Vállalattól öt, jó műszaki ál­lapotban levő kék csuklós au­tóbuszt vásárolt az 5-ös Vo­lán. A buszok, a kötelező mű­szaki vizsgák, műszeres ellen­őrzések elvégzése után rész­ben a selejt pótlását szolgál­ják majd. A Volán Nyíregy­házán új járat indítását is tervezi. A 20-as kocsik a Töl­gyes csárdái végállomástól a Sóstói út—Északi körút—Me­ző utca—Huszár sor útvona­lon a guszeví aluljáróig köz­lekednek, megkönnyítve a konzervgyár és az almatároló dolgozóinak munkába járá­sát. Az új járat, amelynek me­netrendjéről a Volán időben tájékoztatást ad, várhatóan március első hetében indul. Sok üzletben nem öröm, ha megjelenik a kereskedelmi felügyelőség munkatársa, vagy a népi ellenőr. Különö­sen nem az, ha a munkaláto­gatás az év végi csúcsforga­lom, vagy az átárazások ide­jére esik — pedig ez is elő­fordul. A megyei és a hat já­rási NEB mellett működő ke­reskedelmi szakcsoportok tag­jai éppen ezt az időpontot vá­lasztották, hogy tájékozódja­nak: milyen az ellátás napi cikkekből, ruházati árukból és néhány tartós fogyasztási cikkből. Hiány érdek­telenségből A tapasztalatok nagyon változatosak. Vannak már- már hagyományosnak számí­tó hiányzó cikkek. Ezek egy része magyarázható a hirte­len nőtt kereslettel, eseten­ként az igényeknél kevesebb áru szállításával. Van köztük azonban jó néhány olyan, amely az ipar, a kereskede­lem érdektelenségéből adó­dik. Furcsa például, hogy ✓rit­kaságnak számít, ha egy há­ziasszony dió-, vagy mákdará­lót tud venni, netán ízlésé­nek, igényének megfelelő zo­máncozott edényt vásárolhat. (Edény legtöbbször van, de a választék minimális.) Gondot okozott az is, hogy az ipar és a kereskedelem nem volt szinkronban, amikor a Hajdúsági Iparművek leál­lította a porszívók gyártását* s importból csak keveset sze­reztek be — újabb hiányzó cikket teremtve ezáltal. Visszatérő tapasztalat, hogy lassanként már nemcsak a ve­vőnek, de a kereskedelemnek sem lesz komoly beleszólása a választékba. Az ipar néha már oly mértékben kezd dik­tálni, hogy ember legyen a talpán, aki lépést tart. Kitün­tető szerencse például, ha a vásárló egyszínű hagyomá­nyos, netán fehér inget tud venni (azt is legtöbbször kül­földit), mert a hazai gyárak már talán nem is tudnak mást gyártani, mint kockásat, csí­kosat. Nagyon megritkult a gyermekkonfekció körébe tartozó sötét színű kis- és nagykamasz öltönyök, szok­nyák, lánykakabátok válasz­téka. A hozzáértő népi ellenőrök azonban azt is észrevették, hogy megyénk boltvezetői nem sajnálnak vonatra ülni, s a szomszédos megyékben, Pesten árut szerezni. (Ráadá­sul úgy tűnik, hogy a távo­labbi beszerzés könnyebb, mint a helyi: megyei termé­keket ritkán lehet kapni a nyíregyházi üzletekben, holott Szabolcsban is sok csinos ru­ha, cipő és más termék ké­szül.) Büntetés elkésett rendelésért Jók a tapasztalatok a kisha- tármenti áruforgalommal: az árucserék most már nemcsak egy-egy nemzeti héten javít­ják a kínálatot, hanem a na­gyobb árukészletek révén hosszabb ideig. Néhány hegyen kissé hatá­rozottabban intézkednek az áfész-vezetők is: a Fehér- gyarmati Áfésznél nemrégi­ben négy boltvezetőt vontak felelősségre, mert késedelme­sen küldték a nagykereske­delmi vállalatokhoz a meg­rendelést, s hasonló intézke­dést másutt is feljegyeztek. A nagykereskedelmi vállalatok­kal kialakított kapcsolatokra utal: a szövetkezetek, kiske­reskedelmi vállalati vezetők gyakran saját kocsijukat kül­dik az áruért, hogy az hama­rabb megérkezzék az üzle­tekbe. Gondosabb raktározást! Végül egy figyelemre mél­tó népi ellenőri megállapítás: a hat járásra és a városokra kiterjedő ellenőrzések során szinte mindenütt, a korábbi­nál több lejárt szavatossági határidejű árut találtak, főleg édességet, konzerveket, tész­taféleséget. Keresték az oko­kat is: nemcsak a megrende­lések alapossága hagyott kí­vánnivalót maga után, az áruátvétel, árukezelés hiá­nyosságaira egyaránt felhív­ták a figyelmet: a gondos raktározás leértékelésektől, bírságoktól mentheti meg a boltvezetőt, (m.) A Medicor Művek és a nagyközség vezetői á közel­múltban kidolgozták a nagy- ecsedi ipartelepítés részletes tervét. Ennek megfelelően február 4-én Nagyecsedről húszán utaztak el a debrece­ni műszergyárba tanulni. A tanfolyam után ők tanítják be az augusztusban induló Kraszna-parti üzem dolgozóit. Olyan orvosi műszerek ké­szülnek majd az üzemben, amelyek igen keresettek ha­zánkban, sőt határainkon túl is. A megyei tanács hozzájáru­lásával és közreműködésével telepít műszergyártó üzemet Nagyecsedre a debreceni Me­dicor Művek. A megállapodás értelmében február végén, március elején újabb tíz nagyecsedi utazik Debrecenbe hathónapos tanfolyamra. Az új munkáskollektíva betaní­tására tehát 30 embert képez­nek ki. Az új üzemben főleg olyanok dolgoznak majd, akik eddig nem renelkeztek állan­dó munkaviszonnyal. Egy fel­mérés szerint a nagyközség- •ben mintegy 500 „szabad munkaerő” van. Az üzemtele­pítés jelentősen enyhít a fog­lalkoztatási gondokon, hiszen Tőkés exportpiacokat kere­sett a Tisza löki Faipari Vál­lalat. Mivel 1980-ban termék- váltást hajtanak végre — el­sősorban a keményfa feldol­gozásban lesznek változások —, a Lignimpex és a Feruni- on külkereskedelmi Vállala­tok közreműködésével kutat­ják, hol lesznek kelendőek az akácból, blikkből és gyertyán­ból készült szerszámok, festő- állványok és tanszerek. Eddig 24,3 millió forint értékű áru­ra találtak vevőt, de ha a mi­nőségi követelményeknek a továbbiakban is eleget tud­nak tenni, az eladható meny- nyiség még növelhető. A Tiszafa jelenleg a nyu­gat-magyarországi faipari komlbináttal tárgyal gyer­mekágyak gyártásáról, s ha a augusztustól százötvenen áll­hatnak munkába, s a létszá­mot folyamatosan növelik. Az üzem telepítéséhez nincs szükség új építőipari beruhá­zásra, a nagyközség kihaszná­latlanul álló szeszgyárát ala­kítják át műszergyártás cél­jára. Az átalakítási munkát ha­marosan megkezdi a tanács költségvetési üzeme és a tsz építőbrigádja. Az átalakítás­sal párhuzamosan mégis lesz új beruházás, mert a tsz öt­millió forintos költséggel új csarnokot épít a volt szesz­gyár mellé. Az új csarnokban a szövetkezet tovább bővíti melléküzemági tevékenységét. A csarnokban állandó jelleg­gel 80 tsz-tag (többségükben nő) végez kisegítő tevékeny­séget a műszergyártóknak. Nagyecsed első ipari üze­mének avatására a terv sze­rint ez év augusztus 20-án ke­rül sor. A kezdő százötven fős kollektíva december végéig várhatóan 6 millió forint ér­tékű orvosi műszert gyárt. A következő években jelentős termelésnövekedésre lehet számítani. Részben azért, mert a létszámot négyszázra növelik. profil-átvételben megállapod­nak, akkor évi 15—20 ezer da­rabot készítenek a kelendő árucikkből, húszmillió forint körüli értékben. A tiszalökiek idén tovább folytatják a saját erőből fi­nanszírozott beruházást, ka- zánházat építenek: a hulla­dékok felitüzelésére alkalmas két kazán és a kazánház ér­téke három és fél millió fo­rintot tesz ki. A létesítmény átadási határideje „1980. no­vember 30-a. Ugyancsak az 1980-as esztendő eredménye lesz a 40 köbméteres prog­ramvezérlésű szári tóberén - dezés is. Tervezik még az egész telephely központi fű­tésének kiépítését, és meg­szüntetik a gázolajtüzelést. Lengyel gyártmányú gépkocsikhoz készít szelepeket a Ma­gyar Acél tiszaszalkai gyárában Orosz Ibolya. Képünkön a pótalkatrész méreteit ellenőrzi a munkásnő. (Mikita Viktor felvétele) Párttagnak lenni: szolgálat Csapás János életkedve E gy tucat év telt el azóta, hogy egy gazdag szak­mai és mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkező pesti fiatalember leszállt a vonatról a nyírbátori állomá­son. Az alakuló cipőgyár dol­gozói előbb sajnálattal néztek rá a sebhelyei miatt, aztán csodálták munkabírását, élet­kedvét. Csapos János, a pesti fiatalember de sokszor elme­sélte balesetének szomorú tör­ténetét. Ez a baleset, ez a gyermekkori emlék is meg­erősítette békevágyát, ember- szeretetét. A fővárosból már eltakarí­tották a háborús romokat, már készült az ország alkot­mánya, már felszabadultan, vidáman játszottak a pesti gyerekek. 1949-ben három kisfiú egy kertes ház udvarán szaladgált. Megláttak egy fémtárgyat, leseperték róla a földet... A háborúból itt ma­radt akna csak a hatéves Csa­pos Jancsi életét hagyta meg. Az akna külső nyomot ha­gyott a gyereken, szerencsé­re a „belső nyomok” hamar eltűntek, A szorgalmas fiúcs­kát tanítói továbbtanulásra biztatták. Leérettségizett, majd megszerezte a cipőfel­sőrész-készítő szakmát. Nem érte be ennyivel, azóta számos szakmai továbbképző tanfo­lyamon vett részt és elvégez­te a marxista egyetem 3 éves' általános tagozatát. Huszonéves korában a bu­dapesti Auróra Cipőgyárban szabászkodott, később meós, még később csoportvezető lett. Politizáló készsége, „nyüzsgő természete” miatt megválasz­tották KISZ-titkárnak. Cso­portvezető és ifjúsági vezető volt 1968-ban, amikor azt a feladatot kapta, hogy 2—3 hó­napra utazzon Nyírbátorba és segítse a „fakanál mellől jött” lányok és asszonyok betanítá­sát. Feladata volt az is, hogy nyújtson segítséget a párt- és a KISZ-alapszervezet létreho­zásához. — Azelőtt csak a zenei na­pokon hallottam erről a nagy­községről. (Akkor még nagy­község volt Nyírbátor.) Pesti kollégáimmal indulás előtt nézegettük a térképet, hecce- lődtünk is egymással. Többen ugrattak, hogy vigyázzak: az itteni emberek indulata ma­gasra szökik néhány féldeci után. De rájöttem, hogy tanu­lékonyak, barátságosak a nyírbátoriak. Hamar a szí­vemhez nőttek. Az egyik be­osztottam másként is megtet­szett, el is vettem feleségül. Feleségem tőzsgyökeres nyír­bátori és őszintén vallom, hogy már én is az vagyok. Itt kaptunk lakást, itt született két fiúnk. A betanítás után Csapos János művezető lett és KISZ-titkár, egyben a városi KISZ-bizottság tagja. Két év elteltével, 1970-ben megvá­lasztották szakszervezeti tit­kárnak. Kereken tíz évig, 1980 januárjának közepéig látta el közmegelégedésre az szb-tit- kári feladatokat. Ekkor a gyárban a régebbi egy helyett két pártalapszervezetet hoz­tak létre, s a pártvezetőség titkárának őt jelölték. Meg is választották egyhangúlag. Érthető, hogy az üzemi „négy­szögben” egyenrangú partner, hiszen a gazdasági ügyeket épp úgy ismeri, mint az ifjú­sági mozgalmat és a szakszer­vezeti mozgalmat. Megkapta a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja, a Szakszervezeti Munká­ért ezüst fokozat és a KISZ- érdemérem kitüntetést. Nemcsak a Minőségi Ci­pőgyárban (már nem az Auróráé a nyírbátori üzem), hanem a városban is végez közéleti munkát. Népi ülnök a bíróságon és a városi sport­elnökség tagja. Többször visz- szamehetett volna a főváros­ba, de szívesen marad itt — a nyírbátoriak szolgálatában. Nábrádi Lajos Szerszámok gyertyánból Tőkés export a Tiszafa-bél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom