Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG február 14. Kommentár Zavarosban halászók W ashington a dúl lesi hidegháborús korszak óta nem tapasztalt aktivitással szövi a Szovjetunió „bekerítésére, megbénítására” szánt szuperhálót. Érdemes egy pillantást vetni a legutóbbi napok ilyen jellegű tevéken ységére. Washingtonban a minap beszámolt útjának eredményéről Reginaid Bartholomew, a külügyminisztérium katonapolitikai osztályának igazgatója, aki számos közelés közép-keleti országot keresett fel támaszpontügyben. Szomália a berberai haditengerészeti bázis amerikai használatáért F—15-ös harci gépeket kap. Az Iránnal át- ellenben levő Oman középkori módszerekkel uralkodó szultánja „anyagi és politikai segítség ellenében” bocsátotta rendelkezésre országa területét. A Törökországra gyakorolt nyomás eredményeképpen Ankarában is bejelentették: engedélyezik Washingtonnak, hogy felújítsa a szovjet—török határ mentén húzódó 26 katonai létesítmény — főleg hírszerző-ia- maszpont — használatát. Görögország partraszállási gyakorlatok céljára „kölcsönözte” a hatodik flotta számára a Peloponnezosiz-félsziget déli részét. Az amerikai delegáció Londonban is járt. Az ottani tárgyalásokat két bejelentés követte: 1. a Thatcher- kabinet a Pentagon rendelkezésére bocsátja az Indiai- óceánban levő támaszpont- szigetet; Diego Garciát. 2. Amerikai kérésre a Perzsa- öböl térségébe utazott Tomlinson brit tábornok, aki „a baráti államoknak küldendő segítség személyi feltételeivel” foglalkozik a brit hadügyminisztériumban. Amerikai megbízottak ígéretekkel és fenyegetésekkel környékezték meg szinte az egész világot. Alig érkezett meg Brzezinski Pakisztánba, Clifford „volt amerikai hadügyminiszter Üj-Delhiben igyekezett — sikertelenül — megnyugtatni Indiát. Egy Luxor melletti bázison közös amerikai—egyiptomi hadgyakorlat keretében próbálták ki az SR—71 típusú különleges amerikai felderítő gépet. Izrael bejelentette, hogy a Pentagon szabadon rendelkezhet Haifa hadikikötőjével, Kenya — ugyancsak egy amerikai politikus látogatása nyomán — ugyanezt közölte Mombasa kikötőjével kapcsolatban. Pe- ldngben most erősítették meg a hírt, hogy Brown amerikai hadügyminiszter látogatásakor a többi között megállapodtak egy Landsat—D. típusú kémműhold szállításárén, amely a sok ezer kilométeres szovjet—kínai határ térségében kering majd. Mindez híven bizonyítja, hogy az Egyesült Államok tovább szítja a fegyverkezési versenyt szerte a világon. A Föld különböző részein működő 1619 katonai támaszpontja mellé Washington az utóbbi időben újabbakat szerzett, azzal a Carter-doktri- nában immár leplezetlenül megfogalmazott céllal, hogy bárhol beavatkozzék fegyveres erővel, ahol érdekei érvényesítését veszélyeztetve látja. Az amerikai „érdekek” pedig ma ismét a haladás erőinek durva megfélemlítését, felszámolását jelentik a carteri szótárban ... Az amerikai elnök csak egyről feledkezik meg: a világ erőviszonyai nem engedik meg, a népek öntudata nem tűri, hogy a Föld a zavarosban halászók játszóterévé váljék. Népeinket összekötik a szocializmus eszméi Palotaforradalom Mauritániában Óvári Miklós beszéde a varsói Unitra gyár nagygyűlésén Varsóban szerdán a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa 18 munka- bizottságban folytatta tanácskozását. Eközben a külföldi testvérpártok küldöttségei különböző nagyüzemeket kerestek fel, ahol nagygyűléseken találkoztak a dolgozókkal. A magyar delegáció Övári Miklósnak, az MSZMP PB tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével a főváros körzetének egyik legkorszerűbb üzemébe, a pias- secznói Unitra—Polcolor képcsőgyárba látogatott el. Elkísérte a gyárlátogatásra Henryk Szablak, a varsói pártbizottság titkára. A körülbelül egy órás üzem- látogatást követően a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal, valamint vörös lobogókkal feldíszített kultúrteremben a gyár 600 dolgozójának részvételével nagygyűlést tartottak, amelyen Övári Miklós mondott beszédet. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! Kedves lengyel barátaink! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy küldöttségünk nevében átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs, a magyar kommunisták, a dol- gó népünk forró testvéri üdvözletét önöknek és önök révén a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusának, a lengyel kommunistáknak és a lengyel népnek. Mi, magyar kommunisták nagy érdeklődéssel követjük a kongresszus munkáját, hiszen a szocialista közösség tagjai vagyunk, elszakíthatatlanul összekötnek bennünket a szó-' cializmus közös eszméi, a nép szolgálatában végzett tévé-* kenységünk, nemzetközi céljaink és érdekeink, a béke és a társadalmi haladás nagy ügye, az egész világon. A lengyel dolgozók, ahogy eddig is, mindenkor számíthatnak a magyar nép őszinte ro- konszenvére és internacionalista szolidaritására. A pártjaink és országaink közötti kapcsolatok sokrétűek és gyümölcsözően fejlődnek évről évre. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk párt- és kormányküldöttségeink tárgyalásainak, vezetőink megbeszéléseinek és kölcsönös látogatásainak. Ezek az alkalmak új lendületet adnak a magyar—lengyel kapcsolatok fejlődésének és megbonthatatlan barátságunk elmélyítésének, örvendetesen bővül gazdasági együttműködésünk. Az ipari szakosítás, a kooperáció mindkét ország érdekeinek megfelel, s egyben jól szolgálja a szocialista gazdasági integráció kibontakozását. A továbbiakban hangoztatta : — A mai nemzetközi helyzetben az imperializmus szélsőséges körei a hidegháború szellemének felélesztésével kísérleteznek. Varsóban folytatta munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. A képen a magyar küldöttség vezetője, Óvári Miklós a tanácskozáson. (Kelet-Magyar- ország telefotó) Biztosak vagyunk abban, hogy a szocializmus és a társadalmi haladás összes erőivel együtt folytatott küzdelmünk, ahogyan eddig, ezután is eredményes lesz a világbéke megvédése, a nemzetközi viszonyok egészséges alakítása és az enyhülés politikájának további kibontakoztatása terén. Beszéde végén Övári Miklós átnyújtotta az üzem kollektívájának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar dolgozók szimbolikus ajándékát — a felszabadulási emlékmű kicsinyített mását. Az üzemi pártszervezet titkára köszönetét mondott az üdvözletért, a magyar küldöttség látogatásáért és az ajándékért, majd viszonzásul átadta a gyári kollektíva ajándékát — a varsói óvárost ábrázoló képet. Áz enyhülés és a sport Az olimpia Moszkvában lesz Döntött a Nemzetközi Olimpiái Bizottság — természetesen Moszkva mellett. Nézzünk azonban szembe azzal a ténnyel is, hogy az amerikaiak megkísérelték elrontani az olimpiai előkészületek örömét. Hajdan az ókori játékokon résztvevő városállamok politikai ellentéteiket, sőt fegyveres konfliktusaikat is felfüggesztették a legtekintélyesebb sportseregszemle idejére — most viszont az amerikaiak éppen az ellenkezőjét művelik: egy ellentét miatt felfüggesztenék az olimpiát. Mit akar voltaképpen az Egyesült Államok? A követeléssel, hogy halasszák el, vagy helyezzék át Moszkvából más országbeli városba az 1980. évi nyári olimpiai játékokat, ha a Szovjetunió nem vonja ki csapatait záros határidőn belül Afganisztánból, voltaképpen politikai eszköztárba sorolja a sportot. Mintha tegyük föl a gabonaeladás és az olimpia leállítása egyformán az Egyesült Államok kormányának hatáskörébe tartozna. Az amerikaiak amúgyis számos intézkedést hoztak a Szovjetunió ellen : kereskedelmi korlátozásokat rendeltek el, felfüggesztették a stratégiai fegyverek korlátozásáról aláírt szerződés jóváhagyását, és fölszólították a világot a moszkvai olimpia bojkottálására. Az utóbbira azonban Lord Kil- lanin, a NOB elnöke türelmét vesztve így válaszolt Carter elnöknek: „Ezek a mi olimpiai játékaink, nem pedig az Egyesült Államok játékai.” Sokan azok közül, akik meg akarják tartani, mégpedig az eredetileg elhatározott helyen a világversenyt, ezt mondják: ne keveredjen ösz- sze a sport a politikával, maradjon a népek barátságának, a fiatalok nemes mérkőzésének, ünnepi eseménye. Jószándékú, nemes célú megállapítás ez, de az az igazság, hogy a sport nem választható el teljesen a politikától. A legfőbb parancs: nem szabad a sportot alantas, vagy káros politikai célok szolgálatába állítani. Ne lehessen segítségével úgy tenni, mintha egy ország, csoport szándékai az égés., emberiség érdekeit fejezné ki. Ellenkezőleg, álljon nemes, magasrendű — ha úgy tetszik politikai — célok, a népek közeledésének, a békének és a megértésnek a szolgálatába. Ahogy ezt az olimpiai eszme kifejezi. Amerika és néhány szövetségese azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy az afganisztáni segítségnyújtással „megszegte az alapvető olimpiai békeelvet”. Valójában az Egyesült Államok szegi meg az elvet, amikor saját érdekei szolgálatába akarja állítani az olimpiát. Ez azonban nem sikerülhet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy nem enged a nyomásnak, és az eredeti tervnek megfelelően tartják meg Moszkvában a játékokat. Számítani lehet arra, hogy többkevesebb ország képviselői távolmaradnak a versenyekről — ha csak addig nem történik valami a diplomáciai világban. A Német Szövetségi Köztársaság, külügyminisztere néhány nappal ezelőtt a következőket mondta: „Nem kívánhatunk szolidaritást az Egyesült Államoktól Nyugat-Ber- linnel kapcsolatban, ha mi megtagadjuk ezt tőle az olimpia tárgyában”. Ez világos beszéd. A nyugatnémet kormánynak soha nem jutott volna eszébe az olimpiai bojkott gondolata, de bizonyos tekintetben függ az amerikaiaktól, és ismeri a követelményt: valamit valamiért. Világméretekben azonban nem érvényesül ez a szemlélet. A legtöbb állam és a sportolók nemzetközi közössége meg akarja őrizni az olimpiák folytonosságát. És emögött a békés együttműködés folyamatosságának a féltése rejlik. Akik ma az olimpia változatlan megtartása mellett foglalnak állást, nemcsak a sportot szeretik, hanem az enyhülést is. Hat esztendővel ezelőtt kapta meg Moszkva az idei nyári játékok megrendezésének jogát. Azóta nagyszabású építkezésekkel és lelkes vendég- szeretettel készül a szovjet főváros a sportolók és a nézők fogadására. Ez az igyekezet most még csak fokozódik, hiszen Moszkvában tudják, hogy éppen most, 1980-ban mennyire szüksége van a világnak az olimpiai tűz melegére. Hosszú ideig viszonylag'ritka rekorddal büszkélkedhetett Mauritánia: 18 éven át el tudta kerülni az erőszakos belpolitikai fordulatokat, az afrikai kontinensen is oly gyakori puccsszerű hatalomváltásokat. Kiegyensúlyozottnak tűnő polgári 'kormányzás, nyugat- (főleg francia-) barátság, viszonylag mérsékelt külpolitika jellemezte ezt a hatalmas (több mint egymillió négyzetkilométer) területű nyugat-afrikai államot. Másfél esztendeje az'onban felborult ez az egyensúly: a hadsereg vette kezébe az irányítást Nouakchottban. Azóta Mauritánia is a gyorsabb változások időszakába lépett. Ennek fő oka a nyu- gat-szaharai háború, amely élénk mozgásba hozta a mau- ritániai politikai erőket. Amikor Spanyolország 1976-ban lemondott gyarmatáról, a Nyugat-Szaharának nevezett, gyér lakosságú, de foszfátban páratlanul gazdag sivatagi országról, az értékes területet „átjátszotta” Marokkónak és Mauritániának. Am Mauritánia Daddah polgári elnök vezetésével tu- lajdonképepn nem volt komoly versenytársa az erősebb és a nyugat-szaharai területet mindenáron bekebelezni akaró marokkói királyságnak. A neki juttatott déli harmad korántsem olyan értékes, mint a Rabat által a spanyol kivonulás után sietve megszállt északi részek. Emellett Hasz- szán marokkói király már jó ideje kiterjesztette befolyását Mauritániára. A politikaigazdasági függés, valamint az oda küldött katonaság nem adott más lehetőséget a lavírozó Daddahnak, mint engedelmeskedni a rabati óhajnak. Ez azonban háborút jelentett a nyugat-szaharai felszabadító mozgalommal, a gyorsan erősödő és nemzetközileg is tekintélyt kivívó Po- lisarióval. Ez a háború pedig tovább élezte a belső feszültségeket az országban: napi egymillió dollárt emésztettek fel a sivatagi harcok, amelyek következtében Mauritánia lassacskán vészes gazdasági helyzetbe került. A vihar kirobbanását kívánták megakadályozni 1978 nyarán a katonák, Salek ezredes vezetésével. Elsősorban a szaharai háború befejezését szerették volna elérni. Elismerték a Polisariót, s tűzszünetet kötöttek vele. Salek azonban ennél tovább nem tudott lépni. A gazdasági bajok és a törzsi feszültség növekedése idővel a nyugat-szaharai rendezés megtorpanásával párosult. A hadsereg vezetői köréből hamarosan színre lépett egy újabb csoport, amely tovább kivánt lépni az éppen hatalmon lévőknél. Salek ezredest végül is tavaly áprilisban szorította háttérbe a törzsi, problémákat rugalmasabban és sikeresebben kezelő Bousseif ezredes, aki egyidejűleg gyors diplomáciai offenzívát indított a nyugat- szaharai kérdésben. Elismerte, hogy az egykori gyarmat népének joga van az ön- rendelkezéshez, s megkezdte a tárgyalásokat a Polisarióval. Az agilis vezető azonban két hónap múltán repülőszerencsétlenség áldozata lett, s kétségessé vált, hogy az utódok merre tartanak majd. Ám az új minisztérelnök, Haidala ezredes követte elődjét. Először eltávolította a már csak protokolláris hatáskörrel rendelkező Salek államfőt, s helyére Louly alezredest ültette, majd minden erőfeszítését a nyugat-szaharai rendezésre összpontosított ta. A régi és bénító marokkói gyámkodást felszámolva szerződést kötött a Polisarióval, kiüríttette Nyugat-Szahara déli részét és közeledni kezdett a korábban fő ellenségnek számító Algériához. 2'f t f'.|. Ez az új és radikális vonal azonban veszélyes helyzetbe hozta az. országot. Marokkó ellenségessé vált, s árulással vádolva Mauritániát, megszállta Nyugat-Szahara délvidékét is. Ugyanakkor nem volt hajlandó máig sem kivonni katonáit Mauritániából, noha a Haidala-kormány felmondta az erről régen kötött megállapodást. A komoly marokkói politikai4, gazdasági és katonai nyomás végül dilemma elé állította a nouak- chotti vezetést: kiegyezni az erős és agresszív egykori szövetségessel, vagy tovább lépni a megkezdett úton. Alighanem heves belső viták nyomán győzedelmeskedett az utóbbi, a kormányfő vonala: Haidala január elején eltávolította Loulyt, s a kezébe vette az összes hatalmat. Az indoklás tömör volt: „Meg kell szabadulni azoktól, akik ném járulnak hozzá a nemzetj újjáépítés erőfeszítéseihez.” Ez pedig egyúttal arra is utal, hogy Mauritánia felszámolva az áldatlan és értelmetlen háborút, most a belső problémákra összpontosít. S ahogy a külpolitikában sutba dobták a régi értékeket, elképzelhető, hogy a mostani palotaforradalom nyomán némi eltolódás következik be á Francia- országra és Marokkóra orientált gazdaságpolitikában is. A. K. NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR felvesz férfi, női segéd- és betanított munkásokat. ÉRETTSÉGIZETTEK és szakmunkások jelentkezését is várjuk. Érdeklődni és munkára jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. TAURUS GUMIGYÁR, Nyíregyháza, Derkovits u. 107. (72) H. E. T. I.
