Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG február 14. Kommentár Zavarosban halászók W ashington a dúl lesi hi­degháborús korszak óta nem tapasztalt ak­tivitással szövi a Szovjetunió „bekerítésére, megbénításá­ra” szánt szuperhálót. Érde­mes egy pillantást vetni a legutóbbi napok ilyen jellegű tevéken ységére. Washingtonban a minap beszámolt útjának eredmé­nyéről Reginaid Bartholo­mew, a külügyminisztérium katonapolitikai osztályának igazgatója, aki számos közel­és közép-keleti országot ke­resett fel támaszpontügyben. Szomália a berberai hadi­tengerészeti bázis amerikai használatáért F—15-ös harci gépeket kap. Az Iránnal át- ellenben levő Oman középko­ri módszerekkel uralkodó szultánja „anyagi és politikai segítség ellenében” bocsátot­ta rendelkezésre országa te­rületét. A Törökországra gya­korolt nyomás eredménye­képpen Ankarában is beje­lentették: engedélyezik Wa­shingtonnak, hogy felújítsa a szovjet—török határ mentén húzódó 26 katonai létesít­mény — főleg hírszerző-ia- maszpont — használatát. Gö­rögország partraszállási gya­korlatok céljára „kölcsönöz­te” a hatodik flotta számára a Peloponnezosiz-félsziget dé­li részét. Az amerikai delegá­ció Londonban is járt. Az ot­tani tárgyalásokat két beje­lentés követte: 1. a Thatcher- kabinet a Pentagon rendel­kezésére bocsátja az Indiai- óceánban levő támaszpont- szigetet; Diego Garciát. 2. Amerikai kérésre a Perzsa- öböl térségébe utazott Tom­linson brit tábornok, aki „a baráti államoknak küldendő segítség személyi feltételei­vel” foglalkozik a brit had­ügyminisztériumban. Amerikai megbízottak ígé­retekkel és fenyegetésekkel környékezték meg szinte az egész világot. Alig érkezett meg Brzezinski Pakisztánba, Clifford „volt amerikai had­ügyminiszter Üj-Delhiben igyekezett — sikertelenül — megnyugtatni Indiát. Egy Lu­xor melletti bázison közös amerikai—egyiptomi hadgya­korlat keretében próbálták ki az SR—71 típusú különleges amerikai felderítő gépet. Iz­rael bejelentette, hogy a Pen­tagon szabadon rendelkezhet Haifa hadikikötőjével, Kenya — ugyancsak egy amerikai politikus látogatása nyomán — ugyanezt közölte Mombasa kikötőjével kapcsolatban. Pe- ldngben most erősítették meg a hírt, hogy Brown amerikai hadügyminiszter látogatása­kor a többi között megálla­podtak egy Landsat—D. tí­pusú kémműhold szállításá­rén, amely a sok ezer kilo­méteres szovjet—kínai határ térségében kering majd. Mindez híven bizonyítja, hogy az Egyesült Államok to­vább szítja a fegyverkezési versenyt szerte a világon. A Föld különböző részein mű­ködő 1619 katonai támasz­pontja mellé Washington az utóbbi időben újabbakat szer­zett, azzal a Carter-doktri- nában immár leplezetlenül megfogalmazott céllal, hogy bárhol beavatkozzék fegyve­res erővel, ahol érdekei érvé­nyesítését veszélyeztetve lát­ja. Az amerikai „érdekek” pedig ma ismét a haladás erőinek durva megfélemlíté­sét, felszámolását jelentik a carteri szótárban ... Az ame­rikai elnök csak egyről feled­kezik meg: a világ erőviszo­nyai nem engedik meg, a né­pek öntudata nem tűri, hogy a Föld a zavarosban halászók játszóterévé váljék. Népeinket összekötik a szocializmus eszméi Palotaforradalom Mauritániában Óvári Miklós beszéde a varsói Unitra gyár nagygyűlésén Varsóban szerdán a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa 18 munka- bizottságban folytatta tanács­kozását. Eközben a külföldi testvérpártok küldöttségei kü­lönböző nagyüzemeket keres­tek fel, ahol nagygyűléseken találkoztak a dolgozókkal. A magyar delegáció Övári Miklósnak, az MSZMP PB tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével a főváros körzetének egyik leg­korszerűbb üzemébe, a pias- secznói Unitra—Polcolor kép­csőgyárba látogatott el. Elkí­sérte a gyárlátogatásra Hen­ryk Szablak, a varsói pártbi­zottság titkára. A körülbelül egy órás üzem- látogatást követően a magyar és lengyel nemzeti zászlók­kal, valamint vörös lobogók­kal feldíszített kultúrterem­ben a gyár 600 dolgozójának részvételével nagygyűlést tar­tottak, amelyen Övári Miklós mondott beszédet. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Kedves lengyel barátaink! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy küldöttségünk nevében átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, személy sze­rint Kádár János elvtárs, a magyar kommunisták, a dol- gó népünk forró testvéri üd­vözletét önöknek és önök ré­vén a Lengyel Egyesült Mun­káspárt VIII. kongresszusá­nak, a lengyel kommunisták­nak és a lengyel népnek. Mi, magyar kommunisták nagy érdeklődéssel követjük a kongresszus munkáját, hiszen a szocialista közösség tagjai vagyunk, elszakíthatatlanul összekötnek bennünket a szó-' cializmus közös eszméi, a nép szolgálatában végzett tévé-* kenységünk, nemzetközi cél­jaink és érdekeink, a béke és a társadalmi haladás nagy ügye, az egész világon. A lengyel dolgozók, ahogy ed­dig is, mindenkor számíthat­nak a magyar nép őszinte ro- konszenvére és internaciona­lista szolidaritására. A pártjaink és országaink közötti kapcsolatok sokrétű­ek és gyümölcsözően fejlőd­nek évről évre. Megkülönböz­tetett jelentőséget tulajdoní­tunk párt- és kormánykül­döttségeink tárgyalásainak, vezetőink megbeszéléseinek és kölcsönös látogatásainak. Ezek az alkalmak új lendüle­tet adnak a magyar—lengyel kapcsolatok fejlődésének és megbonthatatlan barátságunk elmélyítésének, örvendetesen bővül gazdasági együttműkö­désünk. Az ipari szakosítás, a kooperáció mindkét ország ér­dekeinek megfelel, s egyben jól szolgálja a szocialista gaz­dasági integráció kibontako­zását. A továbbiakban hangoz­tatta : — A mai nemzetközi hely­zetben az imperializmus szél­sőséges körei a hidegháború szellemének felélesztésével kísérleteznek. Varsóban folytatta munkáját a Lengyel Egyesült Munkás­párt VIII. kongresszusa. A képen a magyar küldöttség vezetője, Óvári Miklós a ta­nácskozáson. (Kelet-Magyar- ország telefotó) Biztosak vagyunk abban, hogy a szocializmus és a tár­sadalmi haladás összes erői­vel együtt folytatott küzdel­münk, ahogyan eddig, ezután is eredményes lesz a világbé­ke megvédése, a nemzetközi viszonyok egészséges alakítá­sa és az enyhülés politikájá­nak további kibontakoztatása terén. Beszéde végén Övári Mik­lós átnyújtotta az üzem kol­lektívájának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a magyar dol­gozók szimbolikus ajándékát — a felszabadulási emlékmű kicsinyített mását. Az üzemi pártszervezet tit­kára köszönetét mondott az üdvözletért, a magyar kül­döttség látogatásáért és az ajándékért, majd viszonzásul átadta a gyári kollektíva ajándékát — a varsói óvárost ábrázoló képet. Áz enyhülés és a sport Az olimpia Moszkvában lesz Döntött a Nemzetközi Olim­piái Bizottság — természete­sen Moszkva mellett. Néz­zünk azonban szembe azzal a ténnyel is, hogy az amerikai­ak megkísérelték elrontani az olimpiai előkészületek örö­mét. Hajdan az ókori játé­kokon résztvevő városálla­mok politikai ellentéteiket, sőt fegyveres konfliktusaikat is felfüggesztették a legte­kintélyesebb sportseregszem­le idejére — most viszont az amerikaiak éppen az ellenke­zőjét művelik: egy ellentét miatt felfüggesztenék az olimpiát. Mit akar voltaképpen az Egyesült Államok? A köve­teléssel, hogy halasszák el, vagy helyezzék át Moszkvából más országbeli városba az 1980. évi nyári olimpiai já­tékokat, ha a Szovjetunió nem vonja ki csapatait záros határidőn belül Afganisztán­ból, voltaképpen politikai eszköztárba sorolja a sportot. Mintha tegyük föl a gabona­eladás és az olimpia leállítása egyformán az Egyesült Ál­lamok kormányának hatás­körébe tartozna. Az amerikai­ak amúgyis számos intézke­dést hoztak a Szovjetunió el­len : kereskedelmi korlátozá­sokat rendeltek el, felfüggesz­tették a stratégiai fegyverek korlátozásáról aláírt szerző­dés jóváhagyását, és fölszólí­tották a világot a moszkvai olimpia bojkottálására. Az utóbbira azonban Lord Kil- lanin, a NOB elnöke türelmét vesztve így válaszolt Carter elnöknek: „Ezek a mi olim­piai játékaink, nem pedig az Egyesült Államok játékai.” Sokan azok közül, akik meg akarják tartani, mégpedig az eredetileg elhatározott he­lyen a világversenyt, ezt mondják: ne keveredjen ösz- sze a sport a politikával, ma­radjon a népek barátságának, a fiatalok nemes mérkőzésé­nek, ünnepi eseménye. Jó­szándékú, nemes célú meg­állapítás ez, de az az igazság, hogy a sport nem választható el teljesen a politikától. A legfőbb parancs: nem szabad a sportot alantas, vagy káros politikai célok szolgálatába állítani. Ne lehessen segítsé­gével úgy tenni, mintha egy ország, csoport szándékai az égés., emberiség érdekeit fe­jezné ki. Ellenkezőleg, álljon nemes, magasrendű — ha úgy tetszik politikai — célok, a népek közeledésének, a bé­kének és a megértésnek a szolgálatába. Ahogy ezt az olimpiai eszme kifejezi. Amerika és néhány szövet­ségese azzal vádolja a Szov­jetuniót, hogy az afganisztáni segítségnyújtással „megszeg­te az alapvető olimpiai bé­keelvet”. Valójában az Egye­sült Államok szegi meg az el­vet, amikor saját érdekei szolgálatába akarja állítani az olimpiát. Ez azonban nem sikerülhet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy dön­tött, hogy nem enged a nyo­másnak, és az eredeti tervnek megfelelően tartják meg Moszkvában a játékokat. Szá­mítani lehet arra, hogy több­kevesebb ország képviselői távolmaradnak a versenyek­ről — ha csak addig nem tör­ténik valami a diplomáciai világban. A Német Szövetségi Köz­társaság, külügyminisztere né­hány nappal ezelőtt a követ­kezőket mondta: „Nem kíván­hatunk szolidaritást az Egye­sült Államoktól Nyugat-Ber- linnel kapcsolatban, ha mi megtagadjuk ezt tőle az olimpia tárgyában”. Ez vilá­gos beszéd. A nyugatnémet kormánynak soha nem jutott volna eszébe az olimpiai boj­kott gondolata, de bizonyos tekintetben függ az amerikai­aktól, és ismeri a követel­ményt: valamit valamiért. Világméretekben azonban nem érvényesül ez a szemlé­let. A legtöbb állam és a sportolók nemzetközi közös­sége meg akarja őrizni az olimpiák folytonosságát. És emögött a békés együttműkö­dés folyamatosságának a fél­tése rejlik. Akik ma az olim­pia változatlan megtartása mellett foglalnak állást, nem­csak a sportot szeretik, ha­nem az enyhülést is. Hat esztendővel ezelőtt kap­ta meg Moszkva az idei nyári játékok megrendezésének jo­gát. Azóta nagyszabású épít­kezésekkel és lelkes vendég- szeretettel készül a szovjet főváros a sportolók és a né­zők fogadására. Ez az igyeke­zet most még csak fokozódik, hiszen Moszkvában tudják, hogy éppen most, 1980-ban mennyire szüksége van a vi­lágnak az olimpiai tűz mele­gére. Hosszú ideig viszonylag'rit­ka rekorddal büszkélkedhetett Mauritánia: 18 éven át el tud­ta kerülni az erőszakos bel­politikai fordulatokat, az af­rikai kontinensen is oly gya­kori puccsszerű hatalomváltá­sokat. Kiegyensúlyozottnak tűnő polgári 'kormányzás, nyugat- (főleg francia-) ba­rátság, viszonylag mérsékelt külpolitika jellemezte ezt a hatalmas (több mint egy­millió négyzetkilométer) terü­letű nyugat-afrikai államot. Másfél esztendeje az'onban felborult ez az egyensúly: a hadsereg vette kezébe az irá­nyítást Nouakchottban. Azóta Mauritánia is a gyor­sabb változások időszakába lépett. Ennek fő oka a nyu- gat-szaharai háború, amely élénk mozgásba hozta a mau- ritániai politikai erőket. Ami­kor Spanyolország 1976-ban lemondott gyarmatáról, a Nyugat-Szaharának nevezett, gyér lakosságú, de foszfátban páratlanul gazdag sivatagi országról, az értékes területet „átjátszotta” Marokkónak és Mauritániának. Am Mauritánia Daddah polgári elnök vezetésével tu- lajdonképepn nem volt ko­moly versenytársa az erősebb és a nyugat-szaharai területet mindenáron bekebelezni aka­ró marokkói királyságnak. A neki juttatott déli harmad ko­rántsem olyan értékes, mint a Rabat által a spanyol kivonu­lás után sietve megszállt északi részek. Emellett Hasz- szán marokkói király már jó ideje kiterjesztette befolyását Mauritániára. A politikai­gazdasági függés, valamint az oda küldött katonaság nem adott más lehetőséget a laví­rozó Daddahnak, mint enge­delmeskedni a rabati óhaj­nak. Ez azonban háborút je­lentett a nyugat-szaharai fel­szabadító mozgalommal, a gyorsan erősödő és nemzetkö­zileg is tekintélyt kivívó Po- lisarióval. Ez a háború pedig tovább élezte a belső feszült­ségeket az országban: napi egymillió dollárt emésztettek fel a sivatagi harcok, amelyek következtében Mauritánia lassacskán vészes gazdasági helyzetbe került. A vihar kirobbanását kí­vánták megakadályozni 1978 nyarán a katonák, Salek ezre­des vezetésével. Elsősorban a szaharai háború befejezését szerették volna elérni. Elis­merték a Polisariót, s tűzszü­netet kötöttek vele. Salek azonban ennél tovább nem tudott lépni. A gazdasági ba­jok és a törzsi feszültség nö­vekedése idővel a nyugat-sza­harai rendezés megtorpanásá­val párosult. A hadsereg ve­zetői köréből hamarosan szín­re lépett egy újabb csoport, amely tovább kivánt lépni az éppen hatalmon lévőknél. Sa­lek ezredest végül is tavaly áprilisban szorította háttérbe a törzsi, problémákat rugal­masabban és sikeresebben kezelő Bousseif ezredes, aki egyidejűleg gyors diplomáciai offenzívát indított a nyugat- szaharai kérdésben. Elis­merte, hogy az egykori gyar­mat népének joga van az ön- rendelkezéshez, s megkezdte a tárgyalásokat a Polisarióval. Az agilis vezető azonban két hónap múltán repülősze­rencsétlenség áldozata lett, s kétségessé vált, hogy az utó­dok merre tartanak majd. Ám az új minisztérelnök, Haidala ezredes követte előd­jét. Először eltávolította a már csak protokolláris hatás­körrel rendelkező Salek ál­lamfőt, s helyére Louly alez­redest ültette, majd minden erőfeszítését a nyugat-szaha­rai rendezésre összpontosított ta. A régi és bénító marokkói gyámkodást felszámolva szer­ződést kötött a Polisarióval, kiüríttette Nyugat-Szahara déli részét és közeledni kez­dett a korábban fő ellenség­nek számító Algériához. 2'f t f'.|. Ez az új és radikális vonal azonban veszélyes helyzetbe hozta az. országot. Marokkó ellenségessé vált, s árulással vádolva Mauritániát, meg­szállta Nyugat-Szahara délvi­dékét is. Ugyanakkor nem volt hajlandó máig sem ki­vonni katonáit Mauritániából, noha a Haidala-kormány fel­mondta az erről régen kötött megállapodást. A komoly marokkói politikai4, gazdasági és katonai nyomás végül di­lemma elé állította a nouak- chotti vezetést: kiegyezni az erős és agresszív egykori szö­vetségessel, vagy tovább lépni a megkezdett úton. Aligha­nem heves belső viták nyo­mán győzedelmeskedett az utóbbi, a kormányfő vonala: Haidala január elején eltá­volította Loulyt, s a kezébe vette az összes hatalmat. Az indoklás tömör volt: „Meg kell szabadulni azoktól, akik ném járulnak hozzá a nemzetj újjáépítés erőfeszítéseihez.” Ez pedig egyúttal arra is utal, hogy Mauritánia felszámolva az áldatlan és értelmetlen há­borút, most a belső problé­mákra összpontosít. S ahogy a külpolitikában sutba dobták a régi értékeket, elképzelhe­tő, hogy a mostani palotafor­radalom nyomán némi eltoló­dás következik be á Francia- országra és Marokkóra orien­tált gazdaságpolitikában is. A. K. NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR felvesz férfi, női segéd- és betanított munkásokat. ÉRETTSÉGIZETTEK és szakmun­kások jelentkezését is várjuk. Érdeklődni és munkára je­lentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. TAURUS GUMIGYÁR, Nyíregyháza, Derkovits u. 107. (72) H. E. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom