Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1980. január 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nyíltság, bizalom PARTUNK POLITIKÁ­JÁBÓL következik, a nyílt­ság és a bizalom. Ezért nem csupán gesztus a fo­galmazás az irányelvek­ben: „A Központi Bizott­ság a kongresszusi irány­elveket a párt tagsága, a magyar nép elé bocsátja.” Kéri a párttagokat, a szö­vetségeseket, vitassák meg, tegyenek észrevételeket, közöljék állásfoglalásaikat. Az irányelvek pártdoku­mentum, s egyben olyan politikai okmány, amely programot ad a fejlett szo­cializmus építéséhez újabb öt évre. Ezért is kéri a párttagokat, pártonkívüli- eket, hogy járuljanak hoz­zá okos javaslatokkal még teljesebbé tételéhez, mert ebből születik a kongresz- szusi határozat, s ezt szük­séges alkalmazni pártszer­vezeteinknek saját viszo­nyaidra úgy, hogy figye­lemmel kísérjék az állan­dóan változó gazdasági és társadalmi • viszonyokat. Egyik nagyüzemünk párt­vezetőségének titkára em­lítette a kongresszusi irányelvekkel kapcsolat­ban : nem elég csupán el­mekben egyetérteni, azo­nosulni az irányelvekben megfogalmazottakkal. Bár fontos a szóbeliség egysé­ge, de feltétlenül követnie kell a cselekvési azonosu­lásnak. Ez a lényeg. örvendetes aktivitás ta­pasztalható a pártcsoport- tanácskozásokon ezekben a napokban a XII. kongresz- szus irányelveiről. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalatnál a köz­pontban 9 pártcsoportban 69 kommunista vitatta az irányelveknek a vállalatra is vonatkozó kérdéseit. Különösen az exporttevé­kenységgel kapcsolatos fel­adatokat, a termékszerke­zet-váltást, s az ebből újab­ban adódó feladatokat be­szélték meg. A 3-as párt- szervezet egyik pártcso- port-tanácskozásán min­den párttag véleményt mondott. A párttitkár: „Egyetértés volt az elvek­ben, de a következetessé­get hiányolták. Sok szép elhatározás fogalmazódik meg az irányelvekben, csak a végrehajtást kell megkövetelni jobban.” Másutt arról szóltak a pá^tcsoport-tanácskozá- sojfon, mit is kell érteni a jó politikai légkör alatt? Csak annyit, hogy az em­berek őszintén elmond­hatják véleményüket, bí­rálhatnak vagy ennél töb­bet? Sok helyen fogalmaz­tak így: „Ez a jó politikai közhangulatnak csak az egyik, s ma már nem is a legfontosabb eleme. Lé­nyegesebb, hogy az észre­vételezett hibákat kijavít­sák, hogy az elhangzott javaslatokat beépítik-e a határozatokba, s azokat megvalósítsák.” Ebben kell előbbre jutnunk, erre ösztönöznek a XII. kong­resszus irányelvei is. ILYEN SZELLEMBEN zajlanak a pártcsoport-ta- nácskozások a nyíregyházi papírgyárban, ahol 100 párttag 13 pártcsoportban boncolgatja, mi az, amit a gyárban már most meg tudnak valósítani az irány­elvekből. Ebben a gyárban a gazdasági és pártveze­tők már korábban felis­merték, hogy például a szakképzett munkaerő üzemen belüli átcsoporto­sítása eredményt növelő tartalék. Bevált, jó mód­szer, és megértik a mun­kások a szükségességét. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat 4-es pártszerveze­tének titkára említette: „Pártszervezetünkhöz 16 párttag tartozik. Két párt­csoportban vitattuk meg a kongresszusi irányelveket. Úgy ítéljük meg, hogy szá­molnak az irányelvek a megnövekedett, nehezebb feladatokkal, csak úgy lát­juk, a végrehajtásuk lesz nehezebb.” Elmondta, hogy a kongresszusi irányelvek­re épül a pártszervezet cselekvési programja. A HAFE nyíregyházi gyárá­ban 8 pártcsoportban több mint 100 kommunista vi­tatja az irányelveket, s azt, hogy kik, mit, hogyan valósítsanak meg belőlük a gyárban. Fontos tényező: ne álta­lában, hanem a konkrét helyi viszonyoknak megfe­lelően értelmezzék és azokra alkalmazzák az el­veket. Ez minden politikai gyakorlat törvénye. POLITIKÁNK tovább folytatása lesz a XII. kongresszus. Az irányel­vekben megfogalmazottak szerint azonban a párt „szükségesnek tartja min­den szinten a munka kri­tikus és önkritikus vizsgá­latát, a végrehajtás meg­javítását.” Ezért a hétköz­napok megfeszített mun­kájára és a következetes­ségre serkentő munka­kongresszusra készülünk. Farkas Kálmán Mindennap megújulni Nagyüzemekből hív­tunk meg függetlenített népművelőket szerkesztő­ségi kerekasztal-beszélge- tésünkre. A résztvevők (a képen balról jobbra) Sző­ke Sándorné, a Nyíregy­házi Konzervgyár oktatá­si és művelődési előadója, Bötykös Gyula, a SZAVI- CSAV oktatási előadója, Mártonné Tóth Katalin, a KEMÉV, valamint Krasz- nay László, a MEZŐGÉP vállalat közművelődési előadója. Szerkesztőségün­ket Baraksó Erzsébet képviselte. Kerelcasztal-beszélgetés az üzemi népművelésről Mi változott a vállalatnál, amióta a közművelődési munkára függetlenített dol­gozót alkalmaznák? Krasznay L.: — Ügy ér­zem, rendszerezettebbé, konk­rétabbá, tudatosabbá vált az üzemi népművelési munka. Mártonné, T. K.: — Nőtt az üzemi népművelés tekin­télye. Anyagilag, erkölcsileg is megbecsültebb lett ez a munka. És ennyien még so­ha nem tanultak tovább ... Bötykös Gy.: — Én a vál­tozást az 1976-os közművelő­dési törvény megjelenésétől érzékelem. Azzal kezdődött a változás, hogy a vállalatok vezetőinek kötelességük lett ezzel a területtel is foglal­kozni. Szőke S.-né: — Nálunk olyan sok kézben van a köz- művelődés, hogy szinte lehe­tetlen volna végigsorolni: KISZ, szakszervezet, klubok, szakkörök, Tyúkod, Vaja, a könyvtár, stb. Azóta jóval rendszerezettebb a munkánk, amióta az a feladatom, hogy mindezt összefogjam. A népművelők is féltek 1980-tól, hogy nem lesz majd pénz a kultúrára. Így tör­tént? Szőke S.-né: — Féltünk, még pánikhangulat is volt. Meglepő talán, de jóval több a pénzünk, mint tavaly volt. A kulturális alap 80 ezerrel több, most több, mint 300 ezer. De sokkal több helyre kell, mint tavaly. Bötykös Gy.: — Oktatásra több, mint duplájára emelke­dett a pénz, most több, mint félmillió. Igaz, ennek az a magyarázata, hogy több me­gyének is itt képzünk majd szakembereket, esti, levelező tagozaton. Tisztán kulturális célokra 50 ezer forint jut, ez tényleg nem sok! Krasznay L.: — Elvileg ne­künk is több van, most ikö- zel 400 ezer. De ha papíron több is, azért még nem fe­nékig tejfel. Mert ennyivel drágábban kapunk meg egy műsort, mint tavaly? Szóval, nagyon meg kell nézni, hová tesszük és haknibrigádokkal, meg effélékkel nem állunk szóba. Mártonné, T. K.: — Ne­künk 10 ezerrel van több, most 95 ezer forint. De azt hiszem, minden népművelő tudja, hogy nem a pénz nagysága határozza meg a munka minőségét. Siker és kudarc Beszéljünk a minőségről. Mit várnak öntől vezetői, mit a dolgozók és mit vár ön önmagától? Mártonné, T. K.: — Él­ményt várnak az emberek. Valami mást, mint a napi munka. Zenét, ismeretter­jesztést, előadóesteket, szak­köröket — új élményeket. A vezetők, úgy érzem azt vár­ják, hogy ez a munka terv­szerű és folyamatos legyen. Magamtól mit várok? Min­dennap ér siker és minden­nap ér kudarc. A népműve­lő: segédmunkás, plakátra­gasztó, mozigépész, műsor­közlő és komoly tárgyaló- partner egy személyben. Fur­csa kiábrándultság és állandó lelkesedés keveredik benne. . '.Mert ilyenek vagyunk, ugye? Azt várom, hogy szakmailag élőbbre lépék, mégpedig rendszeres önképzéssel, ami többet ér, mint egy kéthetes tanfolyamot végigülni, ahol semmi új nem hangzik el. Ami hiányzik: megoldatlan a mi továbbképzésünk. Bötykös Gy.: — Konkrét eredmények felmutatását várják tőlem mind a veze­tők, mind a munkások. Ne­kem is ez a célom. Mennyiség, minőség Szőke S.-né: — Ügy érzem, vezetőim nem várnak mást, mint hogy jól végezzem a munkámat. A dolgozók olyan programokat várnak, ami itt van, helyben. Ezek jóval népszerűbbek, mint a kapu­kon kívüliek. De mit, mikor és hogyan? Van tapasztala­tom, mert én is fizikai mun­kásként kezdtem, tudom, mi­kor van melegük az asszo­nyoknak, hogy száladnak a vonathoz. És éppen ezzel függ össze a legnagyobb gon­R eggel begördül a hibás autó az 1-es számú szervizműhelybe, dél­után négykor már jöhetnek is érte. Legalábbis a szerelők ezt tartják az ideálisnak, s igyekeznek is a napi javítási időt tartani. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi hőerőművében az 1-es műhelyben javítja a jár­műveket Kiss Lajos autósze­relő. A középmagas, barna fiatalember a 110-es szak­munkásképzőből kapott bizo­nyítvánnyal a TITÁSZ-nál kopogtatott. Az érdeklődő, könnyen ba­rátkozó fiú már a szakmun­kásképzőben jelentkezett a KISZ-be, s mozgalmi mun­káját folytatta a vállalatnál is. Gazdasági felelős, majd csoportbizalmi éveken át, amikor két évvel ezelőtt ve­zetőségi taggá választják. A sport és a kulturális terület gazdája lett. ö szervezte meg a hat sportágban lebonyolí­tott TITÁSZ-kupát, kétszer az összetett honvédelmi ver­senyt, a Vasas és a szakszer­vezeti kupát. Az autószerelő — Nem éreztem fáradság­nak a KISZ-munkát, mert szerettem a közösséget, jól összejöttünk a munkatársak­kal és a más területen dol­gozó, de egy alapszervezetben tevékenykedőkkel. Sokan mondják, hogy otthon nehéz megmagyarázni a munkaidő utáni társadalmi kötelezett­ségeket, nekem ezzel sem akadt gondom. Édesanyám adminisztrátor — egyébként párttag —, édesapám fényező, az öcsém szobafestő. Mind­annyiunknak számtalanszor adódott tennivalója a nyolc óra letelte után is. Kiss Lajos munkáskörnye­zetben nőtt fel, természetes­nek vette a közösségért vég­zett munkát is. Nemcsak családi méretben tanult meg gondolkozni. Az egyik roko­na is gyakran benézett hoz­zájuk, s hosszasan elbeszél­gettek. A valóság iránt egyre fogékonyabb fiatalnak külö­nösen az tetszett benne, hogy a legbonyolultabb témáról is világosan, egyszerűen, lényeg- retörően beszélt. Szóba került a munkahely, a kollektíva, a párttagság. Minden bizonnyal közrejátszott ez a rokonság, amikor Kiss Lajos jelentke­zett a pártba. Tízéves ifjúsági mozgalmi múltja után a KISZ ajánlotta a kommunisták so­raiba. — Végiggondoltam egész eddigi életemet, mind a 25 évemet. Hogy miért akartam párttag lenni? Nagyon nehe­zen tudom megfogalmazni. Ismerek néhány olyan em­bert, akit a munkájában, a mozgalomban és a magán­életben egyaránt példakép­nek tartok. Úgy véltem, a pártban én is végezhetnék hozzájuk hasonló tevékeny­séget. Három-négy hónapos várakozás után, tavaly nyá­ron vettek fel. Néhány hete pedig munkáslakást kaptam a vállalattól, lassan már be is rendezkedünk a kétszobás la­kásban a feleségemmel, ö ugyancsak a TITÁSZ-nál van, gépíró. Kiss Lajos életét bizonyára sokan tartják sikeresnek. Jó szakmát szerzett, lakást ka­pott, párttag. Elismerik a ve­zetői, befogadták a munka­társai. De éppen az ő esete bizonyítja azt is, hogy való­ban sikeres csak a végzett munkája alapján lehetett. Senki nem nyúlt a hóna alá, ha valamire szüksége volt. Dolgozott becsülettel, nem zárkózott el a közösség ér­dekében végezhető társadal­mi munkától sem. Vállalati, mozgalmi megbecsülése egye­nes arányban növekedett a teljesítményével. Sikerének titka nem a patrónusokban és a külső körülményekben keresendő. T. K. dóm. Mivel nincs népművelői szakképesítésem, sokszor ér­zem, hogy ehhez a munká­hoz csak a tapasztalat ke­vés ... Mártonné, T. K. — Bocsá­nat, hogy közbeszólok, de sok népművelő szívesen el­cserélné a diplomáját ezért a tapasztalatért. Többek kö­zött én is. Mert az a baj, ép­pen, hogy a mennyiséggel akarják mérni a minőséget, azaz, nézzük a számokat és nem jutunk el az emberig. Csak tíz ember volt a ren­dezvényen? — kérdezik. És ha hatvan lett volna, de har­minc alszik rajta? Azt a mindenkori tízet kellene is­merni és megtalálni. Ezért hiszem, hogy akkor is dolgo­zom, ha 2 percre megállók beszélgetni. Krasznay L.: — Meggyőző­désem, hogy az üzemi nép­művelés a szocialista brigá­dokban zajlik. A mi mun­kánk buktatói közül az egyik veszedelem a közömbösség. Zárkózottak az emberek, vé­ge a munkának, mindenki rohan ide-oda, kit érdekel, mit beszél a népművelő? Ezért kellene a brigádokra jobban építeni. Mi például egész éves levelező vetélke­dősorozatot csináltunk, a brigádok írásban válaszoltak politikai, irodalmi, stb. kér­désekre. Növelte az összetar­tást, a bejárók sincsenek ki­rekesztve, és nem kerül semmibe. Én a brigádokkal szeretnék még jobb kapcso­latot kialakítani, mert úgy érzem, kölcsönösen várunk valamit egymástól. Jó lenne még jobban megnyerni a brigádvezetőket partnerek­nek. Figyelem a munkásokra Sok az azonosság az Önök munkájában, mégis, ahány ház, annyi szokás. A SZAV1- CSAV-ban a felnőttoktatási vonal erős, a MEZŐGÉP a tanárképző főiskola népmű­velés szakos hallgatóival ala­kított ki újszerű kapcsolato­kat, a konzervgyárban a nők nagy létszáma ad speciális feladatokat, a KEMÉV-nél az építőipar megannyi gond­ja. Erre gondolva mit ter­veznek az új esztendőre? Mártonné, T. K.: — Sze­retnék egy „hírláncot” kiala­kítani az információáramlás gyorsítására, aztán jobban támaszkodni a fiatal műsza­kiakra és közelebb férkőzni a brigádokhoz. Bötykös Gy.: — Szeretnék többet foglalkozni a szocia­lista brigádokkal. Nemcsak a kulturális vállalásokkal, ha­nem azzal elsősorban, hogy beszéljünk többet a szocia­lista életmódról. Krasznay L.: — Azt sze­retném, ha időre, helyre és szituációra konkrétabban tervezve egy kicsit jobban tudnánk dolgozni. Szőke S.-né: — A bejárók­ra, a gyesen lévőkre és a nyudíjasokra is szeretnénk jobban odafigyelni. Klub­jainkban, szakköreinkben szeretnénk növelni a munká­sok számát. Személy szerint? Azt, hogy mindennap tud­jak megújulni, s mert tőlem még sokat várják a biztató szót, hogy másokat is meg tudjak újítani! ÁLLVÁNV Mentsen az ég attól, hogy bele akarjak szólni az építőipar technológiá­jába, munkaszervezésébe. Hogy mégis erre a terü­letre tévedek, annak az az oka, hogy egy faipari üzemben, szakmunkások, fához értők-tették fel a kérdést a politikai vitakö­rön: vajon miért bánnak olyan nagyvonalúan a fe­nyő fűrészáruval a nyír­egyházi szálloda renová­lásánál? Tény ami tény, igaz. Ha valaki elsétál a Korona mellett, úgy érzi magát, mint egy fenyőből épült várban, ölnyi pul- cok, gerendák, bőséggel, stabilan. Köztudott: a fenyőáruk ára nőtt. A behozott mennyiség csökkent. Jócs­kán érinti ez a magyar gazdaságot. Aki viszont megnézi azt a nagyvonalú állványozást, azt hihetné: ez az ország csak fenyő­fából áll. Kétségtelen, vannak munkák, melyek speciális állványozást kí­vánnak. Bár még azt is megkockáztatnám: miért január legelején, amikor aligha lepik el az építők az állványokat. Van fém­állványzat is, ami biztos olcsóbb. Most tehát hónapokig nézhetjük, miként pusz­tul a fa, az a töménytelen mennyiségű, szép, s talán jobb sorsra is érdemes. Itt úgy jártunk, hogy nem a fától nem látjuk az erdőt, hanem a fenyőtől az áll­ványt. (bürget) ÖntSgép az NDK-ból Az Öntödei Vállalat kis- várdai gyára fejlődésének újabb állomásához érkezik az év második negyedében, amikor új, NDK-gyártmányú öntőgép érkezik a gyárba. Az NDK-ból beszerzendő gép további 10—15 százalékkal növeli majd a 10 kilogramm feletti öntvények termelését. A „Vulkán” egyébként 620 tonna öntvényt készít janu­árban, összesen 15 féle árut állítanak elő. Első helyen természetesen a már jól be­vált termékek — a Nyírség 300-as típusú radiátorok, a párhuzamos satuk, valamint a féktuskók és a radiátor végdugók — szerepelnek. Képünkön: műszakonként 20 ezer darab radiátor végdugót készít Németh József öntő. (Gaál Béla felvétele) S. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom