Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
1980. január 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kesztyű kétnaponként Nagyközségekből jelentjük Ha kevés a pénz... A közelmúltban sorra ülést tartottak megyénk nagyközségeiben a tanácsok, s döntöttek az idei esztendő legfontosabb feladatairól, megtárgyalták a községek 1980. évi fejlesztésének ütemét, céljait. Felelősen dönteni N em lehet örökösen elölről kezdeni a vitát, egyszer már dönteni kell — fakadt ki a nagyvállalat fejlesztési osztályvezetője, amikor a megszámlálhatatlanul sokadik megbeszélésen sem határoztak az új termék sorsáról, gyártásba vételének idejéről. Mindennapos eset. Szeretünk vitatkozni és még mindig kevés helyen tanulták meg, hogy az idő ma a legfontosabb termelési tényezők egyike. Ha valakinek vitázni kerekedik kedve, biztos lehet benne: meghallgatják. S ha meghallgatták, akkor időt nyer — hiszen: „új szempontok merültek fel” — s említésre sem érdemes az az apróság, hogy az ilyesfajta időnyerés magának a döntésnek, s vele a cselekvésnek az elhalasztása. A hazai ipar átlagosan két es félszer, háromszor annyi időt használ fel egy új termék megvalósításához — az ötlettől az üzemszerű gyártás kezdetéig —, mint amennyit a fejlett tőkés országok hasonló árukat készítő cégei. Amiben a vállalati nehézkességnek éppúgy része van, mint a különféle engedélyeztetések, egyeztetések, jóváhagyatások tekergős útjainak, s nem kevésbé annak, hogy a termelőket körülvevő gazdasági környezet eddig túlzott védelmet nyújtott a lassúaknak, s alig javadalmazta a kezdeményezőket, a gyorsan cselekvőket, fgy azután összetalálkozott a vállalati bizonytalankodás, az újjal szembeni ellenállás, s a szabályozás közvetítette kényelem, érdekeltséghiány. Persze, nagy szükség van az értelmes vitákra, akadályok, hatások, következmények okos fölmérésére, elemzésére, de tudni kell, mikor kerül ellentétbe a vita és a döntéshozatal, mikor szorítja háttérbe utóbbit az előbbi. Általános, megszokott gyakorlatról van szó. Elég itt utalni a háztartási fürdő- és fűtőberendezések késedelemmel Kezdett korszerűsítésére, a kerékpárgyártás bővítésének idő- veszteségére, a hazai auto- matamosógép-gyártás nehezén feledhető buktatóira. Találhatunk biztató eseteket is, így a fényforrások előállítását, közúti- jármű-részegységek nagy sorozatú kibocsátását, ahol — nem könnyen! — az érintettek kérlelhetetlenül meghúzták a határvonalat, meddig lehet vitatkozni, mikor kell dönteni, s mikor cselekedni. S ok a gond most a vállalataiknál, s éppen a terhek növekedése sürgeti a pontos megkülönböztetést: melyik vita hasznos, s melyik nem, mi az, ami segít, s mi az, ami semmi másra nem alkalmas, mint a döntés késleltetésére. Ezért a januártól érvényes szabályozó, ösztönző rendszer azokat ismeri el, akik pontosan elválasztják egymástól az előbbi mondatban fölsorakoztatottakat. A döntés helyett vitatkozókról pedig — a szigorúbb követelmények hatására — bebizonyosodik: nem képesek felelősen határozni, félreérthetetlen igent vagy nemet mondani. L. G. Mintha egy láthatatlan Kéz borzolta volna össze a földet a nyíregyházi Szamuely téri lakótelep építkezésén. A hideg megkeményítette, a hó, a jég korcsolyapályát varázsolt az építkezésre. Amikor mínusz tíz fok alatt van a hőmérséklet, a házgyári szerelők kénytelenek megállni : az elemek nagyon csúsznak, nem lehet biztonságosan bánni velük. Só a panelra — Most is éppen arról vitatkoztunk a munkavédelmi oktatáson — szól Magyar János brigádvezető —, hogy hiába olvasztjuk le forró gőzzel a havat, és a jégdarabokat a panelről, rögtön ráfagy. Mi is azt kérdeztük Biró László építésvezetőtől, akkor mit tegyünk. A sózásnál állapodtunk meg, az nem csúszik és nem fagy rá. A házgyári szerelők nem évszakonként teljesítik a tervüket, hanem téltől függetlenül ilyenkor is szerelik a lakásokat. Átlagosan 24 elemből áll össze egy, nyáron naponta másfél-két lakáshoz emelik be a panelokat, télen lassabban haladnak. Nem a hideg a legnagyobb ellenség, hanem a szél. A napokban 60 kilométeres óránkénti sebességgel fújt a szél, természetesen a darut nem használhatták. „Mindössze” 35 kilométeres szélsebességet hagyhatnak figyelmen kívül. Még ha az építő meg is birkózik a csípős hideggel, az Gyümölcstermelő szakmunkásképző tanfolyamot szervezett a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Tangazdaság a Tiszaberceli Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézettel együtt. A gazdaság vezetőinek az a célja, hogy növelje a szakmunkások száanyagok nem viselik el ilyen „könnyen” a hőmérséklet- ingadozást. A betonozáshoz sok víz kell, télen viszont már nulla fok alatt megfagy a víz. Kötésgyorsító kalcidurt adnak a betonhoz, az érlelést egy gőzfejlesztő segítségével hatalmas termoventillátor seMínusz 10 fokig kifogástalanul betonozhatnak a mixer- kocsival ideszállított betonnal, amelyet Katona András szakmunkás tartályba ürít. (Elek Emil felvételei) gíti. Csakhogy óránként 20— 30 liter olajat fogyaszt ez a masina, s meggondolandó, mikor kapcsolják be ... Darura néző ablak A markológép könnyedén emeli villájára a sok-sok kiló földet, szorosan a nyomában a darupálya-építők fél méterre mélyítik a meglazított talajt. A 18 méter hosszúságú fogamét. A január 7-én kezdődött tanfolyamra 32 felnőtt szakképzetlen vagy betanított munkás iratkozott be. Valamennyien a gazdaság dolgozói. A felnőtt hallgatók részére a gazdaság biztosítja a szakkönyveket, tanszereket, s az előadókat is. A SZÁÉV dolgozói Nyíregyházán a Szamuelylakónegyedben a házgyári elemekből épülő 17-es jelű harminclakásos épület szerelésén, betonozásán dolgoznak. dópályát körülbelül két nap alatt készítik el. — Legalább húsz százalékkal lassabban haladunk, mint más időben — teszi le a lapátot Kiss Lajos. — Ezt a munkát, ha akarnák sem lehetne téliesíteni. Viszont ha a darunak nem csináljuk meg a pályát, nem lehet szerelni, s nem lehetne rögtön a belső munkálatokkal folytatni az építkezést. Végeredményben a lakások átadása sinylené meg. A hidegben a kötelező pu- fajka és munkaruha mellett szinte kétnaponta cserélik a meleg kesztyűt az emberek, a hidegben a vas, a beton, a csövek nagyon rongálják az ötujjasokat. A lakótelep felemás képet mutat. Több házba már be is költöztek, itt beszélgetők állnak meg, s nézik az építőket. Van, aki tudni véli, hogy az autójával még jó ideig nem állhat a parkolóba, mert mikor lesz itt tereprendezés? A többség azonban tisztelettel szemlélődik: nem régen még álltak itt a régi házak, s most összkomfortos lakásokból pillanthatnak a hidegben is szorgoskodó építőkre. Lemaradás nélkül A házgyári lakások pincéjét — szaknyelven fogadó szintjét zsaluzzák Ranyhóczki János és brigádtársai. Két és fél méteres mélységben helyezik el a zsalutáblákat. — Ilyenkor a kavicsfeltöl- téssel kell a legjobban vigyázni, mert csúszik. Holnap már betonozni akarunk, csak a szeles idő miatt egy napunk kiesett. Be kell hozni önmagunkat. Csipkebogyóteáf kapunk naponta többször is, a forró ital átmelegít. Csak a mínusz tíz fokot ne haladja meg a hideg, mert akkor nem tudunk mozogni, s nehéz lesz behozni a lemaradást — búcsúzik Ranyhóczki János. Biró László építésvezető magyarázza, míg úttalan utakon visszamegyünk a felvonulási épülethez. — Két műszakban váltjuk egymást, de este nyolcra már úgy lehűl a levegő, hogy igyekszünk benti munkát, javítást, takarítást adni. Komplexbrigádok dolgoznak, így a villanyszerelők, burkolok, festők zavartalanul működhetnek. Hamarosan végzünk a lakókörzet első ütemének szerelésével, s azonnal látunk hozzá a Makarenko utca környéki második építési ütemhez. 1981-ben már végleges formát ölt a Szamuely tér. Tóth Kornélia Konflis Féleresz védi a még mindig ruganyos kocsit, a ló az istállóban gondol a szép napokra. A konfliskocsis, Zlota András bácsi pedig azon meditál, hogy ebben a rohanó időben nem szállnak a kocsijába. — Voltunk mi azelőtt Nyíregyházán húszán is, mégis megéltünk — melengeti az emlékeket Sátor utcai kicsi házában. — *Menne apuka most is, de van, hogy egy nap alatt húsz forintot keres — szól a lánya. Az öreg nyugdíjas lenne, de nem bír otthon megmaradni. Egy héten egyszer, kétszer csak bebaktat kocsijával a városba, ácsorog félnapot az állomás mellett. — Azt kérdezik rögtön, fűtésem van-e — mondja. — Aztán a fiatalok inkább a taxiba szállnak. Talán nyáron, kocsikázásra inkább jönnek — reménykedik. Az utolsó konflis még idézi Krúdy világát. Talán ha- szerveznék, akkor most ideRAKAMAZ: Házhelyek, közművesítés A Rakamazi Nagyközségi Tanács 1980-ban közel tizenhétmillió forinttal gazdálkodik. Uj házhelyek kialakítására van szükség a faluban, ezért a tanács 350 ezer forintot szán a megfelelő területek kisajátítására, illetve közművesítésére. Sajátos jelenség, hogy a rakamazi Tisza-par- ton több üdülőtelek tulajdonítsa visszavásárlásra ajánlotta fel tavaly a telkét, ezért erre a célra is szükséges tartalékolni mintegy százezer forintot — döntött a tanács. A lakosság és a község üzemeinek társadalmi munkájára nagymértékben számítanak. BALKÁNY: Lakások, ávoda Balkányban több, mint két és fél millió forinttal növekszik idén a költségvetés: húsz és fél millióra rúg. 800 ezer forintot tesz ki a belvízrendezésre szánt összeg, és mintegy százezer forintot szánnak a tanyai orvosi rendelők felszerelésének javítására. Csaknem egymillió forintot fordít a tanács a szociális segélyekre. Tíz óvodai csoport van a nagyközségben, ezek közül kettő tanyán működik. A közel hétmilliós fejlesztési tervben szerepel annak az ötvenszemélyes óvodaépületnek az idei befejezése is, mely a Ságvári utcán épül. Emellett felújítják a bölcsőde fűtését, a béketelepi iskola külsejét, a művelődési ház egyes helyiségeit. 1979-ben elkezdődött a cél- csoportos lakásépítés, melyre összesen kétmillió 200 ezer forintot költenek. Ebből idén közel egymilliót használnak még föl, és úgy tervezik, hogy az év végén átadják a lakásokat. A vízművesítés is ilyen, több évre szóló feladat Balkányban, 1981-re fejeződik be. Az idei évre mintegy két és fél milliós társadalmi munkára számítanak a nagyközségben, főleg a parkosításban, az utak feltöltésében, a temető rendezésében, az utcák szépítésében számítanak a lakosságra. CSENGER: Egymillió belvíz- rendezésre Tizennyolc tanácsi célcsoportos lakás építése fejeződik be Csengerben 1980-ban — ezek építése tavaly kezdődött. Egyelőre félbemarad viszont az Alkotmány utca kiépítése, mivel nem tudták betervezni a hiányzó másfél milliót. A nagyközség és a hozzá tartozó hét kisebb falu összesen csaknem huszonötmillió forintot tervez az 1980. évi költségvetésre, és hét és fél milliót a fejlesztésre. Az előbbiből közel félmilliót szánnak a Szatmári út egy részének lefedésére, hatszázezret a Hősök terei napközi otthon felújítására, és egymilliót a belvízelvezetési munkák folytatására. A fejlesztésre szánt összegből a Csengerben és az ide tartozó községekben 350 ezer forintért vásárolnak anyagot a lakosság által társadalmi munkában vállalt járdaépítéshez. Az egészségügyi ellátás javítása is a feladatok között szerepel Csengerben: a fogszakorvosi rendelőbe több, mint százezer forintért új gépet vásárolnak, és EKG- készüléket, valamint más műszereket kap a csengersimai körzeti orvosi rendelő. A bölcsődei körülmények javítására is 100 ezer forintot irányoztak elő. (»FEHÉRTÓ: Harminc új lakás A nagyközségben és a hozzá tartozó Érpatakon a tanács 1980-ban több, mint ötvenmillió forinttal gazdálkodik, ebből húszmillió a fejlesztési alap összege. Háromnegyed millió forinttal az Újpesti Gyapjúszövő helyi üzeme is hozzájárul a költségekhez — a gyermekintézmények fejlesztésére fordítják ezt az összeget. Célcsoportos lakásépítésre — harminc lakást terveznek — 13 milliót költenek, s az elképzelések szerint még az év végére elkészülnek a lakások. Másfél milliót fordítanak az iskolák, a művelődési ház, a szolgálati lakások felújítására, az Ady Endre Művelődési Ház munkájának támogatására. A következő tanévtől negyven gyerekkel több járhat napközi otthonba Ujfehértón, mivel egy újabb csoport elhelyezésére nyílik lehetőség. T. Gy. ÚTKÖZBEN genforgalmi érdekesség lenne végighajtatni a városon Sóstóig. Kilincs Gólyák A csengeri cipőfelsőrészkészítő üzem alapkőletétele a nyár végére esett. A község gyarapodását jelzi az új üzem, a helybeli lányoknak, asszonyoknak teremt új munkahelyet — hangzott az avatóbeszédben. Mintha a választ az égből szeretnék, a fiatal lányok az eget kémlelték. Kuncogtak hozzá, a komolyságot megőrizendő csak egymást bök- dösték. Egy csapatnyi. gólya jelent meg ugyanis a leendő üzem felett, hosszasan keringett, mintha bő gyermek- áldást is ígért volna az avatás mellé. A biztosító ügynökének — hivatalosan üzletkötőjének — naponta sok házba kell kopogtatnia. Hol szívesen fogadják, hol éppen csak szóba állnak vele, vagy becsapják előtte az ajtót. A siker többnyire a fellépéstől, a bemutatkozástól függ. — Vannak új embereink, akik a kezdeti siker után alig haladnak — mondják róluk. — Nem mernek csengetni, félnek kopogtatni, mert előre elkönyvelik az elutasító magatartást. „Kilincsundor” — ez ennek a szakmai neve. Kár, hogy nem szenvednek ebben a „betegségben” a rossz hírt hozók, meg a pénzbeszedők. L. B Gyümölcstermelők lesznek Szakmunkásképző a tangazdaságban
