Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
1980. január 8. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Az életre nevelni MÉG TART a téli vakáció, de csütörtökön folytot- ják a munkát a megye iskoláiban. A középiskolák- ban — mint erről beszámoltunk — az új fakultatív rendszer — az 1979—80- as tanévben lépett életbe. Űj óraterv készült és eszerint tanulnak a gimnáziumok első osztályaiban. Az egyik újdonság, hogy már az első évben tanulják a fizikát, a biológiára viszont csak a harmadik évben kerül sor. Az új óraterv az idén egyelőre csak az elsősöket érinti, kialakításánál hasznosították az elmúlt évek tapasztalatait. Néhány dolog egyértelművé vált, amely bizonynyal jól segíti majd a fiatalok ismereteinek logiku- saibb, jobb összekapcsolását. A tantervszákértők — seregnyi gyakorló pedagógus tapasztalatát felhasználva — megállapították: a biológia magasabb szintű oktatásához nélkülözhetetlen, hogy a fiatalok megfelelő fizikai és kémiai ismeretekre tegyenek szert már az alsóbb osztályokban. Így az első osztálytól kezdve négy éven át tanul maik fizikát, két évig kémiát, a biológiát pedig a harmadik és a negyedik osztályban sajátítják el, természetesen a korábbi éveknél magasabb óraszámban'. Ugyancsak a korszerűsítés egyik fontos mozzanata a gimnáziumokban, hogy néhány más tantárgy heti óraszámát is módosították. Megyei felmérések tapasztalatai is igazolják, hogy a fiatalok egy tekintélyes hányada gyenge anyanyelvi ismeretekkel kezdi a középiskolai tanulmányokat. Ennek természetesen egyik fő Oka, hogy az általános iskolai anyanyelvi oktatás — az új dokumentumokat és tanterveket megelőzően — nem mindig állt hivatása magaslatán. Ezért jutottak a középiskolai tanterv- és óraterv alkotók olyan következtetésre, hogy az eredményesebb anyanyelvi és nyelvi képzés érdekében a második osztályban hetente eggyel több lesz a magyaróra, s ugyancsak egy- gyel több lesz a második idegen nyelvre fordítható óraszám is. Aggasztó felmérési „eredményeket” tapasztaltak a középiskolába kerülő fiataloknál történelemből is. Itt a negyedik osztályban nyílik lehetőség, hogy az eddigi három helyett négy órában tanulmányozhassák a történelmet a gimnazisták. Ezzel párhuzamosan erősíteni szeretnék a világnézeti nevelést is. A MEGÜJULT tantervű gimnáziumjhain az idén — ami a korábbi években nem volt így — minden elsős, jövőre pedig minden másodikos is, egységes követelményekre épülő, egységes alapismereteket szerez, mégpedig a korábbinál nem magasabb, heti 33 órában. Amint ez legutóbb a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottságának vitáján elhangzott: az eddigieknél jobban szükséges tájékoztatni a szülőket a változásokról. A gimnáziumokban már a tanév kezdete előtt közzétették, milyen választási, fakultatív lehetőséget 'kínálnak két év múlva a mostani elsősöknek, milyen tárgyak, szakok között választhatnak, amelyeket az érdeklődésüknek megfelelően magasabb óraszámban tanítanak számukra. Természetesen algimnáziumok szaktanári felszerelt- ségi és egyéb körülményei sok tekintetben eltérőek, de gyakorlati tanácsokat sok helyütt kaptak az elsősök. Több helyen ajánlják például a matematika—-fizikai német nyelv párosítását a műszaki pályák iránt érdeklődőknek. Azok, akik például a matematika—gépészeti műszaki rajz, a kémiai anyagvizsgálat — német nyelv, a gépkocsivezetés—szállítás—ügyintézés— földrajz, az idegenvezetés — néniét nyelv, a könyvtárosi ismeretek — francia nyelv együttest választják majd fakultatív alapon, ha nem is tanulnak tovább, könnyebben érvényesülhetnek a mindennapi életben. A MEGYÉBEN is megkezdték munkájukat szeptemberben a speciális gimnáziumi első osztályok is, ahová az egyes szakterületek iránt már az általános iskolában kiugró érdeklődést, tehetséget mutató fiatalokat vették fel. Magas óraszámban tanulják például a testnevelést, a matematikát, az ének—zenét Olyan új hajtások bontakoznak -ki, már az idei tanév első felében is észrevehető körvonalakban, amelyek három év múlva hoznak „termést”. De sok múlik azon, milyen az indulás, milyen az a bizonyos „szimtrehozás” minősége és eredménye, amely a gimnáziumok alsó' két osztályában egészen közeli cél. Páll Géza mm Összefogás a jobb munkára Szilágyi Pál Kommunista építőipari műszaki értelmiségiekkel beszélgettünk a XII. kongresszus irányelveiről. Partnereink voltak: Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója, Seres Antal a SZÁÉV és Szilágyi Pál a KE- MÉV műszaki igazgatóhelyettese. Egyik helyen a kongresszus irányelveiben ez olvasható: „Az építőipar fokozza a munka hatékonyságát, szervezettségét, javítsa minőségét. Fejleszteni kell az építőipar műszaki bázisát.” Tóth P.: alaposan tanulmányoztam a XII. kongresszus irányelveit, s természetesen elsősorban azokat a passzusokat, amelyek szakmánkba vágnak. Sok olyan intelem található benne, amelyekre már a december 6-i párthatározat is felhívta a figyelmet. Ezt azért említem, mert e párthatározat szellemében 1979 decemberének végén 5 építőipari vállalat: a SZÁÉV, a KÉM ÉV, a Hajdú megyei ÁÉV, a Hajdú megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és az ÉPSZER társasági szerződést kötött. Ebben a közös dokumentumban sok olyan fontos elhatározás szerepel, amely egyértelműen megegyezik az irányelvekben megfogalmazottakkal. Néhányat említek csupán. Célunk az, hogy a vállalatok külön-külön is feltárják tartalékaikat, s ezeket egyedül is, de közösen, egyt E gyik nap munka közben odamentem Misa Kzlovhoz-és bizalmasan odasúgtam neki: — Tudok egy újságot! — Miféle újságot?. — csillant fel a Misa szeme. — Egyelőre titok. — Tudod, hogy én senkinek el nem mondom, — sértődött meg Misa. — Ismerhetnél már. — Rendben van — adtam be a derekam némi habozás után. — Na, szóval, azt beszélik, hogy engem akarnak kinevezni az osztályunk élére. — Csakugyan? — lepődött meg Misa. — Gratulálok, öregem. — Korai, korai még gratulálni, meg aztán, van is nekem szükségem erre. Csak el ne járjon ám a szád valakinek! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az osztályvezető helye már rég megüresedett, s amikor azt mondtam Misának, hogy szóba hozták a kinevezésemet, nem hazudtam. Otthon már valóban régen szóba hozták. A mama meg is mondta kereken: — Téged illet ez a hely, fiam, megérdemelted. Lev Korszunszkij: Tudok egy újságot! — Persze, hogy megérde- • meltem, mama, — mosolyogtam rá gyöngéden. — De, ugyan, ki nézi manapság az érdemeket? Az ebédszünetben Petya Grusko a következő szavakkal állított oda hozzám: — öregem, tudok egy szédületes újságot! — Mi az, Petya, mi történt? — Bizalmas újság — tárta szét - tehetetlenül a karját Petya. Nos, ha egyszer bizalmas, akkor nincs mit kérdezősködni. Petya azonban csak nem mozdult, majd szétvetette a szédületes újság, egyik lábáról a másikra állva várta, hogy kiszedjem belőle a titkot. De nem győzte kivárni. — Jól van, na, csak el ne mondd senkinek. Azt beszélik, hogy téged akarnak kinevezni osztályvezetőnek. — Ki beszéli? — Nem fontos. — Hát ez kellemetlen újság. Még csak ez hiányzik. Elszomorítottál, Petya. Alighogy munkához láttam, odasomfordált hozzám Gena Ambarcumjan. — Gratulálok! — kiáltotta fojtott suttogással. — Mihez gratulálsz te nekem, Gena? — Hogy-hogy mihez? Hisz azt mondják, hogy te leszel az osztályvezető. — Ki mondja? — öntött el a méreg. — Mindenki. — Pletyka ez, Gena. Dolgozni kell, nem pletykálni. Gena bólintott és ment dolgozni. Másnap odaszaladt hozzám Verocska, az igazgató titkárnője. — Gratulálok! — csipogta szokatlan gyöngédséggel. — Mihez? — kiáltottam felbőszülve. — Mihez? Kinevezték osztályvezetőnek! Tóth Pál Seres Antal Építők szerződése más-javára és a népgazdasági érdekeknek megfelelően hasznosítsuk. Seres A.: a tartalékok fel- használásával növelhető az öt építőipari vállalatnál a munka hatékonysága, a szervezettség és javulhat a minőség. Óriási értékű gépparkkal rendelkezünk. Ezek hatékonyabb üzemeltetése valamennyiünk érdeke. Az irányelvek utalnak rá, hogy fejleszteni kell az építőipar műszaki bázisát. Mi ezt kooperációban, szervezettebben kívánjuk megoldani. Közös munkásszállítás Szilágyi P.: ez az együttműködés vonatkozik a munkaerő ésszerű foglalkoztatására is. Ha szükséges, akkor az 5 vállalat között munkaerő-átcsoportosítást végzünk. r Seres A.: „Az irányelvek szemléletváltozásra serkentenek. A benne foglalt ésszerű, s a jövő követelménye szerinti igényeket csak következetesebb irányítással tudjuk megoldani. Ehhez fontos eszköz az 5 vállalat társasági szerződése. Általa lehetőség nyílik arra, hogy minden vállalat külön-külön is tervezhet és számolhat a másik vállalat eszközeivel, berendezéseivel; jobban ki tudjuk használni a nagy teljesítményű darukat, betonszivattyúkat, előre gyártó berendezéseket. Korábban egészen másképpen szemléltük a másik vállalat műszaki fejlesztését, mint most és a jövőben.” Az irányelvek egyik helyen a következőkre figyelmeztetnek: „A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék.” Vonatkozik-e ez az építőiparra? Tóth P.: „Teljes egészében. Ennek megalapozása érdekében egymásnak már megküldÉs elmesélte, hogyan történt. Tegnap este az igazgatóhelyettes bement az igazgatóhoz, s így szólt: — Anton Szemjonovics, azt beszélik, hogy Petuhovot (ez én vagyok) akarják kinevezni osztályvezetőnek. — Beszélik, beszélik, de kik beszélik? — Mindenki. — Mi az, valami kapcsolatai lennének Petuhovnak? — Ki a fene ismeri ezt a Petuhovot, az is lehet, hogy vannak! — Nos, lehet, hogy nem ártana kinevezni? Elvégre, nem zörög a haraszt... — mondta tűnődve az igazgató. így neveztek ki osztályvezetőnek. D olgoztam, dolgozgattam egy darabig, majd egyszer magamhoz hivattam Misa Kozlovot, és azt mondtam neki keményen: — Tudok egy szigorúan bizalmas újságot! — Bízzon bennem, Eduárd Eduárdovics — rimánkodott Misa. — Esküszöm, ezzel a titokkal szállók sírba! — Azt beszélik, Misa, hogy engem akarnak kinevezni az intézet igazgatójává. Ford.: Antal Miklós tűk az 1980-as termelési tervet. Egyik vállalat sem tervez például létszámnövekedést. A termelési és egyéb feladatokat kölcsönösen ismerjük. Tudjuk, hogy feszítettebbek, mint 1979-ben — s ez öröm is. De kétségtelen az is, hogy ezeket csak az irányelvekben megfogalmazottak következetesebb érvényesítésével tudjuk megvalósítani. Külön-külön is, s együttesen is. Azt mondhatnám, kissé jobban egymásra vagyunk ezután utalva, egymásért is jobban felelősek vagyunk.” Utalnak az irányelvek arra is, hogy gyorsítani kell az új, korszerű technológiák bevezetését. Mi a véleményük erről? Tóth P.: itt is szemléletvál- toztatásra van szükség, de nemcsak az építőipar berkeiben. Korszerűbbé kell tenni az építőipari termékeket is. Az már szinte biztos, hogy a jövőben nem téglából kell mindent megépíteni. Olyan szerkezeteket kell alkalmazni, amelyekkel egy 12 tantermes iskola építése nem tart 2 évig. A gyorsaság, a korszerűség, az ésszerű takarékosság elveit kell következetesebben megvalósítani. Erre intenek az irányelvek. Seres A.: a jövőben több figyelmet kell fordítani azoknak a beruházásoknak az elkészítésére, amelyek a termelés és az ellátás szempontjából elsődlegesen fontosak. Kevesebb adminisztrációt! Ehhez egyetértésre van szükség. Nem véletlen, hogy éppen ezért hangsúlyozzák a kongresszusi irányelvek: „Szigorúan érvényesíteni kell a tervező, a beruházó, a kivitelező és az engedélyező felelősségét.” Szilágyi P.: feltétlenül szükséges, hogy a beruházással és a kivitelezéssel járó adminisztráció csökkenjen. Jelenleg még sok a különböző felesleges hatósági eljárás. Ezek nehezítik egy-egy beruházás korszerű előkészítését. Esetenként több hónapig is elhúzódik az engedélyek kiadása, a tervek jóváhagyása. Így természetes, hogy már eleve késéssel kezdjük az építkezést, és „csúsznak” a részhatáridők, s az átadási határidő is módosításra szorul. Ez szervezetlenséghez, kapkodáshoz vezet, és a munka minőségét is rontja. Ezen kell változtatni. Ismerjük egymás terveit, ismerjük a beruházások fontossági sorrendjét, így a vállalati munkák programozásakor ezeket messzemenően figyelembe vesszük. Esetenként és a szükségszerűségnek megfelelően együtt egyeztetjük a tervezőkkel, beruházókkal a termelés rendjét, a határidőket, hogy időt nyerjünk, hogy a párhuzamosságokat megszüntessük. Az irányelvek céltudatosabb munkára, jobb együttműködésre ösztönöznek. Igaz, ezek elvek, de rajtunk múlik, hogy hasznosíthatóvá váljanak. Farkas Kálmán Egységes irányítás 313 kilométeren Rakedás hét végén Az országban elsők között hoztak létre Szatmár szívében — a mátészalkai vasúti csomópontom — a körzeti üzemfőnökséget. A szervezéssel az volt a cél, hogy a körzethez csatolt 313 kilométert kitevő vonalhálózaton az irányítás és gazdálkodás egységes legyen. A közel kétéves múltra visszatekintő körzeti üzemfőnökség kiállta a nehéz próbát. A nagyabb önállóság hatásaként a mennyiségi, a minőségi munka javult, de a gazdálkodás egyéb területein is kedvező változások következtek be. Ezekről a változásokról beszél Kovács Gyula a körzeti üzemfőnök: — Az üzemfőnökség eddigi működése alatt 35 ezer tonnával szállítottunk el többet a körzet területéről, mint a tervezett mennyiség. Kedvezőbb lett a személy- és tehervonatok menetrendszerű közlekedése. Az eltelt időben csökkent a mozdonyra várások száma, emelkedett a korszerű mozdonyok kihasználtsága. Körzeti szinten fokozni tudtuk a vonatokkal továbbított áru mennyiségét és ennek eredményeként növekedett az átlagos vonatterhelés. Az üzemfőnökség területén jó kapcsolataink révén a hét végi rakodások aránya emelkedett, ami az üzemfőnökség fuvarozási-szervezési tevékenységének nagyon lényeges eredménye. A vezetésnek nagyabb lehetősége volt különféle munkahelyi átcsoportosításokra. Az új szervezetben egész sor párhuzamosan futó információ kiiktatását sikerült megvalósítani, amely korábban fölösleges áttételekhez vezetett, s bonyolította sök esetben a munkát. A túlórák csökkentése érdekében Zajta, Jánk- majtis, Fehérgyarmat, Csenger, Hodász, Nagyecsed állomásokon a váltóőri szolgálatban sokkal kedvezőbb munkarendet vezettek be a korábbi szolgálat helyett. Sikerült állandósítani a rendkívül fontos kocsirendezői, válltóőri létszámot. Átdolgozták Mátészalkán az állomás technológiáját az új előírásoknak megfelelően. (simon)
