Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

1979. december 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I ________________ Több bért csak többért____________________ Kilábalni a hullámvölgyből Változások a kisvárdai építőknél N éhány gondolat 5 esz­tendő erőfeszítései­ről: 1975: „ötmenetes fordu­ló a nyírmadai Béke Tsz- ben. Viharos közgyűlésen választja meg az egyesülés után, három tsz tagsága az új tsz vezetőségét. A legne­hezebb esztendő volt. A gazdálkodás eredménye: 88 millió 360 ezer forint ter­melési érték.” 1976: „Kiegyensúlyozott év. Egység a párt és a gaz­dasági vezetésben. A volt Uj Élet, a volt Kossuth és a volt Béke Tsz párttagsága és tagsága közelebb került egymáshoz. Ez meglátszott az eredményeken is. Az egyesülés óta a legsikere­sebb esztendőt zárják.” 1977: „Az 1976-os gazda­sági eredmények alapján el­nyerik a Kiváló Termelő- szövetkezet címet. Fejlődik a pártvezetés, megerősödik a szervezeti élet.” 1978: „Megtorpanás. Visz- szaesett a termelés. Kriti­kus időjárás, fagykárok, aszály. Küzdelem minden területen. Csökkent a nye­reség, növekedtek a költsé­gek, s az erőfeszítések el­lenére alacsonyabb termés­átlagok.” 1979: „Minimális javulás az eredményekben a tava­lyi évhez viszonyítva a ne­hezebb gazdasági körülmé­nyek ellenére.” A december 6-i taggyűlé­sen az 5 évről szóló munká­ról a pártvezetőség nevében Tolnai Ferenc párttitkár adott számot. Idézet a beszámolóból: „Az elmúlt 5 esztendőben sok gondot okozott a tsz párt- és gazdasági vezetésé­nek az új helyzetnek meg­felelő tervező, szervező, irá­nyító, végrehajtó és ellenőr­ző munka. Sok álmatlan éj­szakába nyúló beszélgetése­ken kerestük az utat, a he­lyes arányokat arra: hogyan tovább a termelésben, a ve­tésszerkezet kialakításában, a beruházásokban. Az ered­mények felnagyítása nélkül elmondhatjuk: a nehézsé­gekkel küzdve sikeres mun­kát végeztünk. A tagság élet- és munkakörülménye, anyagi megélhetése javult, tovább gyarapodott közös gazdaságunk vagyona.” Pór Zoltán üzemgazdász felszólalásából: „Úgy ítél­jük meg, hogy reális lehető­ség van ötödik 5 éves ter­vünk teljesítéséhez. Bár az utolsó 2—3 évben a terve­zett alatt maradt a nyeresé­günk. Jelentős beruházása­ink voltak. 1975—78 között 54 milliót fordítottunk be­ruházásokra. Ez eszköznö­vekedéssel járt. így 78—79- ben a termelési érték növe­kedése a várttól elmaradt. Reméljük, a jövő évben már jobb helyzet követke­zik be.” Tovább a beszámolóból: „Eredményeink nagyobbak lehettek volna, ha azt nem befolyásolják károsan az üzem- és munkaszervezés­ből adódó gondok, ha jobb lett volna a munkaidő ki­használása, a munkafegye­lem, ha gazdaságosabban használjuk ki meglévő esz­közeinket, ha az adott idő­szakot nem terhelik olyan problémák, mint a gazdasá­gi vezetésen belüli, kisebb- nagyobb súrlódások, a nem kellő összhang. Mindezek káros hatással voltak, s itt- ott még vannak ma is a fejlődésre.” Nem foglalkozott érdem­ben a beszámoló az ifjúság­gal, a KISZ munkájával. Mudri Barnabás KISZ-tit- titkár felszólalásából: „Pedig a tsz-tagság egy- harmada 30 éven aluli. Mind több a nyugdíjasunk, s növekszik a fiatalok sze­repe. A városból való visz- szaáramlásuk bizonyítja: itthon találják meg számí­tásukat. Anyagi-erkölcsi megbecsülésüket mutatja, hogy a tsz támogatásával ifjúsági utca lett a Toldi utcából, ahol 23 telket adtak az ifjú házasoknak olcsón. Úgy tudom, további 30 telek kerül kiosztásra a fiatalok és a nagycsaládosok között. Rászolgál a fiatalság, mert példásan helytáll a terme­lőmunkában is. A 10 szocia­lista brigádból 2 az ifjúsági és nőbrigád. A XII. kong­resszusra vállaltakat is tel­jesítik. Védnökséget vállal­tak a legigényesebb mun­kák, a paradicsom, a dohány és a többi zöldségféle pa­lánta neveléséért. Bár a munkában példát mutat a fiatalság, mégis az a tapasz­talatunk, hogy véleményét nem mindig igénylik.” Idézet a beszámolóból: „Párttagságunk bírálta a pártvezetőséget, mert a gaz­dasági életben esetenként csorbát szenvedett a párt- szervezet vezető és ellenőrző tevékenysége. Az esetek többségét tekintve ez a bí­rálat jogos.” Párttestületi üléseken ha­tározat született, hogy a tör­vényben előírtnál nagyobb, a háztájin felüli feles gyü­mölcsösök, bérelt földek ügyét a tsz-vezetőség ren­dezze. (Ehhez hozzászólás nem volt!) A párttitkári összefogla­lóból: „Ennek a határozat­nak a gazdasági vezetés ed­dig nem tudott érvényt sze­rezni.” Jakab Sándor: „Régen harcoltunk azért, hogy a háromból egy tsz legyen. Amikor a kis tsz-ek voltak, azon voltak az elnökök, mi­nél jobban megbecsüljék az idős tagokat. Most 300 nyug­díjas és járadékos várja ezt. Gazdagabb a közösség, még­is jóval kevesebbet törőd­nek és juttatnak az öregek­nek, akik ennek a közös gazdaságnak az alapjait megvetették. Mi is tapasz­taljuk, nincs kellő megér­tés, egység a vezetők kö­zött. Kérem tegyenek ren­det maguk között, mert a széthúzás káros mindnyá­juknak.” Kapin Mária: „Sok jó ja­vaslat hangzik el a pártcso­portok tanácskozásán. Jó volna, ha ezeket egyenes­ben „fognák” a gazdasági vezetők is. Csakhogy nin­csenek jelen. Csak az infor­mációkra hagyatkoznak. így nem kapnak közvetlen vá­laszt az emberek a sérel­meikre sem.” Mudri Barnabás: „Több termelési rendszernek va­gyunk tagjai. Sajnos, ezek nem mindig tesznek eleget a követelményeknek. Je­lentéseket gyártatnak bő­ven. Javaslom a gazdasági és pártvezetésnek: vizsgál­ják felül melyikben érde­mes részt venni, s melyik­ben nem. Csak azért tagjai lenni valamelyiknek, hogy egy-egy kurrens növényvédő szert vagy alkatrészt így megkapunk, nem érdemes.” K endőzetlen beszámoló volt. Érthetett belő­le mindenki. Ezt erő­sítették a vitában felszóla­lók. Az 51 párttag olyan részletes programot fogadott el, amely erősítheti a jövő­ben a párt- és a gazdasági vezetés egységét, a párttag­ság és a tsz-tagság összefor- rottságát. Ez lehet az alap­ja a következetesebb mun­kának. Farkas Kálmán — Tavaly voltunk 25-en, mégis álig haladtunk, most meg 15 emberrel jobban bol­dogul a brigád — említi Ku- rucz József brigádvezető. — Azért, mert mind régóta együtt vagyunk — magyaráz­za az egyik régi kőműves, Pályka Sándor. Jó évzárás Ugyancsak versengenek az idővel a kisvárdai mesterek. A Domb közben még az idén szeretnének befejezni egy nyolclakásos épületet, hogy a tervezett 36 helyett 44 készül­jön el ebben az évben. Ezért most a Kisvárdai Építő- és Szerelőipari Szövetkezet szin­te valamennyi munkása ezen az építkezésen szorgoskodik, a külső vakolás után a belső munkálatokkal is végezni sze­retnének az új esztendőre. — Jó évzárás elébe nézünk — tájékoztat a szövetkezet elnöke, Dienes Károly. — A tervezett kétmilliós nyereség helyett három, három és fél millióra számítunk, az ár­bevételünk is kétmillióval magasabb lesz, mint »meny­nyire az év elején gondoltunk. A kisvárdai szövetkezet hosszú hullámvölgyből van kilábalóban. Az 1975-ös mun­ka után még a Kiváló Szö­vetkezet kitüntetéssel büsz­kélkedhettek, utána viszont a gazdálkodási hibák azt ered­Pályka Sándor ményezték, hogy lemaradtak a tervtől, kevesebb volt a termelés, kisebb a nyereség. A kiegyensúlyozatlan gaz­dálkodás miatt a múlt évben is csak a banki kamat négy- százezer forint volt, ami csök­jpiggi Amikor ke- l'Wps rékpárját fel- függesztette a tárolószín-ben, újra arra gon­dolt, hogy ma beolvas a művezetőnek. Na­pok óta nem tudja lenyelni a hétfői békát. Akkor ez az égimeszelő úgy tett, mintha legalábbis ő volna a lábon járó lelkiiismeret. Bejött a műhelybe s nagy rikácsolás közepette adta tudtára min­denkinek, hogy nála nem le­het fusizni, legyen az maga ákár a legszentebb szent is. Ezt nehezen lehetett félreér­teni. A zörgő esontú műveze­tő őrá célzott, merthogy ép­pen ő bajlódott egy köran­tenna összehegesztésén. Na bumm, és akkor mi van? Megígérte, hogy ma estére készen lesz a körantennával, mégha vasvillák potyognak is az égből. Ez a drága meg ép­pen most próbál itt lelkizni a munkafegyelemről. — Ezt az antennát akkor is megcsinálom, ha maga a ve­zér állja az utamat. Klárinak megígértem, és ez az ígéret szent! Klári i'tít dolgozott a laka­tosüzemben. fenn a kis pará­nyi irodán. Néha lelibbent a műhelybe, olyankor a srá­coknak csörgött utána a nyá­luk. Nem hiába, mert oly szé­kentette az amúgy sem túl magas nyereséget. „A szövetkezet vezetősége látta a súlyos hibákat, a szer­vezetlenség, az első fél év ne­gatív eredményét és úgy ha­tározott, hogy a problémák őszinte feltárásával a szövet­kezet tagsága segítségét ké­ri az állapotok mielőbbi ren­dezése céljából” — fogalmaz az a beszámoló, amelyet a márciusi vezetőségválasztás­ra készítettek. — Ennél a gépesítési szint­nél, ahol vagyunk, közepesen megy a munka — vélekedik Barkóczi Béla építésvezető a mai helyzetről. — Azonban a minőségi munkán kellene nagyon sokat változtatni, hogy még jobbak legyünk — ismeri el önkritikusan. Feszesebb norma Az új vezetés elsőrendű fel­adata volt a műszaki irányí­tás megerősítése. A szerve­zetlenséget kellett .felszámol­Barkóczi Béla ni, a normákat erősíteni ah­hoz, hogy a tervben kitűzött céloknak megfeleljenek. Két évvel ezelőtt kijelölték a szö­vetkezetét a lakásépítésre, ehhez három és fél millió fo­rint támogatást kaptak gépek vásárlására. Most már az volt a feladat, hogy a gépeket jól hasznosítsák, a szövetkezet 250 tagja ütemesen dolgoz­zon. A lakásépítés azért is sürgetett, mert évente 40 lakás elkészítését vállalták, azonban ettől elmaradtak. — Vannak olyan emberek, akik szeretnének többet ten­ni a szövetkezetért. Nekik nagyobb teret adunk, támasz­pen ringott a csípeje, mintha valemelyik olasz slágerre tán­cot lejtett volna menet köz­ben. ö is így vette észre az idén tavasszal s bár hetekig szó sem volt köztük, július végén mégiscsak találkoztak a sörkert előtt. Táncoltak záróráig. Akkor este két sör után kiöntötte a lelkét: tudja ő jól, hogy a mai lányok dip­lomásokról, kemény galléros srácokról álmodoznak, aki majd könnyű életet biztosít nekik. Klári ezen előbb jóízű­en kacagott, mert tréfának vélte. Aztán hogy komolyra fordult a dolog, a lány fűz­csóva pillantása belefojtották a szót. Mintha csak azt mond­ta volna Klári: nagy tévedés, édesapám! Kláriék szeptemberben új lakásba költöztek s a tévé olyan szemcsés képet adott azóta, mintha darált kása pergett volna az ernyő előtt. Klári mamája mondta, kelle­ne beszélni egy igazi lakatos­sal, aki csinálna egy jó an­kodunk rájuk — fogalmaz Dienes Károly, akit március­ban, az előző elnök halála után választottak meg. Barkóczi Béla azonban még kissé elégedetlen: — Vannak még, akik meg­szokták a régi kényelmet. A mostani állapotban a régi szervezés van meg, amin vál­toztatni kell. Program hosszú időre A fejlődés is azt követeli, hogy tovább, lépjenek a szö­vetkezetben. Ennek érdeké­ben januártól még tovább erősítik a műszaki vonalat. A lakásépítés, mint feladat, hosszú évekre előre progra­mot ad a kisvárdaiaknak. Nemcsak a városban, hanem a környéken, többek között Záhonyban számítanak arra, hogy az egy-kétemeletes la­kásépítő szövetkezeti házak, kisebb lakótelepek építésé­ben részt vesznek. — Tudjuk, hogy a felada­tok nem lesznek könnyebbek — fogalmaz az elnök. — Egyrészt házon belül azt kell megérteni, hogy több bért csak akkor lehet kifizetni, ha mögötte megfelelő termelés van, másrészt a munkákat úgy kell elvállalni, szervezni, hogy a szövetkezet adottsá­gainak megfelelően tudjunk dolgozni. A régi szakembe­rekkel, a tagság összefogásá­val nagyobb eredmények el­érésére is képesek vagyunk. tennát, beállítaná a tetőn, akikor biztosan kifogástalan lenne a vétel... Másnap ki­lépőt kért, elkarikázott a MÉH-telepre, ott bagóért is lehet venni príma anyagot, amiből néhány óra alatt an- tennaosodát lehet csinálni. Ezt tette, s most, hogy már majdnem készen volt, de hét­főn ez a cérnaizom elkezdett itt neki vezéroikkezni a má­sok füle hallatára. Tudta, jól tudta ő már akkor, honnan fúj a szél. Valahányszor látta elsietni Klárit a kék farmer­jában, majdhogynem koppant a művezető elvtárska szeme a betonon. Aztán nyomban úgy tett, mintha mi sem történt volna, nehogy folt essék a ve­zetői tekintélyen. — Befejezném ezt az an­tennát — mondta most a nád- ,szálfőnöknek. — Tudja, vet­tem egy színes tévét, mert nem akarok lemaradni a kul­túrában. Ahhoz meg új an­tennára volna szükségem. Csendes ajánlkozás N em vagyunk messze attól az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi lakossá­gunkból kereken kétmil­lió — nyugdíjas lesz. ök kikerülnek tehát az „aktív keresők” táborából. A kérdés az, hogy meny­nyire tudja hasznosítani társadalmunk, népessé­günk azt az óriási energia­mennyiséget, amely a nyugdíjasokkal „tartalék­ba kerül”? A nyugdíjas korú .nők és férfiak „to- vábbdolgozásának” egyik lehetősége: a közösségért végzett közéleti tevékeny­ség voína. Egyszerű és kézzelfog­ható dolgokról van szó. Elsősorban arról, hogy a szellemileg friss, egészsé­gi állapotát tekintve ki­elégítő kondíciójú nyug­díjasok nagy tábora, — és szerencsére ők vannak többségben — társadal­munkban olyan közéleti tartalékot jelent, amelyről semmiképpen sem mond­hatunk le. Kell, hogy feltételes módban fogalmazzunk, mert ezeknek az energi­áknak tetemes részéről sajnos — ténykérdés — lemondunk! Akár a nép­frontnál, akár a nőtanácsi, vagy a különböző tanácsi nyilvántartásokban lapoz­gatunk az adatok között, szembetűnő: nem a la­kossági számarányához mérten vesz részt a nyug­díjas korú lakosság a kü­lönböző közéleti teendők végzésében. S nem is első­sorban a különböző lát­ványosabb regisztrálha- tóbb tisztségekről van szó. Ami lényegesebb: ren­geteg a csendes felajánl­kozás — segíteniakarás, ez csupán jelzés arra, hogy mennyi mindent tudnának tenni falujukért, városu­kért a nyugdíjaskorúak. Sajnos sokszor viszonzat­lan, kihasználatlan marad. Különösen a városok új lakótelepein lenne mód új­fajta, eddig nem is „jegy­zett” munkák végzésére. A zok a nyugdíjasok, akik közéleti tevé­kenységet végez­nek, (s gondjaink ellenére sok tíz ezren vannak ilye­nek) gyakran a fiatalokat is megszégyenítő odaadás­sal és munkabírással te­szik dolgukat. Kiaknázat­lan kincsesbányánk a köz­életi teendők ezerféle ágá­ban a nyugdíjasok serege. Érdemes lenne közülük \sokat; nagyon sokat ismét behívni a sorba ... A meszelőtermetűvel far­kasszemet nézett. — Tetszett említeni a fu- sit. Csak azért mondom, hogy ez nem az. Ez a kis meló ma­ga a kultúra, egy az egyben. A sápadtiképű még jobban kifehéredett: látszott rajta, fogalma sincs, mit válaszol­jon. — Már csak azért mondom, hogyha netán a művezető kairtársnalk nem volna ínyé­re, hogy művelődünk, akkor, ugyebár, ón abba is hagyha­tom ... — Ugyan, ugyan kérem. Persze, ez benne van a vál­lalásunkban is, ha jól tudom, ugyebár... A többiek körben alig • tudták vissza­tartani a röhö- ■ gést. Csak a szálfa távozása után tört ki belőlük a kaca­gás. — Nagy franc vagy te, öre­gem! — Elindulhatnál a lódítás világbajnokságán! — Erre a jó heccre innunk kell valamit. Kacagtok. Műszak után be­termeltek két hosszú nyakú rizlinget. A. S. Lányi Botond V. M. A FUSI Kurucz József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom