Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Karácsony1 4 HÁROM 4 lFÖLDRESZENji Szorgalmasan kopogott telex-gépünk, s végtelen szalagján sorra jelentek meg tudósítóink írásai. Választ küldtek arra a kérdésünkre: hogyan ünnepelnek azokban az országokban, ahol dolgoznak, íme, a levelek, melyek mint kötelékek, egy oldalra hozzák össze három földrész békességét óhajtó embereit. VARSÓ: . . .. , , to ' it”' . ."IOPO r rr^vurf* ' Széna az abrosz alatt Jó két évszázaddal' ezelőtt, amikor a fenyőt, mint a ka­rácsony legfőbb díszét, még nem ismerték lengyelföldön, a szoba négy sarkába vilia estén négyfajta gabonakévét raktak. A szalmát ezután a 18. században Németországból átterjedt fenyők váltották* fel, s ma olyannyira elképzelhe­tetlen e nélkül a lengyel ka­rácsony is, hogy csupán Var­só 1 millió 250 ezer lakóját ezekben a napokban 950 ezer valódi és több száz ezer mű­anyag fa várja az árusítóhe­lyeken. A régi népszokások közül mindössze annyi ma­radt — legalábbis a városi ember számára —, hogy az ünnepi asztal damasztterítője alá hagyományőrzőül szénát szórnak. A falu még sok színét őriz­te meg a régmúlt karácso­nyoknak. A városi embernek sztereómagnóról szólnak a ka­rácsonyesti dalok, de falun még csaknem mindenütt ko- lendáznak, ami pontosan megfelel a mi kántálási szo­kásainknak. Az ünnepi asztal fogásai sokfélék, bőségesek. Egyvala­mi semmiképpen sem hiá­nyozhat, s ez a „karp”, va­gyis a ponty. Bialystok környékén elma­radhatatlan a kásával töltött kismalac, amit 23 fajta fűszer és illatos fű ízesít. A balti partvidék kasub falvaiban nem este, hanem 25-én, késő reggel ül asztalhoz a család. Az ország délkeleti vidékein pedig a „kutia” a-hagyomá­nyos ételek egyike. Ez nem más, mint főtt és sült búza­szemek, mák és méz keveré­ke. Még néhány étel a vigilia menüjéből: halkocsonya, tej­fellel ízesített halié, káposzta borsóval és olajjal. Ami pedig a karácsonyi hangulatot illeti, a lengyelek is úgy tartják, hogy havasan szépek az ünnepek. És ha hinni lehet a jósló közmon­dásnak: Barbara (itt nem Ka­talin) tocsogott, karácsony kopogni fog. Szilágyi Szabolcs PRÄGA: Lucfenyőt díszítenek A csehszlovákiai háziasz- szony is süt-főz az ünnepekre. És mivel itt a karácsonyi be­vásárlást már októberben megkezdik, kerül majd sok­féle ajándék a fa alá is. Ami a karácsonyfát illeti, Cseh­szlovákiában a lúcfenyő a legkedveltebb. Ez a fafajta itt magasabbra és arányosabbra nő, mint nálunk és január vé­géig meleg szobában is kitart. A hagyományos karácsony­esti vacsora: rántott ponty majonézes krumplival; hal annyi van, hogy Moldvát le­hetne rekeszteni vele. Aki nem kedveli a rántott halat, főtt pontyot tálal fekete már­tással. Ezt aszaltszilvából, vagy szilvalekvárból készítik és jól megszórják durvára vágott diódarabokkal. A dió azonban sajnos az idén hiány­cikk, jóformán az egész dió­termés elfagyott. Mák is kevesebb van, mint más évek­ben, pedig szlovák területen kedvelt karácsonyi édesség a bobájka, amely forró vaníliás tejjel meglocsolt zsemleda­rabkákból készül, cukros-má­kos főzettel leöntve. Karácsony első napján a fő étel a knédlivel tálalt sült pulyka vagy sült liba. Az idén azonban csak csirkéből lesz elegendő a baromfiak közül. Marha- és sertéshúsból ki­egyensúlyozott az ellátás. Csehszlovákiában ünnepna­pon elmaradhatatlan az édes­ség. A sok főzés mellett a há­ziasszony süt még egy kis mé­zes tarkedlit, almáslepényt és tejes kalácsot is. A sütést persze megkönnyíti, hogy a knédlitől a kuglófig minden­féle süteményhez kaphatók olyan tésztaporok, amelyek­hez csak vizet vagy tejet kell adagolni, és kikeverés után máris süthető, főzhető. Dénes Mária NEW YORK: Kísértetvárosok BONN: Sláger a magyar liba DAMASZKUSZ: Békességóhajtás Nemcsak az iszlám, de a kereszténység is a szent he­lyek sokaságával dicsekszik Szíriában. A két világvallás békés egymás mellett élése immár sok évszázados gya­korlat, s kölcsönösen tiszte­letben tartják egymás ünne­peit is. Nincs ez másként a karácsonnyal sem. A damasz­kuszi üzletek megteltek olasz játékokkal, karácsonyfadí­szekkel. Gyertyák, gömbök, édességek ezernyi keleti vál­tozata kínálja magát. A karácsony igazi nagy ün­nep. Hetekkel korábban meg­kezdődnek az előkészületek. Szent Pál és Ananiás kápol­nájában éppúgy, mint Maa- lulában, Szent Szarkisz vér­tanú kolostorában. Itt Michel atya, a libanoni páter készíti a jászolt, s közben büszkén meséli: ebben a kisvárosban még ma is arámul beszélnek, azon a nyelven, melyen Jézus is beszélt egykoron. Valami­vel lejjebb, a hegyoldalban Szent Tekla kolostorában igazi üzletet is jelent a kará­csony. Miután az iszlám or­szágokban képtilalom van, nem lehet ottani, arab nép- viseletes babákat kapni. Csak itt, a kolostor nővérei készí­tenek horgolt játékbabákat, melyek ilyenkor, • az ünnep előtt ugyancsak kelendőek. A szíriai főváros keresztény negyedében a karácsony há­rom-négy napig is eltart. Ré­gi, őskeresztény szokások ele­venednek meg, melyek ma is élnek. Lévén ez a táj még része a Szentföldnek, megsza­porodnak a látogatók, zarán­dokok is. A bibliai táj, a mai életben is .megfigyelhető ősi szokások, a hely varázsa a világ minden részéről csalo­gat ide. A családok is készülnek. A keresztények fát állítanak, s a sokféle Betlehem közül vá­logatnak a boltokban. A könyvkereskedések 2—300 fé­le színes lapot kínálnak arab, arámi, angol, francia jókíván­ság-szövegekkel. A hagyo­mányos ételek mellett meg­jelennek a datolyával töltött kalácsok. Az ajándékok olya­nok, mint Európában. Irá­nyítható autó, a Legó-játékok 130 fajtája, óra, műszaki cik­kek, technikai játékok, spa­nyol babák, német társasjáté­kok közül válogathatnak a szülők. Szíriában ugyancsak őszin­te a karácsonyi békességóhaj­tás. A sok gonddal, külső fe­nyegetéssel kíjzdő országban nem csak a keresztények, de a mohamedánok és a zsidók is reménykednek: talán eljön ak idő, amikor az ilyenkor szokásos kívánság valósággá lesz. Bürget Lajos MOSZKVA: „Gyed Maróz" A hóborította és hóviharok sújtotta Észak-Dakotától egé­szen a napsütötte Floridáig, ahol még javában fürdenek a tengerben, Egyesült Álla- mok-szerte folyik a valódi- és műkarácsonyfa-vásár. A szeretteiknek ajándékokat keresők megtöltik az áruhá­zakat, a bevásárlóközponto­kat. De nem mindenütt. Detroit- ban, az amerikai autóipar központjában például 116 000 dolgozót bocsátottak el a kö­zelmúltban, egyelőre ideigle­nes jelleggel, ök jobbára a munkanélküli segély nyilván­tartását vezető hivatalok előtt állnak most sorban. Ez a juttatás hosszabb távon ugyan arra elegendő, hogy a rászorulók ne haljanak éhen (egyes esetekben a bér 40 százalékát is eléri), de aján­dékvásárlásra már aligha te­lik belőle. A jövő évre várt általános gazdasági visszaesés első je­leként, no meg a benzinárak állandó, gyors növekedésének következtében az Egyesült Államokban hónapok óta egyre csökken a gépkocsiel­adás, különösen a sokat fo­gyasztó amerikai autótípuso­ké. Ezért zárják be kapuikat az autógyárak. A Chrysler Vállalat közölte: január 4-én leáll a termelés a hamtramcki gyárában, ahol a Dodge kocsik összeszerelése folyik. Michigan államnak ebben a helységében ez az egyetlen üzem: ha megszűnik benne a munka, a város kí­sértetvárossá válik. Máris kísértetvárosnak ne­vezi a sajtó az Ohio állambe­li Youngstownt, ahol nemré­giben 5000 acélipari munkást bocsátottak el. Ezen a vidé­ken máris tizenöt acélgyár állította le a termelést: ha nem veszik át az autógyárak, nincs hova tenniök termékü­ket. A gazdasági visszaesés ter­mészetesen nem minden vi­déket sújt egyformán. De hiába akad- délen munkaalka­lom, a magas keresethez szo­kott, családi házzal rendelke­ző detroiti géplakatos vagy pittsburghi olvasztár nem mehet el segédmunkásnak egy dél-karolinai -textilgyárba vagy béresnek egy kaliforniai zöldségtermesztő farmra. Ha van hó, ha nincs — az ő karácsonyuk fekete az idén. Kulcsár István Minden évben november 11-én, 11 óra 11 perckor a bo­londok ünnepet ülnek a Raj­na-vidéken : vidám dalolásuk­tól kísérve, káposzták között megszületik a karnevál her­cege és hercegnője, hogy mos­tantól kezdve egészen hamva­zószerdáig — tehát három és fél hónapon át — ők irányít­sák a mulatságok sorozatát. Ám mielőtt még bárki a far­sangi előkészületekre kon­centrálna, helyet és időt kell adni a karácsonyi készülő­désnek. m Amikor november végén a legtovább nyitva tartó vurs- lik is bezárnak, a piacterek egyszeriben átalakulnak ka­rácsonyi vásárrá, ahogyan a bajoroknál nevezik: krisz­kindli-piaccá. Itt kaphatók mindazok a díszek és jópofa- ságok, amelyek a német ott­honokat decemberben külö­nösen hangulatossá varázsol­ják. Mert a feldíszítéssel nem várnak ám karácsonyig, az adventi cicomgzásnak már december elsején eljött az ideje. Sőt az utcákat, üzlete­ket, áruházakat tulajdonkép­pen már előbb feldíszítették, de itteni szokás szerint a díszkivilágítást nem szabad előbb kezdeni. Egyébként ami a fények pompáját illeti: ezen a télen különösen vita folyik az NSZK-ban, vajon illik-e a mai energiatakaré­kos világban ennyi ünnepi lámpát gyújtani. Oroszföldön is megindultak a fenyők, Nagy Péter cár óta mindig ilyentájban. Pedig van még idejük jócskán, mert itt az év utolsó napjára esik a Télapó-ünnep, a karácsony, meg a szilveszter. A hagyomány családi ün­neppé avatja Szilveszter nap­ját. Sustorgó szamovár köré gyűlik a család apraja-nagy- ja, s ünnepi asztalnál bú­csúztatják az óesztendőt. Csilingelő szánkóján „Gyed Maróz”, az orosz Télapó is megérkezik. Nagy zsákjából ajándékot ad kicsinek-nagy- nak, mert Szilveszter napján az ajándék mindenkinek ki­jár. Még Télapónak is: gaz­dagon terített asztalhoz ül­tetik, amelyre az orosz kony­ha ezerféle ízét varázsolta a ház asszonya. Ráksaláta, bab­saláta, majonézes sajt — ezek még csak előételek mind — meg diós csirke, scsi, szol- janka, s a sokféle sült, ami mellől nem hiányzik a jóféle savanyú káposzta, ízes ubor­ka, meg a sok-sok jó illatú keleti zöldség, amit mi ma­gyarok hírből sem ismerünk. Nem marad el a hal sem, amiből a legtöbb helyen ilyenkor szilveszteri kocsonya készül. A háziasszony nagy tálcákra süteményeket is tor­nyoz, van ott bukta, meg pi- rozski, de még lekváros mé­zes is. Ott díszeleg a hatal­mas torta is, amit megkóstol­ni csak az pj esztendőben il­lik. S hogy könnyebben csúsz- szon a sok jó falat, jó borokat is isznak hozzá, Tokait is, több helyen. Éjfélkor aztán durran a pezsgő — s elszaba­dulva egy kicsit az asztaltól — tánccal köszöntik az új esztendőt. S akinek még ked­ve, ereje maradt, a Vörös Térre siet, az őrségváltáshoz. Az őrök kimért, feszes lépteit — akik talán e pillanatokban jövendőnket is vigyázzák — jókedvtől csillogó szemek, pezsgődurranósok kísérik. Kolláth Adrienne Az otthonok dekorációjának szabályos rendje, rituáléja van. A zöld fenyőt például csak ezüst csillagokkal szabad díszíteni, a színes szalagokkal átkötött virágkonzolokra vagy éppen más színű műfenyőre viszont süteményeket szokás aggatni. Amihez természete­sen az is hozzátartozik, hogy a háziasszonyok már hetek­kel előbb sütni kezdenek, a lakásokból kellemes illatok áradnak, a marcipános, man­dulás, mézes sütemények megtöltik a konyhai polcokat. A süteményekből azonban nemcsak a fák dísze lesz, ha­nem karácsonyig még csipe­getnek is belőlük kávé mel­lé, gyertyafénynél. Az adventi gyertyatartó négyágú, a kará­csonyt megelőző négy vasár­nap mindegyikén illik ben­nük mindig eggyel több gyer­tyát gyújtani. A lakásokat kí­vülről is dekorálják: az erké­lyekre, teraszokra, a kertek­be kisebb fenyőfák kerülnek, többnyire ugyancsak kivilá­gítva. Mire a feldíszítéssel és a sü­téssel végeztek, már kezdhe­tik összeállítani az ünnepi menüt is. Ebben itt is hagyo­mányosan helyet kell kapnia a halnak, a különféle vadak­nak, a szárnyasok közül pedig a libának. A bonni élelmi­szerüzletek karácsonyi sláge­re a lengyel pulyka és a zsen­ge magyar liba. Lipovecz Iván KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. december 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom