Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-06 / 260. szám
1979. november 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyáravatás után Csepel névvel Szabolcsban Beszélgetés dr. Garai Vilmos vezérigazgatóval A napokban avatták fel a kétszázmillió forintos beruházással bővített nyírbátori fúrógépgyárat. A Csepel Művek Szerszámgépgyárának legifjabb tagja 1980 helyett már most exportra dolgozik. A gyár fejlesztéséről, a vidéki telepekről kértünk tájékoztatást dr. Garai Vilmostól, a Csepel Művek vezér- igazgatójától. — Hadd kezdjem egy személyes élménnyel. Most jöttünk vissza Moszkvából, ahol kiállítottuk a legújabb gépipari termékeinket. Köztük ott voltak azok a fúrógépek is, amelyeket Nyírbátorban gyártanak, örömmel nyugtáztam, hogy más kiállítók sem hoztak korszerűbb gépeket, a miénk versenyképes a piacon. — Milyenek a tapasztalatok a nyírbátori beruházásról? — A szerszámgépgyár fejlesztő munkáját a vezérigazgatóság folyamatosan figyelemmel kísérte és értékelte. Feladataikat a termékszerkezet korszerűsítésében, a beruházások végrehajtásában, a termelékenység és minőség fokozásában a tervezettnél gyorsabban, nagy önállósággal oldották meg. Nyírbátorban már régóta nem egyszerű, kisebb szaktudást igénylő munkát végeznek, hanem bonyolultabb, kvalifikáltabb tevékenységet. Persze mindez még nem jelenti, hogy a termelékenységet, a gazdaságosságot illetően megállhatnának a mai szinten. Inkább úgy jellemezném, hogy megtették a kezdeti lépéseket, azonban a hatékonyság'nak a gyárban rendkívül dinamikusan kell nőnie ahhoz, hogy a fokozódó követelményekkel lépést tartsanak. — Az utóbbi időben a Csepel Művek egyes vállalatai több telephelyet hoztak létre vidéken. Mi ennek a jelentősége a tröszt életében? — Röviden úgy foglalhatom össze, hogy a Csepel Művek egész életében és fejlődésében a nem budapesti gyáregységek meghatározó szerepet töltenek be, szerves részét képezik a nagy egésznek. Ennek jegyében a nyírbátori avatás után Móron a Fémmű új gyárát avattuk, Kaposváron az Egyedi Gépgyár hozott létre új üzemet. A vidéki gyárak nemcsak a termelési mennyiség növeléséhez járulnak hozzá, hanem jelentősen kiveszik a részüket az exportra való termelésből is. — Mi ennek a vetülete Nyírbátor esetében? — Az a segítség és törődés, melyet a megye vezetése részéről tapasztaltunk, az a szoros együttműködés, mely közöttünk az elmúlt évek alatt kialakult, lehetőséget ad számunkra, hogy hosszú távra meghatározzuk gyáregységünk termelési és fejlesztési koncepcióját. így egyes alkatrészek gyártása már csak itt folyik, még ha Csepelen készülő gyártmányokba is építik be azokat. A fejlődést mutatja, hogy ma bonyolultabb, magasabb szintű munkát igénylő gyártmányok készülnek, mint néhány évvel korábban. A gyár fejlesztését még nem fejeztük be és anyagi lehetőségeinkhez mérten a VI. ötéves terv időszakában is folytatjuk. — Melyek azok az emberi tényezők, amelyek elősegítik ezt a fejlődést? — Igen lelkes, odaadó műszaki és munkásgárda található Nyírbátorban. Éppen az ő tenniakarásukra lehet számítani a fejlesztésnél. A másik fontos tényező, hogy van szakmunkásképzési lehetőség, akad a környéken sok fiatal, aki a gépiparban keresi előrehaladásának lehetőségét. Ügy érzem, éppen ezt bizonyította nagyon szépen a gyáravatást követő látogatás befejező szakasza, a korszerű tanműhelyben tett látogatás. A tanulók olyan berendezéseken ismerkednek a szakmával, amely egy bizonyos ipari kulturáltságot ad, záloga a fejlődésnek, a bonyolultabb munkák vállalásának — fejezte be dr. Garai Vilmos. Lányi Botond Új üzemek, gépek, szolgáltatóépület Jobb termékkel a piacon Angol licence a fékbetétre a VSZM-ben Exportáló szövetkezetek A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben naponta átlagosan 300—350 darab bőröndöt készítenek holland exportra. Kónya János szegecselőgéppel a merevítő fémvázat rögzíti a bőröndhöz. (Császár Csaba felvétele) Két új fára húzó gépet állítottak munkába a jórészt exportra termelő Rakamazi Cipőipari Szövetkezet nemrégen átadott új üzemcsarnokában. Az egyik géppel Beik László dolgozik. (Elek Emil felvétele) Évekre szóló komoly rekonstrukció kezdődik a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai üzemében a jövő év első felében. Számolnak a kapacitás, a termelékenység és a dolgozók létszámának növekedésével és a munkakörülmények javításával is. Papp Sándor főmérnök a rekonstrukció megalapozottságáról szól: Indok: a növekvő kereslet — Amikor a gyárat felépítették, előzetes számítások 1980-ra jelölték meg a 300— 320 millió forintos kapacitást, s ezzel szemben már most 420 millió forint értékben termelünk. Az itt készülő fékanyagok és kapcsolótárcsák iránt növekszik a kereslet. Jelenleg közel tízezer tonna fékanyag kerül le egy év alatt a gépekről, szerény számítások alapján 1985-ben 15 ezer tonnát fogunk gyártani. Ezek szerint harminc százalékkal növekvő kapacitásra tervezzük az új létesítményeket, gépeket. A nagyszabású rekonstruk- cói várhatóan 70—80 millió forintot emészt fel. A kapacitásnövelés mellett műszaki fejlesztéssel is számolnak, úgy gondolják, húsz százalékkal nő majd a termelékenység 1985-ig. Az átalakítást és a bővítést részletekben végzik, az első tervet a jövő év júniusáig készíti el A NYlRTERV. A kivitelezési munkákkal valószínűleg a gyárépítő SZÁÉV-et bízzák meg. Termékeik modernizálása érdekében tavaly vásároltak egy angol licencet. Hazánkban ugyanis 25 éve gyártanak fékbetétet, Angliában már a múlt század óta. A szigetországbeli környezetvédelmi előírások szigorúsága is indokolta, hogy az angol módszerrel folytassák a gyártást. Megoldják a klimatizálást A rekonstrukció első részeként félautomata alapanyag- gyártó gépeket vásárolnak egy NSZK-beli cégtől 12—13 millió forintért. A jövő év végén már üzemelnek ezek a masinák. A szociális épület bővítése következik ezután. A 450 személyes öltözőt most száz emberrel több használja, egy meglevő épületben 850—900 dolgozónak alakítanak ki kényelmes öltözőt, mosdót. Ezután bővítik a présüzemet, legkevesebb ötven, ezt követően a kikészítő üzemrészt harminc százalékkal. Valamennyi üzemben meg kell oldani a klimatizálást. Ahhoz, hogy ne különálló épületek alkossák a gyárat, a rekonstrukció következő szakaszában lefedik a csarnokok közti teret. Az egyik legjelentősebb állomása lesz a modernizálásnak egy szolgállatóépület tető alá hozása. Olyan raktárakat. műhelyeket alakítanak ki benne, amelyek most a termeléstől veszik el a helyet. Például most a tmk- műhely. az irattár az alapanyagüzemben kapott helyet. A szolgáltatóépület elkészítése után nem okoz gondot ezeknek az irodáknak, műhelyeknek a működése. Egy tmk-lakatos és egy gépműhely, a meo mechanikai laboratóriuma, a szerszámjavító és a szerszámgyártó üzem. a gépjárműjavító műhely, a gondnoksági és az alkatrész- raktár, könyvtár és orvosi rendelő lesz a szolgáltatóépületben. S zamosszeg történelmének egy kis darabkáját őrzi a Munkácsy utca 9. számú ház. Jakab Ferenc, a 78 éves kommunista, az egykori téeszelnök kimagasló szerepet játszott a község életében néhány évtizeden át. A hajlott hátú, fáradt öregember csak a kezének tud nehezen parancsolni, gondolatai annál elevenebben szárnyalnak. Nyolc évtized távlatából élénken rajzolódnak ki előtte a paraszti múlt emlékképei. „Zsellér apám családjában, tíz testvér mellett jöttem rá, mit jelent nélkülözni. Iskolába csak télen mehettem, amikor nem kellett kapálni vagy markot szedni. Palatáblára, könyvre nem telt, mindig a máséból tanultam. Egyszer- kétszer elolvastam, igyekeztem megjegyezni, mert nem lehetett kölcsön kérni az ABC-s könyvet sem olyan gyakran. Huszonkét esztendős koromban jutottam önálló keresethez: gróf Károlyi László birtokán gazdasági cseléd, majd kocsis lettem. Négy évre rá találkoztam a dohányos báró Perényi fiatal cselédlányával. A semmire házasodtunk össze. Nádfede- les, paticsos házat eszkábál- tunk magunknak az Ószuszka utcában. A szabadkéményes, konyhakemencés kis házban három gyerekünk látta meg a napvilágot. Két lányom azóta Budapesten él, a fiam itt maradt a téeszben. Többet, jobbat akartunk magunknak, meg az embereknek. Ma is emlékszem a napra, 1945. március 12-én beléptem a pártba. A nemzeti bizottság tagja lettem. Nagy tervekkel láttunk hozzá a fel- szabadulás után az élet újjászervezéséhez. Tenni akartunk valamit, mielőbb. Az első dolgunk az volt, hogy járdát építettünk a templomig. Terményt adtunk össze, abból jött ki rá a pénz. A kanyargós, girbe-gurba utcákat ki kellett egyenesíteni. Nálunk elég hamar, már 49-ben megalakítottuk a termelőszövetkezetet. Kosa Jóskát, az elnököt elküldték egy tanfolyamra, s nekem az elnökhelyettesi posztról kellett irányítani a munkát, az embereket. Mindig ugyanazt a szerszámot vittem ki a földre, mint a többiek. Egyformán dolgoztunk. Tehenekkel vetettünk. Hajnalban indultam el, s késő este keveredtem haza. A család, a cseperedő gyerekek szerencsére megértették — a feleségem magyarázta el nekik —, mit csinál az apjuk. 1955-ben párttitkárnak, meg a járási pártbizottság tagjává választottak. Nehéz időben kerültem a pártszervezet élére, egy évre rá mindössze tizenketten maradtunk. A rendbontókat kizártuk és a legnagyobb zűrzavar idején sem oszlott fel a téesz. őrséget állítottunk a fontosabb posztokra. Én egyik helyről a másikra mentem ellenőrizni. Az asszony esténként a kerítés mellett szurkolt, hazajövök-e. Az ellenforradalom után újjászerveztük a pártot, a községi, a járási, majd a megyei tanács tagja lettem. Szamosszeg, Szamoskér és Nagydobos választott meg. A legelső ténykedésem az volt, hogy a környékbelieknek autóbuszjáratot kértem. Egymás közt azt beszélték, úgysem ül fel senki a „Fakaruszra”. Pedig térdig érő sárban mentünk be Mátészalkára. Persze később mindenki megbarátkozott a busz- szal. Téeszelnök koromban szoktam meg, hogy hajnaltól járom a földet. Nem az út mentén szemlélődök, hanem letérek az ösvényről és toronyiránt vágok neki a földeknek. Ha az egészségem engedi, ma is így megyek határszemlére. Már nem kell elszámolnom senkinek, mit láttam, csak kíváncsi vagyok, hogy bánnak ma a földdel. De legtöbbször már csak a fiam meg a menyem hozza a hírt a téeszről. Hazudna, ha valaki letagadná az elmúlt két-három évtized fejlődését. Lassan múzeumba kerül a kapa, a kasza, de így van ez rendjén. Analfabéta volt szegény apám és a falu 80 százaléka, ma az utolsó purdé is tud írni-olvasni. De amit nem tudok megszokni a mai világban, az a begu- bózás. A mi házunk mindig tele volt, de ma csak akkor nyitják ránk az ajtót, ha akarnak valamit. Ügy érzem, sok mindent meg kellene még beszélnem, és nincs rá idő — mondják. Nem vagyok elégedetlen, mert cselédből lettem téeszelnök, minden tőlem telhetőt megtettem. Párttag vagyok ma is. Csak ami bánt, hogy mostanság az emberek elrohannak egymás mellett, még falun is .. T. K. Munkavédelmi oktatószoba A rekonstrukció lehetőséget ad arra is, hogy a már kicsinek bizonyuló helyiségeket megnagyobbítsák. A jelenleg egy faházban működő KISZ-klub is szebb termet kap. Munkavédelmi oktatószobát alakítanak ki a gyárban. A sporttelepen légpuska- lőteret építenek. Közös fogorvosi rendelőt nyitnak a Vulkánnal, és a baromfi-feldolgozóval. A VSZM a felszerelést vásárolja meg, a BOV lakást vesz a majdani üzemi fogorvosnak, az Öntödei Vállalat üzeme pedig helyet ad a rendelőnek. A tervek szerint 1980. januárjában már megkezdődhet a rendelés. A bővítéshez tartozik még, hogy a fejlesztéshez tartalékterületet vesz a gyár és a BOV-val közösen iparvágányt telepítenek és bővítik a raktárt. A rekonstrukció a VI. ötéves terv egyik nagy feladata lesz nemcsak a VSZM-ben, hanem Kisvárdán is. (tőth) Egy zsellér élete
