Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 6. Napi külpolitikai kommentár Segítség Kambodzsának H étfőn az ENSZ székhelyén és a világszervezet égisze alatt megkezdődött a Kambodzsa megsegítésével foglalkozó nemzetközi értekezlet. Kezdjük a lé­nyeggel: ennek a sokat szenvedett országnak bizony nagy és sürgős szüksége van a segítségre. Yos Por, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának főtitkára tö­mören, világosan megfogalmazta a TASZSZ Phnom Penh-i tudósítójának a jelenlegi helyzet okait: „Pol Poték a belső élelmiszerhiány ellenére a megter- I melt rizs jelentős részét Kínába szállították, menekülésük j előtt pedig megsemmisítették a megmaradt tartalékokat, I elpusztították a rizsültetvények jó részét. Így került az új rendszer olyan helyzetbe, hogy súlyos élelmiszerellátási ne­hézségekkel kell szembenéznie.” A Kambodzsai Népköztársaság mindössze néhány hó­napja létezik, ez pedig sajnos nagyon kevés idő egy szinte teljesen elpusztított ország helyreállítására. Kambodzsa j igazi barátai, a Szovjetunió, Vietnam és a szocialista orszá­gok f.z első pillanattól kezdve mindent megtettek a nehéz- j ségek enyhítésére. Miközben Kína és a nyugati hatalmak sorozatos diplo- j máciai és egyéb támadásokat intéztek az ezer sebből vérző ! I kis ország ellen és minden eszközzel akadályozták a gazda­sági-politikai konszolidációt, a szocialista országok mintegy ■ negyedmillió tonna élelmiszert juttattak a kambodzsai szű- ! kölködőknek. Egyedül a Szovjetunió ebből kétszázezer ton- ' na rizst szállított, de a nagy nehézségekkel küszködő Viet­nam is sokat tett az élet megindításáért Kambodzsában. A most kezdődő konferencián 33 ország vesz részt, köz­tük — elsősorban az Egyesült Államokra gondolunk — olyanok is, amelyeknek oroszlánrészük van a kambodzsai nép szenvedéseinek felidézésében.. Alapvető erkölcsi kérdés, hogy azok, akik annyit ártottak a — Cyrus Vance, ameri­kai külügyminiszter szavaival — „szeretetre méltó kam­bodzsai népnek”, most törlesszenek, tegyenek jóvá valamit. H a azonban azt hiszik, hogy ezt politikai feltételekhez köthetik, hogy küldeményeiket bármilyen zsarolás­ra használhatják fel, hamar rá fognak döbbenni arra, hogy tévednek. Igen, Kambodzsának nagy és sürgős szüksége van segítségre. De igazi segítségre — humanitá­rius gesztusokra és nem a jól ismert aknamunka új formá­jú folytatására. Harmat Endre Leonyid Brezsnyev nyilatkozata Tüntető diákok megszállták az amerikai ás angol nagykövetséget Követelésük: adják ki a sahot Iránnak November 7-re készül Moszkva Szovjetuniószerte folyik a készülődés a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 62. évfordulójának megünneplésére. Képünkön: transzparenseket állítottak fel a moszkvai Vörös téren is. (Kelet-Magyarország telefotó) Kitüntetési ünnepség a Barátság Házában (Folytatás az 1. oldalról) bonyolíthatnák a helyzetet, meggátolhatnák pozitív ered­mények elérését. Az ered­ményesség esélye nagyobb lesz abban az esetben, ha a tárgyalások befejezéséig nem hoznak semmiféle döntést a közép hatótávolságú atom­eszközök előállításáról és Nyugat-Európában való el­helyezéséről. Másfelől kétsé­gessé tenné az esélyeket, ha a NATO mégis döntéseket hozna a kérdésben. — És még valamit érde­mes szóvá tenni: — A Szovjetunió és a Var­sói Szerződés más tagállamai javaslatot tettek az európai biztonsági értekezleten részt vevő összes államoknak, hogy mondjanak le mind a nukleáris, mind a hagyomá­nyos fegyverek elsőként való bevetéséről egymás ellen. Er­re a javaslatunkra még nem kaptunk választ. Szeretném azonban felelősségünk teljes tudatában mégegyszer alá­húzni, hogy a Szovjetunió ad­dig sem fog nukleáris fegy­vert bevetni azok ellen az államok ellen, amelyek le­mondanak a nukleáris fegy­verek gyártásáról és beszer­zéséről, és amelyeknek a te­rületén nincsenek ilyen fegy­verek. Erre vonatkozó köte­lezettségvállalásunkat ké­szek lennénk megfelelő for­mában rögzíteni bármely ér­dekelt országgal. Az iráni rádió közlése sze­rint vasárnap több száz tün­tető megostromolta és elfog­lalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét. Az épületet megszállók több túszt ejtettek. A tüntetők azt követelik, hogy az amerikai hatóságok adják ki Iránnak az ország egykori uralkodó­ját, az Egyesült Államokban tartózkodó Reza Pahlavit. Az iráni egyetemisták hét­főn elfoglalták az Egyesült Államok két vidéki konzulá­tusát is, a tabrizit és a shi- razit. A konzulátusok épüle­tében nem tartózkodtak ame­rikai diplomaták. Teheránban, ahol egyete­misták egy csoportja válto­zatlanul megszállva tartja az Egyesült Államok nagykö­vetségét, fogva tartva annak mintegy 60 alkalmazottját, a nagykövetség épülete előtt ötezres tömeg tüntet, ameri- kaellenes jelszavakat han­goztatva. Iráni diákok hétfőn — az amerikai nagykövetség után — elfoglalták Nagy-Britan- nia teheráni nagykövetségét is, követelve Londontól Sa- pur Baktiarnak, a megbukta­tott sah által kinevezett utolsó miniszterelnök kiada­tását. Az akcióra röviddel azután került sor, hogy Khomeini ajatollah Qumban támadta a A bolíviai légierő három gé­pe vasárnap a délutáni órák­ban tüzet nyitott egy nagy­gyűlés résztvevőire La Paz belvárosában. A gyűlés szó­noka David Padilla Aranci- bia tábornok volt, aki Natusch Busch lemondását és a pol­gári kormány visszatérését követelő hadseregszárny ve­zetőjének számít és ezért az új vezetés nyugdíjazta, vala­mint háziőrizetbe helyezte. A hírügynökségi jelentések sze­rint a mintegy 15 percig tar­tó gépfegyvertüznek nincs áldozata, célja csupán a tö­meg szétkergetése volt. La brit kormányt, amiért me­nedéket ad Baktiarnak, s ki­adatását kérte. „Amennyi­ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem lesz hajlandó kiadni az árulókat — a sahot és volt kormány­főjét —, újabb akciókat kez­deményezünk” — jelentette ki. Baktiar — röviddel Kho­meini beszéde után — a pá­rizsi France Inter rádiónak adott nyilatkozatában közöl­te, hogy Párizsban tartózko­dik, s az első adandó alka­lommal szándékában áll visszatérni Iránba. Az iráni diákok által va­sárnap óta megszállva tar­tott teheráni amerikai nagy- követségen hétfőn sem csök­kent a feszültség. A mintegy 60 túszt fogva tartó diákok újabb követeléssel álltak elő: a két ország diplomáciai kap­csolatainak megszakítása is szerepel a túszok szabadon bocsátása fejében szabott feltételek között. Hétfőn lemondott Hasszán Eszlami posta- és távközlési miniszter. Döntését azzal in­dokolta, hogy a Bazargan- kormánynak nincs határo­zott gazdaság- és kultúrpoli­tikai, valamint szociális kon­cepciója, ami pedig elenged­hetetlen része a gyökeres forradalmi átalakulásnak. Paz utcáin továbbra is kato­nai járőrök cirkálnak. Meg nem erősített jelentések szerint a katonaság feldúlta a bolíviai munkásközpont szék­házát és több tisztségviselőt letartóztatott. Mint ismeretes, ez a szakszervezeti központ hirdette meg az általános sztrájkot tiltakozásul Natusch Busch ezredes puccsa ellen. A négy napja hatalmon lévő ez­redes kijelentette: aki hétfőn reggel nem tér vissza mun­kájához, azt hazaárulás vád­jával bíróság elé fogják állí­tani. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 62. évfordulója alkalmából hétfőn kitüntetési ünnepséget tartottak a Barát­ság Házában. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az MSZBT elnöke nyújtotta át a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítésében kiemelkedő munkát végzőknek az állami, valamint a baráti társaság ál­tal adományozott kitüntetése­ket. Húszán részesültek a Munka Érdemrend külön­böző fokozataiban, huszon­egyen kapták meg az MSZBT aranykoszorús jelvé­nyét, tíz tagcsoport kollektív munkáját ismerték el az aranykoszorús plakett kitün­tetéssel. A magyar—szovjet műszaki-tudomány os együtt­működési emlékérmet és dísz­oklevelet nyolcán vették át. Drucker Tibor, az MSZBT Országos Elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth József külügy­mdnisztériumi főosztályveze­tőt, Vlagyimir Jakovlevics Pavlovot, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetét, Jurij Andrejevics Naumenko ve­zérezredest, a Varsói Szerző­dés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyar- országi képviselőjét és Fjo­dor Kalisztratovics Iscsenko altábornagyot, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport politikai főcsoportfőnökét. Az ünnepségen ott volt az ugyancsak hétfőn Budapestre érkezett SZMBT-küldöttség is, amely az MSZBT szovjet testvérszervezete képvisele­tében részt vesz a november 7-i ünnepségeken. Pjotr Mi- hajlovics Dorofejev, a dele­gáció vezetője, az SZKP ke- merovói területi bizottságá­nak titkára köszöntötte a Barátság Házában tartott ünnepség résztvevőit, mél­tatva a NOSZF 62. évfor­dulójának jelentőségét. Bolívia Fokozódik a terror Varga Jenő hagyatéka Varga Jenő, a marxista közgazdaságtan és a szocialista gazdaságpolitika kiemelkedő képviselője, munkásságával nemcsak a közgazdaságtudományt, hanem a társadalomtu­dományok egyéb ágait is gyarapította, elsősorban azokat a szaktudományokat, amelyek a XX. század első felében hiá-* nyoztak a magyar tudományból — egyebek között erről em­lékezett meg Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA gazda­ság- és jogtudományi osztályának elnöke hétfőn Varga Jenő születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett tudomá­nyos emlékülésen az Akadémián. A megnyitót követően Varga Jenő életpályájáról és élet­művéről Göncöl György, a közgazdaságtudományok doktora, az; MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos ta­nácsadója tartott előadást. Az MTA, az MSZMP KB Párttör­téneti Intézete és a Magyar Közgazdasági Társaság tudomá­nyos emlékülésén több korreferátummal méltatták a kiváló marxista közgazdásznak, a Tanácsköztársaság egykori nép­biztosának tudományos munkásságát, hatását a szaktudo­mány fejlődésére. záz évvel ezelőtt született Varga Jenő Lenin-díjas akadémikus, a kiváló tudós és a kommunista vi­lágmozgalom kiemelkedő alakja. Már diákkorában a marxizmus eszméjének ter­jesztője lett és csatlakozott a szociáldemokráciának ahhoz a balszárnyához, amelyből a későbbiekben a szocializmus eszméjének olyan harcosai nőttek ki, mint Karl Liebk­necht, Rosa Luxemburg, Kun Béla, Münnich Ferenc és még sokan mások. Varga Jenő lel­kesen fogadta a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat és egyik megalapítója lett a Magyarországi Kommunisták Pártjának. 1919-ben aktívan küzdött a Magyar Tanácsköztársaság létrehozásáért és tagja lett a kormánynak. A magyar for­radalom bukása után, a Horthy-hóhérok elől mene­külve Varga Jenő 1920-ban Bécsen keresztül a Szovjet­unióba emigrált, ahol belé­pett a Bolsevik Pártba. Mint ízig-vérig internacionalista­forradalmár Varga Jenő má­sodik hazájában, a Szovjet­unióban és Lenin pártjában a világ forradalmi mozgalmai­nak élcsapatát és támaszát látta. Varga Jenő a Kommunista Internacionalé aktív, tevékeny résztvevője volt annak meg­alakulása első éveitől kezdve. Találkozott és levelezett Le­ninnel, teljesítette kéréseit: a Kommintern IV., V. és VI. kongresszusának küldötte, végrehajtó bizottsága elnök­ségének tagja volt, ahol szá­mos fontos kérdésben beszá­molót és beszédet tartott. Varga Jenő két évtizeden keresztül vezette a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának Világgazdasági és Vi­lágpolitikai Intézetét, annak 1927-ben . történt megalaku­lásától kezdve 1947-ig, ami­kor is összeolvadt az SZTA Közgazdasági Intézetével. A későbbiekben Varga Jenő so­kat tett az új Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének megszervezéséért, és amikor ez utóbbit 1956-ban létrehozták, aktívan részt vett annak munkájában. Előre­haladott kora ellenére mint munkatárs, az intézet tudo­mányos tanácsának tagja éle­tének utolsó heteiben is dol­gozott. (Varga Jenő 1964. ok­tóber 7-én halt meg.) Részt vett számos fontos téma ki­dolgozásában, számos cikke jelent meg a Mirovaja Ekono- mikai Mezsdunarodnie Ot­nosenyija folyóiratban — amelynek szerkesztőbizottsági tagja volt. Varga Jenő az SZTA Köz- gazdasági és Jogi Osztályának akadémikus-titkáraként és a.i elnökség tagjaként aktívan részt vett nemcsak a társa­dalmi, hanem a szakterületé­től látszólag távoleső termé­szettudományi kérdések meg­vitatásában is, sokoldalú kép­zettségről, széles látókörről, a dolgok lényegébe hatoló képességéről téve bizonysá­got. Ragyogó példát mutatott, mint a szovjet tudomány egyik kiváló szervezője. Lét­rehozott egy tudóskollektí- vát, amelyet nagy hozzáér­téssel vezetett, szigorúan megkövetelte a kiadott fel­adatok teljesítését, ugyanak­kor szívesen megosztotta gazdag tapasztalatait, ráve­zetett a helyes megoldásra és ő maga figyelmesen meghall­gatta munkatársai vélemé­nyét. Varga Jenő nemcsak tu­dós, hanem a marxizmus— leninizmus eszméinek, az SZKP kül- és belpolitikájá­nak fáradhatatlan oktatója és propagandistája volt. Ezt az előadói-propagandista munkát különösen erőtelje­sen végezte a háború évei­ben. A tudós szavai, a há­ború menetét és a nemzet­közi helyzetet elemző előadá­sai a legnehezebb időkben megszilárdították a hallga­tóságban az eljövendő győ­zelem hitét. 1942-ben, 63 éves korában kiküldetését kérte az ostromlott Lenin- grádba és ott három héten keresztül előadásokat tar­tott a város hős védőinek. Mindenkor nagy figyelmet szentelt — a nemzetközi kér­déseken túl — az egyes or­szágokban kialakult helyzet tanulmányozásának. Számos könyve, brosúrája, cikke fog­lalkozik az Egyesült Álla­mokban, Németországban, Angliában, Franciaország­ban, Olaszországban, Spa­nyolországban, Kanadában, a Bal'kán-félsziget országai­ban, Japánban és Kínában kialakult helyzet elemzésé­vel. Varga Jenő tudományos munkássága hat évtizedet ölel fel. Irodalmi hagyatéka nagyon gazdag: 75 könyv és brosúra, több mint 500 tu­dományos cikk. Legfonto­sabb művei az SZTA elnök­ségének határozata nyomán három kötetben jelentek meg 1974-ben. Neves tudósként és ragyo­gó publicistaként Varga Je­nő könyvekkel, brosúrákkal, cikkekkel reagált a nemzet­közi élet fontos eseményeire, előnyben részesítve a gazda­sági kérdéseket, de szerves összefüggésben vizsgálva azo­kat a bel- és külpolitikai té­nyezőkkel, amelyeknek elem­zése jelentős helyet foglalt el munkásságában. Varga Jenő munkái mé­lyen elemzik az imperializ­mus és a kapitalista világ- rendszer általános válságá­nak törvényszerűségeit, a gazdasági ciklusokat és vál­ságokat, az állammonopolis­ta kapitalizmust, a két kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű világrendszer versen­gését és harcát, s átfogó kri­tikáját adta a burzsoá poli­tikai gazdaságtannak és ideo­lógiának. Varga Jenő szá­mos munkája felbecsülhetet­len értékű nemcsak a köz­gazdászok, de az újkori és legújabb kori történészek, a marxista politológusok szá­mára is. E munkák tanulmá­nyozói a nagymennyiségű és gondosan feldolgozott tény­anyagon kívül számos igen érdekes gondolattal találkoz­hatnak korunk kapitalizmu­sa legbonyolultabb és legvi­tatottabb kérdéseinek tárgy­körében. arga Jenő kiemelkedő munkásságáért élete LM során három ízben ka­pott Lenin-rendet. A tudo­mányos közvélemény nagy egyetértéssel fogadta a hírt, hogy Varga Jenő 1963-ban, korunk kapitalizmusa kérdé­seinek tudományos feldol­gozásáért Lenin-díjat ka­pott. A szovjet tudományos közvélemény nemcsak tiszte­leg a kiemelkedő leninista tudós emléke előtt, hanem mint forrásból merít mun­káiból, amelyek az évszázad derekának döntő eseményeit követően keletkeztek, s mind a mai napig megőrizték ak­tualitásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom