Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1979. november 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ÉRDEKELLENTÉTEK Á BERUHÁZÁSOKNÁL (2.) A házgyári lakásépítés Nyíregyházán, az állomás mellett, a következő évekre is ad munkát. (G. B. felv.) A népgazdasági tervezés nem számolt annyi beruházással, mint amennyit az utóbbi években az országin elkezdtek. Éppen az átgondolt, minőségi munka követelte meg — együtt az anyagi lehetőségekkel —, hogy csökkenteni kellett a növekedés ütemét. Vagyis a mindenáron való építés helyett a gazdaságos beruházások kerültek előtérbe. Mindez új feladatot ad a beruházónak, tervezőnek és kivitelezőnek. A megváltozott helyzet más magatartást kíván a megyében is. Selejtezés A termelőszövetkezet legidősebb MTZ 50-es erőgépének évi alkatrészköltsége meghaladta a 45 ezer forintot. Ehhez Madai Béla, a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet üzemmérnöke olyan számítást is készített, hogy a „nullára kifutott gépek” üzemanyag-fogyasztása jóval nagyobb, mint az új gépeké, ugyanakkor a teljesítmény csak kétharmad része. Megyénk termelőszövetkezeteiben a gépesítettség foka a termelési követelményeknek megfelel, de sok esetben a gépüzemeltetés erősen gazdaságtalan. Ebben nem kis mértékben közrejátszik az erőgépek nagy százaléka, közel fél miilfliárd forint értékű régi, elöregedett gép. A régi gépeket a termelőszövetkezetek azért tartották, tartják üzemben, mert úgy gondolják, szükségük van a nagyszámú traktorállományra. Arra viszont nem gondolnak, hogy az üzemben- tartás, a javítási költség és a fogyasztás nem egy, de nagyon sok új erőgép árát viszi el. A meglévő gyakorlattal ellentétben tehát célszerűbb volna a géppark felfrissítése, a régi gépek kiselejtezése. A mezőgazdasági üzemekben már megkezdődött a téli gépjavítás. Ezt megelőzően felmérés készül a feladat nagyságához szükséges alkatrészigényről. Jó alkalom ez a felmérés arra is, hogy mindenütt felülbírálják a korábbi gyakorlatot, s a teljesen elavult gépeket ne javítgassák költségesen. (s. e.) Eltervezték „Aki ezt tervezte, az benzinkutat talán nem is látott!” Eképpen vigasztalt a nemrég üzembe helyezett új, nyíregyházi üzemanyagtöltő állomáson az állomás egyik kezelője. Aki járt már ott, annak nem is kell bizonygatni: a Pazonyi út mentén telepített, a legmodernebb önki- szolgáló kútfejekkel ellátott tüzelőanyag-töltő állomás — enyhén szólva — intő példája annak, hogy hova vezethet az ésszerűtlen takarékoskodás. Valahogy így: hiába a sok kút — külön-külön, még a tüzelőolajnak, a keveréknek is — a legtöbbször egyszerre csak egy, időnként maximum három működhet. Pedig ha nem zsúfolják így össze, vagy ésszerűbben helyezik el, folyamatosan „önkiszolgálhatna” mind az öt. Csak egy napot kellene rászánni, hogy pontosabb képet kapjon valaki arról, mennyi időt, üzemanyagot rabol el ez a benzinkút az emberektől és a gépkocsiktól. Talán egy fél év sem telik el, a cementben megspórolt néhány forint elvész benzinben, gázolajban és időben. (A sok bosszúságról, a balesetveszélyről nem is beszélve.) Ebben az aránylag csendes időszakban is a nagyforgalmú négyes úton áll már a tankolásra váró gépkocsik hosszú sora. Bosszankodhat az ÁFOR is, hivatkozhat a tervezőre, az meg a tanácsra, hogy nem adtak elég területet. Egy biztos; ez a létesítmény — amely kiszolgáló rendszerét tekintve a megye jelenlegi legkorszerűbb üzemanyagtöltő állomása — máris elavult. (t. á.) Ingatag egyensúly A beruházási folyamatban a leggyengébb láncszemnek az utóbbi években az előkészítés bizonyult. Kezdődött az elhatározás pontatlanságával, folytatódott a tervezés gyengeségével, a terület rossz előkészítésével, majd jött a kivitelező szervezetlensége. — A legfontosabb beruházási területeken utolértük magunkat — állapítja meg dr. Petrus István, a Nyíregyházi Városi Tanács általános elnökhelyettese. Ráadásul a tanácsi beruházásoknál az időnyerés szemléletváltozással is párosulhatott. Ennek első lépcsője a tervezőknél tapasztalható. — Egy-egy település teljes tervezését kapja meg egy vállalat. Mi Nyírbátorban az általános és részletes rendezési tervek után az egyes épületek tervezését is végezzük — tájékoztat Kalocsai István, a Nyírterv igazgatója. Ugyancsak az „utolérést” jelenti, hogy a megyeszékhelyen folyamatos lehet a lakásépítés. A Szamuely tér második üteme mellett épül a kiskörút, s tervezik a VI. ötéves terv közepére a Keleti lakótelepen az első házak átadását. Ám a kisebb beruházásoknál most is vannak gondok. — Sok olyan létesítmény van, ami az ötéves tervben szerepel, de még nem kezdődött, vagy most folyik az építése. Ezeknél nagyon rossz az előkészítés, sok a változtatás, a bizonytalanság — érvel Tóth Pál, az Épszer igazgatója. Kisebb ütemmel A megyei beruházási vállalat ebben a negyedévben 35 létesítmény kezdését bonyolítja. Ezeknek az értéke 600 millió forint. Mindez arra utal, hogy a folyamatos munkához megvannak a feltételek. Igaz ugyan, hogy kisebb a kínálat, az építési igény nem nő úgy, mint korábban. Kedden került sor Nyíregyházán, a déli városrészben a távfűtés első és második ütemében megépített szakasz műszaki átadására. A KEMÉV kivitelezésében készült munka értéke 34 milEnnek viszont az a veszélye, hogy túlzott biztonságérzetet ad, elkényelmesednek azok, akik építtetni szeretnének. — Mindenki azzal nyugtatja magát, hogy a kivitelezőnek van kapacitása — állítja Malachovszki Ödön, a Kemév vállalkozási osztály- vezetője. — Pedig azt nem várhatjuk, mikor jönnek a megrendeléssel, akkor inkább a megyén kívül vállalunk munkát. A viszonylagos egyensúly az építési igények és a kivitelezői kapacitás között, nem jelenti azt, hogy a korszerű építési módok helyett most már vállalják az építők a hagyományosat. Fehérgyarmaton 24 lakás sorsa azért bizonytalan, mert téglából nem megy az építés. Záhonyban csakis a házgyári elemek felhasználásával — s új tervek készítésével — lehetett elkezdeni a vasúti lakások építését. A jobb egyensúly viszont csökkenti a vitákat, hamarabb megtalálni az összhangot a beruházásban részt vevők között. — Átmenetileg csökken a műszaki tervezés feszültsége. Ez a minőséget javítja — adja meg az egyik előnyt Zilió forint. Ugyancsak kedden tartottak műszaki átadást Nyírbátorban, ahol a Mátészalkai Vízgazdálkodási Társulat fejezte be a csapadék- csatorna egy részének építését közel 10 millió forintért. lahi József, a megyei tanács vb építési osztályvezetője. Zökkenőmentes átmenetet A most kezdődő építkezések egy része már nem készül el jövőre, hanem csak 1981-ben. Vagyis az 1980-as évben már az átmenetre kell gondolni, az V. ötéves terv befejezésére, és a VI. ötéves terv kezdetére. Az 1975—76- os tapasztalatok a megyében eléggé kedvezőtlenek voltak. Ennek az elkerülésére szükséges lépéseket tenni. — A kivitelezői kapacitás és a beruházási piac olyan feszültségével most nem kell számolni, mint amilyen ennek az ötéves tervnek a kezdetén volt — jósolja Bogdá- nyi Ferenc, a beruházási vállalat igazgatója. Mindezt úgy lehet érteni, hogy a tanácsok, mint megrendelők, sokkal jobban előre tekintenek, a lehetőségeiket jobban felmérik. Következik: Távlati gondolkodás. Lányi Botond A családi perpatvarhoz hívták békebírónak a frissen megválasztott tanácstagot, az akkor húszéves Fényes Györgyöt. A Nyíregyházi Városi Tanácsnak 1973 óta tagja, s a legfiatalabb városatyák egyike. — Azt sem tudtam először, hogyan csillapítsam le az érdekelteket — meséli a fiatalember. — Akkor még pontosan nem is tudtam, miben kell állást foglalnom, mi az, amiben a hivatalos szervek az illetékesek. Amikor a jelölő gyűlésen bizalmat szavaztak Fényes Györgynek, nagy tervekkel látott tanácstagi megbízatásához. Segítséget remélt a tanácsi szakigazgatási szervektől. Elfoglaltsága miatt csak a munkaidő után tudta a választók ügyeit intézni. S akkorra rendszerint a tanácson is véget ért az ügyfélfogadás, maradt hát a levelezés. Nemsokára életre hívták a lakóbizottságokat, és ezek működésétől ugyancsak sokat várt a fiatal tanácstag. — Sajnos, eleinte nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Értelmetlennek tűnt az újabb bizottság. Hogy ez nem törvényszerű, erről a múlt évben újjáválasztott testület győzött meg. Csak egy tagunknak szavaztak újból bizalmat a lakosok. Most viszont tényleg összekötőkapcsot jelent a lakóbizottság, a tanács, a választók és a tanácstag között. November 7. Koós Ferenc és Nagy Mihály, a Nyíregyházi Faipari Vállalat asztalosai naponta 80 darab kétszárnyú ajtót készít a TÜZÉP megrendelésére. (GB) Üj távfűtési szakasz Találmány a juhhodályban Pénzpótló ötletek A demecseri Kossuth Tsz műszaki gárdájának, vasas kollektívájának immár országos híre van. Bújják a műszaki könyveket, keresik az újat, kísérleteznek. Néhány héttel ezelőtt a Találmányi Hivatal egyik alkotásukat fogadta el találmánynak. Nem porzik az abrak A találmány a juhok etetését teszi könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá. Állunk az egyedinek mondható hodály végén, és csodálattal figyeljük, hogy nincsenek zsákot cipelő emberek, nem porzik az abrak. A juhász megnyomja a piros gombot és a „verkli” beindul. Kupás cseréphez hasonló, hajlított műanyag lemezeket illesztettek egymás mellé, így jött létre a vályúszerű etető, amelyet az elektromos áram futószalag szerűen mozgat. Az abrak egyenletesen egy tartályból kerül a futószalagra. Horváth József juhász magyarázza: — A hetvennyolc méteres hodályban ezer kisbárányt etetünk. Szinte valamennyi bárány nyugati exportra kerül. A futószalag 7 perc alatt teszi meg a hetvennyolc métert, a sötét gomb megnyomására leáll. Könnyebb így a tárolás és kevesebb abrak megy veszendőbe. A hodály másik oldalán húzódik az önitató. Ezt is a tsz mesterei újították egy kiszolgált öntözőfürt felhasználásával. A találmány „szülőatyja” Magda Attila, a gépészeti segédüzemág vezetője. Szabó Béla, a tsz elnöke „társszerzőnek” számít. Az elnök mondja: — A TESZÖV segítségével megteremtjük a feltételeket és sorozatban gyártjuk majd a futószalagos etetőket. Már érdeklődtek tsz-ek, állami gazdaságok, igény van a találmány iránt. Jól képzett műszakiak és szakmunkások dolgoznak a tsz-ben. Magda Attila üzemmérnök, de hamarosan mérnöki diplomát szerez a gödöllői egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán. Halász András a közeljövőben szerzi meg a gépésztechnikusi minősítést. A vasas szakmunkásoknak rendszeresen továbbképző tanfolyamokat szerveznek. Tamás Béla szb-tit- kár a műhelyben szervizmester. A tsz egyik legjobb brigádja, a Mező Imre Szocialista Brigád a gépműhelyben minden évre vállal néhány újítást. Az újítási kedvet Magda Attila hozta meg, amikor 1975-ben egy sor újítási feladatot írt ki a kollektívának. — Részben a szükség vitt rá minket az újításokra, ész- szerűsítésekre. Egy sor gépi beruházást, egy csomó pénzt pótoltak ezek az ötletek. A feladatok kiírása, részletezése után összefogtam, bíztattam ezt a jó szakmai gárdát és bő két év alatt 23 újítást vezettünk be. Idén 6 újítást mondhatunk magunkénak. A gépműhely parányi irodájában sok a műszaki könyv, az útmutató. Nemcsak a technikusok, a szakmunkások is forgatják. A brigádnaplóban és az újítási naplóban olajfoltos betűk, ujjlenyomatok tanúskodnak a vállalásokról, a sikerekről. Egyebek között azt olvassuk, hogy Hennel József gépszerelő újítása a szálas takarmány mozgatását segíti elő. A műhely három dolgozója: Síefáncsik. Tibor, Dajka Béla, és Bessenyei Sándor a tsz-elnök közvetlen segítségével idén létrehozott egy hidromotoros, fakorona alatti fűkaszát, amely az almáskertekben könnyíti, gyorsítja a munkát. Teszák Ferenc és Béda Dénes a trágyázást tette könnyebbé egy újítással. „Nem a díjat néztük..." Kőröshegyi Rudolf műhelyvezető közvetlenül vagy közvetve szinte valamennyi újítást segítette. — Az eredeti szakmám autószerelő. De huszonöt éve dolgozom a mezőgazdaságban, ismerem az összes gép es berendezés lényegét. Idén 1250 forint újítási díjat kaptam. Kollégáimmal nem azt nézem, hogy mennyi az újítási díj. Mert tudjuk, hogy az újítások nyomán több a szövetkezet közös jövedelme és az használ valamennyiünknek, az egész falunak. A demecseri tsz 1975-ben és 1976-ban a MÉM-től megkapta a Kiváló címet. Ebben az újítóknak is jelentős érdemük volt. Nábrádi Lajos Tanácstag kopogtat előtt a 3-as számú általános iskola hatodikosaival a bizottság elnöke végigjárta a körzetet, a Síp utcát, Egyház utcát, Bercsényi utcát, Kálvin teret és a Bessenyei tér bal oldalát. A gyerekek azokhoz az idős emberekhez kopogtak be, akik már nem bírnak az udvaron rendet tenni, s ezt a munkát elvégezték helyettük. Az új lakóbizottságot dicséri az is, hogy lakónyilvántartó könyvet nyitottak, amelyben a választók adatai szerepelnek. Nemcsak azt tudják, hogy ki hol dolgozik,, hanem azt is, hogy ki nem létesít huzamosabb ideje munkaviszonyt ... Az első komoly feladatot egy szanálásnál kapta Fényes György. A Kelet Áruháznál álló parkoló helyén egy valóságos romház állt. Huszon- egynéhány éve nem tatarozták, életveszélyesnek minősítette a tanács. A lakók pereskedése miatt mégsem lehetett lebontani, míg az eljárás be nem fejeződött. A megnyugtató elintézésig viszont vaskosra duzzadt levélcsomagot váltott a tanácstag a különböző szakigazgatási szervekkel. Nemrégiben a Sóstói úton kapott új lakást, s feleségével együtt odaköltöztek. A választókerületben élőkkel azonban nap mint nap találkozik, s a lakóbizottsági üléseket is gyakran tartják az új lakásban. Fényes György olyan körzetben tevékenykedik, amely nagy változások elé néz az elkövetkező években. A városközpontot körülölelő kiskörút a Kelet Áruház előtt, a Síp utcán és az Egyház utcán húzódik majd, a most épülő Kálvin téri sávházig. Nagyon sok lakást szanálnak, s főként idősebbek élnek itt. A tanácstagi beszámolókon rendszerint megkérdezik a kisajátítás, a bontások idejét. S az a legkellemetlenebb, amikor nem tud konkrét választ adni a kérdezőnek. — Sok mindentől függ, mikorra tudják a tanácson beütemezni ezeket a szanálásokat. Pénz — és nem is kevés — kell hozzá. De amikor homályos mondat mögé rejtik, hogy nincs pénz valamire és nem tudni, mikor kerül rá sor, becsapva érzem a választókat. A gondokat minden esetben megértik, csak nyíltan kell elmondani. Mint ahogy a társadalmi munka, az összefogás sem marad el, ha értelmes célra mozgósítjuk az embereket. T. K.
