Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 3. Könyvcsemegék as antikváriumban Hiánycikk a helytörténet Karinthy: Tanár úr, ké­rem című középiskolai diáiktörténeteinek nebu­lója apránként eladogatott könyveiből szerezte a nya­lánkságra, mozijegyre, ese­tenként a csúzligumira valót. A mai diákok — Csá- fordi Dénes, nyíregyházi antikvárius szerint — in­kább vásárolják, mintsem eladják a könyveket. Tan­könyveket, kötelező olvas­mányokat ; elsősorban ősszel. A nyár — antikvá­rius szemmel —, inkább a fölvásárlás évszaka. „Ta­lán nyaralásra kell a pénz, de ilyenkor sokkal többen szeretnének elad­ni, mint vásárolni.” Hogy mit? Az átvett könyvekről készült jegy­zék a boltban megfordult „könyvcsemégékről” is árulkodik: l$06-ban, Nagyváradon nyomtatott Csokonai-féle Dorottyát, első kiadású Aranyt (Tol­di), Móriczot lelünk a lajstromban. A böngészgetés közben vevők jönnek — keresnek Pallas Lexikont, fantaszti­kus könyvet és Gogol: Köpönyeg című művét; középkorú hölgy az Orvos voltam Auschwitzban után sopánkodik: „Már öt éve hajtom” — s mennek. — Van az antikvári­umban is hiánycikk? — A helytörténeti mun­kák, fantasztikus regé­nyek, a hétről hétre vál­tozó „slágerkönyvek”, ré­gi kiadású lexikonok, ha egyáltalán bekerülnek, meg sem melegedhetnek nálunk. Külön füzetet ve­zetünk a keresett művek­ről. Ha a könyv beérke­zik, értesítést küldünk a vásárlónak. Sajnos nem mindenki jelentkezik. De boltközi cserével — ami az ország antikvári­umai közötti kapcsolat egy formája — is sikerül elég sok könyvet szerezni. Mivel tud többet az an­tikvárius egy könyvesbol­ti eladónál? Csak a köny­vesbolti eladó szakkép­zettség megszerzése után lehet „antikvár”-tanfo- lyamra jelentkezni. A másfél éves képzés alatt egyebek közt forráskiad­ványokkal ismerkednek, könyvtörténetet tanulnak. Csendes Csaba Műszakonként 630 szólónadrágot készít szovjet exportra a VOR nyíregyházi gyárának 18- as szalagja. (G. B.) SZŰKÖS TERÜLET, KISEBB FORGALOM Elköltözött a piac Kavargó, színes tömeg a friss zöldség-gyümölcs hal­mok, divatos ruhák, táskák, kabátok, kötöttholmik körül a nyíregyházi piacon. Igazi vásári a hangulat a — Hat- zel téren. Látszólag nincs kisebb forgalom itt, ahová az iparcikkpiac szeptember 19-én átköltözött, mint régi helyén, a Búza téren volt. Kieső terület Az iparcikkek áruforgal­ma a látszat ellenére meg­érezte az áttelepülést — ma­gyarázza Pongor Gyula, a ta­nács piac- és vásárgazdálko­dási irodájának vezetője. — A vidéki buszok jó része út­baejtette a Búza teret. Ez a környék viszont kieső he­lyen van. A zöldség-gyü­mölcs forgalom viszont meg­nőtt. Jelenleg minden stand foglalt. Sőt, tervezzük, hogy még 20 asztalt fölállítunk az élelmiszerrészen — így nem kell senkinek a földre pakol­nia. A zöldség-gyümölcs árusok mögött helyezkednek el az asztalos, kárpitos, cipész kisiparosok. A tér belső ré­szén állami vállalatok vásá­rozó részlegei táboroztak le. A rövid-divat-kötött árusok a Rózsa utca elejére, mögé­jük a női-férfi szabók költöz­tek. Helyhiány miatt a sor vé­gére kerültek a más megyei kereskedők. Itt a forgalom jóval kisebb, mint a kedve­zőbb fekvésű Búza téren volt. Hiába van szombat, leghátul épp csak lézengenek a vevők. Bizony használniuk kell a torkukat a vásározóknak, ha üzletet akarnak kötni. A tetöbontó tolvaj Csíki Ferenc 25 éves kis- várdai lakost mint többszö­rös visszaesőt ítélte el a na­pokban a Kisvárdai Járásbí­róság. Csíkit először közve­szélyes munkakerülésért, az­tán ugyancsak csavargó életmódjáért, később lopásért ítélték már el bíróságaink, de legutóbbi — ez év május 26-án jogerőre emelkedett büntetésének letöltését még meg sem kezdte, máris újabb bűncselekményt követett el. Június 20-án berúgott és éjszaka bement a kisvárdai Bessenyei gimnázium kollé­giumának épületébe, feltört két szekrényt és ellopta két tanuló ruháit. Csíki több mint 6000 forint értékű kárt okozott volna, ha nem csí­pik el nyomban, de mivel hamar rendőrkézre került, nem tudta eladni a lopott holmit. A kár tehát megté­rült, a megrögzött bűnöző pedig két évet tölt fegyház- ban, két évre eltiltották a közügyektől, s mint alko­holista, közben egy kény­szergyógyításon is átesik majd. Molnár Károly 30 éves rétközberencsi lakos is visz- szaeső bűnözőként állt a bí­róság előtt: őt először lo­pásért büntették meg, majd azért töltött börtönben 10 hónapot, mert nem fizetett tartásdíjat. Molnár július 24-én a nehezebbik módját választotta a pénzszerzésnek: felmászott a rétközberencsi vegyesbolt tetejére, megbon­totta a tetőt, s úgy ereszke­dett le az eladótérbe. Több, mint kétezer forint értékű ruhát és élelmiszert lopott el, de ő is hamar rendőrkézre került, így mindössze 400 fo­rint kára maradt a boltnak, a többi értéket lefoglalták a betörőnél. Molnárt 1 év és három hó­napi szabadságvesztésre ítél­te a bíróság, egy évre eltil­totta a közügyektől és köte­lezte a szövetkezetnek oko­zott kár megtérítésére. Mindkét ítélet jogerős. Űj helyre kerültek a használtcikk-kereskedők. A Csillag utcába szorultak, s el is foglalták végig. Terjeszkedne a piac — A város ellátásában hiánypótlónak számítanak a rövid-divat-kötött'^1 árusok termékei — folytatja az iro- devezető. — Bár az ő áruik iránt van a legnagyobb ke­reslet, a szűkös hely miatt alig találnak rájuk a vevők. Ezért bővíteni kellene a piacot. Szeretnénk a Debre­ceni útról a Hatzel térre ve­zető rövid szakaszon elhe­lyezni ezeket a kereskedőket. Az előzetes tárgyalások alap­ján azért nem kaphatjuk meg ezt a területet, mert itt több bolt is található, me­lyekhez akadályoznák a for­galmat a sátrak. Viszont sze­rintem ezek az üzletek köny- nyen megközelíthetők a má­sik oldalról, a Csillag utca irányából. Az átszervezés se­gítené a rend kialakítását is. A szeptemberi költözést alapos felkészülés előzte meg. A Hatzel teret — a. zöldség­gyümölcs piac kivételével — és a Rózsa utca egy — közel 150 méteres részét — leasz­faltozták, sőt esővízcsatornát is épített itt a TAÉV. Mind­ez mintegy 900 ezer forintos költséggel. Az éhes vásárló­kat 3 hurka-kolbász és 2 lángossütő várja, de rendel­kezésre áll a vendéglátó vál­lalat kisvendéglője és egy fű­szerbolt is. Sajnos megoldat­lan a parkírozás. — Az árusok megértéssel fogadták az átköltözést — szól Pongor Gyula. — Kisebb szóváltások s helycserék még mindig előfordulnak. Leg­többen azt kifogásolják, hogy szűkös itt a hely. Egyelőre gondot jelent az is, hogy csökkent a forgalom, De vé­leményem szerint aki szereti a piacot, s rendszeresen itt vásárolt, ezután is meg fogja keresni megszokott bevásár­lóhelyét. Fő gond: a parkírozás Erre a célra az élelmiszer- piaccal szemben lévő kis ut­ca lenne a legalkalmasabb. Az ATI előtti parkolót — hi­ába van a tanintézet jármű­veinek fenntartva — a piac­ra érkező gépkocsik foglalják el. Ugyanez a helyzet a Hat­zel térre nyíló utcákban is. Hiába van célforgalom szá­mára fenntartva a hely — el­foglalják a várakozó autók. (h. zs.) Üzemi lapokban olvastuk 1ÉPÍTŐK „Az üzemi demokrácia új fóruma, a vszt és a bizalmi­ak együttes testületé bevált­ja a hozzá fűzött reménye­ket, a legfontosabb kérdések­kel érdemben foglalkozik és dönt. Véleményezte a válla­lati tervet, a kollektív szer­ződésről adott igazgatói be­számolót és döntött a kollek­tív szerződés módosításában. Döntési jogát érvényesítette a részesedési alap felosztásá­ban, s e testület minősítette az szb éves tevékenységét is”. Az üzemi újság legújabb szá­mában Varga András szb-tit- kár mondta ezeket a „Fóru­mok, üzemi demokrácia, munka verseny” című írásban. paiflMI GflZDflSffiB Jól vizsgázott az új barom­finevelő — olvastuk az üze­mi lap Októberi számában. Az 1978-ban átadott Bábolna rendszerű baromfinevelő pró­baüzeme 153 400 csirkével kezdődött. A súlygyarapodás az előírásoknak megfelélően, történt, sőt az állomány 3 nappal korábban érte el az értékesítési érettséghez szük­séges súlyhatárt, a másfél ki­lót. Ennek eredményeként 460 mázsa abrakmegtakarítást ér­tek el, melynek értéke 280 ezer forint. Az új baromfite­lepen egy kilogramm húst húsz forint körüli költséggel állítottak elő, s így nyeresé­ges a termelés. A jövedelme­zőséget befolyásolta még, hogy az elhullás mértéke igen kedvező: 2,18 százalék volt. értékes ötleteket ad a pályá­zat anyagához. A gyárrészleg egyes munkaterületein a fia­talok hibajelző ládákat he­lyeztek el, azzal a céllal, hogy a dolgozók észrevételeiket előre kiadott formanyomtat­ványon jelezhessék. A legjobb észrevételt, javaslatot beadó fiatalokat havonta egy alka­lommal 200 forint jutalomban részesítik. Egy év alatt 32 fi­atal nyújtott be DH-hibajel- zőt. ^xfjamasj^épe A tarpai közös gazdaság lapjában dr. Bakó Ferenc alá­írással találtunk beszámolót az állategészségügy helyzeté­ről. Többek között ezt írta: „Jelentős károkat okozó úgy­nevezett állatbejelentési kö­telezettség alá tartozó állat- betegség termelőszövetkeze­tünkben évek óta nem fordult elő. Szarvasmarha-állomá­nyunk 1967 óta megbízható­an gümőkórmentes. Május óta nincs szopósborjú-elhul- lásunk. A tehénállomány úgy­nevezett produktivitása, sza­porodó képessége számokban kifejezne 75—85 százalékos. Ez azt jelenti, hogy 100 tehén közül .75—85 darab vemhes, vagy három hónapnál koráb­ban ellett egyed. A hízóba­romfi-állományban az előző évinél 50 százalékkal keve­sebb az elhullás, javult a ta- karmányértékesülés.” fZüMEiTiK'EZ'ETiE K szab°lcsi összesítették az Alkotó if­júság mozgalom ez évi ta­pasztalatait a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyár- részlegében — közli a KISZ megyei lapja. A jelentésből megtudjuk, hogy a fiatalok körében népszerű Dolgozz hibátlanul hibajelző akció A Rakamazi Fa- és Fém­ipari Szövetkezet termelési profilját ismerteti egy cikk a lap legújabb számában. — A maligán borfokoló egyedüli gyártói, javítói az országban. Évente 400 borfokolót készí­tenek, 600—800-at javítanak. 100-féle olaj- és saválló mű­szaki gumit készítenek. A ké­zi emelőből hatezer darab készül. Az NSZK számára százezres szériában gyártják az úgynevezett tapétázóba­kot. Legújabb büszkeségük az autószervizüzem, ahol hu­szonkét ember dolgozik. SZÍNHÁZI levél Ben Jofison: VOLPONE Vérbő reneszánsz komé­diát vitt színre a Csokonai Színház október hónapban, Gáli László rendezésében. A nyíregyházi évad harma­dik bemutatója régvárt örömmel szolgált a közön­ségnek, az utóbbi idők leg­jobb produkciójaként üd­vözölhetjük a Volponét. Illyés Gyula átdolgozás­számba menő Volpone-for- dítása Anglia nagy költőjé­nek hiteles levegőjét idézi. A pénz komédiája ez a da­rab, magukból kivetkőzött emberek tánca az arany körül. Volpone, a gazdag le- vantei kereskedő betegnek tetteti magát. Szolgája, Mosca segítségével elhiteti barátaival, hogy számít­hatnak az örökségre. így kezdődik a tánc, s az agya­fúrt szolga vezényel. Mos­ca, Figarónak és a comme- dia dell’arte talpraesett szolgáinak távoli rokona. Neve, ha lefordítjuk, le­gyet jelent. Magyarul úgy is mondhatnánk, hogy piaci légy. Ebben a felfogásban lehetett volna egy kissé „te- nyérbemászóbb”. Ám Cse- ke Péter megnyerő egyéni­sége ennek ellenállt. Eh­hez persze hozzájárulnak korábbi szerepemlékei: az elmúlt évadban éppen Figa­róként és a Nebáncsvirág ellenállhatatlan Floridor- jaként okozott sok örömteli percet a közönségnek, s most nem akartuk elhinni neki — s talán egy kissé ő maga sem —, hogy bár job­ban szereti az életet az aranynál, valójában veszé­lyes csirkefogó ő is. Volpone szerepének elját­szása nehéz feladat. Sokat fekszik ágyban, vagy a „Szent Mihály-lován”, — remek ötlet! — ám a fekvő testhelyzet seregnyi „had­ra fogható fegyverétől” fosztja meg a színészt. Si- mor Ottó megbirkózik ez­zel, bírja erővel, ravaszság­gal, (Volpone rókát jelent), s erőteljes szerepformá­lásra tesz koronát utolsó jelenetében, amikor Mosca nálánál is nagyobb rókának bizonyul. Corvino és Cor- baccio, a két „dögmadár”, színészi és rendezői telita­lálat. Kófi Árpád nem a hollót játszotta el, beszélő neve szerint, hanem jelle­met ábrázolt. Kitűnően fel­épített féltékenységi jelene­te meghozta gyümölcsét a darab végére. A bírósági tárgyaláson már hosszú percekig, szavak nélkül is jelen van. Oláh György egy volt a jelmezével. Greguss Ildikó jó kedvében találta ki ezt a fantasztikus gönc­halmazt, amelyet ez a nagy megjelenítő erejű színész olyan meggyőzően cűgöl föl s alá a darabban. Ma­ga a megtestesült zsugori­ság, hús-vér alakban. Dzsupin Ibolya nagyon jő színész. A galamblelkű Co­lomba szerepét, — fehér galamb, apró fekete pety- tyekkel —, kitűnően oldot­ta meg. Ez különösen az „ágyjelenetben” derült ki, amikor férje az örökség re­ményében felkínálja őt Volponénak. Ebben a jele­netben sok a „színészbukta­tó”. Dzsupin biztosan tán­col a borotvaélen, s közben a szeme se rebben. Csáky Magda Colombája egyszer­re volt naiv, kedves és rom­lott. Messze jobb volt most, mint a tavalyi Egy igazi úr Hatfordnéjának kissé „al­exponált” figurájában. Zsolnai András Voltoréja kevésbé keselyűszerű a ha­gyományosnál, itt Is érez­hető a rendező jellemalko­tásra való törekvése. Talán mégis intellektuálisabb, mint kellene. Mintha az utóbbi időben —, filmvász­non, képernyőn —, oly so­kat látott zseniális védő­ügyvédek „köszönnének vissza” szerepében. Sáros- dy Rezső Leonéja: faragat­lan katona, elefánt a fino­man szőtt cselek porcelán­boltjában. ö is a tárgyalás­jelenetben válik kissé szimpatikusabbá a kelleté­nél, pedig ő is megéri a pénzét. Gáli László ötletekben gazdag, jókedvű előadást rendezett, pontosan értel­mezett szituációkkal, sem­mit sem túlmagyarázva. Gondosan elkerülte a fölös­leges aktualizálást, ettől lett igazán korszerű a darab, mert amíg pénz van, Vol- ponék és Moscák is vannak és vannak „dögmadarak” is, akik a pénzszagra gyűl­nek. Varga Mátyás díszlete nemcsak illúziókeltő és iro­nikus is egyben, hanem igen jól lehet játszani is benne. A középteret uraló ágy, négy gyertyájával, a léhaság csúcsíves oltárává magasodott, képileg is alá­támasztva a rendező elkép­zeléseit. Mester Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom