Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

1979. november 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tíz bicikli Állítom: országos dolog lesz a vásárosnaményi tíz bi­cikliből. Ezeket a mind kor­szerűbbé váló járműveket a Bereg Múzeumban lehetett megtalálni a nyáron. Aki akarta, kölcsönözhette. Ki­rándulás, Bereg-járás céljára. Van valami bomba nagy az ötletben. A múzeumlátogatót a nézelődés után kerékpárra ültetni, s elindítani, nos, néz­ze meg, hogy mindaz amit látott, honnan jött. Lelkesedek, mégpedig önfe­ledten, s még az sem borítja homályba az örömöt, hogy azon folyik a vita, ki tartsa karban a bicikliket. Ez is megoldódik, még mielőtt egyik-másik bekerül múzeu­mi tárgynak a gyűjtemény közé. Ha ezt másutt is meg­csinálják, nagy dolog sülhet ki belőle, lényegileg régi és legújabbkori múzeummá vál­hat az egész megye. És itt kezdem el a kesergést. Érkezzen vagy induljon bármilyen járművel az érdek­lődő, megyénkben hamar té­tovává válik. Gázt ad vagy pedáloz édesmindegy, egyszer fékezni kénytelen, s nem tudja: merre tovább? Nem új gond ez, de láthatóan tar­tós, konzervált, mint egy múzeumi régiség. Aki Nyíregyházán bóklá­szik, aligha tudja meg egy­könnyen, merre jut ki a Sós­tóra. Hogy másról ne is szól­jak, ami a környéken szép és érdekes. Sehol egy tábla, se magyarul, se idegenül. De nem jár jobban a másfelé nézegető sem. Vásárosna- ményból aligha tud elindulni egyértelműen a látnivaló fe­lé. Fehérgyarmaton is tana­kodhat, merre a látnivalók irányába. A vendégforgalom első kö­vetelménye az udvariasság és az információ. Magyarab- ban, a tájékoztatás. Szolgál­hatja ezt a sok olyan térké­pet, mégpedig vázlatos, útvo­nalat és látnivalót feltüntető tábla, melyen pár frekventált nyelven szól az eligazítás. A kivitelezés nem művészt, egy­szerűen címfestőt igényel. Tíz bicikli, száz bicikli, öt­ven autó, kétszáz autó... Jönnek, érkeznek, tanakod­nak, ténferegnek. Pedig mi­lyen könnyű lenne takarékos­kodni idejükkel, jó tájékoz­tatókkal segíteni zavartalan haladásukat. Itt az ősz, a jó hosszúnak ígérkező tél. Meny­nyi idő arra, hogy nekikezd­jen az idegenforgalom, a ter­mészetbarátok társasága, a megye turzimusáért felelős hivatal a kiviteleztetéshez. Nem lesz egyedülálló dolog. Az ország más részein, kül­földön is jól ismerik, alkal­mazzák. Nosza, rajta! Bürget Lajos Anyagok megyei építkezésekhez A KEMÉV nyíregyházi központi telepén folyama­tosan raktározzák a me­gyei építkezéseken szüksé­ges anyagokat. Vojsánszki István és Kenyeres Ferenc az elszállításhoz készíti elő a köracél huzalokat. (Csá­szár Csaba felvétele) házépítés hajnalig... „Kapcsalj a darura...“ A toronydaru tetején a sárga fényforrás éjsza­kánként messzire világít. A daru gémje egyenletes, szapora ütemben el-elfor- dul és hatalmas betonele­meket lendít a magasba. Néhány méterrel odébb öt reflektor ontja a fényt, több emeletnyi magasban a védősisakos mesterek egészen kicsinek tűnnek. •■lOld aiuiu Néhány karjelzés, egy-két halk vezényszó és a 60 má­zsás házgyári elemek a he­lyükre kerülnek. Heged a vasszerkezet, jól köt a friss beton. Mindennap hajnali fél kettőig így épülnek a ház­gyári lakások a nyíregyházi Toldi utcán. Tizenkettőn egy komplex Az építkezés a környéken lakók nyugalmát nem zavar­ja. Tehergépkocsik motor­zúgása nem veri fel a csen­det, a nappal szállított anya­got építik be a mesterek. Ti- zenketten alkotják a komp­lexbrigádot. A laikus fur- csálja, hogy a fényszórók mellett jobban haladnak, mint nappal. Ilyen a techno­lógia. Nappali műszakban ál­talában 30, éjszakai műszak­ban 40 elemet illesztenek a helyére. Ha ilyen tempóban haladnak, másfél hónap alatt összeszerelnek 87 lakást. Ök tizenketten. Ez az építkezés jóval gyorsabb, mint a jósa- városi volt. A SZÁÉV komplexbrigád­jának vezetője mozgékony fiatalember, Verba Ottó: — Az építkezésünk részben azért gyorsabb, mert a ház­gyárban a réginél, több ele­met építenek be a falba. Bri­gádunkat két évvel ezelőtt szervezték. Főleg azért volt rá szükség, mert a módosult házgyári elemek szerelésénél a technológiai előírásokat nem tudták kellően követni az egyes brigádok. A kőmű­vesek munkájára vártak pél­dául az ácsok, a villanysze­relő nem tudott néha dol­gozni, mert zavarta őt a he­gesztő. A sok helyről tobor­zott brigádunkban tíz külön­böző szakmunkás és két se­gédmunkás dolgozik. Ha a helyzet úgy kívánja, minden­ki ács, vagy házgyári szere­lő. Nem válogatnak pontokon. Ha ezzel végzek, a betonozásnál, vagy a he­gesztésnél segítek. Persze né­ha a zsaluzást hegesztő, vagy a gépkezelő segíti. Univerzá­lis brigád a miénk. Az embe­rek itt teljesen egymásra vannak utalva. Télen is dol­gozunk. Kötésgyorsító lesz a betonban. A betontechnoló­giának, az oxigénhegesztés­nek is megtanultam a lénye­gét. „Jöhet a téglái" Pásztor József villanysze­relő az úgynevezett gégecsö­vek összekapcsolásával fog­lalatoskodik. — Sok ágaboga van a ház­gyári építkezésnek. Mindent a helyére kell tenni, kötni, vagy hegeszteni. Ha a befű­zéseket rosszul csinálom, a szobák konnektorában nem lesz áram. Illetve csak akkor lesz, ha a falakat megbont­ják, tönkreteszik. Víznek, fűtésnek, szellőzésnek, vil­lanynak kapcsolódik itt a ve­zetéke. A reflektorok hatósugara alatt 65 mázsás homlokzati elemet illesztenek a helyére. A régi házépítők ilyeneket kiáltottak le a segédmunká­soknak: „Jöhet a tégla”. Vagy: „Kérem a maltert”. Itt, a modern, éjszakai épít­kezésen ilyen vezényszavak hangzanak. „Jöhet a B 31-es OT”. Vagy „Kapcsolj a daru­ra egy F 24-es K-t”. Csak ők értik a betűk és a számok je­lentőségét. Nábrádi Lajos Mi a véleménye? Andorkó Zoltán Kunfalvy Pál Maticsák Zoltán A munkafegyelemről „A közérdek elsődleges, a munkahelyet és a mun­kát meg kell becsülni, a munkafegyelem nélkülöz­hetetlen. (Kádár Jánosnak, az 1979. szeptember 25-i bu­dapesti pártaktíván el­hangzott beszédéből.) ANDORKÓ ZOLTÁN, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár mátészalkai üzemének igazgatója: — Munkánk nagyon sok­rétű, ebből következően a termelési folyamatban el­foglalt helytől is függ a munkafegyelem megtartása. Egy bizonyos: ha mindig van munka, a baj is keve­sebb. Az anyagellátásban, az alkatrészellátásban dol­gozóknak majd' mindig fo­lyamatos munkát tudunk adni, ha hibás a gép, át le­het csoportosítani az em­bereket. Erre időnként sor is kerül, hiszen gépeink 70 százaléka nullára leírt. — Legtöbb a gond a sze­reidében a végátvétellel, a kikészítéssel foglalkozók körében. A hiányos alap­anyag-ellátás, valamint a másutt pontatlanul vég­zett munka következményei ugyanis, itt csapódnak le. És, ha nincs mivel dolgoz­ni, akkor a fegyelem is la­zul. Érdemes megfigyelni, hogy az órabéresekkel, a havibéresekkel több a baj, mint a teljesítménybérben dolgozókkal. Ide kívánko­zik, hogy néhol a normák lazasága is fegyelembontás­hoz vezet. — A munkafegyelem kö­rébe tartoznak a hiányzá­sok, a lógások is. Nálunk, aki három napot hiányzik igazolatlanul, az veheti á munkakönyvét, csak az a baj, hogy aki tőlünk távoz­ni kényszerül, azt másutt felveszik. Októberben öt embert bocsátottunk el. A 2 óránál hosszabb magán­kilépéseket csak felsőbb vezető engedélyezheti, és a távolléteket, még orvosi iga­zolás esetében is pótolni kell. KUNFALVY PÄL fő­művezető: aszerint, hogy okai kívül, avagy házon belül keresen­dők. Családi és egyéb — a falusi életformából adódó — okok miatt sok a távol- maradás, az igazolatlan hi­ányzás. A gyár dolgozóinak jelentős része fiatal, és eb­ből is fakadnak gondok. A már elhangzottakhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy nemcsak az igazolatlan tá­vollétet, de a késést is bün­tetjük. — Azonban a belső okok is erősen latba esnek. Ta­pasztalataim szerint 6—7 óra a hasznosan kitöltött munkaidő. A hiányzó órák egy része például abból adódik, hogy nincs tarta­lék szerszám, tartalék kés az esztergályosoknak és így tovább. Egyenetlen aZ anyagellátás, ezért hónap elején kevés a munka, —■ ez az egyik fő forrása a fe­gyelmezetlenségnek —, hó­nap végén pedig túlságosan is sok. MATICSÁK ZOLTÁN, a II. számú műhelybizottság titkára, brigádvezető-he- lyettes: — Sok az újonnan jött ember, akik bizony nem mindig szívlelik a rendet. Az ilyenekkel először be­szélgetünk, de ha ez hiába­való, akkor megválunk tő­lük. Az anyaghiány, az át­csoportosítások, a gépállá­sok, sok kárt okoznak. Az anyaghiány egyébként ab­ból ered, hogy rengeteg a szállítónk, akik késedelme­sen küldik az anyagokat. Mostanában próbáltunk meg ez ügyben intézkedni; lesz-e foganatja, nem tud­juk. — Az italozás nálunk rit­ka, nincs névnapozás. Egyébként az a vélemé­nyem, hogy a brigádok so­kat tehetnének a fegyelem megszilárdításáért, de, mi­vel a közelmúltban álltunk át a három műszakra, bri­gádjaink többsége meg­bomlott, alig találkoznak egymással. Másban is látok hibát. Ha mi nem megyünk a felsőbb vezetőkhöz, ők nemigen jönnek hozzánk. 5 zép ülőgarni­túrát vásá­roltam az Ülő- és Állóbútor Ktsz Kénkő úti készáruraktárá­ban. Egyidejűleg a házhoz szállítást is megrendeltem, de egy álló hétbe telt, I amíg a bútort ' megkaptam. Gon­dolom, ezért szere­pel a cég nevében 1 az „álló” szó, mert egyébként csak ülőbútort gyárta­nak. A Közteher- taxi Vállalat ko­csija hozta el a bútorokat lakóte­lepi lakásomra, ahol az a meglepe­tés várt rám, hogy a két szállítómun­kás a tarifa szerin­ti fuvardíjon kívül még 80 forint föld­szinti pótdíjat is követelt tőlem. Merthogy földszin­ten lakom. Tilta­kozásomra felvi­lágosítottak, hogy a szállítások zöme ma már az új la­kótelepekre törté­nik, általában to­ronyházakban le­vő lakásokba. Itt természetesen a földszinti szállítás a kevesebb. Ez te­hát a rendhagyó eset, ez indokolja a pótdíj felszámí­tását. Annál is in­kább — így mon­dották —, mivel annyi reklamáció volt már a koráb­bi, emeleti pótdí­jak felszámítása miatt, hogy a vál­lalat jobbnak látta áttérni a földszin­ti pótdíjakra. (Ma­gasföldszinten csak 40 forint a felár). Az okfejtést eléggé furcsának találtam, a békes­ség kedvéért még­is kifizettem a 80 forint pótlékot. Jól jártam vele, mert ezek után a rako­dás dicséretes gon­dossággal ment végbe, a bútorda­rabokban semmi kár nem keletke­zett. így utólag csak azokat a rej- I tett hibákat fedez- V tem fel a garnitú­rában, amelyeket a bútorraktárban nem vettem észre. Heves Ferenc — A munkafegyelem kér­dését két részre bontom, Speidl Zoltán — Hogy fogadták az embe­rek a szokatlan intézkedést? — Idegenkedve. Kezdet­ben furcsa volt, hogy a vil­lanyszerelő betonozott. Az il­lesztéseknél, a csomópontok­ban ugyanis friss betont kell lapátolni. Aztán valamennyi­en rájöttünk, hogy egymás kisegítése közös érdekünk. Az átszervezés óta több a ke­resetünk. A szinteken geodé­ták végzik a kitűzést és ha ez megvan, valamennyien a soron következő munkához látunk. Ha a daru felemeli a friss betont, esetleg minden­ki lapátot fog. Az én erede­ti szakmám kőműves. Há­romhónapos tanfolyam után házgyári szerkezetszerelő képesítést szereztem. Aki itt mellettünk sepreget, ács­mester. Szabó Miklós ács nadrág­szíján hordja ugyan a szeges tasakot, de néha több óráig a kezébe se veszi a szeker- cét, hozzá sem nyúl a deszká­hoz. — A legmodernebb tech­nika és technológia mellett is zsaluznom kell a csomó­A nyíregyházi UNIVERSIL évente 35 ezer darab Soviler Erlenmayer lombikot készít fran­cia exportra. Földesi György a lombikokat formázza. (Császár Csaba felvétele) Pótdíj

Next

/
Oldalképek
Tartalom