Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 14. Események címszavakban HÉTFŐ: A Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség befejezi látogatását az NDK-ban, az SZKP főtit­kárának beszédét világszerte nagy visszhang fogadta — Bu­dapesten Kádár János találkozik Karamanlisz görög kor­mányfővel — A japán választásokon nem teljesültek a libe­rális demokraták reményei, előretörtek a kommunisták KEDD: A brit konzervatívok kongresszusa — Cossiga olasz minisz­terelnök bonni tárgyalásai — A portugál államfő Párizsban SZERDA: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes az ENSZ székhelyéről Havannába utazik — Holtponton a londoni Rhodesia—Zim- babwe-konferencia CSÜTÖRTÖK: Libanon ügyében összehívják az arab csúcsértekez­letet — Az olasz és a spanyol kommunisták vezetőinek meg­beszélése — Videla Tokióban PÉNTEK: Fidel Castro, az el nem kötelezett országok mozgalmá­nak képviselőjeként felszólal az ENSZ közgyűlésében — Si­kertelen katonai puccskísérlet Bolíviában — Megállapodás Moszkvában a szovjet—kínai tárgyalások érdemi szakaszá­nak megkezdéséről — Pertini Belgrádban SZOMBAT: A kambodzsai honvédelmi miniszter Moszkvában — Tö­megmegmozdulások Spanyolországban — Tanácskozik az európai szakszervezeti értekezlet Á hét három kérdése O Milyen visszhangot vál­tott hi Leonyid Brezs­nyev berlini beszéde? Nem volt titok, hogy Leo­nyid Brezsnyev felszólal az NDK jubileumi ünnepségein s ennek során érinti majd a világipolitikai kérdéseket is. A berlini beszéd azonban két vonatkozásban is rácá­folt az előzetes nyugati jel­zésekre. Az SZKP főtitkára nem szállt közvetlen vitába a washingtoni hisztériakel­tőkkel s ezzel mindennél job­ban kifejezte Moszkva véle­ményét: a karibi vizek fel- kavarását álválságnak tartja. Másrészt viszont gyakorlati kezdeményezéseket tett a ka­tonai enyhülés vonatkozásá­ban, amelyet joggal mondha­tunk napjaink legidőszerűbb kérdéscsoportjának. A szovjet vezető bejelen­tései, javaslatai három irá­nyúak voltak. 1. A SALT—II mielőbbi ratifikálása után meg lehetne kezdeni a SALT—III előkészítését. En­nek során, az interkontinen­tális Fakéták további korlá­tozása mellett, tárgyalhatná­nak az Európában elhelye­zett középhatósugarú raké­ták problémájának szabályo­zásáról is. 2. A Szovjetunió figyelmet keltő, egyoldalú lépésre határozta el magát s kivon 20 ezer katonát, vala­mint ezer páncélost az NDK területéről, vagyis a bécsi haderő-csökkentési megbe­szélések érvényességi zónájá­ból. 3. Hajlandó fontolóra venni újabb bizalomépítő in­tézkedések megvalósítását, például a kötelezettségválla­lást további hadgyakorlatok és csapaltmnozdulatok előzetes közlésére. A Brezsnyev által bejelen- a tett új kezdeményezések mél­tán váltottak ki erőteljes vi- lágvisBzhangot. Az első órák­ban az őszinte és kényszerű elismerés jelenítette az alap­hangot: a Szovjetunió „nem tett rá egy lapáttal” a szen­vedélyék szítására, ahogyan ezt egyes szélsőséges NATO- erők szívesein látták volna, hanem „megfordította a sze­let” s az enyhülés lehetősé­gedre irányította a figyelmet. Ezután összeszedték magu­kat az ellentábor propagan­distái és főként két érvvel igyekeztek kisebbíteni az el­hangzottakat. Először azzal, hogy a Szovjetunió egyolda­lú kezdeményezése nem olyan méretű, amellyel megváltoz­nának a stratégiai erőviszo­nyok Európában. Ezzel iga­zat is mondtak, de hát az eddigi európai enyhülés hát­terében éppen az adott erő­viszonyok álltak. Mi nem az erőviszonyokat akarjuk meg­változtatni, hiszen ez okta­lanság lenne, hanem leszere­lési és haderő-csökkentési lé­péseikkel elérni, hogy fokoza­tosan csökkenjen a szemben álló erőik szintje. Ebben vi­szont kettőn áll a vásár: a Szovjetunió jelentős egyolda­lú lépésével igyekezett a kez­dő sebességet, az új lendü­letet megadni, folytatni azonban csak a NATO köz­reműködésével lehet. Másod­szor: a nyugati sajtó egy ré­sze „keleti szirénhangokról” beszél, amelyek célja, hogy megakadályozzák 572 közép­hatósugarú rakéta elhelyezé­sét nyugat- és dél-európai atlanti bázisokon. Valóban nem lenne célravezető, ha ezek a rakéták megjelenné­nek: nem mintha a Szovjet­unió nem lenne képes ellen­tételt biztosítani, hanem mert fegyverkezési verseny Fidel Castro az ei nem kötelezett országok képviselője, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár (társaságában New Yorkban. újabb szakasza nyílna. Ezt viszont úgy mérsékelhetnék a legjobban, ha meg sem kez­dődik ... A válasz sora tehát a nyu­gatiakon van s a jelek sze­rint heves viták folynak az atlanti színfalak mögött. A NATO december elején ese­dékes brüsszeli tanácsüléséig elég nehéz lesz a mindenki által elfogadható álláspontot kialakítani... O Mi a jelentősége Fidel Castro New York-i utazásának? Emlékezetes, emberi moz­zanata a nagypolitikának az a sok száz millió televízió- néző által is látott pillanat, amikor az amerikai újság­íróknak a kubai vezető golyó­álló mellényét firtató kérdé­seire Fidel Castro természe­tes mozdulattal széttárta az ingét. A csattanós választ azonban kiegészítette, ami­kor erkölcsi védőpáncéljáról szólt. Fidel Castro ezúttal az el nem kötelezettek mozgalmá­nak soros elnökeként utazott New Yorkba és szólalt fel az ENSZ közgyűlésében. Utazá­sa sokáig bizonytalan lehe­tett — jóllehet hagyomány, hogy mindig az elnök ismer­teti a csúcskonferenciák ál­lásfoglalását — mert a ku­bai álválság légköre és a cél­tudatosan terjesztett merény- letfenyegetések nem járultak hozzá a megfelelő légkör biz­tosításához. Végül azonban az utazás létrejött és Castro nagy hatású beszédében be­szélt mindarról, amiben a csaknem száz el nem kötele­zett ország egyetértett — a vitás problémákat szándéko­sán nem érintette, hiszen azok csak felesleges terhe­lést jelentettek volna. Ki­emelte, hogy Havannában sí'kraszálltak az enyhülés folytatása mellett: szolidari­tással fordultak az antiim- perialista küzdelmet folytató, felszabadulásukért harcoló népek iránt: sürgették az igazságos nemzetközi gazda­sági rend valóra váltásának szükségességét, a fejlődés anyagi alapjainak biztosítá­sát. Kubával kapcsolatban Castro az el nem kötelezet­tek határozatát ismertette, amely elítéli a szigetország elleni bojkottot. Az a tény, hogy a kubai vezető, tizenkilenc esztendő után ismét amerikai földre lépett, még ha úticélja nem is az Egyesült Államok, ha­nem az ENSZ volt, annak megkérdezésére ösztönözte az újságírókat: vajon kap­csolatba lép-e Washingtonnal. Castro ismét rámutatott: nem Kuba zárkózik el a pár­beszéd elől. Valóban, ebben az esetben is az amerikaia­kon múlik, hogy álválságok helyett mennyiben töreked­nek majd az igazi megoldá­sokra ... O Miért hívták össze az arab csúcsértekezletet? Ha nem lesz váratlan vál­tozás a héten elhatározott politikai menetrendben, no­vember 20-án, Tuniszban — az Arab Liga új székhelyén — összeül a tizedik arab csúcsértekezlet. A hivatalos napirend a libanoni problé­ma, a sokat próbált ország békéjének, biztonságának, egységének szavatolása. Libanon kapcsán azonban két tényezőnek mindenkép­pen szóba kell kerülnie. A naponta érkező hadijelenté- sek, a légi csaták, a tűzszü­netek meghiúsulása jól mu­tatja, hogy a különbéke nem hozott igazi békét a térség­ben. S a libanoni problémát nehéz lenne függetleníteni a palesztin ügyektől. Libanonról lenne szó, de az igazi téma, hogyan tovább a Közel-Keleten, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik a kü­lönül csődje s kitűnik: a pa­lesztin jogok biztosítása nél­kül nem lehetséges a kibon- tákozás. Réti Ervin FOKI — fonalhét, az ősz a kézimunka zás szezonja! A fonalkikészítőgyár korszerű összetételű fona­lai minden igényt kielégítenek. (Pl. Firenze, Af- rodite, Vénus, Apolló.) OKTÓBER 15—20 KÖZÖTT A GYÁR BÁR­MELY FONALÁBÓL ESZKÖZÖLT 300 FT FE­LETTI FONAL VÁSÁRLÁS ESETÉN A KIJE­LÖLT BOLTOK ÉS ÁRUHÁZAK CSILLAGRÁ- MA AJÁNDÉKOT ADNAK! (D. 6463) (Kelet-Magyarország telefotó) „Tiltakozunk a barbár hatalom ellen.” Ezzel a jelszóval tüntettek szerdán a pekingi egyetem diákjai. A tüntetés oka: a katonaság hét éve megszállás alatt tartja az Intéz­mény épületeit s a hallgatók a katonák távozását követelik. (Kelet-Magyarország telefotó) Munkatársaink testvérországokban Kilenc község közösen Amikor megpillantottam a Dedeleben feliratú község- névtáblát, szinte reflexszerűen a szatmári határszéli falvak­ra gondoltam. Itt is néhány kilométerre voltunk az ország­határtól, esetenként a határ közvetlen közelében futott autónk. De más hasonlóság is volt: Dedeleben kilenc tele­pülés központja, a mi kis falvaink füzéréhez hasonlóan itt is az egyesüléstől remélték a jobb kibontakozást, hét éve alakították meg a közös tanácsot. Mindez másfél ezer kilo­méterre tőlünk, az NDK Magdeburg megyéjében, ahol testvérlapunk a Volkstimme munkatársaival jártunk. Közéleti vita Günter Meyer tanácselnök nagyon szemléletesen, ki­világítható tablón mutatja be a településeket: Osterode, Weltheim, Hessen, Rohrsheim, Dedeleben, Pabsdorf, An- derstedt, Vogelsdorf, Badersleben — némelyik csak 120, másik 1800 lakosú. Villannak az apró lámpáoskák: itt mű­ködnek a kultúrházak, ott vízmű van, napi öt járatpárnál sűrűbb az autóbuszközlekedés — és így tovább. Szintén színes lámpácskák jelzik az egyes tervciklusokban felava­tott új, jelentősebb létesítményeket. Sok a tennivaló, minden településnek több kellene az évi 9,5 millió márkából (kb. 50 millió forint), amit a ki­lenc település fejlesztésére, fenntartására költhetnek. A vá­lasztott tanácsi testületekben ezért aztán sok a komoly közéleti vita, hiszen csak a legjobban kidolgozott javasla­tokat fogadja el a közös testület. Ilyen jó javaslatokban nincs hiány. Az egyes településeken ugyanis megmaradtak a tanácstagi testületek, amelyek gondoskodnak arról, hogy gondjaikat, terveiket kellőképpen megismerhesse a közös tanács is. Ez 25 tagú, és minden település elnöke, továbbá egy tanácstagja kap helyet benne, rajtuk kívül hét, az egyes szakterületekhez jól értő közéleti ember vesz részt a munkában. A testület havonta mindig más településen ülésezik, a napirendre tűzött témákat legtöbbször a hely­színen is közösen vizsgálják meg, látatlanban nem dönte­nek. Hét állandó bizottsága van a közös tanácsnak, köztük pénzügyi, út-kommunéLis, kereskedelmi, oktatási-kulturá­lis, ifjúsági-sportbizottság. Ezek munkáj álban nemcsak ta­nácstagok, hanem az egyes községek tekintélyes lakói is részt vesznek. Günter Meyer egy remek példát említett az egyik állandó bizottság értékes munkájára. A különálló községeknek egyenként is nagy gondja volt az autóbusz­közlekedés. Azt tudták, hogy új kocsit nem kaphatnak, de ha együttesen lépnek fel, javítani lehet a közlekedésen. Az állandó bizottságnak volt egy, a menetrendszerkesztés­hez kitűnően értő tagja. A helyi igényeket jól ismerve alaposan átszervezték a menetrendet. Tizennyolc új já­ratot vezettek be, s az új menetrendi időszakban három olyan apró társközség is járatpárokat kapott, ahová addig nem járt autóbusz. Mindezt a meglevő járművek jobb ki­használásával érték el. Helyi lehetőségek Nagy gonddal figyelik azokat a kisebb helyi lehetősé­geket is, amelyek a közösség javát szolgálhatják. Nemré­gen a területein működő nagyvállalat bezárt egy téglagyá­rat, amely a nagyüzemekkel már nem tudta felvenni a versenyt. A közös tanács azonban kijárta, hogy ne bontsák le, hiszen az ott meglevő eszközökkel néhány munkás gaz­daságosan gyárthat járdalapokat, amelyekből egyébként is több száz ezerre van szükség a kilenc településen. A meg­egyezés létrejött — mindenki hasznára. A közös tanács sokat javított a helyi üzemekkel, szö­vetkezetekkel kialakított kapcsolaton is. Szerződést kö­töttek a területükön működő gyárakkal, amelyek most dolgozónként 30 márkát bocsátanak a tanács rendelkezésé­re, amely — a nálunk működő kulturális társulásokhoz hasonlóan — ezért szervezi a közművelődési célú rendez­vényeket. Az egyik legnagyobb eredménynek tartják, hogy a környék értékes vízivárárt, Westerburgot a közös tanács segítségével megmentik. Ezt a várat a krónikák már 800- ban említették, de állapota az utóbbi időben annyira le­romlott, hogy a hivatalos szervek már lemondtak róla. A közös tanács és a területén levő gazdasági szervek tették meg az első lépéseket. Utat építettek hozzá (és a már em­lített társadalmi menetrendszerkesztéssel) szombat, vasár­nap nyolc autóbuszjárathoz juttatták. A munka leglelkesebb összefogója Walter Spangenberg mondta el, hogy húsz évvel ezelőtt negyven ember lakott a várban, de ahogy lakást építettek, sorban mindegyik itt­hagyta — a szó szoros értelmében az enyészetnek. Amikor a lelkes lokálpatrióták hozzáláttak, hogy újjáélesszék a várat, fel sem tudták mérni a munka nagyságát. Teljes, átfogó terv híján más utat választottak. Kijárták a műem­lékfelügyelőségnél, hogy helybeli idős mesterek kezdhes­sék meg a helyreállítást. Később mind többen kapcsolód­tak be a munkába, s néhány év eredményeként a vár egy részét emberi tartózkodásra alkalmassá tették. Ekkor már kicsit több pénzt is kaptak a műemlékesektől, nagyobb hí­re kelt a westerburgi kezdeményezésnek. Művészek fo­gadták el a meghívást, lassan egy éve itt lakik már egy fafaragó és textilművész házaspár, akik már igényes mű­emléki helyreállítást is végeznek. Ünnepi játékok Tavaly már megtartották az első — bár most még csak a környéket vonzó — ünnepi játékokat a vár melletti sza­badtéri színpadon. Hangversenyprogramot hozott már ide a Wernigerodei zenekar, esztrádműsort a Halberstadti Kultúrszínpad. Zenés vasárnap délélőittöket, kórusverse­nyeket szerveztek a szép környezetben, sütnek nyárson va­dat, fiatalok műsorát, házasemberek estjét tartották már meg. Lehetséges, hogy olyan kultúrcenitrum alapjait ve­tették meg az 1100 éves varban és környékén, amely ké­sőbb méltán híres ékessége lesz a környékinek — reme­kül reprezentálva a községek összefogását. Marik Sándor y % | .u .J h m rn % % M w 1 0 £ ! * f sft 1 A.. #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom