Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 14.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

Jövő évi kenyerünk

A csepeli pártaktíván Kádár János beszédében hangzott el: „A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél." Ez a megállapítás jelzi: visszhangja volt és van az idei aratásnak. Sokan vitatják, elemzik, előremutató jó szándékkal búzatermesztésünk helyzetét. A' szakemberek úgy látják, a tervezettől alacsonyabb termés nem csupán az időjárás következménye, köze volt hozzá a termesztéstechnológia elégtelenségének, a nem megfelelő talaj-előkészítésnek, és annak, hogy helyenként kritikátlanul helyezték előtérbe azokat a búzafajtákat, amelyeknek télállósága nem a legmegfelelőbb.

Szabolcs-Szatmárban ma már szinte hagyomány, hogy a búza termőterülete évente 65—70 ezer hektár. Az idén ebből 20 százalék kipusztult, a kombájnok csak 56 ezer hektáron arattak. Az aratásra érett búza egy részénél is csökkentette a termésátlagot, hogy ritka volt a tőállomány, nagymértékű volt a foltos kipusztulás a fagy és a tavaszi felszíni vizek miatt. Ekkora veszteség csak a zordabb időjárással megyénkben sem indokolható. Intő példa tehát, hogy baj volt nálunk is a magágykészítéssel, kisebb mértekben a fajta megválasztásával

Tavaly a vetéshez nem kedvezett az idő, és most ismétlődik a csapadék nélküli ősz. A száraz talaj nehezíti a szántást, a felületi elmunkálást, de nem teszi lehetetlenné a gondos, jó minőségű munkát. A búza vetése jelenleg me- gyeszerte egyharmadánál tart, és a következő hetek feladata, hogy mindenütt földbe kerüljön a mag. A kétharmadnyi terület nagy része ma még szántatlan ezért is változtatni lehet a talaj-előkészítés rossz gyakorlatán.

Feltűnő, hogy a legtöbb helyen nem alkalmazzák a kapcsolt munkaeszközöket. Az ekék mögött nincs ott a tárcsa, a borona, a henger, ezeket a műveleteket nem közvetlenül a szántással egy időiben, csak később végzik. Ez egyrésizt energiapocsékolás, másrészt az amúgy is száraz, göröngyös föld elmunkálása nehezebbé válik.

A szakirodalom szerint száraz időjárásban, a talaijtö- mörítósnek, az egyenletes aprómorzsás búzatáblák kialakításának, a talaj lezárásának termésfokozó hatása van. Ha tudják is ezt a gazdaságokban, sok helyütt megfeledkeznek róla, részben mert sürgeti őket az idő. A búza vetésideje október 1. és október 15. között van. Vannak gazdaságok, ahol — mert megkéstek a munkával és mert a vetési időt szentírásnak tartják — felületeseit, kapkodva dolgoznak. Csak egy a fontos számukra, hogy a vetést letudják. hogy a mag a földbe kerüljön. Ezen a szemléleten kell alapvetően változtatni.

A búzafajta megválasztásánál megyénkben nincs különösebb gond. Uralkodó fajták a maintonvásári 4-es korai és a jubilejnaja középkorai fajták. Ezeknek télállósága jó, minőségileg jól előkészített magágyban bőtermők, sütőipari értekük kedvező. Ezéken a fajtákon, fajtaarányokon nem szükséges változtatni, de ismételten hangsúlyozzuk: önmagában a fajta sem jelent megváltást, bő termést.

A búza vetése általában október végére fejeződik be, és akkor már joggal kérdezhetjük, meg lesz-e a jövő évi kenyerünk? Meglesz, de csak akkor, ha a vetés kiváló minőséggel történt. Ehhez a mezőgazdasági üzemek technikai felszereltsége adott, a technológia ismert. Sehol sem kell tehát többet tenni annál, minthogy maximálisan hasznosítsák az eszközöket, az emberi tudást és akaratot.

Seres Ernő

Vasutasok a városért

ÉLET A LAKÓKOCSIBAN

Hídépítők Gyarmat alatt

A MÁV nyíregyházi csomópontjának eddig 900 dolgozója vett részt az Együtt Nyíregyházáért társadalmi munkaakcióban. A hatezer társadalmi munkaóráért több mint 50 ezer forintot tudnak befizetni a mozgalom számlájára. A vontatási üzemegység dolgozói az akció keretében a záhonyi átrakókörzetben vagonkirakással foglalkoztak. Ezzel nemcsak a

városnak, a népgazdaságnak is igen hasznos munkát végeztek. A biztosítóberendezéseket fenntartó főnökség kollektívája a rohodi vasútállomás biztosítóberendezésének elkészítésén szorgoskodott. Az építési és hídfenntartási főnökség dolgozói Ke- mecsén és Apagyon az almaszedést segítették. A PFT- sek egyik szabad szombatjukon egy kitérőt cseréltek ki.

Fényrekeszek

A Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet évente átlagosan 1200 kézi és motoros fényrekeszt készít a budapesti Medicor Műveknek. Az itt készült fényrekeszeket orvosi célra, röntgenfelvételek készítésére használják. A képen: Kizman György a fényrekeszek mechanikáját állítja be. (Császár Csaba felvétele)

Lengyel újítók Szabolcsban

A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a rzeszówi vízmű vállalat a közelmúltban együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás értelmében a két vállalat segíti egymás dolgozóinak tapasztalatszerzését és üdültetését. A Szavi- csav kilenc legjobb újítója október 2. és 4. között a lengyel vállalatnál tanulmányozta az újításokat. A rzeszówi vállalat kilenc legjobb újítója október 15-én érkezik Nyíregyházára és három napig tanulmányozzák a megyében bevezetett újításokat.

Fúrógépek

Törökországba

A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységében eddig 30 radiál fúrógépet gyártottak le exportra. A külföldön is igen keresett, nagy teljesítményű fúrógépekből október végéig még 24-et szállítanak Törökországba, az NSZK-ba és Svédországba.

Legtöbbjüket sok éves hűség köti a változó munkahelyhez. Kezdtek városépítéshez tengeriföldön, építettek repülőteret, vasúti pályát, folyónak gátat. Valójában kubikosok is, óriási földgyaluik, markológépeik, dózereik bejárták az országot. Most Fehérgyarmaton a híd, és a hídhoz kapcsolódó útépítési földmunkáit végzik.

— Jöjjön el egyszer, nézze meg ahogyan élünk.

Biztos kéz, tiszta fej

Fehérgyarmaton, a KÉV keverőtelepe mellett éledt újjá a 21-es Volán Vállalat telepe. Néhány lakókocsi, egy barakképület, szerelőműhely.

— Itthon vagyunk — mondja — Bajnok István, nyitja a lakókocsi ajtaját, és mutatja a „birodalmat”. Két ágy, szekrény, olaj kályha, valamilyen asztal alkalmatosság.

— Ennyi van.

— A könyvek?

— Beiratkoztunk itt né- hányan a könyvtárba. Reggel hatkor kezdünk, ha az idő engedi dolgozunk este ötig. Hosszú az este... A fiata- labbja elmegy esetleg a presz- szóba, de az se megoldás. Ehhez a munkához másnap biztos kéz és tiszta fej kell.

Zilizi Lajos Hajdúböszörményből jár. Neki is közelebb van Fehérgyarmat, mint Ve- csés:

— Közelség? — Mit érünk vele? Itt egy kis eső elég ahhoz, hogy napokig ne tudjunk dolgozni. Itt kell lenni akkor is. Nyerünk az utazáson heti két órát, de ára van annak is.

Szorító gondok

Az ár valóban nagy. Mátészalkától Gyarmatig legalább tizenöten utaznak ,,21-esek’.’. Féllábon is nehéz megállni, de két lábnak nincs hely. Embertelen az út.

Oláh András valóságos mindenes a telepen. Menetleveleket állít ki, eligazít, üzemanyagot ad:

— Nemcsak az út eroberte-'

len. Kérdezze meg az embereket, hogy ki mit eszik a héten? Az az igazság, hogy ta- risznyázunk, mert nincs más. Vett ki a vállalat szobákat is, de az se sokkal jobb, mint a kocsi. Most vagyunk vagy negyvenen. Nő ez a kirendeltség, és ebből sok kényelmetlenség van.

Mudra János vezető szerelő:

— Előre megmondom, hogy mit fognak panaszolni magának az emberek. A kosztot. Itt két-három főzőlapunk van. Kevés. Napjában egyszer meleg étel kellene, fel is ajánlottuk, hogy megszervezzük, de akkor az emberek nem kapnák a harminc forint különélést. Mondani fogják a fizetést. Tény: ha itt esik, akkor le kell állnunk. Kegyetlen, embert és gépet próbáló föld ez. Hiába kapják az állásidőt. Nincs teljesítmény, kevesebb a pénz. Ugyanúgy nézzük az eget, mint valamikor a parasztemberek. Persze sok minden más lesz itt, ha már igazán be- állunk...

„Nem

kedvtelés ez..."

Az emberek szinte valamennyien a megyéből valók. Országjárók, akiknek itthon dolgozni ajándék lehetne.

— Amikor kezdünk, még nincs nyitva a bolt, amikor végzünk, már nincs nyitva ...

— A fürdőkocsiban két-három ember lefürdik és elfogy a meleg víz...

— Nem kedvtelés ez, hogy mi itt vagyunk. Hova mennénk. Aki lehúzott vándorként 10—20 évet, esetleg hazamehetne a szövetkezetbe. Kezdő traktorosnak. Meg aztán az is kell, amit mi csinálunk és a földmunka ilyen ...

Kálvin Ferenc, Lovas János, Kakas János, mind megyebeliek, de Fehérgyarmatnak nem örül egyikük sem.

Jeles Miklós telepvezetőnek mondom a panaszokat. Örömet vártam, jó kedvet legalább és szívem szerint arról írtam volna, hogy milyen házigazdái az építőknek Fehérgyarmat.

— Házigazdaság? Dolgozni jöttünk, nem üdülni. Tény, hogy nagyon sok a gond. Olyan apróságok is, hogy elromlott a televíziónk, hogy volt egy autóbuszunk, ami kihozta az embereket Szálkáról, de rossz az is, olyanok is, hogy még most kapunk ebbe a barakkba asztalokat és székeket. Mindez igaz, de a munkánkon ez nem látszik. Ezen a telepen nem régen még csak egy éjjeliőr volt. Most vagyunk negyvenen. Nem a panaszokkal vitatkozom, de a fürdőkocsihoz társadalmi munkában hoztuk ide a vizet, társadalmi munkában dolgoztunk a barakkon. Az emberek is most ismerkednek. Nem brigádok, nem kollektívák jöttek. Az a néhány könyv? Örülök neki, de ez még kevés... A vállalat, amit tud segít.

— És a város?

— Átfutó vendégek vagyunk ...

Közel a kocsi

A vállalat? Megjavítják a buszt és a televíziót, hoznak székeket, bútort, ha az emberek kérnék, megszerveznék az étkezést. A kényelmetlenségek a változó munkahely velejárói. Más dolog: nem mertem megkérdezni, hogy ez a negyven ember mit fog majd mesélni, ha Fehérgyarmat emlék lesz csak az életükben? Jót-e, rosszat-e?

Néhány építkezés példájából tudom, hogy vannak városok, ahol külön terveket készítenek az építők fogadására, hogy az oda sereglő embereknek házigazdája lesz egy-egy kultúrház, boltok megrendelései alakulnak a várható igényekhez. Álmodozás? Ha egy áfész-üzlet felmérné, hogy ennyi és ennyi ember kér 10—20 liter tejet, félmázsa kenyeret, akkor a munkások nem maradnának gyakran tej nélkül, nem ennének harmadnapos kenyeret. Ha az emberek meghívót kapnának valamilyen rendezvényre, akkor a fiataloknak se maradna csak a presszó, vagy éppen a kocsma. Magyarul: ha Fehérgyarmat házigazda lenne, akkor ezek az emberek is jobban éreznék, hogy itthon vannak egy kicsit, hogy a lakókocsi közel van haza.

Bartha Gábor

Galambos Lajos!

A bűn

Kimentünk a dűlőbe a két- két tehénkével, hogy az árokparti fűvekből lakjanak jól az állatocskák. Piroslott a búzavetés; olykor a négy tehenet ráengedtük a művelt földekre is. Féltünk ilyenkor a kerülőtől: Magos Gedeonnak hét határra szólt a szava; ha bárhol elkiáltotta magát, az ürgék is menekültek a lyukjaikba: — Hitvány nép, hitvány ürge, márványcső- dörrel tipratok mindenkit, akit kárban kapok. Nincs előttem szentség! Féljetek és reszkessetek ama nagy Magos Gedeontól. Ilyesmiket ordított, borzongott hangjától a határ.

— Ma nem ver meg minket — mondotta Samu, az unokatestvérem —, hoztam egy kis pálinkát, ha megérzi a szagát, már nincs baj.

Legeltek a tehenek szépen, fényes tekintetük visszatükrözte a füvek tavaszi harmatát.

— Odanézz, jön Marci is az ő két tehenükkel.

— Ö, a szerencsétlen — vélte Samu.

Marci épp annyi idős volt, mint mi, ám erősen csökött emberke, ahogy múlt felette az idő, egyre csak töpörödött. Szégyelltük öt, rúgtuk magunktól, mint a rühes kutyát, holott az unokatestvérünk volt.

— Kicsi a szívem — köhé- cselte gyakran —, azt mondták az orvosok, nem élek soká. — Tudtuk azt is, hogy amint betölti tizenhatodik életévét, elvétetik vele a szomszédék félvak lányát, aki egyébként melles, erős teremtés volt, csúnya, mint a vétek, ám utódszülésre igen alkalmatos.

Szóval megérkezett a két tehénkével.

— Hadd legyek veletek — könyörgött —, nem bántok én senkit, olyan rossz egyedül. Megcsinálok mindent, amit parancsoltok, kihajtom a kárból a teheneket, csak hadd legyek veletek.

Míg könyörgött, az ő két tehene is ráment a búzavetésre. Közelről szállt már akkor felénk Magos Gedeon iszonytató káromkodása. Marci alig érzékelte, a füle sem volt valami jó állapotban. Samu azonnal átcsapott a kiserdőbe négy tehenet, a Marciét már nem érkezte áthajtani.

Odaért a kerülő.

— Na, hitvány — mondotta Marcinak —, van pálinkád?

— Nincsen, Gedeon bácsi.

— Akkor majd fizet apád, istenemre. Mert a ti két tehenetek van a búzavetésen, igaz?

Meg kell adni, Fekete Samu e nehéz pillanatban a talpán maradt. Elővette zsebéből a kicsi üveget és odanyújtotta a kerülőnek:

— Ugyan, Gedeon bácsi, ne büntesse már szegényt.

A kerülő megitta a pálinkát.

— Kevés volt, de jó volt — mondta. — Nagyon vigyázzatok magatokra, legénykék, a márványcsődör bármikor visszatérhet! S elment a nagy botjával, a nagy lépéseivel.

Fekete Samu azt mondta Marcinak:

— Megmentettelek, most már hagyj bennünket békén.

Mi áthajtunk egy másik dűlőbe.

— Hadd menjek veletek.

— Nem!

S áthajtottunk a Péter-dü- lőbe. Tán Marci egyedülvaló- ságától sírni kezdtek kissé a könnyű, futó felhők. Ott, a kiserdő szélén állt egy pléh Krisztus; olykor az öregasz- szonyok mezei virágot vittek a lábaihoz. A pléhkereszt mintha könnyezve nézett volna ránk.

— Sír a Krisztus — mondottam Samunak.

— Hát hiszen más dolga nincsen.

— Mégiscsak, nem kéne magunkkal vinni a csököttet?

— Nem, nem bírom.

Már jó helyen voltak az állatok, s egy őszi vetésű árpaföldről hirtelen vadkacsa röppent fel. Igen szép volt, röptében úgy tűnt nekem, mintha a zöld szín minden árnyalatát magán viselné.

— Micsoda madár — véltem —, a testvérednek, a Katinak a cicikéi rebbennek így, nem figyelted?

Samu elgáncsolt:

— Vigyázz a szavadra — majd azt mondotta — ha

felröppen a madár, itt kell lennie a fészkének is.

Ügy lett, három tojást találtunk. A három közül kettő tiszta volt, az utolsóban már kezdődött az élet.

— Na ezt a kettőt megisszuk — vélte Samu —, nekünk adta a jó szerencse. A harmadikat pedig... — még mielőtt feltörtük volna a tojást, megjelent két tehénkéjével a szuszogó.

— Ragad, mint a pióca — dünnyügte Samu.

— Hagyjuk már!

— Rendben, ha megissza a harmadik tojást.

Marci hat lépésnyire állt meg tőlünk. Igen sápadt volt, s nem az elszaladt esőtől, inkább a gyöngeségtől gyöngyözött a homloka.

— Olyan rossz egyedül — mondta.

— Rendben — szólt Samu. — Találtunk kacsatojást, épp hármat, gyere, igyad velünk.

— Nem szeretem nyersen.

— Akkor-mehetsz.

S odaadtuk neki a már sö- tétedőt. Feltörtük a botjaink végén, s ittuk. Marci hunyt szemmel nyelte le a neki jutottat.

— Egy kicsit vastag volt — vélte.

Enyhítésként cigarettát sodortam neki:

— Ha ősszel valóban megnősülsz, illő már szipókálnod.

— Fojt engem a füst.

— Gyújts rá, ha kínálnak

— kiáltotta Samu —, gyújts rá, ha emberek közt akarsz maradni.

Rágyújtott, mellre szívta a füstöt, köhögött. Mi persze nevettünk rajta, aztán majd nevetett ő is, könnyezve.

— Jók vagytok hozzám — mondta. — Igazán jók.

Rövid idő múltán már nem kelt fel az ágyból. Amikor Fekete Samuval meglátogattuk, a számára kiszemelt szomszédlány törölgette a homlokát. Engem odaintett magához.

— Egy kicsi kacsamad,ár vergődik itt, a szívem helyén

— suttogta. — Hallgassad csak.

Mire odahajoltam, már nem vergődött a madárka. Ránéztem Samura. A nagy, erős, fekete suhanc rágta a száját.

— Bűnösök vagyunk — s kihullott a könnye. — Gyilkosok.

S annyi éve már, ha határt járjuk együtt, vagy külön- külön, érezzük a bűntudatot.