Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
1979. október 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vizsgálta a NEB ÉRVÉNYESÜLNEK-E az ésszerű, takarékos gazdálkodás követelményei a tőkés piacról beszerzett anyagok, alkatrészek hazai forgalmazásában és felhasználásában? Erre a kérdésre kerestek választ a népi ellenőrök a ti- szavasvári Alkaloidában, a Szabolcs Cipőgyárban, a ME- ZÖGEP-nél, a HAFE nyíregyházi, a MOM mátészalkai, a VSZM kisvárdai gyárában, a RACITA, a Viktória szövetkezetnél, a Nyíregyházi Cipőipari, a Nyíregyházi, a Nagykállói és Kisvárdai Vas- és Fémipari Szövetkezetnél. Az első dolog, amit megállapíthattak, hogy a vállalatok, szövetkezetek jórészt nem is tudják: melyik alapanyag származik tőkés piacról, hiszen nincs önálló beszerzési lehetőségük, alapanyagaikat a központjuktól, vagy a velük együttműködő nagyvállalatoktól kapják. A Nagykállói Vasipari Szövetkezetnek a Ganz-MÁVAG, a DIGÉP, a MEDIKOR, a kis- várdaiaknak a Magyar Hajó- és Darugyár, a FERROGLÓ- BUS, a MEDICOR, az Izzó, a villamosszigetelő gyárnak a központ adja az alapanyagot A cipőipari vállalatok, szövetkezetek tudják ugyan, hogy a feldolgozásra váró anyagok döntő többsége nyugati piacról származik, de a tőkés megrendelők sokszor elő is írják számukra, hogy milyen alapanyagot használhatnak fel. Gazdasági helyzetünk adja a magyarázatát, hogy azt is megvizsgálják a népi ellenőrök: vajon csökken, vagy nő a tőkés piacról beszerzett alapanyagok, alkatrészek mennyisége. A kép itt is vegyes volt, találtak kedvező és kedvezőtlen jelenségeket egyaránt A tiszavasvári Alkaloida korábban jelentős mennyiségű mákgubót vásárolt tőkés piacról, ebben az évben pedig már hazai alapanyagot dolgoznak fel nyugaton értékesíthető termékükhöz. Az más kérdés, hogy a megnövekedett mákterület miatt a mákszem ára jelentősen csőikként, így a tavalyi négyezerről már az idén 2100 hektárra csökkent a termő- terület, s ha a mákszem árát nem rendezik úgy, hogy jövedelmező legyen a termelés, ismét külföldre kell majd menni alapanyagért. A Szatmár Bútorgyár az' idén kétszer annyi lakkot vásárol tőkés piacról, mint egy évvel korábban, s ennek nem is a termelés mennyiségi növelése az oka, inkább az, hogy a hazai lakk minősége nem felel meg a követelményeknek. A bútorgyáriak ennek ellenére csökkenteni kívánják a dollárért beszerzett alapanyagok mennyiségét. Kísérleteznek egy hazai speciális ragasztóval, a fémszerelvényeket is magyar szerelvényekkel kívánják helyettesíteni, s jelzéseik alapján a lakkot előállító gyár is javítani akar a minőségen. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet a talpragasztót cseréli hazaira, a Szabolcs Cipőgyár az import flokkolt kéreg helyett hazai rost műbőrkérget alkalmaz, de a Bőripari Kutató Intézet előrehaladott kutatásai reményt nyújtanak arra is, hogy hazai gyártásúval válthatják fel a cérnát és a talpragasztót is. KÉT ÉV ALATT jelentősen emelkedett a tőkés országokból beszerzett nyersanyag mennyisége a HAFE és a MEZŐGÉP nyíregyházi gyárában. A HAFE tőkés importja két év alatt 54 százalékkal nőtt, s ugyanakkor teljesen megszűnt a tőkés export. Ha nem is ilyen arányban, de nagyjából ugyanez a helyzet a Szabolcs Cipőgyárban is: dollárért vásárolt alapanyagot dolgoznak fel, és szocialista országokban értékesítik a készterméket. E kedvezőtlen tendencia megváltoztatására sajnos, csak néhány üzem és szövetkezet dolgozott ki intézkedési tervet. A MEZŐGÉP-nél már most saját gyártású hajtóművet építenek be az eddig importból szerzett hajtóművek helyett, s tervezik a különböző hidraulikai elemek helyettesítését is. Növekedni fog viszont a légtartályok belső korrózióvédelmét biztosító, nyugati piacról beszerzett festék mennyisége, mert a hazai gyártású festék minősége nem elfogadható. Vizsgálták a népi ellenőrök azt is, milyen készletekkel rendelkeznek a vállalatok, szövetkezetek tőkés importból származó anyagokból, s milyen e készletek forgási sebessége. A tapasztalatok itt is vegyesek voltak, mert míg a MEZŐGÉP-hez alig ér be az anyag, rögtön feldolgozzák, addig a mátészalkai bútorgyárban a lakkok forgási sebessége 132 nap, a műgyantáé 196 nap, a csiszolópapíroké 201 nap. Romlott az importanyagok forgási sebessége a VSZM kisvárdai gyárában, a MOM és a HAFE pedig nem tudja kimutatni, mert nem ismerik az alapanyagok beérkezési idejét. Általában magas készleteket találtak a cipőipari szövetkezeteknél, sőt elfekvő készlet is akadt! A nyíregyházi szövetkezetnél nagyobb mennyiségű marhaboksz bőr pihent raktáron, mert meghiúsult egy nyugati szállítás, de a rakamazi cipészek is hazai piacra dolgozhatják fel a ta-„ valy Indiából vett bőrt, mert a belőle készített mintadarab — a bőr minősége miatt nem nyerte meg a megrendelő tetszését. A TAPASZTALATOK ALAPJÁN a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság keddi ülésén javaslatokat dolgoztak ki a takarékosabb, ésszerűbb anyaggazdálkodásra, amelyek egy részét a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz továbbítják, mert alapvető változásokat főként a megyénkben gyáregységek központjai, a felügyeleti és irányító szervek jobb gazdálkodása eredményezhet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy helyben nincs tennivaló, csak szélesebb körben kell támaszkodni az újítómozgalomra, a szocialista brigádok kezdeményezőkészségének és lelkesedésének kiaknázására. Balogh József Készen a gerincvezeték Vízmű két községnek Közös vízmű építésére fogott össze korábban Nagyhalász és Ibrány lakossága. Forintjaikat áldozzák fel azért, hogy a két település lakói jó ivóvízhez jussanak, s így a még itt-ott mindig használatos ásott kutak vizét száműzhessék. A közös vízműtársulatnak a két településen több mint 800 tagja van. Az építők már megépítették az Ibrányt Nagyhalász- szal összekötő gerincvezetéket, s mindkét helyen befejezés előtt áll az utcák vízvezeték-hálózatának megépítése. Épül már a víztorony is Nagyhalászon, s így remélhető, hogy 1980 végére vezetékes, jó ivóvízhez jut a két község lakossága. A közös vízmű építése 65 millió forintba kerül. Az új gépsoron a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatói kezdték az osztályozást. (SB) Pályán a láda Házilag kialakítható Jó a télia Imatermés a Ke- mecsei Állami Gazdaságban. A tervezettnél többet, tízezer tonnán felüli mennyiséget takarítanak be, s ennek közel felét a Szovjetunióiba exportálják. Ez együtt jár a házi csomagolással és szállítással. A gyümölcs minősítése fáradságos, hosszadalmas munka. Labilisán összerakott ládákra helyezik a válogatandó aknát, s ugyanilyen alkotmányon helyezkednek el a már osztályozott gyümölcsök. Sok helyen folyik még így nagy- és kisgazdaságokban egyaránt. A különböző válogatógépsorok beszerzése sokszor óriási összeget igényel, amit egyes termelőüzemek nem tudnak megfizetni, így marad a hagyományos, nehézkes válogatás. Ezen változtattak a szezon kezdetén Kemecsén. — A hűtőtárolómkban korszerű gépsorral válogatjuk az almát — mondja Vass Ottó, a gazdaság gépesítési ágazatának főmérnöke. — Ez a termésünkhöz azonban kevés. így született az ötlet olyan olcsó és házilag kivitelezhető gépsorra, amelyet tartályláda-billentővel láttak el. A kemecseiek egy hasonló szerkezetet fejlesztették tovább. A Tiszaiak! Vegyesipari Szövetkezettel kooperáltak, amely soron kívül legyártotta az elemeket, s azt a gazdaság építőbrigádja öt nap alatt szerelte össze, s betonozta le a fedett szín alatti teret. — Megoldottuk az anyag- mozgatás teljes gépesítését — folytatja a főmérnök. — Az almával telt ládákat görgős kocsival, valamint speciális tairtályláda-szállító kocsival hordjuk ki a fák közül. A tartályládákat targoncával emeljük a billenőlapra, ami megkönnyíti az alma kiszedését. Ehhez kapcsolódik a szintén döntött lapú csoma- golóasztal. Az üres és tele Szabolcs ládát láncos pálya szállítja a csomagolókhoz, illetve a kötözőkhöz, akik végül is egységrakatokba rakják az exportládákat. A gazdaság két kertjében építettek ilyen válogatósorokat. A Székely-kertben két meglévő színbe szerelték be, s így hatvanan tudják fedett helyen, kedvező körülmények között végezni az osztályozást. A Vas-kertben hatvanszemélyes válogatósort építettek. — Méréseket végeztünk, s ez bizonyítja, hogy harminc- százalékos teljesítménynövekedést lehet elérni ezzel a módszerrel a korábbihoz viszonyítva — mondja Vass Ottó. — A beruházási összeg minimálisnak mondható. Székelyben csak a gépsort kellett beszerelnünk, s ez mintegy háromszázezer forintba került. Fedett színnel együtt, mint a Vas-kertben, ennek a duplájába kerül az építési költség. Egy ilyen gépsor teljesítménye ötven tonna egy műszakban. Az előnye az olcsóságban és a házi kialakításban rejlik. Emellett jobb, áttekinthetőbb munkaszervezést tesz lehetővé a hagyományos módszernél. Jövőre a gazdaság Hegedűs-kertjében is elkészítik, s már érdeklődtek Bács-Kis- kun megyéből is a kemecsei- eknél. Jó lenne, ha Szabolcsban is elterjedne. , Sipos Béla Akác „Sivár vidék hűséges fája. A menekülő porszemnek elé veti magát, megállva elfolyó barázdák felett. Ahová lehullt, azt a világot összemarkolja odalent, s széthulló rögökből virágot, értelmet és rendet teremt.” (Váci Mihály) A Nyírség idézett költője szerette a vidék jellegzetes fáját, az akácot. A szabolcsi emberek évtizedeken, sőt évszázadokon át a leghasznosabb fának tartották. Érthető, hiszen megkötötte a homokot, a forgószelektől is megvédte a csírázó magot. Pótolhatatlan haszonfának számított a gazdálkodásban. A méhek közvetítésével mézet adott az üres kenyérre. Az akácnak valamivel kisebb a becsülete mint régen. Pedig ennek a hasznos fának nemcsak múltja, jövője is van. Az ország erdőségének 13 százaléka akác. Megyénk erdőinek 60 százalékát akácos alkotja. Ez az arány megyénkben egyhamar nem változik lényegesen, mert az erdőgazdaság évente mintegy 300 hektár akácost telepít. A lexikon szerint az akác Amerikában honosodott meg, csak a XVII. század elején került Európába. Főleg a Magyar Alföld és a Nyírség lett a második hazája. Gyógyszerész ismerősöm szerint a múlt században a népi gyógyászatban is használták a magját, a virágát és a virágából készült mézet. Ez a mondás járta: „Ha hosszú életet akarsz, kívülről olajjal, belülről mézzel kend magad.” A virágnak és a magnak — a tudomány mai állása szerint — nincs gyógyhatása. De Minőséggal, jobb munkával Szabolcsban Többre képes a textilipar Beszélgetés dr. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettessel A közelmúltban a szabolcsi textilipari üzemek munkájával ismerkedett dr. Szabó Imre könnyűipari miniszter- helyettes, majd Nyíregyházán, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület megyei szervezetének rendezésében előadást tartott a ruházati ipar helyzetéről. A Nagy káliéban és Ujfehértón szerzett tapasztalatairól, az ágazat megyei üzemeinek fejlődéséről kértünk tájékoztatást a miniszterhelyettestől. RUGALMASABB SZERVEZÉST! — A gyapjúiparnak három gyára települt az utóbbi években Szabolcsba. Az a véleményem, hogy mind De- mecserben, mind Nagykálló- ban és Ujfehértón többre és jobbra képesek. Az egész gyapjúiparra ez a megállapítás talán nem alkalmazható a meglévő gondok miatt, azonban ezekben az új gyárakban van annyi tartalék, hogy ez kamatozzon a minőségi termelésben, a hatékonyabb munkában. A meglévő létszámmal magasabb termelést lehet elérni, ha növelik a termelékenységet. — Milyen intézkedések születtek az eredményesebb munka érdekében? — Ujfehértón és Nagykál- lóban a vállalat-k vezetői is beszámoltak erőfeszítéseikről. Látszik, hogy a termelés teljesebbé tételéhez további gépkorszerűsítésekre van szükség, újabb szervezési megoldások kellenek. Az eddigi intézkedések révén sokkal szélesebb körű lett a gyárak termelése. Ujfehértón például komplett kötőfonalat gyártanak. Nagykállóban a fonodái előkészítést valósították meg. Lehetővé kell tenni, hogy a gyárak rugalmasabban, nagyobb felelősséggel dolgozzanak. Az eredményt minősíti, hogy Nagykállóban például az árujavításnál korábban száznál többen dolgoztak, most ehhez a munkához 30 ember elég. Az eddigi intézkedésekkel Nagykállóban olyan fonodát hoztak létre, amely versenyképes hosszú távon is. OKTATÁSI BÁZIS — Két évvel ezelőtt a Könnyűipari Minisztérium Nyíregyházán kihelyezett ülésen tárgyalta meg a szabolcsi üzemek szakemberképzésének, irányításának javítását. Melyek azok a változások, amelyek azóta történtek? — A gyárakban megnőtt a szellemi energia, több a szakember. S ennek a jelentősége abban van, hogy jobb terméket csak képzettebb munkással lehet előállítani. Akkor megállapodtunk abban, hogy Ujfehértón oktatási bázist hozunk létre. Már működik a textilipari szakközépiskola, eredményes a szakmunkás- képzés. — Ugyancsak az említett tanácskozáson esett szó bérekről. Követelményként szabták meg, hogy a szabolcsi üzemekben se legyen alacsonyabb a munkások keresete, mint Budapesten, vagy másutt. — A bérek, jövedelmek alakulására nagyon odafigyelünk. A feltétel az, hogy a darabbérben ne legyen különbség akár Szabolcsban dolgozik valaki, akár másutt. Azonban éppen a nagyobb begyakorlottság, a magasabb képzettség miatt jobb teljesítményeket érnek el a régi gyárakban. Azt hiszem hálás feladat a helyi gazdasági, párt- és tömegszervezeteknek a magasabb tudás megszerzésére ösztönözni a dolgozókat, A JÓ MINŐSÉG KELENDŐ — A szervezés nemcsak a gyárak feladata. Mit tesznek a vállalatok, a minisztérium, hogy nagyobb beruházások nélkül jobb eredmények szülessenek? — Ujfehértón jelenleg is dolgoznak a Könnyűipari Szervezési Intézet munkatársai. Magasraktárt építenek ki, ennek látható haszna van. Az intézet egyébként az eredményre szerződött a vállalattal, a szervezésben rejlő tartalékok feltárása hasznot jelent. Foglalkoztatunk külföldi szervezési intézeteket is, hogy a modern gyártási eljárásokat meghonosítsuk. Ennek az eredménye a minőségi munkában mérhető le elsősorban. S ma a világpiacon — amikor egyes vállalatok eladási nehézségekkel küszködnek — az a tapasztalatunk, hogy a jó minőségű árunak keletje van — fejezte be dr. Szabó Imre köny- nyűipari miniszterhelyettes. L. B. nem is oly régen a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jó pénzért tíz mázsa akácmagot exportált Svájcba. A svájciak illatszergyártáshoz használják fel a magot. Lám, ez a fa a magjától kezdve a tuskóján és a törzsén át egészen a lombjáig milyen hasznos. A szabolcs-szatmári emberek készítettek belőle baltanyelet, lőcsöt, hámfát, fejőszéket, sulykot... Nagyszerűen égett a csikós spór- ban. A tuskó ja télen sokáig tartotta a tüzet. A tiszaszal- kai Búzakalász Tsz-ben például az 50-es években rendszeres tuskókitermeléssel isfoglalkoztak. Egy szekér tuskó csaknem annyi forintot ért, mint egy szekér szén. Bányafának azért is jó volt az akác, mert hangos recsegéssel adta meg magát, így néhány másodperccel előre jelezte a veszélyt. A homokdombok hátán karóként „talpra segítette” a szőlőt. A vastag szeget nem szívesen fogadja magába, könnyen reped. Ezért a mesterek átfúrják, ha kapcsolni, kötni akarják valamihez. A fák között rövid életű. A tölgy például 80— 100 éves korában még nagyszerűen állja a sarat, a szelet. Az akác 35—40 éves korában már öregnek számít. Az erdő- és mezőgazdasági szakemberek részben ma is talajvédelmi okok miatt telepítenek akácost. Kisebb mennyiségben ma is használják bányafának. A szőlőkaró reneszánszát éli, mert a betonkaró nem felel meg a gépi betakarításnál. A modern konténeres szállításnál a legjobb szállítólap akácból készül. Kevesen tudják, hogy az építkezéseknél elterjedőben van egy új, ragasztott tető- szerkezet, amelynek alapja akácdeszka. A méztermelést ma is úgy segíti, mint régen. A csodálatos ricsikai erdőben, vagy például Csenger környékén tavaszonként száz meg száz kaptárnyi méhecske legelészik a fehér fürtökön. Elvétve a lila akác is megtalálható megyénkben. Nyíregyháza főterén, a Kossuth téren szeptember végén is lilult egy törpeakác ritkuló lombja. Itt az ősz. Az akác könnyen hullajtja levelét. Ha jön a dér, az apró levelek elhagyják az ágakat. De tavasszal ismét illatot áraszt és fehér „fátylat” ölt a karcsú fa. Virágzás idején a szatmári emberek menyasszonyhoz hasonlítják. Illik rá a hasonlat. Tövise is van, de azért szeretjük __ Nábrádi Lajos Takarékos import
