Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

2 KELET-MAGYARORSZAG 1979. október 2. Szakmunkás­tanulók versenye októberben KI A LEGJOBB ASZTALOS, AUTÓSZERELŐ, KŐMŰVES, CIPÉSZ, FESTŐ ÉS SZABÓ? Az ipari szövetkezetek megyei szövetsége és az OKISZ szervezési osztálya októberben vetélkedőt szer­vez Nyíregyházán, Fehér- gyarmaton és Mátészalkán a szakmunkástanulóknak. Az asztalostanulók október 1-én Fehérgyarmaton az asztalos- és vasipari szövetkezetben, az autószerelők október 2-án Mátészalkán az építő-, szere­lő- és szakipari szövetkezet szervizüzemében versenyez­nek. A kőművestanulók ok­tóber 3-án Nyíregyházán az építőipari szövetkezet Jég utcai telepén, a cipőfelső­rész-készítők október 4-én ugyancsak Nyíregyházán a cipőipari szövetkezetben mé­rik össze tudásukat. A szo­bafestők október 5-én Nyír­egyházán az építőipari szö­vetkezetben, míg a nőiszabók a Nyírség Ruházati Szövet­kezetben, Nyíregyházán, ok­tóber 6-án versenyeznek egymással. A szakmunkástanulók az első és a második év teljes anyagából számot adnak. A szakmai ismeretek mellett anyagismeretből, szakrajzból, szakmai számtanból, mun­kavédelemből és szakmai gyakorlatból is kapnak fel­adatokat. Az elméleti és a gyakorlati verseny első há­rom helyezettjét díjazzák. Az első 400, a második 300, a harmadik helyen végzett ta­nuló 200 forint jutalmat kap. Az egyéni vetélkedés mellett csapatversenyben is ered­ményt hirdetnek. Minden szakmából az első és a má­sodik helyezett vehet részt a területi döntőn Egerben ok­tóber 26—28-a között. A területi vetélkedésen a csapatverseny a szövetkezeti mozgalom, a szakmunkástör­vény és a KISZ-élet, az ifjú­sági törvény ismeretére irá­nyul. A szakmunkástanulók ve­télkedőjére eddig a megye ipari szövetkezeteiből nyolc­van fiatal jelentkezett. Kiskereskedők Tanyán egyetlen lehetőség A megyében jelenleg 389 magánkereskedő dol­gozik, mintegy felük az elsőrendű szükségletek ki­elégítésére vállalkozott. Van, ahol inkább csak gazdagítják a beszerzési forrásokat, azonban sok helyütt, például a tanya­bokrokban, az egyetlen vásárlási lehetőséget je­lentik. Gond, hogy amíg Nyíregyházán meglehető­sen sokan, 138-an vannak, addig másutt, ahol pedig égető szükség lenne rájuk, nincsenek; többek között azért, mert a helyi taná­csok nem szívesen adják ki az engedélyeket. A kereskedők többsége csak a tisztességes haszon megszerzésére törekszik. Sőt vannak szakmák, mint a divatáru-kereske­dés, ahol a versengés miatt még ezt is nehéz elérni. Az ellenőrzést, a helyes árpolitika kialakí­tását a megyei szövetség végzi. Figyelemre méltó, hogy a kiskereskedők átlagélet- kora 55 év, és közel felük, már túljutott a nyugdíj- korhatáron. Ez a szakma elöregedésére, kihalására vezet, pedig néhány he­lyen továbbra is szükség van a magánkereskedők munkájára, (s. z.) „...A HŰTEREMBEN VÁRJUK A MÚZSÁT..." Szívjet művészek Nyírbátorban Ivan egy újabb szobor ter­vével. Lassan egy hónapja már, hogy Nyírbátorba az Alkotó­házba megérkezett Ungvár- ról három szovjet képzőmű­vész. Itt-tartózkodásuk utolsó napjainak egyikén kopogtat­tunk be a közös műterembe. Ivan Vasziljevics Brovdi egy kis szabadkozással kezdi a bemutatkozást. Szobrász­ként érkezett, itt mégis fes­tőként dolgozott, így hozták a körülmények. Ám előkerül egy album, amelyből szobrai­val is megismerkedhetünk. 1961 óta dolgozik szobrász­ként, fő anyaga a fa. Művei­ben a realista ábrázolásmód és a népművészeti elemek öt­vözése figyelhető meg. Vjacseszláv Afanaszjevics Prihogykó 1965-ben fejezte be a Ívovi iparművészeti fő­iskolát, 1959-től állandó sze­replője a köztársasági és össz-szövetségi kiállítások­nak. Elsősorban festőként is­mert, de az utóbbi években rendszeresen dolgozik napi­lapok számára is, az Ungvá- ron megjelenő ukrán és ma­gyar nyelvű újságokba ké­szít karikatúrákat. Plakát­tervezéssel is foglalkozik, azon kívül számos monu­mentális alkotás szerzője, melyek közintézményekben láthatók. Többször szerepelt csehszlovák, román és ma­gyar cserekiállításokon. El­mondta, hogy korábban is járt már hazánkban, például a fővárosban a múzeumok­ban, a galériában. Elsősorban Barcsay művészete és kifeje­zési formái ragadták meg. Sütő János, az Ukrán SZSZK érdemes művésze 1955-ben fejezte be a szak- középiskolát, majd a Ívovi főiskolán tanult. Közel ne­gyedszázada részt vesz min­den jelentős területi és ösz- szövetségi kiállításon, szere­pelt a cseretárlatokon, ezen­kívül képeit bemutatták Londonban, Genovában, Cip­ruson, Montrealban, Tokió­ban is. Igen termékeny mű­vész, aki azt vallja, hogy dolgozni csak úgy érdemes, ha állandóan keresi-kutatja az új kifejezési formákat. Er­ről így fogalmazott: „Az a dolgunk, hogy a műteremben várjuk a múzsát... de nem biztos, hogy eljön.” Ügy tűnik, Nyírbátorban gyakori látogatójuk volt a múzsa. Budapesti és szent­endrei tanulmányútjukról gazdagon érkeztek vissza: Vjacseszláv még dolgozik ezen a képen. sok-sok vázlattal, emlékkel, melyek azóta már művészi formát öltöttek a képeken. A legszembetűnőbb valameny- nyiük ábrázolásmódjában a derűs színek hatása, az a napfényes harmónia, mely a képek többségére jellemző. Elmondták, hogy a hátralévő időt a Nyírség megismerésé­Másfél millió darab Tra­bantot gyártott a zwickaui gyár 1978. augusztus 1-ig, és ebből mintegy 180 ezer kis­kocsi jutott a magyar utak­ra. Egyebek között erről, valamint az autók fejlesztési és üzemeltetési kérdéseiről beszéltek á gyár jelenlévő szakemberei a IV. nyíregy­házi Trabant-találkozó sajtó- tájékoztatóján. Köztudott azonban, hogy a Trabantból szinte semmi sem elég, annyian vennének be­lőle, és sok autósnak okoz gondot a hiányos alkatrész- ellátás. Dietmar Prager az NDK- beli gyár kereskedelmi igaz­gatója kérdésünkre ezeket mondta: — Közismert, hogy a hazai igényeket sem tudjuk kielé­gíteni, nálunk is hosszú éve­ket kell várni, míg valaki Trabanthoz juthat. A magyar partnerekkel való megálla­podás értelmében 1979-iben 20 ezer Trabantot szállítunk Magyarországra, sőt, 50V da­rabbal több jut a magyar vá­sárlóknak a tervezettnél. Az alkatrészellátásról pedig azt mondhatom: elsősorban azok­ban mutatkozik hiány, ami­ket kooperációs partnereink gyártar Így a főtengely, a futómű, u kocsiszekrény az NDK-ban is nehezen besze­rezhető cikk. Ezen részben úgy enyhítünk, hogy 1980-tól olyan technológiát alkalma­zunk, aminek segítségével ré­gi karosszériákat tudunk felújítani. Ezt 1980-ban már Magyarországon is alkalmaz­ni fogják. Sütő János és egy készülő kép Szentendréről. (M. V. felv.) re szeretnék fordítani. Végül pedig azt kérték: hadd mondjanak köszönetét a vendégfogadóknak az alkotó munka körülményeinek meg­teremtéséért, amelyet mint a szovjet képzőművészek szö­vetségének tagjai, a magyar táj ihlette művekkel viszo­noznak. B. E. — Igazak-e az új típusról terjedő hírek? — Négyütemű motorral kí­sérletezünk, de az már más kocsi lesz. Hosszú ideig még marad a jól bevált típus, ezt igyekszünk kényelmesebbé, korszerűbbé tenni. Lemezka­rosszérián is gondolkozunk, de távlatokban csak. A Merkúr műszaki fő­osztályának vezetőjét, Czoll- ner Zsigmondot a gépkocsi­ellátás várható alakulásáról kérdeztük: — A KGST autóipara első­sorban nagykocsikat készít, igazi kisautónak csak a Tra­bant és a kis Polski számít. Energiatakarékosságról lévén szó, nem akarják-e bővíteni a kisautók választékát? — A tőkés beszerzés valu- táris okokból nem járható út, maradnak tehát az említett típusok. A lengyel autókból évente minimálisan 5000 da­rabot hozunk be, hogy több lesz-e, az a lengyelekkel való kooperációk függvénye. A jelek szerint, a Trabant évi mennyisége is a jelenlegi kö­rül marad. Ez utóbbival kap­csolatosan érdemes megje­gyezni, hogy a nálunk meg­vásárolt 180 ezer darabból 169 ezer darab még ma is működik. — OTP-fiókban láttam a kiírást; Trabant nem jegyez­hető elő. — Ez téves, előjegyzést el­fogadunk, a Trabantokat 1986-ra igazoljuk vissza. S. Z. 180 ezerből, 169 ezer még fut T rabant-találkozó Nyíregyházán Nem használt a próba... Rabolt az útonálló Ez év június 15-én emelke­dett jogerőre a Nyíregyházi Járásbíróságnak, mint a fia­talkorúak bíróságának ítéle­te, amelyben a fiatalkorú H. Gusztáv- fábiánházi lakost és társait lopás bűntette miatt ítélte el. A fiatalkorút próbá­ra bocsátották és magatartá­si szabályokat írtak elő szá­mára. Ezek között szerepelt, hogy „munkahelyét nem hagyhatja el..., este 20 óra után szórakozóhelyeket nem látogathat..., szeszes italt nem fogyaszthat.” Figyel­meztette a fiút a bíróság ar­ra is, hogy amennyiben e magatartási szabályokat megszegi, úgy szigorúbb in­tézkedés, vagy büntetés ki­szabására kerül sor. Még két hónap sem telt el a bírósági ítélet elhangzása' után, H. Gusztáv máris sú­lyosan megszegte e szabályo­kat: otthagyta munkahelyét, az este 20 óra utáni csavar­gás pedig szinte rendszeressé vált nála. Mindezeket még súlyos bűncselekmények el­követésével is tetőzte. Augusztus 11-én este in­dult el otthonról, de csak 12-én a hajnali órákban ért haza. Ez az éjszakai kirán­dulás azonban egy időre az utolsó volt számára. Amikor ugyanis a hasonló gondolko-. dású és magatartású fábián­házi fiatalok társaságában hazafelé ment, egy nyírcsaho- lyi fiatalemberrel találko­zott H. Gusztáv cigarettát kért az ismeretlentől, aki kö­zölte, hogy nem dohányzik és nem tud adni. H. Gusztáv válasza egy ökölcsapás volt, majd tenyérrel tarkón ütötte, aki a nagy ütéstől földre esett. Az útonálló még ekkor sem nyugodott meg, noha már társai is soknak tartot­ták a történteket. Belerúgott a földön fekvő sértett arcá­ba, a rúgás erejétől kitört két foga és megrepedt az orr­csontja. Ekkor már a sértett tehetetlenül feküdt a földön. Ezt az alkalmat használta ki H. Gusztáv: meglátta, hogy karján egy kvarcóra van, azt is elvette tőle. A bűncselekmény elköve­tésének napján őrizetbe vett H. Gusztáv gyorsított eljá­rással került a bíróság elé, ahol halmazati büntetésül 1 év és 4 hónapi — a fiatalko­rúak fogházában — végre­hajtandó szabadságvesztésre ítélték és 2 évre eltiltották a közügyektől Az ítélet jog­erős. Dr. T. Gy. Az az írásmű, amelyből az ítélet után című tévéfil­met készítette a Magyar Televízió egyik forgatócso­portja, mélyen elgondolkoz­tató, de egyben felzakla­tó izgalmas olvasmány. A szerző — Tyimofej Szó- kolov, kortárs szovjet író — mindenféle sallang, fölösle­ges szószaporítás nélkül, csupán a tényeket említve írja le az ártatlanul bör­tönbe zárt fiatalember, Tye- lepin szomorú történetét. Illetve azt, hogy egy őt nem ismerő ember, egy köztör­vényes bűnügyekben járat­lan vállalati jogász miként jár végére Tyelepin ügyé­nek, s hogyan sikerül neki nagy szenvedéllyel az ügy kiderítésébe? Kiderült, nem volt igazuk. A téma felhí­gult, a film tempótlan lett, nehézkes. Ennek ellenére a film közvetíteni képes az író, Szokolov üzenetét ar­ról, hogy nincs fontosabb az embernél, bíznunk kell benne, s hogy bár az igaz­sághoz vezető út nem vi­rággal ékesített győzelmi menet, mégis érdemes az igazságért küzdeni, mert az az emberhez méltó maga­tartás. Három író novellájából a fiatalember ártatlanságát üt forgatókönyvet és ren­végül is kideríteni, a fiút a dezett belőle tévéfilmet börtönből kihozni. Mint említettem maga a dokumentumregény gazda­ságosan megalkotott írás­mű. A film azonban hosz- szú, túlrészletezett, helyen­ként terjengős. Ebben a forgatókönyv hibás. A lé­nyegtől messze eső, a szer­zőtől idegen, beleírt részek is vannak benne. Nem volt szerencsés dolog a magán­Gaál Albert Szemetes triló­gia címmel. Közülük Gyár­fás Miklós írása nemcsak az önbecsülésen, az emberi méltóságon csorbát ejtő, pöffeszkedő igazságtalanság ellen szól, hanem azt is fel­fedi, hogy túlságosan nagy különbségek alakultak ki mind az emberek megítélé­sének alapjában, mind a velük való bánásmódban. életi konfliktust a fiú ár­tatlanságát kiderítő, bebi­zonyító Nyikolaj életébe belekölteni. A két forgató­könyvíró — Szántó Erika dramaturg és Mihályfi Im­re, a rendező — úgy gon­dolták bizonyára, hogy mozgalmasabbá teszik a cselekményt, színesebbé a főszereplő Nyikolaj (Lo- hinszky Loránd) arcképét, ha ezt a szálat beleszövik a történetbe. Lehet, hogy részben a Nyikolaj házas­ságának zátonyra futásával akarták indokolni, miért A három közül a legjobban megoldott tévéjelenet Ka- mondy László Szűrt fények és benzingőz című elbeszé­léséből készült, Páger An­tallal , Hegedűs Erzsivel és Sztankay Istvánnal. Alig több mint félórás bűnügyi komédia, A halál fekete angyala próbálta he­lyettesíteni a krimit szom­bat este. Müller Péter (a szerző) nagy szerencséje, hogy Rényi Tamás (a ren­dező) Garas Dezsőt kérte fel az ügyvéd szerepére. Az ő játéka emelte meg a da­rab légkörét. vetette bele magát olyan Seregi István A RADIO MELLETT Csaknem mindig meghall­gatom a vasárnap késő dél­után rendszeresen jelentke­ző Azt beszélik ... riport­műsort a szóbeszédekről. Általában friss, aktuális té­mák, s nem is mindig tel­jesen alaptalan szóbeszédek kerülnek benne mikrofon elé. A szerkesztők (Bolgár György és Szalay Zsolt), no meg a riporterek nemigen törődnek az egyes kérdések ún. kényes vagy nem ké­nyes voltával, s többnyire nem takarékoskodnak a csí­pősre hegyezett kritikai megjegyzéseikkel, ha netán azt derítették ki, hogy nem zörög a haraszt... Ha pe­dig egy pletykát egyértel­műen cáfolni kell, azt szel- lemes-csattanósan teszik. Nos, a most vasárnapi adás azonban némileg rácá­folt a fentiekre. A műsor elszürkültnek, kifáradtnak hatott. A miniriportok többsége az alaptalan hí­reszteléseket (ezúttal nem is különösebben izgalma­sakat) megnyugtatóan hely­reigazító illetékes személy nyilatkoztatására korláto­zódott, — amihez a riporter­nek, szerkesztőnek már nem volt mit tennie. (Pl. van-e fertőzéses májgyulladás és vérhasjárvány Budapesten, vagy tényleg minden eddi­ginél többet loptak-e a BNV-n, továbbá, hogy meg­jósolható-e Japánból jövő januárra magyarországi földrengés?) Ettől a „rém­hír-helyettesítő” sémától két magvas riport tért el, és tükrözte a műsor előnyö­sen ismert karakterét. Az egyik a Trapper farmer rek­lámozására fordított négy­millió forint hasznát, üzleti megtérülését boncolgatta, a másik a szocialista országok közötti, esetenként konver­tibilis valutában történő árucsere-elszámolás kölcsö­nös hasznáról szólt. Az Azt beszélik .,. korábban a fia­tal riporterek alcímet vi­selte. Ennek elmaradásával sem hihetem, hogy a ripor­terei megöregedtek volna. Legfeljebb a lendületükből vesztettek most valamics­két ... Vannak olyan dokumen­tumműsorok, amelyek töb­bet nyújtanak nemcsak az egyébként pontosan tarta­lomjelölő címüknél, hanem a figyelemkeltő műsorlapí ajánlásnál is. Ilyen volt Bo­rát Apollónia dokumentum­összeállítása Vajda Sándor költőről, a Tanító voltam a hadifogoly-iskolán. Ebben ugyanis az önmagában is érdekes Vajda-emlékezések mellett legalább olyan he­lyet és súlyt kapott a kö­zelmúltban elhunyt nagy írónknak, Örkény István­nak a megidézett korszak­kal foglalkozó, a Lágerek népe c. regénye, és az író korabeli portréjának meg­rajzolása is. A magyarázat: Vajda azon a krasznogorsz- ki antifasiszta hadifogoly­iskolán tanított 1943—44- ben, ahol Örkény is tartóz­kodott, s életük végéig tar­tó jó barátság szövődött kö­zöttük. Vajda Sándor emlé­kezéseikre szinte dokumen- táris hitelességgel rímelt az örkény-regény egy-egy részletének a megszólaltatá­sa. A kitűnő műsorban rit­kán tapasztalható szerves egységbe ötvöződött, egészí­tette ki valósághűen egy­mást a két, csak műfajilag különböző emlékezés. Merkovszky Pál ]KÉPERNYŐ BEE

Next

/
Oldalképek
Tartalom