Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
/ VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 9. o Dióverés Tiszacsécsén A .. M M felől alighogy átlépi a Szamost, úgy érzi, mintha elvarázsolt tájra tévedt volna. Keletnek tartó útja mellett hatalmas legelők, tölgy-, meg juharerdők, vízmosások, holtmedrek sorakoznak. Oly közel vannak itt egymáshoz a falvak, mint akácon a levél, s az Istvándi harang szavát tán még Becsen is hallják. Tenyérnyi területen csaknem ötven község; megannyi parányi fészek. Darnót vagy Borzovát százan sem lakják, s itt az ezerlelkes falu már nagy községnek számít. Ezért is van talán, hogy errefelé szinte mindenki ismeri egymást, különösen a tiltott mesterséget űző orvhalászok, orvvadászok. Mert a vizek, erdők birodalma ez a vidék, s az emberek élnek is a lehetőséggel. Volt is gondja a vízzel az itteni népnek. Tisza, Szamos, Túr, Tapol- nok meg még ki tudja hány névtelen holtág fenyeget árvízzel. Ma azonban már szerencsére szent a béke, csak néha rákoncátlankodnak a folyók. Fogynak a legelők, s fogynak a kertek dzsungeléi. Egyre kevesebb a szilva, a dió, a som, s egyre több az alma. De hát azt mondják, ez az élet rendje. Míg lehet, gyönyörködjünk hát a még mindig varázslatos Szatmár- ban. Öreg ház. öreg porta Nagyari temető Az öreg Tűr Szatmári képek Vadban... .. s halban gazdag ez a vidék
