Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-04 / 206. szám
1979. szeptember 4. KELET-MAGYARORSZAG 3 Holt szezon helyett ÉVADSZÜNET, UBORKA- SZEZON, HOLT SZEZON — mondtuk valamikor a nyári hónapokra. A kedves közönség is megtanulta a szakszavakat, s tudomásul vettük, hogy akár az iskolában; a színházban, a művelődési házakban is véget ért az év. „Takarékra állították” a kulturális programokat, azzal a jelszóval, hogy a közönség nyáron úgysem vágyik ilyesmire, inkább kirándul, utazik, „napfényes” elfoglaltságot keres. A szabadtéri színpad nem új találmány: gondoljunk csak az ötezer évvel ezelőtti görögökre! Pár év kellett csupán ahhoz, hogy a néhány világhírű szabadtéri kulturális rendezvénysorozatot, mint amilyen például a szegedieké, újabbak kövessék. Hamar népszerűvé vált például a gyulai nyár, a szentendrei nyár, vagy a fer- tőrákosi, az egri stb. játékok. A nagyobb, illetve műemléki látványosság szempontjából jelentősebb városok igyekeztek országos, vagy nemzetközi rangú események állandó rendezési jogát megszerezni: nyári egyetemeket évenként azonos tematikával, vagy egyes művészeti ágak alkotóinak és alkotásainak találkozóját. Szabolcs-Szatmárt az ország más tájaihoz képest viszonylag későn kezdték „felfedezni”. Indokolja ezt a távolság a forgalmas, látogatott helyektől, valamint az is, hogy nem bővelkedünk műemlék együttesekben. A lépéstartás azonban szűkebb hazánkban is szükséges. Nézzük: hol tartunk mi, milyen nyarat zártunk, milyen volt a mi „évadszünetünk”? A pálmát most is kétségtelenül a zenei eseményeknek és szervezőinek ítélhetjük. Nyírbátor a 700. éves évfordulóra a szokásosnál is több koncerttel kedveskedett a komoly zene híveinek. Sikerült például egy NDK- beli kórust megnyerni , Mozart- és Haydn-művek tolmácsolására: melyek az ő ajkukon csendültek fel a legméltóbb előadásban. A Magyar Állami Hangverseny- zenekar — Ferencsik Jánossal az élen — hazánk legrangosabb együtteséhez méltó teljesítményt nyújtott. Most harmadszor szerepelt a programban a nemzetközi zenei tábor résztvevőiből alakult alkalmi zenekar bemutatkozása — ezúttal is igazi csemege volt. A nyírbátoriak azonban joggal mondhatják: ennyivel van ennyi. Sajnos, e nagyrendezvény mellett más jelentősebb program szervezésére nem jutott idő, energia, de pénz sem! RANGOS RENDEZVÉNY VOLT Nyíregyházán az országos népművészeti kiállítás, melyen a díszítőművészet jeles képviselőinek alkotásaival találkozhattunk. A központi bemutatóval párhuzamosan Kisvárdán és Mátészalkán is nyílt hasonló bemutató, mely dicséretes és folytatásra érdemes kezdeményezésnek bizonyult. A megyeszékhelyen a csúcsforgalmat ezúttal is az ifjúsági park bonyolította le, közel 40 koncerttel. Ezek a hangversenyek bizony sokkal fontosabbak annál, mint amennyit a nagyközönség tud róla: tömeghatásához ugyanis egyetlen más program sem mérhető. Megfordult a parkban a hazai könnyűzene irányzatainak szinte valamennyi képviselője, a klasszikus tánczenei irányzatoktól a kemény rockon át a púnkig, örvendetes a VMK kezdeményezése: egy-egy alkalommal költők, klubok bemutatásával is kísérleteztek. Gyönyörű szabadtéri színpadunkra viszont ezen a nyáron is „vigyáztak”. A mozilátogatókon kívül ugyanis mások alig-alig jutottak be. Kevés műsort terveztek ide, holott joggal gondolhatnánk: ez a színpad valóban alkalmas színvonalas nyári műsorok lebonyolítására. MEGYEBELI VAROSAINK között is vannak már olyanok, melyek keresik a saját adottságaikhoz legjobban illő rendezvényeket: Kisvárda a felső-szabolcsi napok, Vá- sárosnamény a beregi sorozat rendezésével halad jó úton. Kisvárdán a várszínpad műsorai, a Bereg központjában pedig az országos fafaragó tábor munkáiból nyíló kiállítások vívják ki a közönség elismerését. Emlékezetes még a nyárból néhány nagy hatású tábor: például az országos olvasótábor Tivadarban, illetve a három tuzséri rajz-alkotótábor, mely évről évre a szépség szerete- tére nevel. Nyári mérlegünkben azokat a jelentősebb rendezvényeket vettük sorra, melyek nagy tömegekhez szóltak, melyből a helyi lakosság, s esetleg vendégeink is jó szívvel válogathattak. Ha közvélemény-kutatást rendeznénk, s megkérdeznénk: elegendő-e ennyi, a választ bizonyosan mindenki magától kitalálja. Nem elég! NYÍRBÁTORNAK NEM ELÉG 5—6 nagy koncert, Nyíregyházának nem elég ugyanennyi szabadtéri színházi műsor, kisebb városainknak nem elég egy-két este nagyobb rendezvénye! Tudjuk, a nyár a kikapcsolódás, a szórakozás, a szabadságok ideje. Elmehetünk Szegedre, Szentendrére, Gyulára — ha kapunk jegyet. De hozzánk is jönnek, s olykor mi is idehaza keressük a jó múzeumi kiállításokat, színházi programokat, szabadtéri rendezvényeket. Vajon nem kellene ezeket erre az időre jobban koncentrálni? BE. Szeptember 1-től darabbér az abroncsgyárban Római egyes a köpenyen A meleg és a gumiszag már a munkára, a mezőgazdsági abroncsok gyártására utal. A ko- pácsolás, a hegesztőberendezések szikraesője, a néhol még lógó kábelek pedig azt mutatják: az apró simítások még hátravannak az új gumigyárban. A meósok már minősítenek, minden csarnokban emberek állnak az új gépek mellett, egyszóval: próbaüzem. figyelni, és fizikailag is nehezebb amit csinálunk. Viszont változatos, sokféle fogást kell ismerni és a kereset is jobb. Eddig a követelmény- rendszer volt, szeptember 1- től pedig átállunk a darabbérre. Nem annyira nehéz, mert augusztusban is közel jártunk a szeptembertől érvényes normához. Én úgy hallom, hogy szinte minden darab amit készítünk, első osztályú. Míg az utolsó simításokat figyelve a szépnek ígérkező új csarnokokban nézelődünk, Molnár Sándorné a szakszervezeti bizottság titkára már a végleges képet vetíti elénk. Dolgozik itt rövidesen több, mint ötszáz ember, aki évente legalább egymilliárd értékű gumiabroncsot készít, mégpedig jórészt exportra. Ez a közeli jövő, a jelen pedig az a sok tucat ember, akik az új szakma már megtanult fogásait gyakorolja, akik próbaüzem ide, próbaüzem oda, már majdnem annyit gyártanak, amennyit a teljes indulás után teljes termelésnek szánnak, akik ezt meghatározni illetékesek. Á jó abroncs titka Az előkészítő üzemben minden kormos. Nem vastagon rakódik ez a gépekre és az emberekre, csak finoman, szinte észrevehetetlenül szitál. Szilágyi Mihály is olyan, akár egy gondatlanul mosdatott ördögfi. — Nem sokáig leszünk ilyenek — mondja kézfogás Szilágyi Mihály, aki az íróasztalt cserélte fel után —, ha megindul az elszívó berendezés, változik a helyzet. Szilágyi Mihály Bárányból jött be — lakni ma is ott mjfét malackát kaptunk aján- * dékba távolabbi rokonunktól. Emséjük az elmúlt éjjel túlságosan sok utódott hozott a világra; nem volt any- nyi csecsbimbója, ahány malackát ki- pottyantott. — Mégsem macskakölykök ezek — mondta anyámnak az ajándékozó —,’ kár lenne elrekkenteni őket. Különben is tudom, maga felnevelt már néhányszor ilyen pocos állatkákat. — Hajaj, bízzad csak rám. Jómagam is emlékeztem rá, hogy gyermekkoromban kaptunk ilyen felesleges állatkákat. Megesett, Galambos Lajos: Malackák hogy hét-nyolc hónapos korukban már százhúsz kiló súllyal adtuk el őket. Az is megtörtént, hogy ilyen ellökött jószá- gocskákból lett télire hízó disznónk. Nosza, le kell szaladni a gyógyszertárba, vásárolni cumigumit, rovátkás üveget, épp olyat, amilyen az embercsecsemőnek dukál. Mivel mindennap friss tehéntejet vásárolunk — a pénzösszeget egyszerre fizetvén havonta —, jut abból majd e két állatkának is. Hanem az a tej még erős neki, illő azt gyógyteával hígítani. Eleinte nehezen ment a szoptatás, hisz az oktalan állat is keresi az anyai emlő melegét. Ám az éhség nagyon meg tudja szelidíteni nemcsak az állatot, magát az embert is. Tény, hogy egy-két nap után szűk lett nekik az a doboz, amelyben még a tavaszon Szicíliából narancs érkezett a mi kis boltunkba. Kimásznak a skatulyából, bebarangolják a konyhát, s ha a cumisüveget meglátják, vison- gatnak már. — Nem baj, így a jó — mondta nekik édesanyám. — Holnap kimentek a tornácra, holnapután az udvarra, azután meg a disznóólba, ott lesz a végső, igazi helyetek. Ám ugyan mit érdekli az ilyesmi a két állatocskát: mozoghassanak,- ehessenek, alhassanak. Az élettől ennyi az elvárásuk, nem több. Ha belegondolunk, némely embertársunknak se több. A két meós, Bieleczki György írnak az abroncsokra. (E. E. lakik — és választása néhány emberben csodálkozást keltett. Ott ugyanis adminisztratív munkakörben volt, ide pedig fizikai munkásnak jött. Mi tagadás- nem gyakori az ilyen váltás. — Én is mondtam neki, nem fogod bírni — meséli Molnár Sándorné. — De bizony, Kati néni, felelte ő, pénzt akarok keresni. — Vagy 1500 forinttal fogok itt többet kapni — indokolja döntését Szilágyi Mihály. — Egész jól belejöttem. Egyébként a feleségem is itt dolgozik, ő is az ibrá- nyi üzemből jött, hasonló megfontolásokból. Aztán szakszerű előadást tart arról, mi is itt a legfontosabb. Szavaiból kiderül, nem is árt ezeket betéve tudni, mert ha nem jó az alapanyag, ami innen kikerül, az abroncs sem lehet jó. „Pesten tanultam..." Egy zömök, göndör hajú fiatalember — Kemenes István felépítő —, egy zöld gombot nyom meg. mire forogni kezd egy gép rajta a félkész abronccsal. Gumírozott szövetet ragaszt fel több rétegben, majd ketten, ha nem is nyögve, de leemelik a fekete karikát, ami már az abroncsra emlékeztet. — Van vagy kilencven kiló — mondja, miután egy pillanatra elfordul a gépről. Valóban egy pillanatra teszi csak, mert keze beszéd közben sem pihen. — Ez a második fázisú felépítőgép, a félkész abroncs itt kapja meg a végleges formáját. Nem vagyunk teljesen rendben, jönnek még ide gépek. Három pár gépünk már van, a negyediket most üzemelik be. Kemenes István, noha fiatalember, a gyárban akár öregnek is számíthat. Hiszen tíz éve dolgozik a Taurusban. Az abroncsgyártás kedvéért ő is változtatott, a lemezüzemet cserélte fel az új csarnokkal. — Pesten tanultam bele a munkába, és aligha bánom meg. Pedig itt jobban kell és Bor József, legtöbbször I.-est felv.) Amit Kemenes István hallomásként említ, azt a vulka- nizálóban lévő meósok, Bieleczki György és Bor József, csak megerősítik. Egyikük kezében kréta, a másik pedig papírra veti a minősítést. És a kréta, legtöbbször római I.-est ír az óriási gumiköpenyekre. — Ebből az is látszik, hogy a betanulás jó volt és a berendezésekkel sincs különöKemenes István egy pillanatra sem áll el sebb probléma — szólal meg Bor József. Analízis délután Bieleczki György hozzáteszi: — Most naponta 100—150 köpenyt veszünk át. De ér- ■ dekes volt figyelemmel kísérni, hogyan nőtt a meny- nyiség a próbaüzem kezdete óta, szinte napról napra, Először volt egy, kettő, azután nyolc, tíz darab, majd hirtelen megtöbbszöröződött a mennyiség. Ha minden rendben lesz napi 600 darabot kell majd osztályoznunk, persze többen leszünk meósok is. Mikor kilépünk az új gyárból, Molnár Sándorné még azt mondja. — Mindennap két órától analízis van. A szakemberek a hibákat vizsgálják, konzultálnak róluk és azonnal intézkednek, hogy kijavítsák azokat. Alighanem ez is hozzájárul, hogy a kép kedvező lehet. Speidi Zoltán Ötvenmillióért Vetőmag exportra A Szabolcs megyei Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalatnál a napokban azt beszélték meg a szocialista brigádok vezetői, hogyan tudnák pótolni az aszályos nyár miatt kiesett exportot. A tanácskozáson 30 szocialista brigádvezető vett részt. Elhatározták: az év hátralévő hónapjaiban tovább javítják a vetőmag-előállítás minőségét. Ezzel mintegy 50 millió forint értékű exportvetőmagot állítanak elő. Elsősorban a paradicsom-vetőmagra figyelnek. Ebből 120 mázsát exportálnak Hollandiának, az NSZK-nak és az NDK-nak. Javítják az uborka vetőmag-előállítás minőségét is, melyből 120 mázsát rendeltek a hollandok és a nyugatnémet cégek. Van lehetőség a vöröshere- és a karósbab- vetőmagoknál is a jobb exportarány elérésére. Építik, felújítják Házak, utak B izonyára tartós — egy életre szóló házasságot fognak kötni az anyakönyvvezetőhöz járulók abban a házasságkötő teremben, melyet Nyíregyházán a Nyírfa Áruházzal szembeni épületben a Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei, mintegy 2 millió forintos költséggel alakítanak ki. Az impozáns helyiségben már az átadás előtti utolsó simításokat végzik. A TAÉV dolgozói jelentősen kiveszik a részüket az iskolák és más intézmények karbantartásának, felújításának teendőiből is. Például a Bocskai utcán levő megyei rendelőintézetben gyermekfogászati rendelőt adtak át rendeltetésének. Jelenleg a Sóstói úti kórházban 2,6 millió forintért egy új létesítményt építenek és közműátalakításokat is végeznek. Ugyanitt előreláthatóan jövőre kezdik meg a meglévő épületek felújítását. A 4-es számú általános iskola egyik épületének homlokzatára erős vakolatot hordtak fel, s a tető- szerkezetét pedig újjá ácsolták. Azontúl Nyíregyházán az idén 105 lakást korszerűsítenek. Ez utóbbinál sok gondot okoz az, hogy a lakóknak a munkavégzés idejére nincs hová átköltözniük. A mag&stpítőipari tevékenység a TAÉV teendőinek csak az egyik — tegyük hozzá kisebbik része. A nagyobbat a mélyépítés teszi ki. A biztonságosabb közlekedés előmozdítására 1979-ben a megyében összesen 151 helyen folytatnak útépítési, valamint karbantartási munkálatokat, melyek tekintélyes hányada Nyíregyházán készül. A legjelentősebbekről Ozsváth István főmérnök tájékoztatott. A Kun Béla utcán a közelmúltban alakított tak ki 1,5 kilométer jár», dát, a Zalka Máté, Lenink grád, Körösi Csorna Sándor és Mikszáth Kálmán utca szilárd burkolatát pedig felújították. Most a Ságvári-lakótelepen dolgoznak, aminek nyomán e városrészen többek között a buszközlekedésben lesz jelentős javulás, (cs.)"
