Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 30. Rossz vendéget jelez a gyertya Nászágy a padláson // Csináld m Anyag, szerszám, tanács Két hetet töltöttek néhány éve Nyírlugoson a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem néprajzi tanszéké­nek hallgatói dr. Dám László adjunktus vezetésével. Terep­munka nélkül munkánk épp­úgy elképzelhetetlen, mint a kémikusok, fizikusok kutató­munkája laboratórium nél­kül — mondták a fiatalok. Az etnográfusok, folkloristák számára a terep egy élő la­boratórium ... Nyolcszáz fénykép, három­ezer lapnyi kéziratos munka tanúskodik a nyírségi falu néprajzának feldolgozásáról, amelyek főként a népi építé­szet hagyományait foglalják magukban. Érdemes belela­pozni — a megyei kiadásban is megjelent munkába —, milyen volt az egykori pa­rasztház Nyírlugoson. A nagy­gazdáknál a ház általában négy helyiségből állt. A két szoba. A mennyasszonytáncra általában 10 órakor került sor, ekkor adták át az ifjú házasoknak a nászajándéko­kat, majd miután eltávoztak a vendégek, a nászágyat az előszobába vitték, ott vetet­ték meg. Régebben viszont a padláson volt a nász, ahová muzsikaszóval kísérték fel a fiatalokat hajnaltájt. A családok többsége egy kenyéren élt, „kenyértörésre” akkor került sor, ha a fiata­lok és az öregek nem egyez­tek. De sokáig éltek együtt, míg összegyűlt a ház ára. P. G. Fél évvel ezelőtt nyílt meg Nyíregyházán a faipari vál­lalat Vöröshadsereg utcai te­lepén a lakossági barkácsmű- hely. A műhely hetente há­romszor tart nyitva, s igen sok nyíregyházinak okozott kellemes meglepetést felsze­reltségével, jó körülményei­vel. A műhely ugyanis való­jában a vállalatnál tanuló le­endő szakmunkások tanmű­helye, így hát nem véletlen, hogy sokféle hasznos kisgép, szerszám áll a barkácsolók rendelkezésére. Aki könyvespolcot, asztal­kát vagy más, lakásában használatos tárgyat szeretne készíteni, anyagot kap a mű­helyben, szerszámot, munka- padot — no, és hasznos ta­nácsokat, segítséget két szak­embertől. Készült már itt szunyoghálókeret, víkendház- ajtó, polcrendszer és kissám- li egyaránt. A „csináld ma­gad” mozgalom elterjesztésé­hez hasznosan járul hozzá a barkácsműhely — s mivel a vasipari szövetkezet hasonló vasasműhelye már működik, sokan mutathatják büszkén a nyíregyháziak közül ottho­nukban a maguk készítette lakberendezési tárgyakat vendégeiknek. Nem kell a főzelék? helyiségből álló házat félvé­gű háznak nevezték. A sze­Ebéd napköziben, óvodában ízlik az ebéd... gény családok közül sokan árendás házban laktak. Nyírlugoson a századfor­dulón a ház — szoba — pár­huzamos elrendezésű volt. A bejárattal szemközti, utcai rö­vidfal előtt volt a karosláda, esetleg a komót vagy kredenc, ettől jobbra és balra a vetett ágyak, végükbe dikót — ácsolt ágyat — vagy másik lá­dát tettek. A székeket az ágyak előtt helyezték el. A szoba közepén mindig az asztal állt... Téli estéken mécses mel­lett fontak-szőttek mécses vagy petróleumlámpa, esetleg gyertya mellett. A néphit sze­rint a gyertya lobogása rossz szándékú vendég érkezését je­lentette. A vendégfogadásnak is megvoltak a korabeli illem- szabályai: ha idegen érke­zett a házba, úgy illett, hogy megálljon a küszöbnél, s csak hívás után lépjen be. Ha a vendéget nem látták szíve­sen, azzal adták tudtára, hogy nem hagyták abba a munkát a házigazdák, tovább dolgoztak, nem kezdeményez­ték a beszélgetést. A szíve­sen látott vendéget távozás­kor a kapuig kísérték, a ke­vésbé szívesen látottat csak a pitvarajtóig. A férfi a házba lépve le­vette a kalapját, sapkáját és az ágyra, vagy a szék karjá­ra tette. Minden érkezőnek általában illett letörölni a csizmáját, cipőjét. Lakodalmaknál teljesen át­rendezték a szobákat, a tisz­taszobában volt a vacsora, utána a tánc; a hátsó szobá­ban a fogadó, illetve az ivó­Tizenóyolcez^r óvodás és általános iskolás gyerek ebé­del délben Nyíregyházán nap­közi otthonban, illetve óvodá­ban. Közülük 5 és fél ezer gyerek 3—6 éves — huszonöt óvoda apróságai. Az óvodák többségében főzőkonyhák működnek: a nyírszőlősi és orosi intézmények saját konyhában főznek, míg tizenhárom másik óvo­dában az Alföldi Vendég­látó Vállalat üzemelteti a konyhákat. Itt főzik az ebédet annak a tíz óvoda kis lakói számá­ra is, ahol nincs konyha. Ezekbe nap mint nap gépko­csival szállítják az ételt. Nincs különösebb gond itt sem, melegen kapják az ebé­det a kicsinyek. ^ megyeszékhely huszon­egy általános iskolájában és két diákotthonában közel ti­zenháromezer diák tanul. Közülük több, mint hétezren ebédelnek napköziben — ez az arány magasan az országos átlag fölött van! Nyíregyhá­zán tehát kevesebb ok lehet panaszra, mint más, hasonló méretű városokban. A teljes napközis ellátás­ban kevesebben részesül­nek a városban, mivel nincs elegendő hely, költségvetés megfelelő számú napközis csoport indítására. Ennek ellenére csak egyetlen iskola van, ahol az alsó ta­gozatos kisdiákokat sem tud­ják kellő számban fölvenni a napközibe: a 7-es számú ál­talános iskola küzd ilyen gondokkal. Másutt a felsősök között van efféle probléma — ám az is igaz, hogy a nagyobb gyerekek jó része már nem szívesen jár napközibe ... Éppen ezért vezették be eb­ben a tanévben a régen várt „újítást”: aki csak ebédelni kíván, s nem akar napközi­be járni, az is kaphat étke­zést — önköltséges áron! Je­lentős gondot vettek le így a szülők válláról, hiszen a gye­rekek ebédeltetése mindenna­pi viták forrása volt a nap­köziben. Az étkezési normákat idén természetesen újra rendezték az áremelések után, s a vélemények szerint ele­gendő is az ebédkészítéshez. Ám rosszabbak a tapasztala­tok a gyerekek egy részénél; mondjuk ki nyíltan: válogat­nak. A levesek, főzelékek kö­zül bizony sok megmarad nap mint nap... Az almák félig sem rágva kerülnek a szemétbe — és még sorolhat­nánk. Mindez elgondolkoz­tató. T. Gy. Kegyeletsértés vagányságból t Három év börtönre ítélték a nagykáilói huligánokat Telt házat, mintegy 300 nagykáilói lakost vonzott az a helyszíni, nyilvános tárgya­lás, amelyen két gátlástalan helybeli fiatalember, Gura Miklós és Tisza Mihály ült a vádlottak padján. Gura és Tisza május 10-én délután apró csínytevéssel kezdték lefelé ívelő pályafu­tásukat, amikor a nagykáilói községi temetőből loptak vi­rágot a kollégista lányok bal­lagására. Este ismét vissza­mentek a temetőbe, de ekkor már nem virágért: Gura Miklós három-négy síremlé­ket döntött le a talapzatáról. Tisza Mihály is hozzákezdett néhány síremlék lebontásá­hoz. Az éjszaka hátralévő ré­szében még jót akartak inni, ezért a kiskállói bisztró rak­tárának palatetőjét lefeszítet­ték, de ott csak üres kólás- üvegeket találtak. Két rekesz üres üveget magukkal vittek és a Mártírok útján földhöz csapkodták. Másnap várták a hatást, ami nem maradt el, mert az emberek botránkoz- va beszéltek a temető akkor még ismeretlen megrongálói­nak kegyeletsértő tetteiről. Gura és Tisza június 7-én este a nagykáilói Pálma presz- szóban ivott. A pálinka és a kísérőként öntött sör után is­mét a temetőbe mentek és 15 síremléket leborongattak. Ütjük a Vadaskertbe veze­tett, ahol az éjszaka leple alatt hét szénaboglyát gyúj­tottak fel. Még mindig nem voltak elégedettek önmagukkal, visz- szamentek a községbe és a Kossuth utcán, a Kisharang utcán és a Korányi Frigyes utcán kővel verték be 22 la­kás ablakát. Vandál maga­tartásukkal egész Nagykálló lakóit riadalomban tartották mindaddig, amíg a rendőrség le nem tartóztatta őket. A Nyíregyházi városi-járási Ügyészség Gura Miklós és Tisza Mihály vádlottakat ga­rázdaság bűntettével — ame­lyet a köznyugalmat súlyosan megzavarva követtek el —, rongálás bűntettével és lopás vétségével vádolta. A Nyíregyházi Járásbíróság szeptember 13-án, a nagykái­lói művelődési házban tartott helyszíni tárgyaláson Gurát és Tiszát 3—3 évi szabadság- vesztésre ítélte, 3—3 évre el­tiltottá őket a közügyek gya­korlásától és meg kell téríte­niük az okozott kárt is. Bár a vádlottak a tárgyaláson nyilvánosan bocsánatot - kér­tek a község lakóitól, a pél­dásan szigorú ítélet találko­zott a község lakóinak egyet­értésével. Az ügyész az ítéle­tet tudomásul vette, a vádlot­tak és védőik enyhítésért fel­lebbeztek. Máriánné dr. Molnár Mária ügyész DECEMBER VÉGÉIG 180 LAKÁS Lakótelep az állomásnál Folytatják a szanálásokat A szanálások a befejezés­hez közelednek a nyíregyházi Szamuely téri lakótelep kör­nyékén, s lassan kirajzolódik a VI-os lakókörzet majdani arca. A vasútállomás melletti építkezések új szakaszukba léptek: az eddig sok problé­mát okozó csapadék- és szennyvízvezetékeket és a távfűtőhálózatot kiépítette a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, s de­cember végére valamennyi addig átadásra kerülő lakást bekapcsolhatnak a közműhá­lózatba. Közművek készen A debreceni tervezők, a Keletterv adta a leírást a házgyári lakásokhoz, s ennek alapján a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kezdte el a gyakorlati mun­kákat. Nemrégiben-szereltek össze és adtak át műszakilag egy 90 lakásos épületet, me­lyet az OTP beruházásaként értékesítenek. Valamennyi la­kás két nagy és egy kisebb szobából áll, az átlag-alapte- rületük 56,9 négyzetméter, el­lentétben az ötödik ötéves tervben jóváhagyott 53 négy­zetméterrel. Hozzákezdtek három, egyenként 30 lakásos ház szereléséhez is, ezeket év végéig fejezik be. Az első ütemben összesen 799 lakást építenek fel, kö­zülük 180-at ebben az évben átadnak. A többire 1980-ban kerül sor. Párhuzamosan már hozzálátnak a 2-es ütem be­ruházásai programjához is, melynek során 759 lakást épít fel itt a Száév. Ezek szerelé­sét és belső munkálatait 1982 végéig fejezik be, mert utána Nyíregyháza-Űjváros terüle­tén folytatják a lakásberuhá­zásokat. Az első ütemben egyetlen gyermekintézményt avatnak, az Árpád utcán egy százsze­mélyes óvoda nyílik 1980-ban. Az idén csak lakásokat építe­nek, jövőre parkolóhelyeket, parkokat és más közterülete­ket alakítanak ki a földmun­kák és a tereprendezés elvég­zése után. A megye legnagyobb ABC-je Nyíregyháza és egyben a megye legnagyobb ABC-áru- házát hozzák tető alá az ál­lomás szomszédságában. Az 1700 négyzetméteres élelmi­szerüzlet lesz a Csemege Ke­reskedelmi Vállalat harmadik boltja a megyeszékhelyen. Bisztrót, falatozót helyeznek el benne. Csak összehasonlí­tásul egy adat: a Kossuth téri vagy a Búza téri ABC aláp- területe 500 négyzetméter. Az új ABC-t 900 négyzetméteres eladóterülettel építik. A 2-es ütemben már bead­ták a városi tanácsra a kisa­játítási kérelmeket. Ezek sze­rint a Makarenko utca nyu­gati oldalát szanálják legko­rábban. A Toldi és a Maka­renko utcák között hét da­rab, egyenként 87 lakásos to­ronyházat helyeznek majd el. Körútgyűrű Nyíregyházán Az idén újabb hosszú sza­kasszal bővül a nyíregyházi körútrendszer: az állomástól kezdve kialakítják a nagy­körút délnyugati szakaszát, amely a Móricz Zsigmond ut­cán áthaladva egészen a Deb­receni úti felüljáróig nyújtó­zik. A következő évben pedig a Bujtoson átívelő szakasz ki­építésével körútgyűrű övezi majd Nyíregyházát. T. K. SZABOLCSBAN AZ EGYETLEN Á díszmadártenyésztő paradicsoma A veréb is madár, tartja a mondás, de abban már a köz­hit sem biztos, hova is soro­landó a tigrispinty, a fényse­regély, a mozambiki csíz vagy az óriáspapagáj. Efféle ritka­ságokból több mint kétszáz fajtát mutatott be nemrégi­ben Debrecenben rendezett nemzetközi kiállításán a Ma­gyar Díszmadártenyésztők Országos Egyesülete. Az eg­zotikus madarak pompás se­regszemléjén — hatvan hazai és külföldi kiállító között — Szabolcs-Szatmárt a megye egyetlen díszmadártenyésztő­je, Ólmán Zoltán képviselte. A Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat 41 éves főgépésze szerénykedve mondja: — Szabolcsban pillanatnyi­lag én vagyok az egyetlen díszmadártenyésztő. Volt ugyan Nyíregyházán egy eg- zotókat tenyésztő kollégám, de amikor felrobbant az olaj- kálya és elpusztultak a ma­darai, nem kezdte újra. Egye­sületünk 1902-ben alakult, csaknem ezer tagja van szer­te az országban. Én a vidé­ken működő 17 helyi csoport közül a debreceniekhez tar­tozom. Néhány szót a „leg”-ekről. A legritkább madár nehezen határozható meg, hiszen a pil­langópintyet, a pettyes aszt- rildet, vagy a vörös fejű go- uld amandinát éppúgy meg­illeti ez a jelző, mint a pa- radicsom-vidapintyet, a vörös kordinálist vagy a fekete fejű agopornist. A legnagyobb az arara papagáj — némelyik a farktollával együtt a 70 cen­tit is meghaladja —, a legki­sebb az aranymellű pinty. A Íme, egy arara papagáj. legszebb alighanem a pinty­félék családjába tartozó gould amandina: piros a feje, kék a nyaka, lila a melle, zöld a háta és sárga a hasa. A leg­értékesebb? Némelyik ezreket ér — kerüli meg Ólmán Zol­tán a választ —, de az igazi tenyésztőnek minden madár egyformán drága. — Hogyan és miért lesz valaki tenyésztő? — A madárszerető ember akkor érzi jól magát, ha a környezetében tudhatja eze­ket a ritka szépségű díszma­darakat. Nevezhető hobbinak, szenvedélynek, hogy az éne­kükben vagy a tollazatukban gyönyörködöm, de nem mel­lékes e kedvtelés társadalmi haszna sem, hiszen a tenyész­téssel kihalóban lévő, védett madárállomány ritka fajai pótolhatók. (juhani)

Next

/
Oldalképek
Tartalom