Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Állampolgári jogon KÉT BESZÁMOLÓT terjesztettek az országgyűlés őszi ülésszakán a képviselők elé. Mindkettő közérdekű, nagy érdeklődésre számot- tartó, hiszen előbb egészségünkről, majd munkánk jobbításáról volt szó. Miközben a Parlament üléstermében expozéját mondta az egészségügyi miniszter, megpróbáltam „me- gyeiesíteni” a hallottakat, eredményeket és gondokat egyaránt. Még ha csak egymásfél évtizedre is tekintünk vissza, van mivel elszámolni. Üj kórház épült Kisvárdán, Vásárosnamény- ban, Fehérgyarmaton, jelentős bővítés volt Nyíregyházán, Mátészalkán, új megyei, nyírbátori, tiszalöki rendelőintézet, számos új orvoslakás, rendelő és gyógyszertár épült — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Hozzátéve mindjárt, hogy helyzetünk ma sem rózsás, sem az országos képben, de az igényekhez képest sem, ám az eddigi és a már elhatározott fejlesztések számottevő javulást tettek lehetővé a megye lakosságának egészségügyi ellátásában. Ezeket az eredményeket meg kell becsülni — adódott a gondolat az expozé közben. Már csak azért is, mert kicsit meghökkentőek voltak azok a számok, amiket a miniszter mondott: nem elég az új létesítményekre gondolni, a meglévőkben folyó gyógyító munka javítása, az új gyógyszerek, gyógyítási eljárások nemcsak hatékonyabbak, hanem költségesebbek is. Egy súlyos állapotú beteg ellátása az intenzív osztályokon közel 4 ezer forintba kerül naponta, és kisebb műtétek közvetlen költsége is több tízezer forint. A védőoltások évente sok millió forintba kerülnek. De sokat mond az is, hogy ezek az adatok a hallgatók többségét meglepték, manapság nem is gondolunk arra, hogy az állampolgári jogon bárki által igénybe vehető egészségügyi ellátás nagyon komoly pénzekbe kerül. Természetesen nemcsak — és nem elsősorban — pénzkérdésről volt szó, hanem a gyógyítás emberi ol daláról is, betegekről és az egészségügy dolgozóiról egyaránt. AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN dolgozó képviselők között a Parlamentben is többször hallottam, hogy Kádár János elvtárs előző nap, a budapesti pártaktíván, Csepelen elhangzott beszédéről volt szó, amelyben — sok más fontos külpolitikai és belpolitikai téma mellett — elismeréssel szólt munkájukról: „az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylag minimális gyarapodása mellett, milyen órási feladatokat vállaltak; becsülni és értékelni kell munkájukat”. Érdekes volt a parlament őszi időszakán, hogy az egészségügyi törvény beszámolója feletti vitában milyen sok képviselőnő szólalt fel; tízen kértek szót, ez azt is jelzi, hogy az egészségügyet jól ismerik, sok tapasztalatuk, új javaslatuk van — talán női szemmel kicsit árnyaltabbnak, gazdagabbnak is tűnik az egészségügy. Az ülésteremben a felszólalók, a szünetekben a Parlament folyosóján beszélgető képviselők gyakran hivatkoztak a régi körzeti orvosra, aki falvak egész generációját ismerte, gyógyította. Most azonban úgy tűnik esetenként, kicsit szűkebb keretek közé szorul a tevékenysége; helyenként sokszor csupán beutalókat ír a szakrendelésre. Talán ismét a gyógyító munkáját kellene erősíteni, vagy kicsit érvényre juttatni azt a helyes alapelvet, hogy mindenkit ott kezeljenek, ahol betegségét legjobban tudják gyógyítani. A SZABOLCS-SZATMÄRI képviselők között is ez volt a téma a szünetekben, az Országház folyosóján. Palóczy Lajosné nyírbogáti képviselő azt fejtegette, mennyire fontos az orvosi rendelő jó légköre, az orvosbeteg megfelelő kapcsolata, hiszen esetenként az orvos jó tanácsa, biztatása magát a gyógyítást segíti. — Amilyen fontos a gondos gyógyító munka, annyira lényeges a megelőzés is — folytatta a miniszter gondolatmenetét Gáspár Istvánná kisvár- dai képviselő. Elmondta, hogy különösen a régi munkások, a nehéz fizikai munkát végző nők fogadták örömmel a kisvárdai Vulkánban az üzemorvosi vizsgálat megszervezését, amely a megyében nagyon sok helyen már kedvező eredményeket hozott. Tóth Géza záhonyi képviselő a munkahelyi rehabilitáció fontosságára hívta fel a figyelmet, ami nagyon időszerű, hiszen a megyénkben is két alapvető okra vezethető vissza a munkahelyi rehabilitáció gyengesége: nem ismerték fel még a rehabilitációban rejlő vállalati és egyéni érdekeltséget és hiányoznak a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának feltételei, és szervezeti keretei. SOK SZÓ ESETT a miniszteri expozé javaslatairól is, amelyek közül az váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, mely szerint ki kell dolgozni és fokozatosan megvalósítani a leggyakoribb megbetegedések — szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatos, elmebetegségek, baleseti sérülések — megelőzését és gyógyítását szolgáló komplex szakmai célprogramokat, továbbá kiemelten szükséges fejleszteni az alapellátás, a fekvőbeteg-, gyermek- és a szociális ellátás intézményi feltételeit. Az is elhangzott: mindehhez azonban még többet és jobban kell dolgoznunk. Marik Sándor Jó ütemben épül Csengerben a Minőségi Cipőgyár új üzeme. (Mikita Viktor felvétele) ELŐZETES MÉRLEG EGY ÉVRŐL Álmakamion Kimentünk a kertbe. Volt látnivaló. Országosan is párját ritkítja, jó példa lehet, hogy hektáronként 400 mázsa alma terem. Az elnök, Szegődj/ János mondta: 196 hektár a termő gyümölcsös és 800 vagon almájuk termett. Pedig Napkor határa semmivel sem különb, mint más szabolcsi föld: 10 aranykoronát sem érő homok, szegényesen hullámzó dombvonulat. Éppen egy fa alatt álltunk, amelynek ágai roskadoztak a gyümölcs súlya alatt. Közös érdek Íme az emeletes almakonténer: egyszerre ezer tele ládát szállít. Átlagban hektáronként 400 mázsa alma termett a napkori kertben. — Minden a kertápoláson múlik. Nem nagyadagú műtrágyával dolgozunk. A talajerőt talajminta és levélanalízis alapján adagoljuk. Kihordjuk az istállótrágyát és folyamatosan végezzük a lápi meszezést. És permeteztünk, idén húszszor, huszonkétszer, hol milyen volt az igény. Ez valóban egyszerű, de miért nem tudják ezt másutt is megtenni? Egyébként nem az alma miatt kerestem meg a napkori Kossuth Termelőszövetkezetet. Láttam, de mások is felhívták rá a figyelmem, hogy a naményi út mentén 2—2 és fél méteres a dohánykóró. Nem rossz kirakat, főleg ha hozzátesszük, hogy egész évben jól ápolt, gaztalan volt a terület, szeptember közepéig, ha ágaskodva is, de csúcsig letörték a leveleket. — Mennyi dohány termett? — A termelőszövetkezetnek semmi — válaszolta az elnök —, a dohányt a háztájiban termelik a tagok. Nekünk csak annyi közünk van hozzá, hogy koordináljuk a termelést, előkészítjük a talajt, vegyszerezünk, pajtát adunk és értékesítünk. A többi a tagok dolga. — És ebben mi a jó? — A szövetkezeti érdek. Mi két dologra szakosodtunk: a gyümölcstermesztésre és az állattenyésztésre. Ebben a két ágazatban szeretnénk elfogadható eredményt elérni. Másra nincs erőnk. A háztáji viszont eléggé heterogén. Termelnek dohányt, zöldséget, foglalkoznak állattenyésztéssel. Mi ezt mind segítjük, de nem feltétel nélkül. Kikötés, hogy az alma szedésében mindenki köteles részt venni. Valamit valamiért. Ez az elv bevált. Most szeptember 25-ét írunk és már több mint 500 vagon almát betakarítottunk, osztályoztunk és elszállítottunk. Almáskertben vagyunk, a szüretelőket látjuk, vannak vagy félezren és nehéz a beszélgetés témáját más irányba terelni. Azért, ha kitérőkkel is, de kialakul egy összkép a gazdálkodás idei várható eredményeiről. Ebben a termelőszövetkezet főkönyvelője működött közre. Tőle tudjuk meg: a napkori Kossuth 3019 hektáron gazdálkodik, az almán kívül 60 hektáron búzát, 220 hektáron kukoricát termelnek, közel 400 hektár a háztáji. Kihasználják a lehetőségeket — A kenyérgabona-termesztés nem a legjobban sikerült. Búzából 24, rozsból 34, őszi árpából hektáronként 26 q termett. Annál jobb lesz a kukorica. A 320 férőhelyes, szakosított tehenészetünk hozza a tervezett tejtermelést, 3200 literen felül lesz az egy tehénre jutó tej. Mindebben nem az az izgalmas, hogy a tervezettől kevesebb búza termett, és hogy több lett az alma, több lesz a tej. De hogyan jön ösz- sze a 140 milliós árbevétel, amit a termelőszövetkezet 1979-re tervezett? Vannak mezőgazdasági nagyüzemeink, ahol jobb talajadottságokkal 5—6 ezer hektáron sem tudnak többet produkálni. Van-e erre napkori magyarázat? Megint csak az elnök szavait kell idézni: — Mi minden lehetőséget megragadunk. A két fő ágazat kiegészül melléküzemági, kereskedelmi tevékenységgel is. A tsz a Tüzép bizományosa és takarmánytápot is árusít a háztáji állattartóknak. A minden lehetőség kihasználásának néhány példája utunkba akadt. Az alma exportálásához használt ládahegyeket, 5 millió 300 ezer forint értékben a tsz gyártotta. Gatterüzemében elkészítette a ládaelemeket és a tsz-tagok összeszegezték. De láttunk gépeket is, melyekhez a kísérő szöveg: Ügyes és lelkes szerelők — Száz forintot érő, nullára leírt traktorok. Az egyikből hidraulikus emelőt, a másikból önjáró tartályláda- ürítőt konstruáltak szerelőink. Kilenc ilyen gép dolgozik a szövetkezetben. Napkoron a kiselejtezett, elöregedett gép nem vész el, csak átalakul. Láttuk például a tmk-szerelők legújabb produkciójának termését: az emeletes kamiont. Egyedi példány, éppen rakodták. A rakodásban serénykedők mondták: — 1152 Szabolcs láda alma fér rá. Egy szovjet vagonnal. Szegődy János viszont megjegyezte: — Két IFA teherautó-szerelvény munkáját helyettesíti. Ügyes és lelkes szerelőink vannak, ha azt kérném tőlük, hogy repülőgépet csináljanak, megtennék. Sohodóczki János mérnök csak mosolygott azon, hogy az elnök mennyire felbecsülte a tmk-sok készségét, aztán kiszámolta. A járművel csak az almaszállításban az átalakítással 8000 liter gázolajat takarítanak meg. A kamiont viszont nemcsak ősszel, de egész évben bérfuvarozással hasznosítják. ★ Milyen eredményei zárják az évet Napkoron? Ma már nem nehéz erre válaszolni, hiszen az előzetes számvetés nagyrészt megvalósult terveket regisztrált. Az alma fölösen hozza a tervezett 43 milliót, túlteljesít az állattenyésztés is. Emögött nemcsak átgondolt, jó gazdálkodás van, de nagy szorgalom is. Seres Ernő Tapétázóbak az NSZK-ba Az ipari feldolgozásra kevésbé alkalmas akácfából készít az idén százezer darab tapétázóibakot a Rakamazi Fa- és Fémipari Szövetkezet nyugatnémet megrendelésre. A termékekért 8 millió forintot kapnak, s a következő évben ugyanilyen nagyságú megrendelést teljesítenek. A tapétázóbak igen keresett, mert a lakásokban kis helyet foglal el és igen sokféleképpen hasznosítható. Például szobai pingpongasztalt, já- tékvasúthoz terepasztalt, tárolótérhez szükséges tartólábakat lehet összeállítani belőle. E gyelőre csak az én kis magánszüretemről essék szó; a szövetkezetéről, amelyre meghívást kaptam, majd később. Az az emelkedett emberi hangulat, amely a szüretet emlékezetem óta körülvette, mélyen belém ivódott gyermekkorom óta. A nyírszőlősi határban volt egy kevéske szőlőnk, négyszáz öl mindössze, apai nagyapánk hagyta az unokákra. Boldog örömmel készültünk kimenni oda mindenkor, különösen ilyen őszi napokon, előbb diót verni, mert volt ott néhány diófa is, aztán az igazi munkára, a szőlőtermés betakarítására. Már a tőkék befedésére bezzeg nem jutott ennyi energia! Most ama volt szőlőnk természetesen a szövetkezet tulajdona hál’ isten, ugyan ki bírna vele más, még azzal a kevéssel is?! Elég bőven, ami a ház körüli kertben van: hét tőke, venyigéi futtatva. Fajtára nézve a legigénytelenebb Izabella, bornak szenteltvíz a gyümölcse, dús lombja a forró nyári napokon áldás. Nekiláttam hát egyszemély- ben a szüretnek. Le kellett volna már ezt szedni, legalább egy héttel korábban, hisz alig nyúlt az ember egy-egy fürthöz, hullottak a girizdekről a bogyók, miként a könnyű, enyhe, futó eső cseppjei; a körülöttem káráló tyúkok nagy-nagy örömére. Sikerült azért a nagy permetezőüstöt teleszedni. Lesz belőle vagy húsz liter könnyű vörös bor, majd ha kifor és szép tisztára le- fejtődik. Vagy ha húsz nem is, tíz csak-csak. ötvenedik születésnapomon, október végén fogjuk majd megkóstolni. Hanem, ahogy végeztem e maszek szürettel, anyám, aki eddig krumplit ásott a nagy kertben, ilyen szavakat mondott: — Megnézted már magadat a tükörben? — Ismerem én magam, miért kellett volna tükörbe nézni? — Ránéztél már a melegítődre? — Mért kellene akárcsak rá is pillantanom, a kórházban is ezt viseltem, ha sétára jött kedvem. — Na, akkor csak hordjál vizet, fürödj meg tisztességesen, mossál hajat, a gönceidet majd én kimosom utána. Valóban tükörbe kellett néznem. Azt az ábrázatot! A középkori szerzetesek különbnek festették a pokolból jött patás ördögöt. Hát hogyne! Mikor volt már errefelé eső? Mikor mosta itt a langyos zápor a füvet, fát, földet? A szövetkezet nagy munkagépei pedig csak járnak errefelé is, sűrű felhőkbe kavarván az út porát. A csorda is jár reggeleste, az ártatlan tehenek az út vastag porában nem igen fognak balettcipőben járni. — Nos hát? Megérte az a néhány kiló szőlő? Messzi néztem, az alkonyi napba. — Megéri majd az a néhány liter bor? — Meg — mondtam konokul. — A boltban olcsó pénzen megvehetted volna apránként, palackozva. — Igaz. — Hát akkor? — Ez itt szüret volt. Ha kicsinyke is, de szüret.
