Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

1979. szeptember 26.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

(Folytatás a 2. oldalról)

ahol széles körű nemzetközi konzultáció folyik — hiszen már 152 ország tartozik kötelékébe —, s napirenden vannak a világ legfontosabb kérdései. Mi e fórumon is általános törekvéseinket, békeszándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvényesülését képviseljük minden kérdésben.

— A világ egyik neuralgikus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt változatlanul rendezetlen és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Közel- Keleten élő népek, de Európa népei, s a világbéke szempontjából is. Az izraeli— egyiptomi különmegállapo- dás nem mozdítja elő a valódi és igazságos béke megteremtését. Ennek útja: az izraeli agresszió — így a Libanon elleni jelenlegi agresszió — megszüntetése, az Izrael által megszállt területek visszaadása az arab népeknek, a Palesztinái nép törvényes jogainak — így az államalapítás jogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-keleti állam — köztük Izrael — és az ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meggyőződésünk szerint a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térségben, ha valameny- nyi érdekelt fél bevonásával

— A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Délkelet- Ázsia. Amikor erre a térségre gondolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is, amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és a függetlenségét és akkor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak , szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében építhessék országukat, szebb jövőjüket.

— Az olyan manőver azonban, mint amilyen a napokban az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Dél- kelet-Ázsia problémáinak megoldását, mint á vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENSZ-ben, a mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői foglalják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal . ezelőtt Havannában, az el nem kötelezett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logikával is következtethetünk arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető.

— A Pol Pot-rezsim rövid, de dicstelen működésének korszaka alatt barbár népirtást követett el, mindvégig agresszív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kambodzsa demokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak el, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol Pot-rezsim megbukott, s akármilyen határozatot hoznak bárhol is, ez a rezsim Kambodzsa ügyeit már «oha nem fogja intézni. A politikai józanság azt diktálja, hogy a nemzetközi fórumokon is mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet.

— Délkelet-Ázsiáról nem lehet szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: „büntető hadjáratot” pontosabban fegyveres agressziót a leghatározottabban elítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem keressük az összeütközéseket

és közreműködésével születik meg.

— A világ másik neuralgikus pontja Dél-Afrika, ide értve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-afrikai Köztársaságot. Fekete-Afrika népei folytatják igazságos és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító és elviselhetetlen maradványa ellen harcolnak. amelyet feltétlenül fel kell számolni.

— A burzsoá sajtóban hemzsegnek a vádaskodások arról, hogy a Szovjetunió, Kuba, a szocialista országok beavatkoznak Afrika ügyeibe. A burzsoá politikusok súlyosan tévednek, ha nem értik meg, hogy Afrika mozgásba jött, fejlődik, hogy ott harc folyik, amely a világtörténelmi viszonyok megváltozásának, a népek ébredésének következménye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvényes jogaikért, szabadságukért, a gyarmati rendszer maradványainak megszüntetéséért harcolnak, azért, hogy saját maguk választhassák meg fejlődésük további útját. Az afrikai kérdés akkor oldódik meg, ha Afrika népeinek törvényes jogai maradéktalanul érvényre jutnak. Erről sohasem fognak lemondani. És igazuk van!

Kínával, mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabadságáért, önrendelkezési jogáért, a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk.

E küzdelmünkben azonban

— akaratunktól függetlenül

— minduntalan szembe találjuk magunkat Kína egyáltalán nem szocialista külpolitikai törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista indulatoktól és gondolatoktól, hegemonisztikus törekvésektől vezettetve a szovjetelle- nesség, s újabban a Vietnam- ellenesség áll a kínai politika középpontjában. Ehhez a világ legreakciósabb köreiben, a NATO-ban és hasonló helyeken keresik és találják meg szövetségeseiket.

— Elveink szerint Kína belügyeibe természetesen nem kívánunk — nem is tudunk — beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy néhány nap múlva megemlékezünk a Kínai Népköztársaság születéséről, a kínai forradalom győzelmének évfordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világhelyzetben bekövetkezett új, nagy, pozitív fordulatként ünnepeltük a kínai forradalom győzelmét, a Kínai Népköztársaság megszületését. Kína egy ideig a nemzetközi helyzetben is pozitív tényező volt. A kínai vezetés politikájának változása következtében e pozitív szerep is gyökeresen megváltozott. A Magyar Nép- köztársaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális, államközi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi életben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában.

Ezután Kádár János így folytatta:

— A Varsói Szerződés szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamokban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainak. Általános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csökkentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Nép- köztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szocializmust építő magyar nép nemzeti érdekeit.

— A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb tényezőjét a Varsói Szerződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közösségünk — akárcsak a Szovjetunió — soha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyozottak legyenek.

— Mi egyoldalú fegyverzet- csökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megszületett a szocialista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világrendszerré vált. Számos nép és ország lépett saját szabad fejlődésének útjára. Alkotóerői felszabadultak és óriási eredményeket értek el. Ezek a népek, köztük a magyar nép is, mindent megtesznek, minden szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányaikat megvédjék. Igaz, a legfejlettebb kapitalista országok bizonyos anyagi területeken még előttünk járnak. De a szocialista országok a történelmi fejlődés rövid időszaka alatt olyan társadalmi vívmányokra tettek szert, amelyeknek a kapitalista országokban még a csírái sincsenek meg. Ezekből a vívmányokból népeink nem fognak engedni! Mi így, ezzel az eltökéltséggel dolgozunk az enyhülésért, a béke megszilárdításáért és tartóssá tételéért.

— Bizonyos szempontból a nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma, amely a közelmúltban, Havannában tartotta értekezletét. A* tanácskozást eredményesnek tartjuk. Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többségével a béke, az enyhülés, a népek önrendelkezése kérdésében, s ezért üdvözöl- iük mozgalmukat.

— Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáinak megoldása, a természeti

Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952- es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nem nevezheti ki senki magát a munkásérdekek vagy a parasztérdekek kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek azonban nálunk is szép számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogy minek nekünk a Nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak azután halkabb hangok, hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni? Nem véletlearra tanít bennünket, hogy nem szolgáltathatjuk ki népeinket állig felfegyverzett imperialisták „humanizmusának”. A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a számítása, hogy a Varsói Szerződés bármelyik országában politikai előnyük származhat a fegyverkezési verseny folytatásából. A világtörténelem kerekét nem lehet visszafordítani.

környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és még az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszközöket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez juthatnának.

— Külpolitikánk eddig is eredményes volt, növelte a Magyar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek, a fejlődő országoknak szolidáris és segítőkész barátai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szándék — korrekt partnerekként dolgozunk együtt minden kérdésben, amelyben lehetséges.

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak vallja és követi a marxista—leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizionizmus vonalát támogatnák. A több, mint két évtizeddel ezelőtti meghirdetett kétfrontos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dogmatiz- musnak, a szektarianlzmus- nak, sem a revizionizmusnak, a megalkuvásnak.

nül mondom tehát, hogy marxista—leniniíta elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nélkülözhetetlen kötelességünk. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy revizionista felfogással, szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk, azonnal, következetesen szálljunk vele szembe.

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek, fejlődnek. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll kötelessége teljesítésében. És mindennek eredményeként hazánkban a munkásosztály, a nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás és egység évről évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresszusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik.

— A szocialista építés a gazdasági, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomatékot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szociáAz agressziót elítéljük

Eddigi külpolitikánk eredményes volt

Belpolitikai helyzetünk szilárd

lis fejlesztéshez és valameny- nyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjából világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74- ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973-ban.

— A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világ- gazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembenézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is. Mert élni, dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesüljenek. Természetesen ezenkívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogy a termelőüzemeknek, az intézményeknek, az apparátusoknak, a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A szocialista társadalomban is van pénz, van árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerűién, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

Ésszerű gazdálkodást a munkaerővel

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. párt- kongresszus óta. 1976-ban,

1977-ben és 1978-ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások.

— Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek : nagyobb hatékonyság,

korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— A 1979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelősebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb

búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel, másodvetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összeségében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Megemlítem, hogy az év hátralévő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elha-pgzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szakosításban, a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozzunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enélkül a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akinek ügye lassan vagy kedve(Folytatás a 4. oldalon)