Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 16. Beszélgettünk és ön kijelentette: „Harmincegynéhány éve nem láttam a munkakönyvemet, azt sem tudom, mi­lyen a színe.” Ezzel, ha nem is mindent, sokat mondott önmagáról. Ragaszkodá­sát a vállalathoz, munkájához, azt, hogy becsüli dolgozó társait, vezetőit. Nem kellett viszontlátnia munkakönyvét, fe­gyelmezetlenségért nem bocsátották el, másért sem. Pillanatnyi előnyökért más munkahelyre nem csábították. Szerencsés ember — bár nem tu­dom, lehet-e itt ezt a jelzőt alkalmazni. Mert mi a szerencse? Jó régen történt, hogy először hallottam: „Kiss Péter könyvjutalmat kapott ittasságáért.” Igen, munkaidőben leitta magát és meg­kapta a munkakönyvét. Nem volt sze­rencséje, de inkább pénze ne lett volna pálinkára. Más eset, hogy két festő azzal szórakozott: égő gyufaszálakat fricskáz- tak harmadik társukra, akiről tudták, hogy nemrégen benzinben mosta ki munkaruháját. Mit hittek? Azt, hogy amit tesznek, csupán jó hecc. Tévedtek. Felelőtlen és buta játék volt, mert a ru­ha lángralobbant. Ezért a „könyvjuta­lomnál” is többet kaptak. De tulajdonképpen miért is került szóba a munkakönyv? Azért, mert ön nem fél. Nem fél attól, hogy nyugdíja­zása előtt — van még addig hátra vagy tizenkét év — viszontlátja azt a nem is tudja, milyen színű dokumentumot. Mert van, aki félhet, hiszen a sajtó, a rádió és a televízió tele van példálózással. miszerint ki lehet és ki kell adni a mun­kakönyvét a fegyelmezetlen, a hanyag munkát végző, a többször igazolatlanul mulasztó, az ilyen-olyan embereknek. De nemcsak egyes emberek, hanem üze­mek is részesülhetnek teljes létszámmal „könyvjutalomban” ha elavult módszer­rel, eladhatatlan árut termelnek a nép­gazdaság terhére. Arról is hallani, hogy sok üzemben átértékelik, vagy már módosították is a munkaerőhiányra vonatkozó elméletü­ket. Tették ezt úgy, hogy alaposan kö­rülnéztek a saját portájukon. Rájöttek: a létszám nemhogy kevés a tervezett termeléshez, de némi felesleg is van. Az irodákban, a műhelyekben is. Az embe­rek egy részét átszervezték, de akadtak, akiket elbocsátottak. És vajon kiket bo- csájtottak el? Nyilvánvaló, hogy nem azok kapták ki a munkakönyvüket, akik lelkiismeretes, fegyelmezett, úgyneve­zett húzó emberek. így bizony. Egy régi lemez lejárt és ideje volt már. Ideje, hogy a becsületes munkát követeljék mindenütt, minden­kitől. Valamit valamiért. Aki többet és jobban dolgozik, kapjon magasabb bért több prémiumot, nagyobb nyereségré­szesedést. Igaz, sokan vannak, akiket a több és jobb munkára elsősorban nem a pénz ösztönöz. Az önbecsülés diktálja a tempót és vagy a lelkismeret, vagy a szakmai rátartiság a legfőbb miőségel- lenőr. Ez utóbbival kapcsolatos, amit a Tiszalöki Állami Gazdaság kőműves szo­cialista brigádvezetője mondott: „Inkább kétszer mérek és egyszer szabok, mint­sem selejtet csináljak.” Szóval az ilyen típusú emberek megérdemlik a több pénzt, hiszen rászolgálnak. Most, hogy a végére érek az írásnak, belátom, mégiscsak tévedtem, amikor szerencsés embernek neveztem önt. Hi­szen az élet nem lutri, a munka nem to­tó vagy lottó. Hogy kihúzzák-e valaki­nek a számait, vagy hogy győz-e az NYVSSC totómérkőzésen, nem lehet elő­re tudni. Ebben csak szerencsés kéz nyerhet. A munkában biztos tippje le­het mindenkinek: aki harminc évig nem kíváncsi a munkakönyvére, és nem is mutatják meg neki, az nyert. Hogy har­minc év nagy idő? Aki már letudta, ta­núsíthatja, hogy gyorsan elszalad az, fegyelmezett, becsületes munkával is ki lehet bírni. Szedlák Richard tanácsi középiskolai csoportvezetővel a megújuló középiskoláról Milyen szervezeti változásokkal kezdő­dött az új tanév a megye középisko­láiban? — Közismert, hogy megyénk gazdasági átalakulásával párhuzamosan szükségessé vált a középiskolai képzés arányainak, terü­leti elhelyezkedésének és képzési szerkezeté­nek további korszerűsítése. Mindez a nevelé­si-oktatási reform bevezetésével egyidőben vált időszerűvé. Ez év szeptember 1-től meg­szüntettük a gimnáziumi képzést Baktaló- rántházán, s ott két szakmunkásképzési célú szakközépiskolai osztályt indítottunk. Ez év­től a megyei tanács megszüntette a gávaven- csellői gimnáziumot, s néhány középiskolá­ban megváltoztak a képzési profilok. Közép­iskolai képzésünk fokozatosan közelebb ke­rül a megye sajátos gazdasági, társadalmi igényeihez. A Mennyiben javultak az új tanévre a tár- w gyi feltételek? — Az elmúlt tanév során különös figyel­met fordítottunk az V. ötéves terv befejező időszakára eső beruházási programok idő­arányos teljesítésére. Ennek legjelentősebb eseményei közé sorolható a nyíregyházi 107- es ipari szakmunkásképző.intézet 200 szemé­lyes kollégiumának, 105 munkahelyes tan­műhelyének, 600 adagos konyhájának és 150 személyes diákéttermének elkészülése, valamint a 111. sz. ipari szakmunkásképző intézet 12 osztálytermének, 100 személyes kollégiumának, 300 adagos konyhájának és 100 személyes éttermének átadása. A beruhá­zási programokkal egyidőben kedvezően alakultak iskoláinkban a felújítási, korszerű­sítési, fejlesztési munkálatok is. Ellenőrzéseink során örömmel tapasztal­tuk, hogy az új tantervek és képzési célok bevezetésének megfelelően tovább javultak a tárgyi feltételek. A Régi gond, hogy a szakmunkásképzési v alapokat nem oktatási célokra használ­ják fel a munkahelyek. Javult-e a hely­zet és mit szándékoznak tenni a jövő­ben? csak tovább fokoz. Ennek jelei tapasztalha­tók az érettségi és szakmunkásvizsgák ered­ményeiben is. Más a helyzet a gimnáiumok- ban, ahol — bár felélénkült a munkaközössé­gi élet — elég gyakqri az idegenkedés a kor­szerű eszközök használatától. Milyen okok játszanak közre, hogy a kö­zépiskolákban, szakmunkásképző inté­zetekben magas a bukások aránya és a kimaradó tanulók száma? — Megyénk középfokú iskoláiból az 1978/79-es tanévben 670 tanuló, az összlét- szám 3,3 százaléka maradt ki. Ez emelkedés a tavalyelőtti tanévhez viszonyítva. Különösen sok az iskolát elhagyó fiatal az első osztá­lyokban. Hasonlóan kedvezőtlen a bukási arány alakulása is, tavaly 1658 fiatal, az össz- létszám 8,2 százaléka bukott meg valamely tárgyból, sokan több tárgyból is. Ez is nö­vekedett. Rosszabbodott a kép a több tan­tárgyból bukott tanulók esetében, amely nem az oktató-nevelő munka minőségi vonásainak erősödését jelzi. — Még elgondolkoztatóbb az elemzés, ha a lemorzsolódást, bukást együttesen vizsgál­juk. Arról van szó, hogy az I. évfolyamra beiratkozott tanulók közül körülbelül 1300, az induló létszám 19 százaléka a sikertelen­ség és a kudarc nyomasztó hatása alatt sod­ródik tovább, vagy szaporítja a szakmanél­küliek táborát... Ezzel a gonddal az idei tanévben is szembe kell nézni. Mit keli tenni az is­koláknak? — Jobb nevelő-oktató munkát kell vé­gezni minden pedagógusnak. A fizikai dol­gozók gyermekeivel és a hátrányos helyzetű tanulókkal való érdemi törődést szükséges egyik központi feladattá tenni minden is­kolánkban. Ezt sürgeti az a tény is, hogy a lemorzsolódó, bukott tanulók 85,1 százaléka ide sorolható fiatal. Valamilyen következményt ró ez a hely­zet a fel általános iskolára is, vagy nem? — Tapasztalataink szerint gyorsabbá vált a szakmunkásképzési alapra biztosított össze­gek felhasználása. Ugyanakkor kedvezőtlen tendenciákkal is találkozunk. A szakminisz­tériumok által adott szakmunkásképzési ala­pok — amelyeket az üzemek, vállalatok kap­nak — helyenként nem a szakmunkásképzés tárgyi feltételeinek javítását szolgálják, ha­nem a vásárolt gépeken, berendezéseken üzemszerű termelés folyik, s helyette az el­avult gépek kerülnek a vállalati tanműhely­be. Előfordul, hogy egyes vállalatok több millió forintot kapnak tanműhelyépítésre, de azt nem arra költik. Javaslatunk, hogy az összegeket ne az üzem, vállalat kapja meg, hanem a képző iskola, amely gondoskodna a célszerű felhasználásról. A Hogyan változtak a személyi feltételek, w elegendő számú pályakezdő nevelő áll munkába? — összességében kedvezően alakultak a személyi feltételek is, bár középfokú isko­láinkban évről évre csökken a pályakezdő pedagógusok száma. Három éve 46, tavaly 26, az idén 22 pályakezdő középiskolai tanár állt munkába. Ennek egyik fő oka, hogy a tanár­képző egyetemek, főiskolák szakos összetéte­le, a szakok párosítása nem kedvező, s azok egy részével szinte lehetetlen a munkába ál­lás. A másik ok a kedvezőtlen pályázati fel­tételekben keresendő, amelyek sok esetben nem teszik vonzóvá a fiatal tanár számára a felkínált állást, mert a lakás, vagy más felté­telek hiányoznak. A Iskoláinkban elég sok — és nagyértékű ^ — oktatást segítő felszerelés, berendezés áll rendelkezésre. Hogyan élnek ezekkel a lehetőségekkel a tanárok, különösen az új nevelési-oktatási követelmények közepette? — Általános felügyeleti és szakfelügye­leti vizsgálataink arról győznek meg bennün­ket, hogy a pedagógusok többsége igyekszik megvalósítani a megújított tananyagban rejlő nevelési lehetőségeket. Számottevő, bár korántsem elégséges a fejlődés az oktatási fo­lyamat megtervezésében, a tantárgyak kö­zötti és tantárgyon belüli kapcsolatok meg­valósításában. — Biztató a fejlődés a módszertani kul­túra alkalmazásában is, egyre több korszerű eljárással találkozunk, amelyek a cél, a tar­talom, a módszer, az eszközök és eredmény­vizsgálatok egységes szemléletét tükrözik. — Ugyanakkor még mindig eléggé álta­lános, szakközép- és szakmunkásképző isko­láinkban — elsősorban a szakmai, elméleti oktatásnál — az általánosan alkalmazott elő­adói, közlő módszer, melyet az audiovizuális eszközök túlzott és kombinált használata — A tanév elején felmértük — az isko­lai munkaközösségek részvételével — az első osztályokban a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika szintet. Mit olvas­hattunk ki a tanulók felméréseiből? Magyar nyelvből az általános iskolákból hozott 3,65- ös átlageredménnyel szemben 2,68-as, illetve helyesírásból 2,29-es megyei átlagot hoztak első osztályos tanulóink. Még aggasztóbb, hogy a tanulók 45 százaléka írt elégtelen fel­mérőt, többségük szakmunkástanuló. — A matematika felmérése 6281 tanuló­ra terjed ki, az általánbs iskolából hozott 3,25-ös eredménnyel szemben a középiskola első osztályában 1,9-es megyei átlag szüle­tett. Hql voltak, mit tettek az ismert hátrá­nyok felszámolásáért nevelőink, milyen módszereket alkalmaztak, mire fordították a szaktanári szabadságuk alapján szabadon tervezhető órákat? Olyan kérdések ezek, amelyekre az új tanévben is naponta vála­szolni kell, kinek-kinek lelkiismerete sze­rint. A tanulók egy tekintélyes része kollé­giumokban él, készül fel a tanítási órák­ra. Hogyan segítik az eredményes tanu­lást, a fiatalok művelődését a kollégiu­mok? — Az iskolai oktató-nevelő munka ered­ményességét nagyban befolyásolja a kollé­gium pedagógiai tevékenysége. A középisko­lai tanulók 20 százaléka él és tanul kollé­giumokban, amelyek tartalmi munkájában nem okoztak különösebb gondot az elmúlt évi összevonások. — Jelentős pedagógiai tartalék rejlik az iskolák és kollégiumok együttműködésében, a kölcsönös munkamegosztásban. Hangsú­lyozva az iskola elsődlegességét, e két intéz­ménytípus kapcsolataiban az egyenrangúság­nak és a kölcsönös tiszteletnek kell érvénye­sülni. A szemléleti egység mellett olyan szer­vezeti kereteket kell kialakítanunk, melyek lehetővé teszik, hogy mindkét nevelőtestület jól ismerje és értse a másik munkáját. — Fontosnak tartjuk, hogy a kollégiumi nevelők vegyenek részt az iskolák osztályfő­nöki munkaközössségeinek 'foglalkozásain, egyeztessék módszereiket. Ezek hiányosak, sok az ötletszerűség, rendszertelenek a kon­zultálások, s formálisak a kapcsolatok, me­lyek kihatnak a fiatalok nevelésére. Mit tesznek vagy tehetnek az iskolák a tanulók szabad idejének megszervezésé­ért, a!zt önművelődésért? — Ebben főként a kollégiumok tettek sokat, amit olyan rendezvények is bizonyíta­nak, mint a kollégisták számára tartott ti­szalöki kulturális seregszemle, ahol 350 ta­nuló 230 tárgyat állított ki, az ének-zenei ver­senyeken 310 tanuló szerepelt. Az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB által meghirde.- tett kollégiumi versenyeken a benevezett 12 kollégium közül négy arany oklevelet, 6 ezüst és két bronz oklevelet szerzett. — A megyei diáknapok is hű képet adtak az iskolákban folyó kulturális-közművelő­dési tevékenységről. Ráirányította a figyel­met arra is, hogy ez a munka iskoláink je­lentős részénél nem rendszeres, alkalmi jel­legű és a tanulók kisebb hányadát mozgat­ja meg. A Milyen tapasztalatokat hoztak a diák- w parlamentek, amelyek a tanulóifjúság közéletiségének jó színterei lehetnek? — Megyénk középfokú intézményeiben 435 diákparlamenten csaknem 20 ezer fiatal vett részt, az összlétszám 96,8 százaléka. Közülük 2900-an tettek észrevételeket, illetve szóltak hozzá a közös kérdésekhez. Megíté­lésünk szerint a diákparlamentek betöltötték hivatásukat, lehetőséget biztosítottak arra, hogy valamennyi fiatal felelősséggel szóljon jogairól, kötelességeiről, továbbá javaslatai­val segítse az iskolai munkát. A hozzászólók többsége egy-egy kisebb közösség véleményét fogalmazta meg, amely a jó előkészítő mun­ka mellett, fontos előrelépést jelent az ifjú­ság közéletiségére való nevelésében. Középiskoláink tanulmányi színvonalát, a tehetséggondozást az országos tanul­mányi versenyeken elért helyezések is jelzik. Elégedettek lehetünk-e az ottani szereplésekkel? — Tavaly az országos középiskolai ta­nulmányi versenyen a megyéből 894 tanuló vett részt. Kiemelkedően sokan jelentkeztek a matematika, fizika és az orosz nyelvi ver­senyekre, de a második, illetve harmadik for­duló versenyeire 36-an jutottak be, ez a rész­vevők négy százaléka. Végül a szabolcsi kö­zépiskolás fiatalok két helyezést értek el az országos döntőn, német nyelvből egy harma­dik és orosz nyelvből egy tizedik helyezést, mindketten a nyíregyházi Zrínyiből. Az Arany Dániel matematikai versenyre 372-en jelentkeztek, 12-en jutottak be a második fordulóba, de helyezést nem értek el. — Mindebből az következik, hogy szak­tanárainknak többet kell tenniük a tehetsé­gek felkarolásáért, felkészítésükért, a tehet­séggondozásért Évek óta a második fordu­lóba részvevő tanulók 80 százaléka a Zrínyi és a Krúdy gimnáziumból kerül ki. Fokoza­tos felzárkózást várunk a többi iskolától, s ehhez a bevezetésre kerülő fakultatív oktatás kedvező lehetőséget kínál. A Már javában tanulnak a fiatalok, külö- w nősen nagy munka vár az elsősökre. Mit tesznek értük az iskolák? — Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy az iskolák munkaterveiben részletesen fog­lalkozzanak a felzárkóztatás és szintrehozás tevékenységével és azt kérjék számon vala­mennyi nevelőtől. Az iskolavezetés ellenőrző, értékelő és elemző funkciójának gyakorlása során fokozottabb figyelmet kell fordítani az első évfolyamokra, az ott alkalmazott pe­dagógiai gondozásra. Mindezek szükségessé teszik a pedagógusok részéről — a gyermekek alapos, egyéni megismerésén túl — az új ne­velési-oktatási dokumentumok ismeretének elmélyítését, eredményesebb alkalmazását, a tanórai és az azon kívüli nevelési tényezők összehangolását. Milyen feladatokra hívná fel aid iskolák figyelmét az új tanévben, mint a megyei tanács művelődésügyi osztálya középis­kolai csoportvezetője? — A gimnáziumokban a fakultatív kép­zési rendszer indítása most kezdődött, nem mindegy, hogyan sikerül főként az I. osztá­lyokban a tanulók felzárkóztatása, az álta­lános iskolai ismeretek pótlása, a tanulók közötti nagyobb tudásszintkülönbségek ki- egyenlítése. De már el kell kezdeni a felké­szülést a következő tanévben bevezetésre ke­rülő 11 napos tanítási ciklus eredményes be­vezetésére. — A szakközépiskolákban a legfontosabb a megváltozott képzési célnak megfelelő munkaszervezés. A szakmunkásképző és • szakiskolák házatáján az új tanügyi doku­mentumok még alaposabb megismerése, en­nek kapcsán az új szakmunkás- és képesítési vizsgáK megtervezése, és a szakmunkásalapok felhasználásának figyelemmel kísérése jelen­ti a munka javát. A kollégiumokban a diák­önkormányzat erősödését várjuk az új tan­évben és jobb kapcsolatot az iskolákkal, a képzőhelyekkel. Köszönöm az interjút. Páll Géza KM Fvasárnapi^ LINTERJÚÁ 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom