Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. szeptember 16. KELET-MASYARORSZÁG 3 Gazdasági jegyzetek Sorrend D olgos nép lakik nálunk, de hiába iparkodnak az em­berek, mert gyenge a szövetkezet — hozták fel érv­ként az egyik községben. Közben arról elfelejtettek szólni, hogy a gyenge gazdálkodásnak többek között az az oka, hogy nem végezték el időben a mezőgazdasági mun­kákat, többször a rossz minőség miatt kevesebb a bevétel a tervezettnél. Minderről persze a vezetőség is tehet, hiszen a szerve­zés rajta múlik. Azonban hiába a buzdítás, ha a faluban az őszi csúcsban többet számít a háztáji alma szedése, a do­hány törése, mint a közös ugyanolyan jó termése. Koráb­ban az is előfordul, hogy a nagy létszámú tagság ellenére a szomszéd községből napszámosokat kellett fogadni, hogy a fagy érkezése előtt biztonságban legyen a termés. Mit ér így a dolgosság? Eltévesztik a fontossági sorrendet azok, akik előbb csak a maguk kis gazdaságát nézik. Még azt sem veszik fi­gyelembe, hogy a dohányhoz a palántát a tsz-ből kapták, a háztáji permetezését a közös oldotta meg. S ezek után nyilvánvaló, hogy a legjobb akarat ellenére is állandóan a csőd szélén táncol a közös gazdaság, s hovatovább a fejlő­dés akadálya lesz a csak befelé fordulás a tagság egy ré­szénél. Nem kell túl messzire menni ahhoz sem, hogy ellen­példát találjunk. Az egyik Szamos menti községben több­ször volt elnökválasztás, mint zárszámadás. Mire az egyik szakember megismerte a falu határát, addigra vagy hely­ben kezdték ki, vagy ő jött rá, hogy másutt jobban boldo­gulhat. S a sok vezető itt is a tagság hozzállására hivat­kozott. Hogy ez mégsem így volt, arra második éve szolgáltat­nak példát. A gazdaság egyesült a szomszédos jó hírű tsz­szel. S mit tesz a sors: a nagy gazdaság vezetői azt mond­ják, hogy a közös munkában legjobban éppen az említett falu lakói veszik a részüket. Az eredménynek pedig a na­gyobb jövedelemben, a biztos keresetben van meg a lát­szatja. Olcsó fogásnak látszik ellentétet szítani tagság és ve­zetőség között, amikor rosszul mennek a dolgok. A példák viszont éppen -azt bizonyítják, hogy az eredményekhez kö­zös felelősség kell. Olyan vezetés, amelyik reálisan méri fel a lehetőségeket, s ahhoz igazítja a termelést, s olyan tagság, amelyik mindent megtesz a jó célok érdekében. Az igazi termelőszövetkezeti demokrácia éppen abban nyilvá­nul meg, hogy világosan megmondják egymásnak, hol a hiba, s ehhez igazítják a változtatás lehetőségeit, vagy szükségességét. Maradék nincs B ármennyire jól számolták ki a szabászok a minta el­helyezését az egyik nyíregyházi ruhaipari üzemben, csak maradt valamennyi anyag, amiből már nem le­hetett egy női kabátot elkészíteni. Bosszantotta ez a mun­kásokat és az üzem vezetőit egyaránt, hiszen ha hulladék­ként, kilós áruban eladták a textilt, nem nagyon nyertek vélj. Aztán jött a javaslat: meg kell próbálni gyermekruhák készítését a maradékból, hátha sikere lesz. A mintadarabok elkészültek, bemutatták azokat a kereskedelemnek. Most már a kedvező választ várják, s azt, hogy a maradék „megszűntetésével” még jobbak legyenek az üzem ered­ményei. Egy másik, ezúttal vasipari üzemben azzal büszkélked­tek, hogy pontos szállítói a kohóknak. Náluk a vashulla­dék nem vész kárba, mert gondosan tárolják, átadják a felvásárlónak — s azután mehet a kohóba, ahol újra fel­használják. Sajnos, itt van egy kis szeplő, amitől nem olyan szép a kép. Ugyanis az üzemben enyhén szólva nem áll felada­ta magaslatán az anyagbeszerzés. így gyakran megesik, hogy az esztergályosok dupla méretű rúdacélból forgácsol­nak, bőven keletkezik a hulladék. A hulladékba kerülő anyagok hasznosítása, a még fel­használható értékek megmentése egyre inkább fontossá válik. Csakhogy ennél is az ésszerűség dönt. Ezért nem mindegy, hogy mennyi hulladék keletkezik, milyen módon lehet csökkenteni annak nagyságát. A gyakorlat azokat igazolja, akik körültekintően bán­nak az anyaggal, eszközzel a felhasználás során. Erre ösz­tönzik őket a külső körülmények is, hiszen egyre inkább az lesz a gazdaságos termelés alapja, hogyan tudnak taka­rékosan bánni anyaggal, géppel, s mi több — az emberrel. Mert a másik tartalék ebben rejlik: olyan elfoglaltságot biztosítani mindenkinek az üzemben, ahol képességei sze­rint tud dolgozni, a legtöbbet produkálni az üzem javára. S ha itt is elmondhatjuk, hogy nincs „maradék”, csellengő ember, akkor beszélhetünk jó szervezésről, előrelátó mun­káról. Lányi Botond N. Dumbadze: , A próba . Valamikor egymás mellett ültünk az utolsó padban. Együtt nyújtogattuk a nyel­vünket a tanítóra, aki, háttal nekünk, írt valamit a táblá­ra. S ha közeledett az ősz, együtt pótvizsgáztunk. En­nek bizony jó tizenöt éve. Azóta nem láttuk egymást. S most, izgatottságomat vissza­fojtva kapaszkodom a har­madik emeletre... Vajon rám- ismer-e? Jó erősen megnyomtam a villanycsengő gombját. — Hogy száradna el a ke­zed, te átkozott! Mikor érem már el, hogy nem lármázod fel az egész lakást! — hallat­szott belülről. Zavaromban belevörösödve, zsebre du­gott kézzel álltam. Nyolc év körüli szőke kislány nyitott aj tót. — Hugraz Amatidze itt la­kik? _ — O a papám. — Szervusz, kislányom. Én Sota bácsi vagyok. Apukád barátja. — Tessék bejönni... Mamu­ka! Sota bácsi van itt, a pa­pa barátja! — kiáltotta oda a kislány valakinek, engem pedig bevezetett a szobába. Hatéves forma, fülig tintás pöttöm legényke nyargalt fe­lém. — A szüléitek itthon van­nak? — Nincsenek. De nemso- • kára megjönnek. — Hát ti mit csináltok? — Papást-mamást ját­szunk. Én vagyok a papa, Mzija meg a mama — ma­gyarázta Mamuka. Q Äfill* gm kiimAnunt Immár két hete szedik a burgonyát a szabolcsbáka-anarcsi Egyesült Búzakalász O DUrgOnyaT. Termelőszövetkezet földjein. Az NDK-kombájnok által felszedett termést a szabolcs- bákai hűtőtárolóba szállítják válogatás után. Képünkön: halad a kombájn... Iskolások tallóznak... Válogatják a burgo­nyát. (Mikita Viktor felvételei) Ragaszkodás Levelekhez » Hz emberek este hazamennek Leveleken a község központjától bő 2 kilo­méterre van az állomás. A hétköznap délelőtt csupa fény, de hihetném: kísértetfaluban járok. Ember sehol. Leeresztett redőnyü házak jelzik: a gazda nincs itthon. Kí­nálkozó hasonlat: a falu olyan, mint egy-egy mo­dern lakótelep hétköznap délelőttökön. Hat munkásbusz vitte reg­gel az embereket, de sokan mennek vonattal is. Ingázó falu? Átmeneti ^létfor­ma? Szinte csodálatosan tiszták a porták, levert va- kolatú házat se látni. Az egyik ház előtt lécek véde­nek egy diófacsemetét. Aki diófát ültet, hisz a maradan- dóságban, kötődik földhöz, helyhez, és az utódoknak re­mélik a termést. Hétköznap van, de nagyon sok ház előtt sepreít az út. Levelek szereti önmagát. Minden tizedik — Levelek, Magy és Bese­nyőd — javít ki Lengyel Miklós tanácselnök, amikor Leveleket dicsérem. — Közös tanácsunk van és nehéz lenne szétválasztani a gondokat. A három faluból tavaly majd­nem kilencszáz eljáró dolgo­zónk volt. Ma sincs ke­vesebb. Csak innen, Leve­lekről is eljárnak vagy két- száznyolcvanan. — Ez több, mint minden ti­zedik ember? — Itt a faluban csak a termelőszövetkezet van, más­hol elhelyezkedni sem. lehet. Sok az olyan eljáró, aki már mint bejáró szerzett szakmát. Jó néhányan tíz évek óta jár­nak. Hogy mennyire végleges életforma ez, arra jó példa: idén például 35 család épít, de volt olyan év, hogy negy­venötén építkeztek. Korsze­rűtlen, régi ház alig van. — Az ingázó reggel buszra vagy vonatra ül és csak az es­te hozza őket haza. Nem veszti-e el őket a falu? Nem lesznek-e idegen testté a köz­ségben, hiszen sokan lehetnek közöttük, akik a munkahe­lyükön, az üzemben kiváló társadalmi munkások, értékes emberek, de ezt a falu még csak nem is tudja róluk? — Tavaly a' végrehajtó bi­zottságunk tárgyalt erről, és idén is napirendre kerül. Vé­geztünk egy felmérést, ho­gyan élnek ezek az emberek. Nos, nálunk a képlet az, hogy a férj ingázik, az asszony a termelőszövetkezetben dol­gozik. A vegyes jövedelmű családok életszínvonala ma­gasabb. A falutól való elsza­kadás? A családok kötődésen termelőszövetkezethez ki­zárja ezt. Nézze meg a por­tákat: dohány szárad, halom­ban állnak az almásládák. Az eljárók gazdálkodnak is. Más dolog, hogy éppen ezért nehezen mozgósíthatóak egy- egy kulturális rendezvényre. A KISZ az elért már valamit, de nem csak fiatalokról van szó. A falugyűlésekre, ta­nácstagi beszámolókra eljár­nak ezek az emberek, és hadd mondjak egy példát: most bölcsődét építünk. A Kemév- től egy egész brigád jött tár­sadalmi munkát végezni. Még a művezetőjüket is el­hozták. nedig az nem is ide­való. A kultúra az már nehe­zebb . . . „Beszállnak az ingázók is...11 Az épülő bölcsődénél, sze­retnénk, ha januárra kész lenne, besenyődi kőművesek dolgoztak. Köztük ingázók is, akik szabadságon vannak. Hívták őket, jöttek. A tanács elnöke korábban azt mondta, hogy szegény lehet egy falu. de ha évről évre születik va­lami ott, akkor jó hangulatú falu marad. Itt is kellenének utak, szeretnének gyógyszer- tárat, a VI. ötéves tervben re­mélik a törpe vízmüvet. Nem a gond kevés, hanem például az új bölcsőde öröme elég a gondok ellen. Dudás János, a termelőszö­vetkezet párttitkára és Juhász János, a téesz leveleki szer­vezetének titkára kétfélekép­pen mondták az eljárókról ugyanazt: — Minden családból van nálunk valaki. Mi segítjük a háztájit, de ezért elvárjuk, hogy amikor nagyon sok a munka, akkor a családok se­gítsenek nekünk. Van, aki a szabadságát is erre spórol­ja... — Tervezzük, hogy az Elekterfém Ipari Szövetkezet létesít itt egy kis tekercselő­üzemet. Hatvan-hetven em­bernek, de ezzel sem embe­reket akarunk hazahozni, ha­nem folyamatos munkát sze­retnénk teremteni a tagjaink­nak. Csak néha van hiány emberekben, de akkor be­szállnak az ingázók is. Nem is lehetne másként. És hogy mit tudunk róluk? Többet, mint városban a szomszédok tudnak egymásról. Bejárók klubja? Levelek kultúrházát nagy­községek is megirigyelhet­nék. Ez a kultúrház gyakran üres. Miterkó Jánosné, a nem régen kinevezett kultúr- házvezető mondta: — Sok tervünk van, de van egy nagy álmom is. Éppen, mert a bejáró életforma vég­leges, én az ingázóknak sze­retnék egy klubot. Itt. Rex- asztallal, tekepályával, kólá­val. Az MHSZ segítene a cél­lövőbódét felállítani. Előbb nem valami nagyon kötött dologra gondolok én, hanem egy olyan helyre, ahol az emberek jól érzik magukat. Jó, játszanak, de beszélgetnek is. Foglalkozás^ találkozna foglalkozással, nagyüzemi ta­pasztalat kis műhelyek gond­jával. Egy ilyesmiből fórum lehetne ... Lesz-e Leveleken bejáró­klub? Nem tudom. Tény, hogy az üzemek a városban kísérleteznek ilyennel. Meg kellene kísérelni, hogy nem lenne-e hasznosabb, ha azo­kat a falusi kultúrházakat se­gítenék, ahonnét sok dolgo­zójuk van? A kis kultúrház filléres gondokkal küzd, az üzem viszont munkásai jó ér­zésén nyerné meg azt, amit esetleg áldoz. Nem járt út ez, de járható lehet. Leveleken és mindenütt, ahová sokan járnak haza. Bartha Gábor — Játsszatok csak tovább, gyerekek, mintha itt sem lennék — mondtam. Leültem egy székre és rágyújtottam. „Kíváncsi vagyok, hogyan él Nugrav — morfondíroztam. Milyen a sora, boldog-e?” Merengésemből éles gye­rekhang riasztott fel. — Hé, asszony! Mi lesz ma ebédre?! — Ügy hangzott, mintha utánozna valakit. — Egy rossebb a bendőd- be! Megmondanád, miből ké­szítsek ebédet, mikor egy büdös vas sincs a háznál! — A nyelved, asszony, a nyelved! Ügy beszélsz, mint egy piaci kofa. — Könnyű neked. Bemész a vendéglőbe, telezabálod ma­gad... Én meg... Kivert a veríték. — Hol csavarogtál az éj­jel? Beszélj! — kiáltotta Mzija csípőre tett kézzel. — Mi közöd hozzá! — Ááá, semmi közöm hoz­zá! Na. majd adok én neked nők után mászkálni! — Megőrültél? — Elég volt! Torkig va­gyok veled! Vedd tudomá­sul, még ma hazamegyek a mamához! És viszem a gye­rekeket is! — A gverekekhez nem nyúlsz, megértetted? Te me­hetsz. amerre látsz! — Még mit. nem! — A fiút itthagyod! — Nem. és punktum! — ordította Mzija. — Azt mondtam, a fiút itthagyod, különben... Mamuka felkapott egy pár­nát és Mzijához vágta. — Hogy merészelsz, te sze­mét! — visította Mzija, és ak­korát csapott öklével az öcs- cse fejére, hogy annak ki­csordult a könnye. Közéjük ugrottam. hogy szétválasszam őket: — Szégyeljétek magato­kat! Hát miféle játék ez?! — Eressz el, Nyina! — vi­csorított rám Mzija. — Ti, szomszédok nem tudjátok, micsoda gané alak ez! Ki­szívta már a vérem az át­kozott! Nézd meg, mi lett be­lőlem! — tárta szét két pici karját. — Ne higgyj ennek a bo­szorkánynak! — fordult hoz­zám rimánkodva Mamuka. — Elhallgassatok! — ordí­tottam rájuk, önuralmam ve­szítve. A gyerekek rémülten me­redtek rám. Aztán megfo­gadtattam mindkettejükkel, hogy soha többé nem játsza­nak papás-mamást. majd kitámolyogtam az utcára. ..Amint látom, ugyancsak zajlik az élet a barátomnál!” — gondoltam útközben, visz- szaemlékezve Mzijára és Ma- mukára. akik a szemem előtt próbálták el egy jövendő családi dráma a jóég tudja melyik felvonását. Ford.: Antal Miklós Á plusz A faipari üzem ifjú mérnöknője Drezdá­ban folytatta ta­nulmányait. Azt nem állít­ja, hogy az ott megszerzett tudás különb, mintha a mi nagy hírű soproni egyete­münkön tanult volna, de egy pluszt mindenképpen a külhoni diploma bevételi oldalára írhat: a biztos nyelvtudást. Azonban a mérnöknő sza­vaiból pontosan az derült ki, hogy munkahelyén erre a többletre tartanak igényt a legkevésbé. Igaz, az üzemnek ma még nincse­nek a német nyelvterületbe tartozó partnerei, így köz­vetlen kapcsolataik sincse­nek az ottani gyárakkal, az ottani piaccal, egyelőre te­hát nem szükséges bárkit, is hivatalos megbízatással ezekre a tájakra küldeni. Ez így rendben is van, mondhatnánk, de ha job­ban végiggondoljuk a dol­gokat, arra kell rájönnünk, hogy hibás az érvelés, töb­bek között azért, mert egy ország hasonló iparával, üzemeivel, termékeivel, technológiájával, munka- módszereivel megismer­kedni nem akkor szüksé­ges, amikor már partneri viszonyra léptünk vele. Nem fölösleges külföldi utakra van szükség, habár egy lipcsei vásáron köz­pénzen és természetesen szakértő szemmel körül­nézni nem mondható feles­leges kiadásnak. De, ha már erre a példaként emlí­tett faipari üzemben sor nem került, nem ártana megnézni, miként is lehet hasznosítani a nyelvtudást. Igaz, a külhoni szakfolyó­iratok beszerzése sem két fillérbe kerül, de gondos tanulmányozásuk eseten­ként nagyon is hasznos le­het, a ráfordított idő nem minősíthető fölöslegesnek. Sőt, nem csak a szakcik­kekből okulhat, aki olvassa, hanem a hirdetésekből is. Gyakran lehet új, esetleg nem is drága berendezé­sekről, nehezen beszerez­hető alkatrészekről tudo­mást szerezni, a hirdetett új termékek pedig, ötlettel szolgálhatnak. A fiatal mérnöknő. amikor beszélget­tünk, nem a külföldi utakat hiányolta, csupán azt kifogásolta, hogy alig figyelnek fel a nyelvisme­ret ilyen irányú felhaszná­lásában rejlő lehetőségek­re, a kis befektetést eset­leg nagy haszonnal kama­toztató ismeretek ilyen megszerzésére. S. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom