Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 16. A HÉT ESEMÉNYEI CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Vance és Dobrinyin a Szovjetunió kubai jelentéseiről tárgyalt Washingtonban — Londonban megnyílt a Zimbabwe— Rhodesia értekezlet KEDD: Meghalt Agostinho Neto angolai államfő — Koszigin—Men- gisztu találkozó Addisz-Abebában SZERDA: Carter elnök különmegbizottjának izraeli megbeszélései a palesztin önkormányzatról — Jelentések a vietnami határ mentén tapasztalható újabb kínai 'katonai előkészületekről CSÜTÖRTÖK: Jasszer Arafat hivatalos látogatása Madridban — Iránban bejelentik, hogy az új alkotmány szerint vallási vezető lesz az államfő O Mikor ismeri el Washington a PFSZ-t? A Palesztin Felszabadítási Szervezet de facto elismerése Washington által már akkor is megtörtént, ha Carter elnök az izraeli Lobby nyomására kénytelen volt megválni Andrew Young ENSZ-képvi- selőtől, attól az embertől, akinek pedig a néger választók millióinak voksát köszönhette. PÉNTEK: A bomlás jelei mutatkoznak a Londonban tárgyaló rho- desiai delegációban SZOMBAT: Pham Vang Dong vietnami miniszterelnök, aki pénteken érkezett Nicaraguába, megkezdte hivatalos tárgyalásait — New Yorkban bejelentették, hogy kedden megnyílik az ENSZ közgyűlés 34. ülésszaka. Á hét három kérdése Mi lesz Neto góléban? után AnAgostinho Neto halálával pótolhatatlan veszteség érte az angolai népet, Afrikát és az egész haladó világot. Ne- tónak nagy része volt abban, hogy Angola 1975. november 11-én elnyerte függetlenségét, s az országnak ő lett az első elnöke, két évvel később az ő kezdeményezésére alakult meg az MPLA-Munkapárt, amely meghirdette a szocialista orientációjú társadalom felépítésének programját. A független Angola első kormánya üres kincstárt, felperzselt országot örökölt, írás- tudatlan, éhező milliókkal. A külső és belső reakció a néphatalom megdöntésével próbálkozott, 1977. május 27-én ellenforradalmi puccsot robbantottak ki Luandában. Zairéből az FNLA, Dél-Afrikából az Unita zsoldosai támadták az országot. E nehézségeken is úrrá kellett lenni az ország újjáépítésének első óráiban. Az első lépések közé tartozott az ország természeti kincseinek államosítása, a földreform, az oktatás és az egészségügy megszervezése. Az ország vezetése bölcs előrelátással és körültekintéssel szervezte a nemzetközi kapcsolatokat. A szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra és Kubára támaszkodva rendezte viszonyát a szomszédos Zairével, megállapodásra jutott az olajat kitermelő amerikai, a gyémántbányákat kezelő belga és más nyugati cégekkel, gazdasági együttműködést ajánlott a volt gyarmattartó, Portugáliának. Az MPLA-Munkapárt KB Politikai Bizottsága a Neto halálát követő első ülésen elhatározta: következetesen haladnak a megkezdett úton. A párt kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően folytatják Angolában a szocialista társadalom építését, fejlesztik kapcsolataikat a Szovjetunióval, a Neto által aláírt barátsági és együttműködési szerződés alapján. Az új típusú társadalom és a gazdaság újjáépítésével példát kívánnak mutatni az afrikai kontinens valamennyi népének. szerint Kubában 2—3 ezer főnyi szovjet katonai egység állomásozik, páncélosokkal és tüzérséggel ellátott, gyorsan mozgó alakulatokba szervezve. A szenátor szerint ez fenyegetést jelent az Egyesült Államok biztonságára nézve és azonnali vizsgálatot, illetve a Szovjetunióval szembeni hatékony lépéseket követel. Washingtoni politikai megfigyelők körében eleve kétkedéssel fogadták a hírt, s azt a logikusnak tűnő kérdést tették fel, miként lehetséges, hogy a Cl A által állandóan nagyítóval vizsgált Kuba területén éppen most és „váratlanul” fedezték fel a szovjet katonák jelenlétét. A kérdésre az amerikai sajtó adta meg a választ. A Washington Post kommentátora szerint a „kubai kérdés” felmelegítő akcióra Frank Churchnek és a SALT—II. megállapodás ellenzőinek volt szüksége. A szenátornak ugyanis nehézségei támadtak az újraválasztása miatt. Ellenfelei a hagyományos konzervatív Idaho államban „a szovjetek előtti meghátrálással” vádolták a szerződést. A megbuktatás veszélyétől megrettent Church a kubai ügy kirobbantásával válaszolt szélsőjobboldali bírálóinak. A tét tehát a SALT—II. ratifikálása. A megállapodás amerikai ellenfelei már kifogytak megalapozatlan érveikből is, amikor ölükbe hullott az újabb érv: a szovjetek kubai jelenlétével kell ösz- szekapcsolni a SALT ratifikálását. A Pravda megállapítja: 17 éve működnek katonai tanácsadók Kubában. Létszámuk és funkciójuk az utóbbi években nem változott. Aligha véletlen, hogy a washingtoni propaganda-gépezet éppen akkor lépett működésbe, amikor Havannába tanácskoztak az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői; s a „kubai kérdést” újabb eszközként igyekeznek felhasználni a SALT ratifikálásának halogatására. Tekintsünk el most az említett esemény hátterének újbóli felidézésétől, maradjunk a puszta tényéknél. Ezek közül is mindenekelőtt azt kell az olvasók figyelmébe ajánlanunk, hogy Young és a PFSZ ENSZ-megfigyelőjének találkozóját megelőzte egy másik. Nevezetesen a bécsi amerikai nagykövet megbeszélése a PFSZ egyik magas rangú képviselőjével. Noha erről is azt állították, hogy az „véletlen volt” s nem esett rajta szó semmilyen komoly dologról. Megfigyelők nem mulasztották el emlékeztetni rá, hogy arra olyan időpontban került sor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jasszer Arafat Bécsben találkozik a Szocialista Internacionálé két neves személyiségével, Bruno Kreiskyvel és Willy Brandttal. Amikor e sorok íródtak, a PFSZ elnöke éppen Suarez spanyol miniszterelnökkel tárgyal Madridban. A közelmúltban az NSZK egyik kormányzó pártjának, az FDP- nek a megbízottja pedig nyolcpontos rendezési tervet terjesztett elő a PFSZ-nek Bejrutban, arról nem is szólva, hogy a szervezetnek ma már legalább száz fővárosban működnek képviselői. Az Egyesült Államok kormánya tehát azon kevesek közé tartozik, akik jogilag még nem ismerték el a szervezetet. Washington ugyanakkor nem is akadályozta meg, hogy diplomatái tárgyaljanak képviselőivel, méghozzá nem kisebb kérdésről, mint a Palesztinái önállóságról. Ez volt a témája egyébként az elnök különmegbizottja, Robert Strauss és a PFSZ-t támogató betlehemi polgármester minapi megbészélésének is. Mindent e^bevetVé1: ha a vezető tőkés országok körében is ma már többé-kevésbé egyenlő félként kezelik a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet és Washington is tárgyalni kényszerül képviselőivel, akkor csupán idő kérdése és bizonyos diplomáciai fejlemények függvénye, hogy mikor következik be a de jure, azaz a teljes elismerés. Kanyó András Takarékoskodtak az építők © Kinek jó az Egyesült Államokban a kubai szovjet jelenlét vitája? Hétfőn késő esti órákban Washingtonban találkozóra került sor Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet között. A megbeszéléseken azokról a jelentésekről volt szó, amelyek szovjet harci egységeket feltételeznek Kubában. Az erről szóló hírt a múlt héten Frank Church, a szenátus külügyi bizottságának elnöke dobta be a köztudatba. Azt állította, hogy a legfrissebb hírszerzői jelentések és a műholdas felderítés adatai (Folytatás az 1. oldalról) A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat dolgozói mintegy 15 százalékos megtakarítást értek el a legfontosabb építőanyagokból: téglából, mészből és cementből. A téglát szinte kizárólag raklapon szállítják az építkezések színhelyére és ezzel sokkal kevesebb a törött, selejtes tégla. Nyíregyházán és körzetében megszűntették a kisebb kézi betonkeveréseket. A központi betonkeverő üzemből látják el a nyíregyházi és a 15 km-es körzetben folyó építkezéseket. Ezzel sikerült elérni a figyelemre méltó cementmegtakarítást. Az Épszer dolgozói lemondtak az import kenőolaj felhasználásáról, csak hazai kenőolajat használnak fel. Szakemberek kísérik figyelemmel a gépkocsik fogyasztását, a túlfogyasztó gépkocsikat azonnal megjavítják. Az elektromos árammal működő gépeknél ellenőrző méréseket végeztek, s ahol kellett, intézkedtek, hogy az üresjárat a minimálisra csökkenjen. Mind a három építőipari vállalat csatlakozott a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére hirdetett munkaversenyhez. A felajánlások között újabb vállalások is szerepelnek. (n. 1.) Hajómalom és tutaj 10. Magányosan halad csónakunk a vizen. Csupán percekre népesül be a folyó, amíg a Tisza-túra kajakjai és depóhajói elhagynak minket. Aztán újra egyedül Kisvar- sány magasságában járhatunk. A falunál, mely oly híres volt egykor arról, hogy hajók sokasága készült ide, s kötött ki a parton. Vásáros- namény kikötőjének számított, ahol Kubinyi Ignácnak két kőre járó szélmalma volt, két szeszgyár főzte a pálinkát, s évente, mai pénzben számítva, hárommillió forint értékű fát rakodtak ki, s vittek el a fuvarosok. Ma már nyoma sincs ennek, mint ahogy a hajdanvolt híres hajózás is hiányzik. Lapozza fel az ember a régi iratokat, vagy hallgassa az emlékezéseket, minduntalan a tiszai hajózásról hall. Ti- szabecsen és Milotán mesélik: dióshajók mentek innen egészen Szegedig, s hozták visszafelé az árut. Metszetek tanúsítják, sokfelé a part menti erdőket kivágták, hogy vontatni tudják ár ellenében a dereglyéket, dongahajókat, őrlőhajókat. A tarpaiak arra büszkék, hogy világgal való kapcsolatuk útja a Tisza volt, ezen indultak vásárokra az itteniek, s hoztak hírt, korszerű gondolatot visszáruként. A kemecseiek hajdanán a nagy halzsákmányt hajóra rakva vitték Erdélybe. A gyékényt, a hal egy részét viszont a Bodrogon is felszállí- tották, Patakra. A Kárpátokból is bőven áramlott erre anyag. A nyírbátori ferences rendfőnök, Kelemen Didák 1719-ben Károlyi Sándor grófnak írt levelében köszöni meg a deszkát és meszet, melyet a hajók Olcsváig szállítottak. De vízi úton érkezett a kő a kemecsei templomhoz, és Királyhelmecről a kő a kéki kutak építéséhez. Egy régi rendelet, amely 1723-ban kelt, és a CXXII. számot viselte, sürgette a só- szállítás-meggyorsítás érdekében a sok kanyar átvágását, az akadályozó zátonyok eltüntetését. 1751-ben a XIV. törvény elrendeli a malomgátak szétbontását, a kanyarulatok tisztogatását, mert azok nehezítik a hajózást, a tutajok útját. Egy paszabi bácsi még emlékszik arra, hogy 1919-ben is úgy érkezett a só a berceli partra, hogy hajóról rakodtak. A tutaj emléke is élő. Ez a fajta hajózás a hegyek fáját szállította, emberemlékezet óta. Kikötőjük volt Záhonyban, Szabolcsveresmar- ton, Tiszabercelen. Tiszaber- celen egyébként 1938-ban még rakodtak gabonahajót, mely a környék áruját szállította. Volt tehát teher- és személyszállítás, indultak a hajók, tutajok. S hogy ez természetes volt, arra jó példa, hogy Széchenyi István is hajón érkezett Tokajba, hogy a folyamszabályozásról tárgyaljon Paleocapa mesterrel. Hajója, a Pannónia éppen Tiszabercelnél futott egy farönknek, és sérült meg, úgy hogy az eset még sürgetőbben vetette fel a víz rendezésének ügyét. A víz mentiek mesélik, hogy ezen a részen a hálókötés helyett a sólopás volt a virtus jele, s bizony a csúfolódó legények a tót tu- tajosokat is megtréfálták, ha úgy hozta a sor. A vízi út kihasználása tehát hozzá tartozott a mindennapokhoz. Természetes volt, adott, s az ember mióta ismeri a csónak- és hajókészítés titkát, sosem mellőzte a víz kínálta lehetőséget. Szabolcs vármegye gazdaságföldrajzi monográfiájában nyilván ez okból írta 1913-ban Kemény György: „Mindenesetre szerencsés volna vármegyénkre a Tisza felső részének hajózhatóvá tétele, ez nemcsak a miénk, de a szomszédos vármegyék gazdasági fellendülését is igen nagymértékben előmozdítaná”. A lehetőség csábítása még a mi időnkben is megmozgatta az elméket. Ibrányban 1945-ben úgy döntöttek : hajógyárat alapítanak. Felállítottak egy Hof- fer-traktort, rákötöttek egy gattert, s munkához kezdtek. Mint elmondták azzal a céllal, hogy hajóik Aknaszlati- náról szállítják majd a sót, ami abban az időben ugyancsak hiányzott. Ha végignézzük víz menti községeinket, látható: ott mindig gyorsabb volt a fejlődés, mint másutt. Fatelepek, gyárak, szeszfőzdék, malmok, javítóműhelyek épültek sorra-rendre, az érkező áru, a fuvarozás, a rakodás és javítás sokaknak adott kenyeret. A vásárosna- ményiak nem is tagadják: településük gyors fejlődésének oka volt a közút és vízi út találkozása. Százhúsz év alatt megtízszereződött a lakosság is, s ezen az alapon jött létre a Tisza mente egyik fontos városa. Hej, ha újra idáig vezetne a hajóút! — sóhajtanak, s ebben a mondatban benne van a hajózás fontosságának jó ismerete. Csónakunkkal lassan löpö- cölünk lefelé a folyón. Ráismerünk olvasmányaink színhelyére. Arra a partszakaszra, ahol a múlt században úgy akarták átvágni a Tiszát, hogy Szabolcsveresmarttóí egyenesen folyjék nyugat felé. Vagy a tiszateleki partrészre, ahová 1935-ben kikötőt álmodtak a helyiek. A Rétköz menti vidékre, ahol az emberek úgy hozzászoktak a vizen való közlekedéshez, hogy télen is korcsolyával jártak, sőt mi több, a diákok ezzel mentek Patakig. Hová lettek a régi dongahajók, a hajómalmok, a csavarlapátosak, a gőzzel, ké- sőbbb motorral hajtottak? Joggal kerültek ki a közlekedésből, de sajnos, helyettük késik az új. Eltűntek a tutajok is. 1966-ban ment el az utolsó, az is csupán búcsúként. Amolyan bemutató volt, nos így jártak hajdana fások. Azóta legfeljebb vállalkozó kedvű diákok ácsolnak gumicsónakra, szigorú vízrendészeti szabályok szerint egyet-egyet, hogy kipró-' hálják: milyen is volt ez a hajóféle. A rég; tiszai hajózás emlékeit őrzi tehát néhány öreg, sok-sok könyv, s a szakirodalom. Míg így merengünk a múlt hajózásán, valahonnan mögülünk, még eléggé messziről, felbúg egy hajó dudája, öt rövidet jelez. Int: csónakunkkal húzódjunk a bal part felé, mert így tud csak előzni. Húzzuk evezőinket, kikerüljük az utunkba kerülő lángokat, visszaforgókat, s beállunk az irányba. Az uszály utolér. A kormányállásból kiint a vezető. Hatalmas hullámok kelnek nyomán, pedig motorját szinte leállította. Merőlegesen fordulunk rá a hullámra. Csónakunkat emelgeti, loccsan a testen a víz. Talán tudott gondolatainkról? Azért jött, hogy megnyugtasson: ma is van hajó a Tiszán. (Folytatjuk) Elhúz mellettünk a Tisza-túra. (A szerző felvétele) j-y^T[ I -7J >X«] CSÓNAKKAL A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
