Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 1. Elkészült a katonai kollégium Tisztjelöltek — Régi, gyerekkori vágyam, hogy katonatiszt legyek — kezdi a beszélgetést Radó Gyuri. A helyszín pedig a nyíregyházi katonai kollégium, ahol szeptemberben tartják másodszor a tanévnyitó ünnepséget. A katonai kollégiumot a helyőrség egyik laktanyájának legénységi épületéből alakította ki az ÉPSZER vállalat. Az egykori „kaszárnya” olyannyira megszépült, hogy aki korábban látta, még az sem ismerne rá. A nagy körletekből hatszemélyes hálószobákat varázsoltak, szakköri helyiségeket, sportolásra, szórakozásra, televíziónézésre alkalmas klubszobákat építettek a vállalat dolgozói. — Nagyon vártuk már az átalakítás végét — mondja Trencsényi György őrnagy, a kollégium igazgatója. — Tavaly két első osztállyal indult a tanítás, most szintén két új osztály fiataljai kezdik meg a Vasvári Pál Gimnáziumban a négy évet. Ebibe a kollégiumba öt megyéből érkezne!^ az általános iskolát befejezett tanulók, legtöbben Szabolcs-Szatmár megyéből. A középiskolai katonai kollégium a katonai főiskolák hallgatói utánpótlásának bázisa. Az itt tanuló fiatalok — jelenleg a két évfolyam négy osztályában százharmincán — elsődleges célja természetesen az érettségire való felkészülés, s ennek sikeres letétele után pedig felvételi nélkül jelentkezhetnek valamelyik katonai főiskolára. Mi vonzza az ide jelentkező fiatalokat? Először is a felvételnél előnyt élveznek a nagycsaládos, fizikai dolgozók gyermekei, akik vonzódnak a katonai pálya iránt. Emellett az sem közömbös, hogy az itt tanuló fiatalok a négy év során teljes és ingyenes ellátásban részesülnek, s tanulmányi eredményüktől függően plusz zsebpénzt is kapnak. Ezért a fiataloktól szorgalmat, jó tanulmányi eredményt várnak. — Az első évfolyam tanulmányi átlaga jobb volt. mint a gimnázium hasonló osztályaié — folytatja Trencsényi György. — Nincs is bajunk ezekkel a fiúkkal. Tudják a kötelességüket, helytállnak a tanulásban, a munkában egyaránt. A diákok ruhatárában elsődleges helyet foglal el a farmeröltöny a többi hétköznapi és ünnepi ruha mellett. S talán ez az egyetlen intézmény, ahol a farmer kötelező ruhadarabként szolgál. Erre mondta az első éves Dió Zoli, hogy csak az első mosás után lesz kényelmes, most még nagyon kemény, de jó, mert divatos. Ruhapróbán: Kiss Lajos elsőéves és Szemők János szabó. SZEMÉLYI SZÁMOK Hiányzik 14 ezer lap Mint arról már hírt adtunk, megkezdődött Nyíregyházán a személyi számok kiosztása. A megyei művelődési központba szóló meghívót kaptak a megyeszékhely belterületén lakó nyugdíjas korúak, hogy fáradjanak be a személyi számuk átvételére. Nos, mint kiderült, nem vált be a kezdeményezés: augusztus végéig mindössze az abc közepéig sikerült eljutni: az L betűvel kezdődő nevű- ekig kapták meg a nyugdíjasok közül igen sokan személyi számukat. Nem mindenki, hiszen jó páran vannak, akik nem jelentek meg betegség vagy egyéb ok miatt. Augusztus 29-én befejeződött ez a munka, ám közben megkezdődött a nagyobb része: a munkahelyeken a dolgozóknak adják ki a személyi számokat. Dr. Szepesvölgyi József, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője tájékoztatott: — Ami a nyugdíjasok személyi számainak kiadását illeti: valóban nem úgy sikerült, mint terveztük. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt a vártnál sokkal lassabban ment a munka, másrészt pedig eleve szükségmegoldásnak született az ötlet. Budapestről ugyanis a város lakói egy részének nem küldték el a nyilvántartó lapot, melynek alapján a szám kiadható. 14 ezer lap hiányzik! Ügy reméltük, augusztus végéig ezek megérkeznek, ezért hát előre tettük a nyugdíjasokat: akiknek megkaptuk a lapját, azokat értesítettük. Időközben aztán megtudtuk, hogy még jó ideig nem jönnek meg a hiányzó lapok — lépést kellett hát váltanunk. A városban eddig hatezer ember kapta meg a személyi számát — a már említett nyugdíjas korúak, s több munkahelyen is elkezdődött a kiadás. A megyei tanács apparátusával tettünk próbát augusztusban: ám a szabadságolások miatt csak mintegy 70 százalékban vették át a dolgozók a számokat. Azóta néhány intézményben lezajlott ez, s most kezdjük több vállalatnál: a~ Ti- tásznál, a húsiparnál és másutt. Minden munkahelyen jó előre közzéteszik, hogy mikor lesz a számok kiadása és felkérik a dolgozókat: közöljék, kinek a személyi számát kívánják átvenni. Nem szükséges ugyanis személyesen megjelenni mindenkinek: egy embernek kiadható a nagymama, vagy akár a szomszéd személyi száma is, ha elhozza tőlük a személyi igazolványukat! Ezt kell előre bejelenteni — mivel így a tanácsról elhozzák a kért személyek nyilvántartó lapjait! (Utólag töprengve: nem így kellett volna kezdeni is?) A személyi számok kiadásának befejezését november végére tervezik. A munkahelyek után a megyeszékhely külterületei következnek, ahol kihirdetik, mikor és hol várják a lakosokat. (tgy) Ismerkedés az „öregekkel”, azaz a másodévesekkel. A fiúk ugyanúgy élnek itt, mint bármely más középiskolai kollégium lakói. A hatórai ébresztő után reggeli torna, majd készülődés az iskolába, ahová busszal szállítják a diákokat. Délután szilencium, KISZ-, sportfoglalkozás, kulturális szabad idő. — A katonai kollégium annyit jelent, hogy elősegítjük a fiatalok pályára nevelését, irányítását — mondja az igazgató. — Ez abból áll, hogy a honvédelmi foglalkozásokon megismerkednek a kispuskával, a lövészettel, vagy meglátogatnak a fiatalok egy csapatot, egységet. Nyáron táborozni mennek, s ez egy cseppet sem különbözik a középiskolai táboroktól. Az első év után nehéz még értékelni, de úgy érezzük, a kollégium beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Battyányi Gabi Kisvárdára való, másodikos. Neki a fegyelem, a szervezettség tetszik, s érettségi után harckocsizóként szeretné folytatni a tanulmányait a főiskolán. Az ugyancsak másodikos Radó Gyurinak a nagybátyja katonatiszt. — Itt megkapjuk az alapot a továbbtanuláshoz — mondja, s már most látszik, katonai pályára termett. Dió Zoliék hárman vannak testvérek, Nyíregyházán laknak, A rendcsinálók: Földi József és Gemzsi László. s úgy tervezi, hogy műszaki tiszt lesz. Ezek a fiatalok már döntöttek a jövőjük felől. ★ Szombattól birtokukba vehetik az újjávarázsolt kollégiumot a diákok. Sipos Béla Ha nyílik a sóstói nemzetközi művésztelep Egymilliárdért tápszer 1976 őszén kezdődött meg az V. ötéves terv egyik legnagyobb 500 millió forintos beruházása a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat karcagi gyárának építése. Ha az utolsó próbát is kiállja az építők és a berendezéseket felszerelők munkája, akkor október elsején elkezdődhet a termelés. Évi egymilliárd forintnyi termékével a karcagi gyár igen jelentős mértékben járul hozzá az állattenyésztés korszerű takarmánybázisának megteremtéséhez. Huszonhétféle vitaminokat, antibiotikumokat és nyomelemeket tartalmazó premix készítményükkel értékesebb tápszereket keverhetnek a gyártó vállalatok. A fiatal állatok fejlődését gyorsító „iridító” tápból pedig évente 20 ezer tonnát termelnek és nagyüzemi méretekben hazánkban először Karcagon készítenek majd kar- bamidos tápszert. Az utóbb említett gyártmányból évi 30 ezer tonnát gyártanak, és a Karbophyl—17 nevet viselő terméktől már félnie sem kell az állattartóknak, mint a korábbi karbamidtartalmú anyagoktól, A tápszert túladagolva sem betegszik meg, hullik el a jószág. (Szolnok megyei Néplap) Harsona lopótökből Különleges kedvtelésnek hódol a siklósi Oberitter Antal nyugdíjas cipészmester: lopótökből készít használati és dísztárgyakat. Egyedülálló gyűjteményének legérdekesebb darabja az az egy méternél hosszabb harsona, amelyet meg is lehet szólaltatni. A tökfanfár jellegzetes hangot ad, amely leginkább a havasi kürtre emlékeztet. A vár alatti kiskertjében termesztett lopótököt már a növekedés során az általa elképzelt formára alakítgatja az idős mester. A változatos külsejű terméseket azután megszokott cipészkésével és magafabrikálta eszközökkel munkálja meg. Áttört fafaragással, karcolással díszített alkotásaiból mintegy félszágyárának is. Szabó István, a Pálpusztai Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese úgy magyarázza, hogy ez mind ráillik, de egyik sem az. Most például, aki erre jár nyugodt lelkiismerettel mondhatná: kaporgyár. Van olyan időszak, amikor a levendula jellegzetes, átható illata tölti be az emberi szaglást. Máskor a muskotályzsálya lebegi körül a daránypusztai gyárat. — Itt a kor számára legfontosabb olajnövények adják meg magukat a szükségletnek — magyarázza őszinte beavatási készséggel Domokos János kerületvezető. Fő vetésben, több hektáron, korszerű termelési technológiával gazdálkodnak a levendulával, a kaporral, a legfontosabb illóolajat adó növényekkel. — Az idén 7500 kiló kaporolajat gyártunk. (Fejér megyei Hírlap) Bormúzeum Az egykori ünnepelt színésznő Gaál Franciska is bizonyára szívesen üldögélne szőlőskislaki villájának pincéjében az ácsolt tölgyfaasztalok melletti lócán. Nézné a falakon imbolygó gyertyafényt, kortyolgatná a 17 féle bogiári bor valamelyikét, s talán elégedetten bólintana: nem is volt rossz ötlet ez a bormúzeum. A Balatonboglári Állami Gazdaság tulajdona ma a villa. Fejedelmien szép park közepén, alig öt kilométerre Boglártól, a szőlőskislaki domb tetetjén áll a ház, melynek emeletén a gazdaság oktatási központját, pincéjében pedig a bormúzeumot rendezték be. A falakon több száz évvel ezelőtt készült metszetek fotókópiái mutatják be a korabeli szőlőművelést, a vitrinekben pedig az akkor használatos eszközök. Palackokban sokfajta jóféle bor, szemben pedig a boltíves pinceborozó, ahol ízes falatokat is kaphat a vendég, hogy jobban csúsz- szon a bor. (Somogyi Néplap) Szeptember közepén: História A Magyar Képzőművészek Szövetsége, valamint a Nyíregyházi Városi Tanács közös szervezésű sóstói nemzetközi művésztelepe ma nyitja kapuit. Szeptember 1—október 15. között a Blaha Lujza sétányon nemrégiben átadott új napközis és úttörőtáborban laknak a vendégek, kényelmes körülmények között, ahol lehetőségük nyílik az elmélyült alkotó munkára. Tíz éremművészt fogad a művésztelep, köztük hat külföldit Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból. Az idén már új öntőműhelyben dolgozhatnak, az öntőkemence befedését ugyanis az Épszer vállalat szeptember közepére ígéri. Most először fordulnak a rendezők a művészekhez azzal a kívánsággal, hogy alkotásaikban elsősorban Nyíregyháza nevezetességeit, jelentős eseményeit örökítsék meg. A megyeszékhely munkahelyeinek vezetői pedig épp ezekben a napokban kapják meg a tájékoztató leveleket arról, hogyan rendelhetnek és vásárolhatnak maradandó értékű képzőművészeti alkotást saját ünnepeikre, jutalmazásra, találkozókra. A nagyközönség is megismerkedhet majd a táborban készülő alkotásokkal, az október közepén rendezendő kiállításon. A városi művelődési központ kiállítótermében a vásárlásra is lehetőséget teremtenek. zat már önálló kiállításon is bemutatott Siklóson. (Dunántúli Napló) Kaporgyár Nevezhetnénk a szépség, a jóság, a gyógyítás, a finomság, az illat, az előkelőség Kocsmából a raktárba Táptolvajok Kaselák Pál 26 éves nyírteleki fiatalember régóta ismeri a tőle két évvel fiatalabb falubelijét, Csonka Zoltánt, s azt is tudták egymásról, hogy mindketten álltak már bíróság előtt lopás miatt, sőt mindketten egy-egy fél évet kaptak, csak Kaseláknak két év próbaidőt adtak, s így nem ismerkedett meg közelebbről a börtönnel. Április 14-én a két barát a nyírteleki italboltban találkozott, aztán meglátogatták a Bedő-bokori italboltot is, s este nyolc óra tájban ittasan léptek ki a kocsma ajtaján. Kerékpárra ültek, de útjuk nem hazafelé vezetett, hanem Csonka ajánlatára a helybeli Dózsa Tsz Bertalan-tanyai takarmányraktára felé indultak tápot lopni. Kaselák segítségével Csonka bemászott a raktárba, kiadott két zsák korpapótlót és egy 25 kilós borjútápszert, kimászott, felrakták a zsákokat a kerékpárra, elindultak, hogy eladják a zsákmányt és tovább folytatják a poharaz- gatást. A „jó munka” fölött érzett örömük azonban nem sokáig tartott, mert útközben elkapták őket. Kaselák elmenekült, Csonka pedig az éjjeliőr kíséretében visszavitte a raktárba a tápot. A táplopás előtt két nappal Kaselák már kétszer is szerencsét próbált: előbb egy Riga segédmotort lopott a nyírteleki italbolt elől, elrejtette egy udvaron, de a tulajdonos megtudta a dolgot és hazavitte a motorját. Még ugyanaznap egy kerékpárt is lopott Kaselák, azt is elrejtette, de amikor a táplopáson lebukott, kénytelen volt elmondani a kerékpár rejtekhelyét is, így az is visszakerült gazdájához. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Kaselák Pált 1 évi börtönre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte a korábban kiszabott hat hónap börtön letöltését is. Csonka Zoltán mint visszaesőt 8 hónap börtönre ítélték és egy évre eltiltották a közügyektől. Az ítélet jogerős. Nagy érdeklődés előzte meg a Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Históriának a megjelenését. Az első szám júniusban az utolsó példányig elkelt. Ez is mutatja, milyen nagy a történelem iránti érdeklődés a magyar olvasóközönségben. Hiszen minden gondolkodó ember fantáziáját izgatja: több mint ezeréves történelme során hogyan jutott el a magyar nép a honfoglalástól napjainkig és közben hogyan alakult az egyetemes emberiség sorsa. Az 1979—1980-as tanévtől ismét kötelező tantárgya lesz az érettségi vizsgáknak a történelem. E tekintetben is nagy segítséget nyújt a tanulóifjúságnak a HISTÓRIA. A folyóirat szeptember közepén ismét gazdag tartalommal lép az olvasóközönség elé. Csupán ízelítőül. Tanulmány az 1934-es magyar béketapogatózásokról; portré Kunfi Zsigmondról, gróf Bethlen Istvánról és Erdei Ferencről; Pompei pusztulása; A vadnyugat hőskora; A történelem felvételi vizsgáinak főiskolai tapasztalatai; A gyermek a középkorban; Délszlávok betelepedése Magyarországra. Űjszerű pályázat: Családi fotóalbum. Megyei lapok írják
