Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
1979. szeptember 1. KELET-MAGYARORSZAG Formalitás nélkül A rra gondolok néhány megyei vállalat felajánlásának olvasása közben, hogy nehezen szabadulunk meg a formalitásoktól, az átgondolatlanul megfogalmazott céloktól. Olyan pontok is szerepelnek bennük, melyek teljesítése elemi kötelesség kell, hogy legyen. A megye élelmiszer-kiskereskedelme felajánlásában például a napi szükségletek — tej, tejtermék, péksütemény, kenyér — folyamatos árusítását ígéri Pedig a jó ellátás hosszú idők óta követelmény, hiánya pedig megszámlálhatatlan bosszúságot okozhat a vásárlóknak. Folytathatnánk a sort azzal a vállalattal, ahol így fogalmaztak: „Vállaljuk, hogy a gyár első féléves lemaradásának behozásával teljesítjük 1979. évi tervün két.” Holott a terv önma guk elé szabott törvény, aminek teljesítése, az elmaradások pótlása felajánlás nélkül is kötelesség. Ország-világ előtt hangzott el a tény felelős állami vezetőnk szájából: a mi munkásaink — és ez nemcsak rájuk vonatkozik — termelékenysége sok ütem ben a fejlett ipari országok dolgozói teljesítményének egyharmadát, felét éri csak el. Az is köztudott, hogy ezért csak a munkást felelőssé tenni nem lehet. Csak részben kérhető számon rajta: mit, mennyit és főleg milyen minőségben gyárt? Mi lenne akkor, ha egyszer azt olvashatnánk: mi igazgatók, osztályvezetők, mérnökök, közgazdászok vállaljuk... és itt kö vetkezne, mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy ne legyen behozaiídó lemaradás, hogy ne legyen dicsőség a határidő betartása, az elemi tennivalók teljesítése. Egy-két felajánlás olvasása más tanulságokkal is szolgál. Ritka például az olyan, mint az ÉPSZER vállalaté, melyben pontról pontra kísérhető végig: ki, melyik brigád vállalt valamit. Ez ugyanis arra utal: a papírra vetett megállapodás valóban megállapodás : gondos egyeztetés, megbeszélés, a demokratizmus szabályainak betartása mellett született a felajánlás. Ú gy látszik, valóban nehezen szabadulunk meg attól, hogy látványosan akarjunk mindent csinálni. Pedig van, ami a látszatoknál feltétlenül többet ér. A jól szervezett, hírverés nélküli munka. Amikor a vállalat nem veri nagydobra, de bepótolja elmaradását, mert ezzel kötelességének tesz eleget. Mi maradjon akkor a vállalásokban? Az, ami valóban minőségileg jobb, ami tevékenységünkben magasabb színvonalú. Szerencsére a megyei vállalatok többségének felajánlása valóban ilyen. SpeidI Zoltán Felkészülés a holnapra Kállósemjénben „Kukoricára hangoljuk a kombájnokat...“ Száradó dohány illatát hozza a szél a gépműhelyen túlról, a pajták felől. A zöldből barnába átmenő levelek sokasága zsinórra fűzve függ, de nemsokára apróra vágva füstölnivaló lesz belőlük. A gépműhelyből hegesztőberendezés hangja hallatszik, a szabadban pedig szerelik a kombájnokra a kukoricavágó adaptert. Áz SZK dicsérete A vas Kereskényi Sándor „kezében” olvad a kállósem- jéni Űj Élet Termelőszövetkezet hűvös műhelyében. — A gabona aratása után át kell vizsgálnunk a gépeket, hiszen a kukorica betakarítása sem kevésbé fontos, most arra „hangoljuk” a kombájnokat. Ilyenkor még van idő a javításra, a hibás alkatrészek kicserélésére. — Mennyire viselte meg az aratás a gépeket? — A szokásos rutin átvizsgáláson kívül alig kellett javítani a kombájnokat — válaszol Szegedi Mihály, a termelőszövetkezet gépműhelyének vezetője. — Sok munkát most nem adott. Talán köszönhetjük ezt a téli, tavaszi nagyjavításnak. Különben is, én nagyon elégedett vagyok az SZK kombájnokkal. Nálunk egy most vásárolt E—516-on kívül ezek dolgoznak. Hogy úgy mondjam, SZK-párti vagyok. A műhely előtt álló SZK— 5-ös átvizsgálását nemrég fejezte be Papp László gépszerelő. — Szövetkezetünkben eddig traktorosok kombájnol- tak — mondja. — Nagyon sok helyen jól bevált az a gyakorlat, hogy a szerelők vágják a terményt is. Ez jó, mert mindenki magának javítja a gépet, s üzem közbeni meghibásodást is köny- nyebben elhárít. A napraforgó és kukorica aratásánál már nálunk is a szerelők ülnek a kombájnok nyergeibe. Félidőben a dohány Az őszi betakarításra való felkészülésről, a várható eredményekről a termelőszövetkezet központjában Mészáros János elnök tájékoztat. — Háromezer-négyszáz hék- táron gazdálkodunk és csak Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában Csépke Lajosné gépi gázszofita lámpákat csomagol. (Mikita Viktor felvétele) alaptevékenységet folytatunk. Halkan azért megjegyzem, keressük a lehetőséget a téli foglalkoztatásra. Jelenleg félidőben tartunk: kalászosok már nincsenek, a napraforgót és a kukoricát még nem kezdtük meg, a dohány pedig a kettő között helyezkedik el. Kállósemjénben nagy hagyománya van a dohánytermesztésnek. Háztájiban sok helyen megtalálható, s a termelőszövetkezet is kiadott a kilencven hektárból tizenötöt részes művelésbe. Szeretnénk jövőre hatvan hektárral nagyobb területen ültetni palántákat. Ez természetes is, hiszen a legfontosabb pénzbevételi forrás ez a növény. Ilyen nagy területhez azonban elengedhetetlen a betakarító gépsor, aminek a beszerzés^ most még bizonytalan. Mindent elsopro jég — ötven hektáron kísérleti dohányt állítottunk be — folytatja az elnök. — Több gazdaságból jöttek megnézni, mindenki dicsérte. Július végén aztán vége lett mindennek. Totális jégkár érte, de kapott a hívatlan égi áldásból a gyümölcsösünk és a kukorica is. Sírni szerettünk volna. Ennek eredménye az, hogy korábban bérszárításra kötöttünk szerződést, s most mi szárítjuk a kilenc új TDO-ban a pócsiak, a sé- nyőiek és az apagyiak dohányát. Kállósemjénben túltették magukat ezen. Nagy feladatok állnak még előttük, ez tölti ki minden szabad percüket, gondolatukat. — ötszáznegyven hektár a közös kukoricaterület — mondja Mészáros János. — Előtte még le kell vágnunk a kétszáz hektár napraforgót is, de ezzel egy időben földbe kerül nyolcszáz hektáron a kalászos vetőmag. Az alma szedéséről még nem is szóltam, pedig hatvanöt vagonnal várunk, közben köszmétét is telepítünk. Kállósemjénben az év elején egyesült a termelőszövetkezet a szakszövetkezettel. A közös gazdaság létrejöttével megteremtették egy korszerű nagyüzem alapjait, s ahogyan Lipkomcs János, volt szakszövetkezeti tag mondotta: — Ma kell felkészülnünk, megteremtenünk mindent a holnapra. Sipos Béla Csatorna, rendelő, posta Gazdagodó Yeresmart (Tudósítónktól) Szabolcsveresmarton fontos feladatnak tekintették a község belsőségi vízrendezését. Ezt három lépcsőben, 1976-ban és 77-ben 300—300 ezer forintért s ez évben egymillió forintért végeztették el. Közel másfél kilométernyi csatorna készült el a Kossuth, Petőfi és a Táncsics utcákon. Éveken keresztül tartalékolták a fejlesztési alapot a községben, hogy az elavult orvosi lakás és rendelő helyébe újat építhessenek. A község 500 ezer forintja mellé megyei támogatásként 700 ezer forintot kapott az új orvosi lakás és rendelő megépítésére. Az új létesítményt egymillió 106 ezer forintos költséggel a kisvárdai költségvetési üzem dolgozói építik. Űj postát is kap a község a régi, elavult, korszerűtlen helyett. A Debreceni Posta- igazgatóság 816 ezer forintos költséggel építteti a dombrá- di költségvetési üzemmel az új létesítményt. Átadását 1980. május végére tervezik. A község fejlődéséhez a település lakói társadalmi munkával járulnak hozzá. Az elmúlt években végzett kimagasló társadalmi munkáért augusztus 20-án 10-en kapták meg a HNF Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény különböző fokozatait. Eddig közel 400 ezer forint értékű közhasznú munkát végeztek Szabolcsveresmart lakói ez évben. Mi a véleménye? Varga Jánosné Áz élelmiszer-ellátásról „A lakosságot a jövedelmekkel arányosan több, jobb, választékosabb közszükségleti cikkel kell ellátni. Gondoskodni kell róla, hogy elegendő olcsó, megfelelő minőségű és választékú fogyasztási cikk álljon a vásárlók rendelkezésére. Fejleszteni kell az állami és szövetkezeti kereskedelmet, javítani kulturáltságát, szélesíteni az üzlethálózatot.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) AZ ELLENŐRZŐ: Varga Jánosné, a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. kereskedelmi csoportjának vezetője: — Nem csak hivatalból, de háziasszonyként is figyelemmel kísérem az élelmiszer-ellátást. Úgy látom, hogy az áremelések csak átmenetileg okoztak a forgalomban visszaesést és észrevehető az is, hogy az emberek a reálisabb szükségletnek megfelelő mennyiségeket vásárolnak. — A változások következtében a korábbinál sokkal inkább előtérbe kerültek az olcsó, de jó áruk, természetszerűleg mind többen keresik ezeket. Ami gond ezzel kapcsolatosan van, az egyrészt abból fakad, hogy egyes boltokban nem jól mérik fel a várható szükségleteket. A húsiparnál például az elavult üzem léte kihatással van a meny- nyiségre és minőségre. — Figyelmet érdemelnek azok a nehézségek, melyek a tejtermékek tartása körül mutatkoznak. Kicsi választék és még a kiemelt üzletek — például a sávházban lévő tejmintabolt sem vonultatják fel az előírt több, mint hatvan áruféleségből álló termékskálát. A tejmintabolt esetében ez azért is érdekes, mert ezt eredetileg reprezentatív üzletnek szánták. Sok helyen nem merik a megrendelés rizikóját vállalni... — A kiszolgálás kulturáltsága sok kívánnivalót hagy maga után, de ez, ahogy a szakképzett munkaerők száma nő, úgy lesz egyre kevesebb. AZ ELADÓ: Rovotin Ervin, a tejtermék-mintabolt vezetője: — Sok kritika ér amiatt, hogy a meghirdetett áruknak csak egy része kapható nálunk. A vásárlók elégedetlensége elég nagy, any- nyira, hogy én nemrég a felmondásomat is benyújtottam. Mi, ezt bizonyítani is tudjuk, számos árut megrendelünk, hiszen tudjuk, hogy a teljes áruskála tartására lennénk kötelezve. Azonban nincs olyan hét, hogy valami ne hiányozzék, többek között azért, mert a megyei tejipar nem gyártja. — Az, hogy a megyei tejipar nem mindent gyárt, érthető. A gondot az okozza, hogy mi csak tőlük rendelhetünk árut, hiszen az ő boltjuk vagyunk. De akad más nehézség is. A túró sokszor savanyú, mert mire a teherautó hozzánk ér, bejárta a fél várost. És az ilyen séta ebben a melegben, nem használ neki. — Az eredeti elképzelések szerint, nekünk amolyan tejbár szerepet is be kellene töltenünk, tejes ételeket, palacsintát is készíteni kellene. Az üzlet szép, de a hely kevés erre és nincs elegendő emberünk ^éhi, A VÁSÁRLÓ: Koczka Mi- . hályné fényképész: — A Jósavárosban lakom, de Oroson dolgozom, így itt is, ott is vásárlók. Leginkább a városközponti csemegébe járok, mert szép és jó árut kapok, megfelelő az ellátás. Az utóbbi időben feltűnt, hogy a felvágottak agyon vannak sózva, ezért aztán nem csak íztelenek, de sokszor túlságosan is vizesek. Ezt különösen a parizerről mondhatom el. — A tejtermékekkel valóban sok a gond. Néha négy, öt boltot is végig kell járni, míg például trappista sajtot lehet kapni. Ügy látom viszont, hogy azokban a boltokban, ahol én is vásárlók, konzervből, készételből, mirelitből nincs hiány. — Kétségtelen, hogy a boltok nagyon zsúfoltak, az etelközi például délután annyira tele van, hogy szinte lehetetlen ott vásárolni. Ennek szerintem az az oka, hogy az épülő új lakások számával nem tartottak lépést, amikor a boltokat építették. S. Z. □ buszmegállótól a végállomásig futotta az időből annyira, hogy ülőszomszédom, akit most láttam életemben először, elsírja keservét. — Csapszegi vagyok — mutatkozott be. — Tömegközlekedési eszközökön általában nem szoktam ismerkedni, önnel azonban kivételt teszek, mert bizalomgerjesztőnek látom az arcát. Márpedig a Csapszegik mindig jó emberismerők voltak, ez amolyan családi vonás nálunk. — Arról van szó — folytatta rövid szünet után —, hogy a családias érzés, a hitvesi ragaszkodás miatt megszégyenítő meghurcolás előtt állok. Büntetlen előéletem, makulátlanul tiszta jellemem ellenére áruházi tolvajlás címén büntetőeljárás folyik ellenem — mondanom se kell, hogy minden alap nélkül. Mert teljesen ártatlan vagyok, olyan tiszta a lelkiismeretem, mint a frissen hulmunkaidő után a felesége szoknyája mellett van a helye. Érti, uram? A felesége szoknyája mellett. Ez viszont Lebukás lőtt zúzmara. Ügy történt a dolog, hogy az Epicentrum Áruház női divatosztályán az ellenőr a pult előtt felnyittatta a táskámat, és egy jersey- szoknyát vett ki belőle. A szoknya a feleségemé volt, már hosszabb ideje állandóan az aktatáskámban hordtam. A családi béke érdekében. A nejem — aki született Sipeki lány — ugyanis sokat porolt velem amiatt, hogy gyakorta kimaradok. Szerinte egy rendes férjnek szerintem ósdi felfogásra vall, úgy elavult már, mint a teknőben való mosás a korszerű mosógépek mellett. De mit csinálhattam volna? Ügy határoztam hát, hogy Hajnalkám egyik szoknyáját állandóan magammal fogom hordani, bárhova megyek cimboráim társaságában — italboltba, lóversenyre, meccsre vagy zsugázni. A szoknyát tartalmazó táskát mindig magam mellé tettem egy üres székre vagy padra. — Így esett a dolog — fejezte be mély sóhajjal nem mindennapi érdekességű elbeszélését útitársam. — Kristálytiszta érvelésem az áruházi ellenőrre semmit sem hatott — gondolom, csakis agglegény lehet —, a bűnvádi feljelentést megtették ellenem. Hát így állok a kizárólag a családi békesség érdekében tett nemes lépésemmel ... A végállomáson alkalmi ismerősöm még kezet rázott velem. — A viszontlátásra — mondta, é§ most, hogy szemtől szemben állt velem, szavai nyomán enyhe borszag ütötte meg az orromat. Lehet, hogy bánatában iszik, állítólag a bor enyhítően hat bizonyos lelki válságok esetén. Mert ilyen nyári melegben az ember általában inkább a sört kultiválja. Heves Ferenc Rovotin Ervin Koczka Mihályné
