Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 12. e Nem a megélhetés gondja volt a hajtóerő Vakáció a szi kvízüzem ben TESSÉK KÉRDEZNI Áz építőtáborokról Válaszol: Bárdos Erzsébet iskolafelelős A Nyű-kémia Vállalat nyír­egyházi szikvízüzemében még mindig emlegetik azt a diák­fiút, aki tavaly — míg egy­hónapos nyári munkán volt az üzemben — egyszer egy nap hatvan üveg kólát csor­gatott le a torkán. Ezen a nyáron nem született hasonló rekordteljesítmény. Az egyik legtorkosabb: Zsoldos András — a Nyíregyházi Közgazda- sági Szakközépiskola immár harmadikos tanulója — „csak” 20—25 üveg üdítőt fo­gyaszt Viszont ínyencmódra válogat: a citromízűre eskü­szik. Persze ezek a rekordfo­gyasztások csak az első né­hány napon jöhetnek szóba. Három diákot kérdeztünk a szikvízüzemben: miért vál­laltak munkát s miért éppen itt helyezkedtek el a nyári' szünetben? A kóla csábítása... ? Zsoldos András felelete — ő már második hónapja dol­gozik — mindannyiuk vála­szára jellemző: — Ha az egész nap a ren­delkezésemre állna, valószí­nűleg unatkoznék. így viszont a szabad időm minden percét ki tudom használni. Olvasga­tok és segítek anyunak. Egyiküknél sem a megél­hetés gondja volt a legna­gyobb hajtóerő, bár mind­hárman elmondták: a pénz nem jön rosszul. Nem hivat­koztak a kóla csábítására sem. Fekete Ilona például, aki a harmadik tanévet kez­di szeptemberben a Zrínyi gimnáziumban Nyíregyházán, már évek óta készül arra, hogy nyáron munkát vállal­jon. Terve csak most való­sulhatott meg. Fekete Ilona — Szüleim dolgoznak, s ed­dig kicsi volt a húgom ah­hoz, hogy egyedül hagyjuk. Évike most már ötödikbe megy, jobban tud magára vigyázni. Én reggel 6-ra, édesanya délelőtt 11-re jár dolgozni. így csupán 2—3 órát tölt magában a testvérem. Vélemények — a munka alapján Fekete Ilona az idei vaká­cióról elmondhatja, hogy iga- ú dolgos nyár volt. A szik- kuzüzembe egyenesen az épí­tőtáborból vezetett az útja. — A kétféle munkát nem lehet összehasonlítani. A tá­borban reggel fél 7-től dol­goztunk déli egy óráig. A mezőgazdasági munka nem könnyű. Egy szőlőskertben hajtásokat bujtattunk. Igaz, most hajnali 5-kör csörög az óra, s a műszak is hosszabb, de legalább nem kell félni a napszúrástól. S nem unalmas, hiszen naponta 5—6 féle mű­veletet is végzek. Harmadik beszélgetőtár­sam: Gál József most végez­te az első évfolyamot a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. A fiatalember érettségiző diáknál nem néz ki idősebbnek. Kevesen tud­ják róla alkalmi munkahe­lyén, hogy orvosi egyetemen tanul. — Néhányszor tapasztal­tam már, • hogy másképp szóltak hozzám, mikor meg­tudták, hol tanulok. Itt na­gyon jól érzem magam. A munkatársak közéjük tarto­zónak tekintenek. Nem tud­Gál József nak rólam semmit, így csak abból ítélhetnek meg, hogy jól dolgozom-e, vagy sem. Gál József még hozzáfűzi: nem biztos, hogy évfolyam- társai közül sokan vállalták volna ezt a munkát. Zsoldos András és Fekete Ilona ennek éppen az ellen­kezőjét mondja iskolatársai­ról. András tavaly már dol­gozott itt, méghozzá egy osztálytársa tanácsára vállalt az üzemben munkát. Ilona mellett pedig még egy zrí- nyis diák sürgölődik a kóla­hegyek körül. Szalag mellől sulipadba — Ládázó vagyok — foly­tatja az orvostanhallgató. — Ha kell, segítek rakodni vagy beállók a gép mellé. Nehéz munka, de magam választot­tam: erősödni szeretnék. S hogy még miért hasznos az itt töltött egy-két hónap a diákok számára, erre a kér­désre ugyancsak Gál József foglalja össze a választ: — Többségében középis­kolások dolgoznak itt. So­kan vannak köztük, akik to­vább akarnak tanulni, ezért hát nem baj, ha közelebbről is látják, milyen a fizikai Zsoldos András munka. Gimnazista korom­ban én két nyáron át dol­goztam ugyanitt, § mondha­tom, csak hasznomra vált — jegyzi meg felnőttes komoly­sággal. A munka nehézségétől füg­gően egy-kettő-három ezer forintot is kereshet a szik­vízüzemben egy-egy alkalmi munkásfiatal. A pénz sorsá­ról még nem döntöttek hatá­rozottan mindannyian: — Úgy 1500 forintot fogok kézhez kapni — szól gyors fejszámolás után Fekete Ilo­na. — Már nem sok időm marad tanévkezdésig: a sza­lag mellől szinte egyenest a sulipadba megyek. Valószínű, hogy tankönyvek, füzetek vá­sárlására fogom költeni a pénzemet. A zrínyis diáklánynak ez lesz élete legelső keresete. A kérdésre, hogy hazaadja-e az első fizetést, csodálkozva rántja fel szemöldökét: — Erre nem is gondol­tam ... Az.ifjú medikus úgy ter­vezi, hogy pénzéből utazni fog. Zsoldos András pedig farmert vásárol húgának, öccsének és persze magának. Ami marad, a mama pénztár­cájába kerül. Huszonkettedik alkalom­mal szervezték meg az idén nyáron az építőtáborokat. Akár az előző években, most is nagy sikerük van: me­gyénkben több, mint 4700 kö­zépiskolás jelentkezett a tá­borozásra. — Hová és milyen munká­ra hívták az idén a szabolcsi fiatalokat? — A jelentkezők többsé­gét négy nagy állami gazda­ság foglalkoztatja. Török- szentmiklóson kukoricát cí­mereznek, a Kiskőrösi Álla­mi Gazdaság tabdi kerületé­ben szőlő zöldmunkával és növényápolással foglalkoz­nak, az Alagi ÁG szobi rész­legében gyümölcsöt szednek a középiskolások. Törökbálin­ton az augusztus 12. és 25. kö­zött zajló ötödik turnusban várják a szabolcsiakat. A fel­adat itt is gyümölcsszedés lesz. Az ötödik táborhely Bicske, ahol a Budapesti Be­tonútépítő Vállalat megbízá­sában az M—1-es utat építik a megyei fiúk. — Szintén fiúknak szer­vezték meg a szakmunkásta­nulók szakmai építőtáborát. Például Ajkán, vagy a Pest, a Szolnok megyei, a Buda­pesti 31-es és 21-es Állami Építőipari Vállalatnál, vagy a Békéscsabai Konzervgyárban fogadják 1—2 turnusban a je­lentkezőket. E kéthetes tábo­rozás része a kötelező nyári szakmai gyakorlatnak. Töb­bek közt leendő villanyszere­lők, hegesztők, épületasztalo­sok, szobafestők, ács-állvá­nyozók gyakorolják a tábo­rozáson mesterségük fogásait. — Milyen körülméyek kö­zött munkálkodnak a táboro­zok? — Naponta hat órát dol­goznak, s a felnőtt norma 60 százalékát kell teljesíteniük. A visszajelzések alapján elé­gedettek a szabolcsi tanulók­kal. Eddig minden turnusban 100 százalék fölött volt a tel­jesítményük táborátlagban. Körülményeik igen jók. Ma már egy csoport Sem lakik sátortáborban. — A délelőtti munka után maradó idő a kikapcsolódásé. Hogyan töltik szabad idejü­ket a fiatalok? — Szinte nincs nap, hogy ne lenne valamilyen szóra­koztató rendezvény, prog­ram. Itt kell elmondani, hogy az idén nagyon jó előkészítő munkát végeztek a pedagó­gusok. A gyerekek egyrészt tisztában voltak a rájuk há­ruló feladatokkal, másrészt — gondolva a szabad délutá­nokra — például kész műso­rokat is hoztak magukkal. Egymás közt bajnokságokat rendeznek, kirándulásokat szerveznek. — Hagyománya van az épí­tőtáborokban iskolák és bri­gádok között a munkaver­senynek. — Az idén a kiváló brigád címért zajlik a legnagyobb küzdelem. Turnusonként min­den táborhelyen egy-egy kollektíva nyerheti el ezt a címet. A tét nem kevés. A kiváló brigádok tagjai ugyan­is augusztusban egyhetes EX- PRESS-táborozáson vesznek részt. „Bulgáriai autós.túránkhoz k;ét lány társat keresünk. Kedden indulunk. Érdeklőd­ni — (pontos cím)”. Igaz, kicsit későn jelent meg a hirdetés, két nappal az indulás előtt. De mit lehet tudni? Lehet, hogy csak el­határozás kérdése az utazás, s akkor nem is kell sokat ké­szülődni ... Megvallom, több dolog is megfordult a fejemben az apróhirdetés olvastán. Alkal­mi ismeretséget sok helyen lehet kötni, ehhez azért nem kellene hirdetni az újságban. Autóstúrára elmenni két „vadidegen” lánnyal, aki ép­pen a hirdetésre jelentkezik, kicsit furcsa. Vajon mire gondolnak a gyengébb nem tagjai az ilyen apróhirdetés olvasásakor? Vendégül akar­ja őket látni a hirdető a nya­raláson, vagy netán ők is fe­dezzék a költségeket? Esetleg magányos, idős férfi így akar hölgyismerőst találni? A csengetésre magas, bar­na hajú fiatalember nyit aj­tót. Igen, ők hirdettek a ba­rátjával. Este indulnak- Hogy van-e még hely az au­tóban? Mintha restellkedne Eddig még nem jelentkezett senki... Talán mégis kevés volt az idő gondolkodni a hölgyek­nek. Vagy ezt az ajánlatot töprengés után sem fogad­ták volna el? Egy biztos, eddig senki nem vette komolyan az ötletet. — Négyesben készülődtünk mi a barátainkkal — említi a műszaki végzettségű fiatal­ember. — Ketten lemondták, így maradtunk mi is ketten. Ügy gondoltuk, az autóba drága a benzin mindkét or­szágban, hátha mennének mások is oda és elvinnénk őket. Egyébként én autóstop­posként utaztam diákkorom­ban, s még mindig könnyen megértem, ha valaki arra kényszerül, hogy más vigye el az útra. „Munka­nélküli" diákok Statisztika nem készül ar­ról, hogy mennyi diák sze­retne két hétig, egy hónapig dolgozni „igazi” munkahelyen a nyári vakáció alatt. De a pedagógusok tapasztalatai és a középiskolások beszámolói azt bizonyítják, hogy egyre több fiatal szeretne megis­merkedni a munkahelyek vi­lágával, s nyaraláshoz vagy egy-egy értékesebb tárgy megvásárlásához pénzt keres­ni — saját erőből. Még alig kezdődött meg a tanév, mikor a megyei tanács munkaügyi osztálya felhívás­sal fordult a vállalatokhoz azzal, hogy pontosan mérjék fel, szükségük lesz-e nyáron a diákok munkájára? A munkahelyek február 15-ig küldhették be igénylésüket — jelezve, hogy milyen feltéte­lek mellett mennyi fiatalt tudnának foglalkoztatni. Határidőre a megye egész területéről mindössze kilenc vállalat küldte be igénylését, amely alapján összesen 365 fiatalt vártak nyári munkára. Határidő után újabb kilenc vállalat jelentkezett. így a munkalehetőségek száma 616- ra emelkedett. A megszokott gyakorlat szerint ennél több vállalat alkalmaz tanulókat. Ez kitűnik a tavalyi jelenté­sekből: mikor is 50 cég mint­egy 2000 iskolás foglalkozta­tásáról adott számot a vaká­ció végén. S bár az érdeklő­dők számáról nincs pontos adat, az tény, hogy ez a lehe­tőség még mindig nagyon ke­vés. — Miért nem férfiutaso­kat kerestek? — Ó, a fiúkkal sok a baj, nehéz velük utazni. — Pedig mindig a hölgye­ket szidják, milyen lassan készülnek, nyafognak, szeszé- lyeskednek... — Dehogyis. A lányokat sokkal könnyebben lehet „ke­zelni”, nem akarnak „csak egy pohár sörre” megállni minden kocsmánál. Egyszó­val, kellemesebb útitársak a fiúknál. Már úgy is pakol­tunk a kocsiba, hogy a part­nerek csomagja is elférjen, csak hát eddig nincs senki. Hogy a hirdetést félre is le­het érteni? Pedig nem mind­egy, hogy az autók csak egy­két személlyel futnak, vagy gazdaságosabban használják ki azokat.- Helyjegyeket is nehéz szerezni a vonatra. Természetesen nem akartuk magunkat a lányokra erőltet­ni, ha ők nem velünk ákar- nak üdülni. Több ismerősünk is jön majd Bulgáriából visz- sza, s velük is hazajöhettek volna. — Honnan vették az ötle­tet, hogy hirdessenek? — Van egy ismerősünk, elég katonás ember, ő cso­dálkozott: „Mi az, még part­nereket sem találtok? Legfel­jebb hirdessetek!” De eddig nem vált be ... Ügy látszik, az ifjúsági tu­rizmus új formái kezdenek kibontakozni. Baráti társasá­got lelni nemcsak az üdülő­helyen, a vonaton, a munka­helyen, az iskolában lehet, hanem az autóban is. Csak­hogy a módszer pillanatnyi­lag nem tűnik a legcélrave­zetőbbnek. Talán ezért nem tolongtak a lányok, két kéz­zel kapva a lehetőség után. Bár, a stoppos nemzedékről sok mindent el lehet monda­ni, csak azt nem, hogy nem szeretik a váratlan, szokatlan megoldásokat... Tóth Kornélia Irta: Házi Zsuzsa Fotó: Gaál Béla Munka után kezdődhet a vad regényes kajakozás! (MTI fotó) (H.) „KÉT LÁNY TÁRSAT KERESÜNK...” Hirdetés autóstúrára KM |Q|L|D|A|L|A

Next

/
Oldalképek
Tartalom