Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 12. Móricz és a „tinik” Tábori napló Tivadarból MEGYÉNK TÁJAIN ILK Az utolsó napon mindenki kitett magáért. No meg az Ali baba, azaz „A”, Böbe baba, azaz „B” stb. nevű csapatáért. Különös vetélkedő volt: se díja, se tétje. Ámbár — nyereménynek az is éppen elegendő, hogy jó érzésekkel, sok új ismerettel gazdagodva, s a közösségi élet újszerű formáit kipróbálva távoztak a tivadari olvasótáborból „Naplónk” egyik lapjánál megállunk: a tinédzserek vallomásainál. Arról beszélnek: „Mit jelent nekem Móricz Zsigmond?” — Miért tetszenek az írásai? Azért, mert olyan árnyaltan mutatja be két ember egymásra találásának történetét, az érzelmek bon- takozásától a küzdelemig, hogy hogyan vállalhatja az ember a másik embert. A kislány után egy másik tizenéves következik, egy fiú: — Móricz műveiben az emberábrázolás realitását kedvelem. Olyanok a hősei, mint azok az emberek, akik körülöttünk járnak. S megint egy lányka, cérnahanggal, nagy, tiszta gyermekszemekkel: — Nem tudom Móriczot fiatalnak elképzelni. Ha olvasok tőle, úgy látom magam előtt, mint egv jóságos nagyapót, aki mesél. Csakhogy az ő meséi igazak. A vallomások a tábor zá- rórendezvénvén hangzottak el. A szünetben aztán közelebbről is megismerkedtünk a tábor néhány vezéregyéniségével. akik sokoldalúságukkal, képzettségükkel hívták fel magukra a figvelmet. Hajdú Éva alighanem a legboldogabb volt a táborlakók köpött. Itt kapta meg az értesítést: teljesült a pagv álom. azaz felvették az egyetemre. Debrecenbe: magyar— történelem szakra. — Kisújszállásról érkeztem. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem, s mint áz író nevét viselő iskola diákja vettem részt egy országos Móricz-pályá- zaton, ahol negyedik lettem. Ennek köszönhetem, hogy itt vagyok. — Bár szívesen olvastam tőle, nem tartozott a kedvenceim közé. Sokszor darabosnak éreztem a szavait. Azt hiszem, azzal tudom ezt a legjobban megmagyarázni, ha elárulom, hogv a kedvenc íróm: Krúdy. Nem mondhatom, hogy itt a táborban egyből megkedveltem Móriczot. De sokkal közelebb van hozzám, mint azelőtt. Talán a szavai lettek számomra melegebbek... Szilágyi László egyszemélyes irodalmi színpada az első rangú sikerszámok között volt. Kellemes, erős hangját a vers- és prózamondók szerte az országban jól ismerik, legutóbb éppen Móricz-pró- zával nyert díjat. Tivadaron a Virtus című novellát mondta el, szavaiból az érződött, hogy nemcsak az érzelem, de az ész oldaláról is megközelítette Móriczot. — Pécsről jöttem, a Nagy Lajos Gimnáziumból, ahol most leszek negyedikes. A Móricz-verseny segített hozzá, hogy jöhettem, s most már örülök ennek. Megmondtam őszintén, sokkal rosz- szabbra számítottam. Azt hittem, iskolás elemzésekkel foglalkozunk majd. Ehelyett kaptuk a sok kirándulást, találkozást a 'szatmári emberekkel. — Móricz műveit jól ismerem. Most ismertem meg viszont a tájat és az író földijeit. Most járok először Szat- márban, s eddig nagyon kevés hely hatott így rám. A legnagyobb élmény: a zárkózottnak tűnő emberek nvílt- szívűsége, akikhez a városi elidegenedés még nem jutott el. Velük találkozva vált számomra még hihetőbbé az író néhány emberalakja. A szatmári Szilágyi Zsoltnak nem „térkép e táj” — beleszületett a móriczi hősök késői világába. A fehérgyarmati közgazdasági szakközép- iskolában most végzett diák volt egyébként a tábor egyik „mindenese”: volt színész az irodalmi színpadban, volt riporter az anyaggyűjtésnél és előtáncos a táncházban. — Nem az olvasáson volt a hangsúly, s ez a jó. Szerintem akkor jó egy olvasótábor, ha olyan, mint ez volt. Jártuk a szatmári falvakat, beszélgettünk az emberekkel, rengeteg magnófelvételt készítettünk, tárgyakat gyűjtött tünk a múlt emlékeiből. Sok szatmári népdalt tanultunk együtt, közösen csináltuk a tábori krónikát, szóval végig nagy volt a hangulat. — Hozzám Móricz mindig közel állt. A jellemábrázolását érzem hihetőnek, hitelesr nek. Ezért /jelentett egyik-, másik műve nagy olvasmány- élményt számomra. Ezután- még mélyebben lesz módom tanulmányozni, mivel sikerült a felvételim, s ősztől Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán tanulok magyar- könyvtár szakon. S itt zárul a tábori napló. Utolsó bejegyzése: o tivadari hagyományőrző országos olvasótábor felvette Móricz Zsigmond nevét. B. E. 5—6 évig feléje se nézni. Én is ugyanebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogy egy intézeti gyereket hazavisznek és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rögtön ráordít az apja, hogy miért nem szólsz? Mintha éppenséggel ő tehetne arról, hogy elszokott az otthontól. Sajnos, ez is a szülők hibája. Mert csak létrehozza, intézetbe adja, és egyszer egy hónapban hazaviszi. Azt hiszik, hogy így már a szüleihez is hozzászokik az a gyergk. De ez se így van!!! Most már térjünk a lényegre. Szóval nem tetszik a hazugságotok, és ezért nem írtam, ha már van képetek megkérdezni ebben az utolsó levélben, miért nem írtam. Innen is látszik, milyen kétszínű vagy!!! Azt is érzem még, hogy szeretnétek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvérem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok és akkor azzal a gyerekkel is mi lesz?... Másodszor, mert terhetekre vagyok. Harmadszor meg azért, mert ő is intézetbe lesz vágva és majd neki is az lesz mondva, sokszor már úgy örülök, hogy visszaviszlek. Szerintem felesleges ilyen apát, meg anyát megismerni. Annak a csecsemőnek is, aki majd megszületik. Ő még nem tudja, de én már tudom, neki is az lesz a sorsa, ami nekem. És én nem akarom tovább csinálni se az én sorsomat, se az övét!!! Apu, előre is figyelmeztetlek, ne mondd, hogy vedd fel a kezedbe, ringasd, mert tényleg a falhoz verdesem. Még úgyis sokkal jobb lesz neki, mint nekem. Ha azt kérdik, van kistestvéred, azt mondom, hogy a gyereketek, én meg mostoha leszek. Apu, a fényképedet visszaadom!!! Mióta ilyenek vagytok, még az életkedvemet is elvettétek. Sokszor már azt gondolom, jobb lett volna, ha kiskoromba meghalok. Ha tudtam volna, hogy ennyi bánat vár rám az életben. Csak amikor már ilyen nagy az ember, akkor nincs mindig mersze. De most van!!! Nagyon is van!!! Olykor kár, hogy így megnőttem. Már úgy rettegek az életbe is kimenni. Ebből, azt gondolom, mindent megérthettetek !!! Tudom, hogy ezért a levelemért nagyon fogsz haragudni, de mindegy, most már kénytelen voltam őszintén minden bajomat leírni, mert minden kicsi öröm és jó elmúlik (visszaviszik az intézetbe, mint egy gyereket) és elkezdődik a rossz, ami sose múlik el, sajnos, nékem otthon is rossz, meg az: intézetben is!!! Ezzel zárom soraimat, ezt a nagyon rossz levelet, amit most már örömmel befejezek, mert tudom, mit kell csinálnom !!! Választ várok!!! Teri” ★ Személyi lap. N. Teréz, szül.: Esztergom, 1964. jan. 16. 1972-től van intézetben, 155 cm., 43 kg. Anyja: szövőnő, apja: lakatos. (Ritkán látogatják, nem viszik haza.) Adatai: koponya normálisan konfigurált. Arc: mélyen ülő szemek,laposabb orrgyök és orrhát. Mozgásjárása normális. Testi és szellemi fejlettség korának megfelelő. Ped. vélemény: értelmes, kedves, barátságos, igényli a szeretetet, hálás érte. Hamar indulatba jön, ha nincs valami kedvére. Ilyenkor trágár. Sokat olvas, szépen kézimunkázik. ★ A „nagyszünet” végén az ügyeletes Márta felügyelő benyitott a hálóba. — Űristen! Teirke! Tériké! — kiabálta — mit csináltál? N. Teréz csukott szemmel feküdt az ágyán, vérző karját a föld felé lógatva, egyenletesen lélegzett, s akkor sem nyitotta ki a szemét, mikor Márta felügyelő az ágyához rohant. I lk a szabolcsi homok keleti lankáin öt évszázados múltját (az első írásos feljegyzés a község létéről 1487-ből származik) minden különösebb hírnév, vagy nagyobb tragédia nélkül élte le. Nem bántotta, nem bánthatta árvíz annak ellenére, hogy a Tisza néhány' kilométernyire kanyarog a község határától. Azon egyszerű oknál fogva, mert ez a táj már egészen más, mint Var- -sány, vagy Namény, a homokdombok jó néhány méterrel magasabbra emelkednek a tengerszint fölé a beregi síkságnál, a Tisza árterületénél. Nem jegyeztek fel nagyobb tűzvészt, vagy földrengést sem. A községnek nem volt grófja, bárója. Középbirtokosnak sem nevezhető néhány földtulajdonos volt csupán, aki valamelyest kiemelkedett a köznép sorából. Ezek a tulajdonosok a Nagyatádi-féle földosztás címén egy holdjával mintegy §záz hold futóhomokot adtak el a nincstelen parasztoknak, törpebirtokosoknak, ami sem munkából, sem kenyérből nem adott eleget a szegény embereknek. A felszabadulás előtt, sőt az után is, egészen a tanácsok megalakulásáig a mátészalkai járáshoz tartozott a község. A gazdálkodás igen egyszerű volt, a tőke- szegénység miatt alacsony szinten mozgott. Nyomásos, vagy más szóval fordulós gazdálkodást folytattak. A határt három fordulóra osztották. Az elsőben volt a kalászos, főként rozs, a másodikban a kapások: burgonya, dinnye és kevés kukorica, a harmadikban ugar, esetleg csillagfürt zöldtrágyának. A növénytermesztésből piacra, eladásra csak burgonya és dinnye került. Az ilki dinnyét a zöldségkereskedők is szívesen vásárolták és vitték a városi piacokra. A saját ellátásra nevelt baromfi és sertés mellett a legnagyobb értéket az állattenyésztésben a szarvasmarha jelentette. Ez adta az igavonó jószágot is, lovat keveset tartottak. A tehetősebb gazdák négy-öt, vagy ennél is több tehenet tartottak, a szegényebb családokból jártak hozzájuk reggel, este fejni. A fejésért a bért legtöbben tejben fizették. Aki tehette, tejből, túróból és vajból pénzelt a naményi piacon. Nem nehéz elképzelni, milyen életszínvonalat nyújtott ez a fajta gazdálkodás, hiszen árutermelés alig folyt. Az áruburgonya, -dinnye és a tejtermék is csak a családoknak nem egészen a felétől került piacra. A községben a felszabadulás előtt csupán tíz család volt (boltos, cipész, kovács stb.), aki nem a mezőgazdaságból élt. A felszabadulás utáni első évek sem hoztak sok gazdasági változást Ilken. Nagyvar- sány határából kaptak 250 hold felosztható területet. Ennek egy részét azoknak a földes gazdáknak adták, akik a községnek házhely céljára engedtek át területet. A házhelyért többszörös nagyságú szántót juttattak, így továbbra is sok egy-két holdas szegényparaszt maradt Ilken. Az 1945 után bekövetkező politikai, társadalmi változás messze előtte járt a gazdasági gyarapodásnak. A földművesszövetkezet jelentett valami újat, de a kezdeti években az is jórészt csak az áruellátást szervezte. Igazi változást a termelő- szövetkezet megalakulása és az ország más tájain nyílt munkaalkalom hozott. Ez olyan torzulássál is járt, hogy erős elnéptelenedés kezdődött. A termelőszövetkezet váltakozó szerencsével gazdálkodott. Egyes esztendőkben jó híre volt, máskor a szanáló bizottságnak kellett megszabnia a gazdálkodás irányát. Most a Gemzsével egyesült ilki tsz arról híres, hogy semmiféle állatot nem tartanak. Kívülállónak nehezen hihető, hogy ez a legésszerűbb gazdálkodási mód, hiszen ha nem is törzskönyvezésre való elit szinten, de a gazdák itt mindig tartottak jószágot, elsősorban tehenet. Hiszen silókukoricát, borsós keveréket, rozsos szöszösbükkönyt, édes csillagfürtöt homokon is lehet termelni. Sajnos a tsz példáját — szerintem nem jó példáját — követik a háztájiban is: a 387 család mindössze negyvenhat tehenet tart. A termelőszövetkezet tagjainak, vezetőinek érdemes lenne ezen az állapoton elgondolkodni, hiszen a mezőgazdaságban elég gyakran előforduló elemi károkat más termelőszövetkezetek az állattenyésztéssel próbálják pótolni. Mindezekből arra lehetne következtetni, hogy Ilken nincs új ház, nem akad gépkocsi. Gazdaságuk nem vetekszik a vásárosnamé- nyival, a nyírmadaival, hogy csak a két szomszédot említsük, de a fejlődés itt sem állt meg. A föld kevesebb embernek ad munkát, a tsz-ben a 'termésátlagok emelkedtek, tehát az egy dolgozóra jutó jövedelem itt is növekedett. A pénz jelentős hányadát azonban az eljárók, az iparban és más ágazatban dolgozók hozzák a községbe. Az életmód, az életszínvonal, a lakáskultúra változását mutatja, hogy a korábbi kisiparos foglalkozásokkal szemben egészen mások alakultak ki: a nyolc fuvaros mellett három szobafestő, két varrónő, két* lakatos, víz- és villanyszerelők találnak munkát a községben. Mindemellett nagyon hiányzik a cipész- és a fodrászkisiparos. Mintegy tíz éve az elvándorlás a minimálisra csökkent. A fiúk, lányok többsége, amikor végez a szakmunkásképzőben, vagy középiskolában, visszamegy a községbe: egy részük itthon, többségük a közelben talál munkát.- A Budapestre, Miskolcra ingázók száma á minimálisra csökkent. A községet Kisvárda— Vásárosnamény és fordított irányban naponta 26 buszjárat érinti. Az itthon maradóknak nem nehéz tehát a kenyéradó városokba eljutni dolgozni. Nyilván ez a jó közlekedés is hozzájárul, hogy a fiatalok szívesen telepszenek le szülőfalujukban, a jó levegőjű kertes házakban. A község lakóinak egyik gondja az alacsony szintű kereskedelmi ellátás. Amióta a Köjáll nem engedélyezi a vándor-fagylalt- árusok mozgását (egészségi szempontból helyesen), ünnepszámba megy a gyerekeknek, ha bejuthatnak Vásárosnaményba és egy-egy gömb fagylaltot megehetnek. Az áfésznek még csak terve sincs presszó, vagy cukrászda létesítésére. Gond az iskolai napközi hiánya is. A községben van egy szép új egészségház és orvosi lakás, >de orvos nincs. Nincs orvosi kulcsszám, se körzetszám. Az orvos hetenként egyszer jön ki Naményból, de a betegek többsége nemcsak ez alatt a néhány óra alatt igényli az orvost. Hiába ingyenes az orvosi ellátás, a betegek a hét hat napján kénytelenek Naményba vagy Madára utazni, ami plusz útiköltséget és munkaidő-kiesést jelent nemcsak a betegnek, hanem a kísérőnek is. A z elején írtam, hogy Ilknek nem volt hírneve. Az utóbbi években szereztek maguknak: a társadalmi munkaversenyben az utolsó két esztendőben megyei elsők lettek, ami 600 ezer forintot hozott a község pénztárába. Ezt toldották meg újabb társadalmi munkával .és ebből épült az egészségház, az orvosi lakás. Az orvosigény jogosságát ez a tény is aláhúzza. Társadalmi munkában építettek sportpályát, felújították az ifjúsági klubot, márványból emeltek egy szovjet emlékművet, több ezer négyzetméter járdát építettek. A községről készült fenti képen is látható: épül a belvízcsatorna, ebben is lesz társadalmi munka. Amire még nagyon büszkék, 1976-ban 1300 darab meggyfát ültettek a községfásítás keretében. Van olyan lakos, akinek a kerítése előtt lévő fák az idén már 30 kiló meggyet termettek. Nem nehéz elképzelni, mi lesz néhány év múlva, amikor érik a társadalmi összefogás gyümölcse, termőre fordul mind az 1300 fa. Csikós Balázs o Csendélet. Tőkey Péter rajza.
