Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 12. ni nyugat-afrikai gyarmatát (addig úgy hívták: Rio de Oro), hozzájárult ahhoz, hogy a területet felosszák Marok­kó és Mauritánia között. A helyi lakosságot nem kérdez­ték meg... Marokkó királya, II. Hasz- szán, jó alkalmat talált arra, hogy belső gondjairól elte­relje a figyelmet, megszer­vezte a „zöld menetet” és megpróbálta megnövelni az ország területét. Gazdaságilag az volt a háttérben, hogy a korábbi spanyol gyarmat földjének mélyén foszfát HÉTFŐ: A Zimbabwei Hazafias Front elutasította a nemzetkö- zösscgi csúcsértekezleten elfogadott határozatot — Mad­ridban üdvözölték az Egyenlítői Guineában lezajlott ka­tonai puccsot — Marokkói fenyegetőzés a Polisario és Mauritánia megegyezése miatt KEDD: Irakban 22 halálos ítéletet hirdettek ki a július végén leleplezett összeesküvés megtorlásaként — Jackson ame­rikai szenátor Pekingbe érkezett — Üj sajtótörvényt ké­szítenek elő Iránban SZERDA: Brezsnyev—Zsivkov-találkozó a Krímben — Letette az esküt La Pazban Bolívia új köztársasági elnöke, Walter Guevara Arze — Irakban 21 halálos ítéletet vég­rehajtottak, egy halálraítélt szökésben van CSÜTÖRTÖK: Kuba és Irán felújítja a diplomáciai kapcsola­tokat — Cossiga, az új olasz miniszterelnök a parla­mentben ismertette programját — Nicaraguában tárgyal Costa Rica elnöke, a managuai új rendszer támogatásá­ra odaérkezett a Szocialista Internacionálé küldötteként Mario Soares portugál politikus PÉNTEK: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washing­tonban tárgyal — Nyerere tanzániai elnök szerint a zim­babwei hazafiak elfogadhatják a nemzetközösségi ha­tározatot — Gandhi asszony feltételekhez köti az új kor­mány támogatását. SZOMBAT: Carter megígérte Izraelnek, hogy megakadályozza vagy elhalasztja az ENSZ Biztonsági Tanácsának a pa­lesztin ügyben hozandó új határozatát — Az arab orszá­gok a Közös Piac országaitól az olajexport biztosításáért cserébe a Palesztinái Felszabadítási Front elismerését követelik. Több mint kétszáz munkásnő folytatott ülősztrájkot Szöulban, a dél­koreai ellenzéki új demokrata párt központjában. A tiltakozókat a rendőrség szétkergette. A hét három kérdése O Melyek a SALT—II washingtoni vitájának eddigi tapasztalatai? Egy hó­napja már, hogy a washing­toni Capítoliumon vita folyik a SALT—II, azaz a szovjet— amerikai hadászati fegyverzet­korlátozási megállapodás tar­talmáról, jelentőségéről. Észrevehető, hogy a SALT —II megállapodást elfogadó személyiségek száma lassan növekszik, de még mindig nem jutott, el a szenátusban a szükséges kétharmados többségig. Ugyanakkor az is figyelmet érdemel, hogy a SALT—II ellenfelei még mindig igen hangosak. Üjnak számító je­lenség, hogy egyre nagyobb nyomatékkai sürgetik a „ke­mény vonal” hívei a SALT —II esetleges megszavazásá­ért cserébe a — fegyverkezé­si erőfeszítések fokozását. Sam Nunn szenátor azt akar­ja elérni, hogy előbb az 1981- es költségvetést szavazza meg a szenátus, 6 milliárd dollár­ral többet fordítva az új fegyverékre. Carter elnök maga is hajlik arra, hogy az Mx-rákétarendszert még a SALT—II ratifikálása előtt elfogadtassa a szenátussal. Ez a fegyverkezési program ké­sőbbi időkre szól, de máris biztosítana potom 30 milli­árd dollárt erre a célra. Moszkvából ezen a héten több kommentárban lehetett választ olvasni azokra az amerkiai kísérletekre, hogy a washingtoni „héják” a szer­ződést új fegyverkezési ter­vek keresztülhajszolásával szeretnék „ratifikálhatóvá” tenni. A Szovjetunió tiltakoz­nék az ellen, hogy ez legyen a SALT—II ára. O Láthatók-e új elemek az iráni útkeresésben? Mi tagadás, az egész világ lé­legzetvisszafojtva figyeli az iráni eseményeket, amelyek mindegyikéből következtetést szeretne levonni: milyen úton halad tovább az olaj­kincse és a stratégiai helyze­te folytán egyformán kulcs­fontosságú ország?* Az egyik héten Khomeini ajatollah és Bazargan miniszterelnök lát­szólagos ellentéte köti le a figyelmet, a másik héten az új alikotmányozó testület megválasztása, -különösen azért, mert egyes vallási és politikai vezetők a szavazás bojkottálására szólították fel a népet. Ezen a héten néhány más eseményt próbáltak jelzés­ként értelmezni a hírmagya­rázók. Elsősorban azt, hogy látnivaló: Irán valóban az el nem kötelezettek táborába akar felsorakozni. Erről tár­gyalásokat folytattak Kubá­val, az el nem kötelezettek őszi konferenciájának házi­gazdájával. E tárgyalások kapcsán megállapodás szüle­tett a két ország közti diplo- , máciai kapcsolatok helyreál­Walter Guevara Arze lett Bolívia új elnöke. A politikus első nyi­latkozata szerint „középbal irány­zatú” kormányt kíván alakítani. Irtásáról (a sah Iránja annak idején az amerikaiak kedvé­ért megszakította ezeket a kapcsolatokat...) Vita folyik Teheránban a sajtó szerepéről. A nyugati polgári (és Khomeini vona­lát bíráló-támadó) tudósító­kat egyre-másra kiutasítják az országból. Uj sajtótörvény készül, amely a lapok, a rá­dió, a televízió iszlámihleté­sű irányítását írja elő. Tünte­tések és ellentüntetések zaj- lották le Teheránban - egy baloldalinak mondott újság betiltása miatt, ezt a betiltó határozatot később vissza­vonták. Kavarognak az események Iránban, értékelésük, elemzé­sük nagy adag türelmet és még nagyabb óvatosságot igényel. O Mit jelent Nyugat-Af- rikában a Polisario és Mauritánia kibékülése? So­kan úgy értékelik, mint az afrikai antiimperialista gyar­matosításellenes, haladó erők győzelmét, hogy Nyugat-Sza- hara felszabadítási szerve­zete és Mauritánia kormánya között Algírban megegyezés jött létre. Ez véget vet a köztük majdnem négy éve tartó ellenségeskedésnek. Amikor 1975-ben Spanyol- ország kénytelen volt felad­ván, értékes és keresett, a műtrágyagyártásban és a ha­diiparban egyaránt használ­ható nyersanyag. Politikailag pedig azt célozta a marokkói területfoglalás, hogy délnyu­gat felől új fenyegetés érje Algériát, amelynek " haladó politikáját nem bocsátották meg Rabatban. A szaharai nép nemet mondott az imperialista mes­terkedésekre. Fegyverrel har­colt önrendelkezési jogáért, amelyet a végén az ENSZ is elismert, legutóbb pedig, monroviai csúcsértekezletén, az Afrikai Egységszervezet is. Most a Polisario és Mau­ritánia megegyezése mauri- tániai részről szintén megad­ja az elismerést. Az aláírt szöveg „a gyarmati korszak­ból örökölt határok közötti nemzeti jogokról” beszél, te­hát nemcsak az eddig Mauri­tánia által elfoglalt térség­ben, hanem a korábbi Rio de Oro északi részén is, amelyet marokkói katonák tartanak megszállva. II. Hasszán — sok jel mu­tat erre — Washington és Párizs támogatására számít. A Polisario mögött a haladó erők sorakoznak fel. GALSAI PONGRÁC: töajor (fizi játékai 45. Önigazolás ez a darab, ma­gának a színésznőnek is. Most már mind többet gondolt a közelítő öregségre. Keresztury Dezső egyszer — ritka pillanat — a magá­nyában lepte meg. „Lehet, hogy nem hallotta kopogta­tásomat, s nem vett észre, mikor beléptem a fogadószo­bába. A saját szobájában ült, egy kerevet szélén, egyedül, magába rokkadva. Ezüstfog­lalatú kézi tükrében nézte magát, elmerülve és riadtan. Valami végtelenül bánatos, révedező s iszonyodó fáradt­ság ült ki szemébe; meggör­nyedve hajolt a tükör fölé, olyan volt, mint a magába dermedt életfájdalom szob­ra ...” Mi járt az eszében vajon? Mire gondolhatott? Környe­zete pusztulni, ritkulni kez­dett körülötte: 194fS telén meghalt Vajda Ödön, aki mint férj, mint jó barát, még­is élete legfontosabb férfisze­replője volt. És" Emma néni, Márkus Emilia, az anyai ba­rátnő: hosszú ideig az Erzsé- bet-szállóban feküdt, súlyos tüdőgyulladásból kilábalva: naponta ő küldött ebédet a saját konyhájáról neki. És a többiek, az idősebb pályatár­sak! 1946-ban felépült a Já­szai Mari színészotthon, amelynek berendezésében oly fáradhatatlanul vett részt. De az öregség tragikumán ez mitsem változtat. A Jászai- otthon társalgójában ülő pók­hálós arcú öregasszonyok és botjukra - támaszkodó vének nem is oly rég még vele egy színpadon játszottak. És vé­gül ő... Társaságában már úgy kellett mozognia, hogy hosszú ujjú kezével elfedje fonnyadásnak induló nyakát. Emma néni sálakkal takarta el az öregség ráncait: ő meg kezének élő, mozgékony de­korációjával. Aztán a hallá­sa sem javult az utóbbi idő­ben. Ezt gondolta talán. Ezeket gondolhatta. De a fájdalmas dermedt­ség, amiről Keresztury írt, nem tartott sokáig. „Köszöntöttem, s ő élénk kedvességgel átjött a fogadó­Pálfy József ba. Megelevenedett, csapong- va, csicseregve beszélgetett. Két gyönyörű, modern vona­lú kínai vázát kapott nemrég. Megdicsértem, s kedvtelve nézegettem őket. Búcsúzás­kor mindenáron nekem akar­ta ajándékozni az egyiket; alig tudtam lebeszélni.” Éppoly jókedvű, könnyed és csevegőén derűs'volt, mint lánykorában. Játékos ido­mítókészségével most a leg­kegyetlenebb ellenfelet, az időt próbálta megszelídíteni. A felszabadulás utáni évek­ben, 1945-től 1948-ig inkább régi nagy szerepeit újította fel: A néma leventében Zili- át, Sardou Váljunk el című vígjátékában Cyprienne-t, Gautier Margitot A kaméliás hölgyben, Titániát a Szent- ivánéji álomban és a címsze­repet Hervé Lili című ope­rettjében. Közben egy új klasszikus szerepe is volt: Cleopatra. Shakespeare Antonius és Cleopatra című tragédiájá­ban nyújtott alakítása talán az egyetlen szerep, amely rögtön a kritika örvényébe kerül. Hevesen támadják, s éppoly ingerlékenyen védik. Érdemes felidéznünk az egymással perelő, ellentmon­dó véleményeket. Balázs Béla: „Nem hiba, hanem szeren­csétlenség volt Bajorra oszta­ni ezt a szerepet. Cleopatrá- jából hiányzik a »királynő«: aiakítása merő félreértés, profán, közönséges és törté­Ámerikai levelünk Minden ötödik... A kis statisztikát a szakszervezetek New Yonk-i ku­tatóintézetének munkatársai állították össze hi­vatalos források alapján és tették közzé az Eco­nomic Notes (Gazdasági Jegyzetek) című folyóiratban. Tárgya: fiatalkorú bűnözés az Egyesült Államokban. A tanulmány abból az alkalomból 'készült, hogy 1979-et az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi gyermekévvé nyilvánította. A bűnügyi statisztikában ugyanis a szó szoros ér­telmében vett gyermekek is szerepelnek. A kimutatá­sok szerint az Egyesült Államokban tavalyelőtt 2,2 mil­lió 10 és 17 év közötti gyermeket és fiatalkorút tartóz­tattak le. (Az amerikai jog szerint az „arrest” azt is magában foglalja, amit nálunk „előállításnak” és „őri­zetbe vételnek” neveznék.) Igaz, ezéknek legnagyobb ré­sze azért már elmúlt 17 esztendős. A számok azonban így is megdöbbentőek. A 14 és 17 év közötti letartóztatottak közül 1,7 millió a fiú, nem egészen félmillió a leány. Mivel az ezekhez a korosztá­lyokhoz tartozó fiúk számla az Egyesült Államokban az említett évben 8,4 millió volt, kiderül, hogy minden ötö­diknek meggyűlt a baja a rendőrséggel. A fekete lakos­sághoz tartozó fiúik közül azonban minden másodikat tartóztattak le! Ezt két okkal magyarázzák. Egyrészt a fehér rendőrök faji előítéleteivel, másrészt azzal, hogy a fekete fiatalok körében a munkanélküliség sokkal ma­gasabb, mint a fehérek között. Milyen bűncselekményeket követnek el az amerikai fiatalok? 1977-ben 6000 — az említett korban levő — fiút tar­tóztattak le, különösen erőszakos bűncselekmény, gyil­kosság, emberölés, nemi erőszak miatt. Rablás miatt 36 000, súlyos testi sértés miatt 31 000 fiú ellen indult eljárás. A 14—17 éves fiúk bűnügyi statisztikája így folytatódik: lopás: 295 000, betörés: 22 000, aútólopás: 66 000 letartóztatás. Az esetek több mint egybarmada az úgynevezett „áldozat nélküli” bűncselekményekkel (kábítószer-élvezés, alkoholfogyasztás, részegség, csa­vargás) 'kapcsolatos. A letartóztatottak felét a rendőrség saját hatáskö­rében szabadlábra helyezte, felét utalta át a fiatalko­rúak bíróságaihoz, ahol ugyancsak az esetek felében született ítélet (börtön, javítóintézet), a másik felét pe­dig szülői stb. felügyeletre utalták a delikvenseket. Ami viszont megdöbbentő, a bíróság elé kerülő fia­talok sokkal kevesebb joggal rendelkeznék az Egyesült Államokban, mint a felnőtték. Például nincs joguk ar­ra, hogy esküdtbíróság tárgyalja ügyüket, a bizonyíté­kokat összegyűjtő személynek nem lehet a tárgyaláson kérdéseket feltenni stb. Különösen furcsa, hogy amíg a nagykorú vádlottak túlnyomó többsége szabadlábon vé­dekezik, addig a kiskorú leányok 40 százaléka1 előzetes letartóztatásban várja a tárgyalást. Pedig a lányok kö­zül nagyon kevesen-követnek el erőszakos bűncselek­ményt. Ellenkezőleg, sokan közülük azért kerülnek a rendőrségre, mert elszöktek hazulról (ami miagában nem képezi bűncselekmény tárgyát), rendszerint amiatt, mi­vel környezetük valamely férfitagja testi kapcsolatba akart lépni velük. A fiatalkorúakkal kapcsolatos amerikai joggyakorlat — mutat rá az Economic Notes — megsérti az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól el­fogadott nyilatkozatát. Ez 'kimondja, hogy „a .gyerme­keknek különleges törvényes védelemre van joguk, amely biztosítja, hogy testileg, lelkileg, szellemileg, er­kölcsileg egészségesen és normális körülmények között, a szabadság és az emberi méltóság követelményeinek megfelelően nőhessenek fel.” New York, 1979. augusztus. JCuíeiÓA cliiMÍn nelmietlen. Major Tamás: „Bajor Gizi modern hangon olyan drámai értelmet ad Cleopatrának, hogy Shakes­peare is örülne, ha látná. Le­het hogy Bajor Gizi felfogása szokatlan, de semmi esetre sem hibás.” Ignácz Rózsa: „Egyik legnagyobb bukását az Antonius és Cleopatra ki­rálynő szerepében szerezte.” Márkus László: „Lehet, hogy Shakespeare magatartása az örök asszonyival szemben ki­fogásolható; de Bajort nem azzal bízták meg, hogy revi­deálja, hanem hogy teljesítse a keserű költő intencióit.. Csathó Kálmán: „Bajor Cleo- patrája csak elfogult rajon­góit tudta kielégíteni.” Ke­resztury Dezső: „Hozzáedző­dött a klasszikusokhoz és né­hány olyan nagy szerepben, mint az Antonius és Cleopat­ra női főszerepe, megmutatta, hogy most már, ha akarja, valóban mindent meg tud ol­dani.” Eddig a sokféle vélemény. De hát Shakespeare maga is „sokértelmű” szerző: s Cleo- patráját is hányféle módon magyarázták, hányfajta fel­fogásban vitték színre! De Bajor nagysága legin­kább akkor érvényesül, ami­kor Cleopatra „kis” emberi pillanatait ábrázolja. A ki­rálynőben a szerelmes nőt, aki így nyúl Antonius után: „Ó, kedves úr, csupán egy szóra még!”; a királyi tigris­ben a féltékeny asszonyt, aki vetélytársnőjéről érdeklődik: „Van oly magas, mint én? .Hallottad hangját? Tompa-é, vagy csengő?”; a fejedelmi lélekben a ravasz nőstényt, aki ily parancsot ad hívének: „Menj, nézzed meg, hol, ki­vel van, mit csinál. De nem én küldtelek: ha szomorú, mondd táncolok, ha víg, je­lentsd neki, hogy beteg let­tem” — legvégül pedig az esendőségében is hős asz- szonyt, aki a nílusi viperával halálra maratja magát. Antoniust Tímár József játssza, Caesart Gábor Mik­lós. Hogyan is emlékeznek rá egy későbbi, modernebb tö­rekvésű színházkultúra- mű­vészei? Gábor Miklós szerelmetesen kegyetlen portréjából valók e részletek: „Gizi nem idegeníteti el, nem kritizált, őszintén hitt királynői fenségében, hitt ci­gányszerelmében, és még in­kább hitt a sokszínű szerep hatásos lehetőségeiben, ab­ban, hogy mindez jól áll neki. Cleopatra nem volt egyértel­mű egy pillanatig sem. De bőséggel felvonultatott szí­nészi eszközök egymás ellen fordultak — egyik leleplezte a másikat. Az egyik próbán jóindula­túan — bár hisztérikus kín­lódásaimtól kissé ingerülten — megmutatta, hogyan tart­sam a sisakomat, mint Octa­vius Caesar. (Folytatjuk) vi I f a vi 1 fi :7aV1;J

Next

/
Oldalképek
Tartalom