Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 12. ni nyugat-afrikai gyarmatát (addig úgy hívták: Rio de Oro), hozzájárult ahhoz, hogy a területet felosszák Marokkó és Mauritánia között. A helyi lakosságot nem kérdezték meg... Marokkó királya, II. Hasz- szán, jó alkalmat talált arra, hogy belső gondjairól elterelje a figyelmet, megszervezte a „zöld menetet” és megpróbálta megnövelni az ország területét. Gazdaságilag az volt a háttérben, hogy a korábbi spanyol gyarmat földjének mélyén foszfát HÉTFŐ: A Zimbabwei Hazafias Front elutasította a nemzetkö- zösscgi csúcsértekezleten elfogadott határozatot — Madridban üdvözölték az Egyenlítői Guineában lezajlott katonai puccsot — Marokkói fenyegetőzés a Polisario és Mauritánia megegyezése miatt KEDD: Irakban 22 halálos ítéletet hirdettek ki a július végén leleplezett összeesküvés megtorlásaként — Jackson amerikai szenátor Pekingbe érkezett — Üj sajtótörvényt készítenek elő Iránban SZERDA: Brezsnyev—Zsivkov-találkozó a Krímben — Letette az esküt La Pazban Bolívia új köztársasági elnöke, Walter Guevara Arze — Irakban 21 halálos ítéletet végrehajtottak, egy halálraítélt szökésben van CSÜTÖRTÖK: Kuba és Irán felújítja a diplomáciai kapcsolatokat — Cossiga, az új olasz miniszterelnök a parlamentben ismertette programját — Nicaraguában tárgyal Costa Rica elnöke, a managuai új rendszer támogatására odaérkezett a Szocialista Internacionálé küldötteként Mario Soares portugál politikus PÉNTEK: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban tárgyal — Nyerere tanzániai elnök szerint a zimbabwei hazafiak elfogadhatják a nemzetközösségi határozatot — Gandhi asszony feltételekhez köti az új kormány támogatását. SZOMBAT: Carter megígérte Izraelnek, hogy megakadályozza vagy elhalasztja az ENSZ Biztonsági Tanácsának a palesztin ügyben hozandó új határozatát — Az arab országok a Közös Piac országaitól az olajexport biztosításáért cserébe a Palesztinái Felszabadítási Front elismerését követelik. Több mint kétszáz munkásnő folytatott ülősztrájkot Szöulban, a délkoreai ellenzéki új demokrata párt központjában. A tiltakozókat a rendőrség szétkergette. A hét három kérdése O Melyek a SALT—II washingtoni vitájának eddigi tapasztalatai? Egy hónapja már, hogy a washingtoni Capítoliumon vita folyik a SALT—II, azaz a szovjet— amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási megállapodás tartalmáról, jelentőségéről. Észrevehető, hogy a SALT —II megállapodást elfogadó személyiségek száma lassan növekszik, de még mindig nem jutott, el a szenátusban a szükséges kétharmados többségig. Ugyanakkor az is figyelmet érdemel, hogy a SALT—II ellenfelei még mindig igen hangosak. Üjnak számító jelenség, hogy egyre nagyobb nyomatékkai sürgetik a „kemény vonal” hívei a SALT —II esetleges megszavazásáért cserébe a — fegyverkezési erőfeszítések fokozását. Sam Nunn szenátor azt akarja elérni, hogy előbb az 1981- es költségvetést szavazza meg a szenátus, 6 milliárd dollárral többet fordítva az új fegyverékre. Carter elnök maga is hajlik arra, hogy az Mx-rákétarendszert még a SALT—II ratifikálása előtt elfogadtassa a szenátussal. Ez a fegyverkezési program későbbi időkre szól, de máris biztosítana potom 30 milliárd dollárt erre a célra. Moszkvából ezen a héten több kommentárban lehetett választ olvasni azokra az amerkiai kísérletekre, hogy a washingtoni „héják” a szerződést új fegyverkezési tervek keresztülhajszolásával szeretnék „ratifikálhatóvá” tenni. A Szovjetunió tiltakoznék az ellen, hogy ez legyen a SALT—II ára. O Láthatók-e új elemek az iráni útkeresésben? Mi tagadás, az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli az iráni eseményeket, amelyek mindegyikéből következtetést szeretne levonni: milyen úton halad tovább az olajkincse és a stratégiai helyzete folytán egyformán kulcsfontosságú ország?* Az egyik héten Khomeini ajatollah és Bazargan miniszterelnök látszólagos ellentéte köti le a figyelmet, a másik héten az új alikotmányozó testület megválasztása, -különösen azért, mert egyes vallási és politikai vezetők a szavazás bojkottálására szólították fel a népet. Ezen a héten néhány más eseményt próbáltak jelzésként értelmezni a hírmagyarázók. Elsősorban azt, hogy látnivaló: Irán valóban az el nem kötelezettek táborába akar felsorakozni. Erről tárgyalásokat folytattak Kubával, az el nem kötelezettek őszi konferenciájának házigazdájával. E tárgyalások kapcsán megállapodás született a két ország közti diplo- , máciai kapcsolatok helyreálWalter Guevara Arze lett Bolívia új elnöke. A politikus első nyilatkozata szerint „középbal irányzatú” kormányt kíván alakítani. Irtásáról (a sah Iránja annak idején az amerikaiak kedvéért megszakította ezeket a kapcsolatokat...) Vita folyik Teheránban a sajtó szerepéről. A nyugati polgári (és Khomeini vonalát bíráló-támadó) tudósítókat egyre-másra kiutasítják az országból. Uj sajtótörvény készül, amely a lapok, a rádió, a televízió iszlámihletésű irányítását írja elő. Tüntetések és ellentüntetések zaj- lották le Teheránban - egy baloldalinak mondott újság betiltása miatt, ezt a betiltó határozatot később visszavonták. Kavarognak az események Iránban, értékelésük, elemzésük nagy adag türelmet és még nagyabb óvatosságot igényel. O Mit jelent Nyugat-Af- rikában a Polisario és Mauritánia kibékülése? Sokan úgy értékelik, mint az afrikai antiimperialista gyarmatosításellenes, haladó erők győzelmét, hogy Nyugat-Sza- hara felszabadítási szervezete és Mauritánia kormánya között Algírban megegyezés jött létre. Ez véget vet a köztük majdnem négy éve tartó ellenségeskedésnek. Amikor 1975-ben Spanyol- ország kénytelen volt feladván, értékes és keresett, a műtrágyagyártásban és a hadiiparban egyaránt használható nyersanyag. Politikailag pedig azt célozta a marokkói területfoglalás, hogy délnyugat felől új fenyegetés érje Algériát, amelynek " haladó politikáját nem bocsátották meg Rabatban. A szaharai nép nemet mondott az imperialista mesterkedésekre. Fegyverrel harcolt önrendelkezési jogáért, amelyet a végén az ENSZ is elismert, legutóbb pedig, monroviai csúcsértekezletén, az Afrikai Egységszervezet is. Most a Polisario és Mauritánia megegyezése mauri- tániai részről szintén megadja az elismerést. Az aláírt szöveg „a gyarmati korszakból örökölt határok közötti nemzeti jogokról” beszél, tehát nemcsak az eddig Mauritánia által elfoglalt térségben, hanem a korábbi Rio de Oro északi részén is, amelyet marokkói katonák tartanak megszállva. II. Hasszán — sok jel mutat erre — Washington és Párizs támogatására számít. A Polisario mögött a haladó erők sorakoznak fel. GALSAI PONGRÁC: töajor (fizi játékai 45. Önigazolás ez a darab, magának a színésznőnek is. Most már mind többet gondolt a közelítő öregségre. Keresztury Dezső egyszer — ritka pillanat — a magányában lepte meg. „Lehet, hogy nem hallotta kopogtatásomat, s nem vett észre, mikor beléptem a fogadószobába. A saját szobájában ült, egy kerevet szélén, egyedül, magába rokkadva. Ezüstfoglalatú kézi tükrében nézte magát, elmerülve és riadtan. Valami végtelenül bánatos, révedező s iszonyodó fáradtság ült ki szemébe; meggörnyedve hajolt a tükör fölé, olyan volt, mint a magába dermedt életfájdalom szobra ...” Mi járt az eszében vajon? Mire gondolhatott? Környezete pusztulni, ritkulni kezdett körülötte: 194fS telén meghalt Vajda Ödön, aki mint férj, mint jó barát, mégis élete legfontosabb férfiszereplője volt. És" Emma néni, Márkus Emilia, az anyai barátnő: hosszú ideig az Erzsé- bet-szállóban feküdt, súlyos tüdőgyulladásból kilábalva: naponta ő küldött ebédet a saját konyhájáról neki. És a többiek, az idősebb pályatársak! 1946-ban felépült a Jászai Mari színészotthon, amelynek berendezésében oly fáradhatatlanul vett részt. De az öregség tragikumán ez mitsem változtat. A Jászai- otthon társalgójában ülő pókhálós arcú öregasszonyok és botjukra - támaszkodó vének nem is oly rég még vele egy színpadon játszottak. És végül ő... Társaságában már úgy kellett mozognia, hogy hosszú ujjú kezével elfedje fonnyadásnak induló nyakát. Emma néni sálakkal takarta el az öregség ráncait: ő meg kezének élő, mozgékony dekorációjával. Aztán a hallása sem javult az utóbbi időben. Ezt gondolta talán. Ezeket gondolhatta. De a fájdalmas dermedtség, amiről Keresztury írt, nem tartott sokáig. „Köszöntöttem, s ő élénk kedvességgel átjött a fogadóPálfy József ba. Megelevenedett, csapong- va, csicseregve beszélgetett. Két gyönyörű, modern vonalú kínai vázát kapott nemrég. Megdicsértem, s kedvtelve nézegettem őket. Búcsúzáskor mindenáron nekem akarta ajándékozni az egyiket; alig tudtam lebeszélni.” Éppoly jókedvű, könnyed és csevegőén derűs'volt, mint lánykorában. Játékos idomítókészségével most a legkegyetlenebb ellenfelet, az időt próbálta megszelídíteni. A felszabadulás utáni években, 1945-től 1948-ig inkább régi nagy szerepeit újította fel: A néma leventében Zili- át, Sardou Váljunk el című vígjátékában Cyprienne-t, Gautier Margitot A kaméliás hölgyben, Titániát a Szent- ivánéji álomban és a címszerepet Hervé Lili című operettjében. Közben egy új klasszikus szerepe is volt: Cleopatra. Shakespeare Antonius és Cleopatra című tragédiájában nyújtott alakítása talán az egyetlen szerep, amely rögtön a kritika örvényébe kerül. Hevesen támadják, s éppoly ingerlékenyen védik. Érdemes felidéznünk az egymással perelő, ellentmondó véleményeket. Balázs Béla: „Nem hiba, hanem szerencsétlenség volt Bajorra osztani ezt a szerepet. Cleopatrá- jából hiányzik a »királynő«: aiakítása merő félreértés, profán, közönséges és törtéÁmerikai levelünk Minden ötödik... A kis statisztikát a szakszervezetek New Yonk-i kutatóintézetének munkatársai állították össze hivatalos források alapján és tették közzé az Economic Notes (Gazdasági Jegyzetek) című folyóiratban. Tárgya: fiatalkorú bűnözés az Egyesült Államokban. A tanulmány abból az alkalomból 'készült, hogy 1979-et az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi gyermekévvé nyilvánította. A bűnügyi statisztikában ugyanis a szó szoros értelmében vett gyermekek is szerepelnek. A kimutatások szerint az Egyesült Államokban tavalyelőtt 2,2 millió 10 és 17 év közötti gyermeket és fiatalkorút tartóztattak le. (Az amerikai jog szerint az „arrest” azt is magában foglalja, amit nálunk „előállításnak” és „őrizetbe vételnek” neveznék.) Igaz, ezéknek legnagyobb része azért már elmúlt 17 esztendős. A számok azonban így is megdöbbentőek. A 14 és 17 év közötti letartóztatottak közül 1,7 millió a fiú, nem egészen félmillió a leány. Mivel az ezekhez a korosztályokhoz tartozó fiúk számla az Egyesült Államokban az említett évben 8,4 millió volt, kiderül, hogy minden ötödiknek meggyűlt a baja a rendőrséggel. A fekete lakossághoz tartozó fiúik közül azonban minden másodikat tartóztattak le! Ezt két okkal magyarázzák. Egyrészt a fehér rendőrök faji előítéleteivel, másrészt azzal, hogy a fekete fiatalok körében a munkanélküliség sokkal magasabb, mint a fehérek között. Milyen bűncselekményeket követnek el az amerikai fiatalok? 1977-ben 6000 — az említett korban levő — fiút tartóztattak le, különösen erőszakos bűncselekmény, gyilkosság, emberölés, nemi erőszak miatt. Rablás miatt 36 000, súlyos testi sértés miatt 31 000 fiú ellen indult eljárás. A 14—17 éves fiúk bűnügyi statisztikája így folytatódik: lopás: 295 000, betörés: 22 000, aútólopás: 66 000 letartóztatás. Az esetek több mint egybarmada az úgynevezett „áldozat nélküli” bűncselekményekkel (kábítószer-élvezés, alkoholfogyasztás, részegség, csavargás) 'kapcsolatos. A letartóztatottak felét a rendőrség saját hatáskörében szabadlábra helyezte, felét utalta át a fiatalkorúak bíróságaihoz, ahol ugyancsak az esetek felében született ítélet (börtön, javítóintézet), a másik felét pedig szülői stb. felügyeletre utalták a delikvenseket. Ami viszont megdöbbentő, a bíróság elé kerülő fiatalok sokkal kevesebb joggal rendelkeznék az Egyesült Államokban, mint a felnőtték. Például nincs joguk arra, hogy esküdtbíróság tárgyalja ügyüket, a bizonyítékokat összegyűjtő személynek nem lehet a tárgyaláson kérdéseket feltenni stb. Különösen furcsa, hogy amíg a nagykorú vádlottak túlnyomó többsége szabadlábon védekezik, addig a kiskorú leányok 40 százaléka1 előzetes letartóztatásban várja a tárgyalást. Pedig a lányok közül nagyon kevesen-követnek el erőszakos bűncselekményt. Ellenkezőleg, sokan közülük azért kerülnek a rendőrségre, mert elszöktek hazulról (ami miagában nem képezi bűncselekmény tárgyát), rendszerint amiatt, mivel környezetük valamely férfitagja testi kapcsolatba akart lépni velük. A fiatalkorúakkal kapcsolatos amerikai joggyakorlat — mutat rá az Economic Notes — megsérti az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól elfogadott nyilatkozatát. Ez 'kimondja, hogy „a .gyermekeknek különleges törvényes védelemre van joguk, amely biztosítja, hogy testileg, lelkileg, szellemileg, erkölcsileg egészségesen és normális körülmények között, a szabadság és az emberi méltóság követelményeinek megfelelően nőhessenek fel.” New York, 1979. augusztus. JCuíeiÓA cliiMÍn nelmietlen. Major Tamás: „Bajor Gizi modern hangon olyan drámai értelmet ad Cleopatrának, hogy Shakespeare is örülne, ha látná. Lehet hogy Bajor Gizi felfogása szokatlan, de semmi esetre sem hibás.” Ignácz Rózsa: „Egyik legnagyobb bukását az Antonius és Cleopatra királynő szerepében szerezte.” Márkus László: „Lehet, hogy Shakespeare magatartása az örök asszonyival szemben kifogásolható; de Bajort nem azzal bízták meg, hogy revideálja, hanem hogy teljesítse a keserű költő intencióit.. Csathó Kálmán: „Bajor Cleo- patrája csak elfogult rajongóit tudta kielégíteni.” Keresztury Dezső: „Hozzáedződött a klasszikusokhoz és néhány olyan nagy szerepben, mint az Antonius és Cleopatra női főszerepe, megmutatta, hogy most már, ha akarja, valóban mindent meg tud oldani.” Eddig a sokféle vélemény. De hát Shakespeare maga is „sokértelmű” szerző: s Cleo- patráját is hányféle módon magyarázták, hányfajta felfogásban vitték színre! De Bajor nagysága leginkább akkor érvényesül, amikor Cleopatra „kis” emberi pillanatait ábrázolja. A királynőben a szerelmes nőt, aki így nyúl Antonius után: „Ó, kedves úr, csupán egy szóra még!”; a királyi tigrisben a féltékeny asszonyt, aki vetélytársnőjéről érdeklődik: „Van oly magas, mint én? .Hallottad hangját? Tompa-é, vagy csengő?”; a fejedelmi lélekben a ravasz nőstényt, aki ily parancsot ad hívének: „Menj, nézzed meg, hol, kivel van, mit csinál. De nem én küldtelek: ha szomorú, mondd táncolok, ha víg, jelentsd neki, hogy beteg lettem” — legvégül pedig az esendőségében is hős asz- szonyt, aki a nílusi viperával halálra maratja magát. Antoniust Tímár József játssza, Caesart Gábor Miklós. Hogyan is emlékeznek rá egy későbbi, modernebb törekvésű színházkultúra- művészei? Gábor Miklós szerelmetesen kegyetlen portréjából valók e részletek: „Gizi nem idegeníteti el, nem kritizált, őszintén hitt királynői fenségében, hitt cigányszerelmében, és még inkább hitt a sokszínű szerep hatásos lehetőségeiben, abban, hogy mindez jól áll neki. Cleopatra nem volt egyértelmű egy pillanatig sem. De bőséggel felvonultatott színészi eszközök egymás ellen fordultak — egyik leleplezte a másikat. Az egyik próbán jóindulatúan — bár hisztérikus kínlódásaimtól kissé ingerülten — megmutatta, hogyan tartsam a sisakomat, mint Octavius Caesar. (Folytatjuk) vi I f a vi 1 fi :7aV1;J
