Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Dinamikus vezetés A megfogott idő j-rJ KÖVETELMÉNYEK... Sokszor, sokféleképpen írtuk le a kifejezést a gazdasági életben sokasodó tennivalókkal kapcsolatban, címezve a figyelmeztetést mindenekelőtt a vezetőknek. Mert elsősorban nekik kell felismerniük ama bizonyos új követelményeket, hogy aztán érvényesíthessék is mindennapi irányító munkájukban. S mert — mondom —, sokszor és sokféleképpen hangzott el az iménti félmondat az elmúlt években ... persze nemcsak a publicisták, hanem politikusak, gazdasági vezető testületeket képviselő szakemberek részéről is..., a dolog úgy fest, mintha a' figyelmeztetésnek nem nagyon lenne foganatja. S valóban: lépten- nyomon találkozni megmerevedett, idejétmúlt vezetési gyakorlattal, gyakran hallani olyan — úgymond objektív okokra történő — hivatkozásokat, mentegetőzéseket, amelyek kapcsán még a laikusokban is megfogalmazódik a kérdés: valóban kellően rugalmas, kellően szakszerű, eléggé önálló és inven- ciózus-e a mi gazdasági egységeink irányítása? Tudjuk például, hogy számunkra létkérdés a termék- szerkezet korszerűsítése. S ■mégis: évek óta szinte mást sem olvasni, hallani, mint a nehezen változó termékszerkezettel kapcsolatos bírálatokat, vagy éppen magyarázkodásokat. S ha netán valahol, mégis történik valami jó irányú változtatás ez ügyben, akkor azt nem a gazdasági élet természetes mozzanatának tekintjük, hanem szinte országos jelentőségű eseményként ünnepeljük. VAGY: ELLAPOSODOTT KÖZHELY, hogy Magyarországon nem a munkaerőhiány, hanem a teljesítményhiány jelenti a gazdaság egyik nagy gondját-baját. S ha valaki felismeri ezt az alapigazságot és eszerint cselekszik, legjobb esetben sem ússza meg sanda gyanusítgatások nélkül. Vagy: a teljesítményhiány csökkentésére leginkább alkalmas — s a teljesítményekkel arányosan — differenciált bérezés, anyagi ösztönzés alkalmazása kizárólag a vezetői döntés függvénye. Mégis: ebben sem jutottunk előbbre, mert más tényezők viszont olyan irányban alakítják a társadalmi közhangulatot, hogy az mereven szembeszegül mindenfajta differenciálásnak. Vagy: tudvalévő, hogy az élőmunkánál, hosszabb távon lényegesen okosabb, gazdaságosabb befektetés a műszaki fejlesztés szorgalmazása. De egy-egy jelentősebb gépvásárlás, egy-egy valamennyire is számottévő rekonstrukció olyan hihetetlenül bonyolult folyamat eredményeként valósítható csak meg, hogy sokan választják — kénytelenkelletlen — a könnyebb megoldást: gyarapítani a létszámot. A z itt következő törtéXk netet régi ismerősömtől, Meredek Károly- tól hallottam, akivel — szerencsére — csak ritkán hoz össze a véletlen. — Amióta a feleségemet otthagytam — mesélte —, nincs lakásom, ügy segítettem magamon, hogy hivatali állásom mellett másodállásban éjjeliőri munkát vállaltam egy fatelepen. Mindkét munkahelyemen négy—négy órát sikerült aludnom, így a lakáshiánnyal a legutóbbi időkig nagyobb bajom nem volt. Nemrég azonban a hivatali szobámba új kollégát kaptam, aki a munkaideje jó részét szintén átalussza. Ez önmagában — legalább is az én részemről — még nem lett volna baj, csak az volt a hiba, hogy általában szinkronban aludtunk, hiszen az álmosság is ragadós. Felváltva jobb lett volna, mert az új munkaerő annyira horkolt, hogy képtelen voltam miatta aludni. Mit tehettem Vagy: tudjuk, hogy a jelenlegi gazdaságfejlesztés első számú parancsa, inkább kevesebbet, de azt amit gyártunk, kifogástalan minőségben, versenyképes áron, és a valóságos piaci keresletnek megfélelően állítsuk elő. E feltételrendszer megannyi vezetői döntés alapja, kiindulópontja. Ugyanakkor a vállalati tevékenység hivatalos értékítélete nagymértékben függ bizonyos mennyiségi tényezőktől, a vállalatok „rangja” pedig egyértelműen a növekedés függvénye. Nem mintha a mammutszervezet alkalmatlan lenne a verseny- képesség kritériuméinak kielégítésére, de — bizonygatják ezt meggyőző érvekkel a szakemberek — gazdaságunkban inkább a könnyedség, a gyorsaság, a rugalmasság és a mozgékonyság vezethet gyorsan kihasználható eredményekre. Vagyis nem a méreteken alapuló „tekintély”, hanem a produkció alapján kellene dönteni a vállalatok megítélésében. S ez nagy valószínűséggel arra bátorítana, hogy szokatlanabb, merészebb vezetői döntéseket is hozzanak. A z iménti példákat csak azért említettem, hogy valamelyest érzékeltessem: az új Követelmények felismerése és érvényesítése nem csak és kizárólag a gyakorló vezetőkön múlik. Munkájuk körülményei sok esetben állítják őket szinte megoldhatatlan dilemmák elé, és gyakorta érthető, ha sökan inkább megkerülik e dilemmákat, maradnak a messzire ugyan nem vezető, de mindenképpen kockázatmentesebb úton. A vezetői munka, és általában a gazdálkodás aprólékosan, esetenként aggályoskodó körültekintéssel szabályozott feltételrendszere persze csak nehezen változik. Ezt tudni kell, de azt is, hogy ■még ez a feltételrendszer sem zárja el a kezdeményezés, vagy ha úgy tetszik: az új feltételekhez való igazodás útját. S hogy miért mindig az uj feltételek emlegetése? Mert a gazdaság semmilyen körülmények között sem tekinthető mozdulatlannak. A legkedvezőtlenebb körülmények között is szüntelenül változó, formálódó, új meg új jelenségeket produkáló folyamatról van szó, mely változásokhoz a gyakorló vezetők mégis csak könnyebben igazodhatnak, mint a — természeténél fogva is nehézkesebben mozduló — állami szabályozás. Arról nem is beszélve, hogy az általános feltétel- rendszer esetleges módosításait többnyire a gyakorlati kezdeményezések kényszeríthetik ki. Ebben az összefüggésben is igaz a tétel: a változó gazdasági követelmények egyre dinamikusabb vezetést követelnek. volna? Kényszerűségből kiléptem a főállásomból, és szerencsés ötlettel az Ülő- és Állóbútor Ktsz-nél vállaltam állást, propagandistaként. Munkaköröm abból áll, hogy a szövetkezei Kecsketej utcai mintatermében a kirakatba kitett rekamién nyitástól zárásig alszom; ezzel népszerűsítve a cég hálószoba-berendezéseinek célszerű és kényelmes voltát. Minthogy az üzlet napi 10 órát tart nyitva, a napi alvásszükségletem biztosítva lett, hiszen ennél többet aludni az orvosok szerint már nem is egészséges. Többé nem szorultam rá, hogy éjjeliőri szolgálatom alatt is aludjak. Mindjárt folyamodtam is éberségi pótlékért, SZOCIALISTA BRIGÁDOK VÁLLALÁSAIBAN OLVASTAM: GYÁRTÁS KÖZBEN NORMAIDŐT TAKARÍTANAK MEG. NEM MINDENNAPOS ELHATÁROZÁS, HOGY MUNKÁSOK, AKIK A NORMAIDŐ CSÖKKENTÉSÉBEN LÁTSZATRA NEM ÉRDEKELTEK, ÖNKÉNT MONDJANAK LE PERCEKRŐL, ÓRÁKRÓL. BAKTALÓRÁNTHÁZÁN A MEZŐGÉP VÁLLALAT GYÁREGYSÉGÉBEN EZ TÖRTÉNT. Szabados Józseffel, a gyáregység fiatal igazgatójával — mindössze 28 éves — a termelés gazdaságosságáról beszélgettünk. Nem véletlenül, elsőként az NDK-exportra készülő úgynevezett weimari markolókat említette. Két óra ajándék — NDK-exportra három típusú markolót készítünk, ösz- szesen 9500-as tételben. Régi termék, több éve gyártjuk. Az évek múlásával tökéletesedett a technológia, növekedett a szakemberek begyakorlottsága, indokolt volt tehát a normakarbantartás. Ezt idén el is végeztük. Tavaly egy markoló gyártásideje tíz és fél óra volt, idén már csak 8,4 óra. Ez olyan megfogott idő, amely által kapacitás szabadul fel és lehetőségünk van többlettermelésre. A baktalórántházi gyáregységben a létszámgazdálkodásban évek hosszú sora óta nemigen történt változás, 200 fizikai munkás termeli meg a milliókat. Pontosabban az idei termelési érték 88 millió Ft, a tervezett nyereség több mint amit a szakma kiváló éjjeliőre minősítéssel meg is kaptam. Most már csak a főállásomban támadt vitánk amiatt, hogy vasárnap nem vehettem igénybe a munkahelyet napközi pihenésre. Munkaadóm azzal érvelt, hogy a Munka Törvénykönyve alapján a dolgozónak jár heti egy pihenőnap, ezt kötelező kiadni és kivenni. Én azonban köszönöm az olyan pihenőnapot, amely megakadályoz a pihenésben!... Végül is megengedték, hogy munkaszüneti napokon is a kirakatban aludhassak. De ezért nem kapok napidíjat. Bár eléggé komplikált jogi kérdés ez, nézetem szerint a vasár- és ünnepnapokra is járna a napidíj, hiszen a be20 százalék. A bázishoz viszonyítva a termelési érték, de a nyereség is jelentős mértékben növekszik. Ebben nem kis szerepe van a normakarbantartásnak. Végeztünk egy sokatmondó számvetést. Mindenki érdeke — Markolóknál a két óra időnyerés 19 ezer munkaórát jelent és ha erre vetítjük a megtakarított átlagbért — amely 15 forint —, akkor 285 ezer forint esaik ennél a termékünknél a megtakarítás. Ha a közvetlen költséghez, a munkabérhez a szűkített önköltséget is számítjuk, akkor jóval több forintot nyerünk. A gyártási folyamatban sok szakma művelői; esztergályosok, lakatosak, szerelők, hegesztők, anyagmozgatók érdekeltek. A normakarbantartás valamennyiüket érinti. A két órával kevesebb normaidő vajon nem okozott-e feszültséget, nem csöikkent-e munkások keresete? — A normakarbantartást gyáregységünkben mindig körültekintően végezzük. Mind- annyiunk érdeke, hogy a dolgozók megfelelő keresettel kötődjenek a gyáregységhez, munkahelyükhöz. A normarendezést követően az átlagos teljesítmény 112 százalék volt és ez azt jelenti, hogy a jövedelem egyetlen szakmánál sem csokiként, sőt növekedett. Százezres elismerés A gyáregység már túl van a féléves mérleg készítésén. A vállalat is értékelte az eredményt és az elismerés egyik formája, hogy a baktalóráht- háziaik több mint 100 ezer forint prémiumot kaptak. Differenciáltan osztják szét. A mutatóterem kirakatain át olyankor is láthatják az arra járók, hogy milyen jól alszom a szövetkezet gyártotta fekhelydarabon. Sőt a munkaszüneti időben végzett munka tulajdonképpen túlórázásnak számít, ezért ezekre a napokra dupla órabér illetne meg. Végezetül: 1. úgy gondolom, ha alvásomat altatószerekkel mélyíteném, ez külön premizálásra adhat számomra jogcímet; 2. miért nem kapok munkaruhát? Ez jár a speciális munkakörben foglalkoztatott dolgozónak. De én még mindig a saját pizsamámban alszom ... Magának mi a véleménye? ... Mivel a tagadhatatlanul komplikált munkaügyi kérdésre kielégítő választ nem találtam, átmeneti megoldásként azt tanácsoltam Meredeknek, hogy egyelőre pizsama helyett aludjon hálóingben, az valamivel mégiscsak olcsóbb. Heves Ferenc prémium nemcsak a gazdaságosabb termelést, de a kiszállítási idők rövidítését, a minőség javítását is elismerte. — A normaidő csökkentésével elértük, hogy a vállalat számára, de a mi számunkra is nagyon lényeges NDK- exportot féléves szinten túlteljesítettük. Most már az a lehetőségünk is megvan, hogy az ez évre rendelt 9500 darabot jóval határidő előtt leszállíthatjuk. A minőségi munkában gyökeres változást a hegesztők részére bevezetett egyenes darabbér hozta. Ennek a lényege, hogy a meó közvetlenül a hegesztőktől veszi át a terméket. Amíg nem ezt a módszert alkalmaztuk, a hegesztő nem volt érdekelt a minőségi munkavégzésben abban, hogy jó varratokat készítsen. Sok volt a selejt, amit csak pótidő utalványozásával tudtunk kijavítani. Az egyenes darabbér bevezetése óta nincs reklamáció. Nyugodt átmenet A gyáregység időt és költséget takarított meg. Vajon, mire fordítják a megtakarított időt? — A gyártás felgyorsult, a kiszállítási határidő lecsökkent, ez valóban kapacitástöbblet. Azt hiszem az a leghelyesebb, ha ezzel a kapacitással év végén a következő év folyamatos termelését készítjük elő. Alkatrészeket, félkész termékeket gyártunk, hogy januárban, februárban állásidők nélkül történhessen a gyártás. Más szóval, szervezettebbé válik-év elején a termelés, a késztermékek kibocsátása. Ba k tál órá ntházán a markoló nem az egyedüli gyártmány. Készítenék pótkocsi- részegységeket, aprító szivattyúkat, mindent felhordókat és van egy új termékük, a gy üm öl es $ zá 11 í tó kocsi. A gazdaságos termelés szempontjából bármelyiket említhettük volna, hiszen a termeléselemzés minden gyártmánynál állandó és folyamatos. Csak így lehet elérni azt, hogy az elmúlt évinél 13 millióval nagyobb termelési értéket és közel 5 millióval több nyereséget realizáljanak. Seres Ernő Útburkolaterősítések megyénkben Két jelentősebb útvonalon kezdi a KPM Közúti Igazgatóság megrendelésére a burkolat megerősítését a közúti építő vállalat megyénkben. A Nyíregyháza—Nyírbátor útvonalon a nyíregyházi Tünde utcától a város széléig 5 millió forint értékben erősítik meg a burkolatot, de előbb egy rövid szakaszon csatornázzák az utat. A 41-es számú főútvonalon, a Krasz- na és a Tisza hídja között még ebben a hónapban hozzálátnak a burkolat megerősítéséhez. Erre a munkára 4 millió 700 ezer forintot fordítanak, az átadást szeptember végére tervezi a KÉV. Nadrágok Kisvárdáról az NSZK-ba Együttműködési megállapodást kötött a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezet az NSZK-beli Léman-céggel, amely szerint öt éven keresztül havonként 8 ezer nadrágot szállít Nyugat-Né- metországba a kisvárdai szövetkezet. A kooperáció keretében 22 speciális varrógépet küldött az NSZK-partner ehhez a munkához. A szalag már másfél hónapja dolgozik. Meditáció M emrég hallottam a történetet. Egyik országos vezetőnk a megyében járván, szövőüzemünkben a „dollárkitermelés” iránt érdeklődött. A válasz egy tétova kézmozdulat volt, majd az igazgató közölte: ismereteik ez ügyben hiányosak, mert a fővárosi központ az erre vonatkozó adatokat nem ismertette velük. Ez jutott eszembe, amikor Vásárosnamény egyik ifjú üzemében, az írógépgyárban próbáltam némi információhoz jutni. A főmérnököt otthon találtam. „Nem nyilatkozha- tom — mondta —, csak a fővárosi központ engedélyével.” — Az eset csak egy volt a sok közül. Mint annyiszor, most is azon tűnődtem, mi okozhatja az egyik történetben azt, hogy a központ nem tájékoztatja a vidéki gyár vezetőit, illetve mi az oka annak, hogy a legegyszerűbb tények közléséhez is engedély után kell szaladgálni? Mire gondolhatunk? Arra, hogy a központ vezetői nem tekintik felnőttnek, érettnek, rátermettnek a vidéki vezetőket. Kézenfekvő a kérdés: miért tartják őket? Esetleg titkolni valójuk van a központoknak? Talán azt hiszik, amiről nem beszélünk, az nincs? ' Alapvető adatok ismerete híján a vidéki vezető sem dolgozhat jól, mert nemcsak joga, kötelessége is ezekről tudomást szerezni. A tájékoztatás sem jogos, hanem kötelesség. Speidl Zoltán „Múzeum?“ F ő közlekedési útjainkon ma már szinte megengedhetetlen, hogy útszélen, padkán le- álljanak, időzzenek a járművek, hiszen zavarják a forgalmat, csökkentik a tempót, s balesetek forrásául is szolgálnak. A gépjárművek leállását, az út- közi műszaki ellenőrzéseket, a gépjárművezetők pihenőit az utak melletti parkírozók, autós pihenőhelyek szolgálják. A megyét átszelő 4-es fő közlekedési úton megnövekedett hazai és átmenő külföldi forgalom indokolta, hogy a múlt évben megépített autóspihenők számát tízre növeli. Baktalórántháza határában is négy parkírozó szolgálja az autósok pihenését. Sajnos, az autósok egy része fittyet hány a parkdiók tisztaságára. Sok magáról megfeledkező gépkocsivezető a környezetvédelem elemi szabályait sem tartja be. Az út menti parkírozóhelyen engedi le a fáradt olajat, szemetet. Egyik-másik autós pihenőhely akár szemétmúzeumnak is beillenék. Található itt eldobott ruhanemű, autóalkatrész, külföldi áruk csomagolóeszköze, kimustrált szobabútor, rossz akkumulátor. A közúti igazgatóság brigádjai tavasszal rendbe tették a parkolóhelyeket, az autóspihenőket. Egy gépkocsi azóta is vigyázza a rendet, elhordja a kijelölt gyűjtőhelyre helyezett szemetet. Arra azonban nincs munkaerő, hogy az autós pihenőhelyeket naponta takarítsák. A rend, a tisztaság megőrzése a parkoló emberektől függ. Sigér Imre V. Cs. A pap—nyírlövői Egyesült Kossuth Termelőszövetkezetben csarnokos csirkenevelőt épít a MEZÉP. Az összesen 4000 négyzetméter alapterületű létesítményben a HUNNIACOOP kisvárdai gyárának nevelik majd a szárnyasokat. (Fotó: Mi- kita Viktor) Béralvó
