Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 5. hiány izgatja, bosszantja. Az új kabinetnek, még ha „strandkormány” lesz ts, hozzá kell nyúlnia a benzinár és az üzemanyag-ellátás kényes kérdéseihez. © Merre indul el az új Nicaragua? ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: összesküvést lepleztek le az iraki kormány tagjai közt — Eredménytelen volt a kínai—vietnami tárgyalások kilencedik ülése is — Vance a szenátus hadügyi bizottságában megvédte a SALT—II. szerződést KEDD: A Biztonsági Tanács augusztus 23-ra halasztotta a palesztin kérdés vitáját — A portugál baloldal elégedett Pintassilgo asszony új kormányával — Előrehaladás Genfben a vegyi fegyverek betiltásáről szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon SZERDA: Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu megbeszélése a Krímben — Lusakában megnyílt a Brit Nemzetközösség csúcsértekezlete — Államosították a British Petroleum nigériai leányvállalatát — Pandolfi visszaadta megbízatását Pertini elnöknek CSÜTÖRTÖK: Az USA hajlandó tárgyalni a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezettel — Cossiga kereszténydemokrata politikus kapott Rómában kormányalakítási megbízást — Nicaragua fegyvereket kér az Egyesült Államoktól PÉNTEK: Iránban megválasztották egy „szakértői gyűlés” tagjait, akiknek az alkotmánytervezet előkészítése a feladatuk — A baszk szeparatisták közölték: befejezik merényletsorozatukat — Mauritánia nem folytatja a harcot a Polisario ellen SZOMBAT: Zimbabwe-Rhódesia ügye áll a Brit Nemzetközösség vitáinak, s a nemzetközösségi ülésre érkezett afrikai vezetők külön tárgyalásainak középpontjában — Nagy tüntetések Ma- naguában a sandinista front mellett A hét három kérdése O Miben vállalhatnak közösséget a Brit Nemzetközösség tagjai? Kétségtelen, laza szervezet napjainkra az a Commonwealth, amely az angol szó egyik jelentése szerint a „közjót” szolgálná. Természetesen volt ez a nemzetközösség valaha igen szoros kötelékkel összefogott társulás is: 1926-ban Írország, Kanada, Űj-Funland, Ausztrália, Űj- Zéland és a Dél-afrikai Unió vállalt közösséget Nagy-Bri- tanniával. „A brit korona iránti hűség” jegyében. Harminc éve Írország kilépett a nemzetközösségből, de aztán egyre szaporodtak a tagok: a brit birodalom gyarmatai egymás után lettek független államok. A londoni gyarmatosítók, hogy megőrizzék befolyásukat, megtették ezeket a nemzetközösség tagjaivá. Viszont, ahogyan nőtt a Commonwealth taglétszáma, annál tarkább lett az összetétele, annál ellentmondásosabb. Az a legkevesebb, hogy a „brit koronához” nem hűek már azok az országok, amelyek köztársaságok lettek ... De jó néhány már politikai-' lag — vagy ami sokszor fontosabb! —, gazdaságilag is szembekerült Londonnal. Példát most Nigéria szolgáltatott: Afrika legnépesebb országa a maga olajkinesének kiaknázásából kirekeszteni kezdi a brit tőkét. Éppen a nemzetközösség csúcsértekezletének előestéjén államosították ott a British Petroleum olajmonopóliumot... A politikai szembenállás főképp Zimbabwe-Rhódesia sorsa miatt jelentkezik London és több afrikai főváros között. A konzervatív Thatcher asszony azért ment Lusakába, hogy megpróbálja a többséget a maga (és a rhodesiai fehértelepesek) oldalára állítani. A jelek szerint ez nem sikerült neki. A vendéglátó Zambia tulajdonképp a „mérsékeltek” közé tartozik, mégis Kaunda, a házigazda kemény antikolonia- lista köszöntővel fogadta az angol miniszterelnök asz- szonyt. Persze, a tőkés érdekek még jó ideig össze tudják tartani a nemzetközösséget, de csúcsértekezletről csúcsértekezletre csupán csökkenni tud már a közösségvállalás Anglia érdekeivel. O Lesz-e „strandkormány” Olaszországban? A hónapok óta tartó olasz kormányválság a vége felé közeledik? A hírmagyarázók még óva'fos kérdőjelet bigy^ gyesztenek a mondat végére, amely talán elhagyható lesz. A hét végén olyan hírek érkeztek Rómából, hogy Francesco Cossiga, volt belügyminiszternek, aki csütörtökön kapott kormányalakítási megbízást, több az esélye, mint elődjeinek volt. A június elején lebonyolított törvényhozási választások nem tudták tisztázni az erőviszonyokat: a kereszténydemokraták nem erősödtek meg, a kommunisták némi szavazat- és mandátumveszteséget szenvedtek, a szocialista párt, amely peA Biztonsági Tanács határozata értelmében kivonják a Sí- nai-félszigeten állomásozó ENSZ-csapatokat. Képünkön: az egyik első távozó svéd egység — útban a repülőtér felé. (Ke- let-Magyarország telefotó) dig abban bízott, hogy „harmadik erővé” nőhet fel, nem jutott túl a 10 százalékon. Sem Andreottinak, az addigi miniszterelnöknek, sem Craxi, szocialista párti főtitkárnak, sem pedig a kereszténydemokrata Pandolfinak nem sikerült olyan kormányt összeállítania, amely a parlamentben a többség támogatására számíthatott volna. Az utolsó miniszterelnök-jelölt, Pandolfi már majdnem elkészült a kormánylistájával, amikor a szocialista párt nemet mondott... Most úgy látszik, hogy a szocialisták már több rokon- szenvet és együttműködési készséget mutatnak, legalábbis a párt lapja, az Avanti feltűnően dicsérni kezdte Cossiga személyes képességeit. A kommunista párt lapja, az Unita pedig azt írta, hogy a párt felelősségteljes magatartást fog tanúsítani Cossiga kísérletével szemben. Ha más nem, „strandkormány” létrejöhet Olaszországban. így nevezi az olasz politikai nyelv a nyári időszak tartamára létrejövő kormányokat. Az bizonyos, hogy augusztusban az olaszokat már nem izgatja annyira a politika. „Ferragosto”, augusztus 15-e táján mindenki szabadságon akar lenni. Még a politikusok is. Az olasz polgárt most főképp a benzin-, gáz- és olaiA Somoza-diktatúra bukása utáni napokban, hetekben mind világosabbá válik, hogy a kis közép-amerikai állarn új vezetőinek nincs könnyű dolguk. Nemcsak azért, mert a fővárosban, Managuában hetekig folytak a harcok, súlyos veszteségek jelentkeztek emberéletben és anyagi javákban egyaránt. Az ország félig-meddig elvérzett a kegyetlen küzdelemben. Nehéz helyzetében az új kormány mindenkitől kér és vár és elfogad segítséget — az Egyesült Államoktól is. Illúzió lenne azt hinni, hogy a kis Nicaragua népe ilyen keserves helyzetben tudna-merne teljesen szembeszegülni az amerikai földrész vezető államával, az USA-val. Látnivaló, hogy a nicaraguai polgárság, amely képviselve van az új kormányban, az Egyesült Államokkal való kiegyezést szívesebben venné, mint azt, hogy újat húzzanak az amerikai kormánnyal, az amerikai hadsereggel, az amerikai nagytőkével. Természetesen akadnak igazi forradalmárok á mai nicaraguai vezetők között, de ők sem mindenáron kalandokat keresnek. Egyelőre pénz, pénz és pénz kell a békéhez, az újjáépítéshez Managuában: a latinamerikai gazdasági szervezet, a SELA caracasi ülésén _Ra- belo, Nicaragua képviselője közölte, hogy tíz év alatt két és fél milliárd dollár segítségre van szüksége a háború sújtotta országnak. Ezt mindenekelőtt a latin-amerikai országoktól szeretné megkapni Nicaragua. Pálfy József Élő jelkép Az egykori Iparkamara épülete — ma emlckdóm. A számítások szerint pontosan felette történt a robbanás. H irosima... Több, mint egy emberöltő óta a japán nagyváros több puszta földrajzi névnél: jelkép is egyben. Ugyanúgy összeforrott az atombomba pusztításával, mint ahogy Oradour, Auswitz, vagy Lidice nevét sem idézheti fel senki a hozzájuk tapadó szörnyű történelmi emlékek nélkül. A háborút, a megpróbáltatásokat, a halál poklait nem lehet rangsorolni. A borzalmat, a szenvedést lehetetlen skálán mérni, összehasonlítani. Miért van hát, hogy Hirosima mégis külön kategóriába sorolódik? A magyarázat sokrétű. Az 1945, augusztus 6-án majd félmilliós távolkeleti kikötővárosra ledobott bomba eddig nem sejtett, új rettenetét hozott az emberiség életébe, rövid percek alatt emberek tízezrei haltak, vagy sebesültek meg, váltak gyógyíthatatlan beteggé. A magasba emelkedő gombafelhő alatt kilométereken át csak romba dőlt, tűztől perzselt pusztaság maradt. A szenvtelen statisztikai adatok 140 ezer halottat említenek. És ez a halál nehezen távozik: a radioaktivitás láthatatlan sugarai évekkel, évtizedekkel később is szedték, szedik áldozataikat. A pusztulás súlyát az atomtámadás értelmetlensége csak fokozza. Az amerikai hadvezetés annak ellenére adta ki az új fegyver kipróbálására a parancsot, hogy tudta: Japán már felajánlotta hajlandóságát a béketárgyalások megkezdésére és a Szovjetunió hadba lépése is napokon belül várható. „A japán népért tettük, hogy megkíméljük a további pusztulástól” — hangzott a hivatalos amerikai magyarázat, amely képtelen elkendőzni a tényt: Hirosimát hidegvérrel az új fegyverfajta kipróbálásának színhelyéül szánták. Mint ahogy abban is egyetértenek a történészek, hogy az atombomba bevetése már a Szovjetunióval szembeni világpolitikai fellépést, a hidegháború nyitányát is jelentette. A z atomtámadás mai, 34. évfordulója az emlékezésen, az emlékeztetésen túl másra is szolgál. Figyelmeztet: a veszély nem múlt el. A világ arzenáljaiban ma is ezerszámra állnak a nukleáris fegyverek, amelyek pusztító ereje a Japán ellen bevetettek sokszorosa. S e figyelmeztetés mozgósító erejével tud igazán élő jelképpé válni Hirosima. Azzal, hogy mindannyiunkban tudatosítja: e veszély ellen az egész emberiségnek küzdenie kell. Sz. G. G ALS AI PONGRÁC: fáajor (fizi játékai 39. Gizinek érzéke volt, hogy emberi dekorációját a „hasznos” és a „kellemes” szabályai szerint keverje ki: az egyiket azért hívta meg, mert German előmenetelében „számított”, a másikat azért, mert különösen kedvelte, a harmadikat pedig, mert pezsdí- tően hatott a társaságra. De Bajor a Pilsudszky úti otthon és a házasság nyugalmában mellékhivatását, a karikatív emberszolgálatot is üzemszerűbben tudta gyakorolni. Édesanyjával valóságos kultuszt művelt. Szinte a végletekig. A túlcsorduló érzelmekig. A giccsig. A színházban soha, de a magánéletében bizony előfordultak ilyen mértéktévesztései. Egyik kedves „gegjét” Zilahy Lajos is fölhasználta Utolsó szerep című színművében. Gizit az édesanyja betegsége szüntelen aggodalomban tartotta; rágta magát, hogy a baj súlyosságát az orvos, s a beteg eltitkolja előtte. Arra gondolt hát, hogy megismétli a régi, ótátrafü- redi játékot: arcát öreggé maszkírozza, beöltözik a Mama ruhájába, és a sűrűn lefüggönyözött szobában fogadja a doktor látogatását, így is történt. Gizi, a színpadi változat szerint, oly élethűen játszotta szerepét — ellesve az agyvérzéses betegek szájmozgását, hangját, gesztusait —, hogy az orvos későn kapcsolt, miután a titkolt diagnózist elárulta neki. De ez a történet nemcsak valóságnak volt valószínűtlen. Rossz volt darabnak is. Jellemző, hogy mihelyt a színpadi énjével szefnbesítet- te önmagát és ötletét a dráma -fiktív közegében valósította meg — egyszerre visz- szahőkölt tőle. „Utáltam magam — mondta 1939 őszén, a Mama halála után —, és utáltam a szerepet ...” • Fejedelemnői és szolgáló- leányi gondoskodását a rokonokra, sőt a rokonként kezelt idegenekre is kiterjesztette. Keresztfia, Vajda Miklós — ma már ismert irodalomtörténész és műfordító — csak vendégként lakott a Pilsudsz- ky-villában. De ezek a napok magát a Gyermekkort, a karácsonyreggelek ébredését, a megvalósult Ismeretlen Birtokot jelentették számára, amelynek hiányát a sors sorozatos „happy end”-ekkel sem tudja pótolni. A Beyer és Germán család tagjai már nemcsak elfogadták,«! is várták, számon is tartották, meg is mérték Gizi jótéteményeit. Bajor Gizi rokonának lenni egy banktőke kamatainál biztosabb összeget jelentett a családi könyvelésben. Aztán a többiek: a barátok, kollégák, művésztársak! Gizi értette a módját, hogy adományaival senki érzékenységét meg ne sértse. Segítőkészsége tapintatos volt. Szinte szégyenkező. Ügy adott, mintha egy általa elkövetett vétséget akarna jóvátenni. Megkésve, s egyben bocsánatot kérve a késedelemért. A harmincas évek derekán kezdte el híres képzőművészeti aukcióit is. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója havonta kiválasztott egy-egy kiváló, de rossz módú mestert, és műveiből házi tárlatot rendezett. A színésznő pedig a szervezés munkáját vállalta. Felhívásokat, részvételi jegyeket nyomatott, s meghívta ismerőseit az esedékes festő, vagy szobrász műtermébe. Itt tombolával tarkított tárlatlátogatást rendeztek. A legkisebb részvételi díj 20, 50, majd 100 pengő volt. De a meghívottak — neves közéleti férfiak, arisztokraták, iparbárók és part- nerükv— ezt az összeget is könnyen kivágták a zsebükből; ha nem is éppen műpártolói buzgalomból, hát a hozzáértés látszata, vagy egy gáláns délután kedvéért. A nyeremény különben a házigazda valamelyik képe, szobra volt. Bajor Gizi a negyvenes évek elején — e döntést, választást kívánó korszakban — is a nagyszívű, nagykalapos „grand dame”-ot játszotta, aki mosolyogva integet át a válságok felett. De érzelmeivel már a baloldalon állt. Még ha pontosan nem tudta is: hol van a baloldal? Ellentmondó szerepét hadd jellemezzük egy történelmi groteszkkel. Horthy 1949 februárjában országlásának húszéves jubileumára készült. E napot .ünnepnek tervezték: rendkívüli parlamenttel, operaházi díszelőadással, fogadásokkal és bankettekkel. Még a népkonyhákat is utasították, hogy aznap háromfogásos ebédet osszanak. Aztán kezdték szőkébbre gombolni a gallért. (Folytatjuk) rí rfiinTfi -/ii >i*i
