Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 5. Varga Gyula főművezetővel az üzemi Fáradtnak látszik. Miért? helytállásról — Korábban mentem be az üzembe. Ellenőriztem az éjszakás műszak termelését, mert úgy éreztem, hogy az a gárda kevesebbet dolgozik, mint amennyire képes. £ Nem bízik a beosztottjaiban? — A bizalom még nem jelenti azt, hogy vakon elhiggyünk mindent. Természetesen bízom a hozzám tartozó üzemrész munkásaiban, művezetőjében, csoportvezetőjében, azonban ez nem zárja ki, hanem feltételezi a rendszeres ellenőrzést. Csak ha magam is ott vagyok az emberek között, akkor látok tiszta képet a termelésről. A Ön 15 éve dolgozik a vegyiparban. Tíz ^ éve múlt, hogy az Alkaloida Vegyészeti Gyárba került. Főművezető, akinek a Kémia VI. üzemben négy műszakban negyven beosztottja van. A közvélemény úgy tartja, hogy ez a beosztás ütközőpont a vezetés és a munkások között. Termelésirányító, akinek a végrehajtás a feladata. Miben önálló akkor az önök vállalatánál egy főművezető? — Ne tévesszük össze a feladatok végrehajtását az utasítások szolgai követésével. Nálunk — s úgy vélem, másutt is — gondolkodó emberekre van szükség, akik úrrá tudnak lenni a termelés napi problémáin. Egyébként az önállóság szerintem egyrészt függ I a pillanatnyi főnöktől, másrészt saját magamtól. Itteni pályafutásom alatt volt olyan üzemvezetőm, aki szabad kezet adott a termelésben, a rám tartozó dolgokban, de akadt olyan is, aki mellett kevésbé volt szava az embernek. Amikor azt mondtam, hogy önmagámtól is függ az önállóság, akkor arra gondoltam, hogy mennyire van ambíciója egy embernek. Hiszen ismerek olyat, aki bemegy, igyekszik kellemesen eltölteni a nyolc óráját, s várja a műszak végét. Aki viszont bázik. nem dolgozik, az nem hij't gy gondolom, tanulságul szolgál | ez az eset a munkásoknak és qaindazoknak, akik szeretnek demagóg módon fecsegni az üzemi demokráciáról anélkül, hogy az emberek véleményét meghallgatnák és csak azután döntenének fy, / — Csak azt hiszi, hogy nem csinál hibát. Mert személy szerint erkölcsi hibát vét, hiszen látja a hozzá beosztott dolgozó, hogy a főnöke a munka könnyebbik végét fogja meg. Ezzel rossz példát mutat, nem várhatja el a beosztottól — nincs hozzá erkölcsi alapja —, hogy becsületesen dolgozzon. Másrészt az ilyen embernél a munkaszeretetben lehet hiba. Hiszem, hogy aki szívvel-lélekkel dolgozik, az képes megoldani az üzemben felmerülő problémákat. A Segítsen egy kicsit! A Kémia VI. üzem ^ elnevezés a kívülállónak nem mond semmit. Mi ennek az üzemnek a szerepe a gyár életében? — A vállalat egyik' legfiatalabb üzeme á miénk. A termelés két évvel ezelőtt indult meg. Olyan gyógyszer-intermediert — vagyis az alapanyag és a késztermék között lévő terméket — gyártunk, amely teljes egészében tőkés exportra kerül. Egy félszintetikus penicillinszármazék egyik összetevője a gyártmányunk. A létszámunk 115 emberből áll, akiknek a fele számít a törzsállományba, vagyis azok közé, akik az üzem állandó dolgozói. A többieket hosszabb-rövidebb időre más üzemből irányították hozzánk. ® Mi értelme van ennek az átirányításnak? — A próbaüzem után fél évre leálltunk. Három hónapja, májusban indultunk újrá. Természetes, hogy a munkások addig másutt tevékenykedtek. Az üzem létszáma sem alakult ki rögtön, hanem lassabban töltődött fel. Ennek egyik előnye, hogy igen fiatal az itt dolgozók átlagéletkora. A másik oldal: a kisebb szakmai gyakorlat, nemegyszer a felelősség hiánya viszont hátránynak bizonyul. Ám a kisebb rutint jól pótolja a lelkesedés, hogy nem ismernek lehetetlent a nálunk dolgozók. Ugyancsak a minőség javulását jelzi, hogy az idén végzett gyógyszergyártó szakmunkások több, mint harmadát, 11-et mi kaptunk meg. A A főművezető nappal dolgozik, a terme- ^ lés viszont folyamatos. Előfordul, hogy éjszaka felzörgetik a lakásán valami miatt? — Van olyan eset, amikor a bent lévő művezető, csoportvezető hatáskörileg sem illetékes intézkedni. Ilyenkor természetes, hogy megkeresnek. Olyan is előfordul, hogy kijönnek, elmondják a termelést akadályozó tényezőt, s ott helyben tudok utasítást adni, hogyan dolgozzanak. Máskor viszont be kell menni az üzembe, a helyszínen intézkedni. Az, hogy a lakótelep itt van a gyár mellett, lehet, hogy könnyebbé teszi ezt az utat, hiszen ha jól meggondolom, volt olyan eset is, amikor a bent lévő művezető nem mert felelősséget vállalni, azért keresett meg engem. Tud-e különbséget tenni a között? beosztottak — Tudok. Elég, ha a csoportvezetők példáját hozom. Az egyik elvégeztet olyan dolgokat is a műszakban, amit a másik nem tesz meg. Ügy irányítja a csoportot, hogy többet termelnek. A tapasztalat az, hogy a munka hatékonysága a,délutános és az éj-'! szakás műszakban csökken. Ha a művezető úgy gondolkodik, hogy neki megvan a műszakos bérpótléka, megkapja a prémiumát, ha az átlagszintet közelíti, akkor könnyen elcsúszik a differenciálás. Es ha a főnököt meghívják egy sörre? ,pofa” — Rólam tudják, hogy úgysem megyek el. Nem mondom, hogy nem volt olyan, amikor leültem a beosztottakkal. Azok, akik arra gondoltak, hogy fizetnek egy kört, s akkor jobb lesz a helyzetük, tévedtek. Akivel egy kicsit is közelebbi, emberi kapcsolatba kerülök, attól még többet követelek. Ügy hiszem, hogy ez a tisztességes dolog. £ Hogyan differenciálnak a béremelésnél?- Megpróbáltam bevonni a művezetőket, csoportvezetőket. Tudtuk, hogy mennyit lehet osztani, és milyen feltételek között. Nem sok embernél volt nagyobb eltérés az én elképzelésem és a javaslatok között. Ez került aztán az üzemi négyszög elé, amely minimális módosítással fogadta el a javaslatot. Sokkal jobban lehet differenciálni a prémiumnál, ami egy negyedéves munka mércéje. Ott előfordul többszörös különbség az egyik és a másik munkás között. Persze nem tévedhetetlen az ember, mert volt, hogy utólag hallottam: túl sokat javasoltam valakinek, akiről úgy láttam, becsületesen dolgozik. Arról viszont nem tudtam, hogy csak akkor ilyen, ha figyelik. A művezető dolga lett volna, hogy előbb, a prémium megállapításánál szóljon, s ne utólag kerüljön sor reklamációra. A Tiszavasváriban telepedett le. Felesége ^ is az Alkaloidában dolgozik, három gyermeket nevelnek. A gyárhoz, a lakáshoz való kötődés nem jelent kiszolgáltatottságot? — Az embernek arról kell döntenie, menynyire komolyan veszi a munkáját. Volt eset, amikor családostól itt akartuk hagyni Tisza- vasvárit. A megromlott munkahelyi légkör, sok-sok apróság miatt gondolkodtunk a távozáson. Ezt már kár bolygatni. Amikor maradtunk, akkor amellett döntöttünk, hogy végezzük a munkánkat a lehető legjobban. £ Ennek megvan az elismerése? — Talán. A Az elismerésnél arra gondolok, hogy egy ^ most végzett szakmunkás a különböző pótlékokkal majdnem annyit kereshet egy hónapban, mint egy technikusi végzettségű főművezető, vagy egy mérnök. Hol van akkor megfizetve a nagyobb szaktudás, a jóval nagyobb felelősség? — Sokkal bonyolultabb ez a kérdés az egyszerű fizetéskülönbségnél. Az országos szakmai bértáblázat kialakított egy „mű” feszültséget; akkor is adni kellett, amikor nem volt teljesen indokolt. A vállalat másik gondja, hogy vidéken van, neki szakember kell. Egy frissen végzett diplomás úgy jön ide, ha lakást kap. Fizetést is úgy kell neki adni, hogy tudják: az itteni kereskedelmi ellátás igen gyenge. így alakul ki a másik feszültség, hogy az idősebbek sokszor úgy érzik, anyagilag nincsenek úgy dotálva, mint a most érkezettek. A Az üzemről szólva említette, hogy teljes ^ egészében tőkés exportra termelnek. Ezek szerint önöknek igazán tudni kell. hogy a világpiac változásai mennyire fontosak. Mit tehetnek önök a jobb termelésért? — Röviden fogalmazva nekem az a lényeges, hogy határidőre teljesítsük a tervet. Vagyis az exportban a termelésen keresztül vagyunk érdekeltek, illetve az üzem, a munkás és a vezető a prémiumon keresztül mérheti munkája eredményességét. Ha az anyagfelhasználás, a fajlagos mutatók nem úgy alakultak, ahogy kellett volna, akkor alaposabb elemzésre, több beszámoltatásra van szükség, hogy az okokat feltárjuk. Különösen azért, mert a prémium nem kizárólag a mennyiségre ösztönöz, hanem a termelékenységet helyezi előtérbe. A Mennyire befolyásolja a gyártást az alapanyag-ellátás ? — Az alapanyag egy része importból származik. Az ottani beszerzési nehézségekről nem tehetünk. Ami viszont más vegyipari üzemekből jön, ott sokat számít a rugalmasság. Az egyik alapanyagot például Sajóbá- bonyból, az Észak-magyarországi Vegyi Művektől kapjuk. Megesett, hogy a tartálykocsi késett, ezért teherautóval mentek az anyagért, hogy ne álljon a termelés. Másszor az ügyeletes meós éjszaka is bevizsgálja az érkezett anyagot, hogy reggel, a termelésnél használni tudjuk. A És az anyagtakarékosságnál mit. tudnak w tenni? — A technológia, a műveleti utasítások megszabják a felhasználást. Persze ez még kevés, olyan felvilágosító munkára'van szükség, amikor például a centrifugánál dolgozó tudja, hogy ha hibázik, akkor abból milyen kára származik az üzemnek, a vállalatnak. Mindenkivel úgy kell elbeszélgetni, hogy az okokat ismerjük, hol keletkezhet rossz gyártmány, mi lehet a megoldás, a megelőzés. Mikor a társaság nagyjából „összerázódik”, tehát kialakul egy jó gárda, akkor könnyebb mindez. A Vannak-e olyan megoldások, amelyek ^ javítják a termelés hatékonyságát? — A termelés számai magukért beszélnek. Májusban 27 tonnát termeltünk, júniusban már 32 tonnánál tartottunk, három műsza^ kos üzemelés mellett. A termelés nálunk szakaszos, és a növekedés olyan szervezési intézkedéseknek köszönhető, mint az, hogy a hétfői kezdéshez már vasárnap délután és éjszaka bejött 2—3 ember, aki előkészítette a termelést. A júliusi termelésűn!? viszont másfélszerese az egy hónappal korábbinak. Négy műszakot vezettünk be, vasárnap is dolgozunk. Az eredményesség könnyen mérhető, hiszen a másfélszeres teljesítményhez csak egyharmaddal több létszámra volt szükség. A Ön négy évvel ezelőtt megkapta a „Ki- “ váló Üjító” kitüntetés arany fokozatát. Ebben az üzemben lehet új megoldásokon gondolkodni? — Az újításokra mindenütt van lehetőség, támogatni érdemes. Engem a mostani elbü rálási rendszerben a viszonylag hosszú idő, az apró ötletek kisebb megbecsülése bosz- szant. A sok kicsi sokra megy közmondást érdemes figyelembe venni, amikor nagyobb támogatást kér ez a tevékenység. A Eddig csak a közvetlen termelésről bc- ” széltünk. Ám ön az üzem politikai életében is részt vesz, mint a pártvezetőség tagja. Mit tehet egy alapszervezet a jobb munkáért? — Az alapszervezethez tartozó két üzemben az utóbbi fél évben üzemvezető-csere volt. Ez hasznosnak bizonyult, a pártvezetőség is könnyebben végzi a dolgát. Munkánkat talán egyszerűbbé teszi, hogy a gyár felső műszaki vezetésének párttagjai közül is többen ehhez az alapszervezethez tartoznak. Taggyűlésen, a politikai munkában az a cél, hogy a felső vezetők láttán az egyszerű munkás párttagok ne bizonytalanodjanak el, mindig mondják el azt, ami a termelés, a közössgg érdekében a munka javítását eredményezheti. A Milyen politikai munka szükséges ah- ^ hoz, hogy mindenki tudja: az adott munkahelyen kell többet produkálni ahhoz, hogy eredményesebb legyen a vállalat, az ország fejlődése? — Semmi esetre se nagy „hegyibeszédeket” kell tartani ezért. Inkább amit az előbb hoztam példának az anyagtakarékosságnál. Tudatosítani minden munkásnál, milyen munkavégzésre van szükség ahhoz, hogy ő a legjobb minőséget produkálja, a legeredményesebb legyen a munkája. Egyéni elbeszélgetésekre, meggyőző munkára és példamutatásra van szükség. 0 Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM rVasárnapi | UINTERJÚJ T alán helyesebb, ha megszólítás nélkül kezdem ezt a levelet, hiszen a dolgokat már nem lehet meg nem történtté tenni és e sorokat inkább mások okulására vetettem papírra. Hosszú ideig úgy tűnt az egyik nagy nyíregyházi gyárunkban, hogy ön az üzemi demokrácia védőangyala, a munkásérdekek bajnoka. Szeretett ebben a szerepben fellépni és tetszelegni. Csaknem két évig sikerült is. Alig akadt olyan tanácskozás, amelyen ne a Munka Törvénykönyvvel, vagy hivatalos közlönyökkel jelent volna meg. Bármilyen kérdés került terítékre, ön mindig készen állt odaillő passzust idézni, látszólag bizonyítva, valójában megtévesztve másokat, hogy ön csakis a munkások érdekében repliká- zik. Végül is kinyílt a munkások szeme és önnek szégyenkezve kellett távoznia a gyárból. Felmondott, de az igazsághoz tartozik: azért, mert a munkások nem bíztak tovább önben. Sőt: szemébe mondták, hogy becsapta őket. Nem beszélte meg a munkásokkal például azt a béremelési javaslatot, amelyet nevükben, mint döntést adott át az üzemvezetőnek. Pedig — teljesen mellőzve a demokráciát — nem kérte a véleményüket, amikor arról volt szó, hogy a 8 ember között — akiknek bizalmija volt — a 4,70 forintos bérkeretjavítást az elvégzett munkának megfelelően el kellett osztani. Az üzemvezető a művezetőkkel és a csoportvezetőkkel közösen, körültekintően mérlegelt, ki mennyi béremelést érdemel. Erről elkészítették elképzelésüket. Ehhez kérték az ön javaslatát. ön nem értett egyet elképzelésükkel. Ezt írásban indokolta. Valójában azzal vádolta az üzemvezetőt. hogy megsérti a bizalmi jog- és hatáskörét, mert nem a rendelkezéseknek megfelelően járt el, hanem — idézem, amit írt: „A szákszervezeti bizalmit kész tények elé állítja, s fontos döntéseknél kizárólag aláírást vár tőle.” Vádolta a művezetőt is; kivételezéssel, mások favorizálásával, s azzal, hogy egyes munkásokat fekete bárányként kezel. Ha így lett volna, akkor ön valóban az üzemi demokrácia védőangyala, a munkások szószólója. Először meglepte fellépése az üzemvezetőt is. ön írta a bér- elszámolási ügyben: „A bizalmi (mármint ön) a döntését választóival együtt alakította ki, figyelembe véve a gyszt (gyári szakszervezeti tanács) határozatát. Nincs jogom, hogy a választóimmal kialakított döntést megváltoztassam.” ön nemhogy megváltoztatta a munkások döntését, de még csak a véleményükre sem volt kíváncsi. Pedig ez lett volna a helyes, demokratikus eljárás, ön a 4,70 forintos béremelési keretet úgy osztotta el, hogy saját magának 1 forint emelést javasolt, míg a többi 7 munkásnak összesen' 3,70 forintot. így tartotta „igazságosnak”. Erről a villanyszerelők, műszerészek nem is sejtettek semmit, önkényesen járt el, visszaélt az emberek bizalmával és a szak- szervezeti bizalmi hatáskörével. Még szerencse, hogy az illetékes gazdasági vezetőnek feltűnt az ön igazságtalan „mérlegelése”. Lehetetlennek tartotta azt, hogy az emberek ilyen elosztást javasoljanak hiszen jól tudták, hogy a csoportban önnek volt az egyik legmagasabb ói éré, annak ellenére, hogy sok mind' ,ől kihúzta magát, s nem egy alkali anal megjegyezte bizonyos munkákra hogy azokat nem csinálja, mert sza .ettségét tekintve lealacsonyítóak i nézve. Csak azért tűrték, viselték zgága természetét is, mert abban a emben voltak, hogy mégiscsak az L dekeiket képviseli. S az is köztudorr volt, hogy a többiek jobban húz: minőségileg jobb munkát végeztek, at ön. Az emberek megkerülésévéi tett javaslatot a bérkeret ilyen igazságtalan elosztására. Lényegében saját malmára hajtotta a vizet. Ezt a munkások csak akkor tudták meg, amikor kérték, hogy az üzemvezető az szb-titkár jelenlétében tájékoztassa őket az ügyről. Felháborodtak és leváltották önt bizalmi tisztségéből. Rádöbbentek hogy csak fecsegett az üzemi demokráciáról, valójában saját pecsenyéjét sütögette, önző, egyéni érdeket képviselt a közösség rovásá- ra.
