Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
1979. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á bértömeg H közgazdasági példabeszéd szerint az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepreges- sen, hanem, hogy az utca tiszta legyen. Az elv világos, a gyakorlat viszont sorra produkálja a váratlannak tetsző helyzeteket, így azt, hogy bér is van, tisztítandó út is van, de a munkára nincs elég jelentkező. A köztisztasággal foglalkozó vállalat egyik lehetősége — amennyiben ezt a reá vonatkozó előírások megengedik —, felosztani a meglévő létszámra a teljes bérmennyiséget, s ennek fejében többletmunkát követelni, azaz úgy megnövelni az egy-egy dolgozóra jutó, rendben tartandó útszakaszt, hogy mindenütt legyen a feladatnak gazdája. Példánk — ma már — nem számít ritkaságnak a gazdálkodó szervek gyakorlatában. A fokozatosan terjedő bértömeg-gazdálkodás kétségtelenül a teljesítménytartalékok fölszabadítója lehet, hiszen — látszatra — egyetlen kötöttséget jelöl meg: a vállalatnál — a szövetkezetnél — dolgozóknak kifizetett összes bér évi mennyiségét, mondjuk tízmillió forintot. Ennek a summának a túllépése szankciókkal jár; a részesedési alap terhére a költség- vetésnek járulékot kell befizetni, mégpedig progresz- szíven emelkedő kulcs szerint. Ennek indoka a bér- kiáramlás ésszerű korlátozása, bár kétségtelen: ugyanakko* alamelyest lefékeződik bértömeg-gazdálkodásban rejlő ösztönzés is. Ha viszont a cég nem lépi túl a tízmilliós — példabeli — keretet, akkor önállóan, tetszése — érdeke — szerint dönthet arról, hogy feladatai ellátásához megelégszik-e száz emberrel, s ad-e nekik havi 8333 forintos átlagkeresetet, vagy ezt a létszámot megtoldja további hetvenöt fővel, igaz, akkor az átlagkereset 4761 forintra csökken. Napjainkban a bértömegszabály ozásn. k két fő típusa használatos. Az egyik az úgynevezett abszolút, a másik a relatív bértömeg meghatározása. Az első forma a kifizethető bér összegét függetleníti a vállalati tevékenységtől, s a bértömeget legtöbbször kívülről, az irányítóazervek írják elő a gazdálkodónak. Főként ott alkalmazzák, ahol nincs mód a vállalati teljesítmény és a bérfejlesztés összekapcsolására, s így a bérnövekedés a bértömeg határozott százalékát teheti ki. Szerepe van ott is, ahol — népgazdasági érdekeltségből — a létszám további bővítését nem tartják kívánatosnak, esetleg mérséklendőnek vélik. Ilyen alapon gazdálkodnak a bérrel, például a tervező-, a beruházáslebonyolító vállalatok, a kutatóintézetek, ez érvényesül a városi tömegközlekedésben, a vasútnál. A másik formánál a vállalat tevékenysége egyben meghatározója a fölhasználható bér mennyiségének is, bizonyos automatizmusok segítségével, így például — de nem minden esetben — a vállalat által a hozzáadott érték egyszázalékos növekedése automatikusan lehetővé teszi a bérek összegének 0,4 százalékos gyarapítását stb. A cég tehát választhat: ha növeli a hozzáadott értéket, akkor vagy emeli a már ott dolgozók keresetét, vagy új munkaerőket vesz fel, ha működésének gazdaságossága ez utóbbit indokolja. □ olt idő — nem is olyan régen —. amikor a biztosított bértömegnövekedés kényelmes támaszként szolgált a gazdálkodóknak, mert az mindenképpen járt. Ma egyre inkább abba az irányba halad az ösztönzés, a szabályozás, hogy a bérnövekményt teljesítménynövekmény alapozza meg, azaz érvényesüljön a valamit valamiért elve. Persze, önmagában a bértömeg-gazdálkodás sem tud segíteni azon, hogy például — amint azt egy fölmérés kiderítette — a vállalatoknál kutatással, fejlesztéssel foglalkozók átlagos havi bére 10—22 százalékkal — ösz- szességében 16,3 százalékkal — volt csak nagyobb a teljes nem fizikai foglalkozású állomány átlagos bérénél. Mint a példa is bizo^ nyitja: a lehetőségeket jobban ki kellene használni, mert a bértömeg-gazdálkodás a teljesítménytartalékok föltárásának ugyan eredményes formája, de ma még jórészt csak ígérete. Veress Tamás AHOGY A FIATALOK LÁTTÁK Párbeszéd pályakezdőkkel valójában csak belehallgattam a KÉRDEZZ-FELELEK, DE MÉGIS KOMOLY, A FIATALOK ÉLETÉT, JÖVŐJÉT FORMALÓ ESZMECSERÉBE, AMELY A PÁLYAKEZDŐK ÉS A GAZDASÁGI, TÁRSADALMI VEZETŐK KÖZÖTT ZAJLOTT MÁR KÉT ÓRÁN KERESZTÜL A KE- MÉV-NÉL. EGY ILYEN KÖZÖS GONDOLKODÁSNAK SE VÉGE, SE HOSSZA, NEM LEHET BEFEJEZNI, CSAK IDŐBEN ABBAHAGYNI. A GONDOLATOK, KÉRDÉSEK TOVÁBB ÉLNEK. csakhogy a gyakorlatban is bátorítani kell a pályakezdőket. Igényelni is azt, hogy véleményt mondjanak, vitázzanak. Ezért nem szabad Őszinte, nyílt és demokratikus beszélgetés volt. Sok tanulsággal. Egyik fiatal ezt mondta: „Van olyan érzésem és tapasztalatom, hogy a termelési gyakorlat itt nyaralás.” Akadtak, akik kuncogtak, mások morogtak vagy félhangosan tiltakoztak. Nekem tetszett a véleménye. Nem azt kerestem, mennyi belőle az igaz. Biztosan volt némi túlzás benne. Ő így látja. Különben is, ha egy életerős fiatal diplomás úgy érzi, hogy nem „terhelik” meg munkával, van benne valami. Tenni kell róla. S, ha igényli a munkát, a nagyobb terhelést, biztosítani kell részére. Ne igyekezzünk a munkáról lebeszélni, s a gyakorlat helyett a „nyaralást” biztosítani. Legyen sikerélmény Elfogadható, ahogyan erre az igazgató reagált. „Vigyázni kell a fiatalokra — mondta — nehogy túlterheljék őket. Ügyelni kell, nehogy belebukjanak egy nehezebb feladat megoldásába. Természetes, szükséges gondoskodni arról is, hogy sikerélményük legyen.” Úgy vélem azonban, hogy kinek-kinek a terhelést, a megbízatást a képességeihez. munkabírásához kell mérni. Jólesett hal- — lani. tapasztalni, hogy a fiatalok közül többen szakmájukon túlláttak, érdekelte őket más is. Egyikük ezt kérdezte: „Milyen irányban fog fejlődni a vállalat? Milyen a kapcsolata a társvállalatokkal?” A válaszadók feltárták a fiatalok előtt a vállalat gondjait, hitelpolitikáját, partner- kapcsolataiba beavatták őket, szóltak a beruházási gondokról, s a válasz kíséretében elhangzott gondolat tetszett, így szólt: „Szükséges elmondani mindezt itt, mert ezeknek a munkáknak ti lesztek a derékhada, a megvalósítói.” Nem véletlen, hogy ez a légA z a véleményem, hogy nincs értelme olyan nagyon dicsőíteni Ádá- mot és Évát, mert felfedezték a szerelmet. Ha helyesen végezzük az elemzést, amiként én tettem, könnyen beláthatjuk, hogy a szerelem nem bonyolult matematikai egyenletekből született, sem álmatlan éjszakák eredményeként. A leglai- kusabb ember is rögtön felfoghatja, hogy más dolgokat sokkal nehezebb volt felfedezni. Például a varrótűt. Persze, miután ez már megvan, akadhat, aki alábecsüli a varrótű zseniális feltalálóját, mondván, hogy az egész nem más, mint egy darab vékony acél, melynek kihegyezték a végét. De kérdem én az ilyen könnyelműen gondolkodókat: „Hát a tű foka ? 1” Remélem, olvasóink között nincs olyan beképzelt alak, aki azt bizonygatná, hogy számára mi sem lett volna könnyebb, nál érthetetlenebb, minél többször magyarázzák. Hát nem rendkívüli, hogy ennek a meleg füstnek az eredményeként Juan Ángel Cardi: A szerelem felfedezése mint a tű fokát felfedezni. Ám hogy meg ne vádoljanak, miszerint triviális példákat hozok fel. vegyünk egy sokkal nevezetesebb esetet, a mozdonyt. Ne feledkezzenek meg róla, hogy a gőzmozdony feltalálóinak azzal a rejtéllyel kellett kezdeni, amit vízgőznek neveznek, és ami számomra anbármely városban a leghétköznapibb módon jegyet válthatunk, hogy egy más városba utazzunk, függetlenül az elkerülhetetlen késésektől, amelyek bizonyára csak a szkeptikusokat csüggesztik el, akik ama megmagyarázhatatlan tény miatt nem hisznek a telefonban, mert az általuk tárcsázott szám mindig foglaltat jelez. Szóval, lehetetlen nem egyetérteni azzal, hogy minden nagy találmány — a konzervált szardíniák halászatát, a virsli bőrét és a hálósipkát is beleértve — sokkal több gondot és álmatlanságot okozott a felfedezőinek, mint Adámnak és Évának okozhatott az igazi bűn agyondicsért felfedezése. Akik ismernek, tanúsíthatják, hogy én egyáltalán nem vagyok zseni. Ennek ellenére, ha a szerelem eddig nem volna felfedezve, én — tegyük félre a szerénységet — azzal foglalkoznék, hogy felfedezzem. Feltéve persze, hogy ha a csinos Rosita a szomszédunkból hajlandó lenne együtt dolgozni velem ... (Fordította: Zahemszky László) kör bátorítólag hatott. Záporoztak is a „kényesebb”, kérdések is. „Miért nem kérdezik meg egy-egy fontosabb szakmai kérdésben a pályakezdőket, hiszen ők abban a legfrissebb tudományos ismeretekkel rendelkeznek?” Vagy: „Meddig tekinthető valaki pályakezdőnek? Mikor tér át a vállalat a számítógépes termelésprogramozásra? Igénylik-e az idősebbek a pályakezdők tudását? Kibontakozhat-e a tehetsége?” Bátorítani a kezdőket Vita alakult ki. Jogosan foglalkoztatta a matematikust a programozás. A türelmetlenkedő mérnökfiatalt az, hogy miért késnek legújabb technológiai eljárások bevezetésével, a szárnyalóan gondolkodót a megszokás, az idősebbeknél tapasztalható rutin, esetleg közömbösség. A szakmában elismert főépítés-vezető is szót kért, bátorította a fiatalokat. „A véleményünkért meg is kell küzdeni. S, ha valamelyik fiatal úgy véli, használható javaslata .van, álljon ki mellette.” Jó ez biztatásnak ilyen plénumon, megsértődni. Szokásokat megváltoztatni, új, hasznosabb építési módszereket, eljárásokat bevezetni mindig küzdelemmel is jár. Ha sikerül is egy-egy korszerűbb eljárást alkalmazni, még nem biztos, hogy el is fogadták. Pedig ez a cél. Ehhez szükséges átformálni az emberek gondolkodását, megnyerni őket. Ez hosszú folyamat. Az újat nehezen fogadja el az ember, ami a régi gyakorlatát akarja megszüntetni. Áz oklevél csak jogosítvány Egyik pályakezdő mérnök kérdezte: „Elláthat-e üzemmérnök művezetői feladatot?” Furcsán fogalmazott kérdés. Úgy tűnik, mintha lealacsonyító lenne számára. A válasz: „Igen, elláthat, csak az a kérdés képes-e rá?” így igaz. Ugyanis a mérnöki oklevél csak jogosítvány, azt az életben kell megvédeni. Egyáltalán nem szégyen az, ha ezt művezetői beosztásban bizonyítja. Egyik fiatal mérnök a tanácskozás után mellém sze-1 gődött. Ö hallgatott a fórumon. Megkérdeztem, miért nem szólt? „Ezen a fórumon nem illett a közvetlen főnökömet dicsérni” — válaszolta. Talán hasznos lett volna hallani véleményét arról a másik nemzedékről, akiktől a stafétát át kell majd venniök. Farkas Kálmán Exportcsomagolók Egy dobozba 600 és kétezer között fér a ruhákból. Az exportcsomagolás pontosságot követel. (Császár Csaba felvétele) Kis dobozokat nagyobb dobozokba raknak — a külső szemlélőnek mindössze ennyi látszik, ha Tiszamogyoróson felkeresi a Gyorsszolgálat Szövetkezet exportcsomagoló részlegét. Az itt dolgozó 15 ember nagyon fontos munkát végez. Főleg a ruházati üzemek exportra kerülő tételeit csomagolják a nemzetközi előírásoknak megfelelően, s látják el megfelelő felirattal. A budapesti székhelyű szövetkezet azért létesítette ezt az üzemét, hogy a szovjet határhoz közel — ide megy az áru legnagyobb része — rövi- debb legyen a szállítási távolság. A hazai ruházati üzemek nagy része teherautókkal küldi a ruhákat a szövetkezet csomagolórészlegének, ahol a megadott utasítások szerint küldik a megrendelőknek az árut. (lb) írógépszalag milliós tételben Osztrák céggel kooperál az Irodagép Vállalat Az ügyviteli és adminisztrációs munkát jelentősen segítik a mechanikus, valamin! elektronikus irodagépek. Az ezekhez szükséges szervizszolgáltatást megyénkben az Irodagéptechnika Vállalat nyíregyházi egysége látja el. Többek között itt javítják az író-, számlázó-, könyvelő-, pénztár-, fénymásoló, sokszorosító-, asztali és zsebszámoló, illetve szervezőautomata gépeket. A vállalatok túlnyomó részével szerződéses viszonyban vannak. A megrendelőknek ez egyrészt azért előnyös, mert az eszközeiket rövid átfutási idő alatt megjavítják, másrészt rendszeresen átvizsgálják, s a kellő karbantartást is elvégzik a berendezéseiken. Ez viszont nem jelenti azt, hogy akikkel „alkalmi” kapcsolatban vannak, azoknak nem dolgoznak lelkiismeretesen. Az alkatrészellátás az utóbbi időben sokat javult, ennélfogva a rájuk bízott eszközöket gyorsabban javíthatták meg. A meghibásodások zöme a szerződésen kívüli partnereknél a gépkarbantartás elmulasztása miatt van. A szerelők ahol megfordulnak elmondják, hogy mire vigyázzanak, mit „nem szeret a készülék*”, sőt nem felejtkeznek el a szükséges munkavédelmi előírások ismertetéséről sem. Az ITV idei árbevételi terve szervizszolgáltatásból 8,5 millió forint. E mellett, mintegy 50 milliós értékben gyártó tevékenységet is folytatnak. Hazánk évi 1,2 millió teigen jelentős munkát végeznek a műhelyben a műszerészek. Képünkön: a forgalomban lévő pénztárgépek javítását végzi: Zajácz Pál, Vaskó László és Fignár István. (Császár Csaba felvétele) keres írógépszalag szükségletét teljes egészében a nyíregyházi kollektíva állítja elő. Ezt egy osztrák céggel kooperálva végzik. Ausztria adja az alapanyagokat, s cserébe évente 200 ezer tekercs szalagot kapnak. A csomagoláshoz szükséges műanyag dobozokat a nyírpazonyi Zöld Mező Tsz készíti. Az ITV új termékkel jelentkezik a hazai piacon. Novemberben megkezdik a számítógépek kiíróegységéhez nélkülözhetetlen (226-tól 420 milliméter szélességig terjedő) úgynevezett komputer festékkendők gyártását. Fejlesztési elképzelésük: a jövőben itt helyben megoldják az ASCOTA 1750—1840 típusú könyvelőgépek javítását. A megyeszékhelyen kívül még Mátészalkán is van egységük. Az elektronikus zsebszámoló és kisebb könyvelőkészülékek javítását e városunkban is meghonosítják. (Cs. Gy.)
