Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 3. Utak... városok... emberek... í. Egy hónappal ezelőtt, ami­kor kis Ladámmal, egy sá­torral és néhány térképpel felszerelkezve átléptem a ha­tárt, már javában tartott a benzinriadó. így hát — bár információkkal és jó taná­csokkal bőségesen el voltam látva, rögvest kialakult ben­nem a félelem: hátha oly nagymértékben emelik a ben­zinárakat, hogy pénzem fogy­tán ottrekedek valahol a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban. A sztrádák egy részét ál­landóan építik, javítják. Ilyenkor aztán átterelik a forgalom egy részét a szem­bejövő sávokra is, vagy akár egy sávra szűkítik a kétirá­nyú forgalmat is. „Herr Um­leitung”, ahogy az elterelést jelző táblákat elneveztük, bi­zony már Bécsben bemutat­kozott és végigkísért utunk fordulópontjáig, Hamburgig. BÉCS Hála a tavasszal életibe lé­pett intézkedéseknek, ma már nem kell Bécsben sem piron­kodnunk a cigarettát, szalá- mirudakat kínálgató magyar turisták miatt. Igaz, hogy „Bécsbeszakadt” hazánkfiai mindenfelé lesik a magyar turistákat, címeket, térképe­ket kínálnak, magas áren­gedményeket ígérve invitál­ják butikjaikba, ahol aztán vagy szerencsével jár, vagy alaposan becsapódik a ma­gyar turista. Vásárolnuegyéh­ként nem érdemes sem Ausztriában, sem az NSZK- ban. Az árak a turistazsebek­hez viszonyítva szinte megfi­zethetetlenek. Kár, hogy ez a látnivalókra is érvényes, hisz csak a Burg különböző fize­tőhelyeit számítva százasok­ba kerül egy látogatás, de még azt is meg kell gondol­ni, hogy felüljön-e valaki a méregdrága villamosra. Már Bécsben látni lehetett: a „minden van” nem egyenlő a „mindent meg is lehet ven- ni”-vel. SALZBURG Hangulatos folyópart, ódon belváros, tiszta utcák, udva­rias emberek — tipikus „bé­kebeli” hangulatú osztrák város. Határában — Auszt­ria, és az NSZK több más városához hasonlóan — in­formációs iroda, várja az utast, intézkednek szállás­ügyekben, térképet, címtára­kat adnak; ezt mi is bevezet­hetnénk. Ugyanígy alkalmaz­ható lenne az is, hogy a ben­zinkutak előtt és után táb­lákon jelzik, hogy hány kilo­méterre van a legközelebbi állomás. így az utas könnyen kiszámíthatja: megálljon-e, vagy továbbhajthat. MÜNCHEN A bajor főváros főpálya- udvara előtti teret csaknem minden villamos- és autó- buszjárat érinti. Ide futnak be a földalatti eddig elkészült vonalai is. Amilyen jellegze­tesen német ez az épületko­losszus, ugyanolyan jellegze­tesen mai a tágas téren és csarnokokban nyüzsgő tömeg. Mai, azaz nemzetközi: renge­teg a dél-európai, közel-ke­leti vendégmunkás. München fogadó város, sokan jönnek ide Török-, Görög- Olasz­országból, Jugoszláviából, az arab országokból. Itt próbál­nak munkát keresni és két­ségkívül találnak is: olyat, amilyent a németek nem igen vállalnak el. Külön klubja­ik, találkozóhelyeik vannak, kialakítottak valamiféle, jól- rosszul működő érdekvédel­mi szervezetet, de ezek rend­szerint nemzeti alapon szer­veződnek, így könnyen ki­játszhatók egymás ellen. Megosztottságuk miatt nem tudják kiharcolni azokat a jogokat, amelyek a vendég- munkásokat a termelésben elfoglalt helyük alapján meg­illetnék. STUTTGART Ügy hozta a helyzet, hogy tudva és vállalva a bírság veszélyét, tilosban parkol­tam. Pontosabban olyan he­lyen, amelyet egy nagy pénz­intézet alkalmazottai számá­ra kerítettek körül és zártak le. Amikor már vagy fél órá­ja keringtem parkolóhelyet keresve, megláttam a szabad területet, és bár elolvastam a tiltó feliratot, lesz ami lesz alapon leparkoltam. Estefelé mentem vissza és már előre féltem a büntetéstől —, de aztán kiderült, nincs semmi baj. Az idegen rendszám alapján természetesen „ki­szúrták” a turpisságot, a szél­védőtörlő alá oda is helyeztek egy hivatalos papírt, de azon csak egy kérés állt: máskor tartsam be a szabályokat, és ne parkoljak tilosban. Egyéb­ként remélik, hogy jól érez­tem magamat városukban és kellemes emlékekkel távo­FRANKFURT Másnap az autópálya egyik Frankfurt előtti benzinkútjá- nál gyülekező új nácik gyor­san rádöbbentettek, hogy a valóság nem olyan idilli, mint a filmeken. A nagy városok előtt érdemes teletöltetni a kocsit, mert ki tudja, hol ta­lálni — főleg vasárnap nyit­va tartó üzemanyagtöltő-he- lyet. A benzinkút melletti pi­henőhelyen szokatlanul nagy volt a mozgás. Zászlókkal, transzparensekkel cikáztak, motorok százai berregtek, az femberek egy része énekelt és szemmel láthatóan sokan szo­rongatták a sörösfiaskót is. Talán valami meccsre men­nék — gondoltam, de az első felirat láttán hamar rájöt­tem, kik közé cseppentünk. Kommunista- és szovjetelle­nes feliratok jelezték, hogy a neofasiszták újra masírozni készülnek. . Estefelé a városban is ta­lálkoztunk velük, amikor rá­támadtak a tüntető baloldali fiatalokra. Ez a menet rend­ben, fegyelmezetten vonult a kijelölt útvonal mentén. A készültségben álló riadóau­tók, plexipáncélba öltözött rohamrendőrök kénytelenek voltak beavatkozás nélkül várakozni, hisz nem lett vol­na ildomos azokra támadni, akik ilyen jelszavakat han­goztattak: Soha többé fasiz­must! Békét a világnak! Le az atomháborúval! Az újfa­siszta suhancok támadását a baloldali tömeg visszaverte. A rendőröknek nem akadt dolguk, csupán néhány köz­botrányokozó neonácit gyűj­töttek be a zsupkocsiba, né­hány bevert orrút pedig a tüntetőket követő mentőko­csik szállítottak kórházba, vagy a kijózanító állomásra. Vasvári Ferenc (Folytatjuk) Gerillatámadás Fort Victoria ellen A rhodesiai szabadsághar­cosok csütörtökön ismét az ország egyik legfontosabb katonai központját, Fort Vic- toriát támadták meg. A Zim­babwe Afrikai Nemzeti Fel­szabadító Hadsereg (ZANLA) fegyvereseinek egy osztaga eljutott a település központ­jáig, robbanó töltetű rakéták­kal tüzet nyitott több épület­re, majd visszavonult. Fort Victoria ellen első íz­ben idén áprilisban, a válasz­tási színjáték idején intéztek támadást a gerillák. Mint emlékezetes, az akció követ­keztében kigyulladt egy ha­talmas üzemanyag-tároló, s több ezer liter benzin meg­semmisült.' A csütörtöki támadás el­sősorban azért jelentős, mert a szabadságharcosok több si­kertelen kísérlet után, a szi­gorú biztonsági rendszabá­lyok ellenére, most ismét megjelentek az egyik legna- g"obb katonai körzet főhadi­szállásán. Akciójukkal egy időben zajlik a lusakai brit nemzetközösségi csúcsérte­kezlet Rhodesia-vitája, amelynek során több nyugati vezető minden valószínűség szerint megpróbálja majd kétségbe vonni a Hazafias 1 Front ütőképességét.- I A támadásról a ZANLA egyelőre nem adott ki közle­ményt, s a rhodesiai kor- mánycsapatok vesztesége, il­letve az okozott anyagi kár egyelőre ezért csak hozzáve­tőlegesen isrqeretes. A salis- buryi katonai parancsnok­ság ezzel kapcsolatos kom- munükéje szokás szerint le­kicsinylőén ad hírt az akció­ról. Eszerint a rakétalövedé­kek csak néhány házban okoztak kárt, de szemtanuk ugyanakkor beszámolnak ar­ról, hogy több épület porig égett. A rhodesiai propagan­da emellett arra helyezi a hangsúlyt, hogy a lusakai csúcs idejére Nkomo, a front társelnöke tűzszünetet ígért. A Fort Victoria elleni táma­dást azonban egyrészt nem Nkomo, hanem a Mugabe, a front másik társelnöke irá­nyításával harcoló gerillák hajtották végre, másrészt a j tűzszünet a hallgatólagosan, | de egyértelműen csak a Zam­biából indított akciókra vo­natkozik, s nem a Rhodesia j szívében végrehajtott táma­dásokra. Tovább tart az olasz kormányválság Cossiga kapott kormányalakítási megbízást Pertini olasz köztársasági elnök csütörtökön délután magához kérette Francesco Cossiga, kereszténydemokrata párti politikust, és kormány­alakítási megbízást adott ne­ki. Quirinale palotából távozó­ban a kijelölt miniszterelnök újságíróknak elmondotta, hogy „széles körű megbíza­tást” kapott a kormányválság megoldására. Egyúttal közöl­te azt a szándékát, hogy mi­nél előbb megkezdi kor­mányalakítási tárgyalásait, és lehetőleg a jövő hét első nap­jaiban bemutatja kormányát a parlamentben. Római politikai körökben egyelőre nem tudni, hogy Cossiga milyen pártok bevo­násával kíván kormányt ala­kítani. Cossiga 51 éves, Szardínia­szigetéről származik. Jogi ta­nulmányokat folytatott, és Olaszországban mint kiváló alkotmányjogász ismert. 1958 óta mint a Kereszténydemok- rata Párt képviselője, tagja ; a parlamentnek. Az 1960-as évek második felében előbb 1 államminiszteri, majd külön- ! böző miniszteri tisztségeket \ töltött be az azóta meggyil­kolt Aldo Moro kormányé- ; ban. A Kereszténydemokrata Párt elnökének elrablása és meggyilkolása idején Cossi- r ga belügyminiszter volt And­reotti kormányában. Mint ilyen, a leghatározottabban kiállt a Kereszténydemokra­ta Párt és a kormány állás­pontja mellett, nevezetesen, hogy nem szabad engedni az' Aldo Morót elrabolt terro­risták zsarolásának. Amidőn azután Róma központjában 1978. május 9-én egy gépko­csi csomagtartójában megta­lálták Aldo Moro holttestét, Cossiga 24 órán belül lemon­dott a belügyminiszteri tiszt­ségről. BERLINI LEVELÜNK Gyógyítás ultrahanggal A z ultrahang ipari felhasználásának már szá­mos tapasztalata van az NDK-ban. A gya­korlatban több üzemben már-már a hétköz­napi eljárások közé tartoznak az ultrahanggal végzett nyersanyagvizsgálatok, de felhasználják az ultrahangot különböző fémek forrasztására és vágására egyaránt. Az eljárás gyorsasága és á műveletet kísérő helyileg kö­rülhatárolt és alacsony hőképződés adta az ötletet ah­hoz, hogy az ultrahangot az egészségügyben is alkal­mazzák. Különböző vizsgálatoknál eddig is nagy szerepe volt már a gyakorlatban. Berlinben, az NDK fővárosá­ban nemrégiben egy nemzetközi szimpozion keretében tanácskoztak az orvosok az ultrahangkészülékek hasz­nálatának eddigi tapasztalatairól. Dr. Ernst Peter Issel, a berlini charité női klinikájának orvosa elmondotta az érdeklődő újságíróknak, hogy miután 1971-ben sikere­sen befejezték az első kísérleteket, 1973-ban bevezet­ték az ultrahangrendeléseket. Naponta 50—60 beutalt kismamát vizsgálnak meg, s az ultrahang segítségével kivetített képen figyelhetik meg a magzat nagyságát, elhelyezkedését, fejlődését. Természetesen nem minden kismamát vizsgálnak meg, csak azokat, akik veszélyez­tetett terhesek, s ezért kezelőorvosaik ultrahangvizsgá­latra utalják őket. Mintegy 100 grammos eltéréssel azt is képesek megállapítani, a szülés előtti időszakban, hogy milyen várható méretekkel és testsúllyal jön vi­lágra a gyerek. A vizsgálati módszer gyakorlati sikere indokolta, hogy a hallei orvosi műszergyár olyan műszerek kifej­lesztését is elkezdte, amelyek háromdimenziós ábrázo­lásra is alkalmasak lesznek, s így feleslegessé teszik a a nem teljesen veszélytelen röntgenvizsgálatokat. Az ultrahanggal azonban nemcsak vizsgálni lehet. Az eddigi kísérletek alapján joggal számíthatunk rá, hogy a gyógyászatban is jelentős szerepe lesz. Amikor a terhesrendelésnél mindenapossá váltak az ultra­hangvizsgálatok, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió egészségügyi minisztériumai megbí­zást adtak a magdeburgi műszaki főiskola, illetve a moszkvai Beumann főiskola szakembereinek az ultra­hang gyógymód további kutatására. Ami az ultrahang üzemi felhasználását illeti, mindkét intézménynek ko­moly nemzetközi tapasztalatai vannak. A feladat azon­ban új volt. Első hallásra talán meghökkentő, de a szakemberek biztosak abban, hogy talán nemcsak fé­meket, műanyagokat, de az élőcsontot is képesek az ultrahang segítségével hegeszteni. Az első eredmények biztatóak voltak, hiszen hamarosan kiderült, hogy a különböző csontműtéteknél keletkezett üregek feltölt- hetők az ultrahang segítségével. Irmhild Martinék, a magdeburgi műszaki főiskola technológiai tanszékének vezetője most arról is beszámolt, hogy az állatokon végzett kísérletek eredménnyel jártak. « A z ultrahangos csonthegesztést a következő­képpen kell elképzelni — mesélte. — Az or­vos csontforgácsokkal, amelyeket a szerve­zet védekezés nélkül befogad, feltölti a töréshelyet^ A forgácsokhoz a szervezetben ugyancsak felszívódó ve­gyi ragasztóanyagot adagolnak, amely enyhe nyomás és az ultrahang hatására polimerizálódik és összeköti a törött csontvégeket. A kísérletek még nem fejeződ­tek be — mondotta Irmhild Martinék —, a klinikai al­kalmazás érdekében nálunk is, a szovjet kollégáknál is folytatódik a kutatómunka. Annyi máris bizonyos, hogy az ilyen módszerrel összeforrasztott csontok sta­bilak és kevésbé érzékenyek később az időjárásválto­zásra, mint a gipszkötések alatt természetes módon és lassan összeforró törések. Az ultrahangos csonthe­gesztési módszerrel megszűnnek a gipszkötés okozta kellemetlen bőrviszketegségek, esetleg fertőzések is. A szakemberek egyébként nemcsak a törések gyó­gyításánál szánnak szerepet az ultrahangnak, abban is bizonyosak, hogy ezzel a módszerrel a sebészek mun­káját is megkönnyíthetik, hiszen a magas frekven­ciájú ultrahangrezgésekkel a szövetek is tökéleteseb­ben és gyorsabban vághatok, s a csontok fűrészelése, gyalulása és fúrása is fájdalommentesebb és gyorsabb lesz. Mindehhez számos új műszert kell konstruálni, s ez az a munka, amely a két főiskolán korántsem ért véget. Berlin, 1979. július. DCtrw/ M&rinjt GALSAI PONGRÁC: 93ajer (fizi játékai 37. A titkok onanistája. Hajdú ugyanis nem élt vissza undok hatalmával. Mindaddig, amíg Hevesi, aki már régóta gya­núval kezelte emberének fal- melléki éberségét, föl nem mondott neki. Hajdú akkor kérlelni kezdte: legalább egy évig tartsa meg állásában, hogy halála után felesége öz­vegyi nyugdíjat kaphasson. Majd azt mondta: „Rendben van.” És hazament. És elővette a „Hevesi- dossziít”. Abból pedig T. Taylor: A házi tündér című darabjának bizalmas iratait. Kevesen tudták, hogy az is­meretlen angol név Hevesi Sándort fedi, aki a nagy sike­rű műért be is seperte a tisz­teletdíjakat ... Az iratköteg nemsokára egy jobboldali képviselő tás­kájába került. Onnan meg a parlament szónoki pulpitusá­ra. Valójában ártatlan ügyről volt szó. Hiszen Hevesi hu­szonnyolc drámát fordított s dolgozott át ingyen a Nemze­ti Színháznak, meg különben is: bárkinek törvényes joga, hogy álnevet használjon. Az interpellációra mégis zú­gás támadt a jobboldal pad­soraiban. S Hevesi Sándort 1932. ok­tóberében leváltották tisz­téből. „— Egy kényes kérdés: mit gondol, mi lesz a Nemze­ti Színház jövője?” — kér­dezte a színházi lap riporte­re Bajor Gizitől. „— Félek a jövőtől. Nem tudom.” — felelte Bajor. Hevesi távozása után Már­kus Lászlót nevezték ki igaz­gatónak. De a finom, szőke és szelíd Márkus valósággal megrémült a lándzsás intri­kák zajától. Egy év múlva harcképtelennek jelentette be magát, s lemondott. Utána Voinovics Géza vállalta az igazgatói feladatokat, inten- dánsi jogkörben. De ő sem bírta sokáig. A Márkus-évad legjelenté­kenyebb szerepe: Elisabeth Barret-Browning, a nagy an­gol költőnő. Ö a főhőse Be- sier: Ahol tilos a szerelem című, komor pszichológiai drámájának. Igazán nem „látványos” szerep. Hiszen a színésznőt megfosztja egyik legfonto­sabb eszközétől: a mozgástól. Bajor Gizi három felvoná­son át bénán fekszik a szín­padon. De a testileg-lelkileg lebéklyózott állapotban mi mindent kell érzékeltetnie! A zseniális költőnőt, akit Ten­nyson mellett a Viktória-kor- szak legnagyobb lírikusaként emlegetünk; a sorvadó öreg­lányt, aki a részvét és az utá­lat ellentmondó érzéseivel fo­gadja apja iránt táplált von­zalmát; az engedetlen sze­relmest, aki oly halhatatla­nul szereti későbbi férjét, Ro­bert Browningot, a költőt; s végül a hősnőt, aki kitör a puritanizmus kegyetlen zár­kájából — olyannyira, hogy hamarosan fizikailag is meggyógyul. Júlia gyönyörű mozgására emlékezünk? Haitang balett­játékára? Vagy Puck ugrán- dozására, fától fáig, bokortól bokorig? Itt csak egy pohár vízért szabad kinyúlnia. Moz­gásának alig van terjedelme. Leila mesebéli hangja jut eszünkbe? A „zenész kezek nélkül szóló hárfahang”, amit a költő is megénekelt? Itt fojtottan, szűkén, fátyolosán kell beszélnie. Hangjának színe sincs. Csak forrósága van. Színházi szobácskáját tapé­tafal választja el ifjú kollega­nője öltözőjétől. Bajor az egyik szünetben — a Besier-dráma előadásán történt, vagy még előbb? — áthallja, hogy szomszédja új orvosát, dr. Germán Tibor fül- és gégegyógyászt dicséri. Ilyen daloló imádattal csak színésznők tudnak beszélni, akik ugyanezt a lelkesedést maguknak is elvárják. Gizi éppen szakítani akart orvosával, akire egy udvari­atlan szóbotlás miatt megne­heztelt. Gyorsan föllapozza hát a telefonkönyvben a G- ' betűt. • Germán Tibornak ekkor már divatos neve van a szakmában. Ezt részben kitű­nő diagnosztikai érzékének és kézügyességének, részben a betegfrappírozás látványos fogásainak köszönheti. „Tech­nikai lángelme!” — mondják orvos barátai. „Szemfény­vesztő!” — felelik rá az iri­gyek. Gépi teatralitással be­rendezett műtermében halk léptekkel jár a szakértelem és a tapintat. Nemcsak gyó­gyítja, hipnotizálja is a bete­geit. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom