Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Viszonzás megnyitó utáni szokásos sétán gondolatban átugrok fél évtizedet, sok száz kilométernyi távolságot egyszersmind, s fölrémlik az a kijevi kereskedelmi kamarai székház, ahol 1974 októberében magyar mezőgazdasági kiállításon vehettem részt. Szállásomról, a 17 emeletes, az egész Sevcsenko sugárutat uraló Libity, azaz Hattyú hotelból jó néhányszor megtettem azt a dombnak emelkedő utat, föl a Zsitomirszkaja 33. számú épületig, ahol élelmiszer-gazdaságunk úgyszólván teljes keresztmetszetét sikerült bemutatnia a HUNGEX- PO rendezőinek. S ott lehettem a két év múltán Lenin- grádban megrendezett hasonló kiállításon; hűvös volt a június, a híres fehér éjszakák ideje, ám ez korántsem tartotta vissza a különben is edzett leningrádiakat, hogy kilátogassanak a Néva partjára, ahol a magyar agrárszemle föltárulkozott előttük. Most itt a viszonzás; dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utalt arra a köszöntő beszédében, hogy éppen a leningrádi kiállítást követően hívták meg a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumát: a jövőre esedékes — korábban évente, most már csak ötesztendőnként tartott — magyar mező- gazdasági vásár előtt adjanak itt, Budapesten áttekintést a szovjet mezőgazdaságról. De Leningrád másra is emlékeztet; arra, amire Valentyin Karpovics Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere megnyitó beszédében is utalt: a hatalmas országban gyakran kedvezőtlen, helyenként zord éghajlati körülmények között kell mezőgazdasági termelést folytatni. Nyilvánvalóan ide tartozik az északi fekvésű hajdani Pé- tervár, az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsője is. A mezőgazdaságilag hasznosítható 606 millió hektárnyi földek kétharmada van a 48. szélességi foktól északra, ahol rövid a tavasz és a nyár, ezalatt kell a növényeknek beérniük, s elvégezni a betakarítást. „Legfőbb teendőink közé tartozik, hogy növeljük a növények ellenálló képességét, legyőzzük a földművelésnek az időjárás ingadozásaitól való évszázados függőségét” fogalmazott V. K. Meszjac. Kazahsztánban és Szibériában például a termés betakarítására mindössze 10 nap áll rendelkezésre, ezután leesik a hó. Az egész ország gabonatermésének a felét szárítani kell. Az örök fagy tájaitól az aszályos esztendőkig, van mit leküzdeni tehát. így kiváltképp becsesnek mondható az az adalék, amit Meszjac miniszter ünnepi beszédéből ragadtam ki: a mezőgazdaság megerősítését célzó, mindmáig emlegetett 1965. márciusi pártplénum óta az egy főre jutó agrártermékek mennyisége 25%- kal növekedett, miközben 30 millióval gyarapodott a népesség. n szovjet kiállítás tengernyi látni- és megemész- tenivalót kínál. Segítségére van a szakembereknek az az előadás-sorozat, amit szovjet vendégeink, s magyar miniszterhelyettesek és professzorok tartanak. Lehetőség az eszmecserére az a rendezvénysorozat, amelyen a Szovjetunióban végzett magyar ösztöndíjasok találkoznak itt; az egykori évfolyam- társak, akik aztán a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában folytatják a diskurzust emlékeikről, mai szerepkörükről. K. N. fl KITÜNTETETT NÉPMŰVELŐK 11 legnagyobb élmény Üjsághír: az alkotmány napja alkalmából negyven szabolcsi hivatásos népművelő', öntevékeny művészeti csoporttag, nyugdíjas, tanácsi tisztségviselő, társadalmi munkás kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést és nyolcán a Kiváló Munkáért kitüntetést. Közülük hármat kerestünk meg: egy zeneiskolai tanárt, egy könyvtárost és egy könyvkötő szakmunkást. Mi adja a kitüntetés értékét, fényét? A hétköznapok egy-egy mozaikjából igyekeztünk választ kapni a kérdésre ... Á zenetanár Schmidt Miklós, a Nyíregyházi Állami Zeneiskola tanára. A hivatalos indoklás szerint sokat tett a klasszikus gitármuzsika megszerettetéSchmidt Miklós séért, több növendéke nyert felvételt magasabb zenei intézménybe. 1975 óta igazgató- helyettes, 20 éve igen eredményes munkát végez az iskolán kívüli zenei közművelődésben, két évtizede tagja a Szabolcsi szimfonikus zenekarnak. — Kamarazene-párti vagyok, a zenekari muzsikát jobban szeretem, mint a szó- listakénti zenélést. A növendékeimet is erre akarom nevelni, a kamarazenélés közös élményét nem pótolhatja semmi. Jómagam mélyhegedű szakon végeztem, a szimfonikus zenekarban brácsaszó- lam-vezető vagyok, de megbarátkoztam a gitárral is. Kilenc évvel ezelőtt kezdtem, bizony az országban is elég ritka volt még ekkor a gitár tanszakos oktatás. Alig egykét lépéssel voltam előbbre a tanítványaimnál, de érdemes volt. Ma már az egyik volt növendékem, Bálint Ádám elvégezte a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola gitár tanszakát és legnagyobb örömünkre visszajött hozzánk, és folytatja a munkát. Jó divat, hogy egyre több gyermeket küldenek a szülők a zeneiskolába: 800— 900 között van a nyíregyházi zeneiskola növendékeinek száma. Hogyan tudják ennyi gyerekkel megkedveltetni a zenét? — Nem könnyű a munkánk. Nem kötelező iskolatípus a mienk. Az iskolát már rég kinőttük, kevés a termünk. Mégis úgy kell igyekeznünk, hogy meg tudjuk nyerni a gyerekeket, különben nem érünk el eredményt, elmegy a kedve a zenetanulástól. Elsősorban azoknak örülünk, akik maguk választották a zenét, nem a szülők rábeszélésére jöttek. Ha eljutnak a közös muzsikálásig. a legkisebb élmény is újabb eredményekre sarkallja őket és már nem hiába fáradoztunk ... Á könyvtáros Kovács Istvánná, a nyíregyházi Honvéd utcai párt- és művelődési ház könyvtárosa. Tizenhét éve dolgozik itt, eleinte egy 2x3 méteres helyiség volt a könyvtár, alig 300 kötettel. Amikor elkészült az új épület, a könyvtár is rendes otthont kapott. Jelenleg ötezer kötet könyv között válogathatnak a környékből idejáró olvasók, akik száma 1970-től egyenletesen emelkedik, 450—500 között van. Sikerült a környékbeli üzemek fiatal munkásaival is megkedveltetni a könyvet, az olvasást. Minden második olvasó a felnőtt korosztályhoz tartozik... — A legnagyobb élményem talán az — emlékezett több éves munkásságára a könyvtáros —, hogy személyes kapcsolatba kerültem sok-sok idejáró emberrel, akik az utcán is megszólítanak, rámköszönnek. Nemcsak azt tudom, mit szeretnek olvasni, hanem a nyugdíjas bácsi, a diák az egyéni gondjait is megosztja velem. Volt olyan olvasóm, aki a továbbtanulásban kért tanácsot, segítséget, azóta már végzett a jogi egyetemen. Azt mondja, soha nem felejti el. hogv segítettünk neki bejutni az egyetemre. „Iluska néninek” hívják a gvermekek. a fiatalok Kovács Istvánnét. aki nemcsak könv- vet ad a kezükbe, nemcsak lemezt szerez be és hallgat velük közösen, akár ABBA-t is. Szívesen meghallgat mindenkit. és ahol tud. segít, tanulásban, pályaválasztásban, elhelyezkedésben ... — Az a jó az ilyen könyvtárban, hogy az ember jobban bele tud tekinteni az olvasók életébe, az emberek nemcsak Kovács Istvánná a könyvek miatt jönnek ide, hanem jó szóért, emberi közeledésért is. Sok embernek második otthona a könyvtár, gyermekkora óta idejár ... Igen bensőséges a kapcsqla- tom a közeli általános iskolával, három gyermeknek voltam a kisdobos, úttörő „keresztmamája”, én kötöttem meg a nyakkendőjüket. Nagyon jó a kapcsolatom a párt- szervezettel, a népfrontbizottsággal. Otthon pedig, amikor éppen nem olvasok, szívesen varrom a szép térítőkét ... Á könyvkötő Ténai Jánosné a megyei könyvtár könyvkötő szakmunkása. „Kiváló Munkáért" kitüntetést kapott. Segédmunkásként kezdte, 1971 szeptemberében. Azóta sok száz és ezer megviselt könyvet kötött újra, némelyiket restaurálta is. Ő a tanúja annak, hogyan becsüljük meg a könyvet, a művelődés kulisszák mögötti, szerény munkása. — Szeretem ezt a munkát. Azelőtt a ruhaipari szövetkezetben dolgoztam. Albérletben laktam a könyvkötő részleg vezetőjénél, ő kérdezte meg, nem akarnék-e átmenni hozzájuk. Először segédmunkás voltam, de már akkor kötészként dolgoztam, később betanított munkás, aztán megszereztem a szakmunkás-oklevelet. A munka látszólag egyforma, valójában elég változatos. Aranyfóliával is dolgozunk, az elrongálódott, régi könyveken kívül sok folyóiratot, szak- dolgozatot is bekötünk, s pótolni igyekszünk a kitépett lapokat, az ábrák, képek helyét, ha mással nem, fehér papírral.... Ténai Jánosné — Hogy olvasom-e? Két gyermek mellett sajnos, kevés idő jut az olvasásra ... Páll Géza Árok A z öregasszony felegyenesedett, megtapogatta fájós derekát. Miközben megropogtatta csontjait, szeme jólesően gyönyörködött a többiekben. Mellette az árokban idősek, fiatalok, még a gyerekek is eljöttek. Serényen lapátolnak valamennyien. Ha valaki egy kicsit lazít, már szól a szomszédja: — Igyekezz már, nem órabérben csináljuk. Hadd kössék be minél előbb a telefont ! Nincs vita, zsörtölődés, akire rászóltak, ugyanúgy igyekszik. Sürgős a kapcsolat a világgal, A Varsánygyüréhez tartozó Szabadságtanyán szinte mindenük megvan az embereknek. Nagy házat építettek; autót vettek páran, a kertben nemcsak saját szükségletre termelnek. De ha valami baj történt, hirtelen nem tudtak orvosért küldeni, a Mi a véleménye? Szokol József Kosztik Csaba Bugiyó Tibor Az ipari feldolgozásról „Az élelmiszeriparban meg kell teremteni a mezőgazdasági termelés és az ipari feldolgozó kapacitás egyensúlyát.” (A megyei pártbizottság intézkedési tervéből.) A TERMELŐ, Szokol József, az újfehértói napraforgó- és repcetermelési társaság szaktanácsadója: — Évek óta az olajos magvak felvásárlása és feldolgozása az egyik legzavartalanabb élelmiszeripari folyamat a megyében. Ebben sokat segít a nyírbátori növényolajgyár, ahol időben megépítették a tároló raktárakat. — A mi társaságunknak többnyire olyan termelő- szövetkezetek a tagjai, amelyek nem rendelkeznek nagyobb anyagi eszközökkel a fejlesztéshez. Ezért értékeljük igen jelentősnek, hogy az olajipar támogatást adott a tsz-eknek is a tárolótér .bővítésére. — A termelés és az ipari feldolgozás összhangjának megteremtéséhez jó együttműködésre szükség van. A társaságunknak tagja a vetőmagtermeltető és gabonaforgalmi vállalat is. Erre azért van szükség, mert ők rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel, gépi kapacitással, hogy nedvesebb időjárás esetén sincs gond a szárítással. AZ ÉRDEKELT, Kosztik Csaba, a Nyírkert almatermelési társaság termelési igazgatóhelyettese: — Szeptemberbenjtt, Vaján megindul a közös beruházással épült léüzem, amely 42 vagon ipari alma feldolgozására képes. A konzervgyár beruházásában épült, de sok gazdaság kellett, akik összehozták a beruházás százmilliós költségét. — Korábban éppen az ipari alma feldolgozásánál voltak a legnagyobb gondjai a taggazdaságáinknak. A mostani beruházással, valamint a megyében megépült többi léüzemmel várható, hogy ez a gond megoldódik. Gyakorlatilag biztonsági érzés alakul ki a partnergazdaságokban, hogy hasznos lesz az ipari minőség feldolgozása is. Természetesen sokat számít, hogy az idén a jó növényvédelemmel, a'gondos munkával magasabb a fán lévő termés exportaránya, mint a korábbi években. — Az ipari alma átvételére szerződtek a gazdaságok a Zöldérttel és a TSZ- KER-rel is. Mégis meglehet, hogy ezen felül is lesz feldolgozandó mennyiség. Az új léüzemnél az a cél. hogy az indulásra tisztázzák az elszámolási kérdéseket. A FELDOLGOZÓ, Bug- Iyó Tibor, a Nyíregyházi Konzervgyár termelési főmérnöke: — Vállalatunk hosszú távú fejlesztési koncepciót készített. Ebben a megyében megtermelt és megtermelhető mezőgazdasági termékek feldolgozására vállalkozott. A gyár amellett állt ki, . hogy az alma feldolgozását folytatja, a termelés teljes mennyiségén belül ez elérheti a 40— 45 százalékot is. Három éve kezdtük az almaalapú bébiételek gyártását, itt is bővíteni szeretnénk. — Szeretnénk, ha több csonthéjast — sárgabarackot, szilvát — termelnének a megyében. Hosszú távú szerződést is aláírunk az átvételre, ha telepítenek a gazdaságok. — A zöldségtermelésben jelenleg gondunk, hogy nem teljes egészében fedezi a gyár igényeit. Zöldborsóból jóval többet tudnánk feldolgozni. Szeretnénk fokozni a termelői kedvet. A zöldbab feldolgozásánál további gépesítéssel lehet előrébb jutni. Igen jó évet fogunk zárni uborkából. A 400 vagonos terv mellett túl vagyunk 520 vagon feldolgozásán, de még várunk mintegy 150 vagonnal. tévé, a rádió, az újságok csak elhozták a híreket, ők nem tudtak értesíteni senkit. A tanács szűkös pénzéből nem futotta mindenre. Pedig senki nem vonta kétségbe a szükségességét. A posta is vállalta a kábelek lefektetését, de az árokásásra már nem volt kapacitásuk. Mondták, szívesen segítenének a Szabadságtanyán élőkön, de nincs emberük éppen akkor a földmunkára. — Csak ez a baj? — kérdezték. — Akkor a többit bízzák ránk! Egy-két vállalkozóbb szellemű ember körüljárta a tanyát, bekopogtak mindenkihez. — Nem jönne-e, bátyám, egy kis árokásásra? Telefont kapnánk mi is. Egy portán sem utasították el őket. Még a gyerekek is elkérezkedtek a szülőktől, aki már ásóval jelenhetett meg azon a szombat reggelen, már „nagynak” számított. De még a 88 éves idős asszony is kiment, nem tudta tétlenül szemlélni, hogy a falu apraja-nagyja szorgoskodik, s ő ne tegyen semmit. Felosztották a két kilométeres távolságot, szép darab jutott mindenkinek. Az idősebbek és a gyerekek a föld tetején kezdték, a férfiak mélyítették az árkot. Másnap reggel ismét az árokhoz láttak, hét közben dolgoznak, nem érnének rá erre. A tanácson már sok mindent megértek, de ilyen ösz- szefogásra még a legidősebbek is nehezen emlékeznek vissza. Nem kellett noszogatni az embereket. A munkára még mindig szívesen gondolnak. Jóleső érzés tudni azt, hogy kinek- kinek a saját munkája is elősegítette a régen óhajtott telefont. Rögtön felszerelték a segélykérő készüléket. Már azt tervezik, hogy éjszaka is lehessen használni, legyen nyilvános telefonállomás. A z öregasszony így biztatta a többieket: — Igyekezzetek, nemcsak az orvost érhetjük el hamarabb ezután. Felhívhatjuk mi is a gyerekeket, nem leszünk már az isten háta mögött. Tóth Kornélia
