Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 18. Vietnami katonai küldöttség érkezett hazánkba Chu Huy Man vezérezredest a repülőtéren Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes fogadta. (Ke- let-Magyarország telefotó) GYŰRI IMRE BESZÉDE Kommentár A tábornok-elnök hagyatéka V alóságos választási döm- ping zajlott le az elmúlt időszakban Nigériában — nem kisebb célkitűzéssel, minthogy 13 évi katonai uralom után ismét polgári politikusok vegyék át Afrika legnépesebb országának irányítását. Ha ezután is minden az előirányzott terv szerint halad, akkor október 1-én Oba- sanjo tábornok katonai kormánya leköszön tisztéről. Obasanjo a negyedik magas rangú tiszt az ország élén. Ténykedésének fő célja mindvégig az volt, hogy felrázza a nigériaiakat az 1967—70 között dúlt, hirhedt biafrai testvérháború okozta sokkból, s az országot minden tekintetben a kontinens vezető államává fejlessze. Nos, ami az első elképzelés valóra váltását illeti, a tábornok-elnök úgy tűnik száműzni tudta a Nigériában együtt élő 200— 250 etnikai csoport soraiból a nyílt gyűlölködést, de a bizalmatlanságot nem. Ezen a téren még sok tennivalója lesz a polgári kormánynak. Obasanjo második célkitűzésének megvalósításában már sokkal több eredménynyel büszkélkedhet. Nigéria szerepe ma Afrikában valóban meghatározó. Az ország olajtermelésével a hatodik- hetedik helyen áll a világ- ranglistán. Obasanjo ezt a hatalmas olajkincset az ország hatalmának növelésére használta fel gazdaságilag, de a külpolitikában is. Elég, ha emlékeztetünk a katonai kormány legutóbbi lépésére, a British Petroleum nigériai leányvállalatának államosítására. A polgári politikusok októberben nagy nemzetközi tekintéllyel bíró országot vesznek át a katonáktól. Az 55 éves Alhaji Shehu Shagari elnökön és munkatársaikon múlik, hogy megőrizzék az elért vívmányokat és felszámolják a még meglévő ellentmondásokat Nigériában. Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter meghívására pénteken délelőtt hivatalos, baráti látogatásra katonai küldöttség élén hazánkba érkezett Chu Leonyid Brezsnyevnek a SALT—II. szerződést méltató üzenetét közli a Soviet Life című, Washingtonban megjelenő szovjet folyóirat rendki- vüli száma, amely a szovjet vezető és Jimmy Carter bécsi találkozójával, a SALT— II. szerződés aláírásával foglalkozik. Leonyid Brezsnyev az olvasókhoz intézett üzenetében rámutatott: a szovjet emberek támogatják a SALT—II. szerződést. Megértik, hogy ez a szerződés ésszerű kompromisszum a béke erősítése és a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében. Kompromisszum, amely egyenlő mértékben veszi figyelembe a Szovjetunió és az Egyesült Államok jogos érdekeit. Nálunk úgy gondolják, a SALT—II. szerződés hatályba lépése elősegíti az államaink Huy Man vezérezredes, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a vietnami néphadsereg politikai főcsoportfőnöke. közötti kölcsönösen előnyös együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok fejlődését. A legmagasabb szintű szovjet—amerikai párbeszéd az utóbbi években jó hagyománnyá vált: Moszkva, Washington, ismét Moszkva, Vlagyivosztok, Helsinki és most Bécs. A találkozók célja a béke állandó erősítése, az országaink közötti megértés szakadatlan növelése. Bárhol is kerüljön sor a következő szovjet—amerikai párbeszédre, én biztosítom önöket, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy elősegítsem . korunk legégetőbb kérdésének megoldását — a béke megőrzését — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev a Soviet Life rendkívüli számában. TELEX... RÓMA Szeptember 6. és 16. között Milánóban tartják meg az Olasz Kommunista Párt lapjának, a L’Unitának országos fesztiválját. A rendezvényt május óta országszerte több száz helyi sajtóünnepség előzte meg. .A L’Unita pénteki számában beszámol arról, hogy az északolasz nagyváros Aréna Sempione parkjában már felállították a pavilonok 50 százalékát és szerelik az éttermeket is, amelyek 65 ezer ember befogadására lesznek alkalmasak. A fesztiválon részt vesz a Népszabadság is. A L’Unita-fesztivál záróeseményeként megtartandó nagygyűlésen Enrico Berlin- guer, az OKP főtitkára mond beszédet. STOCKHOLM Erős földrengést észleltek csütörtök éjszaka a Japántenger melyén, az ázsiai kontinens közelében — jelentet- ta be a Svéd Hagfors Csillag- vizsgáló Intézet. A földmozgás a Richter-skála szerint 5,8 erősségű volt. MANAGUA Nicaraguában kinevezték az ország kubai nagykövetét. A 26 éves M. Carlos Rojas Ube- da tizennyolc év óta az első nicaraguai nagykövet Kubában. MADRID Hivatalos bejelentés szerint ebben az évben 3 milliárd oe- seta (körülbelül 46 millió dollár) károkat okoztak a spanyolországi erdőtüzek. A lángok 50 000 hektárnyi erdőt és 160 ezer hektárnyi bozótos területet perzseltek fel. Csak augusztusban 26 ember halálát okozta a pusztító tűz. ÜJ-DELHI Nyolcszáz holttestre bukkantak csütörtökön a szökőár sújtotta morvi környékén a napok óta folyó mentési munkálatok során. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt újólag megerősítette a július 23-án életbe lépett kormányhatározat megértő társadalmi fogadtatása. Pártunk a dolgozók véleményére, állásfoglalásának megismerésése mindig is, de most különösen nagy gondot fordított. A lakossági vélemények ismeretében meggyőződéssel mondhatjuk, hogy az emberek nagy állampolgári felelősséggel vették tudomásul az intézkedések szükségességét. A közélet fórumain elhangzott megnyilatkozások ugyanakkor nagy tenniaka- rást is tükröznek annak érdekében, hogy enyhüljenek a közös gondok, és népgazdaságunk fejlődése kiegyensúlyozottabbá váljék. Belpolitikai életünk felpezsdült, erősödött az elkötelezettségről, a tenniakarásról tanúskodó kiállás, a nemkívánatos jelenségeket elítélő kritika. Ez így van rendjén. Naponta tapasztaljuk, ezért meggyőződéssel valljuk, hogy a párt és a tömegek egyet akarnak. Azonos problémákat azonos módon látnak, és ugyanazokat a megoldásokat sürgetik, azonosan ítélik meg a fejlődés lehetőségeit. Azt bírálják, amit a mi pártunk is. Ez egészséges dolog. Hazánk, egész népünk látja hasznát annak, ha felgyorsul azoknak a határozatoknak a végrehajtása, amelyeket a párt az elmúlt esztendőkben a gazdasági és az állami élet fő területeire hozott lehetőségeink kiaknázása érdekében. A lakosság politikai érettségét, fegyelmét, konstruktív magatartását pártunk és kormányunk nagyra értékeli, ez a vezetést elhatározottságában megerősíti, az újólag megnyilvánuló bizalmat mély felelősségérzettől áthatva veszi tudomásul — és cselekszik is. Már eddig is születtek olyan rövidebb és hosszabb távra szóló intézkedések, amelyek eredményeink stabilizálását, s a további előrelépést szolgálják. Ezek sorába tartoznak a legutóbbi, takarékossággal kapcsolatos döntések is, amelyek az államháztartást, de közvetlenül az állampolgárokat is -érintik: nem az élet elszürkülé- sét hozzák, hanem" elősegítik a közös értékek megóvását, megbecsülését. Tevékenységünkben az a legfontosabb, hogy továbbra is úgy egyengessük a termelés, a gazdálkodás feltételeit, hogy azok szabad utat teremtsenek a dolgozók kezdeményezéseinek, a felelősséggel végzett hatékony munkának; segítsék elő szükségleteink kielégítését, a nemzetközi munkamegosztásban való eredményes részvételünket; járuljanak hozzá, hogy a magyar munka termékeinek pozíciói javuljanak a világpiacon, a nemzetek gazdasági együttműködésében és versenyében. A Központi Bizottság titkára elismeréssel szólt a pártunk XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indult munkaversenyről, ösz- szegezte a nemzetközi helyzet alakulását, s így fejezte be ünnepi beszédét: — Ma államunk minden hű polgára a hazának egyformán édes gyermeke, s minden dolgos ember tisztességesen megélhet. A magunk, a családunk, kisebb-nagyobb közösségünk, az ország sorsának jobbítására irányuló szándék vezérel bennünket. Ki merem mondani a méltatlanul ritkán használt szót: a hazaszeretetei! De mindjárt hozzá is teszem: a hazát, a szülőföldet igazán szeretni úgy lehet, ha vigyázunk arra, hogy a nemzet ne maradjon el a történelem, a fejlődő élet kívánalmaitól, ha együtt és egyszerre szolgáljuk a haza sorsát, az emberi haladás és benne az egyéni boldogulás ügyét! A beszéd elhangzása után úttörők virágcsokrot, a föl- desi Rákóczi Termelőszövetkezet fiataljai pedig új búzából sütött kenyeret adtak át a Központi Bizottság titkárának. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A Soviet Life rendkívüli számában Brezsavev-üzenet a SULI—U-ről A világ kenyere V ajon illik-e a kenyér ünnepén emlékeztetni arra, hogy még mindig milliók éheznek tíz- és tízezrek halnak éhen a földön? Akiktől megkérdeztem, először meglepődtek, majd magabiztos természetességgel mondták: „Persze, hogy illik, sőt nemcsak illik..Amikor arról faggattam ismerőseimet, hogy mit jelent száAz ember előbb ismerte meg az éhezés rémét, mint a kenyeret. Napi táplálékáért eleinte a természettel, majd az osztálytór- sadalom kialkulásától kezdve elnyomóival viaskodott, s az emberiség eddigi története során még sohasem volt képes tartósan száműzni ezt a veszélyt. Napjainkban a világ lakosságának több mint a fele — 2,3 milliárd ember — él a legszegényebb országokban, 600 millió a kevésbé szegényekben, s végül 1,1 milliárd azokban az államokban, ahol túl bőséges is a választék. mukra a kenyér, egyesek zavartan hallgattak, mások megmosolyogtak: minek erről kérdezősködni? Kenyér van bőven, és ez a lényeg! De mi lenne, ha nem volna? — — kérdeztem tovább. A többség akkor már ingerülten válaszolt: hát mi lenne? Akkor is megélnénk ... talán? Egy átlag amerikai, ausztráliai vagy észak-európai évi húsfogyasztása akár 30— 40 indiai lakos alapvető szükségletét fedezné egy esztendőre. Az emberi világ belső ellentmondásait jellemzi továbbá, hogy a fehérjetermelés — igaz szűkösen —, jelenleg mindenki szükségletét fedezné, valójában azonban csak az állati fehérje több mint kétharmadát a föld lakóinak egyhar- mada fogyasztja el. „Afrika, Ázsia és Latin-Amerika szegényei azért szegények, mert túl sok gyermekük van, csak keveset, vagy semmit sem Etiópiái földműves harca a földdel tették helyzetük javításáért, és arra számítanak, hogy az Egyesült Államok majd kihúzza őket a bajiból”. Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának szavai ezek — a cinizmus, amely belőlük sugárzik, megdöbbentő. Annál is inkább az, mert az USA-t nem kis felelősség terheli az éhezők millióinak sorsáért. Emlékezzünk csak a tömeges terménymegsemmisítésekre, a földek parlagon hagyására. Néhány éve, amikor a föld több pontján tömegesen haltak éhen gyerekek, felnőttek, több mint 60 millió hektár amerikai szántóföldet — Magyarország vetésterületének tizenkétszeresét! — hagyták megművelet- lenül a nagygazdák, mert a vetés nem fize- tődött volna ki. „A harmadik világ a legkevésbé sem szeretne örökké a fejlett országok könyörado- mányain élni” — mondta egy alkalommal Mahgub Hág neves pakisztáni közgazdász. „Maga a Nyugat a legjelentősebb visszahúzó tényező, amely akadályozza erőfesz! .é- seinket, hogy kimásszunk a nyomorból... A nemzetközi hitelek rossz elosztásából, a természeti kincseink exportjából származó jövedelem egyenlőtlen elosztásából, az árucikkek, szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását korlátozó intézkedéseikből eredő veszteségünk évi 50—100 milliárd dollárra tehető” — mutatott rá Hág. Egy amerikai közgazdász már kiszámolta, hogy az abszolút szegénység világméretű felszámolásához 15 milliárd dollár kellene évente, javaslatai azonban mindmáig süket fülekre találtak. Pedig egy egészséges, igazságos világgazdasági rend kialakításával jobb helyzetbe jutnának a fejlődő országok. A mezőgazdasági szakemberek szerint Ázsia országaiban egyiharmadával lehetne növelni a rizshozamokat olyan aratási, eséplési és raktározási módszerekkel, amelyek az USA-ban és Japánban napjainkban már általánosak. A Rómában elhatározott magasztos cél valóra váltása azonban szinte még el sem kezdődött. A szocialista országok gazdasági lehetőségeikhez képest a maximális segítségben részesítik a fejlődő államokat, szakembereinek képzésével, korszerű mezőgazdasági berendezések átadásával, modern öntözési módszerek meghonosításával és nem jtolsósorban élelmiszer-szállítmányokkal támogatják a rászorulókat. De ez kevés, nagyon kevés. A történelem igazságszolgáltatása úgy kívánná, hogy a volt gyarmatosítók viseljék a miattuk visszamaradott gazdaságok felemelkedésének terheit. A fejlett tőkés országokban azonban inkább szórványos és igencsak egyedi kezdeményezéseknek lehetünk tanúi. Ügy tűnhet, ördögi körben élnek bolygónk éhező lakói. Valójában azonban a segíteni akarás hiányáról van szó annak a többségnek a részéről, amely valóban segíteni tudna. Az Egyesült Államok az idén 126 milliárd dollárt fordít fegyverekre, a föld országai együttesen ennek többszörösét. Pedig bomba már annyi van, hogy vele az utolsó szálig kipusztítható bolygónkról az ember, a jóllakott és az éhező egyaránt. Ez tény, ezzel mindenki tisztában van. Ugyanakkor ma még aligha tudna valaki válaszolni arra: mikor érkezik el az az idő, amikor minden ember, mindennap legalább egyszer jóllakik a földön? Éhezők Zaire-ban
