Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

1979. július 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Koncentrált képzés IGAZODVA A KÖVE­TELMÉNYEKHEZ, bizo­nyos változások történ­tek az idén a szakszerve­zeti tömegpolitikai okta­tásban a SZOT-elnökség 1978. január 30-i határo­zata szerint. Megszüntet­tek egy sor oktatási for­mát, koncentrálták a szak- szervezeti tagok alap- és továbbképzését. Az alap­képzést biztosító Társa­dalmunk kérdései tanfo­lyam I. évfolyamán az ál­talános világnézeti, poli­tikai, gazdasági és kultu­rális kérdésekkel foglal­koztak a hallgatók. Ezen­kívül a nemzetközi kér­dések iránt érdeklődők ré­szére szervezték meg A vi­lágpolitika időszerű kér­dései tanfolyamokat. Igaz, hogy az 1978—79- es oktatási év az átállás jegyében Zajlott, kísérlet­nek lehet tekinteni, s mint minden ilyen, ez kockázat­tal jár. Ha a tapasztala­tok azt igazolják, hogy be­válik, akkor a szakszerve­zeti tömegpolitikai okta­tás e formák keretében történik. Szabolcs-Szat­már üzemeiben, intézmé­nyeiben, 286 szakszerveze­ti alapszervezetben 822 tanfolyamot szerveztek, melyeken 20 ezer 600 hall­gató, főleg munkás ismer­kedett a tanfolyamok anyagaival. A propagan­disták túlnyomó többsége megfelelt a követelmé­nyeknek. Az oktató-nevelő munka javítását célozta az is, hogy felkészítésük érdekében a megyei párt- bizottság oktatási igazga­tóságán 80 propagandista egyhetes előkészítő tanfo­lyamon vett részt, ahol pedagógiai és módszertani kérdésekkel is foglalkoz­tak. A MUNKÁSOK ZÖME, a fiatalok, a nők a szak- szervezeti tömegpolitikai oktatás rendszerében fog­lalkoznak először a társa­dalom politikai, gazdasági és kulturális kérdéseivel; ez az a keret, ahol meg­tanulhatnak politizálni. Nem mindegy tehát, mi­lyen figyelem és gondos­kodás kíséri az alapszer­vezetek és a pártszerveze­tek részéről ezt az oktatá­si rendszert. Az SZMT el­nöksége legutóbbi ülésén erre hívta fel az szb-k, a szakszervezeti megyei bi­zottságok figyelmét. Való­jában az ő előkészítő munkájuktól, a propagan­disták helyes kiválogatá­sától, s azok helytállásá­tól függ, hogy az elhatá­rozott kísérlet beválik-e. (fk.) Mennyit ér a második szakma? Univerzális vasasok A nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál egyre több azok­nak a munkásoknak a száma, akik megszerezték a máso­dik, vagy a harmadik szakmájukat. Az univerzális vasasok termékei keresettek az országban, sőt külföldön is. Sokol­dalú, képzett munkásokra van szükség, hogy a sokféle ter­mék határidőre elkészüljön. A központi gyáregységben hu­szonegyen készülnek a júliusban sorra kerülő második szakmunkásvizsgájukra. Kitüntette a miniszter Egyikük Káté Zoltán. Zö­mök, kreolbőrű férfi. Kala­pácsot és vésőt szorít erős markában, egy vaskeretre dróthálót erősít, ősei még putriban laktak, ő a nyolc osztály elvégzése után gépla­katos szakmát tanult. A ta­nulóidőt is beleszámítva 19 éve vonatozik Demecserből Nyíregyházára. Az egyik leg­jobb és leghűségesebb szak­ember hírében áll. Ezért is kapott miniszteri kitüntetést. A vállalat 3. sz. pártalap- szervezetében pártvezetőségi tag. Most a hegesztő szakma megszerzésére készül. — Ügy érzem, a tanulás­ban is példát kell mutatnom. Részben azért, mert brigád­vezető is vagyok. Egyik fel­ajánlásunk szerint brigádunk 4 tagja második szakmának megszerzi a hegesztő szak­mát, egy brigádtagunk vas- és fémszerkezeti lakatos szakmát szerez másodiknak. A sikeres tanfolyam, a jó vizsgák után ütőképesebb lesz brigádunk. Még nincs meg a papírom, de már tudok he­geszteni és más vasas szak­NOVÄK MIHÁLY mához is konyítok. — Hogyan készül a vizs­gákra? — Nem könnyen. Otthon három gyerek vár, meg a vo­natozás sem számít pihenés­nek. A tanfolyam 10 hónapig tart és kilenc könyvből kell tanulnom az elméletet. Ezen­kívül októbertől májusig a vállalati pártbizottság szer­vezésében részt vettem egy tanfolyamon, ahol társadalmi TÖTH ALBERT ismereteket tanultam. Még­is az mondom: lehet, hogy ez­zel még nem fejeztem be a tanulásomat. Tóth Albert a csapatban A vállalat szervezésében megtartott tanfolyamon sze­rezte második szakmáját Tóth Albert. Hatalmas ter­metű ember, könnyen for­gatja az illesztésre, hegesztés­re váró vasakat. Eredetileg szerkezeti lakatos volt, aztán szerzett bizonyítványt a he­gesztés tudományából. — Hasznát veszem mind a két szakmának, de a kollek­tíva is hasznát veszi. Ha ne­héz felépítményeket kell csi­nálni, különösen jól jön a he­gesztő szakmám. Ha meg konzervipari gépeket gyár­tunk, a lakatos szakma van előnyben. Ilyenkor jó volna, ha a műhelyben mindenki­nek meglenne a lakatos szakmája. — Megbecsülik-e a két szakmás munkásokat? — Vállalatunktól több munkást kiküldtek az NDK- ba, a kombájngyártást segí­KÁTÉ ZOLTÁN teni. Gondolom, én is azért fértem be a kimenő csapatba, mert két szakmát gyakoro­lok. A második szakma tanu­lása közben felfrissítettem az anyagismeretet és a szakraj­zot. Anyagi előny is van. Órabéremeléseknél a máso­dik szakmát is figyelembe veszik. Jelenleg 17 forint 10 fillér az órabérem és az a vál­lalatnál már jó pénznek szá­mít. A kétszakmósolc tekintélye Novák Mihály fiatalember, de már két szakmája van. Sőt, a minősített hegesztő­vizsgát is letette. Egy pótko­csihoz oldalmagasítót készít, de gyakorlott mozdulattal vé­gez többféle munkát. Előbb hegesztőként dolgozott, majd magánúton géplakatos szak­mát szerzett 1977-ben. — Vállalati szervezésben akkor nem jött össze egy osztályra való a géplakatos szakmában. Magánúton ké­szültem a 110-es szakmun­kásképzőben a vizsgákra. De a vállalat segített. Elenged­tek az elméleti foglalkozásra és kaptam hat nap tanulmá­nyi szabadságot. A gyakorlati fogásokra itt a műhelyben, főleg Viroszt Béla tapasztalt géplakatos tanított. Furcsa véletlen, hogy most Béla ké­szül hegesztővizsgára és én segítek neki. — Miért tanulnak? — A mai technika, meg a technológia megköveteli a sokoldalúságot. No meg az órabéremelés sem mellékes. Főleg az alsóbb szintű veze­tők előtt van nagy tekinté­lyük a két szakmásoknak. Mert őket több munkára rá tudják állítani. A nyáron 21-gyel bővül azoknak a száma, akiket több munkára rá lehet állítani. Huszoneggyel többen lesz­nek azok, akik öregbítik a szabolcsi vasasok hírnevét. Nábrádi Lajos Kityavásár N em nagyon hiszek én sz öreg Blasának. De teszem, hogy hiszem amit mond, mert valami mag­ja lehet a történeteinek. Ki­találni, ilyen folyékonyan füllenteni nemigen lehet. Az­tán valóban itt van ez a ku­tya. Vén, megfáradt eb. A csontjaira aszott húsa csak azért nem tűnik ki, mert bo­zontos, gubancos szőre jó hús­ban levőnek mutatja. Okos a pofája. Két mellső lábán nyugtatja fejét, úgy tesz, mintha szunnyadna. De nem alszik az. Hol a bal, hol a jobb fülét hegyezi a szóra, időközönként pislog, majd az orra előtt szemtelenkedő le­gyekre csattantja már kevés, megkopott fogakkal tűzdelt vörös húsú innyét. Ülünk az eperfa alatt. A kecskelábú asztalt, a karos lócát, a szélgyalulta, az eső és a nap pácolta. Hamisítha­tatlan nyári vinkót iszunk, ami Blasánál is öregebb tő­kéken érik savanyúra. A bo- roskancsó tetszik nekem. Bár nem vagyok bolondja a régi cserepek gyűjtésének, de az őszirószákkal díszített edényért kétszáz forintot kí­nálok. — Eladom inkább a ku­tyát — mondja Blasa, majd súgja, figyeljem csak a pulit. — Jó és ügyes kutya ez — emeli fel a hangját — jobban megéri ez a kutya a kétszázat, mint a kancsó. Látom a kutya már két fül­lel fülel. Szeme csukva, testét karikába fűzi, mintha nagyon aludna. — Ügy vigyázza ez a bir­kát — közli jó hangosan Bla­sa —, mint az életét. De ne­kem már nem kell Eladom! Kerge lettem, vagy mi a fene. Mintha azt láttam vol­na, hogy a puli vigyorog és kacsint Blasa súgta, csapkod­jak a tenyerébe, és mondjam jó hangosan: „akkor ez a ku­tya elkelt”. Mondtam. A kutya ezek után felkelt, hozzámjött, megszagolt, és elment vizet lefetyelni a csir­kéknek kitett rossz lábosból. Ekkor mesélte Blasa: — Először tizenkét éve ad­tam el a szálkái vásáron, ak­kor hagytam fel a birkákkal és a papi ember két zsák bú­zát adott a kutyáért. Jól leit­tam magam. Szekérderékban hoztak haza, és a mai napig sem tudom, csillagos volt-e az ég. Egy hét múlva jött a papi ember, adjam vissza a búzát, vagy a pulit. Mondtam neki, bolond maga, búza már nincs, kutya sincs, vigyázott volna rá. Istenemre én sem tudtam, hogy hol van a ku­tya. Csak az bosszantott, hogy a mosléknak mindig híja volt. — Egyszer aztán előjött ez a jószág. Negyedmagával. Hol kölykezett le, nem tudom. Na, gyere csak, mondtam, madzagot kötöttem a nyaká­ba és elvittem Papra. Azt mondta az én emberem; neki nem kell ez a dög, de a ku- tyakölykökre igényt tart. Hát odaadtam azokat Ittunk. Időközben a puli visszajött, a lábamhoz fe­küdt, jelezte, tudja én vagyok az új gazdája, egyetért a há­látlan Blasa akaratával, ha elkelt, elkelt. — Sok disznót meghízlal- tam a kutya árán — düny- nyögte Blasa — még hétszer adtam el. Már elbúcsúztunk. Már szálltam volna a kocsiba, de a kutya nem tágított. Mond­tam Blasának, vigye vissza. Az meg kért, könyörgött, ját- szuk már végig, ha belefog­tunk. A kutya kedvéért. Ne okozzunk csalódást szegény öregnek, hiszen talán ez lesz »z utolsó eladása, utazása. Nemszeretem volt ez a játék, de Blasa rámerőltette ingyen a boroskancsót, így hát a ked­ve szerint cselekedtem. Velem volt a kutya egy hé­tig Sok gondom volt a tartá­sával, etetésével, később az is aggasztott, mi lesz, ha vég­képp nálam marad. De nem maradt. Egy hét után eltűnt. Néhány nap múlva felkeres­tem Blasát, aki azzal foga­dott: — Megvagyunk. A pulit persze nem láthatja, az most nagyon bújik. Még én se lát­tam, de már lopja a moslékot. Seres Ernő Bővítik a nyírmadai nikecelltelepet Szigetelő a fél országnak Fél Magyarországot, pon­tosabban a Dunától keletre lévő területet a nyírmadai Béke Termelőszövetkezet lát­ja el nikecell-lel. A kiváló minőségű, hő- és hangszige­telő anyagot elsősorban az építőipar használja lakások, középületek, istállók szigete­lésére. A szövetkezet ötven dolgo­zót foglalkoztató üzeme eb­ben az esztendőben csaknem ötvenmillió forint értékű ter­méket állít elő a Szovjet­unióból származó alapanyag­ból. Ez a mennyiség 60 ezer köbméternek felel meg, amelynek nagy részét hely­ben — közel hetven százalé­kát — dolgozzák fel lépés­álló szigetelőanyaggá. A hatéves múltra visszate­kintő üzem szoros együttmű­ködést tart fenn a balaton- fűzfői NITROKÉMIA-val. A Balaton melléki üzem segít­ségével most jelentős beru­házáshoz fogtak, bővítik a nyírmadai telepet. A fűzfői­ek mintegy nyolcmillió fo­rinttal járulnak a bővítés költségeihez — ebből első­sorban gépeket vásárolnak a madaiak —, a termelőszövet­kezet pedig felépíti a másfél millió forintba kerülő üzem­csarnokot. Az új üzemrészt a tervek szerint még ebben az évben átadják. Ennek munkába ál­lásával az üzem kapacitása hetven százalékkal nagyobb lesz a korábbinál, (bg) A kitüntetett orvos H ármas jubileummal köszöntött rá a Kiváló Orvos ki­tüntetés dr. Bodnár Sándorra, a Szabolcs-Szatmár megyei KÖJÁLL igazgatóhelyettes-főorvosára. 1954. június 10-én kapta meg az orvosi diplomát. Ezen a napon nevezték ki a Szabolcs-Szatmárban éppen akkor megala­pított KÖJÁLL-ba munkatársnak. Azóta megszakítás nél­kül látja el a közegészség- és járványügy nem is mindig hálás, de oly fontos feladatait. A szabolcsi falvak szegénységét megélt, ambíciókkal teli penészleki fiatalember sebésznek készült. Ám gyógy­szerérzékenysége pályamódosításra kényszerítette. így vá­lasztotta már hallgató korában a közegészség- és járvány­ügyet. — Azt pedig, hogy egy életre elköteleztem magam a KÖJÁLL-os feladatokkal — emlékszik vissza az egyetemi éveire —, nagy szerepe volt máig is tisztelt és szeretett professzoraimnak, dr. Jeney Endrének, a közegészségtani és járványtani tanszék vezetőjének, valamint dr. Váczi Lajosnak, a mikrobiológiai tanszék vezetőjének. A gyó­gyító munka KÖJÁLL-os eszközökkel történő segítésének tudatát ők nevelték belém. Ezt mélyítették el az Országos Egészségügyi Intézetben tevékenykedő kollégák. A válto­zó, sokszor nehéz körülmények között végzett munka ho­zott sok örömet, de sok gondot is. A meghátrálásra soha­sem gondoltam. A KÖJÁLL orvosai, felügyelői, asszisztensei sokáig a megyében mostoha körülmények között végezték felada­taikat. A mikrobiológiai labor — Bodnár doktor szakte­rülete — sokáig a kórházban kapott helyet. Miközben vé­gezte mindennapi feladatait, kutatni, kísérletezni kezdett. Ráébredt, hogy ismereteit is bővíteni kell. Nyolc év alatt három szakvizsgát tett. Az eredményekben gazdag 25 év alatt egészségügyi szemléletet plántált, az orvosok és egészségügyi szakdol­gozók egész sorát nevelte, oktatta. A kollégák hadát ké­szítette fel szakvizsgára. Az új KÖJÁLL-székház megépí­tése óta erre a korszerűen felszerelt mikrobiológiai labo­ratóriuma nagyszerű lehetőségeket nyújt. Vallja, hogy a közegészség szerves része a mindenna­pos gyógyító munkának. Kezdeményezésére így hozták lét­re a megyében a kórházhigiénét, ennek irányítása most a fő feladata. Ez azt jelenti, hogy gépkocsikörjárat hozza a kórházak vizsgálandó anyagait az általa vezetett mikro­biológiai laboratóriumba. Munkatársaival ezeket gyorsan feldolgozzák és küldik vissza a kórházakba, hogy a vizs­gálati eredményeknek birtokában végezzék tovább gyógyí­tó tevékenységüket. — Dolgozataim a feltételes kórokozók témakörében láttak napvilágot — folytatta — például az enyhe lefo­lyású ételmérgezések hatásáról. Az élet felgyorsult üteme, az ezzel járó és egyre*terebélyesedő közétkeztetés körül­ményei között ezekre a vizsgálatokra a gyógyító munká­ban egyre nagyobb szükség van. M iközben Bodnár doktor gyermekkoráról, penészleki szegénységéről, az életét, tevékenységét meghatá­rozó élményről, a sajátos küzdelmekben átélt 25 év­ben végzett munkáról, hivatástudatról beszélt, arra gon­doltam, hogy milyen jókor jött a Kiváló Orvos elismerés. A Szabolcs-Szatmár megyei KÖJÁLL igazgatóhelyettes­főorvosa ereje, ismeretei teljében van. Mint közegészség- tanász további kutatásaival, előadásaival újabb eredmé­nyeket érhet el, újabb kutatásokra serkenthet. (sigér) Szurkos vásznat ragasztanak a szigetelőanyagra az asszo­nyok. (Mikita Viktor felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom