Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 5. Napi külpolitikai kommentár Harcban a bandákkal NEM CSÖKKEN A FESZÜLTSÉG Afganisztánban. Sajnos, a fiatal demokratikus köztársaságra változatlanul nagy nyomás nehezedik; mint a TASZSZ kabuli jelentése fogalmazta, „egyes szomszédos országok és az imperialista hatalmak reakciós körei” változatlanul támogatást nyújtanak a bandákba verődött ellenforradalmi elemeknek. Kabulban nemrég 'fegyveres provokációt hajtottak végre az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság ellenségei. A határ menti tartományokban sokfelé bandák garázdálkodnak. Falvakat támadnak meg, iskolákat, középületeket gyújtanak föl és zaklatják a lakosságot. Arra is gyakran adódik példa, hogy elhajtják az állatokat, felégetik a termést, s arra próbálják rákényszeríteni a parasztokat, hogy csatlakozzanak a terrorista csoportokhoz. Ha valaki ellenáll, nemcsak őt, hanem a családját is meggyilkolják. Az ellenforradalmárok — köztük a volt afgán nagybirtokosok — elsősorban a szomszédos Pakisztán támogatását élvezik. Bár az afgSn vezetők közvetlen eszmecserét ajánlottak Ziaul Hak tábornok pakisztáni államfőnek, a csúcstalálkozó nem jött létre: a pakisztáni fél visszautasította a meghívást. Sah Muham- med Duszt, a politikai kérdésekben illetékes afgán külügyminiszter-helyettes a hét elején Iszlámábádban tárgyalt a két ország közti feszültség okainak megszüntetéséről, de a jelekből ítélve küldetése nem járt sikerrel. Érthető, hogy Afganisztán ilyen körülmények között védelmi képességének növelését tűzte ki célul. Ennek érdekében Nur Mohammed Taraki- nak, a Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a forradalmi tanács elnökének vezetésével kedden ülést tartott a legfelsőbb védelmi tanács. AFGANISZTÁN KÜLSŐ ÉS BELSŐ ELLENSÉGGEL kénytelen szembenézni. Határait szüntelen agresszió éri, nemegyszer pakisztáni katonai erők is megsértik területi integritását. Zsoldosok és ellenforradalmi bandák tartják rettegésben az afgán falvakat. Egyes források szerint a pakisztáni bázisokon kínai szakértők és imperialista ügynökök is részt vesznek a fegyveresek kiképzésében. Nyilvánvaló, hogy Afganisztán földrajzi helyzete, an- tiimperialista politikai irányvonala a térségben, sőt azon túl is közös frontba tömörítetté mindazon erőket, amelyek szemben állnak a társadalmi haladással, s rossz szemmel nézik a szovjet—afgán kapcsolatok alakulását. Nem újkeletűek eszközeik sem: a fegyveres provokációk, a rablás és a védtelenek le- gyilkolása. Az afgán nép azonban eltökélten védelmezi a forradalom vívmányait, s képes arra, hogy visszautasítson mindenfajta beavatkozást az ország belügyeibe. Gyapay Dénes Szaljut—6 Kirakodás az űrben Sajátos kísérletet hajtottak végre a Szaljut—6 űrállomáson: azt vizsgálták, hogy okoz-e bármiféle formaváltozást az űrállomás és a hozzá kapcsolt űrhajók együttesében a tartós egyoldalú napsütés, nem deformálja-e a fel- melegedés a kozmikus objektumot. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin ebből a célból úgy rögzítette az űrállomás helyzetét, hogy a komplexum ugyanazt az oldalát fordítsa tartósan a nap felé. A Szaljut—6 és a Szojuz— 34 úrhajóra szerelt optikai .műszerekkel pontosan rögzítették a kiinduló helyzetet, s megfelelő időközönként ellenőrizték, hogy nem jelentkezik-e deformálódás. Az adatokat rendszeresen rögzítették, s a megfigyelések eredményeit a szakértők dolgozzák föl. Szerdán jelentősen módosították az űrkomplexum pályáját. A Progressz teherűrhajó hajtóművének felhasználásával vezényelték a komplexumot magasabb pályára. Ljahov és Rjumin munkájának jó részét a teherűrhajó szállítmányának kirakodása teszi ki: az alkatrészeket, berendezéseket azonnal a megszabott helyre viszik és ott rögzítik, ugyanakkor a felesleges terhet, a hulladékot elhelyezik a Progressz rakodóterében. Másfél millió munkás sztrájkja Olaszországban Szerdán másfél millió építőipari munkás egynapos sztrájkba lépett Olaszországban. Az építőmunkások azt követelik, hogy a munkáltatók, a munkások jogos igényeinek figyelembevételével, késedelem nélkül írják alá az új kollektív szerződést. Követeléseik közé tartozik, hogy a béreket az egyre gyorsuló inflációhoz mérten állapítsák meg, és a munkáltatók szüntessék be a jogtalan elbocsátásokat. Szerdán délután Rómában a sztrájkoló építőipari munkások nagygyűlést tartottak, amelyen Garavini, a CGIL titkára mondott beszédet. Nápolyban szerdán a fémipari dolgozók tüntettek a kollektív szerződések mielőbbi aláírásáért, a bérek emeléséért és munkakörülményeik megjavításáért. A rendőrség közbelépése ellenállást váltott ki. A tüntetők felszedték az utcaköveket, barikádok mögé sáncolták el magukat, a zűrzavart kétes elemek autógyújtogatásra használták fel. Az új kollektív szerződések aláírásának előkészületei a munkáltatók merevsége miatt mindenütt vontatottan haladnak. Vita a bonni parlamentben — A Német Szövetségi Köztársaság a SALT—II megállapodást fontos lépésnek tekinti a kelet—nyugati nukleáris erőviszonyok megszilárdításában, a nukleáris stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésében. A dokumentum aláírása nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatokat, hanem összességében a Kelet és Nyugat közti viszonyt is javítja — jelentette ki a bonni parlamentben Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. A parlament energapoliti- kai vitájának kezdetén a kormányfő állást foglalt néhány időszerű nemzetközi kérdésben. Szavai szerint a bonni kormány bízik a SALT—II megállapodás ratifikálásában — a szerződés kudarca egész Európát — különösen pedig az NSZK-t — rendkívül súlyosan érintené, és újabb hiA képen Schmidt kancellár kifejti álláspontját. (Kelet- Magyarország telefotó) degháborús korszak veszélyét idézné fel — mondotta. A kancellár beszámolt Koszigin szovjet miniszterelnökkel és Gromiko külügyminiszterrel nemrég folytatott moszkvai megbeszéléséről, amelyeket eredményesnek minősített. Kampány Vietnam ellen Kínában A kínai vezetés és a sajtó fokozza kampányát a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen a kambodzsai kérdésben és az úgynevezett menekültkérdésben. A Zsemmin Zsi- pao az ASEAN-országok külügyminisztereinek Báli szigetén megtartott értkezletét annak jeleként értékeli, hogy valamiféle délkelet-ázsiai és nyugati egységfront van kialakulóban Vietnam ellen a kambodzsai és a- menekült kérdésben. A lap kommentátora fontos fejleménynek tekinti, hogy az Egyesült Államok és Japán támogatja a délkelet-ázsiai országok „összefogását” Hanoival szemben. Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes, aki a közelmúltban Vietnam „ismételt megleckéztetéséről” nyilatkozott, biztosította Dawee Chullasapya thaiföldi légi- marsallt és miniszterelnökhelyettest, hogy Kína „minden Thaiföld-ellenes fenyegetést saját maga ellen irányúiénak tekint és minden módon kész Thaiföld támogatására”. Megfigyelők szerint Teng Hsziao-ping értésre adta, hogy Peking kész katonai támogatást nyújtani Thaiföldnek a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Amerikai levelünk DC 10 M zokatlan módon műszaki rajzokkal vannak tele az amerikai napilapok. Repülőgép-alkatrészeket áb- rázolnak keresztmetszetben: csavarokat, erősítése- KeT^satlakozásokat meg egyéb szerelvényeket, amelyeknek nem ismerem a nevét. Megjegyzem, az amerikai olvasók sem. Annál inkább ismerik a McDonnel Douglas-cég által gyártott DC 10 mintájú repülőgépeket — ezeket a három hajtóműves „jumbókat” (széles testű óriásokat) —, amelyekre éppen a rajzokon ábrázolt alkatrészekkel kapcsolatban felszállási tilalmat rendeltek el. Május 25-én egy ilyen DC 10 szállt fel a chicagói O’Hare repülőtérről Los Angeles-i rendeltetéssel. Amikor mintegy 150 méteres magasságot ért el, hirtelen az oldalára fordult, lezuhant és a földön felrobbant. A fedélzetén tartózkodó mind a 272 személy, továbbá három másik a földön, akire ráesett, életét veszítette. Ez volt eddig a legtöbb halálos áldozatot követelő repülőgép-baleset az Egyesült Államokban. A vizsgálat megállapította, hogy közvetlenül a start után a DC 10 bal szárnyáról levált és leesett az egyik hajtómű. Igen ám, de ez még nem elegendő ok, hiszen a gépnek az épen maradt két hajtóművel is kellett volna tudni repülnie. Feltételezik, hogy a hajtómű leválásakor megsérült a hidraulikus rendszer és a gép irányíthatatlanná vált. De a fő kérdés: miért vált le a hajtómű? A baleset másnapján a DC 10 üszkös roncsai között találtak egy törött alkatrészt: egy ujj vastagságú fejes csavart, amely a hajtóművet rögzíti a szárnyhoz. A szövetségi légügyi hatóság kiadta az utasítást: az Egyesült Államok légitársaságainak tulajdonában lévő valamennyi DC 10-esen ellenőrizzék ezt a bizonyos csavart. Az ellenőrzést néhány óra alatt elvégezték. Azután ismét gyanús lett valami és újabb műszaki felülvizsgálatot rendeltek el. Ez már egy-másfél napra a földhöz szögezte a DC 10 flottát, némi fennakadást okozva a légiforgalomban. N éhány nappal később, június elején egyre gyanúsabb körülményekre derült fény. A vizsgálat más alkatrészek anyagában is repedéseket fedezett fel. A Los Angeles Times című lap kiderítette: az American Airlines társaság Chicagónál lezuhant gépe az elmúlt években hét (!) ízben volt kénytelen műszaki hiba miatt sürgősen visszatérni a kiinduló repülőtérre. Éppen ugyanezekben a napokban ez két másik DC 10-essel is megtörtént. A légi- társaságok és a gyártó cég képviselői egymást vádolták (konstrukciós hiba vagy hanyag karbantartás — ez volt a kérdés), a légiutasok érdekvédelmi csoportjai szigorú és radikális intézkedéseket követeltek. Többen felidézték a török légitársaság DC 10-esének Párizs melletti korábbi lezuhanását. Az amerikai légügyi főhatóság végül is komoly konstrukciós hiba gyanúja miatt további intézkedésig teljesen megtiltotta a DC 10-esek felszállását és most, amikor e sorokat írom, e tilalom még javában érvényben van. Hogy mennyi műszaki hibát, majdnem balesetet titkolnak profitérdekből a gyártó és az üzemeltető vállalatok, azt csak sejteni lehet. Igaz, eddig ez alig-alig járt végzetes következményekkel. Az Egyesült Államok légi baleseti statisztikája nemzetközi viszonylatban is nagyon kedvező. (1977-ben például 100 millió utasmérföldre a légiforgalomban 0,04 halálos baleset jutott, míg vasúton 0,05, autóbuszon 0,13, személygépkocsiban 1,33.) Ezért sem rendült meg az amerikai közönség bizalma a polgári repülésben, és — nyár eleji főszezon lévén — az emberek utaznának. Csakhogy a 138 amerikai DC 10 mintájú gép az országos repülőgép-kapacitásnak a 12 százalékát teszi ki. És ezek most a hangárokban, a javító- műhelyekben várnak sorukra. Az utasok pedig a repülőtereken teszik ugyanezt, idegesen, kofferjükön aludva, más járatokra várva. New York, 1979. július. JCu-Leutf. Zlitiuui GALSAI PONGRÁC: fSajop (fizi játékai 13. Aztán még két gyönyörű hónap. Június, július. Nagy séták, karöltve-kóborlások Vajda Ducival. Uj kapcsolatok, barátságok. Roszt Károly dorogi mérnök, a papa barátja beleszeret Duci unokahugába, Vajda Ilonkába. Sok vidám délután négyesben, hajókirándulás a Dunái:, Sztrakoniczky Karel okos, hűséges levelei Szliács- ról, ahol a nyarat tölti. És ekko egyszerre sötét lett. Augusztus elején kitör a világháború. Nem kétségbeeséssel tör ki, hanem katonazenével. A K. u. K.-idők rezesbandái bécsi valcerek helyett indulókat játszanak. Budapest falait egy éjszaka alatt ki tapétázzák a háborús plakátok. Az utcákon zajos hangulatkeltés folyik. Van ingyen ital, kortesnóta, kokárda és piros-fe- hér-zöld toll a sapka mellé. Egy vágóhídtulajdonos „Éljen a haza!” feliratú jelvényeket kezd gyártani, s napok alatt vagyont szerez. Körös-körül a sovinizmus újságpapírtüzei lobognak. József főherceg pedig kiáll várbéli palotájának kivilágított erkélyére, s ezt mondja: „Kardunkat kihúztuk. Holnap megyek a harcmezőre, ha kell, meghalni a hazáért!” De a főherceg csak látogatóba megy a hátsó vonalba. Hanem mennek előre helyette az újoncok, önkéntesek, tartalékosok beláthatatlan hosszú sorban; holnap is, holnapután is, s még négy álló évig. Gizinek felocsúdni sincs ideje, már egyedül találja magát. Ez az a korszak, amikor a színésznő sorsa sarkalatos, ellentmondásba kerül összes szerepével, amit eddig eljátszott; a sors rázúduló nehézségeit egyéni kedvességgel, bájjal, női praktikákkal többé se elhárítani, se megkörnyékezni nem lehet; de nincs is kinek játszania; a világ, amelyet oly barátságossá és kezessé tett maga körül, egyszeriben kiürül. A léleknek egyelőre a saját tartalékaiból kell táplálkoznia. Az egyéniség, amely eddig színjátszó felszínét mutatta, mélységeiben • is láthatóvá lesz. S a jellem most kapja meg azt a súlyos terhelést, amelyet egyetlen művész sem nélkülözhet. A Kálvin téri kávéház végképp tönkrement, a pavilonépület dobra került, és a család csak Gizi keresetében reménykedik; Beyer Rudi, Vajda Ödön, Sztrakoniczky Karel, Csipkay meg a többi kedves fiú különböző katonai táborokban, vagy a fronton van. Hiába. A lelket ily nehéz időkben csak a saját gyöngesége melegítheti át: az itthon maradiakért, hogy ne történjék bajuk s az eltávozottakért, hogy mielőbb hazatérjenek. A fiatal színésznő eddig a másoktól kihízelgett szerete- tet pazarolta szét. De most a maga érzelmi raktárát kell megnyitnia. Valami szűkölő, tenni kész aggodalom ébred benne a család iránt: újra összeterelni őket, együtt tartani és felelősséget vállalni értük! S úgy érzi, ez a feladat csakis őrá vár. Közben pedig jön a tábori posta. Sztrakoniczky Karel rendszeresen ír. „Katona .vagyok, háború van és bizonyára el fogok esni. Kíváncsi vagyok, hogyan? Lehet, hogy egy golyót kapok egyenesen a szívemen keresztül, lehet, hogy egy gránát elviszi a fejemet, vagy az is lehet, hogy megfagyok. Mindegy, megígérem magának, hogy mindenesetre magára fogok gondolni az utolsó pillanatban ...” És ez a pillanat hamarosan elérkezik. Mert a háború úgy fut szét a térképen, mint tinta az itatóspapíron. Szétfut, kinyújtja gyors csápjait, aztán megmerevedik. A kontinens föl van ásva. A Balti-tengertől Romániáig hatalmas lö- vészárok-rendszerek húzódnak. Ismerőseink közül először Mikovényi Attila pusztul el; s nem is a fronton, bádogdicsfénnyel a homloka körül, hanem magánhalottként, spanyolnáthában. Ö az egyik legelső áldozat. Majd Sztrakoniczky Károly jóslata válik be. Katonabajtársa 1915. július 5-én kelt levelezőlapján már csak a halálhírét közli. Gizit ekkor éri életében a legkeményebb ütés. A szíve fölött? Nem. De a szíve tájékon mindenesetre. Most újra elolvassa Karel leveleit. Aztán sorra megszámozza őket, és a csomagot átköti egy rózsaszín szalaggal. A Nemzeti Színház 1915. január 28-án, féléves szünet után mégis megkezdte csonka évadát. Az igazgatóság gyér bevételre számított. De másképp történt. Igaz, inkább a barátságtalan történelmi éghajlat verte be a közönséget a színházba. A viszontagságoktól elzsibbadt emberek kissé meg akadták mozgatni szellemi tagjaikat. Persze, főleg a könnyű üdülést keresték. De Tóth Imrét dicséri, hogy a Nemzeti a háborús időkben sem szállította le műsorát a gond- és gondolattalan népszórakoztatás szintjére. Beyer Gizit, nemzeti színházi tagságának első két évében sűrűn játszatták, bár kevés érdemes szerepben. Tóth Imre már pályája végén tartott, fáradt volt, ked- veszegett, semmiképp se elég rugalmas a kockázatok vállalásához. Másrészt óvakodott attól, hogy pártfogolnának, Ligeti Juliskának saját fölfedezői buzgalmával termelje ki a konkurrenciát. Hevesi Sándort pedig a pedagógiai óvatosság jellemezte. S nem is ok nélkül. Beyer kisasszony izgága tehetségét, gondolta, még rá kell nevelni az elemző szerepformálásra, be kell törni az együttes munkába! Bajor Gizi később hálás derűvel emlegette, hogy Hevesi a próbákon sokszor megkínozta őt: egy- egy szövegrészt a sírvafaka- dásig újra és újra megismételtetve. A lelkes törődés gondját Csathó Kálmán vette át Sztrakoniczky Károly- tól. A színház vezérkarában leginkább ő szorgalmazta, hogy Beyer Gizi méltó feladatokat kapjon. Hősnőnk részben neki köszönheti fontosabb szerepeit, Gárdonyi Géza: Annuska, Csíky Gergely: A nagymama és Hauptmann: Grampton mester című színműveiben. Annuska. Friss színek egy romantikus darab rózsakoszorújába fonva. Néhány nyers levél, amint kikandikál az érintésre is lepergő szirmok közül. Majd Tóth Imre félve kiejtett dicsérete: „Ezt nem csinálta jobban Ligeti Juliska sem!” (Folytatjuk)
