Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

1979. július 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A demokrácia jegyében Jelezni és cselekedni E gy évvel ezelőtt még sokat töprengtek azon párttagok és pártonkívüliek, gazdasági vezetők és műszakiak, ho­gyan lehetne gazdaságo­sabb vágányra állítani a Magyar Posztógyár nagy- kállói gyárában a terme­lést. Simon Mihály, a párt­titkár úgy emlékszik a tag­gyűlés időpontjára és az akkor, 1978. szeptember 16- án elfogadott határozatra, mintha most történt volna. „Inkább kevesebbet, de jót’’ — jegyében született dön­tés. Valamennyi épkézláb javaslatot figyelembe vet­tek, s merész húzásra szán­ták el magukat. Végrehaj­tották azt a párthatároza­tot, amely célul tűzte: óí­lítsák ki a munkából a gaz­daságtalanul termelő 3 fo­nó- és 2 kártológépet. Át­csoportosításokkal, félszáz munkással kevesebbel, a minőség szigorításával elér­ték, növekedett a szocialis­ta és a tőkés export aránya, Kérdezhetnék, mi köze van ennek a pártdemokrá­ciához? Egyszerű a válasz. Ahol a pártdemokrácia ér­vényesül, törvényszerű ki­sugárzó hatása van az egész gyár életére, a termelés ala­kulására, a környezetre, az emberek közhangulatára. Ebben a gyárban a pártde­mokrácia lendítője lett a kezdeményezések megvaló­sításának, a határozatok­nak, amelyekben a javas­latok összegeződtek és meg­valósultak. Félúton azonban nem le­hetett megállni. S mint mondani szokták, evés köz­ben jött meg ' az étvágy Nagykállóban is. Ha léptek egyet a minőség javításá­val, továbbiakra volt szük­ség, mert a fonálkeverékek minőségétől függött jórészt, képesek-e ezt fokozni. A szövetekhez szükséges fo­nálkeveréket eddig Csepelről szállították. Ez az alap­anyag nem mindig volt megfelelő. Sokszor késve ér­kezett, emiatt késett a fel­dolgozás. Ha meg nem volt megfelelő a minőség, visz- sza kellett szállítani. Ezek hátráltatták a tervszerű ter­melést, kieséshez vezettek. Emiatt rossz volt a hangu­lat, keresetkieséseket oko­zott a dolgozóknak. Felfi­gyeltek rá a párttagok és so­kat vitatták fórumokon, ho­gyan lehetne a gondon se­gíteni. Jelezték „felfelé” is a problémákat, információ­kat gyűjtöttek, érveltek. így érték el, hogy Nagy- kállóbán megkezdték a ko­rábban Csepelen gyártott fonalkeverék termelését. Jú­liusban áttérnek üzemszerű termelésére. Saját erőből teremtették meg a fonal- keverék-gyártás feltételeit. Ebben a munkában a párttagok közül negyvenen vettek részt. Bizonyítaniok kellett, hogy az alapanyag- gyártásnak létjogosultsága van Nagykállóban. Ez azt is mutatja, hogy a pártdemok­ráciának nem szűk érdeket kell képviselnie. Ilyen irányban hatott az Ipari Szerelvény és Gép­gyár mátészalkai gyárában Körmendi László beállító csoportvezető javaslata is, amikor taggyűlésen sürget­te, gyorsítsák meg az újítá­sok elbírálását és az elfo­gadottak alkalmazását. így 1979 első felében a beadott 12 újítást gyorsított ütem­ben bírálták el. Közülük 4 már a termelést szolgálja. Párttagság figyelmeztette a gazdasági vezetést arra is, hogy az utóbbi egy évben felvett 230 új munkással kissé lazább lett a fegye­lem. Ez évben eddig 53 em­bernek 160 nap igazolatlan mulasztása van. A szigo­rúbb intézkedésekre nem­csak azért van szükség, hogy a fegyelmezetlensé­geknek véget vessenek, mert rontja a közhangula­tot, hanem főleg azért, mert az igényes - exporttermék minőségi termelése forgott veszélyben. Hasonló jelen­ségek ellen emeltek szót a nagykállói posztógyárban is a kommunisták. Tóth Im- réné, az egyik kommunista szövőnő szóvá tette taggyű­lésen, hogy az éjszakai mű­szakokban sok a csellengés — intézkedést sürgetett. Nagy László, a fonoda párt­bizalmija észrevételezte, hogy műszakváltáskor fél­órás csúszások vannak. Emiatt állnak a gépek. Má­sok azt kifogásolták, hogy műszak alatt sok a gyárból a kilépés. Havonta 200—300 órát is távol vannak az üzemből. Javaslatukra új ellenőrzési rendszert yezet- tek be. Egy párttag mondta a nagykállói posztógyárban: szerinte akkor érvényesül a pártdemokrácia, ha ő vala­milyen hibát, rendellenessé­get lát, azt bátran és azzal az igénnyel mondja el, hogy reméli, történik is változás. N em elég csupán meg­hallgatni a kezde­ményezéseket, a bí­rálatot, ezekre érzékenyen szükséges reagálni és a vál­toztatás igényével fellépni. Így válhat, állandó éltető elemévé az üzemi pártélet­nek, s lehet serkentője a gyár életének. Farkas Kálmán Tárcsázzák a talajt a Nyírmadai Állami Gazdaság fiatal almáskertjében. (Fotó: Mikita Viktor) Virít a napraforgó, szállítják a repcét Nyírbátorban felkészültek a szezonra Befejeződött a szokásos, szezon előtti nagy karbantar­tás a nyírbátori növényolaj­gyárban. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában ezt a munkát ezúttal is terv sze­rint, határidőre, még az el­múlt hónap második felében elvégezték. Ezt követően a tmk-üzem megkezdte a mo­sószergyártó üzem nagyjaví­tását. Az olajgyár „beveze­tőnek” a tavalyi termésből még megmaradt napraforgó- magot dolgozza fel. Ez azon­ban csak néhány napos mun­ka, utána megkezdik az idei termésű repcemag feldolgo­zását. A repce — sajnos — az idén nem adja a várt ter­mést. Télen a fagy, majd a belvíz pusztította a vetést, de az aszály is jelentős kárt .okozott. A repcemag beszál­lítása a gyárba június 26-án megkezdődött, azóta is folya­matosan érkezik. Minden va­lószínűség szerint ezen a hé­ten már meglesz az a meny- nyiség, amellyel az üzemelés elkezdődhet. A napraforgó is virágzik. Mivel a kipusztult repcét a legtöbb helyen nap­Virit a napraforgó. (Molnár Károly felvétele.) raforgóval vetették be, a te­rület nagyobb, mint tavaly. Idáig az idő is kedvezett, jól fejlődtek a növények. Előre­láthatóan a szokásosnál ko­rábban kezdődhet a betakarí­tás. Ha az idő továbbra is kedvez, a repcét szeptember helyett az idén már augusz­tusban követheti a naprafor­gó. Nyíregyháza: körúti képeslap. (Császár Csaba felvétele) Forró nyári délután volt. Az apró állatkertet megülte a hőség. Éppen ráértem, és a néhány nappal ezelőtt aján­dékba kapott majmocskával kimentem. Sétáltunk a ket­recek között, ittunk a csur- gós kútból, megint sétáltunk, és megint ittunk, és amikor meguntuk az egészet, elindul­tunk a kijárat felé. Hozzánk lépett az őr. — Jó napot — ásított. — Mi ez? —* és rámutatott a majomra. — Majom — feleltem. — Azt látom — morogta az őr. — Hová viszi? — Hogy-hogy hová vi­szem? — csodálkoztam el. — Haza megyek. Ebédelni. — Aha! — az őr megráz­ta a fejét, és ellenzős sapká­ját a tarkójára tolta. — És biztos, hogy ez a majom az öné? Egy percre megnémultam. — Kérem ... — kezdtem. — Kérem! Magammal hoz­tam. Az őr elgondolkozva nézett rám. — Így állunk? Akkor adja ide a jegyét. Odaadtam. — Adja ide a másikat is! — nézett az őr rám. » — Milyen másikat? — kezdtem idegeskedni. — Ez a majom jegye. És a magáé? — Ez az én jegyem! — magyaráztam. — Akkor a majom jegye majommal senki se jött be. Holnap már egy elefántot hoz, és ingyen megsétáltatja itt. Adjon két levát! Kérlelni kezdtem. — Legyen szíves! Enged­jen utamra! Éhes vagyok. A kifakult’sapkás ember rám nézett. Rumen Balabanov: AZ UNALOM hol van? — kérdezte. Elgondolkodtam. — Igen! — szóltam. — Eszémbe jutott! Ez a majom jegye. — Tehát önnek nincs je­gye — mosolyodott el az őr, és a farzsebébe nyúlt. — Fi­zessen két leva büntetést. — Minek néz! — törtem ki. — Hagyja abba a bolon­dozást. Hol van leírva, hogy a majomnak is jegyet kell venni? — Nincs leírva — szakított félbe nyugodt hangon az őr. — Nincs leírva, miután idáig — Azt állítja, hogy ez az ön majma? — Az enyém! — tártam szét a kezemet. — Ajándékba kaptam. — Kivizsgálom! — mondta nyugodtan. Ezzel az udvar mélyén ál­ló apró barakk felé fordult, és a hőségtől rekedt hangon odakiáltott. — Pancseva-a-a! Menj, és számold meg a majmokat! Pancseva tarka kartonru­hában, a portól megfehére- dett papucsban jött ki, ujjai­val a ketrec felé bökött, és a szája hangtalanul mozgott. — Öt — mondta végül, és kíváncsian megbámult. — Pontosan — sóhajtott az őr. — Félreértés volt. — Megesik! — sóhajtot­tam megkönnyebbülten. — I-i-igen! — folytatta az őr. — A majom távozhat. — Hogyhogy a majom tá­vozhat? A majom sehova se távozhat. Nem ismeri az utat! Én viszem! — Nem lehet! — ingatta a fejét az őr. — Felveszem a jegyzőkönyvet. Megsemmisülten eresztet­tem le a kezemet, és baktat­tam mögötte, keresztül a hő­ségtől kifakult, napfényes ud­varon. Leültünk a megfeke­tedett asztal mellé, az őr elő­vett egy üveg masztikát, töl­tött a pohárkákba, és lassan kibökte: — ön nem idevalósi, igaz? Később a tarkójára tolta a sapkáját, és az orra alatt dünnyögte: — De unalmas itt... Kint az állatok a nyárfa árnyékát figyelték, ahogy az unottan a ketrecek felé ván- szorgott. . . Bolgárból fordította: Migray Ernőd Sajátos helyzetben A téglától az öntött lázig A szövetkezeti építőipar távlatai Ne tévesszen meg senkit a játék a számokkal. Azokkal a számokkal, amelyek me­gyénkben látszólag a szövet­kezeti építőipar töretlen fej­lődését jelzik. Amíg 1970-ben 316 milliós termelést mutat­tak ki, addig 1975-ben már 425 milliónál tartottak, s félmilliárdos termelési érték várható 1980-ra. Csakhogy a falun családi házat építőktől a városi szövetkezeti lakásba költözőkig mindenki tudja, hogy a különböző anyagárak emelkedése miatt 10 év alatt jóval drágább lett az építke­zés — következésképpen, ha értékben többet is, de meny- nyiségben kevésbé produkál­tak többet megyénk építőipa­ri szövetkezetei. Ágazati szakosodás Pedig a feladatok nem ki- sebbedtek az utóbbi években. Mind inkább kialakul a meg­felelő ágazati szakosodás az építőiparban, ahol a szövet­kezetekre igen fontos feladat vár: kisebb, több szintes há­zak, a községekben az intéz­mények építése, s ami ezzel egyre inkább egyenrangú, ezek felújítása, karbantartá­sa. Ezért tűzte napirendjére a KISZÖV küldöttközgyűlé­se ezt a témát, a párt Köz­ponti Bizottságának és a me­gyei pártbizottságnak az épí­tőiparról szóló határozata alapján. Ebben a tervidőszakban az építőipari szövetkezetek mintegy 1200 lakást építenek. A hagyományos, téglát téglá­ra rakó építés mellett megje­lent a legújabb technika Nyíregyházán, a Malom kert­ben öntött házakat húz fel az ibrányi szövetkezet. A jelen­legi viszonyok felmérése azt mutatja, hogy a megye 13 építőipari szövetkezete nem a legrózsásabb helyzetben van. Évek óta gond az alacsony nyereség, aminek oka a gyen­ge szervezésben, az alacsony szintű műszaki előkészítés­ben, az anyagbeszerzés ne­hézségeiben, néha az árak kö­töttségében keresendő. Az új technika alkalmazására kevés — éppen az előzőek miatt — a rendelkezésre álló anyagi eszköz, az alacsony bérek miatt hiány van a jó képességű szakmunkásokból. Négyezer lakás építése A következő 10—15 évben is a kisebb nagyságú keres­kedelmi, oktatási és egész­ségügyi létesítmények kivite­lezése, a lakásépítés és az épületfenntartás vár a szö­vetkezetekre. Az előzetes becslések szerint 1990-ig 4000 lakás építése, 2 és fél milliárd forint értékű felújítási mun­ka, ettől nagyobb értékben pedig új épületek emelése a feladat. Mindez az eddigitől nagyobb léptékű fejlődést kí­ván meg, sokkal szervezet­tebb, átgondoltabb munkát a szövetkezetek vezetőitől. A kölcsönös fejlesztési és támogatási alapból, egyéb eszközökből korábban is tá­mogatták az egyes szövetke­zeteket. Helyes volt az a fel­ismerés, hogy mindenkit egyformán nem lehet segíte­ni, mert erre nincs elég erő. Így jelölték ki azokat a szö­vetkezeteket, amelyek ki­emelt módon foglalkozhatnak a lakásépítéssel egy-egy kör­zetben. Az ibrányi szövetke­zet a No-Fines technológiá­val már épít Nyíregyházán. Évente száz lakás felhúzásá­ra képesek, ha megteremtik hozzá a háttért, a szak- és szerelőipari bázist. Mátészal­kán a szövetkezet a városépí­tés jelentős tényezője. Nála további gépesítés kell ahhoz, hogy megfeleljen az igények­nek. Mind az anyagi eszkö­zök fejlesztése, mind a sze­mélyi tényezők jobb alakítá­sa szükséges ahhoz, hogy a kisvárdai és a fehérgyarmati szövetkezet jobban eleget te­gyen a körzetében jelentkező tetemes építési igényeknek. Lépést tartani az igényekkel A megnövekedett felada­tok nagyobb követelménye­ket támasztanak az irányí­tó, szervező munkával szem­ben is. Kevés a megfelelő képzettségű középvezető, jobban oda kell figyelni a szakmunkások képzésére, hogy legyen, aki lépést tart a gépesítéssel, fogadja az új technikát. Az anyagellátás és -beszerzés javításához a szö­vetkezetek összefogására van szükség, jobban igénybe ve­hetik az állami építőipar ez irányú támogatását is. Mind­ez csak úgy lehetséges, ha a szövetkezetekben dolgozó munkások jobban érdekel­tek a termelésben, a minősé­gi bérezés jobban ösztökéli őket a jobb munkára, s a iszövetkezetek fejlesztéséhez szervesen hozzátartozik a dol­gozókról való fokozott gon­doskodás, a munkakörülmé­nyek állandó javítása. A tizenöt éves feladatok a szövetkezeti építőipar távla­tait adják meg. A jó végre­hajtás érdekében ezekben a hetekben mindenütt intézke­dési terveket készítenek, majd aktívaértekezleten tár­gyalják meg. Okos vitára, a helyzet pontos felmérésén alapuló tervezésre van szük­ség ahhoz, hogy a feladatok­ban megszabottakhoz minde­nütt megteremtsék a végre­hajtás lehetőségét. Lányi Botond

Next

/
Oldalképek
Tartalom