Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 3. Napi külpolitikai kommentár London és Salisbury AMIKOR JAMES CALLAGHAN utódjaként Margaret Thatcher asszony, a konzervatív párt vezére Na^y-Britanniában elfoglalta a miniszterelnöki bársonyszéket, Ian Smith nem is titkolta, hogy „örömmel tölti el” ez a fejlemény. Akkoriban kivétel nélkül minden kommentátor azt jövendölte: az angol külpolitika egyik várható ; változása éppen a Rhodesiával kapcsolatos magatartás lesz. Nos, a prófécia máris beigazolódott. Anglia új kormányfője Ausztráliában újságírók népes serege előtt kijelentette: London az „új” rhodesiai kabinet elismerésére készül. A miniszterelnök-asszony azt is „valószínűnek” mondotta, hogy London feloldja a Rhodesiával szemben elrendelt gazdasági tilalmakat. Aligha kell bővebben magyarázni, hogy mit jelentenének ezek a lépések. A lehető legnagyobb politikaianyagi segítséget azoknak, akik Rhodesiában továbbra is semmibe veszik az ENSZ- határozatokat. Nem először történik ez így. Arra a kérdésre, elsősorban mi tette lehetővé azt, hogy a rhodesiai fehértelepesek oly régóta képesek prolongálni hatalmukat, nem lehet más választ adni, mint ezt: Anglia magatartása. Amikor annak idején Smith bejelentette az egyoldalú elszakadást, lépése a brit törvények szerint hazaárulásnak minősült. Harold Wilson munkáspárti kormányának minden lehetősége meg lett volna arra, hogy a zendülést akár fegyveres erővel is leverje. Mégsem tette. Ehelyett London a tárgyalások egész során hátrált meg és tette lehetővé egy minden szempontból illegális — és embertelen — rezsim megszilárdulását. AZ AZÓTA ELTELT ÉVEKBEN gyakorlatilag ez a magatartás folytatódott — még akkor is, ha a későbbi munkáspárti kabinetek már igyekeztek vigyázni bizonyos külsőségekre. Callaghanék felismerték, hogy Anglia addig nem teremthet jó viszonyt a megújhodó Afrikával, amíg nem feledteti a rhodesiai ügyben játszott szerepét. Nyilatkozatokban volt is némi törekvés erre — tettekben annál kevésbé. — Nem is olyan régen robbant Londonban az úgynevezett Bingham- jelentés politikai bombája, kiderült, hogy a BP olajtársaság és más angol cégek — alighanem a kabinet hallgatólagos beleegyezésével — sorra sértették meg az ENSZ kötelező (érvény) rhodesiai embargóit. Thatcher asszony kijelentéseivel London újabb történelmi felelősséget vett a vállára. Hamarosan bebizonyosodhat azonban, hogy a döntés hátrányai Anglia számára is sokkal nagyobbak, mint a remélt előnyök. Harmat Endre árrendezés a Szovjetunióban A Szovjetunió állami árbizottsága az árak további rendezése és a különböző árucikkek normális kereskedelmi forgalma érdekében határozatot hozott arról, hogy július 1-től felemeli a nemesfémekből készült ékszerek kiskereskedelmi árát (változatlanok maradnak viszont a fogpótlások árai és növelik a jeggyűrűkhöz nyújtott pénz- beni támogatást.) Emelkednek a szőrmék, a szőrmeipari, a báránybőr készítmények (a gyermekruházati cikkek kivételével), a szőnyegek és szőnyegféleségek, bizonyos bútorfajták, valamint a személygépkocsik árai. Nyikolaj Gluskov, a Szovjetunió állami árbizottságának elnöke a TASZSZ hír,- ügynökség számára adott nyilatkozatában kommentálta a különböző árucikkek áremelését bejelentő közleményt. Kijelentette: a nemesfémekből készült árucikkek, a szőnyegek, a szőrmék, a szőrmeipari készítmények kiskereskedelmi árai átlagosan 50 százalékkal, a személygépkocsik ára 18, az importbútoroké 30, a hazai gyártmányú bútoroké 10 százalékkal növekszik. — Az éttermekben, kávéházakban este felszámított árak, a vendéglátóipari egység kategóriájától függően, 25—45 százalékkal nőnek. A vendéglátóipari intézmények - bén eladott sör árát ugyancsak 45 százalékkal emelik. — Változatlanok maradnak az árak a vállalatok, intézmények, iskolák és tanintézetek étkezdéiben, az iskolai büféktífen, a vonatok és a hajók étkezőkocsijaiban, illetve éttermeiben, a falatozókban, tej ivókban, fagylaltozókban, az ifjúsági és gyermekboltokban. Nem változik a kiskereskedelmi forgalomban eladásra kerülő sör ára sem. — A Szovjetunióban sokat tettek és tesznek a különböző közszükségleti cikkek termelésének emelésére. Mindemellett az egyes árucikkek iránti kereslet meghaladja a termelés lehetőségeit. Tulajdonképpen ez idézte elő az ékszerek, szőrmeféleségek, szőnyegek, személygépkocsik és import bútorok árának kényszerű emelését. Nyíregyházán a Hűnnich kollégiumban Megnyílt a középiskolás orosz szakos tábor \z immár hagyományos középiskolai orosz nyelvi tábort Nyíregyházán, a Münnich Ferenc kollégiumban június 2- án ünnepélyes keretek között nyitották meg. A táborba 10.' Bács-Kiskun, Békés, Hajdú »Bihar, Heves, Sza- bolcs-Szatmár megyei harmadikos gimnáziumi és szakközépiskolai tanulót hívtak meg. A Szovjetunióból a moszkvai és a vlagyimiri pedagógiai főiskolákról hatvan hallgató érkezett. A két szovjet főiskoláról tíz pedagógus segíti a táborban folyó oktató-nevelő munkát. Magyar részről tizenkét, zömében Szabolcs-Szatmár megyei orosz szakos tanár vesz részt a tábor programjának megvalósításában. A feladat: a beszélt orosz köznyelv elmélyítése. A tábor három hete alatt a szovjet és a magyar fiatalok a jól bevált „trojka” — két magyar és egy szovjet diák — rendszerben gyarapítják nyelvi ismereteiket, fejlesztik beszédkészségüket. Jut idő szórakozásra és megyei, valamint megyén kívüli kirándulásokra is. Az ünnepélyes megnyitóra felsorakozott táborlakókat dr. Kuknyó János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte. A szovjet pedagóguscsoport élén Lidia Pavlovna Kovrigina docens, a fizika és matenati- ka tudományok kandidátusa, a moszkvai pedagógiai főiskola tanára áll. A középiskolás orosz nyelvi tábor július 21-én zárja be kapuját. Befejezte munkáját a kínai parlament Hét új törvényt fogadtak el Mint már jelentettük, vasárnap befejeződött Peking- ben a kínai országos népi gyűlés (parlament) kéthetes ülésszaka, A képviselők egyhangúlag jóváhagyták a Hua Kuo-feng miniszterelnök által előterjesztett kormánybeszámolót, az idei népgazdasági tervről és az állami költségvetésről szóló jelentést és megszavaztak hét új törvényt. A parlament által megszavazott új törvények értelmében egyebek között megszüntetik a kulturális forradalomból visszamaradt forradalmi bizottságokat és visszaállítják a helyi népi kormányokat (tanácsokat). Kiterjesztik a választói jogkört azáltal, hogy a jövőben közvetlen szavazással választják meg a kerületi és az attól alacsonyabb szintű helyi államhatalmi és államigazgatási szerveket. A parlament döntése értelmében néggyel növelték az országos népi gyűlés állandó bizottsága alelnökeinek számát. Az új alelnökök: Peng Csen, a pekingi pártbizottság volt első titkára, Hsziao Csing-kuang, a kínai hadiflotta parancsnoka, Csu Jun- sah, a Kínai Kuomintang Forradalmi Bizottsága elnevezésű demokratikus párt egyik vezetője és Si Liang, a Kínai Demokratikus Liga elnevezésű demokratikus párt vezető személyisége, a Kínai Országos Nőszövetség alelnöke. Hua Kuo-feng pártelnök és miniszterelnök javaslatára a parlament új miniszterelnök- helyetteseket nevezett ki Csen Jün, Po Ji-po és Jao Jilin személyében. Mint ismeretes, Csen Jün és Po Ji-po az 50-es években fontos párt- és állami tisztségeket töltőt tek be, s a közelmúltban re habilitálták őket. Jao Ji-lin korábban miniszteri tisztségeket töltött be a kormányban, s jelenleg a KKP KB főtitkárhelyettese és a KB- iroda vezetője. Megfigyelők jelentős fejleménynek tartják, hogy a parlament határozata értelmében létrehozták az államtanács (kormány) mellett működő új pénzügyi és gazdasági bizottságot, amelynek elnöke Csen Jün. A parlament záróülésén mondott beszédében Je Csien- jing, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy az elkövetkező években a Kína előtt álló központi feladat a „négy modernizálás” megvalósítása. Feltűnő részletességgel foglalkozott a szocialista demokrácia és a törvényesség megszilárdításának kérdéseivel és kijelentette, hogy ilyen szem pontból „jelentős eredmények születtek” a parlament most záruló ülésszakán. (Folytatás az 1. oldalról) munkájával, maga küzdje ki az emberhez méltó életet. A centenáriumi ünnepség emlékezetes mozzanata volt a Móricz-emlékház udvarán felállított, életnagyságú bronzszobor — Varga Imre Kossuth-díjas kiváló művész alkotásának — leleplezése. A szobor talapzatán elhelyezték az emlékezés koszorúit az országos és a megyei Móricz- emlékbizottság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium, az írószövetség, a megyei, járási és helyi párt-, tanácsi és népfrontszervek képviselői. A család nevében Móricz Lili, az író leánya koszorúzott. Koszorút helyezett el a Leányfalui Nagyközségi Tanács, a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium küldöttsége és a megyében lévő, az író nevét viselői intézmények képviselői is. Ezután Fábián Zoltán, az írószövetség titkára adta át az író felújított emlékházát, amely új látnivalókkal várja a közönséget. Az emlékházban több eredeti, az író által is használt tárgy is helyett kapott, teljesen élethű kör-| nyezetben. A tiszacsécsei megemlékezés művészeti programmal ért véget. BONNI LEVELÜNK Idegenek, vagy barátok? 1 979 a gyermekek nemzetközi éve és erre tekintettel vannak az NSZK-ban is. Mindenfelé külön programokat, versenyeket, fesztiválokat szerveznek, az újságok — jutalom fejében — fényképeket kérnek az olvasóiktól, a televízióban új gyermekműsorokat adnak és így tovább. Vannak azonban, akiket nemcsak a dolog kellemesebb, vidám oldala érdekel, hanem kritikusabb témákkal, is foglalkoznak. Ezek közé tartozik — talán a legelső közöttük — a szövetségi köztársaságban élő külföldi gyerekek helyzete. Idegenek vagy barátok? — kérdezi a plakát, amelyről egy mediterrán képű gyerek tekint ártatlanul a járókelőkre. A választ persze mindenkinek magában kell megadnia, a többség azonban nagyon jól tudja, hogy bizony inkább idegeneknek, megtűrt személyeknek nézik őket mindenfelé. A nyugatnémet társadalom, amelynek szüksége volt és van szüleik munkájára, alig tesz valamit azért, hogy ezek a gyerekek otthon érezzék magukat abban az országban, ahol már a legtöbbjük' született. Jó húsz évvel ezelőtt egy portugál ács volt állítólag az első vendégmunkás az NSZK-ban. Számuk azóta közel kétmillióra, a családtagokkal együtt pedig éppen négymillióra nőtt. Jövedelmi helyzetük, életkörülményeik sokkal rosszabbak, mint a nyugatnémet állampolgároké — de még így is sokkal jobb, mintha hazájukban maradtak volna. Elsősorban ezért szeretnének itt gyökeret verni, tartósan megtelepedni, e téren azonban nagy ellenállásba ütköznek. A felnőtteket nem fogadja be a felnőtt társadalom, a gyerekeket pedig a gyerektársadalom. „Én gyűlölöm a külföldieket!” „Disznók és árulók, nem mosakszanak!” — ilyen és hasonló feliratokat talál az újságíró egy olyan iskolában, ahová német és külföldi gyerekek egyaránt járnak. Márpedig a nagyvárosokban jószerivel csak ilyen iskolákat találni: Frankfurtban például a 14 évesnél fiatalabbak negyven százaléka nem német szülők gyermeke! De ha egyáltalán iskolába járnak, az még mindig a jobbik eset. Hessen tartományban a külföldi gyerekek egynegyede nem végzi el az iskolát. Erről persze sok esetben nem a helybeliek, hanem saját szüleik is tehetnek. A velük szemben tapasztalt idegenkedésre ugyanis azzal reagálnak, hogy nem engedik gyerekeiket a többiek közé. Hiába tanítják ők ehelyett anyanyelvükön, ez is eggyel több tényező, ami tágabb környezetüktől elválasztja őket. □ különböző városig tartományi és szövetségi intézmények próbálnak valamit tenni a probléma mérséklésére, de eddig kevés eredménnyel. Brémában például az egyetemen külön kurzus van olyan tanárjelöltek számára, akik majd ilyen soknemzetiség 0 iskolában fognak tanítani. Azzal is kísérleteznek, hogy az anyanyelvi oktatást a rendes iskola keretében szervezzék. És közben a német gyerekeket arra nevelik: ne idegenkedjenek spanyol, görög, arab pajtásaiktól, barátkozzanak velük. Sajnos azonban ma még ez a kivétel a ritkaság. A valódi helyzetet inkább ez a megállapítás jellemzi: a vendégmunkások munkát kapnak, vendégszeretetet viszont már nem. A gyerekeik pedig — miután nem jutnak megfelelő képesítéshez — gyakran még munkát sem. A nyilvántartott munkanélküliek között a legnagyobb csoport a fiatalkorú külföldieké. Bonn, 1979. június. Jli flößtet QöÁn GALSAI PONGRÁC: fíajoH (fizi játékai 11. i / Föltehetően azzal, hogy neki már vőlegénye van. Csak épp a vőlegény személye változott. Egy évig valóban „jegyben járt” Csipkay Jánossal. Csipkay nehezen előhívható figura a színésznő életrajzában: előnyös arca, modora, jó magaviseleté, ragaszkodása nem időtálló erény. De valószínű, hogy több kedvet érzett valamilyen művészi hivatáshoz , mint a medicinához. S talán ő is — mint annyian a könyv - és képügynökök erőszakától ellágyuló orvosok közül — örökké sajnálta, hogy egy életreszóló tévedés hitében, kedvetlenül kellett elpolgáriasodnia. Igaz, Gizi első mátkasága csak olqsó kabalatárggyal megpecsételt diákfogadalom volt: Csipkay addig is, amíg megszerzi az orvosi diplomát és családot alapíthat, egy ba- zári fémkarperecet húzott szerelme csuklójára. Ezt az érzelmi zálogot Gizi afféle kelléknek használta. Úgy is bánt vele, mint színpadi kelléktárggyal. Gyakran felhúzta és letépte, odadobta és visszavette, elejtette, majd a karjára csatolta megint. Tudjuk, hogy később milyen leleményesen játszott a színpadi tárgyakkal. Hát most ezt a képességét gyakorolta. Koholt bűnök miatt indulatba jött, s ha ő követett el hibát, megsértődött. A karperec föl-le, föl-le járt; a hangulat és szeszély dramaturgiája szerint; A kapcsolat valódi tartalmáról azonban keveset tudunk. Péchy Blanka is csak végleges szakítás körülményeire emlékszik. Az első világháború előtt, a szociális elégedetlenség lo- hasztására, gyakran rendeztek gyűjtéseket. Ilyenkor a forgalmasabb útszakaszokra kiraktak egy napernyőt. A napernyő alá egy nemzeti színnel letakart asztalt. Az asztalra egy perselyt. Mögé négy-öt széket. Rájuk ugyanannyi nagyasszonyt. De utóbb, a látványosság kedvéért, neves színésznőket is kiültettek az utcára. A színinövendékeket pedig, persellyel kezükben, nekiszabadították a járdának. Gizi Péchy Blanka párja lett. Akkor is matrózruhát hordott. Másra nemigen futotta volna a Báthori kávéház bevételéből. Jószerint már a Beyer-család javára is kiírhattak volna egy kisebbfajta gyűjtést. A két barátnő együtt rótta a körutat, a Nemzetitől a Wesselényi utcáig és vissza; a perselyt azonban nem merték megcsörrenteni. Igaz, Gizi egyszer útját állta egy él- tesebb úrnak, de a „Csak néhány krajcárt...” kezdetű könyörgést oly riadt kétség- beeséssel habogta el, hogy az öregúr megijedt: „Szegény kis kisasszony, rosszul van?” Csipkay a közelben, az Oktogon környékén lakott. „És most — mondta Gizi —, gyere velem! Szakítani szeretnék Jánossal. Te légy a tanú!” Csipkayt azonban nem találták otthon. Ekkor Gizi a perselyt a földre téve, lehúzta csuklójáról az olcsó kis karkötőt, cérnát kötött rá, és az ajtókilincsre akasztotta. Vajda Ödön, aki miatt a szakítás történt, már a híres Zboray-féle ügyvédi irodában bojtárkodott. Zboray Miklós amolyan falstaffi figura volt: nagy Vatermörder-gallérokat viselő, termetes, vérmes férfi. Cégjénél sokan megfordultak, főként a magasabb körökből: az országos visszhangot verő, zengzetes sajtóperek hőseitől a félrelépett grófnékig. Az ügyvéd a drámaibb természetű ügyeket intézte; ő hatalmas termetével, szónoki basszusával a látszatigazságnak is drabális méreteket tudott adni. Míg bojtárjának a simább, olajosabb elintézést kívánó akták jutottak. A szenvedély mellett ő volt a charmeur józanság. Amikor Vajda először lépett a Báthory kávéházba, már magával hozott egy titkot is. Itt érdekes társadalmi drámára húzhatnánk fel a függönyt. Farkas Teréz, egy kispesti vasmunkás lánya, szép arcocskájával operaénekesnő akar lenni. De nincs pénze a tanuláshoz. Teri az érvényesülés színpadának arra a pontjára lép, ahol a süllyesztő működik. Előbb varrólány lesz. Majd felfedezése reményében, elszerződik „próbababának” a belvárosba. Amikor találkozik Vajdával — már szakított szüleivel, „önállósította” magát, s kevés az esély, hogy ragaszkodó élettárs váljék belőle. A szegény nyíregyházi díj nők fia pedig még nem végezte el az egyetemet, elemózsiás dobozokból él, és karrierjének sem használna a könnyelműen elkövetett házasság. Teri azonban ragaszkodik a szitás könyökű jogászhoz. S 1910-ben megszületik Vajda Erzsiké. Vajda Ödön, családi nevén: Duci, ilyen „múlt után” csapódott Sztrakoniczkyék baráti köréhez. Az ellentétek vonzzák egymást? Vagy a lelki rokonságok? (Folytatjuk)
