Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 18. Nem pótszer! L együnk reálisak. Fehérgyarmat ipara közepesen fejlett üzemek láncolata. Létrejöttekor rendelkezett azzal az előnnyel, amit a munka- erőforrás jelentett, s azzal a hátránnyal, ami a központoktól való távolsággal mérhető. Ennek megfelelően fejlődött azzá, ami. De mi is a valóságban az, amit úgy nevezünk Fehérgyarmat ipara? Lényegében nyolc nagyobb vállalat, szövetkezet, amely megközelítően 3500 főt foglalkoztat. Megtalálható itt a könnyűipar, az építőanyaggyártás, a vasipar és az élelmiszeripar. Termelési értéke az elmúlt évben 850 millió forint volt, ami nagyjából annyi, mint a járás mező- gazdaságának termelése. Csupán pótszer, foglalkozási lehetőség lenne ez az ipar? Nos, termelési értéke is választ ad, de még jobb bizonyíték, ha hozzátesszük: itt már exportra is dolgoznak. A MEZŐGÉP termékeinek nagy százalékát; 24 milliónyit, a ruházati szövetkezet pedig gyártmányainak 23 milliót kitevő részét exportálja, a METRIPOND pedig KGST-kooperáció keretében küld a határokon túlra gyártmányokat. Vagyis a fehérgyarmati ipar, minden gondja és nehézsége ellenére is minőséget tud gyártani. Világos, ha valaki ku- tatgat, ellentmondásra talál. Közepes szinten kiváló minőséget? Hátrányos bér- és anyagellátási viszonyok között hasznot hajtva? Mindez igaz. De itt jelentkezett valami olyan többlet, amit számokkal nem lehet mérni. Az emberi akarás, tehetség, az itt dolgozó munkás és műszaki erőfeszítése. A tét ugyanis nagy volt. Bizonyítani kellett: a fehér- gyarmati munkás értéke nő, s fokozatosan zárkózik fel-a jóval gyakorlottabbak seregéhez. Meg kellett mutatni: az ipar decentralizálásának kiaknázhatok a legjobb oldalai. Meg kellett mutatni: a szabályozórendszer jó értelmezése, hasznosítása, a politikai célokat szolgáló gazdasági döntések sora nem távolságtól, hanem tudástól és rátermettségtől függ. E város ipara nem gond nélküli. Nem tökéletes, s korántsem él minden lehetőséggel, amit a szervezés, az irányítás megkövetel. De a törekvések, az eddigi eredmények azt mutatják: van fantázia az itteni bázis fejlesztésében olyan ipar megteremtésének, mely a népgazdasági érdekek elsődleges szolgálata mellett a helyi fejlődés motorja is. Sokan várnak munkahelyre... Hz iparkodó ipar Ülünk a szögletesre sikerült kerekasztal körül, Károly László, a városi-járási pártbizottság titkára, a pb ipari munkatársa Aranyosi László, Garbolczi János, a téglagyár vezetője, Tankóczi László, a ruhaipari szövetkezet elnöke, Pacza Mihály, a Mezőgép gyáregységvezetője és Lörincz Lajos, az asztalos- ipari szövetkezet főkönyvelője. Egy témánk van: a város ipara. Pillanatkép — A mi helyzetünk jelenleg jó — kezdi Tankóczi László. Exportnövelő hitelből és saját erőből 8,5 milliót ruházunk be. Korszerűbbek lesznek az épületek, gépparkunk pedig egészen kiválónak mondható. Amivel adósak vagyunk, azok a szociális létesítmények. — Nálunk is alapvetően változott a helyzet, mióta beállt az új olasz présgép — folytatja Garbolczi János. A téglagyárban a termelés nőtt, a létszám csökkent, az első osztályú termékek aránya 30 —40 százalékról nyolcvanra nőtt. — A Mezőgép termel exportra is, nem vagyunk hátrányban a többi gyáregységgel szemben. Termékeink alkalmazkodnak a piachoz, s ez jó. Ami gond: korszerűsödik a tanulóképzés, de például jövőre már egyetlen embert sem tudunk közülük alkalmazni. Pedig fáj azt mondani: nem kell senki. Ebben a percben a levegő sűrűvé válik, s egymástól véve át a szót, magyaráznak a jelenlevők. — Nekünk is van tanuló- képzésünk, de a ruhaipari szövetkezet sem tud felvenni egyetlen embert sem. Ha jól számolom, mintegy 100 tanuló szabadul, s jó, ha harmincnak lesz helye. — Mi az év elején csökkentettük a létszámot, s ha a téglaipar tovább korszerűsödik, ami a jövő, még kevesebb ember kell. — A Mezőgép létszáma jelenleg 275 fő, az év végén csak 267 lehet. — A szabályozók úgy hatnak, s ez érthető, hogy a létszám ne nőjön, de a termelés igen. Ez pedig azt jelenti, hogy a szakmunkások, akik szabadulnak, nem találnak itt munkát. Ha ehhez hozzátesszük — magyarázza Károly László —, hogy a járásban jelenleg több mint két és fél ezer mobilizálható munkaerő van, akkor ez a gond még nagyobb. Utazás a munkaír I ii ■■ i erő korul Senki nem vitatja: az üzemekben az intenzív fejlesztés kora köszöntött be, s ez nem is baj. A másik oldalon viszont ott a munkaerő, s ami a legizgalmasabb: a fiatalokból álló tartalék. — A helyzet az, hogy a fen gyelem lényegesen nőtt az idén — magyarázza Garbolczi János. A korábbiakhoz viszonyítva elenyésző a fegyelmi ügy. — Nálunk is így van — toldja Pacza Mihály —, a fiataloknak mindenképpen bizonyítani kell, ha maradni akarnak. De emellett fájdalom, sok szakmunkásnak máshol kell helyet keresnie. Vagyis az intenzív vállalati fejlesztések mellett megfogalmazódik az az igény: kellene ide új gyár, mégpedig olyan, amely legalább 6—700 főt tud foglalkoztatni. — Ha nem, akkor exportra termeljük a tanulókat. — Ingázásra kényszerítünk embereket, akik bizony csak Mátészalkán túl találnak munkát. — Egyszerűen megingattuk a hitet a szülőkben, ha szakmunkás pályát ajánlunk. Kérdezik: hol fog dolgozni? örvendetes, hogy a gazdasági vezetők nem saját részükre akarnak újabb munkaerőt, hanem mély felelősséggel azt keresik, milyen jövője van a munkaerő-tartaléknak. Mert azt ők is tudják: az itt élők rövid idő alatt igen jó teljesítményekre képesek. — Kétlakiak, ez nem kétséges. De az is biztos: az üzemi légkört megszokták, s a gyárban töltött nyolc óra alatt munkások. — A mi szervezési lehetőségeinket behatárolja egy közepes minőségű termelőeszköz-készlet és termelési lehetőség. Ennek ellenére az itteni munkásokkal eljutottunk a magas exporthányadig. — Aki kötődik ehhez a területhez, szívesen is dolgozik itt. Á bérekről A fehérgyarmati iparban dolgozók nyolcvan százaléka ezt a jó munkát teljesítménybérben végzi. A bérszint növekedése tehát — leszámítva a központi intézkedéseket — mutatja a termelékenység, a minőség javulását is. íme, néhány szám: az 1975-ös évben az évi átlag- kereset 26 ezer forint volt, a múlt évben már 35 800. Növelte a jövedelmet a téglagyárban a kombinált bérezés, nőttek a keresetek, s elérték átlagban a 2350 forintot a ruházati szövetkezetnél, javult a bér a Mezőgép-nél és az asztalosiparnál is. — Nem mondhatjuk ennek ellenére, hogy túl magas a bérszint. De kifejezi a növekedés az egész ipar minőségi változását. — Az is világos, hogy a bértömeg-gazdálkodás és a létszám összefüggése kizárja az új munkások beállítását. — A népgazdasági érdek és az emberbaráti szándék nem találkozik. Érthetően. A városi-járási pártbizottság tegnap, kedden tárgyalta a távlati fejlesztési tervet, ezen belül az ipar helyzetét. A vélemények ott, s ezen a kis kerekasztal-beszélgetésen egybevágóak voltak. A területen élők tudják: a legfontosabb feladat a már meglevő ipar okos fejlesztése, hatékony működtetése, a termékek minőségének magas szinten tartása. De közben nyilván nem mehettek el szó nélkül amellett: 2500—3000 ember, főleg fiatalok és nők várnak munkahelyre, a tsz- ekből felszabaduló munkaerő is jelentkezik, s a kapukat döngetik a fiatal szakmunkások is. A » rr jovo A fehérgyarmati ipar fiatal. Gyárai is, a munkások is. Az átlagéletkor alig haladja meg a 30 évet. Magyarán: legalább két évtizednek kell eltelni ahhoz, hogy a nyugdíjasok száma rohamosan megnövekedjék. Ma átlagban évente 10—15 fő hagyja abba a munkát. A munkaerő pedig újratermelődik. A város kereteit feszegeti. Várja a sok munkaerőt, s lehetőség szerint szakmunkást kívánó ipart, legyen az műszergyártás vagy élelmiszeripar. — Magyarországon nincsenek távolságok. Ez csak babona — mondja Garbolczi János. — Ezért nem hiszem, hogy ez érv lenne ellenünk. — Sajátosságaink kiváló ipar létesítésére ösztökölnek — így Pacza. — Nem köny- nyűiparra gondolok. A kutató elmék találnak megoldást. Olyat, mely szolgálja népgazdaságunkat, s feloldja a változó élet törvényszerű feszültségeit Fehérgyarmaton is. Ebíd — házhoz szállítva Nem egyszerű az üzemi étkeztetés Fehérgyarmaton. Jelenleg a legtöbben a Szamos éttermet keresik fel, de a zsúfoltság hovatovább olyan nagy, hogy ez nem kínálkozik jó megoldásnak. Sok időt vesz igénybe az is, hogy a munkahelyekről az étterembe sétáljanak nap mint nap. Ezök az okok kényszerítik egyre jobban a vállalatokat arra, hogy elszállítsák az ebédet, s a munkahelyeken te-' remtsenek kulturált lehetőséget az étkezéshez. A Mezőgép egyelőre a tanulók ebédeltetését oldotta meg ezen a módon. A Hódiköt megoldotta az önkiszolgáló étterem problémáját. Szeptembertől a ruhaipari szövetkezet is saját területén alakítja ki az ebédlőt Gondolkodik a megoldáson, bár a mai napig ez nem sikerült, a Metripond is. Honismeret Rákóczi zászlaja alatt A szatmári nép jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadság- lmrcban. Nem maradtak ki a hadiadó küzdelemből a gyarmatiak sem. A közeli Tarpán élő Esze Tamás felhívására innen is sokan jelentkeztek a brigadéros ku- rucaá közé. A nemesi lakosság félt itt is a jobbágyok felszabadításiától, így aztán a otthonmaradtak nem sokat élveztek a rövid ideig tartó jobb élet lehetőségéből. Sőt mi több, Fehérgyarmaton 1707-ben irtózatos kolerajárvány pusztított, melynek a lakosság egy negyede áldozatul esett. A Rákóczi zászlaja alá került fehérgyarmatiak a szabadságharc leverése után igencsak részesültek a Károlyi gróf bosszújából. Miután birtokába került a település is, gyorsan megnövelte a majorsági földeket és korlátlan robotmunkára fogta a parasztokat. Nem is titkolta, intézkedéseinek kiváltó oka az volt, hogy innen sokan harcoltak a kurucokkal. Ez az elviselhetetlen állapot egészen 1767-ig tartott, amikor Mária Terézia úrbéri rendelete könnyített a gyarmatiak életén is. Korszerű japán gépek a ruházati szövetkezetben. (Molnár Károly felvételei.) Brigádvezetők klubja A fehérgyarmati gyárakban és üzemekben jelenleg 102 szocialista brigád dolgozik. Taglétszámuk meghaladja az 1200 főt, ami az összes dolgozók egyharmadát teszi ki. Nagy erő ez, mind a munkában, mind az önművelésben hatalmas feladatokat vállalnák. A városi-járási művelődési ház, a brigádok jelentőségét jól méltányolva életre hívta a szocialista brigádok vezetői részére a klubot. Jelenleg hetven taggal működik, egy-egy foglalkozáson átlag húsz-huszonöt fő jelenik meg A brigádvezetők klubjának leglelkesebb részvevői a Zöldért, a helyi tsz és a vízgazdálkodási társulás dolgozói, időnként a ruhaipari szövetkezet, a vasipari szövetkezet és a Metripond brigádvezetői. Jó gyakorlatként alakult kii, hogy a klubtagok rendszeresen tájékoztatják munkatársaikat a foglalkozásokon hallottakról. A múlt hónapban a Zöldért új klubja látta vendégül a város brigádvezetőit. Kedvezően fogadták a kül- és belpolitikai tájékoztatókat, a vetélkedőket, melyek az évfordulókkal voltaic kapcsolatosak. A klubnak nagy jövője van. Amint azt a város üzemeinek vezetői elmondták: szeretnék, ha ez a mag jelentené a gyárak közművelődési munkájának magját, tőlük sugározza ki a sok új és jó gondolat. ■■ Üzemegészségügy Vérvétel a ruházati szövetkezetnél A statisztikák tanúsága szerint Fehérgyarmaton az elmúlt években csökkent a betegség miatt kiesett üzemórák száma. Ebben jelentős része van annak, hogy a város üzemeiben, gyáraiban fokozatosan kialakul az üzemorvosi hálózat. Pillanatnyilag négy jelentős munkahelyen dolgozik, orvos. A téglagyárban és a Mezőgépnél dr. Sándor Erzsébet, a Hódikötnél dr. Fe- hérváry Erzsébet, a ruhaipari szövetkezetnél dr. Tóth József tölti be az üzemorvos tisztét heti 3—3 órában. Az üzemi orvosok rendszeres vizsgálatokat végeznek, de emellett a munkakörülményeket, az üzem egészségügyi viszonyait is nyomon követik, valamint felvilágosító munkával járulnak hozzá a dolgozók egészségesebb életmódjának kialakításához. A tervek szerint a jövőben más gyárakban is megszervezik az üzemorvosi állásokat, ami egyrészt jelentős egészségügyi szolgáltatás és hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók rendszeres, a munkahelyen történő ellátása valóság legyen. Az oldalt összeállította: Bürget Lajos
