Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
1979. július 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Becsülni a munkát „Az elmúlt esztendőben egy fél év alatt 31 igazolatlan nap volt, ami fegyelmit vont maga után. Az idén ugyanakkor csupán három .Amióta tudják, hogy nincs mindenkire mindenáron szükség, jelentősen javult a fegyelem” — mondta Garbolczi János téglagyárvezető. Tegyük hozzá: az év elején szépen búcsút mondtak azoknak, akikre nem lehetett számítani. így kapott munkakönyvét néhány italozó, pár olyan ember, aki képtelen volt megbirkózni a feladatokkal. Ezt követően munkába lépett egy új gép, mely bőven pótolja az elmenteket. Volt aki akkoriban felháborodott. Elbocsátás? — hangzott a kérdés. Nem. Csupán rendcsinálás. Mert egy gyár sorsa nagymértékben függ attól, milyen a közszellem. Csupán ezt tették tisztába. A maradtak nem félnek. Csupán annyi történt: azok maradtak, akik komolyan veszik a munkát. így lett a kevesebb több. A gyár nem menedék többé, ahol néhány link meghúzhatja magát egy-két hónapra. Nem átjáróház, ahol meg lehetett keresni a betevő féldecirevalót. Nem pihenőhely, ahol a hűvös színben ki lehet pihenni az előző napi mámort. így aztán ma havonta 5—600 ezerrel több tégla kerül ki a kezek alól, az első osztályú áru aránya nyolcvan százalék. Lehetett alakítani a béreket, kidolgozták a karbantartók fizetésének teljesítmé- nyes rendszerét is. Nem kell attól tartani, hogy valaki restséggel, hanyagsággal zavarba hozza őket. Ma a munkaerő-gazdálkodás célja: minőségi változásokat teremteni. Egy fővel sem kell több. De ha a közepes helyett jó akad, akkor azé az elsőség. Kemény dolgok ezek. De jó ha látjuk, a termelés nem tréfa, a gyárak nem szociális intézmények. Ezért ha néha keménynek is tűnik a kéz, az csak annak árt, aki hanyag, s képtelen tudomásul venni: a köz kárára nem lehet éldegélni. A kemény kéz a közt védi, azt, aki tisztességes. Azt, akinek munkája után nő a jövedelme, aki kezét a munka megfogására használja, s nem arra, hogy odatartsa, ahol osztanak valamit. A megtörtént példa tanulságát ki-ki levonhatja. A megértést nem kell külön, bizonygatni. Arra jó a tisztességesen ledolgozott munkaidő, a munkáshoz méltó magatartás. Ez az egyetlen hiteles válasz arra: ki mit ér. (b) SÜSS FEL KAP... Beregi aratás ’79 Már késésben vagyunk. Már megint a természettel vívjuk a csatát. Egyik szemünk az eget lesi, a másikkal a még hátralevő munkát mérlegeljük. Sok még az aratnivaló. A beregi tájon is alig, hogy elkezdték. A beregi síkság nem homokos, kevés esőtől is sáros, vendégmarasztaló. Eső most bőven esett. Hasogatott kukoricaszárak levele mutatja, jég is volt. Erre mondta Zentai Gyula, a v'ásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet főmérnöke: Tizenhatan két brigádban — Mintha nem lenne amúgy is elég bajunk. A jég a kukoricát érte, de a búzában is kárt tett. A kukorica még kiheveri, de a búzánál ezzel is csökken az átlag. Az ugornyai határban füves tisztáson sorakozott fel a nyolc SZK—6-os kombájn, bevetésre várva. — Tizenhat kombájnunk 2 brigádban dolgozik. Lenne mit aratni, van mit aratni, az 1300 hektár kalászosból 862 hektár a búza, 240 hektár a rozs. Eddig még keveset vágtunk, egy napot arattunk. Nem enged dolgozni bennünket az idő. Ha megemberelné magát és sütne a Nap igazából, úgy tizenhat nap folyamatos munkával végeznénk. A Nap nem süt, a felhőket kellene messzire hajtani. Már délelőtt tíz óra, és hogy a kombájnosok csináljanak valamit, újra és újra átvizsgálják a gépeket. — Egy óra múlva talán már kezdhetjük — ezt a jó hírt Koncz Menyhért, a gépesítési vezető közölte, aki azért jött a terepjáróhoz, hogy urh-n keresztül kapcsolatot teremtsen a szemszállítókkal. „Mesebeli1' kombájnok A naményi tsz-ben jól szervezett a munka. Az urh- lánc több munkaterületet kapcsol össze. Urh-n irányítják, mozgatják a gépeket, riasztják a szerelőket. Ha beindul a gépezet, nem lehet fennakadás, illetve ... Erről | is beszéltek: — Egy napot arattunk, de már torlódás keletkezett a gabonaforgalmi átvevőhelyén. Nekünk nincs szárítónk, a búza pedig nedves. — Nem hagyták ki az alkatrészgondot sem. — Az SZK-kombáj- nokhoz jó volt az ellátás, az E—512-eshez viszont nincs Ötezer vagon alma évenként A szezonban már dolgozik a vajai léuzem Dicséretesen gyors ütemben épült fel a Nyíregyházi Konzervgyár és a TSZKER közös beruházásban a vajai léüzem. Tavaly júniusban kezdődött a tervezés és a kivitelezés, 1979-re már csak a hiánypótlások maradtak, augusztus 20-án pedig az ünnepélyes avatásra és az alma feldolgozására is sor kerül. A konzervgyár saját kivitelezésében készülő 108 milliót érő üzem évente ötezer vagon alma feldolgozására lesz alkalmas. Jelentős meny- nyiség ez: az üzem létesítését az is igazolja, hogy a két év előtti csúcstermés idején mintegy 13 ezer vagon léalmát kellett külföldön értékesíteni a hazai feldolgozási lehetőségek hiányában. Az összesen 1500 négyzet- méternyi alapterületű üzeműién három műszakban mintegy 40 ember dolgozik majd. Azért csak ennyien, mert a beépített korszerű berendezések szinte mindent maguk végeznek él, az emberi kéz közreműködésére alig lesz szükség. Mindössze a válogatás marad az ott dolgozókra. Az üzemben nyert almaiét tartálykocsikkal szállítják’ majd Nyíregyházára, mert a sűrítésre lehetőség ma még nincs Vaján. (s. z.) generátor. Sehol sincs. Pesten is jártunk érte. A naményiak csak délelőtt 11-kor kezdhettek aratni Tarpán, az Esze Tamás Termelőszövetkezetben ekkor már üzemben volt a szárító. A messzi határból egymást követve érkeztek a vontatók és a kanalas FRAK—B—1-es szüntelen mozgással tolta a felhordó csigához az éjszakai esőtől nedves szemeket. Idős Torzsás Lajos kesergett: — A folyamatos szárítást még nem tudjuk végezni. A kombájnok az esős idő miatt Koncz Menyhért urh-adón tart kapcsolatot a szállítókkal. A Holt-Tisza mentén aratnak a kombájnok. olyan „mesebeliek”: hol mennek, hol nem. Szárazság kellene, akkor lenne elég szem. Éjjel-nappal dolgozhatnánk. így egy. műszakban üzemelünk, és a napi indulás, felfűtés sok energiát visz el. Ritka látvány a fehér búzamező. Van ilyen a tarpai határban. Teljes pompájában nyílik a kamilla a ritka kalászosban és hullámzik a gyenge szélben. Szép, de szomorú látvány. — Négyszáz hektárunkat pusztított ki a víz, felvert a gyom — közölte Győri 'Endre főmérnök —, de már most is van olyan terület vízborítással, ahová fészekrakásra rendezkednek be a vízimadarak. Gulács után a Tisza holt ága mellett zúgnak a gépek. Az SZK—6-ok és az E—512- es kerekei dagasztják a sarat. A szemszállítókat T—150es erőgép segíti ki a tarlóból. Paládi Györgynek van elég dolga. Csak ne esne több... — Vonszolom ezeket a pótkocsikat, mert mindég elülnek. Csak ne legyen már több eső, mert akkor a kombájnokat is kötélvégre kell fogni. A gulácsi Tószegen Hegyi Elek, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke vizsgálta a talajt. Mit csinált? Arra talányosán válaszolt: — Búzafüvet gyűjtök. Nem nagyon találtam. * Mindaz, amit a búzafű- gyűjtő mondott, a szerelőket, a kombájnosokat dicsérte. Nincs pergés, szemveszteség. Egyébként a búzafű szedése régen, kaszás aratáskor Be- regben a gyerekek dolga volt. ök szedték össze az elhullott kalászokat. Seres Ernő ^▼--------------i Oscar Pin: / K I fa* \ aprója? i ____ik.______V. ____ " A taxi, amellyel utaztam, hirtelen fékezett a színház előtt. Elővettem a pénztárcámból egy százpesetás bankjegyet és odanyújtottam a sofőrnek. — Kilenc ötven, senor — mondta a sofőr —, sajnos nem tudok visszaadni. — Hűha, most mit csináljak magával — mondtam. — Itt a pénztárnál félre van téve a számomra egy jegy, rögtön megveszem, és majd felváltják a pénzt. A taxis nem mai gyerek már és gyanakodva utánam jött. — Kérem a Gomes névre félretett jegyet. — Tessék. — A pénztárosnő átnyújtotta a jegyet, ám meglátta a kezemben a bankót. — De nem tudok visszaadni. — Kár, pedig az előadás már elkezdődött... — Tudja mit, senor, van itt mellettünk egy újságbódé, az ilyenkor mindig nyitva van. Gyerünk oda, elkísérem ... Most már két ember jött utánam: a taxis és a pénztárosnő. Az újságárusok nem szeretik, ha csak arra kéri az ember őket, hogy pénzt váltsanak fel, épp ezért zsebre- vágtam néhány folyóiratot és újságot, és átnyújtottam az újságárusnak a rosszemlékű százpesetást. — Sajnos — mondta az újságárus —, nem tudok visszaadni. Menjünk be oda a szemben levő bárba, ott majd felváltják önnek. Pár perc múlva már a bárpult előtt álltam. Az ajtóból árgus szemekkel figyelt a taxis, a pénztárosnő és az újságárus. Amikor fizetésre került a sor — jól láttam a tükörből —, még a lélegzetüket is visszafojtották. A bárból a pincér kíséretében jöttem ki, és elindultam toronyiránt. Élénk eszmecserét folytatva egymás között utánam jött hitelezőim hada. Egyszer csak megpillantottam egy autóbuszt. Ahá, most már meg vagyok mentve! Korszerűsítés a baromfinevelésben Broyler Balkányból A kisvárdai baromfifeldolgozó jelenlegi szükséglete évente 1400—1500 vagon élő baromfi: ennyi kell ugyanis az 1000—1100 vagon áru előállításához. A termelést nehezíti azonban, hogy Szabolcs- Szatmár megye a szükségletek egynegyedét képes csak fedezni. Gondot okoz még, hogy a baromfinevelők túlnyomó többsége elavult berendezésű, ami egyebek mellett azt eredményezi, hogy az 1 kilogramm baromfihús előállításhoz felhasznált tápanyag mennyisége országosan itt a legmagasabb, 2,8 kilogramm. Az érdekelt termelők új beruházásokba kezdtek. Ennek eredményeként rövidesen elkészül a Balkányi Állami Gazdaságban 6 darab baromfiól, melyek mindegyike évi 100 ezer broyler csirke nevelésére alkalmas. Ugyancsak munkálatok folynak Nagyvarsányiban, és előkészítés alatt áll a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet ólainak építése. Az új ólak nemcsak a belföldi ellátás javítását segítik. Mert a szakemberek szerint cél az is, hogy a magyar baromfiipar termelésének 60— 70 százalékos exportarányát a megyei feldolgozás is követni tudja. Az építkezéseken kívül azonban, a jelzett negatív „tápanyagrekord” miatt, a takarmányellátás gazdaságosabbá tétele is fontos. A Kisvárdán megépült hulladékfeldolgozó üzem, ahol toll- lisztet és vegyes húslisztet készítenek, sokat segíthet ebben. S. Z. Vendégek Hajdúból Tapasztalatcsere kertbarátoknak Kétnapos tapasztalatcserelátogatásra hívta meg Hajdú- Bihar megyéből a kertbarát- és szakcsoportvezetőket a Szabolcs-Szatmár megyei MÉSZÖV és Hazafias Népfront. Az ötvenöt tagú csoport július 21-én érkezik Nyíregyházára, ahonnan Nyírbátorba utaznak. Megtekintik a város nevezetességeit, történelmi emlékhelyeit, s ellátogatnak a múzeumba is. Az első napi program keretében Mátészalkán három nyúltenyésztő és három sertéstenyésztő szakcsoport-tag állományát nézik meg, majd Fehérgyarmatra utaznak. Itt — többek között — felkeresik Fábián Lajost, akinek a kert művelésben hasznosan és gazdaságosan alkalmazható újításait tanulmányozzák. A következő napot, a vasárnapot Vásárosnaményban töltik, ahol Kiss István főkertész almáját, az új jonatánként tekintik meg. Ellátogatnak még a kertbarátok Bólé Bálinthoz és Ujváii Imréhez is, ahol a fólia alatti hajtatá- sos zöldségtermelést, illetve a galambtenyészetet láthatják. ló kapcsolat az árvíz óta Szabolcs és a Műszaki Egyetem A nagy Szamos menti árvíz után a Budapesti Műszaki Egyetem másfél millió forintos támogatást nyújtott az újjáépítésre szoruló községeknek, főként az iskoláknak. A támogatásból új iskolai felszerelés, tanterem, sok hasznos, azóta már megszokott eszköz lett. A műszaki egyetem vezetői és Szabolcs- Szatmár között azóta is megmaradt a jó kapcsolat, melynek egyik példája, hogy ezekben a napokban a megyébe érkezik az egyetem néhány vezetője: meglátogatják a kilenc évvel ezelőtt támogatásban részesített községeket, az új arculatú szatmári vidéket. Felugrottam rá — kísérőim hada utánam. — Nem tudok visszaadni — mondta a kalauz, amikor nyújtottam felé a pénzt. Le kellett szállnom. öt perc múlva ismét az utcát róttam. Utánam egy egész tüntető tömeg jött: pincérek, taxisok, cipőtisztítók, újságárusok. Egy kissé távolabb pedig az autóbusz követte őket. Odajött hozzám két motoros rendőr. Az egyikük rám szólt: — Nagy tömegben gyülekezni tilos. Tíz peseta büntetést fizet. Majdnem ugrálni kezdtem örömömben. — Van aprójuk? — kérdez, tem és átnyújtottam a százpesetást. Nem volt aprójuk, és ők is utánam hajtottak a motorral. A járókelők megálltak, úgy bámultak bennünket. Egy- szercsak megpillantottam a sarkon egy szíkvízárust. Újból lélegzet-visszafojtva figyelt mindenki. Ezúttal azonban vissza tudtak adni. Elkezdtem a törlesztést, és — ó, micsoda borzalom! — kiderült, hogy nem kevesebb, mint kétezer pesetával adós maradtam... Fordította: Juhász László Sertéstelep, baromfinevelő, lakások Sikeres lél év a Mezép-nél A megyében 48 termelőszövetkezet a gazdája az 1969- ben létrehozott Mezőgazdasági Építőipari Közös Vállalatnak (Mezép). A közös vállalat annak idején 6 millió forint alaptőkével alakult, s ma a tiszta vagyona közel 50 millió forint Az idei első fél évi tervet 67 millió forint termelési értékben határozták meg a vállalatnál, míg a teljesítés 71 millió. Igen ésszerűnek, gazdaságosnak bizonyul, hogy az elmúlt másfél évben 15 milliót fordított a vállalat a gépi kapacitás fejlesztésére és egyéb, a termelést növelő beruházásokra. Az első fél évben több jelentős objektum épí rését fejezte be a vállalat, ilyen a megyei húsipari vuüalatnak készült nyíregyháza-felsősimái sertéstelep. A Balkányi Állami Gazdaságban baromfitelepet adtaik át. A közös vállalat Kapacitásának teljesebb -kihasználása érdekében elfogad nem kimondottan mezőgazdasági jellegű építést is. A k- várdai baromfifeldolgozó üzem részére az év első felében négy modern szolgálati lakást adtak át. Mándokon 8 tantermes iskola készült el, határidő előtt két hónappal. A helyi nagyközségi tanács annyira elégedett, hogy a vállalat nak az iskola átadását követően külön dicsérő levelet küldött. A második fél évben szere pel a papi Kossuth Tsz részére korszerű baromfinevelő építése 26 millió forint értékben, s ennék idén a háromnegyed részét végzik el. A pát- rohai Zöld Mező Tsz számára 500 vagonos burgonyatároló készül. Ennek a bekerülési költsége 28 millió forint, melynek idén 80 százalékát építik meg. A közös vállalat még idén elkezdi Nyíregyházán 22, Nagyhalászban — a tanács részére készülő — 8 szolgálati lakás alapozását. Iskola építése kezdődik Tiszavasvá- riban 12, Tiszabercelen és Nyírcsászáriban 4—4 tanteremmel A. B. v
