Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

1979. június 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Segítség a propagandistáknak H gy propagandista megbízatása tarthat egy évig, de hivatá­sa egy életre szól. Hiába van vége az oktatási évnek, mégsincs uborkaszezon. A propagandista hivatást úgy kell felfogni, mint arról a Propagandista 1979/2-es szá­mában Ritter Tibor, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese írja. „A propa­gandista az »átlagembertől« eltérően hallgat rádiót, né­zi (figyeli, értelmezi) a tele­víziót, olvas napilapot, fo­lyóiratot.” Ha ebből indu­lunk ki, akkor a propagan­dista számára valóban nem lehet holt szezon. Nem le­het, mert a propagandista munka állandó felkészült­séget igényel. Ehhez nyújt hasznos út­mutatást a folyóirat. Olyan olvasmányokat ad közre, amelyek jó kiegészítői le­hetnek a majdan vitára ke­rülő témáknak. Elsősorban az elmélet-gyakorlat rovat­ban megjelent négy, össze­függő tanulmányra szeret­ném felhívni a figyelmet. Egyiket ~Monigl István írt Életszínvonal-politikánk, el­osztáspolitikánk fejlesztésé­nek fő irányai címmel. A szerző abból indul ki, hogy közgondolkodásunkban gyakran jelentkezik az élet- színvonal leegyszerűsítő ér­telmezése. Az író az élet- színvonal bonyolult, össze­tett fogalmát elemzi. Hasznos kiegészítő olvas­mány Markó Istvánnak a Jövedelempolitikánk című tanulmánya, amelynek be­vezetőjében ez olvasható: „A jövedelempolitika az életszínvonal-politikánk fontos része ...” Elemzi a szerző, hogy a kereseti ará­nyokat a végzett munka mellett még milyen ténye­zők befolyásolják. Szigeti István Szociálpolitikánk címmel írt elemzése a kö­vetkező tanulmány a sor­ban, amely kapcsolódik az életszínvonalról rajzolt bo­nyolultabb kép megértésé­hez. Az írás bemutatja, hogy a szociális juttatások­nak a kettős rendeltetése hogyan befolyásolja külön­böző társadalmi csoportok, rétegek életének alakulását. Teljes átfogó képet az em­lített témáról akkor kap a propagandista, ha tanulmá­nyozza Zafír Mihály Fo­gyasztáspolitikánk című cikkét is. Külön indokolt szólni Győri Imrének, az MSZMP KB titkárának A közéleti nyelv ápolása egész népünk közös ügye címmel közölt felszólalásáról. „Nem nyel­vészként, hanem nyelvhasz­nálóként szólok — mondot­ta a KB titkára a magyar nyelv ünnepi hete alkalmá­ból elhangzott előadásában Szegeden. A nyílt politika egyenes beszédet, közérthe­tő nyelvet igényel és ebből kiindulva a politikus, a propagandista, illetve a nyelvész az anyanyelv ápo­lásában is szövetséges. Ah­hoz, hogy eszméink még nagyobb hatást gyakorolja­nak, pontosabban, szebben kell beszélni és írni.” Fel­idézi a KB titkára az 1976. októberi párthatározatot, amelyben igényként fogal­mazódott meg, hogy a poli­tikai munka irányítói ösz­tönözzék a propagandistá­kat az anyanyelv helyes használatára, a szép ma­gyar beszédre. □ e mint Győri Imre rámutat, egyre sür­getőbb feladatunk a pártpropaganda igényesebb művelése, nyelvezetének ja­vítása. Ugyanis a helyes magyar beszéd, a szabatos, tiszta írásbeliség megnöveli eszméink, politikai gondo­lataink erejét. A Konzultáció rovatban várhatóan szívesen olvas­sák el Csiszár Ágnes írását, amely a tőkés országok fegyverkereskedelmét mu­tatja be, s nemcsak aktuali­tása miatt érdekes Tolnay László Fegyverkezés és le­szerelés című tanulmánya sem. F. K. A gumigyár ibrányl telepén készülnek a kempingcikkek. (E. E. felv.) MILYEN ▲ TERMÉK, HA MADE IN SZABOLCS? II világ legjobbjai között — TÍZÉVES A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉSÜNK A TAURUS GUMIIPARI VÁLLALATTAL. AK­KOR KÉTMILLIÓ DOLLÁR ÉS HATMILLIÓ RU­BEL EXPORTOT BONYOLÍTOTTUNK LE, AZ IDÉN MÁR 41 MILLIÓ DOLLÁRNÁL ÉS 30 MIL­LIÓ RUBELNÉL TARTUNK — JELLEMZI A FEJ­LŐDŐ EXPORTOT KEREKES ISTVÁN, A CHE- MOLIMPEX MAGYAR VEGYIÁRU KÜLKE­RESKEDELMI VÁLLALAT GUMIIRODÁJÁNAK VEZETŐJE. A külkereskedelmi forga­lomban úttörő szerepet ját­szott a két vállalat, amikor szorosabb együttműködésre lépett. Az előbbi számok iga­zolják ennek létjogosultságát. De a kapcsolatok változása szintén azt mutatja, hogy ér­demes volt változtatni a megszokott módszereken. A külkereskedelem és a nagy- vállalat gyárai között lénye­gesen egyszerűbb és rugal­masabb lett a kapcsolat. Sze­mélyes ismeretségek szülét­Anna Frank naplójából Most lenne 50 éves — és már 35 éve halott. Gyermekként pusztult el a bergen-belseni kon­centrációs táborban ti­zenöt éves korában, még­is maradandó üzenetet hagyott az utókorra: naplója, amely az egész világot bejárta, magya­rul is olvasható. Végre, végre eljutottam odáig, hogy nyugodtan ülhe­tek az asztalkámnál, kö­zel az ablaknyíláshoz, s be­számolhatok Neked minden­ről, de mindenről. Már hónapok óta nem éreztem magam olyan nyo­morultul, mint mostanában. Még amikor a betörés tör­tént, akkor sem idegesked­tem ennyire. Egyrészt a zöld­séges elhurcolása meg a zsidókérdés miatt — erről beszél az egész ház —, aztán meg késik az invázió, rossz a koszt, mindenki ideges, a hangulat siralmas, és Péter­ben is csalódtam. Másrészt Ellinek pünkösdkor volt az eljegyzése, rengeteg virágot kapott, s Kraler születésnap­ját nagy tömeg tortával ün­nepelték. Ezen kívül bará­taink mindig elmesélik, mi­lyen jól mulattak a kabaré­ban, melyik filmet nézték meg, s milyen hangversenyt hallgattak végig. Micsoda el­lentétek között hányódunk! Egyik nap nevetünk, s nehéz helyzetünknek csak a húmo- ros oldalát látjuk, de a leg­többször rettegünk, s kiül arcunkra a félelem, a fe­szültség, a kétségbeesés. Miep és Kraler hozza ér­tünk a legnagyobb áldoza­tot. Miep a sok munkával, Kraler pedig olykor már-már összeroppan az óriási fele­lősség súlya alatt, s a visz- szafojtott idegesség és izga­lom miatt még a szava is el­akad. Koophuis is, Elli is becsületesen, sőt nagyszerű­en gondoskodnak rólunk, de azért, néha, hacsak néhány órára, esetleg egy-két napra is, megfeledkeznek a hátsó traktusról. Nekik is megvan­nak a gondjaik. Koophuis betegeskedik, Elli jegyessége pedig nem valami boldog. De ha vannak is gondjaik, azért közben ők is járnak szórakozóhelyekre és látoga­tóba, mint a többi ember. Idegeik, ha rövid időre is, csak megnyugszanak, nem úgy, mint a mieink. S már két éve élünk így. Vajon meddig kell még elviselnünk ezt a szinte kibírhatatlan fe­szültséget? A szennyvízcsatorna eldu­gult. Vizet csak cseppenként folyathatunk. Csak úgy használhatjuk a vécét, ha egy kefét is viszünk ma­gunkkal. A piszkos vizet egy nagy cserépedénybe gyűjt­jük. Ma még valahogyan el­kínlódunk, de mi lesz, ha a szerelő egyedül nem boldo­gul vele? A városi csatorna- tisztítók kedd előtt ugyan ki nem jönnek. Miep küldött egy mazsolás kalácsot „Vidám pünkösdi ünnepeket” felírással. Majd­nem gúnynak éreztük, mert hangulatunk igazán nem volt vidám, hiszen félünk. Amió­ta a zöldségest elhurcolták, még jobban rettegünk. Min­duntalan csendre intjük egymást, és még zajtalanab­bá járunk-kelünk. A zöld­ségesre a rendőrség törte rá az ajtót, így hát még a rend­őröktől is kell tartanunk! Talán egyszer bennünket is... nem, nem, ilyet le se szabad írnom, de amikor képtelen vagyok elhesseget­ni magamtól ezt a gondola­tot, sőt folyton visszatér a múltkori szörnyű félelem és ijedtség. Ma este nyolckor egyedül mentem le a vécére. Más nem volt az alsó emele­ten, mindnyájan rádiót hall­gattak. Bátorságot erősza­koltam magamra, bár elég nehezemre esett. Itt fent, ahol most ezt írom, még mindig nagyobb biztonság­ban érzem magam, mint lent, a nagy csendes házban, egye­dül a fentről hallatszó, titok­zatos hangokkal s az utcai autótülkölés lármájával. Ha nem készülök el elég gyor­san, beleremeg minden por- cikám, mert még ilyenkor is veszélyes helyzetünk jár az eszemben. Egyre arra gondolok, nem lett volna-e jobb, ha nem bujunk el annak idején? Akkor már nem élnénk, nem kellene ennyi nyomorúságot elszenvednünk és gyámolí- tóinkat sem keverhetnénk bajba. És mégis, mindnyájan visszariadunk ettől a gondo­lattól, még mindig ragasz­kodunk az élethez, s megszó­lal bennünk a természet sza­va. Még remélünk, mindent remélünk. Csak legalább tör­ténne végre valami! Már azt se bánnám, ha lövöldözné­nek. Az sem emésztene úgy, mint a bizonytalanság. Csak vége lenne már, ha még olyan csúnya is lenne az a vég. Legalább tudnánk, hogy végérvényesen győztünk, vagy el kell pusztulnunk. nek, a gyárakban többször megfordulnak a külkereske­delmi szakemberek. Ez azt is jelenti, hogy jobban isme­rik a gyártási lehetőségeket, ehhez alakítják a piaci kap­csolatokat, a rendeléseket, A mai létszámmal többet A Taurus kis részben Bu­dapesten, legnagyobb hánya­dában viszont Nyíregyházán és az ibrányi telepen gyárt kempingcikkeket. A világ exportjának 15 százalékát adják, tehát mindenképpen az élvonalba tartoznak. — Ahol magas az élet- színvonal, sok a szabad idő és több kempingcikkre van szükség — jellemzi Kerekes István. — Az exporteladá­sok zöme Európába irányul, de vesznek tőlünk az USA- ban, Kanadában, Ausztráliá­ban is. Egyedül Dél-Ameri- kában nem vagyunk elég erősek, pedig az eltérő sze­zonok miatt így kiegyenlítet­tebb lenne a piac. A kempingcikkeknél, a gumimatracoknál és ágybe­téteknél a termelést egy ki­csit vissza kellett fogni, mert az utóbbi két évben nem volt sehol igazi nyár, keve­set vásároltak belőlük. En­nek ellenére 12—13 millió dolláros exportforgalmat bo­nyolítanak le. Űjabban je­lentkezik a konkurrencia az olcsó távol-keleti munkaerő­vel, azonban a versenyben helytáll a Taurus a minőség­gel, a pontos szolgáltatással. — A kisgépesítési is to­vább lehet fokozni — véle­kedik a külkereskedő. — Igaz, hogy nagy erőfeszítés kell a célgépek kialakításához, a további automatizáláshoz, azonban akkor kifizetődőbb a termelés. Akár 30—40 szá­zalékkal is többet . lehet gyártani a mai létszám mel­lett. Állandó korszerűsítés — A nyíregyházi gumigyár legtöbb terméke nemcsak a hazai ellátást szolgálja, ha­nem exportra is kerül. A vállalatnál folyó állandó ter­mékszerkezet-korszerűsítés adja, hogy egyes termékek gyártását, mint a laticel, megszüntették, importtal oldja meg a külkereskede­lem a hazai ellátást. Más cikkeknél egyelőre a döntés hiányzik. Mi erről a véle­mény? — A nyíregyházi gyárban készülnek a kerékpárgumik. Az export felerészben a tő­kés, felerészben a szocialista országokba kerül. Óriási gondunk, hogy nincs végle­gesen eldöntve, mi lesz en­nek a terméknek a sorsa. Az utóbbi két évben hol leáll­tunk a nagyobb exporttal, hol folytatjuk. A megnöve­kedett követelményekhez vi­szont csak úgy tudnánk iga­zodni, ha a méretekben is és a színekben is nagyobb választék lenne. Bár még csak az év má­sodik felében kezdődik el a próbaüzem a nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyár­ban, a külkereskedelem már­is készül az értékesítésre. Akkor, amikor a Taurus megkötötte a hitelszerződést a Magyar Nemzeti Bankkal, a Chemolimpex is vállalta, hogy exportálni fog az új termékből. A textilradiál tí­pusú abroncs gyártásával a világ élvonalában lesz a Taurus. Mivel a mezőgazda­ság gépesítése tovább folyik, így az évi 4—5 milliós világ­forgalom mellett a Nyíregy­házán gyártott 210 ezer da­rabnál hosszabb távon nem lehetnek eladási gondok. Észlelni a piaci változásokat — Az a fő célunk — fo­galmazza meg Kerekes Ist­ván —, hogy abroncsaink bevezetése érdekében az el­ső szerelőket nyerjük meg partnereinknek, akik közis­mertek szigorú minőségi vizsgálataikról. Amikor tő­lünk vásárolnak, egyben ga­rantálják is a jó minőséget azok a gépgyárak, amelyek Taurus-abronccsal adják el gépeiket, traktoraikat. Az idén mintegy 5 millió dolláros exportra számíta­nak az új termékből. Ugyan­akkor a külkereskedők már most jelzik a gyárnak, hogy milyen méreteket vesznek tőlük szívesebben, s kérik, hogy ezek gyártását szor­galmazzák. — A világ élvonalában csak akkor lehet maradni, ha idejében észleljük a pia­ci változásokat, időben tá­jékoztatjuk a gyártókat, hogy milyen igények vannak. Ezért is kívánja a Chemoi- impex a Taurus-szal még szorosabbra fűzni az együtt­működés szálait, amit a ta­vaszi BNV-n aláírt szocialis­ta együttműködési megálla­podás is bizonyít. Ennek eredménye a vállalattal, s az egyes gyárakkal való még jobb kapcsolatban, s a még nagyobb exportban fog meg­mutatkozni. Lányi Botond Meg­maradtak H etek óta nagy ag­godalommal fi­gyelem a TÁÉV nyíregyházi munkáját. Járdát építenek a Kun Béla úton. Az első sza­kaszt már korábban el­készítették, s most kezd­tek a következő rész -munkáihoz. Kijelölték a járda nyomvonalát, a szegélyeket már le is fektették, s két fa pon­tosan beleesik a leendő járdába. Voltak már kedvezőt­len tapasztalataim, így szinte biztosra vettem, kivágják az Öszőlő utca kertjeiből ittmaradt dió- meg eperfát. Annál na­gyobb volt a meglepeté­sem, mikor az építők csodálkozva válaszoltak kérdésemre: miért vág­nák ki a fákat? Igaz, hogy útjukba esik, de ezért még nem kell el­pusztulniuk. Körülasz­faltozzák őket, s élhet­nek, ameddig csak a ter­mészet engedi. Tudom, két fa még nem a világ, ezzel nem lesz sokkal jobb a leve­gő, kevesebb a por. De nem is a szám, hanem maga a gesztus a fontos. Kezdjük megbecsülni ér­tékeinket, s ha még ez nem is sok, de már nem is kevés. (b. g.) Növekszik a kínálat Sikeres kocaakció örvendetes, hogy a külön­böző állami intézkedések, támogatások nyomán tovább nő a megye sertésállománya. Bizonyítja ezt, hogy az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat június 1-én már annyi hízla- lási szerződést kötött, hogy ezek éves tervének teljesíté­sét 96 százalékra biztosítják. A terveknek nagyobbik há­nyadát a szocialista üzemek­kel szerződik, de jelentős — 70 ezer — a termelők kötése. A megyében harmincöt át- vevőhelyen — piac és vásár­terek, vasúti rakodók, tanács által'kijelölt terek — folyik az átvétel. Az év eddig eltelt öt hónapjában 65 ezer dara­bon felül van a felvásárolt mennyiség. A háztáji gazda­ságokból átvételre kerülő hízott állatot élő állapotban minősítik. Ezzel a tenyésztők elégedettek. Az állatforgalmis megbí­zottak feladata a háztáji hí­zóállomány számontartása, a diszpozíciók kérése, az el­szállítás biztosítása. A vállalat közreműködé­sével tavaly a kistermelők­höz mintegy 5 ezer darab vemheskocát helyeztek ki. Számuk az idén is meghalad­ja a 3700 darabot. A hízott marhából a válla­lat a tervek szerint 45 300 da­rab felhozatalát várja. Má­jus végéig 16 ezer körül volt a vágóhídra, illetve ex­portra került jószágok szá­ma. A szerződéskötések hí­zott bikára, tehénre május 1-én 81,5 százaléknál tartot­tak. A hízott jószág jelentős része exportra került. Eddig hatezret indítottak útba szovjet, olasz, arab megren­delőknek. A háztáji hizlalás támoga­tásában többek között jó példát mutat a tyukodi tsz. Táppal, alommal, szakta­náccsal, állategészségügyi vizsgálatokkal rendszere­sen ellátja az állattenyész­tőket. Igen jelentős forgalmat bonyolít le a vállalat a juh­állomány felvásárlásából is. Ebben az évben a szerződő partnerektől — ezek zömé­ben tsz-ek — minden felkí­nált mennyiséget átvesz. Pe­csenye bárányból húszezer darabot szállítanak olasz és arab partnereiknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom