Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 12. Deszai Moszkvában Megkezdődtek a szovjet- indiai tárgyalások Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, valamint a Szovjetunió más vezetői fogadták hétfőn Moszkvában Morardzsi Deszai indiai miniszterelnököt, aki a szovjet vezető testületek meghívására érkezett hivatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba. Az indiai kormányfő Alekszej Koszigin szovjet mi? szterelnök ez évi látogatását viszonozza, és a szovjet vezetőkkel a két ország kapcsolatairól, együttműködéséről, valamint a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről fog tárgyalni. A kormányfő utoljára 1977 őszén járt Moszkvában, ahol ekkor Leonyid Brezsnyevvel együtt közös nyilatkozatot írt alá a két ország kapcsolatairól, együttműködéséről. Deszai látogatása idején ülésezik a szovjet fővárosban a szovjet—indiai gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság, Ivan Arhipov miniszterelnök-helyettes, illetve Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter elnökletével, ' így megtárgyalja az együttműködési program végrehajtó nak eredményeit, kijelölje a legközelebbi feladatokat. indiai kormányfőt ünnepélyesen fogadták a szovjet fővárosban. Miután elhangzott a két ország himnusza, Deszai, Léon d Brezsnyev kíséretében köszöntötte a tiszteletére fel- sorakorctt katonai díszalakulatot. A moszkvaiak képviselői, a szovjet fővárosban tanuló indiai diákok nagy szeretettel fogad! .ák a kedves vendéget. Hétfőn a Kremlben megkezdődtek a szovjet—indiai tárgyalások. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP. KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko, külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, indiai részről Morardzsi Deszai kormányfő és Atal Bihari Vadzspaji külügyminiszter vesz részt a megbeszéléseken. □ orardzsi Deszai indiai miniszterelnök a Szovjetunióban tartózkodik, kormányfői minőségében immár másodszor. Amikor elfoglalta a világ második legnépesebb országának bársonyszékét, első külföldi útja 1977 őszén Moszkvába vezetett. Már ebből az alkalomból is számos kommentár rámutatott: csalódtak azok, akik azt remélték, hogy — Indira Gandhi távozása után — az új indiai vezetés majd „érezhetően lazítja” a szovjet—indiai kapcsolatokat. Természetesen nem így történt. Természetesen, mert a két nagy ország közötti jó Viszony nem volt — nem lehetett — indiai személyekhez vagy akár pártokhoz kötött jelenség. Olyan objektív történelmi szükségszerűségekre épülő folyamatról van szó, amely évtizedekkel korábban kezdődött és azóta tart. A Szovjetunió mindig is síkraszállt India függetlensége mellett és amikor „a brit korona ékessége” függetlenné vált, szovjet részről igyekeztek segíteni a hatalmas problémákkal, súlyos gyarmati örökséggel küszködő országot. Érdemes egy pillantást vetnünk az azóta megtett út néhány kiemelkedő mérföldkövére. 1953. Megszületik az első kereskedelmi megállapodás. 1955. Nehru indiai miniszterelnök Moszkvába látogat. 1971. barátsági és együttműködési szerződés, amely jótékonyan hat ki India mindenoldalú megerősödésére (ennek jelei különös erővel mutatkoztak meg a Banglades kiszakadásával kapcsolatos, Pakisztánnal vívott háború idején). 1973. Leonyid Brezsnyev Indiába látogat és ez újabb területekre szélesíti a hatékony együttműködést, amelyet egy indiai lap már akkor „a különböző társadalmi berendezkedésű országok viszonyának iskolapéldájaként” emlegetett. 1977. Deszai Moszkvában. 1979. március. Koszigin Indiában. Ipari üzemek egész sora épült Indiában szovjet segítséggel (a leghíresebb a bhilai acélkombinát), India kohászati bázisának egyhar- madát már ilyen üzemek adják! A két ország áruforgalma meghaladja az évi 900 millió rubelt. Ami a világpolitikai kérdéseket illeti, a két ország tevékenyen együttműködik a leszerelésért, az Indiai-óceán és az ázsiai kontinens biztonságáért vívott közös küzdelemben. A megfigyelők nem véletlenül emelik ki, hogy Moszkva és Üj-Delhi — a legutóbb Koszigin útja idején — nyomatékosan elítélte a Vietnam elleni kínai agressziót és általában: a pekingi politika expanzionis- ta vonásait. Bécs készül a csúcstalálkozóra (Folytatás az 1. oldalról) mára, a szállodák teljesen megteltek, és mint pénteken hivatalos helyről közölték, ha szükséges, ha a tervezettnél több újságíró érkezik a négynapos eseményre — szomszédaink nem jönnek zavarba, hanem kiürítenek egy-két laktanyát a belvárosban. A bécsi csúcstalálkozó hetében a szovjet sajtó, amely korábban is igen sok cikkben foglalkozott a szovjet—amerikai megbeszélések jelentőségével és a hadászati támadó fegyverekről szóló megállapodással, naponta és bőséges terjedelemben elemzi a küszöbönálló tárgyalásokat, a várható fejleményeket. „Magától értetődően a bécsi találkozó még nem vet véget a fegyverkezési versenynek. De amikor aláírják az új megállapodást, amikor az érvénybe lép, az a józan ész győzelme lesz, ésszerű kompromisszumot jelent a két fél részéről” — írta cikkében a Szovjetszkaja Rosszi- ja, — „a SALT—II. aláírása és megkötése önmagában nem oldja meg a két ország között a tömegpusztító fegyverek kidolgozása és gyártása terén kialakult, bonyolult versenyt” — idézi a lap az' ismert amerikai politikust és diplomatát, George Kennant, de ugyanakkor rámutat: Ken- nan és a józanul gondolkodó amerikaiak többsége ezt kiindulópontnak tekinti a továbbhaladáshoz, az új megállapodásokhoz, amelyek már ténylegesen a fegyverzet és a fegyverkezés csökkentését jelenthetik. A lap véleménye szerint a SALT—II. egyrészt elősegítheti a SALT—III. tárgyalások mielőbbi megkezdését — s ezek már ténylegesen a meglévő fegyverzet csökkentését jelentenék, — másrészt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó, a fegyverkezési verseny csökkenését eredményező tárgyalások sikeres befejezését. Ezek közül kettőt emel ki a szovjet lap: a nukleáris fegyverkísérletek teljes tilalmára vonatkozó megegyezést és a hagyományos fegyverek eladásának korlátozását! Ugyanakkor a SALT—II. megkötése lendületet adhat az európai katonai enyhülés megvalósításának is. Nicaragua Somoza — mint jelentettük — szombaton repülőgépek, páncélosok és a nehéztüzérség bevonásával ellenoffenzí- vát indított csapataival. Előzőleg a rezsim repülőgépei rakétákkal és bombákkal, köztük napalmbombákkal is támadták a sandinisták által ellenőrzött városokat. sandinisták A sandinisták keményen ellenállnak a nemzeti gárdának. Hírügynökségi jelentések szerint Matagalpában a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front fegyveresei elfoglalták a somozista nemzeti gárda legfontosabb támaszpontját. Térképünk Leon és Jinotepe városokat jelzi, ahol utcai összecsapások voltak, illetve Managua fővárost, amelyet az általános sztrájk bénított meg. (Kelet-Magyarorszá g telefotó) Befejezte látogatását az FKP küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására június 5—10. között Magyarországra látogatott a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége Erkii Kivi- maki főtitkárhelyettes, a politikai bizottság tagja vezetésével. A küldöttség tagja volt: Reijo Kalamakkuri, a KB titkárságának tagja és Pertti Perivina, a lappföldi körzeti pártbizottság titkára. A finn vendégeket fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséggel megbeszéléseket folytatott Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. A megbeszéléseken részt vett Berecz János, a KB külügyi osztályának vehetője. A megbeszélések során a tárgyaló felek tájékoztatták egymást pártjuk helyzetéről, tevékenységéről, áttekintették a nemzetközi élet és a kommunista mozgalom időszerű kérdéseit, valamint a magyar—finn kapcsolatokat. Az MSZMP képviselői méltatták a Finn Kommunista Párt tevékenységét, amely a dolgozók érdekeinek következetes képviseletére, a munkásosztály egységének megteremtésére, a munkáspártok együttműködésének elősegítésére irányul, a válságból való demokratikus kiútért, a monopóliumok hatalmának korlátozásáért. Nagyra értékelik a finn testvérpárt részvételét a kormányzásban, valamint erőfeszítéséit a nemzetközi enyhülés, a béke érdekében. A Finn KP képviselői méltatták az MSZMP vezette szocialista építőmunka, a munkásosztály és szövetségeseinek a fejlett szocialista, társadalom építésében és a szocialista demokrácia fejlesztésében elért eredményeit. Elismeréssel szóltak a magyar pártnak a mai követelmények és a dolgozók érdekeinek figyelembevételével á népgazdasági feladatok megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. Méltatták az MSZMP és a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységét — amely a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok külpolitikájával összhangban — a béke tartóssá tételére, a nemzetközi biztonság megteremtésére, az államok és népek közötti együttműködés erősítésére, a társadalmi haladás ügyének elősegítésére irányul. A két párt képviselői egybehangzóan pozitívan értékelték a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlatát, a helsinki záróokmány megvalósításának eredményeit. Hangsúlyozták a kedvező folyamatok folytatásának szükségességét. Napjaink sürgős feladatának tartják a fegyverkezési hajsza korlátozását. Támogatnak minden javaslatot, amely e cél elérését szolgálja. Üd- vözlik a SALT—II. megállapodások közelgő aláírását. Támogatják azt a javaslatot, hogy hívják össze a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselőinek értekezletét, a katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására. Fontos, hogy mielőbb érdemi előrehaladás szülessen a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon. A két testvérpárt képviselői elítélték a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni kínai agressziót. Megerősítik szolidaritásukat a tényleges függetlenség kivívásáért, a nemzeti felszabadulásukért küzdő népekkel, felszabadító mozgalmukkal. Támogatják Afrika déli részén a nemzetközi függetlenségért küzdő, a fajüldöző rendszerekkel és támogatóik különböző manővereivel szembeszálló népi mozgalmakat. Szükségesnek tartják a közel-keleti probléma átfogó igazságos rendezését, amelyet az egyiptomi—izraeli különmegállapo- dások lényegében elodáztak. A magyar és a finn testvérpárt változatlanul fontosnak és időszerűnek tartja a kommunista és munkáspártok összefogásának erősítését, a mozgalmat foglalkoztató kérdések elvtársi megvitatását, a közös fellépést a berlini dokumentumban rögzített elvek alapján a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás érdekében. A két párt ennek jegyében erősíti proletár internacionalista együttműködését. Az MSZMP és a Finn KP képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—finn államközi és társadalmi kapcsolatok — a közös szándékoknak és érdekeknek megfelelően — gyümölcsözően fejlődnek. A magyar és a finn kommunisták továbbra is tevékenyen hozzájárulnak a két ország közötti barátság és hagyományosan jó kapcsolatok erősítéséhez. ★ A Finn Kommunista Párt küldöttsége vasárnap elutazott Budapestről. GALSAI PONGRÁC: főajoi1 (fizijátékai 1. A színházak látványosan halnak meg. A nyílt színen, tömegek szeme láttára. Pusztulásukban tehát nem tapintatosak. Visszaélnek a közönség sze- retetével, kizsarolják a szánalmat. Megkövetelik az emberektől, hogy elmúlásuk gyalázatát végignézzék, elmerengjenek fölötte, s még némi könnyet is kicsikarnak az érzékenyebb szemekből. Egy színház nem tűnik el percek alatt a föld színéről. Részletekben omlik össze. Emeletenként. Falanként. Megújuló robajokkal. Tégla- ezredek és emléktömegek zúdulása közben. A régi Nemzeti Színház kivégzése is hetekig tartott. Mielőtt a tűzszerészek rohamra indultak az épület egy-egy testrésze ellen, a Blaha Lujza téren lazárták a forgalmat. A környező kirakatüvegeket begittelték. A lakókat elkiabálták az ablakokból. A villamosok, autóbuszok lefékeztek. Utasaikat a kapualjakba menekítették, hogy a netán szétfreccsenő üvegszilánkok kárt ne tegyenek bennük. Ez a kétemeletes, több szintes, bonyolult építészeti szervezet így vált hetek alatt semmivé. Először csak a homlokzat szakadt le. S mögötte látni lehetett a lépcsőház fogsorát. De a szemtanúk már akkor is őrá gondoltak. Nagy szélű kalapjában, lengő köpenykabátjában ezeken a lépcsőkön suhanhatott fölfelé. Aztán a nézőtér tárult fel, mint hasműtét közben a gyomor. A széksorokat már kiszakították a helyükről. De ebben, az immár széljárta burokban figyelték s hallgatták őt milliónyian. Itt verte fel taps alakításainak csöndjét. Majd a színpad napfény nem látta deszkáira sütött rá a nap. A megemelt tér, szinte a semmibe függesztve, most érintkezett először a természettel. A színpadi kör, ahol Puck ugrándozott a papírvirágok között, Ásvayné babrált a tolókocsi kerekén, Gautier Margit omlott bele a tüllhalálba. Míg egyszer csak a zsinórpadlás szintjén, a falmeredekbe kapaszkodva, láthatóvá vált öltözőjének bordó tapétája. S rajta, söté- tebb kontúrral, egy tükör nyoma. A tüköré, amely a Hamupipőke királynőjének tükréhez hasonlóan, felelge- tett neki. Közben, a kivégzés szüneteiben, megrohanták az elítéltet az emlékgyűjtők. A színháztörténeti relikviák áj- tatos keresgélői. S a romok között guberálva, ki a kiskapu szemöldökfáját, ki a súgólyuk burkának narancshéjszeletét, ki egy kilobbant rivaldaégőt vitt magával. Aztán már a megszállottak se találhattak semmit a kot- ralékban. A Nemzeti Színház eltűnt. Helye üressé vált. S a tér bármelyik pontjáról szembe lehetett kapni a Rákóczi út és Lenin körút sarkát. Azt a század végi, hagymakupolás, törekvőén .méltóságteljes épületet, amelyben valaha Blaha Lujza, Kürty Klára lakott. És amelyben Bajor Gizi megszületett. 1893. május 19-én. A kislány tehát, akit édesanyja a Madonnák közhelymozdulatával a karjára ültetett, majd az ablakhoz vitt, hogy bemutassa néki a gyermekszobán túli világot: a régi Nemzeti Színház hátára látott. Ezt a látványt pillantotta meg először. Az épületet, ahol legnagyobb sikereit aratta. S amelynek emlékén ma szabadon átfúj a szél. Apai nagyapja osztrák báró volt. Anyai nagyapja dal- máciai olasz. A Beyer-nagypapa, tökéletes nevén Rudolf von Beyer arcképéről egy dragonydad hadfi néz ránk. Szigorú arc, sötét köménymagszemek, sas- orr, s a széles pofaszakállal egybekefélt, harciasra pödört bajusz; a daguerrotypia mesteréről még az eredetinél is katonásabbra retusálva. Ki hinné, hogy ez a marcona katona egy bohém szép- lélek volt? Világ vándora és művészetrajongó? A flandriai származású család a Berlin melletti Gross-Beerenben szerzett birtokot (Nagy-Medve: milyen tekintélyt parancsoló már a név is!), Rudolf fiúk Lüttichben tanult, majd kenyérkereső gondjai nem lévén, beutazta egész Európát. Méghozzá egy ártatlan passziótól űzetve. Rudolf von Beyer szenvedélyes auto- grammgyűjtő volt; s Goethétől Thackeray-ig a kor számos hírességét fölkereste, hogy füzetét a nevezetes kezek alá' tehesse. Ez a ritka gyűjtemény később elkallódott, míg egy kőnigsbergi könyvtáros rá nem bukkant valamelyik családi padláson. Rudolf von Beyer leánya, Maria Schade néven regényt is írt atyja csavargásairól. „Viharfelhők” — áll a regény vésztjósló címlapján. A vihar alatt pedig a magyar 48-at kell érteni. Beyer báró a harmincas évek végén az osztrák hadsereg tisztje lett, majd hírét hallván Kos- suthék, Széchenyiék mozgalmának, Magyarországra ké- redzkedett. Éppen ő maradjon ki ebből az izgalmas csetepatéból? Amikor auto- gramm-gyűjteményét Kossuth Lajos kézjegyével is gyarapíthatná? Itt aztán megismerkedett Adelheide von Weiss und Horstenstein bárónővel, akinek szülei a Bars megyei Zsitva-Ujfalun jegyeztek birtokot — s érzelmileg most már magyar honosnak vallhatta magát. Az idő mozgalmas. volt, a baro- nessz szép és fiatal, a Weiss- birtokot pedig az indigenátus jogán meg lehetett szerezni. Hamarosan egybekeltek. Beyer báró a császári hatalom ranegátjai közé állt, az Arlich Lajosok, Lachmer Györgyök, Westenburg Káro- lyok sorába, akiknek a magyar forradalom sikere személyes ügyükké, majd létérdekükké vált. Az osztrák nemesből dunántúli magyar földesúr lett. A császári ez- redkapitányból pedig honvédkapitány. Szabad idejét különben mitológiai történetek írásával töltötte. A szabadságharc kitörésekor már Lipótvár parancsnoki tisztében találjuk. Állhatatosan védte a várat, s írta drámai költeményeit. Mert a tollat nem adta oda a szab- lyáért. A harc szüneteiben — ezt Hatvány Lajos árulta el — fölsorakoztatta katonáit a kazamatákban, s frissülésül a Pompeiusról szóló színdarabját olvasta fel nekik, nagyon hosszú és unalmas párbeszédekkel. Sajnos, Lipótvár kapitulált, mielőtt az utolsó folytatás véget ért volna. Beyer bárónak menekülnie kellett. Marcell nevű fia menekülés közben, 1848 telén született. (Folytatjuk)
